Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
Szovjet tiltakozás, fiatal megsértés miatt A szovjet kormány tiltakozását jelentette be az Egyesült Államok kormányánál amiatt, mert október 21-én az amerikai légierők egy repülőgépe megsértette a Szovjetunió állami határait. Egyidejűleg a szovjet kormány tiltakozást intézett a török kormányhoz és abban felhívja a figyelmét arra a tényre, hogy a Szovjetunió légi terét megsértő amerikai repülőgép Törökország területéről indult el. Az Egyesült Államok légierőinek repülőgépe október 21-én megsértette a Szovjetunió légiterét és leszállt a Leninakan (Örményország) város közelében levő repülőtéren. A gépen Scherrer amerikai tábornok, McQuarrie amerikai tábornok, Russell őrnagy, a repülőgép pilótája és Deneli török ezredes volt. Az Egyesült Államok kormányához intézett tiltakozásban a szovjet kormány emlékeztett arra, hogy csupán az utóbbi három év alatt több mint tíz esetben sértették meg törvénytelenül a Szovjetunió légihatárait. A szovjet kormány hangsúlyozza „a Szovjetunió légi terének az amerikai repülőgépek által történő megsértése korántsem a körülmények véletlen találkozójának a következménye, hanem annak az általános katonai aktivitásnak az eredménye, amelyet az Egyesült Államok kifejt a Szovjetunióval szomszédos térségekben”. „A szovjet kormány ismételten felhívta az Egyesült Álla-mok kormányának figyelmét erre a Szovjetunióval szemben nyíltan ellenséges tevékenységre. Az amerikai katonai támaszpontok fenntartása a Szovjetunió körül komoly veszély forrása és semmiképpen sem egyeztethető össze a szovjet— amerikai kapcsolatok megjavítása mellett szóló nyilatkozatokkal, amelyek ismételten elhangznak az Egyesült Államok vezetői részéről.” A szovjet kormány „elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya teljeskomolysággal foglalkozik az adott nyilatkozatban kifejtett állásponttal és levonja a megfelelő következtetéseket”. A török kormányhoz intézett tiltakozás emlékeztet arra, hogy a török kormány az U–2-es amerikai repülőgép ügye után kijelentette: „sohasem engedi meg szövetségesei vagy más hatalmak repülőgépeinek, hogy támaszpontjait és légi terét felhasználják olyan agresszív célokra, amelyek kárt okozhatnak szomszédai biztonságának és nyugalmának”. „Az utóbbi incidens azonban azt mutatja, hogy a valóságban másképp áll a helyzet” — mutat rá a szovjet kormány tiltakozásában. „Ezzel kapcsolatban feltétlenül csodálkozást kelt Törökország bizonyos köreinek arra való hivatkozása, hogy a török hatóságok — úgymond — nem felelnek a határsértő repülőgép akcióiért, mivel a repülőgép az amerikai légierőkhöz tartozik.” A szovjet kormány tiltakozása hangsúlyozza: az amerikai katonák részéről elkövetett provokációs cselekmények „rendkívül veszélyes következményekkel járhatnak és kárt okozhatnak országaink jószomszédi viszonyának”. A szovjet kormány elvárja, hogy a török kormány „megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy ilyenfajta határsértések ne fordulhassanak elő”. (MTI) Az őrmester és a fia bíróság Az NSZK-ban állomásozó amerikai csapatok egyik hadbírósága hétfőn kezdte tárgyalni a 24 éves James Earl Hobson őrmester bűnperét. A vádpontok: gyilkossági kísérlet, gyújtogatás kísérlete, az Egyesült Államok tulajdonának elpusztítása, engedelmesség megtagadása fellebbjáróval szemben és többrendbeli összeesküvés. Hobson őrmester május 31-én kézigránátot dobott egybajorországi kiképzőtábor kantinjába és a robbanás következtében tíz katona megsebesült. Az őrmester, a chicagói West Side egyik utcai bandájának volt a vezetője, különböző bűncselekményekért harminc alkalommal ítélték el 1967-ben — büntetett előélete ellenére — bevonulhatott a hadseregbe és Vietnamban hat kitüntetést szerzett. Amikor ez év januárjában szabadságra hazautazott Chicagóba, ott háborús hősként ünnepelték. A „mintakatonát” parancsnokai igen kedvelték és áprilisban, majd májusban újabb szabadságra utazhatott haza. A májusi szabadságáról visszatérőben hajtotta végre a kézigránátos merényletet. Hobson chicagói pártfogóinak csoportja 3500 dollárt adott össze az őrmester védelmére. (MTI) Ceausescu Amerikában Nixon amerikai elnök hétfőn délelőtt ünnepélyes külsőségek közepette üdvözölte