Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-15 / 63. szám

A Petőfi Emlékbizottság felhívása Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg a ma­gyar nép, a halhatatlan költő születésének százötvenenedik évfordulóján. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek szerte a világon azok a magyarok is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik a magyar néphez tartozás érzéseit és őrzik nemzeti ér­tékeinket. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek a világ népei, a már felszabadultak és szabad hazát építők, s azok közül is egyre többen, amelyek szabadságukért küzdve erőt merít­hetnek a szabadságharcos költő művéből. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány és a Hazafias Népfront által létrehívott Pe­tőfi Emlékbizottság ünnepre hívja a haza és a világ, a „népek hazája” népeit, polgá­rait, a szabadság és a költészet tisztelőit. , Ünnepelni hívjuk mindazokat, akik adósai a költőnek, mindazokat, akiknek sorsába be­leszólt valamikor Petőfi műve, Petőfi áldo­zata. Ünnepelni hívjuk a fiatalságot, „Petőfi nemzedékét”, ünnepelni hívjuk mindazokat, akik felelősnek érezvén magukat a haza, a nép, a népek sorsáért, felelősséget vállalnak az emberi gondolat, a művészet, az irodalom sorsáért. ★ Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a magyar nép történelmi mélységekből fakadó törekvé­seit és legmagasabb érdekeit kifejezve emelt halhatatlan költői szót az elnyomás, a feu­dalizmus ellen. Azt a költőt ünnepeljük, aki költői értelemben már akkor felszabadította a magyar népet, az elnyomott jobbágyot, a megalázott értelmiségiket, a kisemberek tö­megeit amikor hazánkban még hűbériség uralkodott, amikor botozták a parasztságot és a nemesi kutyabőrnek nagyobb volt a be­csülete, mint a szellem emberének, Petőfi Sándort ünnepeljük ,aki népe tár­sadalmi szabadságáért küzdve, az elsők közé emelkedett a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában. A plebejus demokratát ün­nepeljük, a népi forradalmárt, aki nem kér­te, de messzehangzó költői szóval követelte a kizsákmányolás megszüntetését, aki már akkor hitet tett Magyarország önállósága és függetlensége mellett, amikor még a haladó szellemű középnemesi politika képviselői sem tették meg az elhatározó lépést ebben az irányban. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az em­berhez és a költészethez méltó küzdelem vég­ső célját. A magyar plebejus a világ népeit ölelte át forradalmas szabadságszeretetével, Heine, Victor Hugo, Dickens, az orosz forra­dalmi demokraták kortársaként, a korai szo­cialista és kommunista eszmék európai és amerikai széthullámzásának időszakában, a nemzeti lét öntudatára ébredő kelet-európai népek feleszmélésének, Marx és Engels első küzdelmeinek éveiben. Következetesség a társadalom dolgainak elrendezésében, követ­kezetesség az igazi nemzeti érdekek kimon­dásában és következetesség a forradalmi de­mokratizmus programjának nemzetközivé, világméretűvé tételében; e közös gyökerű törekvések egységét példázza elmúlhatatlanul Petőfi élete és műve. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a népet, a nemzetet, az egész emberiséget ölelte át ver­seivel, bizonyságot téve a költészet hatalmá­ról. A költők — hirdette Petőfi — „világot — alkotnak az ember elé”, a költészet ezért „olyan épület —­, mely nyitva van boldog­boldogtalannak —■, mindenkinek, ki imád­kozni vágy, — szóval: szentegyház, ahová belépni —, bocskorban, sőt mezítláb is sza­bad”. Ezért a költői parancs: „Előre hát mind, aki költő, — a néppel tűzön-vizén át!”