Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-08 / 83. szám
1960. április 8., péntek Tsz-tanácsokat alakítanak Gyomin a párt járási végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy azokban a községekben, ahol több termelőszövetkezet működik, javasolják, alakítsanak tsz-tanácsot, a termelőszövetkezetek és a munkásmozgalmi szervezetek munkájának összehangolására. Ebben a tanácsban általában tsz-elnökök, tanácsvezetők, párttitkárok, KISZ és a nőtanács képviselői vesznek részt. Dévaványán már megalakultak és megtartották első ülésüket, melyek igen hasznosnak bizonyultak. Határozottan állást foglaltak a háztáji földek kiadásának ügyében, az ezzel kapcsolatos helytelen nézeteket és gyakorlatokat elítélték, a rendeletet és az alapszabályt figyelembe véve egységes véleményt alakítottak ki. A következő ülésükön a legjobb premizálási módszerek elterjesztésével foglalkoznak. A tsz-tanács igen alkalmas arra, hogy a legfontosabb kérdésekben egy nyelvet beszéljenek, a jó kezdeményezéseket gyorsan elterjesszék és a rendeletek betartására mozgósítsanak. Az‚ ,/A$&zQHtyS‘&wetk&ze£'' házatáján tarka kendők messzire hirdetik a sarkadi Dózsa Tsz búzatábláin, hogy ott asszonyok serénykednek. Kukoricatövet szednek az őszi vetésekről. Úgy hajlonganak, mint tavaszi szélben a virágok. Szinte hihetetlen az idegennek, hogy itt akármerre néz, mindenütt csak asszonyokat, lányokat lát. Asszony-szövetkezetnek nevezik a községben a Dózsát. De joggal, hiszen a szövetkezeti gazdák 65 százaléka nő. A kertészetben és a növénytermesztésben hét női és három férfi munkacsapat van. A férfiak többsége állatgondozó és kocsis. A munkák zöme a nőkre vár. Már az elmúlt években is ilyen volt az arány, de az idén a belépőkkel csak tovább növekedett. A napokban, amikor ott jártunk és elmondtuk Varga elvtársnak, a tsz elnökének, hogy az asszonyok munkája után szeretnénk érdeklődni, felcsillant a szeme. — Régen vártuk már az elvtársat! A mi asszonyainkról érdemes írni. Mi már nem is létez ! — Szorgalmasak? Hát már hogyne lennének azok! Itt voltak még a leghidegebb időben is, sokszor a férfiak már azt mondták: mit csináljunk ilyen időben? Az asszonyok nem törődtek az idővel, kijártak és rendszeresen dolgoztak. Itt voltak a vetőmag előkészítésénél, vetésnél, csak éppen nem szántottak. Mindent rájuk merek bízni. — A gyerekek nem akadályozzák az asszonyokat, hogy rendszeresen dolgozzanak? — Tavaly még sok problémánk volt. Szinte naponta jöttek be az asszonyok, hogy segítsek elhelyezni a gyereket az óvodában, napköziben, mert nem tudnak munkába járni. Nem tudtam sokat segíteni, mert a tanácsi óvodákban, napköziben mindössze 14 gyereket tudtunk elhelyezni. Ezért bizony sokszor a legnagyobb munkaidő alkalmával maradtak otthon az asszonyok. Az idén már másképpen oldjuk ezt meg- Februárban egy óvdának alkalmas ház volt eladó közel hozzánk, az állomás felé. Mindjárt kértem hitelt a vásárlásra. Nem akarták megadni. Azt mondták, ha istállóra kérek vásárlási hitelt, azt kapok, de óvodára nem. De addig jártam a járáshoz, megyéhez, míg megértették az elvtársak, hogy nálunk mindennél fontosabb egy óvoda. Végül is sikerült megvenni Már tatarozzák, meszelik. Mi pedig a kis asztalokat, padokat, székeket, no meg játékokat készítünk az apróságoknak, s két-három hét múlva már meg is nyitjuk. Három csoportot szeretnénk létrehozni. Egész kicsikből egy csoportot, egyet az iskoláskorig, s egy tanulószobát az iskolásoknak. Az ellátásról, nevelésről is mi gondoskodunk, a nyári szünetben az iskolásoknak is adunk munkát. Tavaly nagyon meg voltunk elégedve velük. Tíz