Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-29 / 281. szám
1916. november 29. 1 egyei termeléspolitikai célok av.) A szarvasmarhatenyésztési program jelentős helyet foglal el megyénk harmadik ötéves tervében a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése. Bizonyítja ezt a többi között az is, hogy 130, egyenként 100 férőhelyes szarvasmarhaistálló építését tartalmazza az előirányzat. Tizenháromezer új, korszerű, központosított férőhely! Járulékos épületekkel ellátott, gépekkel felszerelt telepek kialakítása mellett határoztak a szakemberek. A termelőszövetkezetekben levő szarvasmarhaállomány többségében jól elhelyezett, így a tervidőszakban épülő 130 tehénistálló az állomány növelésének egyik döntő fontosságú feltételét adja. Bizonyára mások figyelmét is megragadja a szarvasmarhatenyésztés fellendítésére tett országos és megyei erőfeszítés. Erről a pillanatnyilag nem éppen kedvezőnek mondható közgazdasági körülmények között beszélünk. Ismeretes, hogy az utóbbi években a felvásárlást irányító felsőbb szervek olyan kereskedelmi politikája érvényesült, amely nem a tenyésztésre, hanem az állatok vágóra való értékesítésére ösztönzött. Annak idején lapunkban is szóvá tettük, bíráltuk ezt a kereskedelmi politikát. Most bekövetkezett a helyzet: a tehénállomány csökkent. A csökkenés ütemének megállítására, sőt a tehénállomány nagyobb arányú növelésére pártos kormányhatározat fogalmazódott. Az ügyben érdekelt minnisztériumok célirányos beruházásokkal, rendeletekben biztosított kedvezményekkel igyekeztek és igyekeznek megakadályozni a további állománycsökkenést. A tehénállomány növelése ennek ellenére nem egyszerű dolog. A haszonállattartással foglalkozó gazdaságok speciális módszereket dolgoztak ki a marhahizlalásra. Jövedelmezővé tették a különben dotációra szoruló üzemágat. Van a megyében nem is egy olyan szövetkezet, amelyik évente a tehénállomány számának kétszeresét hizlalja meg és értékesíti. Nem véletlen tehát, hogy a tenyészállomány fejlesztésére, minőségének javítására nem jutott és nem jut olyan figyelem, mint amilyenre szükség lenne. A kiváló tejtermelő tulajdonsággal rendelkező egyedek utódai többségükben vágóra kerületek, sőt az új helyre került törzskönyvezett tehénállomány is egy-két éven belül a vágóállatok sorsára jutott. Sok minden szól a szarvasmarhatenyésztés felkarolása mellett. Talán a legfontosabb a hús- és a tejtermelés, valamint az istállótrágyanyerés. Ismeretes, hogy a szövetkezetek nagy tábláit a szarvasmarhaállomány nem kielégítő létszáma miatt csak 6—8 évenként tudják megszórni istállótrágyával, holott a négyévenkénti istállótrágyázás lenne igazán szakszerű. A szarvasmarhatenyésztési program teljesítése tehát nem egy önmagáért való dolgot jelent, hanem egy átfogó országos jellegű és irányzatú célkitűzést. Megyénkben hosszú időre igen jelentős munkát ad a tehénállomány számszerű és minőségi növelése. A harmadik ötéves terv első esztendejében eljutottunk addig, hogy a tehénállomány fele a tsz-ek istállóiban, fele pedig a háztáji gazdaságokban van. Szövetkezeti szemszögből vizsgálva a dolgot ez igen jelentős fejlődés. A másik oldalon viszont a háztáji gazdaságokban beállt állománycsökkenés elgondolkoztató. A tenyésztett szarvasmarhafajta kiválóan alkalmas tej- és hústermelésre. Mégis mi okozhatja, hogy