Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
A Petőfi Emlékbizottság felhívása Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg a magyar nép, a halhatatlan költő születésének százötvenenedik évfordulóján. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek szerte a világon azok a magyarok is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik a magyar néphez tartozás érzéseit és őrzik nemzeti értékeinket. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek a világ népei, a már felszabadultak és szabad hazát építők, s azok közül is egyre többen, amelyek szabadságukért küzdve erőt meríthetnek a szabadságharcos költő művéből. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány és a Hazafias Népfront által létrehívott Petőfi Emlékbizottság ünnepre hívja a haza és a világ, a „népek hazája” népeit, polgárait, a szabadság és a költészet tisztelőit. , Ünnepelni hívjuk mindazokat, akik adósai a költőnek, mindazokat, akiknek sorsába beleszólt valamikor Petőfi műve, Petőfi áldozata. Ünnepelni hívjuk a fiatalságot, „Petőfi nemzedékét”, ünnepelni hívjuk mindazokat, akik felelősnek érezvén magukat a haza, a nép, a népek sorsáért, felelősséget vállalnak az emberi gondolat, a művészet, az irodalom sorsáért. ★ Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a magyar nép történelmi mélységekből fakadó törekvéseit és legmagasabb érdekeit kifejezve emelt halhatatlan költői szót az elnyomás, a feudalizmus ellen. Azt a költőt ünnepeljük, aki költői értelemben már akkor felszabadította a magyar népet, az elnyomott jobbágyot, a megalázott értelmiségiket, a kisemberek tömegeit amikor hazánkban még hűbériség uralkodott, amikor botozták a parasztságot és a nemesi kutyabőrnek nagyobb volt a becsülete, mint a szellem emberének, Petőfi Sándort ünnepeljük ,aki népe társadalmi szabadságáért küzdve, az elsők közé emelkedett a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában. A plebejus demokratát ünnepeljük, a népi forradalmárt, aki nem kérte, de messzehangzó költői szóval követelte a kizsákmányolás megszüntetését, aki már akkor hitet tett Magyarország önállósága és függetlensége mellett, amikor még a haladó szellemű középnemesi politika képviselői sem tették meg az elhatározó lépést ebben az irányban. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez méltó küzdelem végső célját. A magyar plebejus a világ népeit ölelte át forradalmas szabadságszeretetével, Heine, Victor Hugo, Dickens, az orosz forradalmi demokraták kortársaként, a korai szocialista és kommunista eszmék európai és amerikai széthullámzásának időszakában, a nemzeti lét öntudatára ébredő kelet-európai népek feleszmélésének, Marx és Engels első küzdelmeinek éveiben. Következetesség a társadalom dolgainak elrendezésében, következetesség az igazi nemzeti érdekek kimondásában és következetesség a forradalmi demokratizmus programjának nemzetközivé, világméretűvé tételében; e közös gyökerű törekvések egységét példázza elmúlhatatlanul Petőfi élete és műve. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a népet, a nemzetet, az egész emberiséget ölelte át verseivel, bizonyságot téve a költészet hatalmáról. A költők — hirdette Petőfi — „világot — alkotnak az ember elé”, a költészet ezért „olyan épület —, mely nyitva van boldogboldogtalannak —■, mindenkinek, ki imádkozni vágy, — szóval: szentegyház, ahová belépni —, bocskorban, sőt mezítláb is szabad”. Ezért a költői parancs: „Előre hát mind, aki költő, — a néppel tűzön-vizén át!”. Az eként értelmezett költészet magaslatáról látta és ítélte el Petőfi az ország nemes urait, Pató Páljait és óhitű táblabíráit, akik saját kiváltságaikat féltették a szellem napvilágától, az irodalomtól is. A népért, nemzetért ,emberiségért felelős költészet eszménye és gyakorlata Petőfi számára az élet gazdaságának irodalomba emelését jelentette. Annak a világnak a költészetbe fogadását ,amelynek középpontjában a szabadsághoz, az igazi élethez méltó, a teljes életre váró ember áll: a népet megtestesítő ember, a nép fia. Petőfi a plebejus fellépés költői feszültségével telíti a tájat, a magyar Alföld képét. Népdalaiban, szülőket ölelő költeményeiben és szerelmes verseiben a nép érzelmi világának gazdagsága, lelki kincseinek szépsége, emberségének meleg fénye tükröződik, emelkedik egyetemes érvényre. Petőfit ünnepeljük, aki a nép világát emelte a költészetbe, s a népi jellem mértéke szerint kívánt új természetet adni a nemzet jobbik