Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

1980. június 1., vasárnap SPORT SPORT SPORT A népstadionban: Magyarország-Skócia 3-1 Cl—6) Megérkezett a hivatalos TASZSZ-jelentés a pénteki harkovi Szovjetunió B—Ma­gyarország B válogatott lab­darúgó-mérkőzésről, amely 5:1-re végződött. A félidő azonban nem 2—1, hanem 2—0 volt a hazaiak javára. A gólokat Kazacsenko (2, egyet 11-esből), Gázzá­jev (2) és Szuszlopanov, illetve Dárdai (11-esből) szerezte. Biztos győzelem a kézilabda rangadón Bcs. Előre Spartacus— Borsodi Bányász 16—12 (12—9). NB I. B női. Békés­csaba, 500 néző. V: Bartos, Ratkó. Előre: Bjelik — Ki­­suczki 3, Rácz 2, Tobakné, Jakab 6, Kománné 2, La­­czó. Csere: Aradszki (kapus), Mezővári 3, Oláh, Vacsi, Varga. Edző: Szabó Károly. A vendégek kezdtek jobban, 4—2-re elhúztak, de ezután a csabaiak vették át a játék irányítását, formás akciókat vezettek, melyeket rendre góllal fejeztek be, s 8—4-re fordítottak. Ezután felváltva estek a gólok. Fordulás után — az eső jóvoltából — csú­szóssá vált a talaj, a labda, s ez sokat rontott a játék szépségén. Végül is nagy taktikai csatában biztos, megérdemelt lila-fehér siker született. Az Előrés lányok­nak ezen a délutánon nem volt gyenge pontjuk, úgy támadásban, mint védeke­zésben jobbat nyújtottak. Bajnokságok előtt Éremesélyes úszóink Július közepétől legjobb úszóink az olimpiai verseny­­sorozaton lépnek rajtkőre. Hamarosan az is eldől, hogy kik alkotják a magyar csa­patot a moszkvai összecsa­pásokon. Ebbe megyénk négy úszószakosztályának versenyzői nem szólhatnak bele. Persze ez érthető, hi­szen napjainkban is csak utánpótlás korú sportolókból áll megyénk úszósportja. Azonban így is izgalmas versenysorozatra készülnek a gyulaiak, békéscsabaiak, tót­­komlósiak és a nagyszénási­­ak, hiszen az olimpiával egy időben kezdődnek a fiatalok korosztályos bajnokságai. Rögtön elsőként Gyula ad otthont az országos gyer­mekbajnokságnak — július 18. és 20. között —, amelyen hazánk legjobb 13-14 éves úszói lépnek rajtkőre. Nem véletlen, hogy Gyula városa kérte a versenyrendezés jo­gát, hiszen e korcsoportban kiemelkedő képességű ver­senyzői vannak. Így a szak­vezetés sokat vár a GYSE-s Kovács Lacitól, aki két esz­tendővel ezelőtt — egy kor­csoporttal lejjebb — már do­bogóra állhatott a pillangó­úszás versenyszáma után. Az előző úszóidényt jóllehet ki­hagyta, pontosabban egy évet pihentették a fiatal verseny­zőt, de 1979 szeptemberétől újra csatasorba állt. Idei eredményei biztatóak, s mél­tán várja a megye úszó­sportját szerető közönség, hogy a gyulai bajnokságon újra döntőbe, sőt a dobogóra verekedje magát. Ugyancsak jó eredményt várnak a szintén gyulai Je­szenszky Attilától, még ha első éves is korcsoportjában. Hasonló döntőbe­­ jutási re­ményekkel utazik a szom­széd városba a békéscsabai Fájó Csilla, aki a tavaszi versenysorozatokon az aranyjelvényes szinthez kö­zeli eredményt ért el pil­langó és vegyesúszásban. A gyulai versenyt követi az országos úttörőbajnokság, amelyet Dunaújvárosban rendeznek meg. Ezen a 11-12 évesek mérik össze tudásu­kat, s itt ugyancsak akad megyei versenyző, aki dön­tőbe kerülhet, sőt, dobogóra is állhat. A gyulaiak közül erre nagy esélye van Ré­vész Irmának, aki gyors­úszásban érhet el kimagasló eredményt, a békéscsabaiak közül pedig Fekete Andreá­nak van éremszerzési lehető­sége, aki elsősorban vágta­számokban rajtol majd. De döntőbe kerülhet még raj­tuk kívül az ugyancsak bé­késcsabai Herczeg Éva, Tóth Gabriella, Tószegi Edit, a fiúk közül pedig Matuska Zoltán. Az előbbi pillangó­úszásban, az