Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-02 / 284. szám
A PÁRTKONGRESSZUS CSÜTÖRTÖKI TANÁCSKOZÁSA (Folytatás az 1. oldalról) felleren, hanem összetetten, gyak-Az irodalom és művészetek hivatását gyakran félreértik egyes van ellentmondásosan. Az iroda-alkotók, és néha olvasók is. Az sem, a művészetek művelői akikor töltik be hivatásukat, ha az új, a szocializmus és a régi világ harcában a maiguk tudatformáló eszközeivel az új győzelmét segítik, irodalomban helyet kapott az utóbbi években — ha nem is nagymértékben — néhány szocializmustól idegen irányzat. Történelmünk során a magyar irodaerősítik az emberek szocialista som esetenként élenjáró politikai meggyőződését. A magyar irodalom, film, színház, képzőművészetünk és más művészetek alkotói az utóbbi években szép eredményekkel dicsekedhetnek. Ismert költőink, filmművészetünk alkotói nemzetközi elismerésiben részesültek.. Nagy az érdeklődés az új magyar operák, zeneoktatásunk iránt. Minden művészeti ágiban erősöd- lommal. Azek a szocialista vonások, általa szemben azban megizmosodott a magyar szocialista kultúra. Engedelmüküktel én mégis néhány problémát vetek fel szerepet is betöltött. Az írótársadalom egy részében még ma is, a gyökeresen megváltozott körülmények között is él az a tévhit, hogy az ő szerepük képviselni a nép érdekeit a politikával szemben. Elméletet is gyártottak. Eszerint a magyar irodalomnak valamiféle nemzeti sajátossága is szemben állás a mindenkori hazaproletárhatalommal ellenzékiséget mint az irodalom nemzeti jellegének változatlan sajátosságát, feltüntetni nem egyéb, mint történelmietlen illúzió. A múltban élő szellemet csak nyílt eszmei harcban lehet legyőzni A konformizmus a politikában hogy adminisztratív betiltásuk elvtelen behódolást jelent minden hatalomnak. Csakhogy a nonkonformizmus a hatalom jellegétől és céljaitól elvonatkoztatva éppen ennyire elvtelen. A múltban élő szellemet csak nyílt eszmei harcban lehet legyőzni. Ismerünk olyan alkotó embereket is, akik továbbra is tartózkodnak politikai állásfoglalásoktól, közönnyel néznek el a szemük előtt lejátszódó történelmi átalakulás felett, így szaporodnak azok az úgynevezett elvont alkotások, amelyek gyakorlatilag mind szegényebbek lesznek. , Van másfajta, még ugyan nem szocialista, de közeledő,, őszintén útkereső, értékes irodalom is. A magyar irodalom és művészet nagy táborára, olyan írókra, művészekre gondolok, akik mindenféle előítélet nélkül, becsülettel bátorsággal tárják fel az élet csak eszmei elszigetelődéshez, az egyedül célravezető ideológiai harc megkerüléséhez vezet. Mai kulturális életünkben éppen az az egészséges jelenség, hogy a gazdagodással, színesedéssel, a szélesebbb tájékozódással lépést tart a marxista eszmei aktivitás: szellemi életünket eleven, termékeny vitalégkör jellemzi. A fejlődés ellenére a kultúrpolitikai irányításnak többet kell segítenie alkotónak és olvasónak. Jogos az az igény az életnek ezen a területén is, hogy az irányítás legyen határozottabb, következetesebb és az egészséges fejlődésnek megfelelően igényesebb. Kedves Elvtársak! Lenin a kapitalista társadalomról szólva két kultúrát nevezett meg, az elnyomottak és az elnyomók kultúráját. A mi társaközött már más határvonalat húzott a történelem. Munkásosztályunk régi harci kultúráját egyesítette a magyar és a világ kultúrájának minden értékálló kincsével és azt az egész nép közös vagyonává tette. Ezt ápolni, fejleszteni, mindenkivel megismertetni a kommunisták feladata. Szirmai István nagy tapssal fogadott beszéde után Rapai Gyula, a Baranya megyei pártbizottság első titkára, Havasi Ferenc, a Komárom megyei pártbizottság első titkára szólalt fel. Ezután szünet következett. Szünet után Péter János külügyminiszter emelkedett szólásra, valóságos folyamatát és belső dalmunkban a két volt kultúra összefüggéseit, megmutatják ami jó, s ami rossz. Nem kívülállóak, a jónak örülnek, a rosszra joggal haragszanak, a gondot maguk is vállalják. Az ilyen alkotókat és műveiket nagyra becsüljük, barátiai kritizáljuk