Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

tt rövidített munkaidőre való áttérés miatt nem csökkenhet a termelés Több vállalatnál aránytalanul sok a túlóra Tanácskozott az SZMT elnöksége Mindenki megérti, hogy az or­­­szágban csak azt lehet elosztani, amit a dolgozók megtermelnek. Ha csökken a termelés, nyilván­valóan az elosztható mennyiség is kevesebb lesz. Még akkor is, ha az a rövidített munkaidő be­vezetése miatt áll elő. Bizonyára senki sem örülne a több szabad időnek, ha az az életszínvonal csökkenését von­ná maga után. Érthető tehát, hogy a vállalatok, gazdálkodó egységek rövidített munkaidőre való áttérésének egyik fő fel­tétele az volt és az jelenleg is, hogy a termelés nem eshet visz­­sza. Más szavakkal: az áttérést a termelékenység szükséges nö­vekedésének kell megelőznie. Békés megyében 119 gazdál­kodó egységnél, szervnél vezet­ték be a munkaidőcsökken­tést, ami csaknem 46 ezer dolgozót érint. Az SZMT elnöksége meg­bízásából a közgazdasági mun­kabizottság 31 gazdálkodó egy­ségnél tartott vizsgálatot és megállapította, hogy néhány vállalat, üzem termelésében visszaesés következett be. Több helyen csak jelentős túlóra fel­­használásával teljesítették a tér- é­vet, sőt egyes vállalatok még ilyen áron sem tudták azt elérni. A dolgozók keresete — ha né­hol szerényen is, de — emelke­dett. Egy-két vállalat kivételé­vel az átlagnövekedés különösen a munkásállományúak csoport­jában alacsony. Megállapította a munkabi­zottság azt is, hogy a „jobb mun­kát, nagyobb kereset” elve nem érvényesül megfelelően. A pre­mizálással történő anyagi ösz­tönzés a fizikai dolgozók köré­ben kevésbé elterjedt. Az el­múlt években a prémium afféle kiegészítő keresetté vált, amit különösebb követelmények tel­jesítése nélkül is kifizetnek. Vi­szonylag kevés a ker­elt célfel­adatok premizálása. A jutalmazás is az anyagi ösz­tönzés egyik eszköze, amit a vál­lalatok alkalmaznak ugyan, de nem mindenütt céltudatosan. Az egyik évben sokat, a másikban keveset fizetnek ki. Jutalmazás­ra rendszerint valamelyik na­gyobb ünnep alkalmával kerül sor. Kevés azoknak a vállalatok­nak a száma, ahol egy-egy jól teljesített feladat után azonnal fizetnek, bár ennek nagyobb lenne a húzóhatása. Az SZMT elnöksége a napok­­pokban megtartott ülésén vitat­ta meg a közgazdasági munka­­bizottság jelentését. Általános volt az a megállapítás, hogy a termelékenység növekedésének üteme nem kielégítő. Ennek kö­vetkezménye, hogy több helyen a munkaidőcsökkentést arányta­lanul sok túlóráztatással igyekez­nek ellensúlyozni, arra azonban nem­ megengedhető. Az elnökség tagjai közül töb­ben kifogást emeltek a prémi­umösszegek helytelen felhaszná­lása miatt, amely nem ösztönöz jobb eredmények elérésére. Egyes vállalatoknál, üzemeknél túlzott aránytalanság alakult ki az alkalmazottak és a munká­sok átlagbér-növekedésében.