Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

1916. november 29. 1 ­egyei termeléspolitikai célok av.) A szarvasmarhatenyésztési program jelentős helyet foglal el me­gyénk harmadik ötéves tervében a szarvasmarhatenyésztés fej­lesztése. Bizonyítja ezt­ a többi között az is, hogy 130, egyen­ként 100 férőhelyes szarvasmar­haistálló építését tartalmazza az előirányzat. Tizenháromezer új, korszerű, központosított fé­rőhely! Járulékos épületekkel el­látott, gépekkel felszerelt tele­pek kialakítása mellett határoz­tak a szakemberek. A termelő­­szövetkezetekben levő szarvas­­marhaállomány többségében jól elhelyezett, így a tervidőszakban épülő 130 tehénistálló az állo­mány növelésének egyik döntő fontosságú feltételét adja. Bizonyára mások figyelmét is megragadja a szarvasmarhate­nyésztés fellendítésére tett or­szágos és megyei erőfeszítés. Er­ről a pillanatnyilag nem éppen kedvezőnek mondható közgazda­­sági körülmények között beszé­lünk. Ismeretes, hogy az utóbbi években a felvásárlást irányító felsőbb szervek olyan kereske­delmi politikája érvényesült, amely nem a tenyésztésre, ha­nem az állatok vágóra való ér­tékesítésére ösztönzött. Annak idején lapunkban is szóvá tettük, bíráltuk ezt a kereskedelmi po­litikát. Most bekövetkezett a helyzet: a tehénállomány csök­kent. A csökkenés ütemének meg­állítására, sőt a tehénállomány nagyobb arányú növelésére párt­os kormányhatározat fogalmazó­dott. Az ügyben érdekelt min­­nisztériumok célirányos beruhá­zásokkal, rendeletekben biztosí­tott kedvezményekkel igyekez­tek és igyekeznek megakadá­lyozni a további állománycsök­kenést. A tehénállomány növelése en­nek ellenére nem egyszerű do­log. A haszonállattartással fog­lalkozó gazdaságok speciális módszereket dolgoztak ki a marhahizlalásra. Jövedelmezővé tették a különben dotációra szo­ruló üzemágat. Van a megyében nem is egy olyan szövetkezet, amelyik évente a tehénállo­mány számának kétszeresét hiz­lalja meg és értékesíti. Nem véletlen tehát, hogy a tenyészál­­lomány fejlesztésére, minőségé­nek javítására nem jutott és nem jut olyan figyelem, mint amilyenre szükség lenne. A kiváló tejtermelő tulajdon­sággal rendelkező egyedek utó­dai többségükben vágóra kerül­e­tek, sőt az új helyre került törzskönyvezett tehénállomány is egy-két éven belül a vágó­állatok sorsára jutott. Sok min­den szól a szarvasmarhatenyész­tés felkarolása mellett. Talán a legfontosabb a hús- és a tejter­melés, valamint az istállótrágya­­nyerés. Ismeretes, hogy a szövet­kezetek nagy tábláit a szarvas­marhaállomány nem kielégítő létszáma miatt csak 6—8 éven­ként tudják megszórni istálló­trágyával, holott a négyéven­kénti istállótrágyázás lenne igazán szakszerű. A szarvasmarhatenyésztési program teljesítése tehát nem egy önmagáért való dolgot je­lent, hanem egy átfogó országos jellegű és irányzatú célkitűzést. Megyénkben hosszú időre igen jelentős munkát ad a tehénállo­mány számszerű és minőségi növelése. A harmadik ötéves terv első esztendejében eljutottunk addig, hogy a tehénállomány fele a tsz-ek istállóiban, fele pedig a háztáji gazdaságokban van. Szö­vetkezeti szemszögből vizsgálva a dolgot ez igen jelentős fejlő­dés. A másik oldalon viszont a háztáji gazdaságokban beállt állománycsökkenés elgondolkoz­tató. A tenyésztett szarvasmarha­­fajta kiválóan alkalmas tej- és hústermelésre. Mégis mi okoz­hatja, hogy a szövetkezetek