Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

A PÁRTKONGRESSZUS CSÜTÖRTÖKI TANÁCSKOZÁSA (Folytatás az 1. oldalról) felleren, hanem összetetten, gyak-Az irodalom és művészetek hi­vatását gyakran félreértik egyes van ellentmondásosan. Az iroda-­alkotók, és néha olvasók is. Az sem, a művészetek művelői akikor töltik be hivatásukat, ha az új, a szocializmus és a régi világ har­cában a maiguk tudatformáló esz­közeivel az új győzelmét segítik, irodalomban helyet kapott az utóbbi években — ha nem is nagymértékben — néhány szoci­alizmustól idege­n irányzat. Tör­ténelmünk során a magyar iroda­erősítik az emberek szocialista som esetenként élenjáró politikai meggyőződését. A magyar irodalom, film, szín­ház, képzőművészetünk és más művészetek alkotói az utóbbi években szép eredményekkel di­csekedhetnek. Ismert költőink, filmművészetünk alkotói nemzet­közi elismerésiben részesültek.. Nagy az érdeklődés az új ma­gyar operák, zeneoktatásunk iránt. Minden művészeti ágiban erősöd- lommal. A­zek a szocialista vonások, általa­ szemben az­ban megizmosodott a magyar szo­cialista kultúra.­­ Engedelm­üküktel én mégis né­hány problémát vetek fel szerepet is betöltött. Az írótársa­dalom egy részében még ma is, a gyökerese­n megváltozott körül­mények között is él az a tévhit, hogy az ő szerepük képviselni a nép érdekeit a politikával szemben. Elméletet is gyártottak. Eszerint a magyar irodalomnak valamiféle nemzeti sajátossága is szemben állás a mindenkori haza­­proletárhatalommal ellenzékiséget mint az irodalom nemzeti jellegének változatlan sajátosságát, feltün­tetni nem egyéb, mint történel­mietlen illúzió. A múltban élő szellemet csak nyílt eszmei harcban lehet legyőzni A konformizmus a politikában hogy adminisztratív betiltásuk elvtelen behódolást jelent min­den hatalomnak. Csakhogy a non­konformizmus a hatalom jel­legétől és céljaitól elvonatkoztat­va éppen ennyire elvtelen. A múltban élő szellemet csak nyílt eszmei harcban lehet legyőzni. Ismerünk olyan alkotó embere­ket is, akik továbbra is tartóz­kodnak politikai állásfoglalások­tól, közönnyel néznek el a szemük előtt lejátszódó­ történelmi átala­kulás felett, így szaporodnak azok az úgynevezett elvont alko­tások, amelyek gyakorlatilag mind szegényebbek lesznek. , Van másfajta, még ugyan nem szocialista, de közeledő,, őszintén útkereső, értékes irodalom is. A magyar irodalom és művészet nagy táborára, olyan írókra, mű­vészekre gondolok, akik minden­féle előítélet nélkül, becsülettel bátorsággal tárják fel az élet csak eszmei elszigetelődéshez, az egyedül célravezető ideológiai harc megkerüléséhez vezet. Mai kulturális életünkben éppen az az egészséges jelenség, hogy a gaz­dagodással, színesedéssel, a szé­­lesebbb tájékozódással lépést tart a marxista eszmei aktivitás: szel­lemi életünket eleven, termékeny vitalégkör jellemzi. A fejlődés ellenére a kultúr­politikai irányításnak többet kell segítenie alkotónak és olvasónak. Jogos az az igény az életnek ezen a területén is, hogy az irányítás legyen határozottabb, következe­tesebb és az egészséges fejlődés­nek megfelelően igényesebb. Kedves Elvtársak! Lenin a kapitalista társadalom­ról szólva két kultúrát nevezett meg, az elnyomottak és az el­nyomók kultúráját. A mi társa­között már más határvonalat hú­zott a történelem. Munkásosztá­lyunk régi harci kultúráját egye­sítette a magyar és a világ kul­túrájának minden értékálló kin­csével és azt az egész nép közös vagyonává tette. Ezt ápolni, fej­leszteni, mindenkivel megismer­tetni a kommunisták feladata. Szirmai István nagy tapssal fo­gadott beszéde után Rapai Gyula, a Baranya megyei pártbizottság első titkára, Havasi Ferenc, a Komárom megyei pártbizottság első titkára szólalt fel. Ezután szünet következett. Szünet után Péter János kü­lügyminiszter emelkedett szólásra, valóságos folyamatát és belső dalmunkban a két volt kultúra összefüggéseit, megmutatják ami jó, s ami rossz. Nem kívülállóak, a jónak örülnek, a rosszra joggal haragszanak, a gondot maguk is vállalják. Az ilyen alkotókat és műveiket nagyra becsüljük, ba­rátiai kritizáljuk őket. Végül szeretnék beszélni