Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-23 / 142. szám

k Itt­, június 12. Eredményes volt a „népszavazás" S­alisbury A­z úgynevezett „népszavazás” meghozta a kívánt eredményt a rhodesiai fehér telepes rendszer számára. A kiválasztottak szava­zatai feljogosítják Smith rhodesiai miniszterelnököt az alkotmány módosítására és a köztársaság ki­kiáltására. Letartóztatták Abernathyt C­harleston A dél-karolinai Charlestonban péntek este letartóztatták Ralph Abernathy lelkészt, a meggyilkolt Martin Luther King néger polgár­jogi vezető utódját. A­bernathy 400 néger békés fel­vonulását vezette a városban, akik ily módon juttatták kifejezésre szolidaritásukat a sztrájkoló kór­h­ázi alkalmazottak iránt. A fel­vonulókra fegyveres rendőrök, valamint a Nemzeti Gárdának a helyi hatóságok parancsára nem sokkal a demonstáció előtt a vá­rosba vezényelt katonái vetették magukat. A rendőrök gumibotok­kal törtek utat Aberm­athyhoz, akit társainak szoros gyűrűje vett körül A felvonulás több résztve­vőjével együtt Abernathyt rend­őri kocsiba tuszkolták és elhur­colták. (MTI) Egy hét a világpolitikában Az egységtörekvések győzelme Moszkvában — A dél-vietnami ideiglenes kormány nemzetközi sikere — Nixon kitart a , ,kölcsönösség’ ’ elve mellet — Beiktatták Franciaország új elnökét — Közel-keleti válság A­Z ELMÚLT HÉT ismét a moszkvai nemzetközi tanácskozás jegyében telt el, de ezenkívül sok más figyelemre méltó esemény követte egymást a világpolitiká­­­ ban. A dél-angliai Eastbourne-ban lezajlott a szocialista internaöo­­ nálé XI. kongresszusa; több nyu­gatnémet és nyugat-berlini szemé­lyiség — köztük Klaus Schütz nyuga­t-berlinni polgármester — tett látogatást Lengyelországban; Helsinkiben megtartották a Nem­­zetközi Demokratikus Nőszövet­ség VI. kongresszusát; az angol kormány elejtette a sztrájkellenes törvényjavaslatot; a Biztonsági Tanács napirendre tűzte a rhodé­­siai kérdést; Rockefeller New York-i kormányzó folytatta la­tin-amerikai „ténymegállapító” körútját. M­OSZKVÁBAN VÉGET ÉRT a cmmunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozása. A hetvenöt testvérpárt túlnyomó többsége magáévá tette és aláírta a tanácskozás fő dokumentumát, amely mélyreható elemzést ad a nemzetközi viszonyokról és a kommunista mozgalom helyzeté­ről, s ezen túlmenően megfogal­mazza az imperializmus elleni harc programját. Az értekezlet egyhangúlag elfogadta azt a kez­deményezést, hogy hívják össze az antiimperialista erők világkong­resszusát. Kádár János elvtárs jog­gal állapította meg, hogy a moszk­vai tanácskozás történelmi jelen­tőségű esemény volt, amely új, hatalmas fegyvert adott a kom­munisták, a haladó erők kezébe. A tanácskozás munkáját az az egyértelmű felismerés hatotta át, hogy a jelenlegi bonyolult és el­lentmondásos helyzetben minden­nél fontosabb a kommunista pár­tok akcióegysége, az imperializ­mus elleni közös harc, az antiim­perialista erők összefogása. A fel­szólalók elítélték a kínai vezetők egységbontó politkáját, amely a kommunista és antiimperialista erők tömörítésének legfőbb aka­dálya, s amely óhatatlanul az im­perializmus malméra hajtja a vi­zet. Csődöt mondtak a rosszhisze­­mű burzsoá próféciák: Moszkvá­ban győzedelmeskedett az inter­nacionalizmus, az