Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

1961. november 21 3 Elsők között alakult meg a me­gyében két tótkomlósi tsz kezde­ményezésére a tojástermelő vál­lalkozás. A Haladás és a­ Vihar­sarok Tsz hozta létre. Ez a tsz­­kooperáció, mint mondani szokás, bejáródott. Igen jelentős jövede­lemmel gazdálkodik. Lényegében ez a tény nyitott utat egy sor kö­zös vállalkozásnak Tótkomlóson. Az itteni három tsz — az Al­kotmány, a Haladás , a Vihar­sarok — jó példáját adta a test­véri együttműködésnek. A tojás­­termelő közös vállalkozás mellett újakat hoztak létre. Ilyen az épí­tőipari és a sertéstenyésztő hizla­ló. E két utóbbiban is elkezdődött az élet. Ezek mellett számos egy­szerű, együttműködési formák alakultak ki vagy pedig születő­félben vannak. Mindezeken felül Tótkomlóson nemcsak a tsz-ek kooperálnak tsz-ekkel, hanem a tsz-ek és a háztáji gazdaságok kapcsolata is általában több, tar­talmasabb, mint máshol. Csak mellékesen említjük, noha ez nem mellékes, hogy a tojótelepi közös vállalkozás mellett, amely jövőre már 80 millió tojást termel, meg­szervezték a háztájiban is a mi­ni tojásgyárakat. A Viharsarok Tsz vezetői remélik, hogy nagy­létszámú tagságukból 40—50 gaz­da elvállalja az egyénenkénti 800—1200 tyúk gondozását saját portáján, így a régi gazdasági épületek igénybevételével újabb 80 millió árutojás termelésére számítanak. Lényegében ezek a gondolatok vitték szerkesztőségünk kerek­asztalát Tótkomlósra, hogy e két, napjaink gondját érintő témáról, az eredmények fokozásának lehe­tőségéről megyénk elé tárjuk a komlósi emberek véleményét. A kerekasztal mellett: Horváth Béla, az Alkotmány Tsz elnöke, Lóczi János, a Haladás Tsz elnö­ke, Farkas György, a Viharsarok Tsz elnöke, Pipis János, a Vihar­sarok Tsz főkönyvelője, a tojás­­termelő tsz-vállalkozás igazgató­ja, Nagy Gábor, a sertéstenyész­tő és hizlaló közös vállalkozás igazgatója, Karakó Imre, a párt megyei bizottságának munkatár­sa, Venyercsán Ádám, a Vihar­sarok Tsz háztáji bizottságának elnöke, Roszkos György, a Hala­dás Tsz háztáji bizottságának el­nöke, Váradi János, a Viharsarok Tsz kereskedelmi üzemágának vezetője és az újságíró foglalt he­lyet. PIPIS JÁNOS: Közös vállalko­zásainkat a gazdasági szükség­­szerűség hívta életre. A termelés annak idején olyan fokra hágott a tojástermelő közös vállalkozást alkotó két tsz-ben, hogy a meg­termelt takarmány hasznosításá­ra, a közös alapok növeléséből származó összeg célszerű beruhá­zására és a tsz-tagok foglalkozta­tásának megvalósítására létrehoz­­hattuk községünk első tsz-koope­­rációját. NAGY GÁBOR: A tsz-ek közös vállalkozásának hasznossága be­igazolódott a tojástermelési együttműködésben. Ez a vállal­kozás az alapító tsz-eknek éven­te 2—2 millió forint hasznot ho­zott. Most már látjuk jól, helyes tőkebefektetés volt. Hasznossága azonban jóval több a két tsz-t érintő tiszta jövedelemnél. A to­jástermelő társulásnál megvaló­sult a napi 8 órás munkaidő, a fe­hér köpenyes paraszti álom, a vá­rosi színvonalon álló munkahe­lyi, szociális ellátottság, és ami