Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

1999. december 3. WWWVWWVWWWVWVWVWVWrt ASAflAS/WW­W 4 Tíz tonnán felüli speciál-gépkocsik készülnek Győrben Elkészültek a prototípusok a Győri Vagongyárban a Rába-Mann Diesel-motorral felszerelt spe­ciál-gépkocsikból. A különböző külföldi bemutatókon igen nagy sikert arattak a kamion, nyer­gesvontató és tartálykocsik. A prototípusok elfogadása után jövőre megkezdődik a kisszéria gyártása e különleges gépjárművekből. Képünkön, a nagyteherbírású gépkocsikon könnyen hoz­záférhető a motor, egy ember segítségével felhajtható az egész kabin. Levelek, személyes bejelentéí­vek érkeztek az utóbbi hetekben címünkre, mégpedig azonos té­mával, s olvasóink szinte egyön­tetűen kijelentik: „nem a magam problémája miatt írok, hanem ] azért, mert sokan vannak hason­ló helyzetben, és hogy a jövőben másokkal ne történjen meg ugyanez.” Levélíróink békéscsabaiak, s a lakásszövetkezet munkáját kifo­gásolják. „Augusztus első napjaiban ke­rült sor lépcsőházunkban, a Ku­­lich Gyula Lakótelep II/B-ben a gáz bevezetésére — írja Antal László. — A munkák megkezdé­se előtt a lakásszövetkezet gond­nokságától érdeklődtek, hogy kí­vánjuk-e a gázt bevezetni. Kö­­­zöltük, hogy a­­ szomszédokkal folytatott beszélgetésekből meg­tudtuk, hogy a III. és a IV. eme­leti lakótársak nem kívánják be­vezetni a gázt. Ezért mi sem vál­lalkozunk erre, mivel a fürdőszo­ba gázbojlerrel való felszerelése lenne a legfontosabb, és az nem megoldható a kémény miatt. Ek­kor azt a választ kaptuk, hogy ez nem akadály. A szerelés meg is kezdődött, de rengeteg prob­lémával. Anyaghiány, lelkiisme­retlen munka jellemezte az egé­szet. Mindezt tűrtük, mert az eredményekben vártuk a bosszú­ság kárpótlását. Végre megvolt a vezeték, sor került a bekötésre is, és akkor jött a meglepetés. A hősugárzót és a fürdőszobai boy­­lert nem kötötték be, mert a IV. emeleti lakótársnál az átkötés a mai napig sincs meg, így több mint két hónapja nem tudjuk használni a boylert, csak nézni a szép szerelvényeket.” Povázsai Gábor és Boross László személyesen jöttek el s többek között elmondták, hogy az anyaghiány miatt sokszor a raktár környékén nagy a tüleke­dés, veszekedés, ha új szállít­mány érkezik. De elmondták azt is, hogy az anyagbeszerzésről sokszor a lakók kénytelenek gondoskodni, mert a szövetkezet nem tudja beszerez­ni. A bejelentések nyomán felke­restük a lakásszövetkezetet és Frisnicz István ügyvezetőtől kér­tünk tájékoztatást. Sok jót itt sem tudtak mondani. Tény az, hogy egyes esetekben valóban lehetetlen helyzet alakult ki. A szövetkezet felhívása nyomán sokan jelentették be gázigényü­ket, s befizették a költségek 25 százalékát, ami 4­ 4500 forint. A munka szervezése azonban nem ment simán, bár mint mondotta: határidőt senkinek sem ígértek és nem is kötelezhették magukat erre, mivel tudták, hogy lesznek elcsúszások. Mint ahogy lettek is...! Legnagyobb gondjuk az anyag­­beszerzés. S ebben segítettek az igénylők is azzal, hogy közbejár­tak egyes vállalatoknál szerelvé­nyekért. Ez részben érthető, hi­szen elsősorban nekik volt az ér­dekük, hogy a gázszerelés ne hú­zódjon el több hétig, esetleg hó­napokig. De kifogásoltuk is be­szélgetésünk során, mert kissé furcsának találtuk az ilyen meg­oldást. — Nem helyes, ezt magunk is tudjuk, de a szükség ezt hozta — volt Frisnicz elvtárs válasza. Az érkező szállítmányokkal kapcsolatban