Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
1961. november 21 3 Elsők között alakult meg a megyében két tótkomlósi tsz kezdeményezésére a tojástermelő vállalkozás. A Haladás és a Viharsarok Tsz hozta létre. Ez a tszkooperáció, mint mondani szokás, bejáródott. Igen jelentős jövedelemmel gazdálkodik. Lényegében ez a tény nyitott utat egy sor közös vállalkozásnak Tótkomlóson. Az itteni három tsz — az Alkotmány, a Haladás , a Viharsarok — jó példáját adta a testvéri együttműködésnek. A tojástermelő közös vállalkozás mellett újakat hoztak létre. Ilyen az építőipari és a sertéstenyésztő hizlaló. E két utóbbiban is elkezdődött az élet. Ezek mellett számos egyszerű, együttműködési formák alakultak ki vagy pedig születőfélben vannak. Mindezeken felül Tótkomlóson nemcsak a tsz-ek kooperálnak tsz-ekkel, hanem a tsz-ek és a háztáji gazdaságok kapcsolata is általában több, tartalmasabb, mint máshol. Csak mellékesen említjük, noha ez nem mellékes, hogy a tojótelepi közös vállalkozás mellett, amely jövőre már 80 millió tojást termel, megszervezték a háztájiban is a mini tojásgyárakat. A Viharsarok Tsz vezetői remélik, hogy nagylétszámú tagságukból 40—50 gazda elvállalja az egyénenkénti 800—1200 tyúk gondozását saját portáján, így a régi gazdasági épületek igénybevételével újabb 80 millió árutojás termelésére számítanak. Lényegében ezek a gondolatok vitték szerkesztőségünk kerekasztalát Tótkomlósra, hogy e két, napjaink gondját érintő témáról, az eredmények fokozásának lehetőségéről megyénk elé tárjuk a komlósi emberek véleményét. A kerekasztal mellett: Horváth Béla, az Alkotmány Tsz elnöke, Lóczi János, a Haladás Tsz elnöke, Farkas György, a Viharsarok Tsz elnöke, Pipis János, a Viharsarok Tsz főkönyvelője, a tojástermelő tsz-vállalkozás igazgatója, Nagy Gábor, a sertéstenyésztő és hizlaló közös vállalkozás igazgatója, Karakó Imre, a párt megyei bizottságának munkatársa, Venyercsán Ádám, a Viharsarok Tsz háztáji bizottságának elnöke, Roszkos György, a Haladás Tsz háztáji bizottságának elnöke, Váradi János, a Viharsarok Tsz kereskedelmi üzemágának vezetője és az újságíró foglalt helyet. PIPIS JÁNOS: Közös vállalkozásainkat a gazdasági szükségszerűség hívta életre. A termelés annak idején olyan fokra hágott a tojástermelő közös vállalkozást alkotó két tsz-ben, hogy a megtermelt takarmány hasznosítására, a közös alapok növeléséből származó összeg célszerű beruházására és a tsz-tagok foglalkoztatásának megvalósítására létrehozhattuk községünk első tsz-kooperációját. NAGY GÁBOR: A tsz-ek közös vállalkozásának hasznossága beigazolódott a tojástermelési együttműködésben. Ez a vállalkozás az alapító tsz-eknek évente 2—2 millió forint hasznot hozott. Most már látjuk jól, helyes tőkebefektetés volt. Hasznossága azonban jóval több a két tsz-t érintő tiszta jövedelemnél. A tojástermelő társulásnál megvalósult a napi 8 órás munkaidő, a fehér köpenyes paraszti álom, a városi színvonalon álló munkahelyi, szociális ellátottság, és ami szintén ide kívánkozik. Tótkomlós első emeletes családi házát is ez a vállalkozás csináltatta meg a Rózsafürdő szomszédságában. LÓCZI JÁNOS: A szövetkezet tagsága látja a közös vállalkozás hasznát, figyelemmel kíséri az itt folyó munkát. Amikor elkezdtük, bizony nehéz volt megértetni a tagsággal e vállalkozás jelentőségét, fontosságát. Ma más a helyzet. Szinte maga a tagság kezdeményez újabbakat. Így hoztuk létre a sertéstenyésztő és hizlaló közös vállalkozásunkat is, amelynek hármunkon túl a békéssámsoni tsz is tagja. FARKAS GYÖRGY: Amikor megszerveztük közös vállalkozásunkat, nem reméltük, hogy már az indulás évében jövedelmező lesz. Hogy mégis ilyenné vált, abban jelentős helyet foglalt el a tsz-vezetők azon megállapodása, hogy ide a legjobb