jó­isé®ében a magyartarka tehén itt a megyében sem bizonyult jól tejelő fajtának? Egyes állami gazdaságokban nagyüzemi mére­tekben a magyartarka tehenek­től évente — laktációnként — 3500—4000 liter tejet fejnek, a tsz-ekben viszont csak 2200— 2400 litert A termelési színvonal ilyen nagyarányú eltérése egyál­talán nem lehet indokolt. Ezek szerint igazat mondott Szilágyi Imre, a kondorosi Dol­gozók Tsz főkönyvelője, amikor kijelentette: 2000—2500 liter évi tejtermeléssel ráfizetéses üzem­ága a tehenészet minden egyes szövetkezetnek. Amikor a tehén­­állomány számszerű fejlesztésé­ről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Kondorosról szerzett tapasztalatot. Fontos a tejelő egyedek növelése, de igen fontos a meglevő állomány mi­nőségi színvonalának emelése is. A köztenyésztett fajta — neves szarvasmarhatenyésztők szerint­ — megyei átlagban is képes 3800—4200 liter tej évi terme­lésére. Sajnos, sem állami gaz­daságainkban, sem termelőszö­vetkezeteinkben nem aknázzák ennyire ki a magyartarka tehe­nek jó tulajdonságait. Az ér­vényben levő felvásárlási ár mellett tehenenként a pénzügyi egyensúlyhoz legalább 3300— 3600 liter tej termelésére és minden esztendőben egy borjú­szaporulatra lenne szükség. Ahol többségében eleget tesznek en­nek a tenyésztési kívánalomnak, ott üzemi szinten már jól reali­zálják a tehéntartásra kifizetett forintokat Az elmondottakon kívül azért is bontakozik ki lassan a szarvasmarha nagyüzemi te­nyésztése, mert a tsz-ek többsé­gében nem tartják kellően kéz­ben a tenyésztés fontosságát. A főmezővadász mellett igen sok helyen betöltetlen a főállatte­nyésztői beosztás. Előfordult az is, hogy az állattenyésztésbe olyan munkaerőt irányítottak, akit máshol nem tudnak alkal­mazni, noha hivatástudat nél­kül, a szakma szeretetét mellőz­ve nem sokra viheti az ember az állattenyésztésben. Az a termeléspolitikai cél, amely úgy hangzik, hogy töre­kedjenek a tsz-ek mindenekelőtt saját erőforrásaikból, de az álla­méból is a tehénállomány növe­lésére, megvalósítható. Ahhoz azonban, hogy a közös állomány fejlesztése valóban a tehénállo­mány számszerű és minőségi nö­veléséhez vezessen, fontos lenne a háztájiban jelentkező tehén­létszám csökkenésének megaka­dályozása. Ismételten meg kelle­ne fontolnia a felsőbb szervek­nek a korábban bevált vemhes üsző akció visszaállítását a ter­mészetbeni törlesztéses alapra. Azután a háztájiban tartott ál­latok zöldtakarmány-ellátása is szükségessé tenne egy eddiginél is átfogóbb intézkedést. A szarvasmarha tenyésztési program megvalósítása tehát bo­nyolult, sokoldalú­­munkát, elemzést igényel. De megoldha­tó. Az országos elképzelések megvalósítását — ezek egybees­nek a megyeivel — serkentik majd azok az újabb intézkedé­sek, melyek a közös gazdaságo­kat anyagilag is érdekeltté te­szik a tenyésztési munkában. Dupsi Károly I . Kedd Traktoros-, növénytermesztő-, kertész-, állattenyésztő-, gépészképzés betanított és szakmunkás-színvonalon December első napjaiban me­gyénk egész területén elkezdődik az oktatás, s így a mezőgazdaság dolgozói több tanfolyamon tanul­hatnak, bővíthetik szakmai isme­reteiket. A tanfolyamok közül legkiemelkedőbb a traktorosi kép­­zés betanított munkás színvona­lon — közölte Molnár Lajosné, a megyei tanács vb főelőadója. Me­­zőberényben, Sarkadon, Med­­gyesegyházán, Nagyszénáson, Csorváson, Kondoroson, Szarva­son, Körösladányban, Békéscsa­bán