egységtörekvé­sek szelleme. V­ISZONYLAG RÖVID IDŐ telt el azóta, hogy a népképvise­leti kongresszuson kikiáltották a Dél-vietnami Köztársaságot, s máris több, mint húsz ország is­merte el a DVK ideiglenes forra­dalmi kormányát. Ez a gyors nem­zetközi siker kétségtelenül azt bi­zonyítja, hogy a dél-vietnami nép szabadságáért és függetlenségéért küzdő nemzeti felszabadítási Front vitathatatlan nemzetközi te­kintélyre tett szert, s ideiglenes kormányának megalakításával csupán betetőzte a politikai és katonai győzelmek hosszú sorát. Érthető, ha a világ közvéleménye felfokozott figyelemmel és várako­zással tekint Párizs, vagyis az ott ülésező vietnami négyes konfe­rencia felé. Binh asszony, DVK külügyminisztre a legutóbbi meg­beszélésen kijelentette: kormánya mindent megtesz azért, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszaba­­dítási Front tíz pontja alapján eljussanak a probléma békés po­litikai megoldásához. Ezzel szem­ben Nixon amerikai elnök csütör­töki sajtóértekezletén ismét fel­­melegítette a „kölcsönösség” kép­telen elvét, vagyis az amerikai csapatok visszavonását ismét Ha­noi úgynevezett válaszlépésétől tette függővé. N­IXON A SAJTÓÉRTEKEZ­LETEN közölte, hogy — a szö­vetségesekkel folytatott előzetes megbeszélések után — augusztus­ban megkezdődhetnek a stratégiai leszerelési tárgyalások a Szovjet­unióval. A tárgyalási szándék ér­tékét csökkenti azonban az a be­jelentése, hogy nem hajlandó el­halasztani a legújabb stratégiai nukleáris fegyverek kipróbálását. Bár a szenátus tagjainak fele el­lenzi a Safeguard rakétaelhárító­rendszer kiépítését, Nixon ezúttal is védelmébe vette a népszerűtlen programot. B­eiktatták hivatalába Georges Fompidou-t, Franciaország új köztársasági elnökét, aki a múlt vasárnap a választásra jogosul­tak 37 százalékának szavazatával hét évre de Gaulle tábornok utó­da lett az Elysée-palotában. Mi­után Couve de Murville, de Gaulle utolsó miniszterelnöke le­mondott, Pompidou Jacques Cha­­ban Delmas-t nevezte ki minisz­terelnökké, s megbízta az új kor­mány megalakításával. Pompidou súlyos gazdasági, pénzügyi és szo­ciális problémákat örökölt elődjé­től. Helyzetét nagyban meghatá­rozza, s egyben meg is nehezíti az a tény, hogy győzelmét csupán a választópolgárok egyharmadá­­nak köszönheti, a gaulleisták, a giscardisták, a centristák és rész­ben a szélső­jobboldali összefogá­sának. Egyelőre nyitott kérdés, hogy támogatói miben biztosíta­nak­­ neki szabad kezet, s miben kényszerítik engedményekre, kompromisszumokra, annyi azon­ban bizonyos, hogy a tényleges politikai választásból kirekesztett baloldali milliók a maguk módján és lehetőségeik szerint igyekeznek majd „beleszólni” a de Gaulle nélküli gaulleizmus belpolitikájá­ba. Várható, hogy az új elnök kül­politikai iránytvonalának kialakí­tásakor nem hagyhatja figyelmen kívül azoknak az atlantista kö­röknek a véleményét, amelyek az elnöki székbe segítették. Az iránt persze nem lehet kétség, hogy Pompidou a koalíciós egyezkedé­sek útvesztőiben is megmarad a francia momopóltőke kipróbát em­berének. E­GYIPTOMI ÉRTÉKELÉS sze­rint Gromiko szovjet külügymi­niszter Kairóban folytatott megbe­szélései nagyban elősegítik a kö­zel-keleti helyzet tisztázását. A tárgyalási pozíciók