Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

Szolgáltatás jól és rosszul Rovatunkhoz nagyon sok ész­revétel érkezik a szolgáltató, iparral kapcsolatban. Levélíróink zömében akkor fognak tollat, ha bosszúság éri őket. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a levélírók dicsérnek. Ilyen ki­vételről számol be Bucsáról Szi­lárd Ádám augusztus 25-én kel­tezett levelében, amelyet kom­mentár nélkül közlünk. Állják a szavukat A közelinyítban jelent meg a hirdetés, mely szerint új szol­gáltatással bővült a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet tevé­kenysége, mivel könyvkötészeti munkát­­ vállal szolgáltató részlegük. És nem is akárhogy­­ vállal, hanem rövid határidő-­­ re. Valljuk meg őszintén, nem mindig hiszünk az ilyen „csa­logatót’ hirdetésnek mivel né­­hány alkalommal pontosan az ellenkezőjét kell tapasztaljuk a gyakorlatban annak, ami a hir­detésben szerepel. Éppen ezért volt kétszeres öröm számomra, hogy a tótkom­­lósi szövetkezet komolyan gon­dolja azt, amit hirdetett. Augusztus 16-án küldtem el ugyanis kötésre szánt küldemé­nyemet, s már 24-én kézhez is kaptam az ízlésesen bekötött könyvecskét. Ha a postai szál­lítás idejét leszámolom, akkor még egyetlen hétre sem volt szükség ahhoz, hogy az ígért rövid határidő teljesüljön. Bízóra benne, hogy ez az egyedi eset munkastílussá lesz az új szolgáltatással­ jelentkező vegyesipari szövetkezetnél. Ha igen, akkor ők sem fogják meg­bánni hogy könyvkötészetre „adták a fejüket”, s azok sem, akik élnek ezzel a hiányt pótló szolgáltatási lehetőséggel. Nem egyedülálló, hogy йуеп jól szervezett szolgáltatásról számolhatunk be. Sajnos a kö­vetkező esetben erről szó sincs. „Becsaptál, becsaptál.»" Keokó Mihály, Tótkomlós, Marx utca 13 szám alatt lakó olvasónk levelének címe — mint ahogy azt sorok között írja is — lehetne az egyik sláger né­hány szaval: „Becsaptál, becsap­tál...”. S a dolog furcsasága az, hogy míg Bucsáról Szilárd Ádám Tótkomlóst dicséri, Tót­komlósról Kankó Mihály a Bé­késcsabai Vasipari Szövetkezet szolgáltatását kifogásolja. Arról ír, hogy fürdőszoba olajkályhája víztartályának meghibásodását levélben közöl­te a Békéscsabai Vasipari Szö­vetkezettel. Tette ezt azért is, mert a minőségi bizonylaton kedvező mondatot olvasott. — Idézzük a szöveget: „Ha a hi­babejelentéstől számított 15 nap alatt a javítást nem tudjuk el­végezni, cserekészülékről gon­doskodunk”. Levélírónk azonban 30 napig hiába várt, így újabb levélben kérte az olajkályha víztartályai­nak javítását. Miután ismételten eltelt 15 nap, Kankó Mihály úgy gondolta, biztonságosabb lesz, ha telefonhoz folyamodik. Így már nagyobb szerencséje volt A bejelentéstől számított har­madik napon egy ifjú szakmun­kás kiment levélírónk lakására és megállapította, hogy tartály­cserére van szükség, amelyet három napon belül elvégeznek. Hat nap telt el, a tartályt azon­ban nem cserélték ki. Újabb telefon következett, amelynek nyomán végre elkészült a ja­vítás. Köszönet azonban nem volt benne, mert mint levélírónk ír­ja, a csereként beépített tartály is folyt és a négy rögzítő csa­var helyett csak egy fogott. Ezek után Laukó Mihály bekap­­csolódott a Csináld magad moz­galomba. Azóta az olajkályha víztartálya jó. Joggal kérdezi tótkomlósi ol­vasónk: mit szólnának a szerviz vezetői, és dolgozói, ha például gépkocsijuk kerekeit az autó­szervizben csak egy csavarral rögzítenék? ■ Mi pedig azt kérdezzük: mit