a szövetkezetek jóisé®ében a magyartarka tehén itt a megyében sem bizonyult jól tejelő fajtának? Egyes állami gazdaságokban nagyüzemi méretekben a magyartarka tehenektől évente — laktációnként — 3500—4000 liter tejet fejnek, a tsz-ekben viszont csak 2200— 2400 litert A termelési színvonal ilyen nagyarányú eltérése egyáltalán nem lehet indokolt. Ezek szerint igazat mondott Szilágyi Imre, a kondorosi Dolgozók Tsz főkönyvelője, amikor kijelentette: 2000—2500 liter évi tejtermeléssel ráfizetéses üzemága a tehenészet minden egyes szövetkezetnek. Amikor a tehénállomány számszerű fejlesztéséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Kondorosról szerzett tapasztalatot. Fontos a tejelő egyedek növelése, de igen fontos a meglevő állomány minőségi színvonalának emelése is. A köztenyésztett fajta — neves szarvasmarhatenyésztők szerint — megyei átlagban is képes 3800—4200 liter tej évi termelésére. Sajnos, sem állami gazdaságainkban, sem termelőszövetkezeteinkben nem aknázzák ennyire ki a magyartarka tehenek jó tulajdonságait. Az érvényben levő felvásárlási ár mellett tehenenként a pénzügyi egyensúlyhoz legalább 3300— 3600 liter tej termelésére és minden esztendőben egy borjúszaporulatra lenne szükség. Ahol többségében eleget tesznek ennek a tenyésztési kívánalomnak, ott üzemi szinten már jól realizálják a tehéntartásra kifizetett forintokat Az elmondottakon kívül azért is bontakozik ki lassan a szarvasmarha nagyüzemi tenyésztése, mert a tsz-ek többségében nem tartják kellően kézben a tenyésztés fontosságát. A főmezővadász mellett igen sok helyen betöltetlen a főállattenyésztői beosztás. Előfordult az is, hogy az állattenyésztésbe olyan munkaerőt irányítottak, akit máshol nem tudnak alkalmazni, noha hivatástudat nélkül, a szakma szeretetét mellőzve nem sokra viheti az ember az állattenyésztésben. Az a termeléspolitikai cél, amely úgy hangzik, hogy törekedjenek a tsz-ek mindenekelőtt saját erőforrásaikból, de az államéból is a tehénállomány növelésére, megvalósítható. Ahhoz azonban, hogy a közös állomány fejlesztése valóban a tehénállomány számszerű és minőségi növeléséhez vezessen, fontos lenne a háztájiban jelentkező tehénlétszám csökkenésének megakadályozása. Ismételten meg kellene fontolnia a felsőbb szerveknek a korábban bevált vemhes üsző akció visszaállítását a természetbeni törlesztéses alapra. Azután a háztájiban tartott állatok zöldtakarmány-ellátása is szükségessé tenne egy eddiginél is átfogóbb intézkedést. A szarvasmarha tenyésztési program megvalósítása tehát bonyolult, sokoldalúmunkát, elemzést igényel. De megoldható. Az országos elképzelések megvalósítását — ezek egybeesnek a megyeivel — serkentik majd azok az újabb intézkedések, melyek a közös gazdaságokat anyagilag is érdekeltté teszik a tenyésztési munkában. Dupsi Károly I . Kedd Traktoros-, növénytermesztő-, kertész-, állattenyésztő-, gépészképzés betanított és szakmunkás-színvonalon December első napjaiban megyénk egész területén elkezdődik az oktatás, s így a mezőgazdaság dolgozói több tanfolyamon tanulhatnak, bővíthetik szakmai ismereteiket. A tanfolyamok közül legkiemelkedőbb a traktorosi képzés betanított munkás színvonalon — közölte Molnár Lajosné, a megyei tanács vb főelőadója. Mezőberényben, Sarkadon, Medgyesegyházán, Nagyszénáson, Csorváson, Kondoroson, Szarvason, Körösladányban, Békéscsabán