Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-07 / 56. szám
1978. március 7., kedd A magyar filmélet a pécsi tükörben Többszörös jubileum keretében rendezték meg februárban Pécsett, a magyar játékfilmek éves szemléjét. Tizedik volt ez a megméretés a magyar játékfilmszemlék sorában, és egybeesik a magyar filmszakma államosításának harmincadik évfordulójával. Mint minden szemlén, az alapvető cél az volt, hogy mind a magyar film mai helyzetét, mind pedig az elmúlt egy esztendő eredményeiből és fogyatékosságából adódó tanulságokat és az ezekből következő feladatokat felmérjék, elemezzék a filmalkotók, kritikusok és a filmforgalmazás szakemberei. A X. magyar játékfilmszemle programja rendkívül gazdag, sokszínű volt. (Hatszáznál több hazai szakember és nyolcvan külföldi filmes fordult meg a szemlén.) A nyilvános vetítéseken tizenhárom olyan filmet mutattak be, amellyel a legutóbbi filmszemle óta már a közönség is találkozhatott, és tizenkét új film ősbemutatóját rendezték meg. Ezeken kívül a Balázs Béla Stúdió tagjainak, valamint filmművészeti főiskolásoknak a filmjeiből több összeállítást mutattak be. A vetítésekhez kapcsolódott a különböző főiskolákon, illetve egyetemeken rendezett három nagyszabású ankét. A szemle során Pécsett rendezték meg a szocialista országok filmforgalmazási vezetőinek nemzetközi tanácskozását, a szemle munkáját pedig négy ankét egészítette ki. Ezek közül az egyik forgalmazási kérdésekkel foglalkozott, különös hangsúllyal a mozin kívüli — filmklub, társadalmi forgalmazás — bemutatásokra. A másik tanácskozás a stúdiók műhelymunkáinak időszerű kérdéseit kívánta megvitatni. Izgalmas és érdekes volt a fesztivál központi vitájának szánt, Magyar játékfilm 1977 című ankét, amelynek bevezető előadását Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes tartotta, valamint az a találkozó, amelyen a szemlén részt vett külföldi szakemberek mondták el véleményüket a magyar filmművészetről. Igen sok tanulsággal szolgált a X. magyar játékfilmszemle. Az újonnan bemutatott filmekből már leszűrhető egy figyelmet érdemlő törekvés. A tizenegy új filmből négy játékfilmstúdiókban készült dokumentumfilm, illetve dokumentarista eszközökkel készült film, és három olyan, amelyben elsődlegesen vígjátéki törekvések fedezhetők fel. Ez utóbbi azért érdemel figyelmet, mert hosszú évek óta igen nagy hiány az úgynevezett szórakoztató film, de az elmúlt év legnagyobb sikere is ebben akategóriában jelentkezett András Ferenc Veri az ördög a feleségét című filmjével. Ezt a törekvést tükrözte most Zsombolyai János Kihajolni veszélyes, Dömölky János Amerikai cigaretta és Gazdag Gyula Kétfenekű dob című filmje. Az előbb említett dokumentarista vonás ugyancsak megkülönböztetett figyelmet érdemel, mert úgy tűnik, hogy ez a fajta témamegközelítés és ábrázolásmód lehet a magyar játékfilm megújulásának egyik útja. Ez a hipotézis természetesen vitatható, de az e kategóriába sorolható, Pécsett most látott filmek mindegyike igen értékes alkotás. Ilyen Schiffer Pál Cséplő Gyuri című, egy húsz év körüli cigány fiatal életének sorsdöntő epizódját bemutató és magával Cséplő Györggyel eljátszatott dokumentumfilmje, Dárday István Filmregény című alkotása, amely a korábbi jutalomutazás eszközeivel készült és három nővér életepizódjaiban társadalmunk mai problémáinak egész sorát tükrözte. Igen jól sikerült Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Két elhatározás című, egy