Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

A várospolitika­i és fórumai Plakátok hirdetik, hangszórók harsogják. Jöjjön, mondja el, milyen legyen városunk 10—15 é­v múlva, hova kell óvodát, s bölcsődét építeni! Ön szerint mi az előbbrevaló — mozi vagy étterem? Az első pillanatban meg­­hökkentőek a hallott monda­tok, az ember önmagától kér­di: Hogy jövök én ahhoz, hogy. 1. / Mi közöm a távlati fejlesztéshez, hiszen nem ér­tek én ezekhez a dolgokhoz. Pedig e felhívás nem utópia, hanem a nyílt várospolitika fontos része, már még csak­­elvétve gyakorolt oldala. Előfordult már, hogy egy­­egy város, község vezetői még a távlati fejlesztési tervek vég­leges jóváhagyása előtt bemu­tatták rajzokon, maketteken a jövőt. Kicsinyített toronyházak, üzletek, széles utak mutatták­ az érdeklődőknek — ilyen lesz 15—20 év múlva az a hely­, ahol most élünk. Ezeknek a távlatoknak azonban csupán egy céljuk volt: megismertetni a lakosságot az elképzelt jö­vővel. És ez ma már kevés. Látni,­­ beleszólni kell a ter­vekbe, elképzelésekbe. Mint ahogy a kongresszusi irányel­vek is fogalmaznak: „A ta­nácsok — amelyekben a nép által választott képviselők az állampolgárok nevében és ér­dekében dolgoznak — nyújt­sanak a lakosságnak az eddi­ginél nagyobb lehetőséget az ■érdemi beleszólásra és ellen­őrzésre Szükséges, hogy a dol­gozó tömegek a politikai köz­élet, valamint az államélet minden területén és szintjén nagyobb arányban, hatékonyab­ban kapcsolódhassanak be az ü­gyek intézésébe.” Nyílt várospolitika. Ez a ki­fejezés fedi azt, amit az irány­­elveik szorgalmaznak. Azt, hogy az „utcáról jövő” ember is el­mondhassa a véleményét a fej­lesztés terveiről, javaslatot te­hessen akár szakembereknek is: véleménye szerint hol, mi­re lenne a legnagyobb szük­ség. Különösen fontos a nyílt várospolitika ebben az időszak­ban, amikor a helyi tanácsok, szakemberek a következő öt­éves tervet készítik elő. Ne szégyelljük kimondani: jó néhány olyan terv készült az elmúlt években, amelyekről ki­derült, hogy nem a legjobbak. Hány kudarctól kímélhették meg, magukat a helyi vezetők, ha a végleges döntés előtt a lakosság, a széles nyil­vánosság segítségét kérik: gyertek, segítsetek, tervezzük együtt — több szem többet lát. Az irányelvek a nyár város­­politikai formáját, kereteit is meghatározzák. „A népfront avassa közüggyé legfontosabb céljainkat... Aktivitásával, ja­vaslataival, bírálatával járul­jon hozzá az állami szervek és a lakosság kapcsolatának erő­sítéséhez, a város- és község­politikai tervek kimunkálásá­hoz és megvalósításához,... a tanácsok feladatainak jobb el­látásához. Az alakuló, formálódó város­­politika egy érdekes példáját is bemutathatjuk. A Hazafias Népfront csepeli bizottsága olyan fórumokat teremtett, ahol minden érdeklődőnek be­számoltak a következő évek fejlesztési tervéről, elmondták elképzeléseiket a tervezők, ve­zetők. Kérték, hogy mindenki mondja el, miként látja legjob­ban a jövő útját, mit tart a megvalósítandó feladatok közül a legfontosabbnak? Választ vártak a több alkalommal is­­ megrendezett fórumokon az­­ üzemi munkásoktól, pedagó­­­ gusoktól, háziasszonyoktól, idősektől és fiataloktól. És­­ mindezt akkor, amikor a város­rész fejlesztési tervei még nem készültek el, még nem döntöt­tek véglegesen az illetékesek. Nyilvánvaló, hogy elhangza­nak a fórumokon megvalósít­hatatlan javaslatok, maxima­lista igények is, de az oda nem illőt félre lehet tenni és csak a fontosat és ésszerűt kell fel­használni. A fórum résztvevői­­ jó ismerői lakóhelyüknek, ők tudják legjobban, hogy mire lenne leginkább szükség. A fó­rumok összegezéseként pedig a helyi tervezők, építészek, város­­rendezési szakemberek, a taná­csi, társadalmi vezetők dönt­hetnek a javaslatok sorsáról, így épülnek majd óvodák, is­kolák, üzletek, szociális léte­sítmények, utak és szórakozó-­­­helyek. A nyílt várospolitikai fóru­mok, tanácskozások politikai haszna is nagy. A vezetők szá­míthatnak az itt élők vélemé­nyére, közéleti szereplésüket közös cél érdekében használ­hatják fel. 1 m: 6 Ülést tartoit­­ az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács módosítot­ta a muzeális emlékek védel­méről szóló 1963. évi 9. számú új törvényerejű rendeletet. Az új­­ rendelkezések értelmében a földben, a vizek medrében vagy másból rejlő, illetőleg az onnan előkerülő muzeális vagy mű­emléki értékű tárgyak, nem­zeti kincsek az állam tulajdo­nát képezik, így az állami szo­cialista tulajdont megillető vé­delemben részesülnek. Az ása­tásokon kívül az építkezéseknél,­­ földmunkáknál stb. feltárt mu­zeális értékeket