Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-08 / 83. szám

1960. április 8., péntek Tsz-tanácsokat alakítanak Gyomin a párt járási végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy azokban a községekben, ahol több termelőszövetkezet működik, ja­vasolják, alakítsanak tsz-tanácsot, a termelőszövetkezetek és a munkásmozgalmi szervezetek mu­nkájának összehangolására. Eb­ben a tanácsban általában tsz-el­nökök, tanácsvezetők, párttitká­rok, KISZ és a nőtanács képviselői vesznek részt. Dévaványán már megalakultak és megtartottá­k első ülésüket, melyek igen hasznosnak bizonyultak. Határozottan állást foglaltak a háztáji földek kiadásának ügyében, az ezzel kapcsolatos helytelen néze­teket és gyakorlatokat elítélték, a rendeletet és az alapszabályt figyelembe véve egységes véleményt alakítottak ki. A következő ülésükön a legjobb premizálási módszerek elterjesztésével fog­lalkoznak. A tsz-tanács igen alkalmas arra, hogy a legfontosabb kérdé­sekben egy nyelvet beszéljenek, a jó kezdeményezéseket gyorsan elterjesszék és a rendeletek betartására mozgósítsanak. Az‚ ,/A$&zQHtyS‘&wetk&ze£'' házat­áján tarka kendők messzire hir­detik a sarkadi Dózsa Tsz búza­tábláin, hogy ott asszonyok se­rénykednek. Kukoricatövet szed­nek az őszi vetésekről. Úgy haj­­longanak, mint tavaszi szélben a virágok. Szinte hihetetlen az ide­gennek, hogy itt akármerre néz, mindenütt csak asszonyokat, lá­nyokat lát. Asszony-szövetkezet­nek nevezik a községben a Dózsát. De joggal, hiszen a szövetkezeti gazdák 65 százaléka nő. A kerté­szetben és a növénytermesztés­ben hét női és három férfi­ mun­kacsapat van. A férfiak többsége állatgondozó és kocsis. A m­unkák zöme a nőkre vár. Már az elmúlt években is ilyen volt az arány, de az idén a belépőkkel csak to­vább növekedett. A napokban, amikor ott jár­tunk és elmondtuk Varga elvtárs­nak, a tsz elnökének, hogy az asszonyok munkája után szeret­nénk érdeklődni, felcsillant a szeme. — Régen vártuk már az elv­társat! A mi asszonyainkról érde­mes írni. Mi már nem is létez­ ! — Szorgalmasak? Hát már hogyne lennének azok! Itt voltak még a leghidegebb időben is, sok­szor a férfiak már azt mondták: mit csináljunk ilyen időben? Az asszonyok nem törődtek az idő­vel, kijártak és rendszeresen dol­­­­goztak. Itt voltak a vetőmag elő­készítésénél, vetésnél, csak éppen nem szántottak. Mindent rájuk merek bízni. — A gyerekek nem akadályoz­­­­zák az asszonyokat, hogy rend­­­­szerese­n dolgozzanak? — Tavaly még sok problémánk volt. Szinte naponta jöttek be az asszonyok, hogy segítsek elhe­lyezni a gyereket az óvodában, napköziben, mert nem tudnak munkába járni. Nem tudtam so­kat segíteni, mert a tanácsi óvo­dákban, napköziben mindössze 14 gyereket tudtunk elhelyezni. E­­zért bizony sokszor a legnagyobb munkaidő alkalmával maradtak otthon az asszonyok. Az idén már másképpen oldjuk ezt meg- Feb­ruárban egy óvdának alkalmas ház volt eladó közel hozzánk, az állomás felé. Mindjárt kértem hi­telt a vásárlásra. Nem akarták megadni. Azt mondták, ha istál­lóra kérek vásárlási hitelt, azt ka­pok, de óvodára nem. De addig jártam a járáshoz, megyéhez, míg megértették az elvtársak, hogy ná­lunk mindennél fontosabb egy ó­­voda. Végül is sikerült megvenni Már tatarozzák, meszelik. Mi pe­dig a kis asztalokat, padokat, szé­keket, no meg játékokat készí­tünk az apróságoknak, s két-há­­rom hét múlva már meg is nyit­juk. Három csoportot szeretnénk létrehozni. Egész kicsikből egy csoportot, egyet az iskoláskorig, s egy tanulószobát az iskolásoknak. Az ellátásról, nevelésről is mi gon­doskodunk, a nyári szünetben az iskolásoknak is adunk munkát. Tavaly nagyon meg voltunk elé­gedve