szólnának az ilyen szolgáltatók, ha a megrendelő nem fizetné ki a­­látszatmunkát? A városba " csempésztek" egy szobrot Még az augusztus 20-i ünnep­re rendezték, parkosították Bé­késcsabán a Tanácsköztársaság útja és a Tulipán utca sarkán levő kis teret. Arra a kis térre gondolunk, ahová egykoron egyes álmodozók a városkutat tervezték. Helyette most egy nő­alak szobra díszíti a kis parkot. Többen fogadásokat kötöttek már, hogy paraszt- avagy munkás-­­ lányt ábrázol-e a műalkotás, de mivel a szobrot nem mutatta be senki, nem avatta fel, nem leplezte le senki — a fogadások egyelőre eldöntetlenek. Én csak sejtem, hogy mun­káslányt ábrázol, mert a helyé­re való állítás után egy idő­sebb „szaki" barátságosan ke­zet rázott vele, elintézve ezzel az avatási ceremóniát is, amely Válaszol az illetékes kapunk augusztus 5-i szám­á-­­­ban Felpaprikázva címmel kö-­­­zöltünk cikket, amelynek nyo­mán a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igaz­gatója, Engelhardt Ferenc vizs­gálatot rendelt el. A vizsgálat eredményéről levélben értesí­tette rovatunkat, amelyet ki­vonatosan közlünk: „Vállalatunk boltegységei a zöldség-, gyümölcsellátást több­­csatornás árubeszerzéssel bizto­sítják. Részben a helyi MÉK­­vállalattól, részben men­dén kí­vüli nagykereskedelemtől és termelővállalatoktól, részben készpénzes felvásárlás útján a helyi termelőktől. A fogyasztói árak kialakítását egységes elv alapján kiadott haszonkulcs sze­rint kell boltvezetőinknek vég­rehajtaniuk. Ennek ellenére elő­fordul, hogy a beszerzési lehe­tőségtől­, valamint az áru mi­nőségétől függően eltérés van azonos fajtájú zöldség-, gyü­mölcsáruk fogyasztói áránál váltosott belül is. Az eltérés azon­ban nem lehet ilyen nagymér­vű.S­­ Megállapítottuk, hogy a 71. számú zöldségbolt vezetője, a mellette üzemelő 129. számú élelmiszerbolttól segítségképpen jelenteztette át a 15 forint/ki­­logramm fogyasztói árú zöld­paprikát, mert a 129. számú bolt vezetője előző napokon igé­nyét meghaladó mennyiséget vásárolt fel magántermelőtől magas (12 forint/kilogramm) beszerzési áron Időközben je­lentős árcsökkenés volt a zöld paprikánál, de leírás helyett azonos fogyasztói áron másik boltnak is átadva kívánta érté­kesíteni a magas áron beszer­zett árut. A boltvezetőnek ez a tevé­kenysége bármennyire is költ­ségkímélő szándékú volt, hely­telen és ezért felelősségre vo­nást alkalmazok.” Levelének további részében az igazgató arról tájékoztatta rovatunkat, hogy ismételten utasított minden zöldség-, gyü­mölcsöt árusító boltvezetőt, hogy beszerzéseiket a napi szükségletnek megfelelően esz­közöljék és az indokolt ármó­dosítást azonnal hajtsák végre. A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Botyánszki János ■ясяшяяяаяяявжяяяявяяяхяеяяяя«яяяяяя1 i 9 Hiányzik a határozottság Csabacsűdről a József Attila utcából kaptunk levelet Paluska Jancsnétól. Arról ír benne, évek óta hiába kérik, hogy ebből az utcából tereljék át a forgalmat a néhány száz méterre levő köves­­útira, s így kíméljék meg az utca lakóit attól, hogy egész nyáron szívják a vontatók és más erő­gépek által felvert port. A Jó­zsef Attila utca egyik fele ugyanis kövezett, a másik földes, és ez v­ezet, a termelőszövetkezet központjához, valamint az álla­­mi gazdasághoz. Vezet azonban egy másik út is, amelyet a vas­úti kereszteződésben sorompó­­ zár el. Talán ez lehet az oka,­ ho­gy a kövesutat a járművek ve­zetői nén szívesen