hold borsót szedtek fel és 40 hold rizst gyomláltak ki. Azután a gyümölcsösben dolgoztak. Nem volt megerőltető munka. Némelyiknek egész szépen összejött a munkaegysége, amiit a zárszámadásnál kapott meg. A szülők is nyugodtak voltak, hogy nincsenek rossz helyen a gyerekek. Míg később Varga elvtárs a tavaszi problémákról, s az idei tervekről beszél, elindulunk a legközelebbi női munkacsapatokhoz. A melegágyak között 10—15 aszszony, lány paprikapalánták közül gyomokat szedeget, mások muskátlit ültetnek cserépbe, vagy az üvegházban a gyönyörű, sok színű virágokat válogatják, amelyek a napokban megnyíló virágüzletbe kerülnek. A vezető kertész csak dicséri az asszonyok szorgalmát, öt óra, amikor a női kertészekkel elindulunk az iroda felé. Kedvesek, vidámak, megelégedettek valamennyien, s ami a lényeg: szeretik termelőszövetkezetüket. Kezet mosnak, kerékpárra ülnek, s mintegy karaván, úgy kígyózik ki a sok takrkakendős asszony a sarkadi Dózsa Tsz központjából. Jóval elmúlt Csepkó Eta A sokszínű nénik nélkülük. De ők is szeretnek itt dolgozni. Nézzék csak.. Kivesz három belépési nyilatkozatot a fiókjából és máris nyújtja felénk. — Ezek itt még meg sem melegedtek. Alig félórával ezelőtt járt itt három asszony és kérték a felvételüket. Mindjárt ki is töltötték a belépési nyilatkozatot. Tessék: Vári Jánosné, Matus Albertné és Maró Anna. Mindjárt vállalták is, hogy egy tagra jutó területet megmunkálnak. Nekünk nagyon kell a munkáskéz, mert így is egy tagra 14 hold föld jut. Szorgalmasak elvtárs? az asszonyok, Varga ve magunkat, egyszer újra kezdhetjük az antibolsevista harcot.” Ibiala és Marschalko nemcsak arra vállalkoznak, hogy tisztára mossák a magyar milliók hóhérait, egykori cinkostársaikat, hanem arra is, hogy bizonygatni próbálják a harmadik birodalom vezéreinek ártatlanságát is. Semmiféle más bizonyítékot nem fogadnak el hitelesnek, csakis a Nürnbergben elhangzott náci gonosztevők vallomásait. ..Ha voltak szörnyűségek, azokról a Német Birodalom legmagsabb vezetői sem tudtak” — írják. Idézik például Kaltenbrunnert, az SS főnökét, aki azt állította, hogy sohasem látott gázkamrát sem Auschwitzban, sem máshol. A magyarországi zsidók deportálását Fiala és Marschalko könnyedén „detektívregénynek” nevezi. Szerintük nem tudott a gaztettekről Göring, Ribbentrop, Bormann, Bodenschatz tábornok, a hitleri főhadiszállás egyik legmagasabbrangú tisztje, Hans Frank, Lengyelország kormányzója és nem tudott még Adolf Eichmen, Hitler zsidóügyi biztosa sem. Hogy miért nem tudtak? — „Mert az állítólagos rémtettek csak a nemzetközi zsidóösszeesküvés fantáziájában születtek”. Miért és hogyan merészelnék ma ezek a banditák így írni? Nyilvánvalóan azért, mert buzdítást kapnak, magas kapcsolatokkal rendelkeznek. Hogy milyenekkel, azt megtudjuk például a Nemzetőr című müncheni lapjuk 1959. december 1.-i számából: „Bonnban a magyar szabadságharcosok díszül bújnál, és a Némáétól német számának egyéves bekötött évfolyamát Kürthy Tamás és az amerikai útjáról visszatért Tollas Tibor személyesen adták át külön kihallgatáson Strauss nyugatnémet hadügyminiszternek...” Kürthy és Tollas tagjai annak a magyar nyilaskeresztesekből alakult bizottságnak, amelyről a frankfurti Neue Presse azt írta, hogy évek óta „zsidóellenes propagandát folytat”. Lapjaikból kiderül: még mindig a véres visszatérésről, bosszúról álmodoznak, s ezt csakis háború révén vélik elérhetőnek, a háborúhoz pedig szerintük a náci Németország feltámadására van szükség. Ezért vannak ott az uszító horogkeresztes propaganda élvonalában. S hogy pénzre hogyan tesznek szert, azt