kikristályoso­dását. Az Al Ahram főszerkesz­tője szerint Gromiko kairói láto­gatása véget vetett egy arabelle­­lenes lélektani kampánynak, amelynek az volt a célja, hogy megzavarja a Szovjetunió és az arab népek baráti viszonyát, s miközben a diplomáciai erőfeszíté­sek a közel-keleti rendezés útját egyengetik, az izraeli légierő is­mételten heves támadásokat inté­zett Jordánia ellen­, s a Szuezi­­csatorna mentén is egymást kö­vették a több órás tűzpárbajok. Izrael a fegyverek nyelvén jut­tatja kifejezésre, hogy továbbra is diktálni szeretné a békefeltétele­ket. B­ócz Sándor ! 2 Vietnami jelentés S­aigon A DNFF fegyveres erői szom­baton hajnalban 28 ellenséges ál­lást lőttek tüzérséggel. E táma­dások közül a saigoni amerikai parancsnokság 11-et jelentős­nek­ mondott. A megtámadott állások között volt a Ben-Het-i különleges ka­tonai tábor, amely immár másfél hónapja állandó támadások cél­pontja. Szombaton hajnalban 120 rakétabelövés érte. H­asonló rakétatámadás érte a saigoni kormánycsapatok egy vé­delmi állását a fővárostól 45 ki­lométernyire , a bábkormány nyolc katonája életét vesztette, 20 pedig megsebesült. (MTI) Vasárnap Szocialista alkotmány — 1919 A Magyar Tanácsköztársaság legfőbb hatalmi szerve, a Taná­csok Országos Gyűlése, 1919. jú­nius 14-e és 23-a között tíz na­pon át tanácskozott. Munkáját a nép alkotmányának megalkotá­sával fejezte be. Ez volt az első, rendszerbe foglalt, írásos alkot­mány Magyarország történeté­ben, olyan alaptörvény, amely nemcsak a nép kötelességeit ha­tározta meg, hanem a jogait is, sőt, elsősorban ezeket. E­gyik szembe­ötlő sajátossága az volt, hogy az új proletárálla­­mot Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság­nak nevezte Ebben az a szándék fejeződött ki, hogy ez az állam­­— minden később keletkező szo­cialista köztársasággal hajlandó államszövetségre lépni — erő­szak és hódítások nélkül. Követ­kezésképpen a Szlovák Tanács­­köztársaság függetlenségét már eleve nem érintette. Az alkot­mány külpolitikai része külön­ben is egyértelműen leszögezte: a Magyar Tanácsköztársaság: „Békét akar, minden hódítás és hadikárpótlás nélkül”. A­z alkotmány egyértelmű, vi­lágos szövegezése klasszikus pél­dája volt annak, miképpen le­het és kell számbavenni egy tör­ténelmileg meghatározott idő­szakban az osztályharc által el­ért eredményeket. Az alkotmány félreérthetetlenül kimondta: A Tanácsköztársaság célja meg­szüntetni a tőkés magántulaj­dont, létrehozni a szocializmust, a­melyben minden munkaképes embernek dolgoznia kell, s amelyben mindenkinek joga van a szabad munkához. E­z az alaptörvény biztosította a dolgozók összes demokratikus jogait, beleértve a szólás-, a saj­tó-, a gyülekezés- és a lelkiis­mereti­ szabadságot. Biztosította a nemzeti kisebbségek jogait, azaz a nem magyar nemzetiségű állampolgárok a magyarokkal minden tekintetben azonos jogo­kat és életkörülményeket kap­­­ak. Részletesen szabályozta az alkotmány az állam szervezetét s a demokratikus centralizmus elvét. A legfőbb hatalmi szerv a Tanácsok Országos Gyűlése lett. T­örvényes mű volt az 1919-es alkotmány, mert az egész nép választott képviselői szavazták meg a szocialista demokrácia elvei szerint. Alkalmas volt ar­ra, hogy a gyárak, földek, vala­mennyi