velük. Tíz hold borsót szed­tek fel és 40 hold rizst gyomlál­tak ki. Azután a gyümölcsösben dolgoztak. Nem volt megerőltető munka. Némelyiknek egész szé­pen összejött a munkaegysége, a­­m­iit a zárszámadásnál kapott meg. A szülők is nyugodtak voltak, hogy nincsenek rossz helyen a gyerekek. Míg később Varga elvtárs a ta­vaszi problémákról, s az idei ter­vekről beszél, elindulunk a leg­közelebbi női munkacsapatokhoz. A melegágyak között 10—15 asz­­szony, lány paprikapalánták kö­zül gyomokat szedeget, mások muskátlit ültetnek cserépbe, vagy az üvegházban a gyönyörű, sok színű virágokat válogatják, ame­lyek a napokban megnyíló virág­üzletbe kerülnek. A vezető ker­tész csak dicséri az asszonyok szorgalmát, öt óra, amikor a női kerté­szekkel elindulunk az iroda felé. Kedvesek, vidámak, megelégedet­tek valamennyien, s ami a lényeg: szeretik termelőszövetkezetüket. Kezet mosnak, kerékpárra ülnek, s mintegy karaván, úgy kígyózik ki a sok takrkakendős asszony a sarkadi Dózsa Tsz központjából. Jóval elmúlt Csepkó Eta A sokszínű nénik nélkülük. De ők is szeret­nek itt dolgozni. Nézzék csak­.. Kivesz három belépési nyilat­kozatot a fiókjából és máris nyújtja felénk. — Ezek itt még meg sem me­legedtek. Alig félórával ezelőtt járt itt három asszony és kérték a felvételüket. Mindjárt ki is töl­tötték a belépési nyilatkozatot. Tessék: Vári Jánosné, Matus Al­­bertné és Maró Anna. Mindjárt vállalták is, hogy egy tagra jutó területet megmunkálnak. Nekünk nagyon kell a munkáskéz, mert így is egy tagra 14 hold föld jut. Szorgalmasak elvtárs? az asszo­nyok, Varga ve magunkat, egyszer újra kezd­hetjük az antibolsevista harcot.” Ibiala és Marschalko nemcsak arra vállalkoznak, hogy tisztára mossák a magyar milliók hóhérait, egykori cinkostársaikat, hanem arra is, hogy bizonygatni próbálják a harmadik birodalom vezéreinek ártatlanságát is. Sem­miféle más bizonyítékot nem fo­gadnak el hitelesnek, csakis a Nürnbergben elhangzott náci go­nosztevők vallomásait. ..Ha vol­tak szörnyűségek, azokról a Né­met Birodalom legmagsabb veze­tői sem tudtak” — írják. Idézik például Kaltenbrunnert, az SS főnökét, aki azt állította, hogy so­hasem látott gázkamrát sem Auschwitzban, sem máshol. A magyarországi zsidók deportálását Fiala és Marschalko könnyedén „detektívregénynek” nevezi. Sze­rintük nem tudott a gaztettekről Göring, Ribbentrop, Bormann, Bodenschatz tábornok, a hitleri főhadiszállás­ egyik legmagasabb­­rangú tisztje, Hans Frank, Len­gyelország kormányzója és nem tudott még Adolf Eichmen, Hitler zsidóügyi biztosa sem. Hogy mi­ért nem tudtak? — „Mert az ál­lítólagos rémtettek csak a nemzet­­közi zsidóösszeesküvés fantáziájá­ban születtek”. Miért és hogyan merészelnék ma ezek a banditák így ír­ni? Nyilvánvalóan azért, mert buzdítást kapnak, magas kapcso­latokkal rendelkeznek. Hogy mi­lyenekkel, azt megtudjuk például a Nemzetőr című müncheni lapjuk 1959. december 1.-i számából: „Bonnban a magyar szabadság­­harcosok díszül bújnál, és a Ném­áétól német számának egyéves be­kötött évfolyamát Kürthy Tamás és az amerikai útjáról visszatért Tollas Tibor személyesen adták át külön kihallgatáson Strauss nyu­gatnémet hadügyminiszternek...” Kürthy és Tollas tagjai annak a magyar nyilaskeresztesekből ala­kult bizottságnak, amelyről a frankfurti Neue Presse azt írta, hogy évek óta „zsidóellenes pro­pagandát folytat”. Lapjaikból ki­derül: még mindig a véres vissza­térésről, bosszúról álmodoznak, s ezt csakis háború révén vélik el­érhetőnek, a háborúhoz pedig sze­rintük a náci Németország feltá­madására van szükség. Ezért vannak ott az uszító horogkeresz­tes propaganda élvonalában. S hogy pénzre hogyan tesznek szert, azt