utóbbi kettő pedig haton. A legnagyobb dobogóesélyes mindenkép­pen a 12 esztendős Tóth András, aki ebben az évben minden 100 méteres gyors­úszószámot megnyert. Ugyancsak az úttörők or­szágos bajnokságán tehet el­ső ízben nagy lépést a dön­tőbe kerülésért a békéscsa­bai és a gyulai leány ve­gyes-, illetve gyorsváltó. Mindkét szakosztálynak ki­egyensúlyozott csapat van, hiszen a „kiegészítő” ver­senyzőiket is a legjobbak kö­zött tartják számon. Augusztus első hétvégéjén adnak randevút egymásnak a 9—10 évesek Tatabányán, ahol az országos delfin­­korosztályúak bajnokságát rendezik meg. Talán itt van a legkevesebb esélyük a me­gyei versenyzőknek a dön­tőbe jutásra, de meglepetést tartogathat a gyulai Je­szenszky Ákos, és a békés­csabai Csabai Zoltán. A del­finek közül az idén a leg­kiemelkedőbb eredményt a tótkomlósi Szokolai Csilla érte el pillangóúszásban, így méltán várja a szakvezetés, hogy az augusztusi verse­nyen döntőbe kerüljön. Összegezve a lehetősége­ket, mindenképpen nagyobb az esély az utánpótlás korú­ak körében a pontszerzésre, mint a korábbi években. Nem volt az elmúlt évtized­ben ennyi tehetséges úszó egyszerre a megyében, mint manapság. Így méltán vár­hatjuk a fiataloktól az ered­ményes szereplést, s remél­jük, a következő hónaptól jó eredményekről adhatunk számot lapunk hasábjain. S bízunk abban is, hogy a kö­vetkező években is hallunk majd róluk. Jávor Péter Edzők az esélyekről NB II-es labdarúgó-együttese­ink a tabellán elfoglalt helye­zésük miatt nem a legkedve­zőbb pozícióból vágnak neki az idény 36. fordulójának. A Bes. TASK együttese a bajnoki ta­bella második helyén álló Szol­noki MÁV MTE-vel mérkőzik hazai környezetben, a szarvasi­ak a Debreceni Kinizsit, az orosháziak az Olefin SC-t lát­ják vendégül. A GYSE gárdája a Miskolci VSC otthonába láto­gat. Az együttesek szakvezetői az összecsapások esélyeiről a következőket mondták. Barázs György (Szarvasi FSSC): — Sorozatos játékvezetői tévedé­sek miatt érdemtelen vereséget szenvedtünk Nyírteleken, az Asztalos J. SE ellen. Ami ne­hézzé teszi a helyzetemet, az az, hogy több sérült játékossal tértünk haza a mérkőzésről. Oravecz és Durucskó játékára a tavaszi szezonban már nem is számíthatok. Két-három játékos szereplése a soron következő mérkőzésen is bizonytalan. A Debreceni Kinizsi a tavaszi sze­zonban olyannyira jól szerepelt, hogy talán még a kiesést is si­kerül elkerülnie. Így ismét igen nehéz mérkőzés előtt állunk, de bízom a hazai közönségben, és abban, hogy játékosaink felnő­nek a feladathoz, s itthon tud­juk tartani a két pontot. A kezdő t1-et az alábbi keretből jelölöm ki: Pocsai, Széplaki, Soós. Talapa, Plastyik. Bánáti, Kajtár, Petykó. Bálint, Paulik. Tabár, Kóczián. B. Tóth, Iva­­nov és Tóth. Klejbán Antal (Orosházi MTK): — Nem mertem volna hinni, hogy ilyen válságos helyzetbe kerülünk. Minden eddig elhang­zott nyilatkozatból részemről a megfelelő bizalom áradt, egy jó pár játékosunk azonban nem így gondolkodott. Ezt legjobban bi­zonyítja a bajnoki tabellán el­foglalt helyünk. Sok mondani­való már nem is igen szüksé­ges. Annak a csapatnak kell ki­húzni a kátyúból a szekeret, amelyik idáig eljuttatta. Tehát most rajtuk a sor. Az Olefin ellen várhatóan a következő csapat kezd: Nyárá­­di — Szirmai, Plastyik, Debre­­czeni, Verbőczi — Kökény, Ro­zsán, Szegi — Lovas, Pelyák, Tóth Z. Csereként számításba jöhet Tóth I., Nagy, Frideri­­kusz, Szűcs Mihály (Gyulai SE) . — Az elmúlt vasárnapi balassa­gyarmati mérkőzés előtt ki­egyeztem volna kisebb arányú győzelemmel is, azonban a sok kihagyott