munkahely minden dol­­gozója tudatára ébredjen hatal­mának. A fronton harcoló kato­na pedig megérthette, milyen cé­lokért hullatja vérét. És alkal­mas volt arra is, hogy az ellen­forradalmárok és a kapitulánsok rágalmaival szemben megmutas­sa a magyar proletariátus valódi törekvéseit és erkölcsi erejét. Mindenképpen olyan mű volt, amelyre a proletariátus akkori nemzedéke méltán lehetett büsz­ke, s amely mint forradalmi ha­gyomány, szükségképpen termé­kenyítően hat a jelenre és a jövőre egyaránt. A kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése A kormány vezetői és a SZOT titkárságának tagjai — Fock Je­nőnek, a kormány elnökének és Gáspár Sándornak, a SZOT fő­titkárának vezetésével — június 20-án, pénteken tárgyalásokat folytattak időszerű politikai és gazdasági témákról, a lakosságot érintő és foglalkoztató kérdések­ről. A minisztertanács elnöke tájé­koztatta a SZOT vezetőit az év első öt hónapjának eredményei­ről, problémáiról, és a további fel­adatokról. A tájékoztatást követő eszme­csere során a termelékenységről, a munkaidő-csökkentésről, a la­kosság ellátásáról, a IV. ötéves terv előkészítésével kapcsolatos feladatokról tárgyaltak. M­egállapították, hogy az év első öt hónapjában eredményesen haladt a népgazdasági terv fő cél­­kitűzéseinek megvalósítása, de a termelékenység alakulásában a múlt évihez képest nem sikerült számottevő javulást elérni. A ter­melékenység emeléséhez jobb munka- és üzemszervezés és a szabályozó rendszer továbbfej­lesztése szükséges. A kormány és a SZOT vezetői megállapították, hogy kedvező ütemben valósul meg az MSZMP IX. kongresszusá­nak az a határozata, melynek értelmében az ipari és építő­ipari vállalatoknál a harmadik ötéves terv végéig be kell ve­zetni a rövidített munkaidőt. A munkaidő-csökkentés az ipar­­vállalatoknál az eredeti célkitű­zéseknél hamarabb, lényegében már ez évben befejeződik és az érintett dolgozók száma az év vé­gére eléri a 2 milliót. Az egész­ségre ártalmas munkahelyeken dolgozók munkaidejének csök­kentése nagyrészt ez évben,meg­történik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rövidített munkaidővel dolgozó vállalatok gazdasági ered­ményei általában megfelelőek, nőtt a munka szervezettsége, csökkent a munkaidő-veszteség. Ugyanakkor megállapítható, hogy számos vállalatnál munkaidő-­ csökkentést valósítottak meg anél­kül, hogy ennek feltételeit ön­erőből biztosították volna. A kormány és a SZOT vezetői elhatározták, hogy a folyó év szdálkodásának értékelése során meg kell vizsgálni a munkaidő­csökkentés végrehajtását az iparnak azokon a területein is, ahol ezt eddig még nem tudták megvalósítani. E­gyetértettek abban, hogy a munkaidő-csökkentés kiterjesztése újabb területekre a népgazdaság és a társadalom ellátásának alap­vető kérdéseit érinti, ezért továb­bá lépéseket a párt soron követ­kező kongresszusának határozatai alapján indokolt tenni. G­áspár Sándor és a SZOT tit­kárságának tagjai szóvá tették az áruellátás terén tapasztalha­tó hiányosságokat. Egyes árufé­leségek időszakonkénti hiányá­ban a szabályozások nem kellő összhangja is közrejátszik. Ezért az ellátás javítása érdekében in­dokolt egyes szabályozások felül­vizsgálata és módosítása. A megbeszélés részvevői kifej­tették