Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

M látra a­­M komm­entátorunk, Pálfy József: Leleplezett vádak Ál idén nyáron egyné-­­­hány nemzetközi esemény olyan­­ reményeket keltett a világköz­­i véleményben, hogy a vitás nemzetközi kérdések rendezése előtt rohamosan csökkennek az akadályok. Mert szinte megle­pő gyorsasággal jött létre a Közel-Keleten a fegyverszünet, az időtájt hasonló ütemben ju­tott el az aláírásig a szovjet— nyugatnémet szerződés. Akko­riban szinte óvni kellett min­denkit az illúzióktól... Két-három hónap elteltével mintha megfordult volna a széljárás. Egynéhány esemény láttán egyszeriben olyan féle­lem támadt az emberekben, hogy a hidegháború fagyos fu­­galma válthatja fel a békés egymás mellett élés melengető légkörét A jordániai polgárhá­ború, a fegyverszüneti megál­lapodás megsértéséről szóló vá­daskodások a Jarring-küldetés meghiúsulása, majd az ameri­kai kardcsörtetés (Nixon-körút a Földközi-tenger térségében, szovjetellenes vádak), no®, mindezek valóban nem örven­detes fordulatok. De most meg mindenkit a pesszimizmustól óvnék... Lehetetlen észre nem ven­ni, hogy nagyrészt a november 3-i amerikai törvényhozási vá­lasztásokkal függ össze a nixoni propagandagépezet hideghábo­rús működtetése. Úgy látszik, hogy a republikánusok, azaz a Nixon pártjabeliek az amerikai közvélemény jelentős részénél még mindig meglevő szovjetel­­lenességet akarják meglovagolni szavazatnyerés céljából. De ezen a r­éten kibújt a szög a zsák­ból — egy másik irányban is. Laird hadügyminiszter egy nyi­latkozatában ultimátumjellegű követeléssel lépett fel a SALT, azaz a szovjet—amerikai fegy­verzetcsökkentési tárgyalások ügyében. Egyéves határidőt sza­bott a megegyezésre. Ha ez idő alatt nem tudnak megállapodni, akkor az USA megkezdi az amerikai atomtengeralattjáró­­flotta „fejlesztési programját”. A fegyverkezési hajsza fokozá­sához pénz kell. A november 3-i választások után új képvi­selőházat és új szenátust remél Nixon „agytrösztje”, vagyis olyan honatyákat szeretnének látni a padsorokban, akik meg­szavazzák a sokmilliárd dol­láros programot (Amelyből ter­mészetesen a hadiipar nagyjai húznak majd hasznot. Azok, akik Nixon politikai program­ját támogatják.) Divat lett mostanában a vá­daskodás. Emlékszünk arra, hogy a közel-keleti fegyver­nyugvás szinte másnapján már Izrael kormányának szóvivői elkezdték: az EAK megsérti a megállapodásokat, a Szuezi­csatorna nyugati partján légvé­delmi rakétaállásokat épít szovjet segítséggel — hangzot­tak az izraeli vádak. Az állítá­sok 2—3 hétig Washingtonban sem találtak hitelre. Sőt még cáfolták is Tel Aviv­ot. Akkor aztán fordulat történt az ame­rikai politikában. Nemcsak hogy egyik napról a másikra el­fogadták, hanem maguk is sa­ját módszerükké avatták a vá­daskodást. A következő vád az volt, hogy a jordániai polgár­­háború kezdetén Szíriából, a szír reguláris haderő páncélos alakulatai vonultak be Jordá­niába. Napokig azt harsogták Washingtonban, hogy a szír „agresszió” megtorlást kíván, fegyveres beavatkozásra készte­ti az amerikai kormányt. Az­tán­­ kiderült, hogy a palesz­tin felszabadítási mozgalom Szí­riában levő, az ottani táborok­ban élő emberei voltak azok, akik átmentek Jordániába a gerillák támogatására. A következő vád már nyíltan szovjetellenes volt. Szep­tember vége­­ felé washingtoni kormányszóvivők határozottan állították, hogy a kubai Cien­­fuegos-ben a Szovjetunió ten­geralattjáró-támaszpontot épít! Az amerikai sajtó ezt követő­en hecckampányba kezdett. Ez a vád is összeomlott. Ilyen körülmények között