szintén ide kívánkozik. Tótkom­lós első emeletes családi házát is ez a vállalkozás csináltatta meg a Rózsafürdő szomszédságában. LÓCZI JÁNOS: A szövetkezet tagsága látja a közös vállalkozás hasznát, figyelemmel kíséri az itt folyó munkát. Amikor elkezd­tük, bizony nehéz volt megértet­ni a tagsággal e vállalkozás je­lentőségét, fontosságát. Ma más a helyzet. Szinte maga a tagság kezdeményez újabbakat. Így hoz­tuk létre a sertéstenyésztő és hiz­laló közös vállalkozásunkat is, a­melynek hármunkon túl a békés­sámsoni tsz is tagja. FARKAS GYÖRGY: Amikor megszerveztük közös vállalkozá­sunkat, nem reméltük, hogy már az indulás évében jövedelmező lesz. Hogy mégis ilyenné vált, ab­ban jelentős helyet foglalt el a tsz-vezetők azon megállapodása, hogy ide a legjobb felkészültségű embereket adjuk. A tojótelepi dolgozókat egyenként válogattuk össze. A gazdasági eredmények meggyőződésem szerint azért jók, mert az átlagosnál nagyobb szak­mai és politikai ismeretekkel rendelkezőkből, az élet- és mun­kakörülmények, a követelmények csakhamar kiváló együttest ková­csolhattak. A tojótelep szervezésének idő­szakában mi úgy politizáltunk, hogy Tótkomlós évente adjon minden állampolgár asztalára egy tojást. A közös vállalkozás dolgozói teljesítették ezt a célt s indítványozták, hogy jövőre négyszerezzük meg az 1968-as termelési színvonalat. Helyt ad­tunk a kérésnek, ketreces tartás­ra térünk át. PIPIS JÁNOS: E nagy munka közepette jócskán akadnak gond­jaink. Talán a leglényegesebb: a közös vállalkozások működése el­tér a tsz-ekétől. Emiatt fennáll az elidegenedés veszélye. ÚJSÁGÍRÓ: Érdekes gondolat, fejtse ki bővebben. PIPIS JÁNOS: A közös vállal­kozások az alapító tsz-ek tulaj­donai. Gazdálkodásuk eredmé­nyét, noha ez a tsz-eken alapul, mégsem írják a szövetkezetek ja­vára. Közelebbről, a tojástermelő közös vállalkozásba a Viharsarok Tsz jelentős anyagiakkal lépett be. A felhalmozási alap jelentős részét ide összpontosítottuk, hogy egy újabb közös vagyont hozzunk létre. Az ide beruházott anyagiak­kal mi, a tsz üzemtervében nem számolhatunk. Ugyanakkor a te­lep bővítése, műszaki fejlesztése a mi feladatunk. Úgy érzem, hogy a szövetkezeti tulajdonban műkö­dő közös vállalkozások tisztesé­­gesebb nyilvántartási helyet érde­melnének az alapító tsz-eknél minden tekintetben. A tulajdon­nak ez a formája nem lehet vi­tás, mégis azt kell mondjam, né­ha a levegőben lóg. Nem tudjuk, hova tartozik. Ezért indítványoz­nám, hogy a közös vállalkozások gazdálkodásának eredménye az alapítóokmány szerinti arány­ban kerüljön be a tsz-ek üzem­tervébe, zárszámadásába, hiszen e vállalkozások takarmány, munka­erőellátása, műszaki­­fejlesztése tőlünk, a vállalkozást létrehozó tsz-ektől függ. NAGY GÁBOR: Pénzügyi ren­delkezéseink is kiegészítésre szo­rulnak. Példának hozom az épí­tőipari közös vállalkozást. Ha va­lamelyik tsz kérne kétéves hitelt építőbrigádjának műszaki fejlesz­­tésére, szó nélkül megkapná. A közös vállalkozás viszont nem. Miért? Ma is érthetetlen előttünk ez a helyzet. A párt és a kor­mány olyan politikát