­­ Az SZMT elnöksége végül is határozatot hozott, melyben többek között a termelékenység növelésének elősegítésére hívja fel a szakszervezeti szervek fi­gyelmét, hogy Ty módon az át­lagbérek nagyobb ütemű növe­kedése legyen elérhető. Javasol­ja, hogy a vállalatok, üzemek a jövőben körültekintő szervezés­sel csökkentsék a túlórák szá­mát, ne vegyék indokolatlanul igénybe a dolgozók pihenőide­jét. Külön javaslattal fordul a megyei tanács vb-hez, hogy vizs­gálja meg: a tanácsi vállalatok­nál a feltételek mindenütt biz­tosítottak-e a munkaidő csök­kentésére. P. B. Június 3-án megyei tanácsülés Mint azt már hírül adtuk, a­ megyei tanács végrehajtó bi­zottsága május 27-re összehívta a tanácsülést. A most nyert tá­jékoztatás szerint a tanácsülés ideje módosult. A végrehajtó bizottság a megyei tanács leg­közelebbi ülését június 3-ára hívta össze Békéscsabára. Napi­renden szerepel a megyei 1969. évi összesített és központi költ­ségvetés zárszámadásának érté­kelése. 2. Beszámoló a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi állandó bizottságának munká­járól. 3. A tanácsi ipar szerepe és gazdálkodása. 4. A megyei tanácsnak állan­dó bizottságainak és a végre­hajtó bizottságnak 1970. má­sodik félévi munkaterve. 5. A megyei népi ellenőrzési bizottság második félévi mun­katerve. Végül pedig bejelentések és interpellációk. A háztájiban is választékos a növénytermesztés Tótkomlóson A tótkomlós! Viharsarok 'I'sz ! sokrétű segítséget nyújt tag­­­jainak ahhoz, hogy a háztáji­­ gazdaságokban minél nagyobb eredményeket produkáljanak. Ebben a kollektív gazdaságban valóban a közösség szerves ré­szévé vált a háztáji. Országo­san elismerésre méltó kezde­ményezés volt többek között, hogy tojáshibrideket adott a szövetkezet tagjainak s odaha­za, gondosan berendezett ólak­ban megfelelő díjazás ellené­ben termelik a tojást. Újabb lépés volt a háztáji föld sokrétű hasznosítása. Nem­csak kukoricát, burgonyát és zöldségfélét termelnek a ház­táji földön a tagok, hanem ap­rólékos gondosságot igénylő, de magas jövedelmet biztosító vi­rágmagot, fokhagymát, zöld­babból vetőmagot és egyéb fon­tos növényt. A jól szervezett tavaszi mun­ka azt bizonyítja: a tótkomlósi Viharsarok Tsz-ben a háztáji munka egyáltalán nem ment a közös rovására. A rendkívül szeszélyes, esős tavasz ellené­re időarányosan készülnek el minden fontos tennivalóval a földeken és a nagyüzemi ker­tészetben. arosi buzgárok Úgy beszéltük meg Nemes Fe­renc alezredessel, ha Makóra megyünk, előtte telefonon érte­sítjük a szegedi parancsnoksá­got. Így is történt. Amikor a Maros-híd lábánál kiszálltunk a gépkocsiból, Tímár Sándor alez­redes, Csécs István főhadnagy és Homola Csaba főhadnagy, a Központi Tiszthelyettesi Iskola KISZ-titkára várt bennünket. Gumicsizmára öltöztünk és ha­jóra szálltunk. A tajtékzó Maros sötét hullámokban hömpölygött s a hajó csavarja vastagon bod­­rosította a haragos vizet. Az ár­téren szőlő- és gyümölcsös ültet­vények felett hajóztunk­ A ví­­kend-házak tetejéről csak a ge­rinc látszott. Szabó Kálmán őr­nagy hajóparancsnok irányításá­val lavíroztunk egész a marosi buzgárokig Szükség volt a laví­­rozásra, nehogy valaminek ne­kivágódjon­ a hajó teste és fel­boruljunk. A veszélyeztetett körzetben több ezer ember dolgozott. Ma­dártávlatból ez olyan lehet, mint amikor az ember egy nyüzsgő hangyabolyt lát. A mentett ol­dalon hét buzgár egymás mel­lett! Mindegyik szelídülőben. Az ember akaratának a Maros vize is engedelmeskedik. Az