maga is elmondta, hogy tudomásuk van a tumultu­sokról, mert amikor híre megy, hogy szerelvények érkeznek, van­nak lakók, akik képesek már éj­félkor odaállni a raktár elé. Elő­fordult olyan is, hogy az ügye­sebbek, a szemfülesebbek jutot­tak konvektorhoz vagy más be­rendezéshez, így aztán éppen an­nak nem jutott, akinél a szerelés félbemaradt. Aki fizet, annak van követelése is Ilyen előzmények után beszél­gettünk Bakos Jánossal, a lakás­­szövetkezet igazgatóságának el­nökével, aki a következőket mondta: — Mindenekelőtt arról kell említést tenni, hogy a szövetke­zeti lakásokban a gázfűtésre való áttérés összetettebb feladat, mint az állami lakásokban. Éppen a levélírók által említett okok mi­att komoly, előzetes szervezés szükséges. Nehézséggel járt a kivitelező-kapacitás biztosítása is, a DÉGÁZ nagy leterhelése miatt. Ezért vállaltuk, hogy szük­ség szerint mellékfoglalkozású szerelőkkel, továbbá kisiparosok bevonásával igyekszünk biztosí­tani a munkát. Sajnos, a munkák időtartama eltérő, s valóban volt ahol egy hétig, de volt ahol há­rom hónapig is tartott. Nyilván­való, hogy jogos türelmetlenség tapasztalható azoknál, ahol ké­sett a szerelés befejezése. Sajnos, ennek okát a tagok nagy része csupán a szervezetlenségre vezet­te vissza, pedig a legtöbbször anyaghiány miatt történt. Való­ságos országjárást kell rendezni, hogy előteremtsük, amire szük­ség van. A munkát sokszor hát­ráltatja, hogy az egymás­­felett lakó szomszédok nem tudnak előre megegyezni, nem akarják átengedni a fővezetéket vagy az is, hogy a kölcsön­igényléseket egyesek késedelmesen készítik el. A levelekhez és a válaszokhoz nem kell különösebb kommentár, de egyet azért meg kell jegyez­nünk, mint ahogy egyik olvasónk is írta: Ha a megrendelő —­ ez esetben a szövetkezeti lakás tu­lajdonosa — a részletek kifizetése melett újabb 10—12 ezer forintos terhet vállalt magára, joggal el­várja, hogy a pénzéért időben és jó minőségű munkát kapjon, s hogy mielőbb élvezhesse is a befizetett összeg gyümölcsét. Kasnyik Judit Sajátos „társadalmi munka” Aki kapja marja? Szerda Szakemberek tanulmányúton • Kevés a szakember Jól indult ez a látogatás. Út­­ban a szövetség minden kom­forttal berendezett tágas és íz­léses modern székháza felé, a város közepén gyönyörű szökő­­kúton akad meg a látogatók szeme. A szökőkútról rövidesen megtudtuk, hogy magyar mér­nök tervezte és építette, így jó adag nemzeti bizalom­mal felvértezve kezdtük meg az ismerkedést Svédország mező­­gazdaságának sajátosságaival. Az ország rendkívül fejlett iparral rendelkezik. Természeti kincsei közül az erdők, a vas­érc és a rendkívül olcsó vízi energia a legjelentősebb. Az 1964-ből keltezett statisztikai adatok szerint az évi termelés fából 48 millió köbméter, vas­ércből 26,5 millió tonna, a vil­lamos energia pedig 45,2 millió kWó volt, mely utóbbinak 90— 95 százaléka az úgyszólván tel­jesen ingyenes vízi energiából származik. A lakosság nagy része az ipar­ban, kereskedelemben és a szol­gáltatási ágazatokban dolgozik. Mezőgazdasággal mindössze a 8 millió körüli összlakosság 5—6 százaléka foglalkozik. A keres­kedelmi áron szállított nemzeti bruttó jövedelemben a mezőgaz­­dasági tevékenység a foglalkoz­tatottság arányának megfelelően van képviselve. A jelentős és termékeny me­zőgazdasági területek Svédor­szág déli részén fekszenek. Főbb termékeik: a takarmánynövé­nyek, a burgonya és a