folytat, hogy minél több egészséges, új kezdeményezés jöjjön létre a me­zőgazdasági termelés fejlesztésé­re. Ebben benne vannak — gon­dolom — a társulások is. Mégis úgy érezzük, hogy az MNB ezek műszaki fejlesztéséből — hitelből — nem akar részt vállalni. Azt mondják, hogy a műszaki fejlesz­tés az alapító tsz-ek feladata. Különben ezzel utasították el az építőipari közös vállalkozásunk kétéves hitelkérelmét is. FARKAS GYÖRGY: A közös vállalkozások elidegenedése az alapító tsz-ektől jórészt arra ve­zethető vissza, hogy az eredmé­nyek elkönyvelésében mindenki önállónak tekinti őket, a gondok megoldásában viszont az alapító tsz-ekre hivatkoznak. Vélemé­nyem szerint törvényeinkben is olyan helyre kellene tenni a tsz­­ek közös vállalkozásának szere­pét, melyek nemcsak a létreho­zásban tennék érdekeltté az ala­pító tsz-eket, hanem az eredmé­nyek értékelésében és elkönyve­lésében is. LÓCZI JÁNOS: Mi látjuk el takarmánnyal mindkét közös vál­lalkozásunkat — tojótelep, ser­téstelep —, a munkaverseny ér­tékelésénél mégis háttérbe szoru­lunk, mert azt mondják, hogy a tsz-ben nem fejlődik sem a ba­romfi, sem pedig a sertéses üzem­ág. Az éves munka­versenyek ér­tékelésénél ezek a tényezők so­kat nyomnak. Mi közös vállalko­zásban fejlesztjük mind a két ágazatot, csakhogy ezt nem írják a számlánkra. KARAKÓ IMRE: A tsz-ek eredményes törekvését, legyen szó önálló vagy közös vállalko­zásról, mindenféleképpen és te­rületen el kellene ismerni, hogy az újabb célok az eddiginél na­gyobb lendülettel valósulhassa­nak meg. PIPIS JÁNOS: A jelenlegi pénzügyi politika arra sarkall va­­lamennyiünket, hogy beruházás­mentes, önköltségcsökkentő közös vállalkozásokat, társulásokat hoz­zunk létre. FARKAS GYÖRGY: A napok­ban számoltuk, hogy a traktorok tipizálásával a három tsz mosta­ni másfél-kétmillió forintos pót­alkatrész-raktára helyett elegen­dő lenne egy központi raktár 0,5 —0,6 millió forintos pótalkat­résszel. LÓCZI JÁNOS: Megcsiánlhat­­hatnánk a gépek nagyjavításának közös vállalkozását is. HORVÁTH BÉLA: A növény­védőszer központi raktározása és az egységes növényvédelem szer­vezése is nagy tartalékunk. Az így megtakarított 100 ezer forin­tok összességében talán elegen­dőek lesznek egy újabb, már be­ruházást igénylő közös vállalko­zás létrehozására. FARKAS GYÖRGY: A tsz és a háztáji kapcsolata is nagy tarta­lék. VÁRADI JÁNOS: Tavaly 1,9 millió forint értékű árut vásárol­tunk fel a Viharsarok Tsz tagjai­tól, ebben az évben pedig tíz hónap alatt 4,3 millió forint be­vételt jelentett Venyercsán Ádám munkássága. Szalonnát, füstölt húst, kolbászt, tojást s ki tudja hány fajta, a háztartásban feles­legessé vált cikket vettünk át, juttattunk üzleteink segítségével a budapesti és váci fogyasztókhoz. FARKAS GYÖRGY: A Vihar­sarok Tsz gazdái kedvet kaptak a háztájiban baromfitartásra. Ott is jövedelmező ez az ágazat. Tag­jaink egy részéhez 40 ezer tyú­kot is ki tudnánk helyezni máról holnapra, ha lenne elegendő mér­­ce. A jövőben nem lesz ilyen gon­dunk, mert a háztájinak is neve­lünk, a tagságot pedig