véleményüket az árszínvo­nal alakulásáról. A­z árszínvonal ebben az évben a múlt év azonos időszakához képest némileg emelkedett. Fő­leg az idényélelmiszerek, ezen belül is a zöldség, gyümölcs árának növekedése miatt. A dolgozók többségének jöve­delemnövekedése elérte vagy meghaladta az árszínvonal emel­kedését. Az 1969-es és a korábbi évek árszínvonalának emelkedése azonban csökkentette — bár nem számottevően — a nyugdíjak reálértékét. A SZOT főtitkára ja­vasolta, hogy a nyugdíjak reálér­tékének megóvása érdekében a kormány tegyen a továbbiakban megfelelő intézkedéseket. A tanácskozás részvevői megál­lapították, hogy a kedvező idő­járás hatására megnőtt a zöld­ség- és gyümölcsfelhozatal, s ez­zel együtt megkezdődött az árak csökkenése, ami a legtöbb zöld­ség- és gyü­mölcsfajtánál már el­érte a múlt évi árszintet. A to­vábbi felhozataltól várható, hogy a zöldség- és gyümölcsárak a ta­valyi árszint alá csökkennek. A kormány korábbi határozata alapján sor kerül további forgal­­miadó-kulcs módosításokra, ennek következtében néhány ruházati­cikk ára csökken. A megbeszélésen szó esett egyes népgazdasági ágazatokban levő béraránytalanságokról. Egyetértés volt abban, hogy az egészségügyi és felsőoktatási intézmények egyes kategóriáinál szükséges intézkedé­sek lehetőségét az illetékes szer­vek vizsgálják meg. A kormány és a SZOT vezetői megállapították: k­áros és egészségtelen jelenség, hogy több iparvállalat munka­erő-szerzés érdekében az újon­nan felvett dolgozók részére kedvezőbb bérezést biztosít, mint az azonos munkakörben dolgozó törzsgárda-tagoknak. Ezért felhívják a gazdasági és szakszervezeti szerveket, hogy maguk is lépjenek fel a törzs­gárda érdekei hatékonyabb vé­delmében és jogait a kollektív szerződésben is biztosítsák. A SZOT vezetői felhívták a fi­gyelmet arra a tarthatatlan hely­zetre, hogy tsz-ek, több, főleg bu­dapesti iparvállalattal munkavál­lalási szerződést kötöttek és a gyári munkások közül toborzott fiktív tsz-tagoknak az átlagosnál magasabb bért fizetve végeztetik el azt a munkát, amire szerződ­tek. Ez a helyenként tapasztal­ható gyakorlat ellenkezik jogren­dünkkel, nem javít érdemben a gyár munkaerő-problémáján és rontja a szövetkezetek tekinté­lyét. A kormány és a SZOT hat­hatós intézkedéseket tesz az ilyen jogellenes gyakorlat felszámolá­sára. A tárgyalások során szóba ke­rültek a következő ötéves terv munkálatai, a főbb elképzelések. A szakszervezetek részt vesznek a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeivel összefüggő témák, kidol­gozásában. Egyetértés volt abban, hogy a negyedik ötéves tervvel kapcsolatos elképzeléseket a szak­­szervezetek országos tanácsa és elnöksége megvitatja, hogy a kor­mány a javaslatok figyelembe­vételével alakíthassa ki állásfog­lalását. A kormány vezetői ezúton is felhívják a különböző szintű gazdasági irányító szerveket, hogy az üzemi demokrácia adta lehetőségeket felhasználva, von­ják be a szakszervezeteket és a dolgozókat e kérdések meg­tárgyalásába. A továbbiakban a Szocialista brigádvezetők országos tanácsko­zásán elhangzottak kerültek meg­beszélésre. Egyetértés volt abban is, hogy a javaslatok alapján szükséges a szocialista brigádok erkölcsi-anyagi elismerésének fo­kozása. (MTI)

Next