Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

Hajnaltól éjfélig munkában a megye egészségügyi brigádja Tudósítónk jelenti Fehérgyarmatról A község jelentős része még­ m­a is víz alatt van. Gumikesz­­­tyűben dolgozó katonák kétéltű járművekkel tömegével szedik össze a fertőző veszélyt jelentő állati hullákat. Fehérgyarmat la­­kosai még nem kaptak enge­délyt a visszatelepülésre. Gulácsi elvtárs, az MSZMP fehérgyarmati járási bizottságá­nak első titkára, Németh Sán­dor, a községi tanács vb-elnöke örömmel vették, hogy a közsé­güknek Békés megye nyújt se­gítséget. A megye kezdeménye­zése után elsőként érkezett a békési segítség. Az árvíz sújtot­ta területek útjain a munkásőr­ség, a polgári védelem, a hon­védségi járművek között — szin­te a vízen keresztül — pár nap­pal a katasztrófa után elsőként kígyózott az a gépesített autóka­­raván, amely a Békés megyei pártbizottság és a megyei tanács megbízásából a járványveszély elhárítására az egészségügyi küldöttséget hozta. Jelentjük, hogy azok az elvtársak, akik e nehéz feladatra vállalkoztak, fe­gyelmezetten, éjjel-nappal dol­goznak. Járműveiken még most sincs „árvízvédelem” felírású tábla, de itt mindenki tudja, hogy melyik a Békés megyei egység. A két nagy teljesítmé­nyű Prága szippantó amikor megérkezett, a község vezetői lelkesedéssel fogadták. Németh elvtárs, a tanácselnök, — aki akkor már az ötödik napon tal­pon volt —, kérte az embereket, hogy pihenjenek le, beosztásu­kat azután kapják meg. De ők a hideg szélben és zuhogó esőben megtett több száz kilométeres út után­ ­azonnal munkát kértek Hittől a perctől kezdve reggel 4 órától este 23 óráig dolgoznak. A vöröskeresztes jelzésű KÖ­JÁL gépkocsijaink, személyzete, orvosaink, egészségügyi szakem­bereink nemcsak Fehérgyarma­ton, hanem a járás községeiben is, fáradtságot nem is­merve fertőtlenítenek. A 6676 lakosú Fehérgyarma­ton 265 ház omlott össze, 243 életveszélyes, 196 még víz alatt van. A még lakható 892 lakás­ban és a középületekben kell elhelyezni majd a visszatele­pülő lakosokat. A jelenleg még lakható épületek közül többnek az állapota romlik, számítani le­het arra, hogy lakhatatlanná válnak. A természet erős, a szennyes ár elpusztította a vetést, az ál­latállományt, megroppantotta a házak gerincét, de nem törte meg az embert. Minden a földön hever, de az ember talpon van és felülkerekedik minden nehéz­ségen. Az emberek meggyötört arcáról leolvasható, hogy bíznak a jövőben, mert érzik — se továbbiakban egyre inkább érezni fogják — társadalmunk segítségét. A szennyes ár sok egészség­­ügyi gondot okozott. Minden fertőzött. A községbe csak azok léphetnek be, akik védőoltást kaptak. Békés megye egészség­­ügyi segítsége sokat jelent. Együttműködve más alakulattal,­­ a kutakat, a középületeket, a hajléktalan családokat befogadó épületek­et, a közétkeztetés cső­ i­mópontját fertőtlenítik. A Kö­­j JÁL dolgozói a járási kórház és­­ környéke helyreállításán dolgoz­nak. A munkálatok irányítója dr. Fazekas János járási főorvos, aki hetek óta talpon van. Jeles­re vizsgázott orvosi hivatásból. Egy percre sem hagyta el a közö­­­ségét, járását. Fehérgyarmaton talán min­denki tudja, hogy Békés megye segíti a bajbajutottakat. A me­gye üzemeinek, lakosságának gyors segítése szinte példátlan. Vasárnap reggel megérkezett az első vöröskeresztes szállítmány;­­ takarót, ágyneműt, gyermek- és