helyzet miatt bánkó­dom, mert nagyobb arányú is lehetett volna a győzelem. Ez is bizonyítja, hogy 4—0-ás ve­zetésnél sem szabad kiengedni, fegyelmezetlenül játszani. A mai miskolci mérkőzésen bízom ben­ne, hogy szoros eredményt érünk el, és először merem állítani idegenbeli mérkőzésre, hogy há­romesélyes. A fiúk jó erőben és formában vannak, bízom ab­ban, hogy nem törik meg az a lendület, ami az utóbbi hetek­ben jellemzi a játékunkat. ösz­­szeállítás: Szabó — Novák, Tur­­ner, Cseh, Ozott — Molnár, Ko­csis, Zámbori — Tóth, Fehérvá­ri, Bacsa. Csere: Szobek, Kuti, Csorba. Szita László (Bes. TASK): — A bajnokságban immár meg­számlálhatatlan lehetőségünk nyílott a pontok, illetve pont szerzésére, amit azonban sajnos most is ,,sikerült” kihagynunk. Az elmúlt fordulóban a Papp J. SE ellen hazai vezetésnél bün­tetőt hibáztunk, s ez nagyban közrejátszott a végeredmény ki­alakulásában. A hét éve a sérü­lésből felépült Alberti és Jegyi­­nák elkezdte az edzéseket, s mindketten játékra jelentkeztek. Nem számíthatok viszont két sárga lapja miatt Magyarra, a sérültek listáján van — sajnos — Soós és Hajas, így ők nem állnak rendelkezésre. A bajnokság első félidejében, ősszel, a Tisza-parti városban sikerült „kétvállra” fektetni a jóképességű szolnokiakat. Vi­szont azt is tudnunk, kell, hogy mai ellenfelünk vidéki mérlege igen jó, emiatt nagy küzdelemre van kilátás. Én mindettől füg­getlenül bízom abban, hogy ha­zai környezetben képesek le­szünk a számunkra igen fon­tos bajnoki pontokat itthon tar­tani. Minden valószínűség sze­rint a következő együttes kezd: Oláh — Hajdú, Nemes, Alberti, Lukoviczki — Nagy, Erős, Ko­vács — Csernus, Somogyi, Ró­zsa. Készenlétben áll: Gulyás, Hegyesi, Kiss és Jegyinák. ♦ A Dinamo Tbiliszi és a Sahtyor Donyeck játssza majd augusztus 9-én a Szov­jetunió fővárosában a szov­jet labdarúgó kupadöntőt. Az elődöntő mérkőzéseken ugyanis a Dinamo Tbiliszi 2—1 (0—1) arányban nyert a Dinamo Kijev ellen, míg a Sahtyor Donyeck 1—0 (1—0)-ra győzött a Spartak Moszkva ellen. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem kül­dünk vissza. NÉPÚJSÁG Athéntől Moszkváig Új csillagok, bukott bajnokok A Mexico Cityben, 1968- ban rendezett olimpiának váratlanul sok hazai ellen­zője akadt. Az egyetemi hall­gatók mozgalma — misze­rint az olimpia megrendezé­sének óriási költségeit szo­ciális célokra kellett volna fordítani — mind jobban kiszélesedett. Sztrájkok, tün­tetések érték egymást, s a városban csaknem hadiálla­pot uralkodott. A véres ösz­­szetűzés október 2-án az olimpia kezdete előtt tíz nappal robbant ki. A kato­naság az olimpia megrende­zése ellen tiltakozó tízezrek soraiba lőtt, s a hatalmas téren 260 halott maradt, nem is beszélve a további 1200 sebesültről. Mexico Citybe egyébként már 111 ország küldte el versenyzőit. Az első napok nagyszerű versenyei után nyilvánvalóvá vált, hogy a sokak által rettegve emlege­tett magaslat, ,a tenger szint­je feletti 2134 méter maga­san fekvő város ritkább le­vegője csak a közép- és hosszútávfutókat hátráltatta. Ron Clarke, a tucatnyi vi­lágcsúcsot felállító ausztrál futó például két perccel maradt el saját rekordjától, a magaslatról érkezett afri­kai atléták viszont a római és tokiói aranyérmes mara­toni futó Bikila sikerére rá­­duplázv­a bizonyították kon­tinensük sportjának roha­mos fejlődését. A 10 000 mé­teres síkfutást Naft­li Temu (Kenya) nyerte Mario Wolde (Etiópia) a maratoni futás későbbi győztese előtt, 5000 méteren Gammaoudi (Tuné­zia) győzött, 1500 méteren Kipchoge Keine (Kenya), akadályfutásban pedig Amon