a gépjavító állomásokon, Orosházán, Eleken, Újkígyóson, Endrődön, Kevermesen és Bilharugrán pedig a helybeli tsz-ekbenkapott helyet a betanított munkásképzés. A tanulók megismerik majd a forgalomban levő traktorok vezetését, a kisebb karbantartások módját, továbbá a traktorral vontatott munkagépek kezelését. Ugyancsak betanított munkásképzés kezdődik a növénytermesztésben, a baromfigondozásban, a zöldségtermesztésben, a borjúgondozásban foglalatoskodóknak, valamint a sertéstenyésztéssel, a szarvasmarhatenyésztéssel, az állategészségügyi vonalon, továbbá a növényvédelmi feladatokkal megbízott dolgozóknak is. A nyolc általános iskolát végzett, de tovább nem tanuló fiataloknak szintén szerveznek az említett szakmákból tanfolyamokat A fiatalok oktatásáról a községekben és a városokban működő úgynevezett továbbképző iskolák pedagógusai gondoskodnak. A betanított dolgozók szakmunkásvizsgára való előkészítését 30 tanfolyamra összpontosítják. Mezőgazdasági gépszerelőket, növénytermesztő gépészeket, állattenyésztőket, zöldségtermesztőket és hajtatokat készítenek fel a tavaszi szakmunkásvizsgára. A felnőttek szakmunkástanfolyamait a békési, a kétegyházi, az eleki és a gyomai szakmunkásképző iskola felügyelete alá helyezték. Megoldáshoz közeledik az állandó baromfinevelés és feldolgozás Szinte hagyományos már az, hogy a tovatűnő évek végén kikérjük a feldolgozóipar vezetőinek véleményét a felvásárolt baromfi minőségéről. Most a napokban is ezzel a céllal kerestük fel a Baromfiipari Országos Vállalat békéscsabai gyáregységének vezetőjét. A minőséggel kapcsolatosan nem emeltek kifogást. Nagyon elégedettek a hízott liba, a korai pulyka és az átvett csirkék nagy részének minőségével. Amint mondották: a mennyiségen lehet is, és szükséges is vitatkozni. Ez érthető is, hiszen a tavaly őszi előzetes megállapodást nem tudták teljesíteni a szövetkezetek. Ez nem a jóakaraton múlott, hanem azon, hogy a kiszállított napospulykákat tífuszos megbetegedés tizedelte. A kiesést csirkével próbálta pótoltatni a gyáregység, azonban ehhez a szövetkezeteknek csak egy része állt hozzá minden akadályt leküzdő akarással. Summa summarum, a békéscsabai gyáregység az ez évi felvásárlási és feldolgozási tervét 910 vagon helyett csak mintegy 880—890 vagonra tudja teljesíteni. A pulykakiesés miatt még lényegesebben csökkent volna a tervteljesítés, ha a háztáji gazdaságok nem szállítják be meghizlalva a kapott mintegy 200 ezer libát. Főleg atömőtársulásokba tömörült háztáji gazdaságok tűnnek ki a hízott liba értékesítésben. Közülük elsősorban a békési tömőtársulás, amely az évek óta megszokott jó minőségben már 7 ezer hízott libát adott át az idén. A kiesés mérséklésének másik jelentős tényezője az, hogy a nagyüzemi gazdaságok 360 ezer gyöngyöst neveltek fel és értékesítenek az idén. Ez a nagy szám újdonságnak számít, s mivel a kereslet szinte korlátlan mind a belföldi, mind a külföldi piacon, a csabai gyáregység a jövő évre az ideinél legalább 100 ezerrel több gyöngyösre akar nevelési és szállítási szerződést kötni. A tavalyi 264 vagon helyett az idén 310 vagon csibét vásárol fel a csabai gyáregység a termelőszövetkezetektől. Az eddigi kerek és egész tájékoztatás után következett a gyáregység legnagyobb fájdalma. Az, hogy a téli hónapokban