Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-23 / 142. szám
k Itt, június 12. Eredményes volt a „népszavazás" Salisbury Az úgynevezett „népszavazás” meghozta a kívánt eredményt a rhodesiai fehér telepes rendszer számára. A kiválasztottak szavazatai feljogosítják Smith rhodesiai miniszterelnököt az alkotmány módosítására és a köztársaság kikiáltására. Letartóztatták Abernathyt Charleston A dél-karolinai Charlestonban péntek este letartóztatták Ralph Abernathy lelkészt, a meggyilkolt Martin Luther King néger polgárjogi vezető utódját. Abernathy 400 néger békés felvonulását vezette a városban, akik ily módon juttatták kifejezésre szolidaritásukat a sztrájkoló kórházi alkalmazottak iránt. A felvonulókra fegyveres rendőrök, valamint a Nemzeti Gárdának a helyi hatóságok parancsára nem sokkal a demonstáció előtt a városba vezényelt katonái vetették magukat. A rendőrök gumibotokkal törtek utat Abermathyhoz, akit társainak szoros gyűrűje vett körül A felvonulás több résztvevőjével együtt Abernathyt rendőri kocsiba tuszkolták és elhurcolták. (MTI) Egy hét a világpolitikában Az egységtörekvések győzelme Moszkvában — A dél-vietnami ideiglenes kormány nemzetközi sikere — Nixon kitart a , ,kölcsönösség’ ’ elve mellet — Beiktatták Franciaország új elnökét — Közel-keleti válság AZ ELMÚLT HÉT ismét a moszkvai nemzetközi tanácskozás jegyében telt el, de ezenkívül sok más figyelemre méltó esemény követte egymást a világpolitiká ban. A dél-angliai Eastbourne-ban lezajlott a szocialista internaöo nálé XI. kongresszusa; több nyugatnémet és nyugat-berlini személyiség — köztük Klaus Schütz nyugat-berlinni polgármester — tett látogatást Lengyelországban; Helsinkiben megtartották a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség VI. kongresszusát; az angol kormány elejtette a sztrájkellenes törvényjavaslatot; a Biztonsági Tanács napirendre tűzte a rhodésiai kérdést; Rockefeller New York-i kormányzó folytatta latin-amerikai „ténymegállapító” körútját. MOSZKVÁBAN VÉGET ÉRT a cmmunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozása. A hetvenöt testvérpárt túlnyomó többsége magáévá tette és aláírta a tanácskozás fő dokumentumát, amely mélyreható elemzést ad a nemzetközi viszonyokról és a kommunista mozgalom helyzetéről, s ezen túlmenően megfogalmazza az imperializmus elleni harc programját. Az értekezlet egyhangúlag elfogadta azt a kezdeményezést, hogy hívják össze az antiimperialista erők világkongresszusát. Kádár János elvtárs joggal állapította meg, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentőségű esemény volt, amely új, hatalmas fegyvert adott a kommunisták, a haladó erők kezébe. A tanácskozás munkáját az az egyértelmű felismerés hatotta át, hogy a jelenlegi bonyolult és ellentmondásos helyzetben mindennél fontosabb a kommunista pártok akcióegysége, az imperializmus elleni közös harc, az antiimperialista erők összefogása. A felszólalók elítélték a kínai vezetők egységbontó politkáját, amely a kommunista és antiimperialista erők tömörítésének legfőbb akadálya, s amely óhatatlanul az imperializmus malméra hajtja a vizet. Csődöt mondtak a rosszhiszemű burzsoá próféciák: Moszkvában győzedelmeskedett az internacionalizmus, az egységtörekvések szelleme. VISZONYLAG RÖVID IDŐ telt el azóta, hogy a népképviseleti kongresszuson kikiáltották a Dél-vietnami Köztársaságot, s máris több, mint húsz ország ismerte el a DVK ideiglenes forradalmi kormányát. Ez a gyors nemzetközi siker kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a dél-vietnami nép szabadságáért és függetlenségéért küzdő nemzeti felszabadítási Front vitathatatlan nemzetközi tekintélyre tett szert, s ideiglenes kormányának megalakításával csupán betetőzte a politikai és katonai győzelmek hosszú sorát. Érthető, ha a világ közvéleménye felfokozott figyelemmel és várakozással tekint Párizs, vagyis az ott ülésező vietnami négyes konferencia felé. Binh asszony, DVK külügyminisztre a legutóbbi megbeszélésen kijelentette: kormánya mindent megtesz azért, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front tíz pontja alapján eljussanak a probléma békés politikai megoldásához. Ezzel szemben Nixon amerikai elnök csütörtöki sajtóértekezletén ismét felmelegítette a „kölcsönösség” képtelen elvét, vagyis az amerikai csapatok visszavonását ismét Hanoi úgynevezett válaszlépésétől tette függővé. NIXON A SAJTÓÉRTEKEZLETEN közölte, hogy — a szövetségesekkel folytatott előzetes megbeszélések után — augusztusban megkezdődhetnek a stratégiai leszerelési tárgyalások a Szovjetunióval. A tárgyalási szándék értékét csökkenti azonban az a bejelentése, hogy nem hajlandó elhalasztani a legújabb stratégiai nukleáris fegyverek kipróbálását. Bár a szenátus tagjainak fele ellenzi a Safeguard rakétaelhárítórendszer kiépítését, Nixon ezúttal is védelmébe vette a népszerűtlen programot. Beiktatták hivatalába Georges Fompidou-t, Franciaország új köztársasági elnökét, aki a múlt vasárnap a választásra jogosultak 37 százalékának szavazatával hét évre de Gaulle tábornok utóda lett az Elysée-palotában. Miután Couve de Murville, de Gaulle utolsó miniszterelnöke lemondott, Pompidou Jacques Chaban Delmas-t nevezte ki miniszterelnökké, s megbízta az új kormány megalakításával. Pompidou súlyos gazdasági, pénzügyi és szociális problémákat örökölt elődjétől. Helyzetét nagyban meghatározza, s egyben meg is nehezíti az a tény, hogy győzelmét csupán a választópolgárok egyharmadának köszönheti, a gaulleisták, a giscardisták, a centristák és részben a szélsőjobboldali összefogásának. Egyelőre nyitott kérdés, hogy támogatói miben biztosítanak neki szabad kezet, s miben kényszerítik engedményekre, kompromisszumokra, annyi azonban bizonyos, hogy a tényleges politikai választásból kirekesztett baloldali milliók a maguk módján és lehetőségeik szerint igyekeznek majd „beleszólni” a de Gaulle nélküli gaulleizmus belpolitikájába. Várható, hogy az új elnök külpolitikai iránytvonalának kialakításakor nem hagyhatja figyelmen kívül azoknak az atlantista köröknek a véleményét, amelyek az elnöki székbe segítették. Az iránt persze nem lehet kétség, hogy Pompidou a koalíciós egyezkedések útvesztőiben is megmarad a francia momopóltőke kipróbát emberének. EGYIPTOMI ÉRTÉKELÉS szerint Gromiko szovjet külügyminiszter Kairóban folytatott megbeszélései nagyban elősegítik a közel-keleti helyzet tisztázását. A tárgyalási pozíciók kikristályosodását. Az Al Ahram főszerkesztője szerint Gromiko kairói látogatása véget vetett egy arabellelenes lélektani kampánynak, amelynek az volt a célja, hogy megzavarja a Szovjetunió és az arab népek baráti viszonyát, s miközben a diplomáciai erőfeszítések a közel-keleti rendezés útját egyengetik, az izraeli légierő ismételten heves támadásokat intézett Jordánia ellen, s a Szuezicsatorna mentén is egymást követték a több órás tűzpárbajok. Izrael a fegyverek nyelvén juttatja kifejezésre, hogy továbbra is diktálni szeretné a békefeltételeket. Bócz Sándor ! 2 Vietnami jelentés Saigon A DNFF fegyveres erői szombaton hajnalban 28 ellenséges állást lőttek tüzérséggel. E támadások közül a saigoni amerikai parancsnokság 11-et jelentősnek mondott. A megtámadott állások között volt a Ben-Het-i különleges katonai tábor, amely immár másfél hónapja állandó támadások célpontja. Szombaton hajnalban 120 rakétabelövés érte. Hasonló rakétatámadás érte a saigoni kormánycsapatok egy védelmi állását a fővárostól 45 kilométernyire , a bábkormány nyolc katonája életét vesztette, 20 pedig megsebesült. (MTI) Vasárnap Szocialista alkotmány — 1919 A Magyar Tanácsköztársaság legfőbb hatalmi szerve, a Tanácsok Országos Gyűlése, 1919. június 14-e és 23-a között tíz napon át tanácskozott. Munkáját a nép alkotmányának megalkotásával fejezte be. Ez volt az első, rendszerbe foglalt, írásos alkotmány Magyarország történetében, olyan alaptörvény, amely nemcsak a nép kötelességeit határozta meg, hanem a jogait is, sőt, elsősorban ezeket. Egyik szembeötlő sajátossága az volt, hogy