árterüle­ten, a töltés lábánál pontonok. Cölöpverő gépek, rajta katonák, polgáriak és az árvízvédelmi ké­szenléti szolgálat valamelyik vízügyi igazgatósághoz tartozó munkásai. Mint a géppuska úgy ropogott a légkalapács. Tíz-ti­­zenkét méter hosszú szádleme­zeket nyomtak a gát oldalába, szorosan egymás mellé, hogy a Maros ne szakíthassa át az amúgy is átázott töltést. Degen Imre államtitkár, az OVH igazgatója a védekezési munkákról a következőket mon­dotta: — A négy évvel ezelőtti dunai árvíz buzgárai csodálatos erőki­fejtésre késztették az embereket. Az ittenihez nem találok szava­kat. A védekezési munka legnehe­zebb része a Központi Tiszthe­lyettesi Iskola növendékeinek és a segítségükre siető szovjet ala­kulatoknak jutott. Koloncsák István alezredes arról beszélt, hogy katonáival a buzgárok ke­letkezése óta a helyszínen tar­tózkodnak. Szerdától péntek reg­gelig nem volt pihenőjük. Nem is lehetett, mert olyan alatto­mos buzgárral, mint az itteni, még az országban sem találkoz­tak. A mentet oldalon két-há­rom napon át szaporodott a víz. Nem találták meg azt az eret, amelyik a Marosból odavezet, amikor végre megbugyant, ak­kor pontonokon homokzsákokat szállítottak és a feltételezett buzgár nyílása irányába dobál­ták. Amikor ezer-ezerötszáz zsáknál tartottak, szóltak a Buda­pestről odairányított könnyűbú­vároknak, sétáljanak le és terít­sék be a zsákokat fóliával. Né­hány perc múlva a búvárok visszajöttek és azt mondták, hogy a zsákokat nem találják. Csak feltételezik, hogy a kelet­kezett buzgár beszippantotta, és valahol a töltés aljába szorítot­ta. Később találtak egy nagy nyílást s abból következtettek erre. Közben a mentett oldalon ha­talmas erővel folyt a zsák­vár építése. A víz egyre jobban bu­­gyogott s a három méter széles, 8—10 méter magas zsákfalat ne­gyed annyi idő alatt készítették el a magyar és a szovjet ka­tonák, mint a közmunkára ki­rendelt polgári erők. Felvételeket készítettünk az itt folyó munkákról. A látvány le­nyűgözően szép volt, de nagyon idegfárasztó. Amikor Makón is­mét beültünk a gépkocsiba, hogy Békéscsabára utazzunk, fotóri­porterünk fáradtan zuhant az ülésre és elaludt. Ekkor értet­tem meg, hogy miért kellett Ma­kót kiüríteni, a lányokat, asz­­szonyokat, gyerekeket és örege­ket Vásárhelyre és Szentesre költöztetni. Idegölő munka az, ami a Maroson az emberi élet mentéséért folyik. S ezt csak kötélidegekkel lehet elviselni. Dupsi Károly Cölöpverő gépek munka közben. Verik a szádlemezeket a buz­gárok útjára néphadseregünk műszaki alakulatai. F­egyverbarátság. Martinov alezredes, a szovjet katonai egység parancsnoka, Koloncsák István alezredes és Radvánszki Sán­dor hadnagy térképen tanulmányozzák a helyszínt, hogy merre járnak. Néhány nappal ezelőtt néphadseregünk katonái még Nagylak környékén védekeztek. Most Makón vannak. Telnek a zsákok. A Központi Tiszthelyettes Iskola növendékei a kiszombori téglagyár bányatelepén több tízezer zsákot töl­töttek meg s küldtek a buzgárokhoz. Képünkön Domokos Im­re, Dobra János honvéd, Hrabovszki Pál, Németh Sándor, Ba­logh Gyula, Földi Ferenc növendékek láthatók. (Fotó: Veress Erzsébet) 1970. MÁJUS 26. 3

Next