. Az eként értelmezett költészet magaslatáról látta és ítélte el Petőfi az ország nemes urait, Pató Páljait és óhitű táblabíráit, akik saját kiváltságaikat féltették a szellem napvilágá­tól, az irodalomtól is. A népért, nemzetért ,emberiségért felelős költészet eszménye és gyakorlata Petőfi szá­mára az élet gazdaságának irodalomba eme­lését jelentette. Annak a világnak a költé­szetbe fogadását ,amelynek középpontjában a szabadsághoz, az igazi élethez méltó, a teljes életre váró ember áll: a népet meg­testesítő ember, a nép fia. Petőfi a plebejus fellépés költői feszültségével telíti a tájat, a magyar Alföld képét. Népdalaiban, szülőket ölelő költeményeiben és szerelmes verseiben a nép érzelmi világának gazdagsága, lelki kincseinek szépsége, emberségének meleg fé­nye tükröződik, emelkedik egyetemes ér­vényre. Petőfit ünnepeljük, aki a nép világát emelte a költészetbe, s a népi jellem mértéke szerint kívánt új természetet adni a nemzet jobbik felének, mindenkinek, aki részt vállalt a haza felmelésének nagy munkájában. Pe­tőfi mandátum nélkül is a magyar falu né­pének küldötte volt a közéletben, s a városi forradalmas rétegek szószólója a parasztság előtt. Otthona volt a falu és a város, mert tudta, hogy nem a falu és a város állanak egymással szemben a magyar társadalom tör­ténelmi útján, hanem a falusi szegények az elnyomóikkal, s a városi szegények a kizsák­­mányolóikkal. A nép­ Petőfi számára a falu és a város szegényeit jelentette, s a feléjük­­ közeledő, velük szövetségre lépő kisembere­ket, értelmiségieket, honoráciorokat. Petőfi­nek nem voltak illúziói afelől, mintha a nép­­fiak, a János vitézek és a maradi­ nemes Pa­tó Pálok együtt menetelhetnének a népi és nemzeti felszabadulás útján. Petőfi jól tudta, hogy e János vitézek és Szilveszterek csak a Pató Pálokkal szembefordulva teljesíthetik történelmi küldetésüket. De tudta azt is, hogy ez elkerülhetetlen harc nem cél, hanem el­háríthatatlan eszköz, feladat a nép boldogu­lása, a nemzet függetlensége, a világszabad­­ság felé vezető úton. Petőfit ünnepeljük, akinek tett volt a szava is, de aki — ha ezt követelte a nép­­szabadság ügye — vállalta a szavak folytatá­sát: a közéleti, a politikai, a katonai cselek­vést. Hősi halálát a következetesség erkölcsi fénye ragyogja be..★ ünnepeljük Petőfit Petőfihez méltón! Ne csak a nevét, hanem a szellemét idézzük meg ezen az évfordulón. Azzal a nem hivalkodó ám jogos öntudattal, hogy nemcsak emlék­napokon idézzük. Annyi görögtüzes ünnep­lés, annyi úri Petőfi-hamisítás után, a költő igazáért küzdő valamennyi gondolkodó érté­kes hagyományát folytatva, most a nép ügyét történelmi győzelemre vivő népi rendszer ün­nepli a halhatatlan költőt. Ünnepeljük Petőfit, a magyar irodalom nagy hagyományaihoz méltón! Tudatosítsuk a felnövő új nemzedékben, hogy Petőfi műve nem véletlen csoda, hanem sok évszázados népi küzdelem, s egy nagyszerű irodalmi fej­lődés megkoronázása. Petőfi nem állott egye­dül az irodalomban — Vörösmarty, Eötvös, Arany János kortársi és elvbaráti körében nőtt nagggyá a lírája. S halálával nem sza­kadt meg művének hatása a magyar irodalom-­­­ra. Szellemérvek folytatói a legnagyobbak­ , Vajda János, Ady Endre, József Attila. Pető- i­fit