Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-11 / 161. szám

1980. július 11., péntek Cirkusz — belülről A hanyatló Róma cirkuszt adott a népnek. „Kenye­ret, cirkuszt!” — jelképezte a mondás, hogy egykor a szórakozás eme fajtája szinte létfontosságú volt. Ahogy múltak a századok, művészeti ágak virágoztak fel, majd hanyatlottak a feledés homályába. A cirkusz azonban maradt. Átvészelte a sötét középkort, és megújulva lé­pett századunkba. A film, a televízió korában semmit sem veszített régi fényéből. Évente ezrek és ezrek cso­dálják a bohócok, állatszelídítők, légtornászok, artisták műsorát. Talán sokan irigylik is változatos életüket, amikor megcsodálják a könnyedén, mosolyogva elő­adott mutatványokat. Valóban. Beutazhatják a világot, ünnepük, tapssal jutalmazzák őket. Azt azonban keve­sen tudhatják, mennyi munkát, mennyi lemondást kö­vetel ez a kívülről csillogó élet. A cirkusz belső világá­ról, egy kollektíva munkájáról beszélgettünk a napok­,­ban Békéscsabán vendégszerepelt Barátság Nagycirkusz neves ugrócsoportjának vezetőjével, Váradi Nándorral. — Milyen múltra tekint­hetnek vissza? — Nagyon régen, még 1925-ben alapította édes­apánk. Ahogy szaporodott a család, egyre nőtt a csoport létszáma is. Volt, amikor há­rom generáció dolgozott együtt. Azután csökkent a létszám. 1957-ben, amikor a VIT-en nagydíjat kaptunk, mindössze hárman voltunk. Ez az elismerés nagy lendü­letet adott a munkánknak. Az 1962-es évet kivéve ál­landóan külföldön turnéz­tunk. Vendégszerepeltünk Dél- és Észak-Amerikában, Kanadában, Európában. 1971- ben 3 hónapra ismét vissza­jöttünk. Ekkor volt ugyanis a Fővárosi Nagycirkusz nyitó műsora. A mostani turnén­kon — jónéhány év után — ismét beutazhatjuk az orszá­got. Mivel évek óta gyenge műsorokkal látták el a vidé­ki városokat, az igazgatóság úgy határozott, hogy az idén szupererős társulatot indít magyar és külföldi művé­szekkel. Bennünket is meg­hívtak, így április 3-tól ok­tóber 12-ig valamennyi me­gyébe ellátogatunk. — Milyen felépítésű jelen­leg a csoport? — Most kilencen dolgo­zunk együtt. A családi jelleg nem maradt meg teljes egé­szében. Hárman vagyunk testvérek, plusz a három fe­leség. Hat éve velünk van a Császár házaspár és Paszin­­ger Éva. Tehát 5 nő és 4 férfi alkotja a csoportot. A repülőmunkát végzik a lá­nyok, az ugrást pedig a fiúk fogják fel. Szilárd fegyelmet, erős csoportmunkát igényel a produkciónk. — Mennyi ideig tart egy szám megtanulása? — Először is, ki kell gon­dolni egy trükköt, és kísér­letezni vele. A pálya egyik szépsége az, hogy alkotó te­vékenységet végzünk. Olyan ötleteket kell megvalósíta­nunk, amit más még nem ta­lált ki. Ha jónak bizonyul a gondolat, akkor elkezdjük a próbákat. Egy szám alatt a közönség általában azt a 9 percet érti, amit az előadá­son lát. Ez 10—20—60 má­sodperces trükkökből épül fel. Egy 10—15 másodperces trükköt körülbelül 5 évig kell tanulni, és 6—7 év alatt lehet begyakorolni tökélete­sen. Mivel ilyen hosszú időt igényel a betanulás, nehéz számot újítani, így a közön­séget kell változtatni, s ezért volt mindig utazó a cirkusz. — Nem hiányzik-e az ál­landóság? — Akkor vagyunk otthon igazán, ha mellettünk áll a sátor. Néha hosszabb ideig a budapesti lakásunkban tar­tózkodunk, de 2—3 hét után már unalmas az állandóság. Hozzászoktunk az utazáshoz, hiszen többségünk gyerekko­ra óta így él. Természetesen hátrányokkal is jár ez az életmód. Például — mivel Magyarországon még nincs „iskolakocsi” — sokat va­gyunk távol a gyerekektől. — Hogyan telik egy nap­juk? — Talán „hátulról” kezde­ném. Későn fekszünk, mivel miénk az utolsó szám. Dél­előtt 9 órakor kelünk, fél 11- től próbálunk. Ebéd után pi­henünk, majd készülődni kezdünk a fellépésre. Olyan napokon, amikor nincs elő­adás, várost nézünk, esetleg szórakozásra, színházra is jut idej. — Szokott-e félni? — Nem. Egyedül a sérülés­től félek. Sajnos, kisebb-na­­gyobb baleset előfordul a mi szakmánkban. A veszélyessé­gét bizonyítja az is, hogy Nyugaton nem köthettünk biztosítást. Legutóbb elég sú­lyos karsérülésem volt. Hó­napokig nem tudtam