felkészültségű embereket adjuk. A tojótelepi dolgozókat egyenként válogattuk össze. A gazdasági eredmények meggyőződésem szerint azért jók, mert az átlagosnál nagyobb szakmai és politikai ismeretekkel rendelkezőkből, az élet- és munkakörülmények, a követelmények csakhamar kiváló együttest kovácsolhattak. A tojótelep szervezésének időszakában mi úgy politizáltunk, hogy Tótkomlós évente adjon minden állampolgár asztalára egy tojást. A közös vállalkozás dolgozói teljesítették ezt a célt s indítványozták, hogy jövőre négyszerezzük meg az 1968-as termelési színvonalat. Helyt adtunk a kérésnek, ketreces tartásra térünk át. PIPIS JÁNOS: E nagy munka közepette jócskán akadnak gondjaink. Talán a leglényegesebb: a közös vállalkozások működése eltér a tsz-ekétől. Emiatt fennáll az elidegenedés veszélye. ÚJSÁGÍRÓ: Érdekes gondolat, fejtse ki bővebben. PIPIS JÁNOS: A közös vállalkozások az alapító tsz-ek tulajdonai. Gazdálkodásuk eredményét, noha ez a tsz-eken alapul, mégsem írják a szövetkezetek javára. Közelebbről, a tojástermelő közös vállalkozásba a Viharsarok Tsz jelentős anyagiakkal lépett be. A felhalmozási alap jelentős részét ide összpontosítottuk, hogy egy újabb közös vagyont hozzunk létre. Az ide beruházott anyagiakkal mi, a tsz üzemtervében nem számolhatunk. Ugyanakkor a telep bővítése, műszaki fejlesztése a mi feladatunk. Úgy érzem, hogy a szövetkezeti tulajdonban működő közös vállalkozások tiszteségesebb nyilvántartási helyet érdemelnének az alapító tsz-eknél minden tekintetben. A tulajdonnak ez a formája nem lehet vitás, mégis azt kell mondjam, néha a levegőben lóg. Nem tudjuk, hova tartozik. Ezért indítványoznám, hogy a közös vállalkozások gazdálkodásának eredménye az alapítóokmány szerinti arányban kerüljön be a tsz-ek üzemtervébe, zárszámadásába, hiszen e vállalkozások takarmány, munkaerőellátása, műszakifejlesztése tőlünk, a vállalkozást létrehozó tsz-ektől függ. NAGY GÁBOR: Pénzügyi rendelkezéseink is kiegészítésre szorulnak. Példának hozom az építőipari közös vállalkozást. Ha valamelyik tsz kérne kétéves hitelt építőbrigádjának műszaki fejlesztésére, szó nélkül megkapná. A közös vállalkozás viszont nem. Miért? Ma is érthetetlen előttünk ez a helyzet. A párt és a kormány olyan politikát folytat, hogy minél több egészséges, új kezdeményezés jöjjön létre a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. Ebben benne vannak — gondolom — a társulások is. Mégis úgy érezzük, hogy az MNB ezek műszaki fejlesztéséből — hitelből — nem akar részt vállalni. Azt mondják, hogy a műszaki fejlesztés az alapító tsz-ek feladata. Különben ezzel utasították el az építőipari közös vállalkozásunk kétéves hitelkérelmét is. FARKAS GYÖRGY: A közös vállalkozások elidegenedése az alapító tsz-ektől jórészt arra vezethető vissza, hogy az eredmények elkönyvelésében mindenki önállónak tekinti őket, a gondok megoldásában viszont az alapító tsz-ekre hivatkoznak. Véleményem szerint törvényeinkben is olyan helyre kellene tenni a tszek közös vállalkozásának szerepét, melyek nemcsak a létrehozásban tennék érdekeltté az alapító tsz-eket, hanem az eredmények értékelésében és elkönyvelésében is. LÓCZI JÁNOS: Mi látjuk el takarmánnyal mindkét közös vállalkozásunkat — tojótelep, sertéstelep —, a munkaverseny értékelésénél mégis háttérbe szorulunk, mert azt mondják, hogy a tsz-ben nem fejlődik sem a baromfi, sem pedig a sertéses üzemág. Az éves munkaversenyek értékelésénél ezek a tényezők sokat nyomnak. Mi közös vállalkozásban fejlesztjük mind a két ágazatot, csakhogy ezt nem írják a számlánkra. KARAKÓ IMRE: A tsz-ek eredményes törekvését, legyen szó önálló vagy közös vállalkozásról, mindenféleképpen és területen el kellene ismerni, hogy az újabb célok az eddiginél nagyobb lendülettel valósulhassanak