ünnepelve állítsuk műveit az emlékezés­­ fénysugarába, jusson el minél többekhez, százezrekhez, milliókhoz Petőfi szava, a haza határain belül és a nagyvilágban. Műveit ter­jesztve eszméit terjesztjük, s ettől a nagyszerű feladattól tartsuk távol az ünneprontó fráziso­kat, a hangoskodást és a tartalmatlan tisztel­gést. Ünnepeljük Petőfit, a szocializmust építő magyar nép történelmet­ fordító negyedszáza­dos küzdelmeihez méltón! Azok ünnepük most a minden elnyomás ellen szót emelő, a szabadságért életét áldozó költőt, akik meg­teremtették a független, szabad Magyarorszá­got ,akik megszüntettek minden osztályel­nyomást, elvették a földet a földbirtokosok­tól, a gyárakat a gyárosoktól, a bankokat a bankároktól, s mindezt a nép tulajdonává tették. Azok ünnepük most Petőfit, akik meg­küzdöttek az úri osztályok ellenállásával, a reakció különféle osztagaival, akik megnyi­tották a felemelkedés útját a dolgozó embe­rek előtt az élet minden területén. Azok ün­nepük most Petőfit — munkások, parasztok, értelmiségiek milliói —, akik történelmi lé­péseket tettek és tesznek a kultúra, a művé­szet, az irodalom meghódításáért, a kultúra és a nép közé vágott szakadék megszünte­téséért. Azok ünnepük most Petőfit, akik je­lenüket vállalva, jövőjükben bízva a szocia­lista népek testvéri szövetségében fáradoz­nak a Petőfi megálmodta világszabadság megvalósításáért. A magyar nép emlékezik halhatatlan köl­tőjére. Budapest, 1972. március 15. Harminc éve — a Petőfiszo­bornál A Bajza utcai műteremben Pátzay Pál, kétszeres Kossuth­­díjas kiváló művész a fény felé fordítja a sárgásbarna plakettet, az eredetit E plakett nyomán készült 1942. márciusában több mint 30 ezer Petőfi-jelvény.­­ A harmincadik évfordulóra nagy méretben is elkészítik, s március 15-én helyezik el a Pe­tőfi téren — mondja. Pátzay Pál maga is tagja volt a Magyar Történelmi Emlékbi­zottságnak. Huszonnyolcad ma­gával — különböző pártállású és pártonkívüli politikus, író és művész, közöttük Bajcsy-Zsi­linszky Endre, Illyés Gyula, Kállai Gyula, Somogyi Miklós, Szőnyi István — írta alá a ma­gyar nemzethez szóló felhívást Az immár történelemmé vált eseményekre Pátzay Pál így emlékezik: — A felhívás kibocsátása után jól haladt a március 15-i tünte­tés szervezése. Több lap is kö­zölte a felhívást, az üzemekben — hallottam — gyűjtöttek a ko­szorúkra. Ezekben a napokban telefonált Mihályfi Ernő: kérte, sürgősen formázzak meg egy Petőfi plakettet, e költő fejét, alatta az 1848-as évszámmal. A munkára mindössze két órám maradt, máris jelentkezett az Emlékbizottság küldötte a gipszbe öntött mintáért, s vitte az éremkészítő Ludvig-céghez. A rákövetkező napokban há­romszor kellett újabb rendelést adni az üzemnek, alig győzték a jelvények nyomását. A plakett fényképét több lap szintén kö­zölte, azzal a felhívással, hogy a március 15-i tüntetésen min­den­ki gomblyukában legyen ott a Petőd-jelvény. Akkoriban a Ganz-gyár mögött laktam, s reggel örömmel láttam, hogy sok munkás kabátján a jelvény­nyel ment be a gyárkapun. Szeles vasárnap volt akkor, március 15-én. Az Emlékbizott­ság tagjaival a Modem kávé­házban találkoztunk, onnét ket­tes sorokban mentünk az Erzsé­bet hídhoz, ott várakoztunk. Három óra előtt csendes, majd­nem kihalt volt a tér, néhányan már kétkedve arra gondoltunk, talán nem is lesznek többen, hatott az ellenpropaganda, öt koszorút vittünk, az egyiket .