úgynevezett uborkaszezon áll elő. Ez nemcsak a BOV gyáregységeire, hanem a keltetőállomások és a hűtőház munkájába is rányomja a bélyegét. Ugyanis megyénk termelőszövetkezeteiben még nagyon kevés a korszerű baromfiól, ahol télen-nyáron egyformán, állandóan lehet csibét nevelni. A békéscsabai gyáregységnek napi 13 ezer csibére lenne szüksége ahhoz, hogy legalább egy műszakban tudjon üzemelni. Ez egyelőre csak óhaj. Az eddigi gyakorlat az, hogy az év első kilenc hónapjában mindössze 360 vagon baromfit tudnak átvenni, a negyedik negyedévre pedig több mint 500 vagonnal jut. Mint más években, az idén is munkaerőhiány gátolja ennek a nagy mennyiségnek a feldolgozását. Az emberek ugyanis igyekeznek lehetőleg állandó vagy huzamosabban tartó munkalehetőséget biztosító helyekre elhelyezkedni. A feldolgozóipar csak abban az esetben tudná kialakítani a törzsgárdát, ha a termelőszövetkezetekben állandósulna a baromfinevelés. Egyelőre ez vágyálomnak látszik azért, mert a havi 35 vagonos kapacitás helyett a téli hónapokban mindössze 9—11 vagon baromfit tudnak szállítani a nagyüzemi gazdaságok. Ennek az a legfőbb oka, hogy a szövetkezetek nem rendelkeznek korszerű férőhellyel. Ezek megvalósítása most kezd gyorsabb üteművé válni. Többek között a zsadányi Búzakalász Tsz átvett egy régi magtárt, amit évi 100 ezer csibe nevelésére alakít át. Az okányi Petőfi és Alkotmány Tsz együttesen határozta el, hogy a tulajdonukban levő három tehénistálló magtárpadlását átalakítja s évente 150 ezer csibét nevel fel. Az ilyen kezdeményezés elég gyér még annak ellenére, hogy a magtárpadlások átalakítása csibenevelésre mindössze 300 ezer forintba kerülne gépesítéssel együtt, s annak ellenére, hogy évente padlásonként legalább 1,3 millió forint értékű csibét tudnának felnevelni. A szövetkezetek jó része tárolási gonddal küszködik, azonban elgondolkodtató az, hogy nem érdemesebb-e magtárt építeni, mint magtárpadlás birtokában 1,2 millió forintba kerülő csibenevelőt. Megyénk szövetkezeteinek nagy részében adva van a lehetőség: olcsón és gyorsan átalakíthatják a rendelkezésükre álló magtárpadlásokat, s ezzel nemcsak a saját bevételüket növelhetik, hanem folyamatossá tehetik a keltetőállomások és a feldolgozóipar munkáját is. K. I. A védőtöltések között korszerű belvízvédelmi rendszer épül Lapunkban már több alkalommal beszámoltunk arról, hogy a Fehér- és a Fekete-Körös deltáját a Román Szocialista Köztársaság határának közelében egy hatalmas árvízvédelmi töltéssel védik meg az árvíz újabb pusztításaitól. A munkálatokat elkezdték, a töltés a tervnek megfelelően jó ütemben épül. A töltés építésével egyidőben oldják meg a delta belvízrendszerének kiépítését is. Ismeretes, hogy ezen a részen eddig nem volt olyan csa- I tornahálózat, amely biztos védelmet nyújthatott volna a tél végi, kora tavaszi belvíz ellen. Most viszont megépítik a csatornahálózatot. Erre a célra 12 millió forintot irányoztak elő. Élelmezésügyi táncán belüli vállalatnak átadnánk könyvjóváírással 2 darab K—25-ös vontatót és 2 darab ráfutófékes pótkocsit Érdeklődők sürgősen jelentkezzenek levélben vagy telefonon: Mezőhegyes, Cukorgyár, gépcsoportvezetőnél.x BÉKÉSI ÉPÍTŐIPARI KTSZ (Békés, Jamtyik utca 5., telefon 52.) azonnali megvételre keres 1 darab 200 literes villanybojlert Ajánlatot fenti címre kérünk. 39