cukor­répa. A svéd mezőgazdaság igen nagy mértékben gépesített és egyes kultúráknál a hektá­ronkénti hozam világszínvona­lú. Svédország éghajlata nem kedvez túlzottan a mezőgazda­ságnak, a szép növénytermelési eredményeket a nagy adagú mű­trágyahasználat és az okszerű, jó talaj­művelés magyarázza. A mezőgazdaság legfontosabb üzemága az állattenyésztés, azon belül pedig a szarvasmar­ha-tenyésztés. Az 1967. évi ada­tok szerint a 4,9 milliárd korona értékű mezőgazdasági termék­tömegből 1,7 milliárd értéket a tejtermelés reprezentál. Amel­lett, hogy Svédországban nagyon sok a természetes rét­es legelő, ami meglehetősen olcsóvá teszi a szarvasmarhatartást, a tejter­melést az állam különböző ked­vezményekkel segíti. A tejtermelés mellett nagyon jelentős a hústermelés is. Ugyancsak 1967. évi adatok sze­rint az előállított marha- és ser­téshús értéke valamivel több mint 2 milliárd korona. A mezőgazdasági üzemekhez általában jelentős erdőterületek is kapcsolódnak, ami viszony­lag egyenletes foglalkoztatottsá­got tud biztosítani. A munkaerő igen drága Svéd­országban, ezért a farmerek olyan termelési megoldásokat keresnek és követnek, ahol mi­nimális az­ élőmunka-felhaszná­lás. Ez a jelenség sokszor olyan gépi befektetésekre készteti őket, amely jelentős összegeket köt le anélkül, hogy azt egyenletesen és jól ki lehetne használni az adott üzemek nagysága mellett. A svéd mezőgazdaság elapró­zott családi birtokokból áll. 1961. év adatai szerint a földterület 11,8 százaléka, az 1966. évi ada­tok szerint pedig 12,4 százalék volt csak 100 hektár fölötti üzem. Ugyanakkor azonban az 5 hektár alatti gazdaságok száma a jelzett két év között, te­hát 5 év időtartam alatt 16 és fél ezerrel, az 5 és 10 hektár közötti parasztgazdaságok szá­ma pedig 18 ezerrel csökkent. Még a 10 és 26 hektár közötti gazdaságok száma is csökkent a jelzett időben, kb. 8 ezerrel. A 20 és 30 hektár közöttieknél változás nem volt, azon fölül azonban jelentősen megnöveke­dett a gazdaságok száma. Elin­dult tehát egy folyamat, amelyet a kormány az úgynevezett raci­onalizálási program keretében támogat. A támogatás nagyobb területű mezőgazdasági üzemek kialakítását tűzte ki célul és erre a célra bőven áldoz pénzt és hitelt az erősebb és vállalkozó szellemű farmereknek. Hatalmas ereje a svéd mező­­gazdaságnak a mintaszerűen szervezett szövetkezeti hálózat. Ez az együttműködés nemcsak az értékesítési gondokon segít és nemcsak a legkedvezőbb pia­cokon történő értékesítést teszi lehetővé, hanem az ipari anya­gok és gépek beszerzésének in­tézése és védelme mellett kéz­ben tartja a tejfeldolgozást, és a vágóhidakat is E mellett in­formációkat ad, tanácsadói fel­adatot is teljesít, kézben tartja a szakmai továbbképzést, sőt bankokkal is rendelkezik, és természetesen export,import, ügyeket is intéz. A beszerzési és értékesítési té­mákon túlmenően véleményünk szerint a szakmai továbbképzés terén tölt be legfontosabb fel­adatot a farmerszövetség, mert a szakemberképzés területén olyan kicsi számokat hallottunk, hogy elhinni sem akartuk. Éven­­te csak 50 agrármérnököt és mintegy 100 technikust képeznek fel, akik zömükben nem a ter­melésben, hanem különféle szövetkezeti központokban és is­kolákban helyezkednek el. Molnár József (Folytatjuk) Gépkocsitulajdonosok, figyelem! Gépkocsijavítás OTP- hitellevélre csak 1970. április 1-ig A FIT, futószortiz Békéscsaba 142074

Next