Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
a 1979. október 14., vasárnap üréstáj KULTURÁLIS MELLÉKLET Gyöngyösi látogatás Hazánk egyetlen fennmaradt középkori kolostorkönyvtára Az ősidők óta lakott település felbecsülhetetlen értékű — és 1953 óta a Széchényi Könyvtár gondozása alatt álló —műemlék könyvtára május 25-én költözött vissza eredeti helyére, a volt ferences kolostor épületébe. A hányatott sorsú könyvtár életében ez már a negyedik költözködés volt. Először az egyházi gyűjtemények államosításakor szállították el a könyveket az egykori jezsuita kollégium épületébe. Később azonban a zeneiskolának kellett itt helyet biztosítani, s így az értékes állomány átkerült az Orczy-kastély földszintjére. Az itteni rossz körülmények, nyirkos, salétromos falak fenyegető veszélyétől csak gyors intézkedéssel, az állománynak az emeleti termekben történő elhelyezésével lehetett megmenteni a pótolhatatlan könyveket. 1977-ben a helyszűkében levő Mátra Múzeum etermeinek kiürítése is szükségessé vált. Ekkor határozták el a Széchényi Könyvtár munkatársai, hogy az értékes gyűjteményt az eredeti szakrendben, a korabeli polcokon, régi helyén állítják fel újra. Ez a hely pedig a Vak Bottyán hamvait is őrző ferences templom és kolostor, amelyet a XIV—XV. század fordulóján, gótikus stílusban építettek. Az egyik legrégibb A gyöngyösi az egyik legrégebbi azok közül a ma is meglevő könyvtárak közül, amelyeknek állománya a XVI. század óta sok veszteség után, de mégis kezdeti arculatában maradt fenn. A gyűjtemény eredetileg az ottani ferences kolostor könyvtára volt. A rendházat először egy 1475-ben kelt oklevél említi, de alapításának valószínű időpontja már a XIV. századra esik. A körülbelül 16 ezer könyvet számláló könyvtár nem állományának nagysága vagy korai alapítása miatt érdemel fokozott figyelmet, hiszen kötetszámában elmarad a korabeli könyvtárak mögött, s legrégibb kéziratai is csak a XV. századból származnak. Értéke elsősorban abban rejlik, hogy különleges művelődéstörténeti bizonyítékokkal szolgál, valamint abban, hogy saját anyaga mellett több megszűnt ferences rendház középkori köteteit is tartalmazza. A törökök ugyanis a hódoltsági területeken csak a gyöngyösi és a szegedi kolostort tűrték meg. De a barátok nemcsak a török és a császári, hanem a magyar hatóságoktól is folyamatosan oltalomleveleket szereztek működésük és szabad mozgásuk biztosítására, így az elpusztult kolostorok tagjai a XVI. században Gyöngyösön kaptak menedéket, s természetesen könyveiket is magukkal hozták ide. Ezernél több régiség A könyvtár anyaga régiségekben igen gazdag: 200 ősnyomtatványt, 250 régi magyar és 900 XVI. századi könyvet mondhat magáénak. Talán ezek közül is legértékesebb Temesváry Pelbárt vallásos jellegű prédikációgyűjteménye, valamint Paratusnak az 1503-ban Strassburgban nyomtatott könyve, a Gyöngyösi toldaléknéven ismert nyelvemlék. Szintén nagy értéket képvisel a több ízben provinciálissá választott Újlaki Imre tulajdonát képező kötet, amely Cicero, Homérosz és Persius művei mellett Johannes de Lancrut és Heinrich Stromer matematikai tractusát is magában foglalja. A latin és görög nyelven egyaránt beszerzett prédikációgyűjteményeken kívül szívesen vásárolták meg , látták el lapszéli jegyzetekkel a vallással vitázó, antiklerikális műveket is, továbbá a magyar szépirodalom legkiemelkedőbb alkotásait. A gyűjtemény értékét emelik azok a magyar és szlovák nyelvű bejegyzések, amelyeket a régi könyvekbe a nagyrészt jobbágyi sorból kikerült ferences barátok írtak be. Ezek számunkra a könyvet használó nevén kívül (a barátok szegénységi fogadalmuk értelmében csak használatra birtokolhatták a gyűjtemény darabjait) a vétel helyét, időpontját, árát, valamint számos népi hiedelmet, babonát, éneket és — kolduló, gyógyító rendről lévén szó — gyógymódot örökítettek meg, így például Jacobus de Vorogine dominikánus legendáriumának a könyvtábláján olvasható feljegyzés a Contra pedagramamen receptet ajánlja a köszvény ellen. Bizonyítanak a könyvek A gyűjteményt szemlélve végigkísérhetjük egy középkori könyvtár fejlődését, láthatjuk, hogy az állomány gyarapodása a múlt század második feléig, a Szent Bonaventura szeminárium megalapításáig tartott, ezután inkább a papnevelde könyvtárát fejlesztették. Az 1700-as évek közepén a szerzetesek több száz művet újraköttettek. Ennek alapján arra következtethetünk, hogy ez idő tájt központi rendelet szabályozta a ferencesek tulajdonában levő könyvállomány ilyesfajta védelmét. A könyvtáblák possessorbejegyzései sok értékes történelmi felfedezést segítettek elő vagy egyes, régebbi feltételezéseket támasztottak alá. Ezek segítségével lehetett bizonyítani például azt, hogy a legtöbb külföldi könyv pár évvel, de legkésőbb néhány évtizeddel megjelenése után a magyar olvasók kezébe került. Az egyik könyv lapjára írt görög nyelvű sorok pedig napvilágra juttattak egy olyan tényt, amelyről eddig nem volt tudomásunk, nevezetesen azt, hogy