férfiruhát, alsóneműt tartalma­zott. A községi tanács elosztó bi­zottsága a küldeményt már szét­osztotta a rászorultaknak. Példás gyorsasággal érkezett meg egy zöldáru-küldemény. A község vezetői, ha Békés megye segítségéről beszélnek, nem tud­nak meghatottság nélkül szólni. Az itt működő megyei küldött­ség útján köszönik a segítséget. Az egészség­ügyi munkálatok befejezéshez közelednek. Nap­ról napra megteremtődnek a feltételek ahhoz, hogy visszate­lepítsék az egész lakosságot. A könnyek felszáradnak, megindul az újjáépítő munka. A Békés me­gyei Tervező Vállalat kármeg­állapító egysége megérkezett és a helyi erőkkel megkezdik a veszteségek számbavételét. m. m. ÁLLAMI VÁLLALAT több helyiségből álló épületet bérbe venne Ajánlatokat a Békéscsabai hirdetőbe kérjük „Május” jeligére. 110557 Építőanyaggal segítik az árvízsújtotta községeket Pihenőnapokon is dolgoznak a megye téglagyáraiban A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat dolgozói az árvízi károsultak megsegítésére egynapi keresetüknek megfelelő pénzösszeget ajánlottak fel, ami összesen csaknem 200 ezer forin­tot tesz ki. A Szamos menti Fehérgyar­maton levő új téglagyár az árvíz miatt tönkrement. A vállalat elhatározta, hogy segítséget nyújt a gyors helyreállításához. Ezért egy műszaki vezető és egy gépésztechnikus irányítása alatt tíz szakmunkást küld a hely­színre. A használhatatlanná vált gépalkatrészeket a békéscsabai központi gépműhelyben soron kívül elkészítik. A lakásépítés meggyorsítására a műszakiak egy középfalblokk-gyártó üze­met terveznek. Az üzem Fehér­gyarmaton hamarosan megépül. A gyártási folyamat betanításá­ra szakembereket küld a válla­lat. A megye téglagyáraiban a dol­gozók különböző vállalásokat csabai 1. sz. téglagyár nyolcszo­ros szocialista brigádja az egyik szabad szombaton cserepet gyárt, a következő szabad szombaton pedig Fehérgyarmaton a hely­reállítási munkákban vesz részt. Gyom­án ezen a héten nyolcórás műszak helyett naponta 12 órát dolgoztak és 7 családi ház fel­építéséhez szükséges téglát gyár­tottak az árvízkárosultaknak. A két mezőberényi téglagyár dol­gozói az elmúlt vasárnap együtt­­esen 5, a battonyai pedig 2 csa­ládi ház felépítéséhez elegendő téglát gyártottak. A dolgozóknak az a törekvé­sük, hogy minél több téglát és cserepet termeljenek. Ezzel segí­tik az árvízi károsultakat, egyút­tal pedig azt is, hogy a tervezett építkezések mindenütt megvaló­suljanak. Ezért elhatározták, hogy szabad szombatokon és pi­henőnapokon is dolgoznak majd. Június 1-től az árvíz sújtotta vi­dékekre napi 8 vagon építőanyag szállítását kezdi meg a válla­lat. Derűs pillanat a gáton A trélervezető A Maros menti lo­kalizációs gáton dü­börögnek a gépek. Kézi szerszámokkal pedig a Békés me­gyei Polgári Védel­mi alakulat katonái egyengetik a gépek előtt a gát rézsűjét. A tenyerek kemé­nyen feszülnek a szerszámok nyelére. A tréler fékezve csikorog. Egy pilla­natra megáll a mun­ka. Mindenki a nagy monstrum felé te­kint, amelynek ajta­ja kivágódik, s egy körülbelül 160 centi magas, olajtól ma­­szatos ember kúszik le a magas ülésről. Széttekint és elki­áltja magát: — Hé, fiúk, ki itt a főnök? A munkálatokat vezető vízügyi mér­nök jelzi, hogy ő. — Meghoztam ez­t a „kis vacakot’’ — int az alacsony em­berke a tréleren álló 11 tonnás munkagép­­re. — Hová dobjam? Egy pillanatra min­denki meghökkenve