azok­ról a szocialista írókról, mű­vészekről, párttagokról és pártom­­kívüliekről, akiknek problémáival — bevallom — nem foglalkozunk eleget, ők már eddig is jelentős szocialista realista alkotásokkal, sok új színnel, mondanivalóval gazdagították a magyar kultúrát. A rendszeres olvasók, a szín­ház- és mozilátogatók a tapasz­tala­tok szerint mindenekelőtt olyan új alkotásokra figyelnek fel, amelyek őszintén igyekeznek szembenézni múltunk és jelenünk problémáival, és azokra művé­szileg hiteles, pártos választ ad­nak. Jó lenne, ha mind többen ilyen műveket igényelnének. Az emberek a kritikát is tartalmazó, segítő szándékú, de még nem tel­jesen marxista szemléletű művek­kel szemben — és ezt is meg kell mondanunk — indokolatla­nul türelmetlenek — állapította meg Szirmai István. A türelmet­lenségről szólva a kritikákkal kapcsolatban megállapította: A türelmetlenség azért sem in­dokolt, mert nem arról van szó, hogy ma kulturális életünkben a nem ellenséges, de nem marxis­ta nézetek gyakrabban vagy erő­teljesebben jelentkeznek, mint régebben, hanem arról, hogy ma azok a korábbi évekhez viszo­nyítva nyíltabban tűnhetnek fel. A történelmi tapasztalatok ugyanis arra tanítanak, hogy a nem marxista irányzatok elhall­gattatása nem helyettesítheti, a velünk folytatott érdemi vitát. Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Elvtársak! Nagy utat tettünk meg, tisztelt elv­társak, nagy utat együtt és kü­­lön-f­ülön is. Nagy utat tett meg a Magyar Népköztársaság bonyo­lult és egyre bonyolultabbá váló nemzetközi viszonyok között. Jól­­szemlélhető összehasonlítási jelegű fegyverkezési verseny ki­­lehetőséget nyújt az Egyesült alakulásának megakadályozásáért, Nemzetek Szervezete. Ültem az Egyesült Nemzetek Szervezetének padsoraiban 1957-ben és 1966-ban is, közben minden esztendő köz­gyűlésén. Tíz évvel ezelőtt szem­tanúja voltam a tajtékzó gyűlö­letnek, amellyel a magyarországi ellenforradalomban kudarcot val­lott nemzetközi reakció az ENSZ- ben a Magyar Népköztársaság képviselőit ócsárolta és megbízó­levelünk elismerése ellen is ás­kálódott. Ültem ugyanazokban a padsorokban ebben az évben is és elnézegettem a Magyar Népköz­­társaság képviselőjét a­­közgyűlés elnöki székében — mert mint a közgyűlés egyik alelnöke, több al­kalommal éppen a mi állandó képviselőnk elnökölt. A történe­lem enyhe igazságszolgáltatását és egyben vaskos iróniáját fejezi ki az az ellenkép: a múlt évben a Magyar Népköztársaság képvise­lőjét éppen annak az országinak képviselője javasolta elsőnek az I. számú politikai bizottság elnö­kévé, amelyik ország képviselői tíz évvel ezelőtt a legvadabb düh­­rohamokkal támadták a Magyar Népköztársaság küldötteit. A Magyar Népköztársaság nem­Magyarországot történelme so­rán soha nem vette körül világ­szerte elismerőbb megbecsülés és tisztelettudóbb szimpátia, mint éppen most. — Nemzetközi hatékonyságunk megnövekedésének egyik döntő magyarázata itthon van. Mint ér­zetközi helyzetének alakulása és ^ szeizmográfojk­ más orszá­tevékeny részvétele a nemzetközi h,. ., fonván itt­vit^e kériitések megoldásábain be- ®°K nozzank vai° Ylszon^ím 1LL vitas kémeseit megoldasaoan pe- ^ vetünk minden lényegesebb szédesen bizonyítja­ azt, amit a r­ezdülése flll­adl­an érezteti kommunista és munkáspártok leg- Maffvar Szocialista utóbbi közös konferenciáig 1960- “11, ,A, F szocialista , , _ Munkáspárt újjászervezése és a bm Moszkvaiban így fogalmazott forradalmi munkás,paraszt kér­meg. „Korun­io je­gyzetesse­ge, egy tevékenységének kibonta­kozása után a gazdasági, politi­kai és kulturális élet valóban szo­cialista fejlődése olyan tiszteletet ébresztett hazánk iránt, hogy ba­rátainkban mélyült az egyébként is meglevő szeretet irántunk, má­sok pedig megtanulták, hogy ko­molyan kell számolni velünk. A szocialista társadalom alapjai le­rakásának befejezésével egyidő­­ben indult el nemzetközi kapcso­lataink terén az a folyamat, amelyben a vezető NATO-hatal­­mak is sorra ajánlották fel, hogy diplomáciai kapcsolataikat követi szintről nagyköveti szintre kíván­ Péter János. Magyarországt történelme során nem vette körül elismeribb