idős rimóci parasztasszonyt bemutató dokumentumfilmje, és bár más jellegű Rózsa János alkotása, a Mohácsról szóló, eleve vitatémának szánt és egy még el nem ült vitát folytató, Csatatér című munkája. Természetesen figyelmet érdemelnek a hagyományosabb eljárással készült filmek is, különösképpen a már nagyközönségnek azóta be is mutatott Fátori-film, a Magyarok, valamint Rényi Tamás K. O. című nagyszerű munkája. De érdemes várni a moziban Sára Sándor Nyolcvan huszárjának és Gaál István Regáléjának bemutatását is. összegezve: a pécsi szemle sokoldalúan diagnosztálta a mai magyar filméletet. Receptet már kisebb mértékben adhatott a továbbhaladásra, de a feladatok a ténymegállapításokból nagyrészt automatikusan következnek. Benedek Miklós Kürti András: Csókol, Renate 19. Ne adj isten tűz támad, vagy sürgős ügyben keresnek valakit, esetleg telefonüzenetet kell továbbítani, és így tovább. Nagy Erik, mit tehetett volna most beleegyezett, azok ketten felszerelték a kamerát és a félgömböket, felrajzolták a lila kört. Egy hellyel megint kevesebb ahol kedvünkre szidhatjuk a Törpét. Ami pedig a barátainkat illeti, majd jönnek ők is. Egyelőre Kis Erikért teszik tűvé a várost. — Megint világgá ment? — Persze. Búcsúlevelet is hagyott. Minthogy a rá bízott feladatot nem tudta teljesíteni, nem jelezte idejében az ellenség közeledtét, nem érdemli meg a bizalmunkat, elbújdosik. — Arról van szó fordul felém Renate kacagva—, hogy ez a Kis Erik igencsak önérzetes legényke, valóságos spártai jellem. Ha hibát követ el, szigorúan megbünteti magát. Havonta legalább egyszer világgá megy. Ilyenkor a fél város őt hajkurássza. Ha nem is találják meg, azért vacsorára mindig előkerül. Spártai jellem, de enni is nagyon szeret. ■ Hans ellöki magát a faltól, odagurul hozzánk. — Ezt elhoztam — nyújtja a táskámat —, miért fáradna még vissza érte? Tessék, még előzékeny, figyelmes is, azt is megnehezíti, hogy nyugodt lélekkel gyűlöljem! Nehézkesen letelepedik ő is a gyepre, hja, a pocak... — A kibernatikának egyik válfaja — kezdi átmenet nélkül — az élő szerezetnek e tudományág szempontjából való vizsgálatával foglalkozik. Ez a biológiai kibernetika. Tanulmányozza az élő szervezetekben végbemenő életfolyamatok tudatos és nem tudatos, azaz vegetatív szabályozását. Nos, az öreg profnak sikerült egy olyan készüléket konstruálnia, amely megszorításokkal ugyan, de utánozni képes bizonyos emberi képességeket. Ezek közül a legfontosabb az önfejlesztő potenciál. — Az micsoda? — szakítom rögtön félbe, mert azt már megtanultam, hogy ha menet közben nem magyaráztatok meg magamnak bizonyos fogalmaikat, jön a fejgörcs. — Egyszerűen azt jelenti, hogy a Törpe nemcsak azoknak a feladatoknak a megoldására alkalmas, amelyeket előzőleg a programozója beletáplált, hanem e feladatok végrehajtása nyomán szerzett tapasztalatok felhasználásával módosíthatja, javíthatja, újakkal egészítheti ki feladatkörét. Azaz nemcsak ő befolyásolja tevékenységével a környezetét, hanem folyamatosan lépést igyekszik tartani a részben az ő működése folytán is változó környezettel, önmagában véve ez nem új felfedezés, ez a kibernetika egyik sajátossága. Minőségi ugrást a mi esetünkben az jelent, hogy a Törpe egy hatalmas automata -hálózat parancsnoki pontján, egy gyárváros életének, fejlődésének szinte mindenoldalú ismeretével rendelkezve működteti ezt a bizonyos önfejlesztő készséget. — Hogyne, feltűnt nekem. — A Törpe szereltette