a gépjavító állomásokon, Orosházán, Eleken, Újkígyóson, Endrődön, Kevermesen és Bil­­harugrán pedig a helybeli tsz-ek­­ben­­kapott helyet a betanított munkás­képzés. A tanulók megis­merik majd a forgalomban levő traktorok vezetését, a kisebb kar­bantartások módját, továbbá a traktorral vontatott munkagépek kezelését. Ugyancsak betanított munkás­képzés kezdődik a növényter­mesztésben, a baromfigondozás­ban, a zöldségtermesztésben, a borjúgondozásban foglalatosko­­d­óknak, valamint a sertéste­nyésztéssel, a szarvasmarha­tenyésztéssel, az állategészség­ügyi vonalon, továbbá a növény­­védelmi feladatokkal megbízott dolgozóknak is. A nyolc általános iskolát végzett, de tovább nem tanuló fiataloknak szintén szer­veznek az említett szakmákból tanfolyamokat A fiatalok okta­tásáról a községekben és a vá­rosokban működő úgynevezett továbbképző iskolák pedagógusai gondoskodnak. A betanított dolgozók szak­munkásvizsgára való előkészíté­sét 30 tanfolyamra összpontosít­ják. Mezőgazdasági gépszerelő­ket, növénytermesztő gépészeket, állattenyésztőket, zöldségtermesz­tőket és hajtatokat készítenek fel a tavaszi szakmunkásvizsgára. A felnőttek szakmunkástanfolya­­mait a békési, a kétegyházi, az eleki és a gyomai szakmunkás­­képző iskola felügyelete alá he­lyezték. Megoldáshoz közeledik az állandó baromfinevelés és feldolgozás Szinte hagyományos már az, hogy a tovatűnő évek végén ki­kérjük a feldolgozóipar vezetőinek véleményét a felvásárolt ba­romfi minőségéről. Most a napok­ban is ezzel a céllal kerestük fel a Baromfiipari Országos Vállalat békéscsabai gyáregységének ve­zetőjét. A minőséggel kapcsolato­san nem emeltek kifogást. Na­gyon elégedettek a hízott liba, a korai pulyka és az átvett csirkék nagy részének minőségével. Amint mondották: a mennyiségen lehet is, és szükséges is vitatkoz­ni. Ez érthető is, hiszen a tavaly őszi előzetes megállapodást nem tudták teljesíteni a szövetkezetek. Ez nem a jóakaraton múlott, ha­nem azon, hogy a kiszállított na­pospulykákat tífuszos megbetege­dés tizedelte. A kiesést csirkével próbálta pótoltatni a gyáregység, azonban ehhez a szövetkezeteknek csak egy része állt hozzá minden akadályt leküzdő aka­rással. Summa summarum, a bé­késcsabai gyáregység az ez évi felvásárlási és feldolgozási tervét 910 vagon helyett csak mintegy 880—890 vagonra tudja teljesíte­ni. A pulykakiesés miatt még lé­nyegesebben csökkent volna a tervteljesítés, ha a háztáji gazda­ságok nem szállítják be meghiz­lalva a kapott mintegy 200 ezer libát. Főleg a­­tömőtársulásokba tömörült háztáji gazdaságok tűn­nek ki a hízott liba értékesítés­ben. Közülük elsősorban a békési tömőtársulás, amely az évek óta megszokott jó minőségben már 7 ezer hízott libát adott át az idén. A kiesés mérséklésének másik je­lentős tényezője az, hogy a nagy­üzemi gazdaságok 360 ezer gyön­gyöst neveltek fel és értékesíte­nek az idén. Ez a nagy szám új­donságnak számít, s mivel a ke­reslet szinte korlátlan mind a belföldi, mind a külföldi piacon, a csabai gyáregység a jövő évre az ideinél legalább 100 ezerrel több gyöngyösre akar nevelési és szállítási szerződést kötni. A ta­­valyi 264 vagon helyett az idén 310 vagon csibét vásárol fel a csabai gyáregység a termelőszö­vetkezetektől. Az eddigi kerek és egész tájé­koztatás után következett a gyár­egység legnagyobb fájdalma. Az, hogy a téli hónapokban úgynevezett