Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
Szolgáltatás jól és rosszul Rovatunkhoz nagyon sok észrevétel érkezik a szolgáltató, iparral kapcsolatban. Levélíróink zömében akkor fognak tollat, ha bosszúság éri őket. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a levélírók dicsérnek. Ilyen kivételről számol be Bucsáról Szilárd Ádám augusztus 25-én keltezett levelében, amelyet kommentár nélkül közlünk. Állják a szavukat A közelinyítban jelent meg a hirdetés, mely szerint új szolgáltatással bővült a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet tevékenysége, mivel könyvkötészeti munkát vállal szolgáltató részlegük. És nem is akárhogy vállal, hanem rövid határidő- re. Valljuk meg őszintén, nem mindig hiszünk az ilyen „csalogatót’ hirdetésnek mivel néhány alkalommal pontosan az ellenkezőjét kell tapasztaljuk a gyakorlatban annak, ami a hirdetésben szerepel. Éppen ezért volt kétszeres öröm számomra, hogy a tótkomlósi szövetkezet komolyan gondolja azt, amit hirdetett. Augusztus 16-án küldtem el ugyanis kötésre szánt küldeményemet, s már 24-én kézhez is kaptam az ízlésesen bekötött könyvecskét. Ha a postai szállítás idejét leszámolom, akkor még egyetlen hétre sem volt szükség ahhoz, hogy az ígért rövid határidő teljesüljön. Bízóra benne, hogy ez az egyedi eset munkastílussá lesz az új szolgáltatással jelentkező vegyesipari szövetkezetnél. Ha igen, akkor ők sem fogják megbánni hogy könyvkötészetre „adták a fejüket”, s azok sem, akik élnek ezzel a hiányt pótló szolgáltatási lehetőséggel. Nem egyedülálló, hogy йуеп jól szervezett szolgáltatásról számolhatunk be. Sajnos a következő esetben erről szó sincs. „Becsaptál, becsaptál.»" Keokó Mihály, Tótkomlós, Marx utca 13 szám alatt lakó olvasónk levelének címe — mint ahogy azt sorok között írja is — lehetne az egyik sláger néhány szaval: „Becsaptál, becsaptál...”. S a dolog furcsasága az, hogy míg Bucsáról Szilárd Ádám Tótkomlóst dicséri, Tótkomlósról Kankó Mihály a Békéscsabai Vasipari Szövetkezet szolgáltatását kifogásolja. Arról ír, hogy fürdőszoba olajkályhája víztartályának meghibásodását levélben közölte a Békéscsabai Vasipari Szövetkezettel. Tette ezt azért is, mert a minőségi bizonylaton kedvező mondatot olvasott. — Idézzük a szöveget: „Ha a hibabejelentéstől számított 15 nap alatt a javítást nem tudjuk elvégezni, cserekészülékről gondoskodunk”. Levélírónk azonban 30 napig hiába várt, így újabb levélben kérte az olajkályha víztartályainak javítását. Miután ismételten eltelt 15 nap, Kankó Mihály úgy gondolta, biztonságosabb lesz, ha telefonhoz folyamodik. Így már nagyobb szerencséje volt A bejelentéstől számított harmadik napon egy ifjú szakmunkás kiment levélírónk lakására és megállapította, hogy tartálycserére van szükség, amelyet három napon belül elvégeznek. Hat nap telt el, a tartályt azonban nem cserélték ki. Újabb telefon következett, amelynek nyomán végre elkészült a javítás. Köszönet azonban nem volt benne, mert mint levélírónk írja, a csereként beépített tartály is folyt és a négy rögzítő csavar helyett csak egy fogott. Ezek után Laukó Mihály bekapcsolódott a Csináld magad mozgalomba. Azóta az olajkályha víztartálya jó. Joggal kérdezi tótkomlósi olvasónk: mit szólnának a szerviz vezetői, és dolgozói, ha például gépkocsijuk kerekeit az autószervizben csak egy csavarral rögzítenék? ■ Mi pedig azt kérdezzük: mit