felének, mindenkinek, aki részt vállalt a haza felmelésének nagy munkájában. Petőfi mandátum nélkül is a magyar falu népének küldötte volt a közéletben, s a városi forradalmas rétegek szószólója a parasztság előtt. Otthona volt a falu és a város, mert tudta, hogy nem a falu és a város állanak egymással szemben a magyar társadalom történelmi útján, hanem a falusi szegények az elnyomóikkal, s a városi szegények a kizsákmányolóikkal. A nép Petőfi számára a falu és a város szegényeit jelentette, s a feléjük közeledő, velük szövetségre lépő kisembereket, értelmiségieket, honoráciorokat. Petőfinek nem voltak illúziói afelől, mintha a népfiak, a János vitézek és a maradi nemes Pató Pálok együtt menetelhetnének a népi és nemzeti felszabadulás útján. Petőfi jól tudta, hogy e János vitézek és Szilveszterek csak a Pató Pálokkal szembefordulva teljesíthetik történelmi küldetésüket. De tudta azt is, hogy ez elkerülhetetlen harc nem cél, hanem elháríthatatlan eszköz, feladat a nép boldogulása, a nemzet függetlensége, a világszabadság felé vezető úton. Petőfit ünnepeljük, akinek tett volt a szava is, de aki — ha ezt követelte a népszabadság ügye — vállalta a szavak folytatását: a közéleti, a politikai, a katonai cselekvést. Hősi halálát a következetesség erkölcsi fénye ragyogja be..★ ünnepeljük Petőfit Petőfihez méltón! Ne csak a nevét, hanem a szellemét idézzük meg ezen az évfordulón. Azzal a nem hivalkodó ám jogos öntudattal, hogy nemcsak emléknapokon idézzük. Annyi görögtüzes ünneplés, annyi úri Petőfi-hamisítás után, a költő igazáért küzdő valamennyi gondolkodó értékes hagyományát folytatva, most a nép ügyét történelmi győzelemre vivő népi rendszer ünnepli a halhatatlan költőt. Ünnepeljük Petőfit, a magyar irodalom nagy hagyományaihoz méltón! Tudatosítsuk a felnövő új nemzedékben, hogy Petőfi műve nem véletlen csoda, hanem sok évszázados népi küzdelem, s egy nagyszerű irodalmi fejlődés megkoronázása. Petőfi nem állott egyedül az irodalomban — Vörösmarty, Eötvös, Arany János kortársi és elvbaráti körében nőtt nagggyá a lírája. S halálával nem szakadt meg művének hatása a magyar irodalom-ra. Szellemérvek folytatói a legnagyobbak , Vajda János, Ady Endre, József Attila. Pető- ifit ünnepelve állítsuk műveit az emlékezés fénysugarába, jusson el minél többekhez, százezrekhez, milliókhoz Petőfi szava, a haza határain belül és a nagyvilágban. Műveit terjesztve eszméit terjesztjük, s ettől a nagyszerű feladattól tartsuk távol az ünneprontó frázisokat, a hangoskodást és a tartalmatlan tisztelgést. Ünnepeljük Petőfit, a szocializmust építő magyar nép történelmet fordító negyedszázados küzdelmeihez méltón! Azok ünnepük most a minden elnyomás ellen szót emelő, a szabadságért életét áldozó költőt, akik megteremtették a független, szabad Magyarországot ,akik megszüntettek minden osztályelnyomást, elvették a földet a földbirtokosoktól, a gyárakat a gyárosoktól, a bankokat a bankároktól, s mindezt a nép tulajdonává tették. Azok ünnepük most Petőfit, akik megküzdöttek az úri osztályok ellenállásával, a reakció különféle osztagaival, akik megnyitották a felemelkedés útját a dolgozó emberek előtt az élet minden területén. Azok ünnepük most Petőfit — munkások, parasztok, értelmiségiek milliói —, akik történelmi lépéseket tettek és tesznek a kultúra, a művészet, az irodalom meghódításáért, a kultúra és a nép közé vágott szakadék megszüntetéséért. Azok ünnepük most Petőfit, akik jelenüket vállalva, jövőjükben bízva a szocialista népek testvéri szövetségében fáradoznak a Petőfi megálmodta világszabadság megvalósításáért. A magyar nép emlékezik halhatatlan költőjére. Budapest, 1972. március 15. Harminc éve — a Petőfiszobornál A Bajza utcai műteremben Pátzay Pál, kétszeres Kossuthdíjas kiváló művész a fény felé fordítja a sárgásbarna plakettet, az eredetit E plakett nyomán készült 1942. márciusában több mint 30 ezer Petőfi-jelvény. A harmincadik évfordulóra nagy méretben is elkészítik, s március 15-én helyezik el a Petőfi téren — mondja. Pátzay Pál maga is tagja volt a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak. Huszonnyolcad magával — különböző pártállású és pártonkívüli politikus, író és művész, közöttük Bajcsy-Zsilinszky Endre, Illyés Gyula, Kállai Gyula, Somogyi Miklós, Szőnyi István — írta alá a magyar nemzethez szóló felhívást Az immár történelemmé vált eseményekre Pátzay Pál így emlékezik: — A felhívás kibocsátása után jól haladt a március 15-i