őket. Végül szeretnék beszélni azokról a szocialista írókról, művészekről, párttagokról és pártomkívüliekről, akiknek problémáival — bevallom — nem foglalkozunk eleget, ők már eddig is jelentős szocialista realista alkotásokkal, sok új színnel, mondanivalóval gazdagították a magyar kultúrát. A rendszeres olvasók, a színház- és mozilátogatók a tapasztalatok szerint mindenekelőtt olyan új alkotásokra figyelnek fel, amelyek őszintén igyekeznek szembenézni múltunk és jelenünk problémáival, és azokra művészileg hiteles, pártos választ adnak. Jó lenne, ha mind többen ilyen műveket igényelnének. Az emberek a kritikát is tartalmazó, segítő szándékú, de még nem teljesen marxista szemléletű művekkel szemben — és ezt is meg kell mondanunk — indokolatlanul türelmetlenek — állapította meg Szirmai István. A türelmetlenségről szólva a kritikákkal kapcsolatban megállapította: A türelmetlenség azért sem indokolt, mert nem arról van szó, hogy ma kulturális életünkben a nem ellenséges, de nem marxista nézetek gyakrabban vagy erőteljesebben jelentkeznek, mint régebben, hanem arról, hogy ma azok a korábbi évekhez viszonyítva nyíltabban tűnhetnek fel. A történelmi tapasztalatok ugyanis arra tanítanak, hogy a nem marxista irányzatok elhallgattatása nem helyettesítheti, a velünk folytatott érdemi vitát. Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Elvtársak! Nagy utat tettünk meg, tisztelt elvtársak, nagy utat együtt és külön-fülön is. Nagy utat tett meg a Magyar Népköztársaság bonyolult és egyre bonyolultabbá váló nemzetközi viszonyok között. Jólszemlélhető összehasonlítási jelegű fegyverkezési verseny kilehetőséget nyújt az Egyesült alakulásának megakadályozásáért, Nemzetek Szervezete. Ültem az Egyesült Nemzetek Szervezetének padsoraiban 1957-ben és 1966-ban is, közben minden esztendő közgyűlésén. Tíz évvel ezelőtt szemtanúja voltam a tajtékzó gyűlöletnek, amellyel a magyarországi ellenforradalomban kudarcot vallott nemzetközi reakció az ENSZ- ben a Magyar Népköztársaság képviselőit ócsárolta és megbízólevelünk elismerése ellen is áskálódott. Ültem ugyanazokban a padsorokban ebben az évben is és elnézegettem a Magyar Népköztársaság képviselőjét aközgyűlés elnöki székében — mert mint a közgyűlés egyik alelnöke, több alkalommal éppen a mi állandó képviselőnk elnökölt. A történelem enyhe igazságszolgáltatását és egyben vaskos iróniáját fejezi ki az az ellenkép: a múlt évben a Magyar Népköztársaság képviselőjét éppen annak az országinak képviselője javasolta elsőnek az I. számú politikai bizottság elnökévé, amelyik ország képviselői tíz évvel ezelőtt a legvadabb dührohamokkal támadták a Magyar Népköztársaság küldötteit. A Magyar Népköztársaság nemMagyarországot történelme során soha nem vette körül világszerte elismerőbb megbecsülés és tisztelettudóbb szimpátia, mint éppen most. — Nemzetközi hatékonyságunk megnövekedésének egyik döntő magyarázata itthon van. Mint érzetközi helyzetének alakulása és ^ szeizmográfojk más orszátevékeny részvétele a nemzetközi h,. ., fonván ittvit^e kériitések megoldásábain be- ®°K nozzank vai° Ylszon^ím 1LL vitas kémeseit megoldasaoan pe- ^ vetünk minden lényegesebb szédesen bizonyítja azt, amit a rezdülése fllladlan érezteti kommunista és munkáspártok leg- Maffvar Szocialista utóbbi közös konferenciáig 1960- “11, ,A, F szocialista , , _ Munkáspárt újjászervezése és a bm Moszkvaiban így fogalmazott forradalmi munkás,paraszt kérmeg. „Korunio jegyzetessege, egy tevékenységének kibontakozása után a gazdasági, politikai és kulturális élet valóban szocialista fejlődése olyan tiszteletet ébresztett hazánk iránt, hogy barátainkban mélyült az egyébként is meglevő szeretet irántunk, mások pedig megtanulták, hogy komolyan kell számolni velünk. A szocialista társadalom alapjai lerakásának befejezésével egyidőben indult el nemzetközi kapcsolataink terén az a folyamat, amelyben a vezető NATO-hatalmak is sorra ajánlották fel, hogy diplomáciai kapcsolataikat követi szintről nagyköveti szintre kíván Péter János. Magyarországt történelme