azonban nem meglepő, hogy az ENSZ jubileumi közgyűlése so­kat vesztett ünnepélyességéből, nem mind váltak valóra a hozzá fűzött remények, nem ke­rült sor ez alkalomból látvá­nyos, vagy ami még több: ered­ményes csúcstalálkozókra, Így igen sok állam- és kormányfő, illetve külügyminiszter szólal fel a héten megkezdődött és tíznapos időtartamúra tervezett jubiláris üléssorozaton. A héten került nyilvánosság­ra a szovjet kormány közel­­keleti rendezési terve, amely­ről bízvást mondhatjuk: reális béketerv. Abból indul ki, hogy a Közel-Kelet valamennyi ál­lamának, így természetesen Iz­raelnek is, joga van az önálló és biztonságos nemzeti létre. Tartós megegyezés azonban nem lehet az izraeli megszállás fel­számolása nélkül, a térség ál­lamai közti békekötés nélkül, Palesztina arab népei jogának elismerése nélkül. A szovjet bé- ..­keterv az izraeli csapatok ki-­­­vonását két szakaszban tartja : lehetségesnek, az első szakasz­­befejezésekor véget érne a ha­diállapot. A határok megállapí­tása után demilitarizált öve­zeteket hoznának létre a határ mindkét oldalán, esetleg nem­zetközi ellenőrzéssel. A szovjet rendezési tervet az érdekelt or­szágok kormányaihoz eljuttat­ták. Egyiptomi részről máris kijelentették, hogy teljes mér­tékben egyetértenek a szov­jet tervvel. Ez a megnyi­latkozás azért is jelentős, mert Nasszer halála után a nyugati sajtó találgatásokba bocsátko­zott és változásban reményke­dett Reményeik nem váltak valóra: Anvar Szadat, Nasszer harcostársa és közeli munka­társa került népszavazás révén az elnöki székbe. Új szolgáltatás! Új szolgáltatás! Értesítjük Békés megye és Orosháza város lakos­ságát, hogy gázöngyújtók töltését és javításét MEGKEZDTÜK. TÖLTÉS MEGVÁRHATÓ ÉS SZAGTALAN GÁZZAL TÖRTÉNIK. LAKATOS- ÉS GÉPJAVÍTÓ KSZ Orosháza, Táncsics M. u. 40. 108637 Hármas nyilatkozat az NSZK helyzetéről Szombaton mind Brandt kancellár, mind az ellenzék két vezetője, Bartel és Strauss nyi­latkozott az NSZK belpolitikai helyzetéről. Brandt magabizto­san ítélte meg a kormánykoalí­­ció helyzetét. A két ellenzéki vezető támadta ugyan a kor­mányt, de szavaikból kitűnt, hogy az ellenzék jelenleg nem kívánja átvenni a kormányzást. Strauss új választásokban lát­ja a kivezető utat. Barzel, a CDU/CSU parla­menti frakciójának elnöke sze­rint pedig „a jelenlegi időszak­ban az unióban senki sem tö­rekszik a hatalom átvételére.” Brandt: „a nagykoalíció fel­élesztése nem kerülhet szóba. Ez nemcsak az adott szó meg­szegését jelentené a szabad de­mokrata párttal szemben, ha­nem a CDU/CSU politikai irányvonala miatt is lehetetlen." A békemozgalmat nem lehet figyelmen kívül hagyni A Béke Világtanács Pénteken Delhiben megnyílt a Béke Világtanács elnökségének ülésszaka, amelyen csaknem öt-,­ven oszág több mint száz kül­döttje, valamint az ázsiai és az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak számos képviselője vesz részt. Krisna Menem parlamenti képviselőnek, az Indiai Országos Béketanács elnökének megnyitó­ szavai után Rames Csandra a Béke Világtanács főtitkára meg­állapította, hogy az 1970-es esz­tendőben jelentősen bővült és erősödött a nemzetközi béke­mozgalom befolyása és ereje. Azonban az imperialista erők fokozzák agresszív tevékenysé­güket és ezzel élezik a nemzet­közi helyzetet. Csandra ezzel kapcsolatban utalt az amerikai csapatok kam­bodzsai inváziójára, az amerikai imperialisták és az izraeli ag­­resszorok nyílt arabellenes ösz­­szeesküvésére, valamint az Egye­sült Államok szakadatlan fenye­getőzéseire, hogy katonailag közvetlenül beavatkozik e­ kö­zel-keleti