le őket. Rájött ugyanis, hogy a kibauthálózat mellett ez nem gazdaságos, emellett kezdetleges is. Sokkal egyszerűbb, ha az, aki telefonálni akar, beáll vagy beül a lila körbe, közli, hogy kivel akar beszélni, és a kihúnt pillanatok alatt megteremti az összeköttetést. Ha a hívott fél nem tartózkodik a helyszínen, az automata meg tudja mondani, hogy hol van, feltéve,ha az illető bejelentette neki, vagy az automata valahol érzékeli a jelenlétét. Ezenkívül tárolhatja is az üzenetet, amelyet aztán pontosan továbbad az illetőnek, amint az visszatér. Nálunk most már nincs téves kapcsolás, vonalbontás, áthallás, kábelbeázás, huzalszakadás, s a többi, mert a beszélgetések rádióhullámok segítségével bonyolódnak le. A hagyományos telefonnak mindössze az interurbán kapcsolásoknál van részleges szerepe (Folytatjuk) Tudjunk meg többet a Szovjetunióról! Megyei vetélkedő Békéscsabán 33 középiskolájából két és fél ezer diák közül jutott tovább a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola két csapata, a Sebes . Nem mondana erre egykét gyakorlati példát? Akkor könnyebben megérteném. György Közgazdasági Szakközépiskola dákjai, két csoport a gyulai Erkel Gimnáziumból, a mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium, a szarvasi Vajda Péter és az orosházi Táncsics Gimnázium egy-egy csapata. Kilencediknek még a gyomai Kiss Lajos Gimnázium diákjai is bejutottak a döntőbe, ők azonban sajnos nem voltak ott vasárnap az ifjúsági és úttörőházban. — Kérem. Lássuk csak ... Talán észrevette már, hogy Aarlesben nincs telefonkészülék. Izgalmas, szép fordulókat pergetett egymás után szellemesen, játékosan, hangulatosan dr. Agárdi Tamás a Magyar Televízió riportere. Hat menetben adtak számot a csapatok ismereteikről, például a Szovjetunió új alkotmányával, ipari létesítményeivel, politikai egyezményeivel kapcsolatban. Láthatóan tetszett a fiataloknak az az interjú játék, amikor gyors reagálásokkal, ügyes válaszokkal kellett helytállniuk riporterként, vagy a BAM- építkezés munkásaként, esetleg tajgakutatóként. A verseny országos szervező bizottságának tagja, Baranyi Sándor, aki a Lapkiadó Vállalat vezető munkatársa, zsűrielnökként gratulált a felkészítő tanároknak és értékes jutalmakat osztott ki a csapatoknak. Az első helyezett az orosházi Táncsics Gimnázium fiúcsapata lett, a második pedig a békéscsabai Sebes György Szakközépiskola lánycsapata. A két csapat március 31-én a területi döntőn találkozik újra, ahol négy megye legjobbjai versenyeznek a továbbjutásért Békéscsabán. Bede Zsóka — Jaj, nagyon szeretnénk továbbjutni a területi döntőre — sóhajtott izgatottan egy hosszú hajú kislány a 6-os asztalnál. — Hogy mikor készültünk a Szovjetunióból? Hát majdnem éjjel-nappal. Bújtuk a Szovjetunió című folyóirat szeptembertől áprilisig megjelent számait, de mindez még nem elég a tudáshoz! Lexikonokból, könyvekből, térképekről, újságokból kellett pontosan utánanézni minden fontosabb adatnak, hogy naprakészen ismerjük az óriási ország embereinek életét, a legfrissebb gazdasági, társadalmi, kulturális és sporteseményeket. Vágvölgyi Gáborné és dr. Káló Lajosné tanárnők segítettek a Selkes György Közgazdasági Technikum és Szakközépiskola diákjainak, hogy tudásuk alapos és sokoldalú legyen a „Ki tud többet a Szovjetunióból, a Szovjetunióról ? című középiskolai vetélkedő megyei döntőjén. • Nagy volt a tét, erős mezőnyben verekedte át magát az a 8 csapat, amelyik vasárnap délelőtt