során nem vette körül elismeribb megbecsülés, mint most hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik.” Az ENSZ-ben további új jelentős munkakörökre nyitik meg előttünk az ajtó. Minden nemzetközi fórumon következetesen, megalkuvás nélkül képviseljük a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Dél-vietnami Felszabadítási Front, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság ügyeit, s az ENSZ-beli jogai helyreállítása érdekében síkra szeltünk a Kínai Népköztársaságért is. Hazánk képviselői tevékenyen vesznek részt olyan nemzetközi bizottságokban, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetének pénzügyi és politikai válsága megoldásáért, az európaigazdasági együttműködésért, a dél-afrikai faji megkülönböztető politika felszámolásáért, a gyarmati rendszer utolsó maradó világűr békés felhasználásáért küzdenek. Budapesten tartotta ebben az évben végrehajtó tanácsi ülését az UNESCO, a világ legnagyobb hatású és tekintélyű nemzetközi kulturális szervezetetjók emelni. Ez a folyamat most fejeződött be, amikor az Amerikai Egyesült Államokkal is megállapodtunk diplomáciai képviseleteink nagykövetségi szintre való emelésében. Hangsúlyozom, hogy ez a folyamat éppen a szocialista társadalom alapjai lerakásának ványainak kiküszöböléséért, az új befejezésével egyidőben indult el. Nemzetközi helyzetünk javulásának másik döntő magyarázata a szocialista világrendszer fejlődésében, a Szovjetunióhoz s a többi testvéri szocialista országokhoz fűződő szoros kapcsolatunkban, a velük való baráti együttműködésünkben van. Azt a felemelkedő utat, amelyen Magyarország az elmúlt tíz esztendő nemzetközi eseményei között végigment — belső eredményeink mellett —, a szocialista világrendszer emzetközi hatásainak köszönhetjük. Most az elért eredmények próbáját és az erőgyűjtés idejét éljük — mondotta Péter János, majd így folytatta: Kádár János elvtárs a Központi Bizottság referátumában ismertette azokat az alapelveket, amelyek külpolitikai tevékenységünket meghatározzák az internacionalista felelősség és a nemzeti érdekek összehangolásának lehetőségében és szükségszerűségében. Külpolitikai tevékenységünkben ezeket az elveket alkalmazzuk következetesen és megalkuvás nélkül. A szocialista országokhoz fűződő bensőséges, baráti és testvéri kapcsolataink elmélyítését úgy munkáltuk, hogy mindig kerestük, a Szovjetunióval és más testvéri országokkal együtt, a valamennyi szocialista ország együttműködését zavaró problémák kiküszöbölését s az akcióegység megteremtését mai nemzetközi harcunk legfontosabb kérdéseiben. A jelenlegi bonyolult nemzetközi viszonyok között sajátságos módon növekszik a Szovjetunió és általában a szocialista világrendszer nemzetközi tekintélye. Az az erő, következetesség, körültekintés és felelősségtudat, amellyel elsősorban a Szovjetunió támogatja a vietnami nép védelmi harcát az agresszió ellen s egyúttal az egész világot védi az imperialista felelőtlenség ellen, amely a vietnami agreszszió révén termonukleáris katasztrófába tudná sodorni a világot, megnövelte a népek és kormányok tiszteletét a szocialista világrendszer, ennek keretében elsősorban a Szovjetunió iránt. Soha nem volt a világtörténelemben olyan főváros, mint ma Moszkva, ahova a föld egész kerekségéről olyan bizalommal és olyan szakadatlan sorban járnának államfők, kormányfők, hivatalos és félhivatalos delegációk tanácskozásra, tervek kialakítására a legfontosabbmai nemzetközi kérdések megoldása érdekében. Lényegében új erőként megjelent a nemzetközi élet porondján a „harmadik világ”. A gyarmati sorból felszabadult országok népei — éppen a nemzetközi erőviszonyok megváltozása következtében — általában tudják, hogy a gyarmati uralom régi formái nem térhetnek viszsza, ezért könnyen engedik szabadjára belső ellentmondásaikat, a neokolonialista támadások azonban felszítják és helyenként szörnyű tragédiák forrásaivá te(Folytatás a 3. oldalon Leonyid Brezsnyev és Münnich Ferenc beszélgetnek a kongresszus szünetében. MTI Fotó : Papp Jenő felvétele