konfliktusba. elnökségének ülése Ugyanakkor olyan pozitív ese­­m­ények is történtek, amelyek enyhítették a nemzetközi fe­szültséget. Csandra megemlítet­te a többi között, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány békés kezdeményezését, kitért, a szovjet—nyugatnémet szerző­désre, amely jelentékeny szere­pet tölt be a nemzetközi feszült­ség enyhítésében. A Béke Világtanács főtitkára a közel-keleti helyzetet érintve, megjegyezte, hogy a tűzszünet a­ béke és az igazság erőinek győ­zelme annak ellenére, hogy az Egyesült Államok imperialistái és az izraeli sgresszorok szaka-,­datlanul szabotálják ezt a meg-­­állapodést. — A jelenlegi nemzetközi helyzetben — húzta alá végeze- t­­ül Rames Csandra — a Béke Világtanács előtt álló feladatok­­ rendkívül jelentősek. Az élet azt mutatja, hogy a békemoz­galom ma már, a nemzetközi élet olyan komponense, amelyet az imperializmus és a háború elleni küzdelemben nem lehet többé figyelmen kívül hagyni. (MTI) I Hogyan történt a szovjet repülőgép elrablása Nagyezsda Korcsen­ko, az AN—24-es szovjet repülőgép lé­­gikisasszonya — szívlövés kö­vetkezetében vesztette életét. Még nem volt 20 éves. A ban­diták kezétől halt meg, akik október 15-én Törökországba kényszerítették a rendszeres lé­gijáratát végző utasszállító gé­pet. A szemtanúk — írja az Iz­vesztyija — elmondták, hogy Amikor a repülőgép Batumi fö­lött a magasba emelkedett, az egyik utas felállt a helyéről és borítékot nyújtva át Nágya Kurcsenkonak, azt mondta, hogy „adja át ezt a parancs­noknak". Nágya elvette a borítékot és bement a stewardess-fülkébe. A férfi utánarohant. Nágya be­futott a pilótafülkébe, elkiáltot­ta magát, hogy „támadás” és be akarta reteszelni az ajtót. Eldördült a lövés, Nágya a földre zuhant, a fülkébe pedig berontott egy 50 éves férfi. Azt ordította, hogy „Törökország, Törökország!” Georgij Csahra­­kija, a repülőgép parancsnoka éles, hirtelen fordulattal mere­dek irányba vitte a gépet. Tamara Szkorzsevszkaja, a gép utasa, a moszkvai Gorkij­­park revizora, aki üdülésből tért haza, a következőket mon­dotta: közvetlenül a férfi után az első sorból felemelkedett egy 20 év körüli fiatalember. Az esőköpenye alól előrántott egy lefűrészelt csövű puskát és azt kiáltotta: „Fel ne álljanak, mert felrobbantom a repülőgé­pet!”, és megmutatta az övé­hez kötözött gránátokat. Ez a bandita is beugrott a stewar­­dess-fülkébe és bereteszelte ma­ga után az ajtót. Mindez rend­kívül gyorsan történt. Az uta­sok a pilóták segítségére si­ettek, de a banditák válaszfal mögül lőni kezdték az utaste­ret. Az egyik bandita a repülők mögött állt és ellenőrizte min­den mozdulatukat, minden gya­nús jelre tüzet nyitott. Megsebe­sítette a parancsnokot és rálőtt a navigációs tisztre. A pilóták válaszút elé kerültek: vagy pusztulni hagyják a repülőgépet az utasokkal együtt, vagy enge­­delmeskednek a banditáknak. Kénytelenek voltak elfogadni a második döntést. „A banditák, akik meggyil­kolták Nágyot, külföldön keres­nek menedéket, de nem felej­tették el magukkal vinni bő­röndjüket, amelyben — a kül­földi hírügynökségek közlemé­­n­ye szerint — arany és hat és fél ezer dollár volt. A külföldi hírügynökségek megjegyezték, hogy ez az első szovjet gépeltérítés. Megjegyez­zük azonban — írja az Izvesz­tyija —, hogy nem ez az első ilyen kísérlet. Az Izvesztyija olvasói emlékeznek arra, hogy négy évvel ezelőtt ugyancsak Batumiból három fegyveres bandita próbált eltéríteni egy repülőgépet. Slenov és Tomas­­vili komiszomol­ista pilóták, va­lamint Kutatyeladze, a batumi tengerészeti iskola hallgatója azonban