vetélkedett a versenyen. A megye Végvári Tamás a szarvasi Vajda Péter Gimnázium lányainak válaszát hallgatja Holtversenyben vezettek a Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola lányai az orosháziakkal együtt, csupán az utolsó pillanatban lettek másodikok Fotó: Demény Gyula KÉPERNYŐ Gorkij színeiben A nézők között feltehető, voltak olyanok, akik tudták, hogy Gorkij „Cselkas” című novellájából sikeres forgatókönyvírói és rendezői munka, jó operatőr és két kiváló színész elragadó tévénovellát készíthet. Nyilván voltak, akik csak sejtették ezt, mások pedig — a milliós többség — jobb híján kapcsolták be a készüléket. Senki sem csalódott. Már a kezdő képsoroknál kiderült, hogy Gaál Isttván rendező és a forgatókönyv írója Gorkijhoz való hűségben látott munkához, és a különben is szerencsésen filmre vihető novellát képi nyelvre ugyanúgy közérthetően és állandó feszültségben transzponálta, ahogyan a novella hat olvasójára. Meggyőződésem, hogy ilyen alkalmakkor kötelező a figyelemfelhívás: ez a tévénovella az igazak közül való, nem beszél mellé, nem blöfföl, nem akar minden áron és feleslegesen új formákat keresni, és ennek ürügyén egészen a formalizmusig tévelyegni, mint annyi más „itt és most” korszerűnek hazudott törekvés és végeredmény a művészetek legkülönbözőbb ágazatában. Gaál Istvántól olyan meszszire volt ezúttal (és van máskor is) a semmit formai bravúrokkal eltakarni, mint a közmondásban Makótól Jeruzsálem. Abból kell tehát kiindulnunk, hogy a „Cselkas” tévéváltozata „Vámhatár” címmel hűséges az íróhoz, és dúsítva a képi formanyelv lehetőségével, tökéletesen adja vissza az eredetit, két teljesen különböző ember erőszakosan létrehozott kapcsolatának bonyolult drámáját. Jellemző drámáját természetesen, hiszen Cserkas és Gavrila személye, helyük a kor orosz társadalmában az egész korszakot jellemzi, amelyben éltek. Gorkij, aki számos művében elmesélte, hogyan lett novgorodi csavargó suhancból író, ismeri a csavargók világát. Ha nem utalnánk remekére, az Éjjeli menedékhelyre, ebből az egyetlen novellából is kétségtelenül éreznünk kellene a közvetlen élmény fűtöttségét, az átélt nyomorult élethelyzet esendő, szánandó, elítélhető de lélekben nem mindig utolsó állapotait. Mert Cselkas züllött ugyan, de nyílt szíve van, szeretetre is képes lenne, ha az egész közeg, amelyben él, ne arra ösztönözné percről percre, hogy gonosz legyen, hogy gyűlölködni tudjon, és közben úgy fogja fel a világot, ahogy van. Amikor pedig felbukkan mellette a primitív lelkű Gavrila, aki nem lát tovább annál, hogy „a föld a szülőanya”, a föld a minden; hogy akinek van, az boldog, akinek nincs, az boldogtalan, szegény és nyomorult; akkor Cserkas megzavarodik, álmodozóvá lesz és majdnem ráfizet, mert a pénz bűvöletében Gavrila is megváltozik : gyilkolni lenne képes érte. Roppant ívű konfliktus! És, hogy a Cserkast alakító, szuggesztív egyéniségű francia színész, Georges Wilson, Gavrila szerepében pedig a mind sokoldalúbbá váló Madaras József vett részt ebben a Gorkij-követésben : a siker bizonyos volt. A „Vámhatár” színes. Alkalmam volt színes televízión látni, mondhatom: ez az igazi ! Kérdés csupán : fekete-fehéren hogyan hatott az egész? Feltétlenül hiányzott a hatásfokozó színek észrevétlenre hangolt bűvölete! Később azon töprengtem, miért nem érdemel több figyelmet és ráfordítást a színes televíziózás? A készülékek árát és a választékot tekintve is?! Ideje lenne. Sass Ervin