Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

Hétfőn metszésbemutató Szarvason A Szarvasi Járási Művelődési Központban a sok szakkör közül a kertészeti működik a legered­ményesebben. A 44 tagú szak­kör vezetője Szirony Mária ag­rármérnök.. Foglalkozásaikon a házikerté­szettel kapcsolatos komoly, fel­­világosító munka folyik. Minden alkalommal szakkönyvcserére is sor kerül a tagok között Évente egyszer tanulmányi kirándulás­ra mennek, tavaly Villányban voltak, idén pedig Egerbe ké­szülnek. Szóba került egy dél­­bácskai, jugoszláviai tapasztalat-­­ csere is. A szakkör a me­gfigyel­őállo­más szerepét is betölti: egy-egy tag a rábízott gyümölcsfajta kártevőinek kirajzásáról időben értesíti a többieket. Ez most ta­vasszal különösen fontos, érté­kes segítség. Hétfőn este, 16-án a szakkör a metszéssel, a fiatal gyümölcs­fák lombkialakításával, a szőlő­telepítéssel, a talajelőkészítéssel foglalkozik majd, s kirándulást tesznek két tag gyümölcstelepé­­re, ahol az elmondottakat gya­korlati példákkal illusztrálják. SZAKKÉPZETT csecsemő-és gyermekgondozónőt KEREs felvételre a FÉRFIFEHÉRNEMŰGYÁR BÉKÉSCSABAI GYÁRA. Tűzoltózenekar a megyében Ma megyénkbe érkezett a BM Tűzrendészeti Országos Pa­rancsnokság Központi Zeneka­ra. Első fellépése tegnap volt Békéssámsonban. Ma este M­ed­gy­esegyházán szerepel az együt­tes. Vasárnap délután Gerendá­son, este pedig Dévaványán a kultúrházban ad hangversenyt. Műsorukon a népszerű Kálmán, Lehár-, Strauss-operettek rész­letei szerepelnek Mikes Ibolya és Kenéz Ernő szólisták közre­működésével. Munkahelyi aktív „kérdezz­e " a békéscsabai Szabadság Tsz-ben A DOLGOZÓK tájékoztatá­sának és a hibák elleni eredmé­nyes küzdelem jó módszereit al­kalmazzák a csabai Szabadság Tsz-bem. Nem firtattuk, hogy az MSZMP megyei Oktatási Igaz­gatóságának patronáló munkája,­­ a pártalapszervezet vezetőségé­nek leleményessége, avagy a pártapparátusban sokáig dolgo­zó elnök sugallta-e ezeket a módszereket. A lényeg az: ezek­hez csupán az az eltökéltség szükséges, hogy következetesen érvényre juttatják a párt- és a szövetkezeti demokráciát. Ezt nem tudnák elérni akkor sem,­­ ha a párt- és gazdasági vezetők­­ egymaguk egyebet sem tenné-­ nek, csupán a demokráciáról be-­ szélnének. Ugyanis, mint an­o-u­gyan a munkahelyeken, az­ üzemegységeken múlik az üzem,­­ a gazdaság egészének termelési­ sikere, ugyanúgy a munkahelye­ken akad el vagy terebélyesedik ki közmegelégedésre a demok­rácia. Arról van szó, hogy a tsz-ben a párt legfontosabb segédcsapa­tainak, nevezetesen a KISZ-nek, a nőbizottságnak és a pártcso­portoknak a vezetőiből, legtett­­rekészebb tagjaiból létre nem hozták az öt-tíztagú munkahelyi aktívacsoportokat. Tavaly ősz­szel a 19 kis közösségben száz­­egynéhány nőt és férfit válasz­tottak az aktívacsoportok tagjai­vá. Azóta jóval könnyebben jut el a szövetkezet minden pontjá­ra és minden tagjához a veze­tőség határozata, kérése vagy közgyűlésre hívó étesítése. Az ilyesmik továbbításával megbí­zottaknak ugyanis nem kell a munkahelyek vagy a brigádok vezetői után futkorászniuk, mint eddig, elegendő, ha az ak­tívacsoport valamelyik éppen jelenlevő tagjával közlik a köz­lendőket. A LEGFONTOSABB cél ter­mészetesen az, hogy minden kérdés és feladat megoldásánál érvényesüljön a több s-sem töb­bet lát elve. Öt-hat aktívát a nap bármely időszakában köny­­nyebb összehívni, mint egy har­minc vagy ennél jóval több ta­gú brigádot. S döntésük szinte azonos értékű, mert területük és a velük együtt dolgozók leg­jobb ismerői s a legtöbb ta­pasztalattal rendelkezők közül válogatták össze őket. Ez termé­szetesen nem jelenti azt, hogy ezután nem tartanak brigádve­zetői, üzemegyiségi értekezlete­ket.