elárulja egyetlen tény: Ledermüller Olivér volt magyarországi „Volksbund” vezető, náci ügynök és vezető nyilas, ma Oberländer bonni menekültügyi miniszter legközelebbi bizalmasa s nyomdavállalata a különféle nacionalista és fasiszta szervezetek patrónusa. Ledermüllert és Fiala Ferencet még a magyarországi nyilas rémuralom idejéből szoros barátság fűzi össze s így érthető, hogy Oberländer utasította már 1957- ben Nahm nevű államtitkárát, hogy tárgyaljon Fiala Ferenccel. Ennek a tárgyalásnak lett az eredménye, hogy Fialáék több ezer márkás támogatást kapnak uszító propagandatevékenységük fedezésére. Ennek a pénzbeli és „erkölcsi” támogatásnak az eredményeként jelenhetnek meg a nyilas rémuralmat magasztaló könyvek és újságok és tevékenykedhetnek a fasiszta szervezetek. Kovács Jenő . NÉP ÚJSÁG Hét év alatt több mint 70 újítás a Békéscsabai Ruhagyárban Eddig több mint 70 újítást nyújtott be a Békéscsabai Ruhagyár II. sz. újítóbrigádja. 1953 óta sok százezer forintot takarítottak meg az általuk konstruált gépek alkalmazásával. Gépesítették a címkebélyegzést, automatizálták a kulcskés köszörülését, halcsont-vágó automata-gépet szerkesztettek, s még nagyon sok mást, melyekkel a kézierőt szabadították fel és gazdaságosabbá tették a termelést. Amennyiben az idei újítási feladatoknak eleget tudnak tenni úgy jelentősen emelkedni fog a termelékenység. 3 Szakszervezeti tennivalók a pártkongresszus után A múlt év decemberében volt az MSZMP VII. kongreszszusa. Egy hetes tanácskozása alatt kidolgozta a magyar szocialista társadalom építésének soron következő feladatait. Kimondotta, hogy a szakszervezetek önállóan dolgoznak a párt eszmei vezetése és irányítása alatt, a tömegszervezetek munkája nélkülözhetetlen a szocializmus felépítésében. A kongresszus a szakszervezetek alapvető feladatául azt jelölte meg, hogy tagságukat a szocializmus gyorsabb ütemű építésére mozgósítsák. Írja már ismeretes, hogy tavaly a pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munkaverseny kimagasló gazdasági eredményekkel járt a megye iparában, állami gazdaságokban és gépállomásokon is. Iparunk mintegy 108 százalékra teljesítette tervét és mintegy 15 százalékkal termelt többet, mint 1958-ban. Fejlődés tapasztalható a munka termelékenységének alakulásában is, mert 1958-hoz viszonyítva 3,7 százalékkal volt jobb üzemeink termelékenysége. Ezek az eredmények jók, de nincsen még minden rendjén. A gazdasági és szakszervezeti szervek munkája e jó oldalaik mellett néhány területen elmaradt a megszokott követelményektől. Mindenekelőtt a munkatermelékenység fokozása tekintetében nem teljesítették üzemeink az előírt célkitűzéseket. A lemaradás annak tulajdonítható, hogy a munkatermelékenység fokozására üzemeink vezető szervei nem tettek meg mindent azért, hogy az e téren meghatározott célkitűzést a műszaki fejlesztéssel, a korszerű üzemszervezési elvek következetes érvényesítésével valósítsák meg. Ehelyett a terv célkitűzéseit számottevő túlóra felhasználásával kívánták teljesíteni. Ha elszórtan is, de tapasztalható volt a célkitűzések végrehajtására a fölös létszám bevonása és alkalmaztatása. Mindezek következtében az a helyzet állt elő, hogy a 3,7 százalékos termelékenységi javulás mintegy 80 százalékát a túlórázások révén érték el. M Ha ez év feladatait teljesíteni akarjuk, számolnunk kell azzal, hogy a munkatermelékenység emelését az 1959-ben alkalmazott módszerrel nem tudjuk elérni. Az 1960-as esztendőben a mi megyénkben is alapvető feladat mintegy 8 százalék termelés és 4,6 százalékos termelékenység-növekedést elérni. Nézzük most meg, hogy