érdekeltté tesszük a baromfitartásban, hogy hasznosítsa üresen álló gazdasági épületeit. VENYERCSÁN ÁDÁM: Te­nyészkoca-akciót is hirdettünk. A vemhes kocáért mi súlyért súlyt kérünk. Fialás után a tag az­ csi­nál a malaccal, amit akar, érté­kesíti vagy felneveli, nem szó­lunk bele. PIPIS JÁNOS: A háztáji bi­zottság függetlenített elnöke ilyen nagy forgalom mellett már nem győz mindent. Ezért mi a Vihar­sarok Tsz-ben úgy határoztunk, hogy munkába állítunk egy ház­táji agronómust. December 1-én baromfitenyésztési szaktanácsadó kezdi meg működését. HORVÁTH BÉLA: Csinálhat­nánk ezt is közösen. NAGY GÁBOR: A három tsz­­nek lehetne két háztáji szakta­nácsadója, az egyik baromfi-, a másik pedig sertés-specialista. FARKAS GYÖRGY: A háziker­tekkel is foglalkoznunk kellene. A meggynek, a szamócának Pes­ten jó az ára, de a helyi ellátás is több árut érdemelhetne. Vagy­is minden tekintetben érdemes lenne ezt is egyszer kerekasztal­ra tennünk. Dupsi Károly Szervezeti gondok a tsz-kooperációban Jelentősebb beruházás nélkül 80 millió tojás — A Népújság kerekasztal-megbeszélése Tótkomlóson Péntek Jusson is, maradjon is A­z utolsó negyedévnek csupán a közepén járunk, az esz­tendőből hátra van még jó másfél hónap. A jó termelőszövetkezeti főkönyvelő azonban már most készülődik a zárszámadásra. Né­zegeti nyilvántartásait, hogy azok naprakészek, megbízhatóak le­gyenek, alkalmasak az összesítés­re. Vizsgálgatja a magtárakat, raktárakat, gépszíneket, hogy azokban rend legyen, simán dol­gozhassanak majd a leltározó bi­zottságok. A feltételek kedvezőek. Tudott dolog már, hogy a munka alap­elvei lényegében azonosak a ta­valyival, sőt egy fél éve már a vagyonfelhasználás részletkérdé­seivel is tisztában lehetnek a szakemberek. A tavalyi zűrzavar tehát nem ismétlődik. Nyilvánvaló az is, hogy a tsz-gazdaságok túl­nyomó többsége jó esztendőt zár. Ritka gazdag termést takarítot­tunk be az idén, általában javult az állattenyésztés, szép pénzt hoz­tak a melléküzemágak. A pénz­ügyi és a termelési eredmények javulása persze nem lesz ponto­san párhuzamos. Az ipari eredetű anyagok felhasználásának foko­zódása és az ipari áremelkedés, valamit lefarag majd az ered­ményt jelző százalékokból. Mit kellene hát már most el­dönteni ? Sokszor hallják még ezt a ** szót az illetékesek, de mondjuk ki már most, jó hango­san: azért, hogy jusson is, marad­jon is, ügyelni kell az arányok­ra! Nevezetesen arra, hogy a sze­mélyi jövedelmek növekedése és a felhalmozás növekedése ne sza­kadjanak el egymástól. Bár­mily népszerű dolog is sokat osz­tani, arra mindig ügyeljünk, hogy az osztás ne menjen a felhalmo­zás rovására, amit kiadunk, az ne növekedjék gyorsabban, mint az, ami bennmarad. Sokszor hallják még ezt az ér­dekeltek, de higgyék el, nem ön­célú mondogatás ez. Azt talán nem is kell ismételni, hogy a jö­vőjét eszi meg az a közösség, amely meggondolatlanul sokat rak a borítékba. Termelését fej­leszteni ma már csak az a gaz­daság képes, amely lépést tart a technikával. Ehhez pedig pénz kell, sok pénz, felhalmozás. Azt is