megbecsülés, mint most hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésé­nek döntő tényezőjévé válik.” Az ENSZ-ben további új jelen­tős munkakörökre nyitik meg előttünk az ajtó. Minden nemzet­közi fórumon következetesen, megalkuvás nélkül képviseljük a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság, a Dél-vietnami Felszabadítási Front, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság ügyeit, s az ENSZ-beli jogai helyreállítása érdekében síkra szeltünk a Kínai Népköztársaságért is. Hazánk kép­viselői tevékenyen vesznek részt olyan nemzetközi bizottságokban, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetének pénzügyi és politi­kai válsága megoldásáért, az eu­rópai­­gazdasági együttműködésért, a dél-afrikai faji megkülönböz­tető politika felszámolásáért, a gyarmati rendszer utolsó marad­ó világűr békés felhasználásáért küzdenek. Budapesten tartotta eb­ben az évben végrehajtó tanácsi ülését az UNESCO, a világ leg­nagyobb hatású és tekintélyű nemzetközi kulturális szervezetet­jók emelni. Ez a folyamat most fejeződött be, amikor az Amerikai Egyesült Államokkal is megálla­podtunk diplomáciai képviselete­ink nagykövetségi szintre való emelésében. Hangsúlyozom, hogy ez a folyamat éppen a szocialista társadalom alapjai lerakásának ványainak kiküszöböléséért, az új befejezésével egyidőben indult el. Nemzetközi helyzetünk javulá­sának másik döntő magyarázata a szocialista világrendszer fejlő­désében, a Szovjetunióhoz s a többi testvéri szocialista országok­hoz fűződő szoros kapcsolatunk­ban, a velük való baráti együtt­működésünkben van. Azt a fel­emelkedő utat, amelyen Magyar­­ország az elmúlt tíz esztendő nem­zetközi eseményei között végig­ment — belső eredményeink mel­lett —, a szocialista világrendszer emzetközi hatásainak köszönhet­jük. Most az elért eredmények pró­báját és az erőgyűjtés idejét éljük — mondotta Péter János, majd így folytatta: Kádár János elvtárs a Központi Bizottság referátumában ismertet­te azokat az alapelveket, amelyek külpolitikai tevékenységünket meghatározzák az internacionalis­­­ta felelősség és a nemzeti érdekek összehangolásának lehetőségében és szükségszerűségében. Külpolitikai tevékenységünk­ben ezeket az elveket alkalmaz­zuk következetesen és megalku­vás nélkül. A szocialista országokhoz fű­ződő bensőséges, baráti és test­véri kapcsolataink elmélyítését úgy munkáltuk, hogy mindig ke­restük, a Szovjetunióval és más testvéri országokkal együtt, a va­lamennyi szocialista ország együttműködését zavaró problé­mák kiküszöbölését s az akció­egység megteremtését mai nem­zetközi harcunk legfontosabb kér­déseiben. A jelenlegi bonyolult nemzet­közi viszonyok között sajátságos módon növekszik a Szovjetunió és általában a szocialista világ­­rendszer nemzetközi tekintélye. Az az erő, következetesség, kö­rültekintés és felelősségtudat, amellyel elsősorban a Szovjet­unió támogatja a vietnami nép védelmi harcát az agresszió el­len s egyúttal az egész világot védi az imperialista felelőtlenség ellen, amely a vietnami agresz­­szió révén termonukleáris ka­tasztrófába tudná sodorni a vilá­got, megnövelte a népek és kor­mányok tiszteletét a szocialista világrendszer, ennek keretében elsősorban a Szovjetunió iránt. Soha nem volt a világtörténe­lemben olyan főváros, mint ma Moszkva, ahova a föld egész ke­rekségéről olyan bizalommal és olyan szakadatlan sorban járná­nak államfők, kormányfők, hiva­talos és félhivatalos delegációk tanácskozásra, tervek kialakítá­sára a legfontosabb­­mai nemzet­közi kérdések megoldása érdeké­ben. Lényegében új erőként megje­lent a nemzetközi élet­ porond­ján a „harmadik világ”. A gyar­mati sorból felszabadult orszá­gok népei — éppen a nemzet­közi erőviszonyok megváltozása következtében — általában tud­ják, hogy a gyarmati uralom régi formái nem térhetnek visz­­sza, ezért könnyen engedik sza­badjára belső ellentmondásaikat, a neokolonialista támadások azonban felszítják és helyenként szörnyű tragédiák forrásaivá te­(Folytatás a 3. oldalon­ Leonyid Brezsnyev és Münnich Ferenc beszélgetnek a kongresszus szünetében. MTI Fotó : Papp Jenő felvétele

Next