szólnának az ilyen szolgáltatók, ha a megrendelő nem fizetné ki alátszatmunkát? A városba " csempésztek" egy szobrot Még az augusztus 20-i ünnepre rendezték, parkosították Békéscsabán a Tanácsköztársaság útja és a Tulipán utca sarkán levő kis teret. Arra a kis térre gondolunk, ahová egykoron egyes álmodozók a városkutat tervezték. Helyette most egy nőalak szobra díszíti a kis parkot. Többen fogadásokat kötöttek már, hogy paraszt- avagy munkás- lányt ábrázol-e a műalkotás, de mivel a szobrot nem mutatta be senki, nem avatta fel, nem leplezte le senki — a fogadások egyelőre eldöntetlenek. Én csak sejtem, hogy munkáslányt ábrázol, mert a helyére való állítás után egy idősebb „szaki" barátságosan kezet rázott vele, elintézve ezzel az avatási ceremóniát is, amely Válaszol az illetékes kapunk augusztus 5-i számá-ban Felpaprikázva címmel kö-zöltünk cikket, amelynek nyomán a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Engelhardt Ferenc vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat eredményéről levélben értesítette rovatunkat, amelyet kivonatosan közlünk: „Vállalatunk boltegységei a zöldség-, gyümölcsellátást többcsatornás árubeszerzéssel biztosítják. Részben a helyi MÉKvállalattól, részben mendén kívüli nagykereskedelemtől és termelővállalatoktól, részben készpénzes felvásárlás útján a helyi termelőktől. A fogyasztói árak kialakítását egységes elv alapján kiadott haszonkulcs szerint kell boltvezetőinknek végrehajtaniuk. Ennek ellenére előfordul, hogy a beszerzési lehetőségtől, valamint az áru minőségétől függően eltérés van azonos fajtájú zöldség-, gyümölcsáruk fogyasztói áránál váltosott belül is. Az eltérés azonban nem lehet ilyen nagymérvű.S Megállapítottuk, hogy a 71. számú zöldségbolt vezetője, a mellette üzemelő 129. számú élelmiszerbolttól segítségképpen jelenteztette át a 15 forint/kilogramm fogyasztói árú zöldpaprikát, mert a 129. számú bolt vezetője előző napokon igényét meghaladó mennyiséget vásárolt fel magántermelőtől magas (12 forint/kilogramm) beszerzési áron Időközben jelentős árcsökkenés volt a zöld paprikánál, de leírás helyett azonos fogyasztói áron másik boltnak is átadva kívánta értékesíteni a magas áron beszerzett árut. A boltvezetőnek ez a tevékenysége bármennyire is költségkímélő szándékú volt, helytelen és ezért felelősségre vonást alkalmazok.” Levelének további részében az igazgató arról tájékoztatta rovatunkat, hogy ismételten utasított minden zöldség-, gyümölcsöt árusító boltvezetőt, hogy beszerzéseiket a napi szükségletnek megfelelően eszközöljék és az indokolt ármódosítást azonnal hajtsák végre. A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Botyánszki János ■ясяшяяяаяяявжяяяявяяяхяеяяяя«яяяяяя1 i 9 Hiányzik a határozottság Csabacsűdről a József Attila utcából kaptunk levelet Paluska Jancsnétól. Arról ír benne, évek óta hiába kérik, hogy ebből az utcából tereljék át a forgalmat a néhány száz méterre levő kövesútira, s így kíméljék meg az utca lakóit attól, hogy egész nyáron szívják a vontatók és más erőgépek által felvert port. A József Attila utca egyik fele ugyanis kövezett, a másik földes, és ez vezet, a termelőszövetkezet központjához, valamint az állami gazdasághoz. Vezet azonban egy másik út is, amelyet a vasúti kereszteződésben sorompó zár el. Talán ez lehet az oka, hogy a kövesutat a járművek vezetői nén szívesen használják. Elmentünk a