a Fehér Házban Nicolae Ceausescut, a román államtanács elnökét, aki egynapos hivatalos washingtoni látogatással fejezi be az Egyesült Államokban tett kéthetes nem hivatalos látogató körútját. Ennek során Ceausescu részt vett és felszólalt az ENSZ jubileumi emlékülésszakán is. A román államfő fogadásával Nixon elnök pontot tett 72 órás csúcsdiplomáciai sorozatára, amellyel megszakította a több mint 20 államra kiterjedő korteshadjáratát. A november 8-i részleges kongresszusi választásokig hátralevő hét napot Nixon a korteshadjárat keretében maradéktalanul a szenátusi csatának szenteli. (MTI) Az Izvasztyija a chilei győzelemről Az Izvesztyija hétfő esti száma a nép győzelmeként és a reakció vereségeként értékeli Salvador Allende Chile elnökévé választását. A szovjet kormánylap santiagói tudósítója rámutat arra, hogy Latin-Amerikában mind erősebbé válik az óhaj: szabadulni az imperialista függőségtől. Kuba után az önálló fejlődés útjára lépett Peru népe. Az utóbbi napok során érzékeny csapásokat mértek Bolíviában az imperializmus érdekeire. Most pedig Chile emelte fel a függetlenségért, a haladásért, valamint a társadalmmi igazságosságért vívott harc zászlaját. Nyilatkozott az Izvesztyijának Teitelbolm, chilei kommunista szenátor. Kiemelte, hogy nem csupán a kommunnista, a szocialista, vagy a radikális párt győzelméről van szó. Valamennyi chilei dolgozó, a lakosság középrétegei, a parasztok, az ifjúság és a diákok mindannyian a győzelem kikovácsolói voltak. Most népünk előtt világos perspektíva, világos cél áll: új Chilét építünk, nem helyi gazdagok és a külföldi tőkések, hanem a chilei dolgozók számára. A szovjet lap santiagói tudósítójának jelentése azzal fejeződik be, hogy a chilei dolgozók fokozzák éberségüket és készek a kivívott győzelem megvédésére. • Fock Jenő fogadta Xuan Thuy államminisztert Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke hétfőn hivatalában fogadta Xuan Thuyt, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának titkárát, államminisztert, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetőjét, aki a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány meghívására hivatalos baráti látogatást tesz hazánkban. A látogatáson jelen volt Péter János külügyminiszter és Hoang Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) lta Bonailko Boatiosil tárgyalásai elé A Centropress hétfő esti kommentárja Amikor Alakszej Koszigin szovjet miniszterelnök, a brit kormány meghívásának eleget téve, 1907 februárjában Londonba érkezett, igen szívélyes fogadtatásban részesült. Tárgyalásai nyomán gyümölcsözően fejlődtek a brit—szovjet kapcsolatok, s bár az akkor javasolt húszéves barátsági szerződés terve nem valósult meg, az azóta eltelt három és fél esztendő hozott eredményeket. Különösen sokat fejlődött a két ország közötti árucsereforgalom. A brit üzleti körök már hosszú ideje igen fontosnak tartják a Szovjetunióval való kereskedelmet. Az is kétségtelen azonban, hogy a szovjet—brit kapcsolaton van még javítanivaló s ezt most, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter Londonba érkezett és rövidesen megkezdi tanácskozásait Edward Heath miniszterelnökkel (egyébként ez lesz az első magasszintű érintkezés a két ország között június 18-a, a Heath-kormány hatalomra kerülése óta), maga a brit sajtó is elismeri. Aligha számít túl sokat e tekintetben, hogy Wilson helyett Heath ül a miniszterelnöki bársonyszékben. A munkáspárti és a konzervatív kormányzatok között rendszerint éppen külpolitikai téren a legcsekélyebb a különbség. Emlékezzünk rá, hogy MacMillan tory miniszterelnök épp oly szívesen látogatott el Moszkvába, a nemzetközi helyzet enyhülését keresve, mint Wilson munkáspárti premier. S ugyanígy beszélhetünk, sajnos, a dolog negatív oldaláról is. Miként Wilson labourista kormánya, úgy Heath tory kormánya (legalábbis eddig) mutatta a legkevésbé konstruktív hozzáállást a nyugati nagyhatalmak közül, az európai biztonsági konferencia ügyében. Ezért is valószínű, hogy az európai biztonsági értekezlet problémája lesz a Heath Gromiko-tanácskozás fő témája, annál is inkább, hiszen Párizs és Bonn már eddig sokkal pozitívabb állást foglaltak ebben a témában, mint London. Nyilvánvaló, hogy