néz a monstrum fe­lé, majd a kis növé­sű emberre. A sza­­kaszmérnök megje­löli az erdőn túl azt a pontot, ahová a munkagépet le kell „tenni”, de megjegy­zi, hogy az erdő, amelynek fái jó kar­­vastagságúak, útban vannak. Miután el­olvassa a tréler ol­dalán, hogy a gép a zalai olajmezőkről érkezett, őszinte cso­dálkozással kérdezi az alacsony tréler­vezetőt: — Ember, hogy ta­lált ide? — Itt vagyok. Ez a lényeg, nem? S valóban a lényeg az, hogy meghozta a nehezen várt mun­kagépet. — Szóval, oda dob­jam? — néz a meg­adott irányba a tré­ler vezetője. — El van intézve — vil­lantja ki olajos ar­cából a fehér fogait. S mint a macska, kúszik fel a magas ülésre. A felbődülő motor mozgásba hoz­za a gépet. Az amúgy is kivágásra ítélt fák recsegve törnek, ami­kor eltűnik közöttük. Tán öt perc sem te­lik el, s már jön is vissza. Csak úgy a vezetőülésről int ki. * — Jó munkát, fi­úk, viszlát, rendben van minden. A munkagépszállí­tó már el is tűnik, hogy újabb erőt hoz­zon valahonnan tá­volról, mint ahogyan ezt is. A katonák arcán vidám derű. Egy pil­lanat a megfeszített munka ritmusában, amely további erőt ad a katonáknak ah­hoz, hogy legyőzzék az időt. Nem tudtam meg az alacsony növésű, kemény gépkocsive­zető nevét, s talán senki azok közül, akik a jelenetnek ta­núja volt. De így, is­meretlenül köszön­jük azt a néhány vi­dám pillanatot, amit megjelenésével szer­zett a Békés megyei „fiúknak”. B. J. Ösztönzés a tapasztalatok hasznosítására Véget ért a IX. Közgazdász Vándorgyűlés A békéscsabai IX. Közgazdász Vándorgyűlés 3 napos ülésszaka szombaton véget ért. A napi eseményekről rendszeresen beszámol­tunk lapunkban, s az utolsó nap is megérdemli a figyelmet, hi­szen a záróülés méltó befejezése volt a jól sikerült rendezvény­­sorozatnak. A IX. Közgazdász Vándorgyűlés eseményein, az előadásokon és a szekcióüléseken, több mint 800-an vettek részt és a hét szekció­ülésen elhangzó 28 előadás kapcsán — a vállalati belső mechaniz­mus problémáit feszegetve — 80 hozzászólás hangzott el. A Vihar­sarok fővárosában az elmúlt 3 napon közéletünk sok neves szemé­lyiségét köszönthettük, köztük­ Nyers Rezső elvtársat, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, dr. Bognár József akadémikust, miniszterhelyetteseket, vállalati igaz­gatókat és hazánk neves közgazdászait. A vándorgyűlés résztvevői szombaton délben utaztak el Békéscsabáról, a jövő évi, egri vi­szontlátás reményében. Pergessük vissza a tegnapi eseményeket és összegezzük az utolsó napi programot! Az ifjúsági ház nagytermében tartott plenáris ülésen, zsúfolt széksorok előtt, Poros Tamás, az Egyesült Vegyiművek igaz­gatója foglalta össze a szekció­üléseken elhangzott vitákat. El­mondotta, hogy a vándorgyűlés előadásai a vállalati belső mechanizmus problémakörét teljességében felölelték és rámutattak mindazokra a hi­ányosságokra, amelyek gátolják a miikromechanizmus hatékony és racionális működését. Sorra vette az egyes szekciókat és részletesen foglalkozott az ott elhangzó megbeszélések tapasz­talataival. A vándorgyűlésen résztvevő vállalatok képviselői panaszol­ták, hogy legtöbb területen nagy gond a forgóalap-ellátottság fe­­szítetts­ége. A pénzpolitika mind makro-, mind pedig makro­szinten korrekciókra szorul. Hi­ába, hogy a kereskedelemben — az egyoldalú lehetőségek miatt elsősorban a beszerzési ap­parátus fejlődött, míg az