Biwott (Kenya). Mexikóban sorra buktak el­­a világre­korderek. A már említett Ron Clarke mellett például az amerikai Jim Ryan, az akkori idők legjobb közép­távfutója, s honfitársa J­ay Silvester, a diszkoszvetés kiválósága egyaránt a vert mezőnyben végzett. A régi nagyszerű bajnokok mellett új csillagok tűntek fel. Az atlétikai versenyek 36 szá­ma közül 15, 26 pedig olim­piai csúcsot hozott. A leg­szenzációsabb teljesítmény minden kétséget kizáróan Bob Beamon nevéhez fűző­dik. Az amerikai távolugró első kísérleténél 890 centi­méterre „repült”, s ezzel 5 centiméter híján fél méter­rel szárnyalta túl Boston érvényes világcsúcsát, s re­kordját azóta sem tudják megközelíteni. A hármasug­rás hatalmas versenyében kilenc (!!) alkalommal dőlt meg a világcsúcs, míg Vik­tor Szanyejev rekordját (17,39) már nem tudták túl­szárnyalni. Az akkor hu­szonhárom esztendős, rokon­szenves grúz atléta ekkor nyerte első olimpiai aranyér­mét, míg Ai Oerter, a har­minckétéves amerikai disz­koszvető már ,a negyedik olimpiáján diadalmaskodott. Akkoriban nem volt a leg­jobb, de a legjobban ver­senyzett. A viadalt több íz­ben megzavaró eső miatti szünet sem zökkentette ki, sőt egyéni rekordjával (64,78) a többiekre ráijesztve harcolta ki a győzelmet. Az igazi nagyok sorába lépett Dick Fosbury, az amerikai magasugró. Az addig alkal­mazott ollózó, majd kalmár stílus helyett, nekifutás után a léc előtt hátrafordulva dobbantott, s háttal vetődött át a léc fölött. Újítása az olimpiai bajnoki cím meg­szerzése mellett a feltalálók halhatatlanságával is meg­ajándékozta, hiszen azóta világszerte mind többen al­kalmazzák a bajnokról el­nevezett Fosbury-flopot. Az amerikai, sportolók az úszók indokolatlanul felduz­zasztott versenyműsorában folytatták kiváló szereplésü­ket, s végül összesen 45 arany, 27 ezüst és 34 bronz­érmet, 711 pontot szerezve Helsinki óta első ízben előz­ték meg a szovjet együttest (29­­arany, 32 ezüst, 30 bronz, 596 pont). Az amerikaiak atlétáik jó szereplése mellett elsősorban úszóiknak kö­szönhették sikereiket. Az úszásban kiírt versenyek száma Róma óta csaknem megduplázódott, hiszen amíg 1960-ban a férfiak­nál és a nőknél egyaránt hét-hét számban, addig 1968- ban Mexico Cityben már 15 illetve 14 számban avattak bajnokot, s az amerikaiak nem kevesebb, mint huszon­egy (!) számban győztek! Az Auditorio Nációnál, a torna­­versenyek színhelye Vera Gaslavska nevétől visszhang­zott: a csehszlovákok szőke tornásznője a Tokióban nyert három aranyérme mellé ez­úttal négyet szerzett. Az egyéni összetettben imponáló fölénnyel védte meg elsősé­gét, s a szerenkénti döntő­ben is csak gerendán enged­te át a győzelmet Kucsin­szkajának. A férfiak léleg­zetelállítóan izgalmas küz­delmében a japán csapat biztosan győzött. Szavao Kató azonban csak alig öt századdal (!!) előzte meg Voronyint az összetettben, míg ,a legjobbnak bizonyult Nakayama a három klasz­­szikus szeren (korlát, gyűrű, nyújtó) diadalmaskodott. Mi­roslav Cerar a lólengés ju­goszláv specialistája Tokió után ismételt. Mohammad Nassziri viszont Földi Imrét csak könnyebb testsúlyával megelőzve nyerte Irán első olimpiai bajnokságát. A magyar sport nagysze­rű eredménylistával (10 arany, 10 ezüst, 12 bronz, 194 pont) tért haza tenge­rentúlról. Az egyes sport­ágak­ legjobbjai érdekes mó­don dupláztak, hiszen a ge­relyhajító Németh Angéla után Zsivótzky Gyula foly­tatta a magyar kalapácsve­tők nagyszerű hagyománya­it. Birkózásban Varga János mellett a tragikus­­autóbal­esete következtében oly fia­talon elhunyt Kozma István Tokió után újra