az új proletárállamot Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságnak nevezte Ebben az a szándék fejeződött ki, hogy ez az állam— minden később keletkező szocialista köztársasággal hajlandó államszövetségre lépni — erőszak és hódítások nélkül. Következésképpen a Szlovák Tanácsköztársaság függetlenségét már eleve nem érintette. Az alkotmány külpolitikai része különben is egyértelműen leszögezte: a Magyar Tanácsköztársaság: „Békét akar, minden hódítás és hadikárpótlás nélkül”. Az alkotmány egyértelmű, világos szövegezése klasszikus példája volt annak, miképpen lehet és kell számbavenni egy történelmileg meghatározott időszakban az osztályharc által elért eredményeket. Az alkotmány félreérthetetlenül kimondta: A Tanácsköztársaság célja megszüntetni a tőkés magántulajdont, létrehozni a szocializmust, amelyben minden munkaképes embernek dolgoznia kell, s amelyben mindenkinek joga van a szabad munkához. Ez az alaptörvény biztosította a dolgozók összes demokratikus jogait, beleértve a szólás-, a sajtó-, a gyülekezés- és a lelkiismereti szabadságot. Biztosította a nemzeti kisebbségek jogait, azaz a nem magyar nemzetiségű állampolgárok a magyarokkal minden tekintetben azonos jogokat és életkörülményeket kapak. Részletesen szabályozta az alkotmány az állam szervezetét s a demokratikus centralizmus elvét. A legfőbb hatalmi szerv a Tanácsok Országos Gyűlése lett. Törvényes mű volt az 1919-es alkotmány, mert az egész nép választott képviselői szavazták meg a szocialista demokrácia elvei szerint. Alkalmas volt arra, hogy a gyárak, földek, valamennyi munkahely minden dolgozója tudatára ébredjen hatalmának. A fronton harcoló katona pedig megérthette, milyen célokért hullatja vérét. És alkalmas volt arra is, hogy az ellenforradalmárok és a kapitulánsok rágalmaival szemben megmutassa a magyar proletariátus valódi törekvéseit és erkölcsi erejét. Mindenképpen olyan mű volt, amelyre a proletariátus akkori nemzedéke méltán lehetett büszke, s amely mint forradalmi hagyomány, szükségképpen termékenyítően hat a jelenre és a jövőre egyaránt. A kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése A kormány vezetői és a SZOT titkárságának tagjai — Fock Jenőnek, a kormány elnökének és Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével — június 20-án, pénteken tárgyalásokat folytattak időszerű politikai és gazdasági témákról, a lakosságot érintő és foglalkoztató kérdésekről. A minisztertanács elnöke tájékoztatta a SZOT vezetőit az év első öt hónapjának eredményeiről, problémáiról, és a további feladatokról. A tájékoztatást követő eszmecsere során a termelékenységről, a munkaidő-csökkentésről, a lakosság ellátásáról, a IV. ötéves terv előkészítésével kapcsolatos feladatokról tárgyaltak. Megállapították, hogy az év első öt hónapjában eredményesen haladt a népgazdasági terv fő célkitűzéseinek megvalósítása, de a termelékenység alakulásában a múlt évihez képest nem sikerült számottevő javulást elérni. A termelékenység emeléséhez jobb munka- és üzemszervezés és a szabályozó rendszer továbbfejlesztése szükséges. A kormány és a SZOT vezetői megállapították, hogy kedvező ütemben valósul meg az MSZMP IX. kongresszusának az a határozata, melynek értelmében az ipari és építőipari vállalatoknál a harmadik ötéves terv végéig be kell vezetni a rövidített munkaidőt. A munkaidő-csökkentés az iparvállalatoknál az eredeti célkitűzéseknél hamarabb, lényegében már ez évben befejeződik és az érintett dolgozók száma az év végére eléri a 2 milliót. Az egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozók munkaidejének csökkentése nagyrészt ez évben,megtörténik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rövidített munkaidővel dolgozó vállalatok gazdasági eredményei általában megfelelőek, nőtt a munka szervezettsége, csökkent a munkaidő-veszteség. Ugyanakkor megállapítható, hogy számos vállalatnál munkaidő- csökkentést valósítottak meg anélkül, hogy ennek feltételeit önerőből biztosították volna. A