Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

TARKA HASÁBOK! Humorszolgálatunk A skót elmegy az orvoshoz, és elmondja neki betegsége tünete­it. Az orvos azt tanácsolja, hagyja abba az ivást­­ és a do­hányzást. A skót feláll és távoz­ni készül. Az orvos figyelmez­teti: — Uram, nem fizetett az or­vosi tanácsért! — Tudom, de én nem is foga­dom meg ezt a tanácsot! •** Az újdonsült házaspár járja az üzleteket és lakberendezési cikkeket vásárol. — Bárcsak lenne annyi pén­zem — mondja a férj —, hogy vehetnék magamnak egy ele­fántot. — Ugyan, ne viccelj! Minek nekünk egy elefánt? — kérdezi csodálkozva a fiatalasszony. — Nem is az elefántra vá­gyom, hanem arra, hogy annyi pénzem legyen! ••• —­ Nos, hogy ízlik a házasé­let? — kérdezik a barátai az­­ újdonsült férjtől. — Nem rossz, csak a felesé­gem állandóan pénzt kér tőlem. — És mennyit adtál már neki? — Még semmit. **» Nászéjszaka. A fiatalasszony már ágyban van, a férj az ab­laknál áll és nézi a csillagokat. Felesége türelmetlenül hívja. — Gyere már, drágám! — Ma nem, édes. Anyám azt mondta, hogy ez lesz életem legszebb éjszakája és én nem szeretnék egy percet sem elmu­lasztani belőle! **• A pszichiáter új betege pa­naszkodik: — Doktor úr, nem tudok így tovább élni. A feleségem ottha­gyott és egész családja évek óta nem vesz rólam tudomást. A pszichiáter irigy szemmel néz páciensére és megkérdezi: — Árulja el, kérem, hogyan csinálta ezt? *** A skót cég kereskedelmi uta­zója táviratot küld vállalatá­nak: — „Hóviharban elakadtam. További utasításokat kérek.” Postafordultával jött a választ «•B**BBaBBaBBeB*a9aaBBeeBaaaaBBaBaBBB9BBBaaai „Azonnal kezdje meg nyári sza­badságát” Egy fiatal könyvelő bemegy az igazgatójához. — Igazgató elvtárs, én már két éve végzem itt három em­ber munkáját talán megérde­melném a fizetésemelést. — A fizetését nem tudom fel­emelni — mondja az igazgató —, de mondja meg nekem a két másik nevét, azonnal felmon­dok nekik. •«* A bíró megkérdezi a kávéhá­zi kabáttolvajtól: — Foglalkozása? — Használt ruhaneműkkel kereskedek. Az apa így szól a fiához: — Már megint pénzre van szükséged? Nem tudtam, hogy az egyetemi tanumányok ilyen sokba kerülnek. — Pedig még csak nem is ta­nulok úgy igazából. A zsúfolt villamosban egy fér­fi megszólítja a mellette álló fiatal lányt: —­­Tudja, hogy maga enniva­­lóan aranyos? — És­­ön tudja, hogy jól ne­velt emberek kézzel nem esz­nek? ••• A postán. A „Poste restante” ablakhoz odamegy egy fiatal lány és megkérdezi: — Érkezett-e levél O. T. jeli­gére? — Érkezett, de már hetek óta itt hever. — Nekem nem sürgős. E két betű annyit jelent: örökké a Tiéd. **• A rendőr. — Felírom önt gyorshajtá­sért. 80 kilométeres sebességgel ment át a falun. — Kérem, írja, hogy száz­hússzal mentem. Szeretném ugyanis eladni ezt az autót Valamikor szép és fiatal vol­tam — mondja Novák —, de a szülészeten elcseréltek. i»9BBBBBBBBBB9B9ea9BB9BBBBBB*!»B«»aBBaBBBB«i így könnyű... Valamelyik újságban olvastam a következő hirdetést: „Érde­mes meghalni! Már négyszáz forintért príma kivitelezésű sír­követ kaphat a SÍRKÖVÁLL- nál”, így könnyű, ha valakit saját halottjának tekint a vállalat. Figyelmeztetés Ha valakinek elment az esze, még nem kell bejelenteni a ta­nácsnál a lakásváltoztatást. Keresztkérdés Ügyvéd: Szóval azt állítja, hogy a függöny mellé függöny­­tartót is vásároltak. Vagy nem így volt? Fél: Nem!... Amikor szabadi­dőm volt, én tartottam a füg­gönyt. Utána meg a feleségem... „Vigyászhír" — Miért jöttök ki olyan gyá­szos arccal az üzemi konyhá­ról? Talán meghalt valaki? — Igen. Tizenhét naposcsibe.