­­ Az aranyacsoportok többsége jelentős feladatokat vitatott meg eddig is öntevékenyen vagy felkérésre. A szövetkezet vezetői például nehezen tudták volna olyan igazságosan elosztani a gépesítési üzemágban dolgozók­nak megszavazott bérfejlesztési keretet, mint az ott működő, a traktorosok és szerelők képessé­gét és igyekezetét jól ismerő héttagú aktívacsoport. AZ ELMÚLT hetekben pedig kérdezz-felelek párt taggyűlést tartottak. Miért jó és miért szük­séges ez? Azért, m­ert mint min­denütt, a Szabadság Tsz párt­ vezetősége is kénytelen volt­­ eddig a munkatervben meghatár­­­rozott vagy a taggyűlésen elfo­gadott napirendekre korlátozni a felszólalásokat a taggyűlésen. Pedig sok más mondanivalójuk is lett volna a párttagoknak. Bi­zonyság erre, hogy a legutóbbi kérdezz-felelek taggyűlésre tizen-­­­egyen küldtek be előre írásban több vaskos kérdést a szövetke­zeti munka és élet sokrétű terü­letéről és a nemzetközi erővi­szonyok alakulásáról. Ki tudja mikor tudta volna érdemben­ választ adó fórum előtt szóvá tenni Gattyán Ist­ván azt, hogy az utóbbi időben elhanyagoltak a tanyavilágban szertágazó salakutak. Ezért az őszi, tavaszi hónapokban gya­logosan is csak keservesen tud­nak közlekedni a felnőttek és az iskolás gyerekek. Jogos észre­vételére azt a választ kapta,­­ hogy a szövetkezet gondoskodik megfelelő mennyiségű salak ki­szállításáról. Ugyancsak a tagság nagy ré­szét érintő kérdést tett fel Uh­­rin Andrásné. Azt írta, hogy a tagok körében még mindig be­szélnek arról, milyen szépen bú­csúztatta el Kékedi Pál párttit-­­­kár el elhunyt Valkusz György elvtársat. De azt is mondják, hogy a pártonkívüli Urbán And­rás is megérdemelte volna a búcsúztatást, a tsz kegyeletko­szorúja mellett. Mint ahogy mindenki megérdemli, akit utolsó útjára kísérnek a Szabad­ság Tsz tagjai közül. A válasz erre is megnyugtató volt Az, hogy a szövetkezet vezetői kö­zül egy valaki minden sajnála­tos esetben elmegy részvétláto­­­­gatásra az elhunyt családtagjai-­­hoz és beleegyezésük esetén nem marad el az örökre távozó bú­csúztatása. A MUNKAFEGYELEM és a közös vagyon védelmének hiá­nyáról szóló kérdésekre és az abból keletkező károkról érdemi választ az illetékes középveze­tőknek kellett adniuk. A jól si­került kérdezz-felelek taggyűlés­nek az elnök örült a legjobban, aminek felszólalásában kifeje­zést is adott. A pártvezetőség el­határozta, hogy az idén legalább még két ilyen taggyűlést szer­vez. Lehetőséget adnak a pár­­tonkívülieknek kérdéseik leírásá­ra s ezeken a taggyűléseken va­ló részvételükre. Ez is nagyon helyes kezdeményezés, mert hi­szen sokan szívesebben leírják, mintsem, hogy a nagyobb plé­­num előtt elmondják a közös­séget érintő fontos észrevételei­­ket Kukk Imre Hajóstisztek a fedélzeten Ünnepélyes külsőségek köze­pette avatták fel a MAHART- nál az új hajóstiszteket, akik megállták a helyüket a nehéz el­méleti és gyakorlati vizsgák so­ (MTI fotói­ bán. Képünkön: Dr. Erdős Fe­renc, a MAHART folyamhajózá­si igazgatója üdvözli a vizek új parancsnokait. Elkészült a szakszervezetek üdültetési programja A SZOT elnöksége elkészítet­te az üdülési programját, amely több mint 10 százalékkal több felnőtt és gyermek üdülését irányozta elő, mint tavaly. Esze­­rint 272 ezer felnőtt és 60 ezer gyermek üdülhet ebben az esz­tendőben a SZOT-üdültetés ke­retében. A balatoni üdülőtelepekre 72 ezer felnőtt kap beutalást. A magaslati üdülők, a Mátrában, a Bükkben valamint a Duna-ka­­nyarnál 65 ezer felnőttet fogad­nak be az idén. Gyógyüdülőhe­lyeken és a SZOT üdülőszana­­tóriumaiban (Parád, Hévíz, Ba­­latonfüred, Hajdúszoboszló és Debrecen) több mint 70 ezer fel­nőttet helyeznek el Bérelt szál­lókban és kollégiumokban, töb­bek között Esztergom—Fürdő­szálló, Kőszeg—Panoráma­szál­ló, Szeged Móra Ferenc Kollé­gium, Jósvatfő—Tengerszem­szálló, Felsőtárkány—Szikla­szálló, s a siófoki szállodasorok­ban 25 ezer beutaltat fogadnak. A szakszervezeti üdültetés hálózat új létesítményekkel bő­vül. Sopronban elkészült a SZOT­E Csepel üdülő, amely 120 be­utaltat fogadhat egy-egy turnus­ban és egész esztendőben. Bala­­tonföldváron a szezonnyitásra elkészül a Jázmin-üdülő, amely 100 férőhelyet biztosít