használják. Elmentünk a helyszínre, s így láthattuk magunk is, hogy a na­gy forgalmú földút mellett lak, kők, felnőttek és gyerekek egy­aránt jogosan panaszkodnak, már tíz éve. A fákat, a lakóházakat kívülről vastagon, belülről is el­­viselhetetlen módon lepi a gé­pek által felvert por. Az utca lakóinak panaszát a tanács igyekezett orvosolni A földút végén táblát helyezett el, amely tiltja, hogy a járművek 30 kilométer felett közlekedje­nek. Az igyekezet azonban nem érte el a kívánt célt, mivel a por így sem kevesebb. Levélírónk­nak és rovatunknak is az volna a véleménye, ha a forgalmat át­terelnék a kövesútra, megszűnne a valóban, tarthatatlan állapot Ehhez kellene több határozott­ság a tanács illetékeseitől. Gyakornok 38 évi szolgálattal ? Lapunk belpolitikai rovatának vezetője még június elején írt egy cikket Gyakornokok címmel, írásának mondanivalóját az ad­ta, hogy a tanácsok gyakornoki munkakör betöltésére hirdettek pályázatot. A felhívás tartalmaz­ta azt is, hogy a jelentkező fia­taloknak 1 250—1 750 forintig terjedő fizetést biztosítanak és lehetőséget adnak az illetmé­nyük kifizetése mellett a to­vábbtanulásra. az írás adta a tollat idős Bíró Béla orosházi tanácsi dol­gozó kezébe. Keserű szájízzel ír az idős közalkalmazott. Vissza­emlékezik azokra az időkre, ami­kor a 30-as években diplomával zsebében nagyon sok értelmiségi nem kapott megfelelő munkát. Egyetért azzal, hogy ma a tár­­­sad­alom sokkal emberségesebb,­­ de nem minden hivatal vezetője. Arról tesz említést, hogy 59 éves, és 38 éve áll közalkalma­zásban­, a fizetése ennek ellenére csupán 2 350 forint. Ha pedig valamit szól, csak gorombaságot kap. Arról is panaszkodik, hogy a szakszervezet, amelynek ala­pító tagja, nem foglalkozik mun­kaügyi problémákkal, mondván, hogy ez nem tartozik feladatai köz­é, mondván, hogy ez a hiva­tal­vezetés feladata. Nem ismerjük az orosházi ta­nács munkaügyi gondjait, és nem is kivárnunk beleszólni. Azt azonban megjegyezzük, hogy az idős, sok tapasztalattal bíró köz­­alkalmazottak megbecsülése nem lehet közömbös a hivatalvezetés­nek és nem lehet közömbös a­­ szakszervezetnek sem, amely­­ végső soron érdekvédelmi szerv. „Kicsit elkeseredtünk...” írja levelében Havasi Márton,­­ Békéscsaba, Rózsa F. u. 16.­­ szám alatt lakó olvasónk — akinek legutóbbi számunk szer­kesztői üzenetében kértük a pon­tos címét. Amiért elkeseredtek, az pedig a Békés megyei Ipari, Mezőgazdasági Kiállítás és Vá­sár Békéscsaba mánk—holna­punk makettjének „hiánya”. Következzék ezek után a levél: „Laikus szemmel is nagyon szép volt (mármint a vásár és kiállítás­­, túlzás nélkül állíthat­juk, hogy ilyen nagyszabású ki­állítást megyénkben még nem láttunk. A szarvasi kisz gyö­nyörű csillárjaitól a Zalka Tsz csodálnivaló paprikájáig. Egy délután nem is volt elég a sok látnivaló megtekintésére. Üde színfolt volt az­ ipari gyárt­mányok között a vadászház és környéke. De a mánka holnapunk ma­r­kettje előtt egy kicsit elkese­ I­yedtünk. Hiába kerestük a vasút másik oldalán a holnapot. (Jaminai részen.) Pedig szívesen láttunk volna еду-két üzlet- és szolgáltatóházat, különösen a Tompa utca és a szegedi vasút által határolt területen. Gondolom nem egyedül va­gyok, aki megérti a városiaso­dás mai tempóját. Szeretnénk, ha az illetékesek azt is belát­nák, hogy alapvetően a javak megtermelésébe besegít az a 17—18 ezer lelket számláló rész is.4 J 800E5 НЕСШАЯ No3 SZEPTEMBER V «

Next