tüntetés szervezése. Több lap is közölte a felhívást, az üzemekben — hallottam — gyűjtöttek a koszorúkra. Ezekben a napokban telefonált Mihályfi Ernő: kérte, sürgősen formázzak meg egy Petőfi plakettet, e költő fejét, alatta az 1848-as évszámmal. A munkára mindössze két órám maradt, máris jelentkezett az Emlékbizottság küldötte a gipszbe öntött mintáért, s vitte az éremkészítő Ludvig-céghez. A rákövetkező napokban háromszor kellett újabb rendelést adni az üzemnek, alig győzték a jelvények nyomását. A plakett fényképét több lap szintén közölte, azzal a felhívással, hogy a március 15-i tüntetésen mindenki gomblyukában legyen ott a Petőd-jelvény. Akkoriban a Ganz-gyár mögött laktam, s reggel örömmel láttam, hogy sok munkás kabátján a jelvénynyel ment be a gyárkapun. Szeles vasárnap volt akkor, március 15-én. Az Emlékbizottság tagjaival a Modem kávéházban találkoztunk, onnét kettes sorokban mentünk az Erzsébet hídhoz, ott várakoztunk. Három óra előtt csendes, majdnem kihalt volt a tér, néhányan már kétkedve arra gondoltunk, talán nem is lesznek többen, hatott az ellenpropaganda, öt koszorút vittünk, az egyiket .— Harminc évvel ezelőtt a Kommunisták Magyarországi Pártjának kezdeményezésére megalakult a Magyar Történelmi Emlékbizottság, amely vállalta az 1848-as szabadságharc évfordulóján, 1942. március 15- én rendezendő antifasiszta, háborúellenes tüntetés szervezését. Március 15-én csaknem tízezer ember tüntetett a Petőfi-szobornál a háború ellen, független, szabad Magyarországot követelve, mellettem Bernáth Aura tartotta kezében. A szalagon ez állt: „Petőfinek, a magyar értelmiség”. Amikor az Emlékbizottság koszorúival elindultunk a szobor felé, hirtelen megelevenedtek, megmozdultak a tér körüli utcák. Rendezett sorokban áradt a tömeg a térre. Jöttek az építőmunkások, a munkások képviselői koszorúikkal, fiatalok, idősebbek. Csendben helyeztük el koszorúinkat. Közben jelszavas táblák emelkedtek a tömeg feje fölé, Kossuth és Petőfi arcképek. Eleinte elszórtan, aztán már kórusban zengett „Különbékét!” „Szabad, demokratikus Magyarországot!” „Le a háborúval!” A mostani Apáczai Csere János utcán indultunk meg a Kossuth-szobor felé. Valaki rákezdett a Kossuth nótára, amelytől hamarosan zengett a belváros. Ekkor már mögöttünk jöttek riadóautóikkal a rendőrök, s a Lánchídnál a főkapitányságról kirohanó rendőrökkel együtt gumibottal kezdték szétszórni a tömeget. A Petőfi-jelvényről még anynyit — mondja a művész — már a kibocsátás napjaiban elhíresztelte róla a reakció, hogy az nem is Petőfit ábrázolja Sokaktól a rendőrök kobozták el, a tüntetésen mégis nagyon sok ember gomblyukában láttam. Hamarosan idézést kaptam a rendőr-főkapitányságra. Sombor Schweinitzer főkapitányhelyettes hallgatott ki. Ilyen kérdéseket tett fel: ki adott megbízást a plakett készítésére? Mi volt vele a célom? Kit ábrázol, Lenint vagy Petőfit? Megmutattam neki a jelvényt és egy Petőfi képet, de még akkor sem akart hinni. Arra kért, jegyzőkönyvben is jelentsem ki, s írjam alá, hogy a kis plakett nem Lenint, hanem a költőt ábrázolja. Kijelentettem.« — Azóta már megformáztam Lenint is — mutat Pátzay Pál a Dózsa György téren felállított szobor műterembeli mására. Aztán a plakettet vizsgálja, összehúzott szemmel: — Nézze csak meg, így, ebből a szögiből, alulról Lenin arcát! Nem vesz észre semmit? A plakett biztosan Petőfit ábrázolja, a szobor biztosan Lenint Mégis, egyre gyakrabban fedeztek fel azonos vonásokat a két arcon.« N. T. Jubileumi év Decemberben lesz 50. évfordulója annak, hogy megalakult a Szovjetunió. A Fáklya cikksorozatban ismerteti a szabad népek önkéntes, megbonthatatlan egységű szövetsége tagországainak életét. Az április 2-án megjelenő 7. számban Ukrajnát veszi sorra, több cikket közöl gazdasági, tudományos, társadalmi fejlődéséről. Április 12-e az űrhajózás napja, Gagarin hősi vállalkozásának évfordulója. Ebből az alkalomból a szovjet űrhajózás fejlődéséről, világhírű és névtelen hőseiről ír a lap, amely ebben a számban is változatos, képekkel illusztrált információkat közöl a szovjet tudomány és technika legújabb vívmányairól. Olvashatunk az új számban arról is, hogy milyen sokan és miért tanulnak magyarul Moszkvában, hogyan él ma és milyen utat tett meg az elmúlt 50 év alatt egy ukrajnai parasztcsalád. Sportkrónika, humor, elbeszélés, keresztrejtvény, sok érdekes, színes írás teszi tartalmassá és olvasmányossá a Fáklya új számát. AmjBBSa 1932. MÁRCIUS 1.