turnu­sonként. Gyulán a 400 személyes gyógyüdülő júliusra megnyílik és egész esztendőben fogadja majd a beutaltakat. Siófokon a SZOTE Csepel üdülő szezonnyi­­tásra készen lesz. Itt 600 felnőtt és 300 gyermek nyaralhat a meghatározott időkben. Balaton­­széplakon az „Ezüstpart”-on szezonnyitásra 600 személyt tudnak nyaraltatni és 1500 sze­mélyt étkeztetni. Később 900 személyesre bővül az időszakon­kénti beutaltak száma. It HIMH Hini Április 24-én Weidling tábor­nokot nevezték ki a berlini „erő­dítés” katonai főparancsnokává. Hogy új „emberanyaghoz” jus­son, szabályos hajtóvadászatot indított harcképes berliniek után. Az is előfordult, hogy 12 esztendős gyerekek kezébe nyomtak páncélöklöket. A ber­lini ifjúság egy részét kímélet­lenül feláldozták. A Vörös Had­sereg eközben egyre mélyebben nyomult a városba. Weidling és a „hősök bunke­rének” lakói jól tudták, hogy erőik nem elegendőek a harc­hoz. Keitel vezértábornagy pa­rancsot kapott, hogy a nyugati front egységeit dobja át Berlin­be, elsősorban Wenck hadsere­gét. Keitel eljutott a wiesenburgi főerdészi hivatalig és ott meg­győződött arról, hogy a fasiszta nyugati front már nem is léte­zik: április 25-én 13.30-kor az Elba menti Torgaunál az I. Uk­rán Front 58. lövész hadosztá­lyának katonái találkoztak az amerikai 96. gyalogos hadosztály egységeivel. A berlini „erődítés” teljesen elszigetelődött és kí­vülről történő felmentésére gon­dolni sem lehetett. A Vörös Hadsereg főparancs­noksága több ízben intézett fel­hívást a harc beszüntetésére, a további értelmetlen vérontás elkerülésére. A fasiszták eluta­sították az ajánlatot Április 23- án Goebbels felszólította a la­kosságot: „Gazember az, aki ezekben az órákban a férfias harc helyett a gyávaságot vá­lasztja. Katonák! Sebesültek! Berlin férfiai! Fel a fegyveres harcra!” Miközben a felhívás megjele­nik és eljut a lövészárkokba és a pincékbe, a szovjet katonák és páncélosok már az Alexander Platz és a Tiergarten közelében járnak. Spandauban, a rendőr­iskola területén, 10—14 éves Hitler-ifjakat vetnek be az ut­cai harcokba. Egy sem éli túl a csatákat.* Becsapódnak az első szovjet gránátok a birodalmi kancellá­ria épületébe. A „hősök bunke­rében” füst és égésszag terjeng. A ventillátorokat, amelyeknek az lenne a feladatuk, hogy friss levegővel lássák el a bunkert, átmenetileg ki kell kapcsolni, mert fojtó levegővel árasztják el a helyiségeket. Miközben ott fenn az emberek tízezrei pusztulnak el, lenn a föld alatt a már teljesen esze­lőssé vált Führer egyik képte­len parancsot a másik után ad­ja. A 9. és 12. hadsereg egyet­len nagyszabású támadásban szabadítja fel Berlint, a Ber­lintől északra visszavonulóban levő 25. gránátos és a 7. páncé­los hadosztály megvert marad­ványai pedig siessenek Berlin­be az ő megmentésére. „Az ellenséget meg kell sem­misíteni Berlin déli részében és ezután helyreállítani az össze­köttetést a birodalmi kancellá­riával”, parancsolja Hitler. Rá­dión értesül arról, hogy ezek a kötelékek nagyrészt már nem is léteznek. Csupán a Wenck tá­bornok parancsnoksága alatt ál­ló 9. hadsereg maradványai lé­teznek még. Amikor Wenck tábornok ér­tesül róla, hogy a Führer éppen az ő hadseregét szemelte ki Ber­lin „felszabadítására”, eszelős nevetőgörcsöt kap. Már régen nincs bevethető hadserege. Egy­ségeit szétzúzták, felmorzsol­ták. Akik élve maradtak — pár ezer Volkssturm-ember, ka­masz és megroppant idegzetű katona — megfelelő élelmiszer és lőszerellátás nélkül vonszol­ják magukat Potsdam felé. A néhány megmaradt páncélost is ott kellett hagyni, mert nem volt üzemanyaguk. Berlinben azonban Goebbels zavartalanul adja ki a győzelmi jelszavakat: „Nagyszerű fogad­tatást készítünk elő Wenck fel­szabadító hadseregének!” Hitler új kitüntetést akar adományoz­ni a tábornoknak és előkészíti vezértábornagyi előléptetését... Közben Berlintől 50 kilomé­terre végérvényesen megsemmi­sítik a náci tábornok megvert egységeit is.

Next