a brit kormányfő és a szovjet külügyminiszter a világpolitika többi nagy kérdésével is foglalkozik, az indokínai helyzettel, a közel-keleti válsággal, a nyugat-berlini kérdéssel. Ez utóbbi annál hangsúlyosabb, hiszen Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete is Gromiko kíséretében van. Nem vitás — ez mindkét ország kölcsönös érdeke —, hogy Gromikoszemélyes találkozása Heath-szel és Douglas Home angol külügyminiszterrel, további lendületet ad majd az eddig is szépen fejlődött szovjet —brit kereskedelmi kapcsolatoknak. Ám a közvélemény reméli, hogy e tárgyalások politikai síkon is hoznak eredményeket. A két ország álláspontja a fontos nemzetközi kérdésekben talán közelebb kerül egymáshoz, s London esetleg rugalmasabb, konstruktívabb álláspontot foglal el az európai biztonsági konferencia ügyében. Külföldi mozaik Tarbók, Szeles, IBUSZ Bécsben Kitűnő az osztrák autósztráda. Ingyen szaladhat rajta az autó. A sztrádán sűrű egymásutánban telefon, a kitérőknél víz, padok, asztalok és tisztaság. Bécsben rosszalkodott autónk motorjának hűtőberendezése. Az osztrákok udvariasan magyarázták: menjünk a Davidgasse 90- be, ott van az F. M. Tarbuk és társa, javító, ahol mindent rendbehoznak. Az autósorok áradatában végre a külső városrészbe jutottunk. De merre menjünk? Mivel javították az utat, megálltunk és az útjavítóktól érdeklődtünk, merre a Tarbuk és társa? Látva gépkocsinkon a H-jelzést, a sóderlapátolást abbahagyva, magyarul adott útbaigazítást egy fiatalember. Pestről disszidált 1956-ban. — Hogy érzi itt magát? — Hát... Gyűjtöm a pénzt, hogy Kanadába mehessek ... Kis idő múltán megtaláljuk a javítót. A megrendelőlap kitöltése után nemsokára kezdték a javítást. Körülnéztem. Itt egy régen kint élő magyar, Huszár úr kalauzolt. A szerviz korszerű, sok a vizsgáló műszer a hiba megtalálásához. Minden kocsiállásnál csőcsonk. Tömlőt csatlakoztatnak rá, meg az autó kipufogójára és a pincén át így vezetik el a motorgázt. A szerelők órabérben dolgoznak. De milyen is ez az „órabér”? Minden munka elvégzésére időt szabnak. Ha ennek megfelelően dolgozik a szerelő, megkapja az órabérét. Ha kevesebbet teljesít, akkor az üresjáratú időre nem jár a bér. Lógó, csellengő embert nem láttunk. A munkaidő minden percében dolgozni kell, a rendbontóval nem sokat „lelkiznek”, elküldik. A legapróbb rossz alkatrésszel is el kell számolnia a szerelőknek, bemutatása után ad a raktár a hibás alkatrész helyett újat. Az új alkatrészt azután precízen jegyzik a munkalapon. Az F. M. Tarbuk és társa javító a legnagyobb Bécsben, szervizei Ausztria-szerte megtalálhatók. Télen azonban, amikor megcsappan a forgalom —, közli Huszár úr — elküldik a szerelők egy részét. Készen vannak a javítással. Kihozzák az autót, de közben próbára mennek vele az utcára. Na, milyen jól csinálják — gondolom és örülök a próbának. Gyorsan kapom a precíz számlát. Hát igen megkérik az árát a javításnak, ami szintén igaz: tökéletes. És felfedezem a számlán — nagy csalódásomra — a rövid próbaút díját: 43 schilling. Bécsben több magyarnak: Szelesnek, Szabónak, stb. van üzlete. Szinte tenyérnyi helyiségek ezek, sokféle, jórészt bazári portékával. Az üzletek „bedolgozói” ha magyar beszédet hallanak az utcákon, magyar nyelvű céduláit nyomnak a sétálók kezébe, kérve, hogy náluk vásároljanak. Egy reggel kocsink ablaktörlői alá fűzve is találtunk ilyen csalogató cédulát. A Kartnerstrassén kapott helyet az IBUSZ kirendeltsége. Nagy forgalmú és sok osztrák keresi fel, hogy utazását intézze Magyarországra. A budapesti Szoboszlai Arnica már hosszabb ideje dolgozik Bécsben, az IBUSZ-kirendeltségen. Mi a tapasztalata? — Különösen a Balatonhoz mennek sokan Ausztriából — mondja — A nyáron hányan keresték fel Magyarországot? — Kicsit gondolkozik, kimutatásokat néz, és aztán válaszol: — A nyári főidényben közel 30 ezer osztrák, főleg bécsi lakos járt Magyarországon. Többen is mentek volna, de nem tudtunk elég szállodai szobát biztosítani. Végül arról szól, hogy a bécsiek szívesen gondolnak vissza a Magyarországon töltött napokra. Sokan közülük minden évben újra és újra ellátogatnak hazánkba, törzsvendégek Budapesten és a Balatonnál. Morvay Sándor (Folytatjuk) Következik: Svájci tájak, embereit.