kormány és a SZOT vezetői elhatározták, hogy a folyó év szdálkodásának értékelése során meg kell vizsgálni a munkaidőcsökkentés végrehajtását az iparnak azokon a területein is, ahol ezt eddig még nem tudták megvalósítani. Egyetértettek abban, hogy a munkaidő-csökkentés kiterjesztése újabb területekre a népgazdaság és a társadalom ellátásának alapvető kérdéseit érinti, ezért továbbá lépéseket a párt soron következő kongresszusának határozatai alapján indokolt tenni. Gáspár Sándor és a SZOT titkárságának tagjai szóvá tették az áruellátás terén tapasztalható hiányosságokat. Egyes áruféleségek időszakonkénti hiányában a szabályozások nem kellő összhangja is közrejátszik. Ezért az ellátás javítása érdekében indokolt egyes szabályozások felülvizsgálata és módosítása. A megbeszélés részvevői kifejtették véleményüket az árszínvonal alakulásáról. Az árszínvonal ebben az évben a múlt év azonos időszakához képest némileg emelkedett. Főleg az idényélelmiszerek, ezen belül is a zöldség, gyümölcs árának növekedése miatt. A dolgozók többségének jövedelemnövekedése elérte vagy meghaladta az árszínvonal emelkedését. Az 1969-es és a korábbi évek árszínvonalának emelkedése azonban csökkentette — bár nem számottevően — a nyugdíjak reálértékét. A SZOT főtitkára javasolta, hogy a nyugdíjak reálértékének megóvása érdekében a kormány tegyen a továbbiakban megfelelő intézkedéseket. A tanácskozás részvevői megállapították, hogy a kedvező időjárás hatására megnőtt a zöldség- és gyümölcsfelhozatal, s ezzel együtt megkezdődött az árak csökkenése, ami a legtöbb zöldség- és gyümölcsfajtánál már elérte a múlt évi árszintet. A további felhozataltól várható, hogy a zöldség- és gyümölcsárak a tavalyi árszint alá csökkennek. A kormány korábbi határozata alapján sor kerül további forgalmiadó-kulcs módosításokra, ennek következtében néhány ruházaticikk ára csökken. A megbeszélésen szó esett egyes népgazdasági ágazatokban levő béraránytalanságokról. Egyetértés volt abban, hogy az egészségügyi és felsőoktatási intézmények egyes kategóriáinál szükséges intézkedések lehetőségét az illetékes szervek vizsgálják meg. A kormány és a SZOT vezetői megállapították: káros és egészségtelen jelenség, hogy több iparvállalat munkaerő-szerzés érdekében az újonnan felvett dolgozók részére kedvezőbb bérezést biztosít, mint az azonos munkakörben dolgozó törzsgárda-tagoknak. Ezért felhívják a gazdasági és szakszervezeti szerveket, hogy maguk is lépjenek fel a törzsgárda érdekei hatékonyabb védelmében és jogait a kollektív szerződésben is biztosítsák. A SZOT vezetői felhívták a figyelmet arra a tarthatatlan helyzetre, hogy tsz-ek, több, főleg budapesti iparvállalattal munkavállalási szerződést kötöttek és a gyári munkások közül toborzott fiktív tsz-tagoknak az átlagosnál magasabb bért fizetve végeztetik el azt a munkát, amire szerződtek. Ez a helyenként tapasztalható gyakorlat ellenkezik jogrendünkkel, nem javít érdemben a gyár munkaerő-problémáján és rontja a szövetkezetek tekintélyét. A kormány és a SZOT hathatós intézkedéseket tesz az ilyen jogellenes gyakorlat felszámolására. A tárgyalások során szóba kerültek a következő ötéves terv munkálatai, a főbb elképzelések. A szakszervezetek részt vesznek a dolgozók élet- és munkakörülményeivel összefüggő témák, kidolgozásában. Egyetértés volt abban, hogy a negyedik ötéves tervvel kapcsolatos elképzeléseket a szakszervezetek országos tanácsa és elnöksége megvitatja, hogy a kormány a javaslatok figyelembevételével alakíthassa ki állásfoglalását. A kormány vezetői ezúton is felhívják a különböző szintű gazdasági irányító szerveket, hogy az üzemi demokrácia adta lehetőségeket felhasználva, vonják be a szakszervezeteket és a dolgozókat e kérdések megtárgyalásába. A továbbiakban a Szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán elhangzottak kerültek megbeszélésre. Egyetértés volt abban is, hogy a javaslatok alapján szükséges a szocialista brigádok erkölcsi-anyagi elismerésének fokozása. (MTI)