győzött ne­hézsúlyban ; a párbajtőrvívó Kulcsár Győző elsőségét a csapat ismételte, s Granek István kajakostanítványai valósággal remekeltek Xo­­chimilcóban. A női kajak­versenyt leszámítva —­­ahol Pfeffer Anna nagy igyekeze­tében felborult — minden számban érmes helyezést szereztek, s a kajakos Hesz Mihály és a kenus Tatai Ti­bor érmét ,arannyal ötvöz­ték. A Tokióban rendezett olimpia idején eltiltás miatt távolmaradásra kényszerült öttusázó, Balczó és Móna pe­dig Törökkel kiegészülve a világbajnokságok után olim­piai győzelemmel búcsúzott, s végül a labdarúgók nyer­ték a tizedik aranyat. A ki­váló szereplés ellenére csa­lódások is akadtak, hiszen a megfiatalított vízilabda-vá­logatott a harmadik helyre szorult, az ökölvívók pedig idő előtti búcsújuk után a rendőrségnek adtak munkát — Gedó György kivételével. A sportvezetésnek azonban volt erkölcsi ereje a szá­monkéréshez, s a fegyelmit eltiltás követte. Érdekes le­het egyébként, hogy Mexico City tizenkét évvel ezelőtti magyar bajnokai közül je­lenleg már csak a párbajtőr­­vívó Fenyvesi Csaba és a labdarúgó Fazekas László szerepel az élvonalban. Vad Dezső az olimpia új „kikötője is A repülés fejlődésével az Aeroflot „kikötői” ma már valamennyi földrész követe­it fogadják. Így teljes jog­gal nevezik a szovjet fővá­rost négy óceán kikötőjének, amelyektől az „ötödik óceá­non” — a légtéren — át ve­zetnek ide útvonalak. Az Aeroflotra az a feladat vár, hogy a XXIX. olimpiai játé­kokra több mint száz ország szurkolóit és sportolóit szál­lítsa! Ez pedig azt jelenti, hogy naponta, a szokásos menetrenden felül, csaknem 60 ezer utazót szállítanak a repülőgépek Moszkvába. A forgalom nagymértékű vár­ható növekedésének fogadá­sára újjá-, illetve átépítet­ték a repülőtereket, mind Moszkvában, mind más olimpiai városokban: Lenin­­grádban, Kijevben, Miszk­ben, Észtország fővárosa, Tallin új reptéri komplexu­mot kapott. A külföldi ven­dégek fogadásának fő gond­ja természetesen Moszkvára, elsősorban a seremetyevói nemzetközi repülőtérre há­rul. Itt új fel- és leszálló pá­lyákat létesítettek a legmo­dernebb gépek fogadására. A Seremetyevo 1. nevű lé­gipályaudvar épületéhez új pavilont építettek, amely óránként további 1200 utas fogadására képes. A legnagyobb méretű épít­kezések a Seremetyevo 2. nevű reptéren folytak. Itt emelkedik Moszkva „olim­pia-partja” új „kikötőjének” épületkomplexuma. A 85 ezer négyzetméter alapterületű, üvegből és fémszerkezetből álló nyolc­emeletes épület bármelyik terméből 19 teleszkópos já­rófolyosón keresztül közvet­lenül lehet eljutni a gépek belsejébe. Az épület felső szintjein a világ sok légitár­saságának irodái találhatók, valamint négy étterem, dísz­terem, bárok, olcsóbb étter­mek, amelyek egyidejűleg 1600 utast képesek kiszolgál­ni. Működik itt egy 500 sze­mélyes moziterem is. Az induló és érkező repü­lőgépek által okozott zaj csökkentésére a Seremetyevo 2-ben ún. „zajkordont” húz­tak fel hangelnyelő­­anyagok­ból és vastag üvegtáblákból, a vibrációt megszüntető be­téttel. Ezzel elérték, hogy az innen két lépésre történő fel- és leszállások zaja sem idegesíti az utasokat. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Szerkesztőség:­Békéscsaba. Pf: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf: 111. Munkácsy u. 6. szám, 5601. Telefon: 11-05. Felelős kiadó: dr. Árpás­ Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetői díj egy hónapra 30 forint. Dürer Nyomda, Békéscsaba, Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Igazgató: Háromszék! Pál INDEX: 25054 ISSN 0133—0055

Next