az alapvető célkitűzések teljesítésére, túlteljesítésére milyen lehetőségünk van? Megyénk mezőgazdasági jellegű és ennek következtében ipari termelésében jelentős helyet foglal el az élelmiszeripar. Az állami gazdaságok és gépállomások, hasonlóképpen a termelőszövetkezetek is 1959-ben jól vizsgáztak. Legjobban példázza ezt az, hogy a gépállomásaink mintegy 30 millió forint nyereséggel zárták a múlt évet, állami gazdaságaink viszont több termelvényből tervüket mintegy 25 százalékkal teljesítették túl. Hasonló eredményeket értek el tavaly a termelőszövetkezetek is. Megyénk mezőgazdasági termésátlagának növelésére kezdeményezett törekvések biztosítékot nyújtanak ahhoz, hogy élelmiszeriparunk folyamatosan el legyen látva nyersanyaggal. Ez fontos is, mert megyénk élelmiszeripara jelentős szerepet tölt be a lakosság ellátásában és exportra is termel. Üzemünkben most tárgyalják az 1960. évi tervek teljesítésével és túlteljesítésével kapcsolatos tennivalókat. Fontos, hogy műszaki dolgozóink félreérthetetlenül és világosan munkálják ki a minőség javításának, az önköltség csökkentésének, az exporttervek túlteljesítésének módját. Változatlanul nagy jelentőségűek a termelési tanácskozások. A dolgozó kollektívák e nagy jelentőségű tanácskozásai helyes szervezés és előkészítés esetén komoly biztosítékot jelentenek arra, hogy jól megvitassák a tennivalókat. A célkitűzéseket csak akkor tudjuk teljesíteni, ha ez évben javul, tovább szélesedik az üzemi demokrácia. Ennek igen jó eszköze, bevált módszere az üzemi tanácsok rendszeres és sokoldalú foglalkoztatása. Itt is előre kell lépni az idén, úgy hogy az üzemi tanácsok a nekik biztosított jogkörben elhatározói és eldöntői legyenek az üzem életében jelentkező egyes problémák. Komoly szerepük van tehát az üzem gazdaságos működésének előmozdításában a nyereségrészesedés elosztásában, a dolgozók szociális és egészségügyi jogainak érvényesítésében és sok másban is. Beszélnünk kell arról is, hogy fokozottabban kell figyelnünk a szocialista brigád címért folyó versenyre. Megyénkben mintegy 150 olyan brigád van, amely e címért versenyez. Itt is a minőségre kell törekedni. Nem helyes, ha olyan munkabrigádoknak is lehetővé teszik a versenyben való részvételt, ahol a műszaki és üzemszervezési lehetőségek ehhez nem állnak rendelkezésére, mert azokat előreláthatóan nem dolgozták ki. Az elnökség meg van győződve arról, hogy az idén az üzemi szakszervezeti szerveink jobban kiveszik részüket az állami tervezés segítéséből. Nagy lehetőséget nyújt ez ahhoz, hogy az évközben felmerülő szociális, egészségügyi, munkavédelmi problémák megoldását az elkövetkezendő tervek kialakításánál reális alapokra helyezzük. Ugyanakkor az állami tervezésben való részvétel mintegy előkészítését jelenti a második ötéves terv irányelveiből adódó konkrét tennivalók meghatározásának is. Elnökségünk meg van győződve arról, hogy az idei tervfeladatok teljesítéséhez, túlteljesítéséhez a feltétel adott és terveink sorra megvalósulnak Kocsis József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke. Termelőszövetkezeti vezetők tanácskozása a gyomai járásban Termelőszövetkezeti elnökök, partiitkárok, főagronómusok és tanácsi vezetők egésznapos járási értekezletet tartanak április 12-én nyomán a Dózsa Tsz-ben. A tanácskozás, melyre ez évben először kerül sor, a gazdaság megszemlélésével párosul, és célja a gazdasági politikai munka értékelésén túl, hogy a most következő növényápolást a kukoricavetést a lehető legjobban és gyorsan végezzék el mindenütt. A jövőben havonként tartanak ilyen megbeszélést egy-egy isiben.