megemlíthetjük, hogy nemcsak a termelőszövetkezetek fejlődése, hanem egyáltalán a népgazdaság egyensúlya is nagy mérékben ezen, a személyi jövedelmek és felhalmozások helyes arányán múlik. Hazánkban mintegy 11 ezer gazdasági egység működik, ezek fele állami vállalat, másik fele tsz, fogyasztási szövetkezet, kis­ipari szövetkezet. A vállalatok bérgazdálkodását az állam szoro­san kezében tartja. Ezt kívánja az egyensúly. A szövetkezetek szabadabban mozognak. De ná­luk ezért még fontosabb, hogy szabad elhatározásukból ügyelje­nek a saját pénzük felosztására, saját arányaik betartására. Nem­csak önös érdekeiket szolgálják ezzel, hanem a forint szilárdságát is.A „saját elhatározás” kifeje­zés persze kicsit pontatlan. Az állam ugyanis közvetett mó­don befolyásolja döntéseiket. Például, aki az arányokat a sze­mélyes jövedelem javára felbil­lenti, az regulatív adót fizet. Ki­mondhatjuk nyugodtan: előrelá­tás nélkül vezetik azt a gazda­ságot, ahová regulatív adó fize­tésére kötelező felszólítás érkezik. A „minden áron való osztás” jö­vőt kockáztató gya­korlata lassan­ként ki is megy a divatból be­látják a tagok is, hogy a bent ma­radt pénz szintén az övék. Leg­feljebb az majd jövőre kerül a borítékba és addig fiadzik is egy kicsit. a legkedvezőbb arányokon azonban már most érdemes töprengeni! É­s már most gondolni kell " arra is, hogy az úgyneve­zett szociális-kulturális alapot vi­szont ne mérjék szűkmarkúan. Az öregek támogatása, a fiatalok művelődési-szórakozási igényei­nek kielégítése, a betegek segé­lyezése egyre több pénzt emész­tő feladat minden közösségben. Az e célra félretett, majd jövőre okosan kiadott pénz ugyancsak az életszínvonalat, a tagság közér­zetét javítja. Más módon, mint a személyes jövedelem, de csaknem ugyanolyan jelentőséggel. Másfél hónap van hátra a kez­désig, két hónapnál is több, amíg a zárszámadás a tagság elé kerül. Gondolkodni már egyáltalán nincs korán. Mégpedig nem a főkönyvelőnek egyedül, hanem mindenkinek, akinek a szövetkezet irányításá­ban rangja, szerepe van. A fő­könyvelő dolga, hogy ne számla­hegyeket, hanem jól válogatott, következtetések levonására alkal­mas adatsorokat, értékeléseket terítsen az elnök, a vezetőség, a pártszervezet asztalára. A veze­tők feladata pedig, hogy már most latolgassanak, elemezzenek, készüljenek fel, hogy az űrlapok­ba annak idején majd bölcs dön­tések kerüljenek. A zárszámadás a szövetkezeti demokrácia érvényesülésé­nek fontos mozzanata, a végső döntést a tagság hozza meg. De amennyire baj, ha a döntések meghozatalára csak a zárszáma­dás technikai munkálatainak megindulásakor gondolnak, leg­alább annyira baj, az is, ha a tagság csupán a zárszámadó köz­gyűlésen ismerkedik meg az egész évi közös erőfeszítéseket sű­rítő adatokkal és úgy emeli fel a kezét szavazásra, hogy esetleg azt sem tudja, mit fogadott el! F. B. Közületek! Vállalatok! Figyelem! Mindenfajta iroda- és műszeróra javítást garanciával, rövid határidőre vállal az ÓRÁSOK KTSZ 101-ES FIÓKJA, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 53. 142019

Next