helyszínre, s így láthattuk magunk is, hogy a nagy forgalmú földút mellett lak, kők, felnőttek és gyerekek egyaránt jogosan panaszkodnak, már tíz éve. A fákat, a lakóházakat kívülről vastagon, belülről is elviselhetetlen módon lepi a gépek által felvert por. Az utca lakóinak panaszát a tanács igyekezett orvosolni A földút végén táblát helyezett el, amely tiltja, hogy a járművek 30 kilométer felett közlekedjenek. Az igyekezet azonban nem érte el a kívánt célt, mivel a por így sem kevesebb. Levélírónknak és rovatunknak is az volna a véleménye, ha a forgalmat átterelnék a kövesútra, megszűnne a valóban, tarthatatlan állapot Ehhez kellene több határozottság a tanács illetékeseitől. Gyakornok 38 évi szolgálattal ? Lapunk belpolitikai rovatának vezetője még június elején írt egy cikket Gyakornokok címmel, írásának mondanivalóját az adta, hogy a tanácsok gyakornoki munkakör betöltésére hirdettek pályázatot. A felhívás tartalmazta azt is, hogy a jelentkező fiataloknak 1 250—1 750 forintig terjedő fizetést biztosítanak és lehetőséget adnak az illetményük kifizetése mellett a továbbtanulásra. az írás adta a tollat idős Bíró Béla orosházi tanácsi dolgozó kezébe. Keserű szájízzel ír az idős közalkalmazott. Visszaemlékezik azokra az időkre, amikor a 30-as években diplomával zsebében nagyon sok értelmiségi nem kapott megfelelő munkát. Egyetért azzal, hogy ma a társadalom sokkal emberségesebb, de nem minden hivatal vezetője. Arról tesz említést, hogy 59 éves, és 38 éve áll közalkalmazásban, a fizetése ennek ellenére csupán 2 350 forint. Ha pedig valamit szól, csak gorombaságot kap. Arról is panaszkodik, hogy a szakszervezet, amelynek alapító tagja, nem foglalkozik munkaügyi problémákkal, mondván, hogy ez nem tartozik feladatai közé, mondván, hogy ez a hivatalvezetés feladata. Nem ismerjük az orosházi tanács munkaügyi gondjait, és nem is kivárnunk beleszólni. Azt azonban megjegyezzük, hogy az idős, sok tapasztalattal bíró közalkalmazottak megbecsülése nem lehet közömbös a hivatalvezetésnek és nem lehet közömbös a szakszervezetnek sem, amely végső soron érdekvédelmi szerv. „Kicsit elkeseredtünk...” írja levelében Havasi Márton, Békéscsaba, Rózsa F. u. 16. szám alatt lakó olvasónk — akinek legutóbbi számunk szerkesztői üzenetében kértük a pontos címét. Amiért elkeseredtek, az pedig a Békés megyei Ipari, Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár Békéscsaba mánk—holnapunk makettjének „hiánya”. Következzék ezek után a levél: „Laikus szemmel is nagyon szép volt (mármint a vásár és kiállítás, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ilyen nagyszabású kiállítást megyénkben még nem láttunk. A szarvasi kisz gyönyörű csillárjaitól a Zalka Tsz csodálnivaló paprikájáig. Egy délután nem is volt elég a sok látnivaló megtekintésére. Üde színfolt volt az ipari gyártmányok között a vadászház és környéke. De a mánka holnapunk markettje előtt egy kicsit elkese Iyedtünk. Hiába kerestük a vasút másik oldalán a holnapot. (Jaminai részen.) Pedig szívesen láttunk volna еду-két üzlet- és szolgáltatóházat, különösen a Tompa utca és a szegedi vasút által határolt területen. Gondolom nem egyedül vagyok, aki megérti a városiasodás mai tempóját. Szeretnénk, ha az illetékesek azt is belátnák, hogy alapvetően a javak megtermelésébe besegít az a 17—18 ezer lelket számláló rész is.4 J 800E5 НЕСШАЯ No3 SZEPTEMBER V «