elárulja egyetlen tény: Leder­­müller Olivér volt magyarországi „Volksbund” vezető, náci ügynök és vezető nyilas, ma Oberländer bonni menekültügyi miniszter leg­közelebbi bizalmasa s nyomdavál­­lalata a különféle nacionalista és fasiszta szervezetek patrónusa. Ledermüllert és Fiala Ferencet még a magyarországi nyilas rém­uralom idejéből szoros barátság fűzi össze s így érthető, hogy Oberländer utasította már 1957- ben Nahm nevű államtitkárát, hogy tárgyaljon Fiala Ferenccel. Ennek a tárgyalásnak lett az ered­ménye, hogy Fialáék több ezer márkás támogatást kapnak uszító propagandatevékenységük fedezé­sére. Ennek a pénzbeli és „erköl­csi” támogatásnak az eredménye­ként jelenhetnek meg a nyilas rémuralmat magasztaló könyvek és újságok és tevékenykedhetnek a fasiszta szervezetek. Kovács Jenő . NÉP ÚJ­SÁG Hét év alatt több mint 70 újítás a Békéscsabai Ruhagyárban Eddig több mint 70 újítást nyújtott be a Békéscsabai Ruha­gyár II. sz. újítóbrigádja. 1953 óta sok százezer forintot takarí­tottak meg az általuk konstruált gépek alkalmazásával. Gépesítet­ték a címkebélyegzést, automa­tizálták a kulcskés köszörülését, halcsont-vágó automata-gépet szerkesztettek, s még nagyon sok mást, melyekkel a kézierőt sza­badították fel és gazdaságosabbá tették a termelést. Amennyiben az idei újítási fel­adatoknak eleget tudnak tenni úgy jelentősen emelkedni fog a termelékenység. 3 Szakszervezeti tennivalók a pártkongresszus után A múlt év decemberében volt az MSZMP VII. kongresz­­szusa. Egy hetes tanácskozása a­­latt kidolgozta a magyar szocia­lista társadalom építésének so­ron következő feladatait. Ki­mondotta, hogy a szakszerveze­tek önállóan dolgoznak a párt eszmei vezetése és irányítása a­­latt, a tömegszervezetek munká­ja nélkülözhetetlen a szocializ­mus felépítésében. A kongresszus a szakszerveze­tek alapvető feladatául azt jelöl­te meg, hogy tagságukat a szoci­alizmus gyorsabb ütemű építésé­re mozgósítsák. Írja már ismeretes, hogy ta­valy a pártkongresszus tisz­teletére indított szocialista mun­kaverseny kimagasló gazdasági eredményekkel járt a megye ipa­rában, állami gazdaságokban és gépállomásokon is. Iparunk mint­egy 108 százalékra teljesítette ter­vét és mintegy 15 százalékkal ter­melt többet, mint 1958-ban. Fej­lődés tapasztalható a munka ter­melékenységének alakulásában is, mert 1958-hoz viszonyítva 3,7 szá­zalékkal volt jobb üzemeink ter­melékenysége. Ezek az eredmé­nyek jók, de nincsen még min­den rendjén. A gazdasági és szak­­szervezeti szervek munkája e jó oldalaik mellett néhány területen elmaradt a megszokott követel­ményektől. Mindenekelőtt a munkatermelékenység fokozása tekintetében nem teljesítették üzemeink az előírt célkitűzése­ket. A lemaradás annak tulajdo­nítható, hogy a munkatermelé­kenység fokozására üzemeink ve­zető szervei nem tettek meg mindent azért, hogy az e téren meghatározott célkitűzést a mű­szaki fejlesztéssel, a korszerű ü­­zemszervezési elvek következetes érvényesítésével valósítsák meg. Ehelyett a terv célkitűzéseit számottevő túlóra felhasználásá­val kívánták teljesíteni. Ha el­szórtan is, de tapasztalható volt a célkitűzések végrehajtására a fö­lös létszám bevonása és alkal­maztatása. Mindezek következ­tében az a helyzet állt elő, hogy a 3,7 százalékos termelékenységi javulás mintegy 80 százalékát a túlórázások révén érték el. M Ha ez év feladatait teljesíteni akarjuk, számolnunk kell azzal, hogy a munkatermelékeny­ség emelését az 1959-ben alkal­mazott módszerrel nem tudjuk el­érni. Az 1960-as esztendőben a mi megyénkben is alapvető feladat mintegy 8 százalék termelés és 4,6 százalékos termelékenység-nö­vekedést elérni. Nézzük most meg, hogy az