Debrecenben élénk könyvkereskedelem folyt. A helytörténeti kutatásokat segítik azok az 1700 és 1800 között kiadott aprónyomtatványok (üdvözlő- és gyászbeszédek), amelyek egyetlen példánya a gyöngyösi könyvtárban található meg. Külön műfajt képeznek a teológiai tanulmányok elvégzésekor tartott ünnepségek ajándékkönyvecskéi. A pappá avatás előtt a szerzetesek felkeresték a helyi könyvesboltokat, és felvásárolták a nagyobb példányszámban kapható műveket. Ezekből a dokumentumokból összeállíthatnánk a környék, a helység történetét, felvázolhatnánk az itt élők családfáját, ugyanis a barátok minden egyes példányhoz készítettek néhány élőoldalt, amelyek az értekezés tézisein kívül a vezető professzorok, a disszertálók és világi jótevőik, földesuraik nevét is tartalmazzák. Szántszándékkal hagytam a felsorolás végére a könyvtár egyik „volt” ritkaságát, a háborús események idején eltűnt Fustus bibliát. Eltűntével nem csak óriási anyagi (körülbelül egymillió dollárt ért), de pótolhatatlan szellemi értéket is veszítettünk, hiszen hazánkban ez volt az egyetlen, világviszonylatban is számontartott példány. A testükkel védték Keresztury Dezső akadémikus mondta a nyár eleji megnyitó beszédében: „Az, hogy ez a könyvtár egyáltalán megmaradt, néhány — pozitív őrült — partizán munkájának köszönhető, akik igen nehéz körülmények között is azt mondták: amit ez a nemzet létrehozott értékekben, azt a legnagyobb érvényben is meg kell próbálni megmenteni, hogy továbbadhassuk kötelező hagyományként az utánunk következőknek. Ez a kis könyvtár méltó helyre került, szép elhelyezésbe, és minden remény megvan arra, hogy tovább fog élni, jó szívek fogják őrizni”. Az „őrzőknek” csak azt kívánhatjuk, hogy olyan szeretettel viseljék gondját az állománynak, mint annak létrehozói tették, akik a legenda szerint a múlt század eleji tűzvész idején testükkel és csuhájukkal védték a könyveket a pusztító lángoktól. Gondosságban, vigyázatosságban nincs is hiány. A Széchényi Könyvtár két konzervátora évente átvizsgálja, rendbe hozza a könyveket. Az ily módon karbantartott gyűjtemény egyelőre csak szombaton és vasárnap délelőtt, később remélhetőleg néhány napon hét közben is fogadja a látogatókat. Mátraházi Zsuzsa Zsáky István: Falusi udvar Zsáky István: Téli Körös-part Kanizsa József WW Őszi ballada öszvércse-szél tépi a lombtollakat Vörösréz-kétforintost bújtat az alkonyat Kánya károg a szántáson öreganyám haja úszik a szélben Itt matat mögöttem a tél Favillákat tart a kezében Zelk Zoltán versei: Mikor a rím írta a verset Az volt a jó világ, mikor a rím írta a verset, mikor a rím maga mögé hívta a szavakat, a költőnek dolga más nem akadt, csak cím kellett a vers fölé, s már úton a csapat: fölvirágzott szavak futottak és futottak és futott velük a vak, fehér botját térdén eltörve, minden utakon átszaladt! Idegen vánkoson Idegen vánkoson idegen álmokkal vitázva úszik a fehér kórházi vaságy, vetül a budai tetőkre árnya. Hallom, egy utcára dobott kölyökkutya vinnyog a sárban, magamhoz intem, nyúlok is érte —, lábamnál kuporog a háta. Aludjunk loncsos szívű kiskutyám, tegyük el magunk éjszakára, jön úgyis majd a reggel, s visszaránt a lakhatatlan valóságba! Pályázati felhívás A Magyar Írók Szövetsége kelet-magyarországi csoportja Békés megyei tagozata, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Békés megyei bizottsága és a Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya támogatásával pályázatot hirdet a megyében élő és a megyéhez kötődő alkotók számára a következő műfajokban: Vers. A pályázó több verssel vagy egy versciklussal szerepelhet, de a terjedelem ne haladja meg a 250—300 sort. Novella. A pályázó 1-2 művet küldhet be, művenként a felső határ egy szerzői ív lehet. Szociográfia. A pályázó szociográfiai riporttal vagy tanulmánnyal szerepelhet. A felső határ terjedelemben egy szerzői ív lehet. Néprajz. A pályázó elsősorban ismeretterjesztő célokat szolgáló pályaművet küldjön be. A felső határ terjedelemben egy szerzői ív lehet. Csak nyomtatásban meg nem jelent művel lehet pályázni. A pályázat jeligés. Kérjük, hogy a pályázó pályamunkájához kapcsolt lezárt borítékban közölje nevét, lakcímét és munkája jeligéjét. A borítékra írja rá: „Irodalmi pályázat”. Eredményhirdetés: 1980. május 31. (Helyéről és idejéről a kiíró szervek a díjnyertes pályázókat külön értesítik.) Pályadíjak minden műfajban: I. díj: 5000 forint, II. díj: 4000 forint, III. díj: 3000 forint. Pályamunkák színvonalától függően a bíráló bizottság az egyes díjakat megoszthatja, illetve nem adja ki. A pályadíjakon kívül indokolt esetben a bíráló bizottság jutalmakat is odaítél. A díjazott és jutalmazott pályamunkák első közlésének jogát a pályázatot meghirdető szervek fenntartják maguknak. A pályázat beküldési határideje : 1980. február 15. Cím: Új Aurora szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, István király tér 9. sz. A határidőn túl érkező pályamunkákat a bíráló bizottság nem veszi figyelembe.