uborkaszezon áll elő. Ez nemcsak a BOV gyáregységei­re, hanem a keltetőállomások és a hűtőház munkájába is rányomja a bélyegét. Ugyanis megyénk ter­melőszövetkezeteiben még nagyon kevés a korszerű baromfiól, ahol télen-nyáron egyformán, állandó­an lehet csibét nevelni. A békés­csabai gyáregységnek napi 13 ezer csibére lenne szüksége ahhoz, hogy legalább egy műszakban tudjon üzemelni. Ez egyelőre csak óhaj. Az eddigi gyakorlat az, hogy az év első kilenc hónapjá­ban mindössze 360 vagon baromfit tudnak átvenni, a negyedik ne­gyedévre pedig több mint 500 va­gonnal jut. Mint más években, az idén is munkaerőhiány gátolja ennek a nagy mennyiségnek a feldolgozását. Az ember­ek ugyan­is igyekeznek lehetőleg állandó vagy huzamosabban tartó munka­­lehetőséget biztosító helyekre el­helyezkedni. A feldolgozóipar csak abban az esetben tudná kia­lakítani a törzsgárdát, ha a terme­lőszövetkezetekben állandósulna a baromfinevelés. Egyelőre ez vágy­álomnak látszik azért, mert a ha­vi 35 vagonos kapacitás helyett a téli hónapokban mindössze 9—11 vagon baromfit tudnak szállíta­ni a nagyüzemi gazdaságok. En­nek az a legfőbb oka, hogy a szö­vetkezetek nem rendelkeznek kor­szerű férőhellyel. Ezek megvaló­sítása most kezd gyorsabb ütemű­vé válni. Többek között a zsadá­­nyi Búzakalász Tsz átvett egy ré­gi magtárt, amit évi 100 ezer csibe nevelésére alakít át. Az okányi Petőfi és Alkotmány Tsz együttesen határozta el, hogy a tulajdonukban levő három te­hénistálló magtárpadlását átala­kítja s évente 150 ezer csibét ne­vel fel. Az ilyen kezdeményezés elég gyér még annak ellenére, hogy a magtár­padlások átalakítása csibenevelés­re mindössze 300 ezer forintba ke­rülne gépesítéssel együtt, s annak ellenére, hogy évente padláson­ként legalább 1,3 millió forint értékű csibét tudnának felnevelni. A szövetkezetek jó része tárolási gonddal küszködik, azonban elgon­dolkodtató az, hogy nem érdeme­­sebb-e magtárt építeni, mint mag­tárpadlás birtokában 1,2 millió forintba kerülő csibenevelőt. Megyénk szövetkezeteinek nagy részében adva van a lehetőség: olcsón és gyorsan átalakíthatják a rendelkezésükre álló magtár­padlásokat, s ezzel nemcsak a saját bevételüket növelhetik, ha­nem folyamatossá tehetik a kelte­tőállomások és a feldolgozóipar munkáját is. K. I. A védőtöltések között korszerű belvízvédelmi rendszer épül Lapunkban már több alka­lommal beszámoltunk arról, hogy a Fehér- és a Fekete-Kö­rös deltáját a Román Szocialis­ta Köztársaság határának köze­lében egy hatalmas árvízvédel­mi töltéssel védik meg az árvíz újabb pusztításaitól. A munká­latokat elkezdték, a töltés a tervnek megfelelően jó ütem­­­ben épül. A töltés építésével­­ egyidőben oldják meg a delta belvízrendszerének kiépítését­­ is. Ismeretes, hogy ezen a ré­­­­szen eddig nem volt olyan csa- I tornahálózat, amely biztos­ vé­delmet nyújthatott volna a tél végi, kora tavaszi belvíz ellen. Most viszont megépítik a csa­tornahálózatot. Erre a célra 12 millió forintot irányoztak elő. Élelmezésügyi táncán belüli vállalatnak átadnánk könyvjóváírással 2 darab K—25-ös vontatót és 2 darab ráfutófékes pótkocsit Érdeklődők sürgősen jelentkezzenek levélben vagy telefonon: Mezőhegyes, Cukorgyár, gépcsoportvezet­őnél.x BÉKÉSI ÉPÍTŐIPARI KTSZ (Békés, Jamtyik utca 5., telefon 52.) azonnali megvételre keres 1 darab 200 literes­­ villanybojlert Ajánlatot fenti címre kérünk. 39

Next