a helyi tanács­nál be kell jelenteni. A muzeá­lis érték felfedezője és bejelen­tője a tárgy jelentőségétől és értékétől függően elismerésben részesül. Az Elnöki Tanács ezután bí­rákat mentett fel és választott meg, valamint egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) FRISS SZELEK BANKOTOK (3. oldal) HARMINC ÉV A KÖZÖSSÉG SZOLGÁLATÁBAN (5. oldal) HETI RÁDIÓ­­TV-MŰSOR (6. oldal) MRL Kedvezmények a kistermelőknek Tájékoztató a s­­ertéshágó termelésr­ől A sertéshús-termelés helyze-­ téről és a fejlesztésre hozott új­­ intézkedésekről tájékoztatta pén­teken a MÉM-ben az újságíró­kat Váncsa Jenő miniszterhe­lyettes. Elmondotta, hogy az elmúlt évben minden eddiginél töb­bet, összesen egymillió tonná­nyi sertéshúst „termeltek” az országban. A központi felvá­sárlás több mint hatmillió sertést vett át, a kistermelők pedig további 3 millió sertést hizlaltak meg. A sertéshús több mint 60 százalékát 1973-ban a kisüze­miek — a háztáji és kisegítő gazdaságaik és egyéb hizlalók — adták, tavaly 57 százalékos arányban részesültek az összes forgalomból, ezek szerint meg­határozó szerepük van a ser­téshús-termelésben, és így lesz ez a következő években is. A miniszterhelyettes hangsú­lyozta: a háztáji gazdálkodók és kistenyésztők kínálatára­­ hosszú távon is szükség van, a nagyüzemi termelés ugyanis nem fejlődik olyan mértékben, hogy egymaga ki tudja elégí­teni az egyre növekvő hazai sertéshúsigényeket. 1974-ben csökkent a kister­melők tenyésztési kedve. A háztájiból és a kisegítő gazda­ságok állományából 60—80 ezer koca „hiányzik” s ennek ellensúlyozására egész sor in­tézkedést hoztak. Az Állatfor­galmi és Húsipari Tröszt mó­dosította a tavaly november­ben meghirdetett vemhes ko­­casüldő-értékesítési akció fel­tételeit, előnyösebb feltétele­ket teremtettek az akció sikeréhez. A kistermelők egye­bek között garanciát kapnak takarmányok vásárlására. A nagyüzemek felkészülnek arra, hogy 50 ezer vemhes kocasüldőt bocsátanak a háztáji és kisegítő gazdaságok rendelkezésére, az állatokat előnyös feltételek mel­lett vehetik át a kistenyésztők A sajtótájékoztatón a Pénz­ügyminisztérium képviselője el­mondotta, hogy a fennálló adó­zási jogszabályokat nem változ­tatják meg, minden ezzel kap­csolatos híresztelés alaptalan. Egyszerűbbé tették a tiszta jö­vedelem alapján adózó paraszti gazdaságok elszámoltatását; a rendelet — ugyanúgy mint ed­dig — a költségek 40 százalé­kának elszámolását mindenki számára biztosítja. Az efölötti kiadásokat korábban különféle ig­azolásokkal kellett bizonyíta­ni. A fölösleges utánjárás elke­rülésére figyelembe vették azt hogy az állattartásnál a költség­­tényezők rendkívül differenciál­tak, ezért olyan utasítást adtak a tanácsi szakigazgatási szer­veknek, hogy az állattartók ese­­tében a 40 százalékot megha­ladó kiadást a megyei tanács-vb mezőgazdasági osztálya, illető­leg az általa kijelölt szerv (ál­lattenyésztési felügyelőség) szak­véleménye alapján külön igazo­lás nélkül is elfogadhatják. (MTI) Öj Megye 48 szavalója­­ Békéscsabán Ma ©sí© a televízió közvetíti a Józs©f Attila szavalóverseny területi döntőjét Tegnap, pénteken délelőtt a békéscsabai­­Városi Tanács dísztermében Babák György, a tanács elnökhelyettese nyitotta meg a József Attila országos szavalóverseny területi döntő­jének kétnapos eseménysoroza­tát. Rövid beszédében először üdvözölte Bács-Kiskun, Csong­­rád, Hajdú-Bihar, Szolnok és Békés megye 48 fiatal szavalóját és a zsűrit­ő elnökét, Simon­­ István költőt és tagjait, Dorogi Zsigmondot, a Magyar Rádió­­ irodalmi osztályának vezetőjét, Debreczeni Tibort, a Népműve­lési Intézet osztályvezetőjét, Hárs Györgyöt, a Magyar Tele­vízió ifjúsági osztályának szer­kesztőjét és Éless Bélát, a Nép­művelési Intézet munkatársát. Babák György beszédében emlékezett a hetven éve szüle­tett költőre, a szocialista magyar líra megteremtőjére, akinek hi­te, lobogása hétköznapjaink al­kotó munkájában, a haladás­ban él tovább. József Attila verseivel, az ő nyomdokában já­ró mai magyar költők alkotásai­val beszélnek erről a verseny részvevői, az öt megye fiataljai. A megnyitó után a 48 fiatal­­ csapatok tagjai és egyéni versenyzők — először egy álta­luk választott verset mondtak el a zsűri és a szép számú kö­zönség előtt, majd a zsűri által kijelölt költemények következ­tek. A pénteki napon válogat­ták ki a versenyzők közül azt a nyolc fiatalt, akik ma este a te­levízió és a rádió nyilvánossá­ga előtt is szerepelnek. Csontea n­yura, Szentesről siksieli a területi döntőre. Pilinszky A Szencis fogoly című­ vasári navalla a csongrádi versenyük )

Next