meg. PIPIS JÁNOS: A jelenlegi pénzügyi politika arra sarkall valamennyiünket, hogy beruházásmentes, önköltségcsökkentő közös vállalkozásokat, társulásokat hozzunk létre. FARKAS GYÖRGY: A napokban számoltuk, hogy a traktorok tipizálásával a három tsz mostani másfél-kétmillió forintos pótalkatrész-raktára helyett elegendő lenne egy központi raktár 0,5 —0,6 millió forintos pótalkatrésszel. LÓCZI JÁNOS: Megcsiánlhathatnánk a gépek nagyjavításának közös vállalkozását is. HORVÁTH BÉLA: A növényvédőszer központi raktározása és az egységes növényvédelem szervezése is nagy tartalékunk. Az így megtakarított 100 ezer forintok összességében talán elegendőek lesznek egy újabb, már beruházást igénylő közös vállalkozás létrehozására. FARKAS GYÖRGY: A tsz és a háztáji kapcsolata is nagy tartalék. VÁRADI JÁNOS: Tavaly 1,9 millió forint értékű árut vásároltunk fel a Viharsarok Tsz tagjaitól, ebben az évben pedig tíz hónap alatt 4,3 millió forint bevételt jelentett Venyercsán Ádám munkássága. Szalonnát, füstölt húst, kolbászt, tojást s ki tudja hány fajta, a háztartásban feleslegessé vált cikket vettünk át, juttattunk üzleteink segítségével a budapesti és váci fogyasztókhoz. FARKAS GYÖRGY: A Viharsarok Tsz gazdái kedvet kaptak a háztájiban baromfitartásra. Ott is jövedelmező ez az ágazat. Tagjaink egy részéhez 40 ezer tyúkot is ki tudnánk helyezni máról holnapra, ha lenne elegendő mérce. A jövőben nem lesz ilyen gondunk, mert a háztájinak is nevelünk, a tagságot pedig érdekeltté tesszük a baromfitartásban, hogy hasznosítsa üresen álló gazdasági épületeit. VENYERCSÁN ÁDÁM: Tenyészkoca-akciót is hirdettünk. A vemhes kocáért mi súlyért súlyt kérünk. Fialás után a tag az csinál a malaccal, amit akar, értékesíti vagy felneveli, nem szólunk bele. PIPIS JÁNOS: A háztáji bizottság függetlenített elnöke ilyen nagy forgalom mellett már nem győz mindent. Ezért mi a Viharsarok Tsz-ben úgy határoztunk, hogy munkába állítunk egy háztáji agronómust. December 1-én baromfitenyésztési szaktanácsadó kezdi meg működését. HORVÁTH BÉLA: Csinálhatnánk ezt is közösen. NAGY GÁBOR: A három tsznek lehetne két háztáji szaktanácsadója, az egyik baromfi-, a másik pedig sertés-specialista. FARKAS GYÖRGY: A házikertekkel is foglalkoznunk kellene. A meggynek, a szamócának Pesten jó az ára, de a helyi ellátás is több árut érdemelhetne. Vagyis minden tekintetben érdemes lenne ezt is egyszer kerekasztalra tennünk. Dupsi Károly Szervezeti gondok a tsz-kooperációban Jelentősebb beruházás nélkül 80 millió tojás — A Népújság kerekasztal-megbeszélése Tótkomlóson Péntek Jusson is, maradjon is Az utolsó negyedévnek csupán a közepén járunk, az esztendőből hátra van még jó másfél hónap. A jó termelőszövetkezeti főkönyvelő azonban már most készülődik a zárszámadásra. Nézegeti nyilvántartásait, hogy azok naprakészek, megbízhatóak legyenek, alkalmasak az összesítésre. Vizsgálgatja a magtárakat, raktárakat, gépszíneket, hogy azokban rend legyen, simán dolgozhassanak majd a leltározó bizottságok. A feltételek kedvezőek. Tudott dolog már, hogy a munka alapelvei lényegében azonosak a tavalyival, sőt egy fél éve már a vagyonfelhasználás részletkérdéseivel is tisztában lehetnek a szakemberek. A tavalyi zűrzavar tehát nem ismétlődik. Nyilvánvaló az is, hogy a tsz-gazdaságok túlnyomó többsége jó esztendőt zár. Ritka gazdag termést takarítottunk be az idén, általában javult az állattenyésztés, szép pénzt hoztak a melléküzemágak. A pénzügyi és a termelési eredmények javulása persze nem lesz pontosan párhuzamos. Az ipari eredetű anyagok felhasználásának fokozódása és az ipari áremelkedés, valamit lefarag majd az eredményt jelző százalékokból. Mit kellene hát már most eldönteni ? Sokszor hallják még ezt a ** szót az illetékesek, de mondjuk