­t éppen most fogyasztottuk el. Szintén egy hirdetésben ol­vastam ez év november 18-án: „Most szerezze be téli kerítés­­szükségletét...” Köszönöm a tanácsok Épp elég szükségletem van enélkül is. Méghogy újat szerezzek hoz­zá! , Hj! — Te tapasztalt influenzás vagy. Mondd csak, hogy kez­dődik a hong-kongi? — „H”-val. Elfogadható ok — És tulajdonképpen mi vitte arra uram, hogy 13 évi házasság után állj­t kiáltson és beadja a válókeresetet? — Mert csak most jutottam szóhoz. Művészreklám — Milyen fát használ legszí­vesebben művész úr, gyönyörű, szívet-lelket felmelegítő faragá­saihoz? — Hát... a legutóbbi időben leginkább aprófát és amikor lehet kapni, Tükör alágyújtást is... ».­­. Morzsák Cukkolnak S Megjegyzések­­ erről-arról: EGY TÁRSADALMI TÖRVÉNY ! Csak az nem lép soha más • tyúkszemére, aki mozdulatla-­­ nul egyhelyben áll (Daniel Stein) : *»« ÖREGSÉG-FIATALSÁG Aki azt állítja: túl öreg ahhoz,­­ hogy valamit megtanuljon, az­­ sohasem volt fiatal. (Franklin P. Jones) : **» EGY KIS FILOZÓFIA Egy uncia bocsánatkérés ér • annyit, mint egy tonna magány. (Joseph Jolbert) A VILÁG LEGRÉGIBB MON-­­ dÁsa: • „Amikor én fiatal voltam, ilyes-­­­mit nem csináltam!”­­ (Reader ’s Digest) Teh­etségkutatás Heinrich Laubénak, a bécsi Burgtheater egyik legjelentő­sebb igazgatójának csalhatatlan szimata volt a tehetségek felku­tatásában. Egy ízben például valamelyik kisvárosban szer­ződtette Auguste Badius-t egy olyan szerepre, amely csupán két szóból állt: „Oh, atyám!” Badius később a színpad egyik kiválósága lett. Laube volt az, aki, amikor először meghallgatta Josephine Wesselyt, Paula Wessely nővé­rét, rögtön kijelentette: — Ebből lesz valaki! Ennek könny reszket a hangjában! Heinrich Laubét egy ízben felkereste egy módfelett pimasz színész, hogy az igazgató meg­hallgassa. A színész mielőtt elkezdte próbajátékát, bőbeszé­­dűen kijelentette: — Természetesen jól tudom, hogy a tehetség a lényeg. A si­kerhez azonban egy adag szem­telenség is szükséges! Laurie nyugodtan végighall­gatta. A próbajáték után azu­tán így szólít: — Kedves barátom, magának inkább csak a szemtelenséggel kellene próbát tennie. G. Gy. . Termelési tanácskozás — Biztos ami biztos, én viszek magammal a tanácskozásra öt­­ napra szóló hideg élelmet.­Miért hozzátok ide ezeket az ágyakat? Hogy dolgozóink kényelme­sebben aludjanak­. — Vigyázok, nehogy a szép szavak elszánjanak.­(Kesztyűs Ferenc rajzai) •aaaaaeaa«'. ■ ■■■■auaai S A fiatal feleség:­­ „Nézd, szívem, mie­­­lőtt továbbmennénk s meg kell értened, hogy­­ a mi házasságunk Je­■ nővel, nem olyan, mint­­ a többi. A mienk igaz­i szerelem volt, akármi­­­­lyen banálisan hangzik­­ is ez neked, aki mindig 5 azt magyaráztad, mint 5 hű barátnő, hogy a fér­■ fiúkban nem szabad • bízni, mert mind aljas­­ disznó. Nem vagyok ki­­£ mondottan féltékeny, de­­ féltem Jenőt. Hátha ■ megváltozik? Hátha • mégis lecsapja a ke­re­yemről egy másik nő?