— Harminc évvel ezelőtt a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának kezdeményezésére meg­alakult a Magyar Történelmi Emlékbizottság, amely vállalta az 1848-as szabadságharc év­fordulóján, 1942. március 15- én rendezendő antifasiszta, háborúellenes tüntetés szerve­zését. Március 15-én csaknem tízezer ember tüntetett a Pe­­tőfi-szobornál a háború ellen, független, szabad Magyaror­szágot követelve, mellettem Bernáth Aura tartot­ta kezében. A szalagon ez állt: „Petőfinek, a magyar értelmi­ség”. Amikor az Emlékbizottság ko­szorúival elindultunk a szobor felé, hirtelen megelevenedtek, megmozdultak a tér körüli ut­cák. Rendezett sorokban áradt a tömeg a térre. Jöttek az épí­tőmunkások, a munkások képvi­selői koszorúikkal, fiatalok, idő­sebbek. Csendben helyeztük el koszorúinkat. Közben jelszavas táblák emelkedtek a tömeg feje fölé, Kossuth és Petőfi arcké­pek. Eleinte elszórtan, aztán már kórusban zengett „Külön­békét!” „Szabad, demokratikus Magyarországot!” „Le a hábo­rúval!” A mostani Apáczai Csere Já­nos utcán indultunk meg a Kossuth-szobor felé. Valaki rá­kezdett a Kossuth nótára, amelytől hamarosan zengett a belváros. Ekkor már mögöttünk jöttek riadóautóikkal a rend­őrök, s a Lánchídnál a főkapi­tányságról kirohanó rendőrök­kel együtt gumibottal kezdték szétszórni a tömeget. A Petőfi-jelvényről még any­­nyit —­ mondja a művész — már a kibocsátás napjaiban el­híresztelte róla a reakció, hogy az nem is Petőfit ábrázolja So­kaktól a rendőrök kobozták el, a tüntetésen mégis n­agyon sok ember gomblyukában láttam. Hamarosan idézést kaptam a rendőr-főkapitányságra. Sombor Schweinitzer főkapitányhelyet­­tes hallgatott ki. Ilyen kérdése­ket tett fel: ki adott megbízást a plakett készítésére? Mi volt vele a célom? Kit ábrázol, Le­nint vagy Petőfit? Megmutat­tam neki a jelvényt és egy Pe­tőfi képet, de még akkor sem akart hinni. Arra kért, jegyző­könyvben is jelentsem ki, s ír­jam alá, hogy a kis plakett nem Lenint, hanem a költőt ábrázol­ja. Kijelentettem.« — Azóta már megformáztam Lenint is — mutat Pátzay Pál a Dózsa György téren felállított szobor műterembeli mására. Az­tán a plakettet vizsgálja, össze­húzott szemmel: — Nézze csak meg, így, ebből a szögiből, alulról Lenin arcát! Nem vesz észre semmit? A pla­kett biztosan Petőfit ábrázolja, a szobor biztosan Lenint Mégis, egyre gyakrabban fedeztek fel azonos vonásokat a két arcon.« N. T. Jubileumi év Decemberben lesz 50. évfor­dulója annak, hogy megalakult a Szovjetunió. A Fáklya cikksorozatban is­merteti a szabad népek önkén­tes, megbonthatatlan egységű szövetsége tagországainak életét. Az április 2-án megjelenő 7. szám­­ban Ukrajnát veszi sorra, több cikket közöl gazdasági, tudomá­nyos, társadalmi fejlődéséről. Április 12-e az űrhajózás napja, Gagarin hősi vállalkozásának évfordulója. Ebből az alkalom­ból a szovjet űrhajózás fejlődé­séről, világhírű és névtelen hő­seiről ír a lap, amely ebben a számban is változatos, képekkel illusztrált információkat közöl a szovjet tudomány és technika legújabb vívmányairól. Olvasha­tunk az új számban arról is, hogy milyen sokan és miért ta­nulnak magyarul Moszkvában, hogyan él ma és milyen utat tett meg az elmúlt 50 év alatt egy ukrajnai paraszt­család. Sportkrónika, humor, elbe­szélés, keresztrejtvény, sok ér­dekes, színes írás teszi tartal­massá és olvasmányossá a Fák­lya új számát. A­mjBBSa 1932. MÁRCIUS 1.

Next