ki már most, jó hangosan: azért, hogy jusson is, maradjon is, ügyelni kell az arányokra! Nevezetesen arra, hogy a személyi jövedelmek növekedése és a felhalmozás növekedése ne szakadjanak el egymástól. Bármily népszerű dolog is sokat osztani, arra mindig ügyeljünk, hogy az osztás ne menjen a felhalmozás rovására, amit kiadunk, az ne növekedjék gyorsabban, mint az, ami bennmarad. Sokszor hallják még ezt az érdekeltek, de higgyék el, nem öncélú mondogatás ez. Azt talán nem is kell ismételni, hogy a jövőjét eszi meg az a közösség, amely meggondolatlanul sokat rak a borítékba. Termelését fejleszteni ma már csak az a gazdaság képes, amely lépést tart a technikával. Ehhez pedig pénz kell, sok pénz, felhalmozás. Azt is megemlíthetjük, hogy nemcsak a termelőszövetkezetek fejlődése, hanem egyáltalán a népgazdaság egyensúlya is nagy mérékben ezen, a személyi jövedelmek és felhalmozások helyes arányán múlik. Hazánkban mintegy 11 ezer gazdasági egység működik, ezek fele állami vállalat, másik fele tsz, fogyasztási szövetkezet, kisipari szövetkezet. A vállalatok bérgazdálkodását az állam szorosan kezében tartja. Ezt kívánja az egyensúly. A szövetkezetek szabadabban mozognak. De náluk ezért még fontosabb, hogy szabad elhatározásukból ügyeljenek a saját pénzük felosztására, saját arányaik betartására. Nemcsak önös érdekeiket szolgálják ezzel, hanem a forint szilárdságát is.A „saját elhatározás” kifejezés persze kicsit pontatlan. Az állam ugyanis közvetett módon befolyásolja döntéseiket. Például, aki az arányokat a személyes jövedelem javára felbillenti, az regulatív adót fizet. Kimondhatjuk nyugodtan: előrelátás nélkül vezetik azt a gazdaságot, ahová regulatív adó fizetésére kötelező felszólítás érkezik. A „minden áron való osztás” jövőt kockáztató gyakorlata lassanként ki is megy a divatból belátják a tagok is, hogy a bent maradt pénz szintén az övék. Legfeljebb az majd jövőre kerül a borítékba és addig fiadzik is egy kicsit. a legkedvezőbb arányokon azonban már most érdemes töprengeni! És már most gondolni kell " arra is, hogy az úgynevezett szociális-kulturális alapot viszont ne mérjék szűkmarkúan. Az öregek támogatása, a fiatalok művelődési-szórakozási igényeinek kielégítése, a betegek segélyezése egyre több pénzt emésztő feladat minden közösségben. Az e célra félretett, majd jövőre okosan kiadott pénz ugyancsak az életszínvonalat, a tagság közérzetét javítja. Más módon, mint a személyes jövedelem, de csaknem ugyanolyan jelentőséggel. Másfél hónap van hátra a kezdésig, két hónapnál is több, amíg a zárszámadás a tagság elé kerül. Gondolkodni már egyáltalán nincs korán. Mégpedig nem a főkönyvelőnek egyedül, hanem mindenkinek, akinek a szövetkezet irányításában rangja, szerepe van. A főkönyvelő dolga, hogy ne számlahegyeket, hanem jól válogatott, következtetések levonására alkalmas adatsorokat, értékeléseket terítsen az elnök, a vezetőség, a pártszervezet asztalára. A vezetők feladata pedig, hogy már most latolgassanak, elemezzenek, készüljenek fel, hogy az űrlapokba annak idején majd bölcs döntések kerüljenek. A zárszámadás a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének fontos mozzanata, a végső döntést a tagság hozza meg. De amennyire baj, ha a döntések meghozatalára csak a zárszámadás technikai munkálatainak megindulásakor gondolnak, legalább annyira baj, az is, ha a tagság csupán a zárszámadó közgyűlésen ismerkedik meg az egész évi közös erőfeszítéseket sűrítő adatokkal és úgy emeli fel a kezét szavazásra, hogy esetleg azt sem tudja, mit fogadott el! F. B. Közületek! Vállalatok! Figyelem! Mindenfajta iroda- és műszeróra javítást garanciával, rövid határidőre vállal az ÓRÁSOK KTSZ 101-ES FIÓKJA, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 53. 142019