alapvető célkitűzé­sek teljesítésére, túlteljesítésére milyen lehetőségünk van? Megyénk mezőgazdasági jellegű és ennek következtében ipari ter­melésében jelentős helyet foglal el az élelmiszeripar. Az állami gazdaságok és gépállomások, ha­sonlóképpen a termelőszövetke­zetek is 1959-ben jól vizsgáztak. Legjobban példázza ezt az, hogy a gépállomásaink mintegy 30 mil­lió forint nyereséggel zárták a múlt évet, állami gazdaságaink viszont több termelvényből ter­vüket mintegy 25 százalékkal tel­jesítették túl. Hasonló eredmé­nyeket értek el tavaly a termelő­szövetkezetek is. Megyénk mezőgazdasági ter­mésátlagának növelésére kezde­ményezett törekvések biztosíté­kot nyújtanak ahhoz, hogy élel­miszeriparunk folyamatosan el le­gyen látva nyersanyaggal. Ez fon­tos is, mert megyénk élelmiszer­­ipara jelentős szerepet tölt be a lakosság ellátásában és exportra is termel. Ü­zem­ünkben most tárgyalják az 1960. évi tervek teljesí­tésével és túlteljesítésével kapcso­latos tennivalókat. Fontos, hogy műszaki dolgozóink félreérthetet­lenül és világosan munkálják ki a minőség javításának, az önkölt­ség csökkentésének, az export­tervek túlteljesítésének módját. Változatlanul nagy jelentősé­gűek a termelési tanácskozások. A dolgozó kollektívák e nagy je­lentőségű tanácskozásai helyes szervezés és előkészítés esetén komoly biztosítékot jelentenek arra, hogy jól megvitassák a ten­nivalókat. A célkitűzéseket csak akkor tudjuk teljesíteni, ha ez évben javul, tovább szélesedik az üzemi demokrácia. Ennek igen jó eszköze, bevált módszere az ü­­zemi tanácsok rendszeres és sok­oldalú foglalkoztatása. Itt is elő­re kell lépni az idén, úgy hogy az üzemi tanácsok a nekik biztosí­tott jogkörben elhatározói és el­döntői legyenek az üzem életé­ben jelentkező egyes problémák. Komoly szerepük van tehát az üzem gazdaságos működésének előmozdításában a nyereségré­szesedés elosztásában, a dolgozók szociális és egészségügyi jogainak érvényesítésében és sok másban is. Beszélnünk kell arról is, hogy fokozottabban kell figyel­nünk a szocialista brigád címért folyó versenyre. Megyénkben mintegy 150 olyan brigád van, amely e címért versenyez. Itt is a minőségre kell töreked­ni. Nem helyes, ha olyan munka­brigádoknak is lehetővé teszik a versenyben való részvételt, ahol a műszaki és üzemszervezési le­hetőségek ehhez nem állnak ren­delkezésére, mert azokat előre­láthatóan nem dolgozták ki. Az elnökség meg van győződ­ve arról, hogy az idén az üzemi szakszervezeti szerveink jobban kiveszik részüket az állami ter­vezés segítéséből. Nagy lehetősé­get nyújt ez ahhoz, hogy az év­közben felmerülő szociális, egész­ségügyi, munkavédelmi problé­mák megoldását az elkövetkezen­dő tervek kialakításánál reális alapokra helyezzük. Ugyanakkor az állami tervezésben való rész­vétel mintegy előkészítését jelen­ti a második ötéves terv irányel­veiből adódó konkrét tennivalók meghatározásának is. Elnökségünk meg van győződ­ve arról, hogy az idei terv­feladatok teljesítéséhez, túltelje­sítéséhez a feltétel adott és ter­veink sorra megvalósulnak Kocsis József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke. Termelőszövetkezeti vezetők tanácskozása a gyomai járásban Termelőszövetkezeti elnökök, partiitkárok, főagronómusok és tanácsi vezetők egésznapos járá­si értekezletet tartanak április 12-én nyomán a Dózsa Tsz-ben. A tanácskozás, melyre ez évben először kerül sor, a gazdaság megszemlélésével párosul, és cél­ja a gazdasági politikai munka értékelésén túl, hogy a most kö­vetkező növényápolást a kuko­­ricavetést a lehető legjobban és gyorsan végezzék el mindenütt. A jövőben havonként tartanak ilyen megbeszélést egy-egy isi­ben.

Next