bátran harcba bocsát­koztak a banditákkal, akiket si­került lefegyverezniük. Kuta­tyeladze meg is sebesült. (MTI) Gazdaságfejlesztésünk kiemelt programja Rekonstrukció a jobb ellátásért . Közvetlenül a parlament ülés­szaka előtt tartott sajtókonfe­renciáját a könnyűipar minisz­terasszonya. Mitagadás ezúttal sokkal kevesebbet interpelláltak az újságírók, mint pl. tavaly az év végén. El kell ismerni, hogy egyetlen esztendő alatt észreve­hetően javult a ruházati boltok választéka, még árválasztéka is. Persze a tavalyi gondokban a kereskedelem egyik-másik „meg­fontolása” i® közte játszott. Az idén már valamivel jobban ke­reskedtek. időben rendeltek a textil és konfekció gyáraktól, a divatra is jobban odafigyeltek, de az is vitathatatlan, hogy a kelmék és ruhák készítői is job­ban végezték munkájukat, mint eddig bármikor is. Ha van hi­ánycikk és azért van, ha van választékhiány — és ez is akad — azért ezeknek itt a már túl­nyomó részéért valóban a textil- és a textil­­ruházati ipar „objektív” körül­ményei, adott lehetőségei, képes­ségei hibáztathatók. Nem vitás: tecnikájában, berendezéseiben és az ágazatunk számos terüle­tén alaposan elmaradt napjaink követelményeitől. Az utóbbi években az élet­­színvonal, és a körülmények változása olyan igényeket tá­masztott, amelyek maradéktalan kiszolgálására már nem, volt elégséges ennek az ágazatnak teljesítőképessége. Mennyiség­ben sem, de kivált nem minő­ségben: valamennyien tartós, korszerű kikészítésű, változatos mintázatú, könnyű anyagokat szeretnénk, vagy ilyen anyagok­ból készült ruhákat, kabátokat, fehérneműt, kötöttárut. A ne­gyedik ötéves terv az életszín­vonal további dinamikus fejlesz­tésének lehetőségeit tárta fel, következésképp öt év múlva már a mainál is lényegesen na­gyobb kereslet jelentkezik majd az ilyen áruk iránt, ugyanakkor a fogyasztási cikkeken belül, a helyesebb, egészségesebb árará­nyok kialakításáért a ruházati cikkek csökkenő árszintje szere­pel az elképzelésekben. No, hogy több legyen, az igények­nek megfelelőbb, s még olcsóbb is esetleg, — ahhoz korszerű technika kell, termelékenyebb. Még egy körülmény: a magyar­ ruházati cikkeknek jó hírük ala­kult ki a nemzetközi piacokon, ezt sem ártana megtartani, sőt az eddiginél jobban kihasználni — a nagyobb piacot. A IV. ötéves rend — elsősor­ban épp életszínvonal politi­kánkhoz illően — a textil- és textilruházati cikkek hazai fo­gyasztásának 40—42 százalékos növekedését írja elő. A szocia­lista export 33—37 százalékos emelkedése mellett. Ez a tekin­télyes bel-, illetve külföldi for­galomnövekedést úgy írja elő a terv, hogy közben az eszközöket is nyújtja hozzá: kiemelt prog­rammá nyilvánította a textil­es textilruházati ipar korszerű­sítését, rekonstrukcióját. Ez a rekonstrukciós program most nemcsak a szövődéket érinti, s egyik-másik kikészítő­­üzem­et­­ átfogja a teljes verti­kumot: a nyersanyagtól a pan­tallóig. A fonodákban 110 ezer fonóorsó helyére kerülnek újak. Az új kártató- és nyújtógépek egy részének háromszorta na­gyobb lesz a teljesítménye, mint azoké volt, amelynek a helyére kerülnek. Több ezer új rendszerű fonóorsó áll majd munkába 1975-ig, amelyeknek teljesítőképessége a hagyomá­nyos gépeknek két és félszerese lesz. Nyolcezer szövőgépet is nyug­díjba küldenek, amelyek „átvé­szelték” az előző rekonstrukciót. Az új gépek 85 százaléka 100 cm-nél szélesebb anyagok szö­vésére lesz majd alkalmas, s az automata szövőgépek aránya meghaladja majd a 60 százalé­kot a tervidőszak végén. A kötszövő ipar, amely jelenleg az ágazaton belül a legkorszerűbb

Next