ér­tékesítési szervezet az előb­bihez képest háttérbe szo­rult. Emiatt aztán sok jogos kifogás érte a különböző szintű keres­kedelmi szerveket. Sok szó esett a szekcióüléseken — mondotta az előadó — a vállalati informá­ciós rendszer fejlesztéséről, a gépi adatfeldolgozás lehetőségei­ről, valamint az egész ügyviteli munka korszerűsítéséről. Jó pél­daként említette — a Békés me­­gyei felszólalások nyomán — az orosházi termelőszövetkezetek és a Békéscsabai Kötöttárugyár olyan irányú törekvését, amely a számítógépek alkalmazását szorgalmazza. Mind a szekcióüléseken, mind pedig az első napi vitaindító előadásiban a felszólalók szinte külön témaként foglalkoztak a különböző szintű gazdasági ve­zetők szakmai felkészültségével, rátermettségével és az optimá­lis vezetői módszerekkel. E té­mához szorosan kapcsolódik a differenciált anyagi érdekeltség problémáinak, a vándorgyűlésein sok polemizációra okot adó vita­anyaga. Nagy kár, hogy az anya­gi érdekeltség vállalaton belüli megoldásainak kérdésével a vándorgyűlés résztvevői, az idő rövidsége miatt csak részletei­ben tu­dtak foglalkozni és éppen ezért kell továbbra is napiren­den tartani a különböző gazda­sági ösztönzők kidolgozásának szükségességét. Poros Tamás után, a plenáris ülés elnöke, Faluvégi Lajos pénzügyminiszter-helyettes, a TIT Közgazdasági Választaná­­­­nyának elnöke vette át a szót. A pénzügyminiszter-helyettes zárszavában mégegyszer össze­gezte a IX. Közgazdász Vándor­­gyűlés mindazon tapasztalatait, amelyek hasznos segítségül szol­gálhatnak a vállalati belső mechanizmus korszerűsítéséhez. A 3 napos szimpózium kettős tanulságaként említette azt a tényt, mely szerint: receptet ad­ni nem lehet a vállalati belső mechanizmus fejlesztésére, más­részt hangsúlyozta, hogy a vándorgyűlés is segített a közgazdász-közvélemény fi­gyelmét a gazdasági fejlesz­tés vállalaton belüli tartalé­kainak feltárására fordítani. A szónok hasznosnak ítélte a szekcióüléseken elhangzó vitá­kat, amelyek elsősorban a köz­gazdászok aktivitását, polemizáló készségét bizonyítják. A vándor­­gyűlés fő erényének tartotta, hogy a 3 napos tanácskozás olyan teret és lehetőséget adott a különböző szintű gazdasági vezetők találkozójára, amely jó alap lehet egy, az eddiginél­­ha­tékonyabb, nagyobb gazdasági eredményeket produkáló válla­lati mechanizmus elvi kidolgo­zására. A kibontakozó önkor­mányzati rendszer, az újraszer­veződő tanácsi rendszeren ke­resztül olyan új típusú kapcso­latokat teremthet a vál­lalatok és tanácsok kö­zött, amelyek önként kínálják a lehetőséget a vándorgyűlé­sen is elhangzó problémák meg­oldására. Végezetül, de nem utolsósorban, Faluvégi Lajos kö­szönetét fejezte ki a XX. Köz­gazdász Vándorgyűlés országos és helyi rendezőinek és hang­súlyozta, hogy a jó felkészülés, a zökkenő­mentes szervezés nagyban hozzájárult a tanácskozás si­keréhez. Megköszönte a „magyaros” ven­déglátást és a résztvevőknek sok sikert kívánva a plenáris ülést berekesztette. A hivatalos záróakkordot egy „nem hivatalos”, ám semmivel sem kisebb értékű baráti meg­beszélés követte. A Békés me­gyei vendéglátók nevében dr. Szabó Sándor, az MSZMP Bé­kés megyei bizottságának tit­kára köszönte meg a vándor­­gyűlés résztvevőinek és a szer­vezésben közreműködő politikai, társadalmi és gazdasági szervek képviselőinek odaadó munkáját és segítségét. 1970. MÁJUS 31. Immerizza 0

Next