­­ Tudom, hogy ez lehe­­t tetten, de mégis, az eg­­y­ber nem lehet eléggé ■ óvatos.­­ No de, amit mondani­­ akarok, ez csak annyi,­­ hogy elmentem nyaral­­­­ni Siófokra, egyedül,­­ mert a férjemet otthon­­ fogta a munkája. Gon­doltam, egy hét nem nagy idő, talán még jót is tesz egy kis tá­vollét és ha kibírhatat­lan honvágya támad­t utánam, hát leszalad­­t hat hozzám, ha csak­­ egy-két órára is. Az első napon min­den rendben, az idő jó­­ volt, a nap sütött, ahogy illik, a Balaton is ki­tett magáért. De aztán beköszöntött a rossz idő. Hideg lett, térdig érő szélben mászkáltam a parton, nem győztem fázni, az emberek sá­padtak voltak és szök­­dösni kezdtek hazafelé. A harmadik napon már nem bírtam tovább és én is, se szó, se beszéd, otthagytam a Balatont és minden külön érte­sítés nélkül hazaszök­tem Pestre. Vissza Je­nőhöz! Nyugtalan vol­tam, amikor éjjel ti­zenkettőkor kinyitottam lakásunk ajtaját. És ha Jenő nincs egyedül? Ha van nála valaki? Ha ágyban találom őket? Belehalnék. Vagy fel­pofoznám a nőt. Eset­leg Jenőt? Ki tudja? Benyitottam a háló­szobába és hirtelen el­­szégyeltem magam. Je­nő,az én kis Jenőm, ár­tatlanul feküdt az ágy­ban és olvasott. Nem tudott aludni, mert tel­jesen egyedül volt és hiányoztam neki! Lát­tad volna a megköny­nyebbülést az arcán, amikor megtudta, hogy végleg jöttem haza, mert befejeztem a nya­ralást. Hiába, Jenő csak egy win! A férj: „Hát öregem, kép­zeld mi történt, még most is frászt kapok, ha eszembe jut! Tudod van ez a kis szerelem, ez a Manci, az irodá­ból, kedves, csinos, sze­­leburdi és hiába, én ilyen természet vagyok, hogy ha tetszik nekem valaki és viszont, hát nem nagyon jut eszem­be, hogy három évvel ezelőtt örök hűséget fo­gadtam valakinek. A Manci már több mint egy éve tart, remek ki­­kapcsolódás, bűbájos lány, nincs párja, ked­ves, mulatságos, és per­sze, amikor a feleségem elment egyedül nyaral­ni, nyomban beszervez­tem. Zöttytelenül ment is a dolog, és a harmadik napon arra kértem, jöj­jön el hozzám, aludjon nálam, hiszen a felesé­gem még javában nya­ral, nincsen semmi vész. El is jött, édes volt, mint mindig, az­tán valami egészen hü­lye, kis szamárságon összevesztünk. Manci felkelt, felöltözött és hazament. Őrjöngtem a méregtől, iszonyúan sajnáltam, hogy így el­romlott az éjszakám. Ökölbe szorított kézzel próbáltam aludni, az­tán feladtam és olvasni kezdtem. Két oldal után valami zajt hallottam. Már arra gondoltam, hogy Manci mégis visz­­szajött. A feleségem állt a hálószoba küszöbén. Olyan zavarba estem, hogy a nevemet is elfe­lejtettem. Amikor ki­csit magamhoz tértem, áldottam Mancikám szent nevét, amiért ilyen érzékeny, könnyen sér­tődik. De ami a fő, ami végképp megkülönböz­teti egy feleségtől: min­dig telefonál, mielőtt jönne. A hallgató: — öregem, az asszo­nyok a házasságban mind neveletlenek lesz­nek. Ke­p, Neveletlenség

Next