dolgoz­ni, attól féltem, hogy végleg szakítanom kell a pályával. Szerencsére nem így történt. Ha egyszer valakit megérin­tett a cirkusz varázsa, nem egykönnyen tud lemondani róla. G. K. Amatőr festők kiállítása Orosházán Megállító táblák hívogat­ják Orosházán, az ÁFÉSZ központjába azokat, akik rohanó mindennapjaink kö­zepette szívesen állnak meg a sok mindent kifejezni aka­ró és tudó festmények előtt. A Feldmann Tibor, Dénes Sándor és Tóth Bálint ama­tőr festőművészek alkotása­it bemutató kiállításról aka­runk itt szólni, melyet az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ szakszervezeti és művelődési bizottsága rendezett. Triznyai Jenőné, az oros­házi Petőfi Művelődési Köz­pont művészeti előadója ez esetben kétszeresen ismert festőművészeket mutathatott be a jelenlevőknek, a szö­vetkezet szocialista brigád­jainak. Ugyanis a Feldmann —Dénes—Tóth-hármas az ÁFÉSZ „Dekorációs” nevét viselő szocialista brigádjá­ban dolgoznak. Különösen jól ismert a festészet kedvelői körében Feldmann Tibor és Dénes Sándor. ők, ketten alapító tagjai a 19 évvel ezelőtt meg­alakult Fiatal Orosházi Fes­tők Csoportjának. Egyébként a fiatal festők csoportjának munkáját annak idején mi­niszteri oklevéllel ismerték el. Később az új tagokkal — főként fiatalokkal — gyara­podó amatőr festőművészek megalakították az Orosházi Festők Csoportját. Ezt köve­tően került a csoportba Tóth Bálint. Vándorkiállításaikon, tár­lataikon túl mindhárman szakköröket vezetnek felnőt­tek és gyermekek részére. De segítik a megyei képzőművé­szeti szakbizottság munká­ját is. Feldmann Tibor kü­lönösen sokat tesz azért, hogy a szakkörökben, úttö­rő szaktáborokban minél több fiatal kerüljön közel a festészethez. Dénes Sándor —, aki a budapesti képzőművészeti gimnáziumban szerezte meg a festészethez szükséges ala­pokat — az utóbbi években Békéscsabán és Szegeden mutatkozott be alkotásaival nagy sikerrel. Festészetére különösen nagy hatást tett a jugoszláv tengerparton töl­tött látogatása. E hármasból Tóth Bálint a legfiatalabb festő, aki kis­diák korában lett szakköri tag és lépett a csoportba. Az erősen grafikai jellegű alko­tásaira zsűrizések alkalmá­val a hivatásos festők is csakhamar felfigyeltek. Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ központjában bemu­tatkozó három festő kiállí­tása július 18-ig tart nyitva. Kép, szöveg: Balkus Imre Dénes Sándor, Feldmann Tibor, Tóth Bálint, a három oros­házi amatőr festőművész ■KHUUKTiltj Hatvanöt éve született Saul Bellow Saul Bellow 1976-ban No­­bel-díjat kapott, s tulajdon­képpen ezután vált népszerű­vé világszerte, pedig legje­lentősebb művei az ötvenes években születtek, s viszony­lag hamar megjelentek kül­földön is. Színes, kalandokban gaz­dag, érdekes emberek lelkét boncolgató regényei nem vé­letlenül kedvelt olvasmá­nyok. Bár hősei igen sok ro­kon vonást mutatnak — bal­­szerencsések, tehetetlenek, vesztesek — mégsem unal­masak, nem szánalmat, ha­nem szimpátiát ébresztenek. Noha az író ügyes iróniával igyekszik őket magától — magunktól — távoltartani. Bellow-t a modern nagy­városi nyüzsgés, népies látás­­futás egyik legkiemelkedőbb ábrázolójának tartják sokan. Mások viszont a zsidóság szociális beilleszkedésének problémáját vélik felfedezni minden egyes művében, és ezt méltányolják leginkább. Kétségtelenül mindkét vonás találó századunk jeles ameri­kai írójára, hiszen esetében is jelentős szerepet játszik saját élete, családjának tör­ténete és a tapasztalat. De művei ugyanakkor ennél töb­bet adnak. Saul Bellow életéről keve­set tudunk, mivel visszavo­nultan él, és nem rajong a publicitásért. Úgy tűnik, a Nobel-díj óta sem. 1915. jú­lius 10-én született Kanadá­ban. Apja orosz-zsidó szár­mazású — szorgalmas, igyek­vő, de folyton peches — üz­letember, akinek sosem si­került az igazi nagy tét. Bel­low gyermekkorát montreali szegénynegyedekben, fiatal éveit Chicagóban töltötte. Antropológiai és szociológiai egyetemi tanulmányaival egy időben kezdett el írni. A második világháború alatt a kereskedelmi flottánál szol­gált, később szociológiát, an­gol és amerikai irodalmat oktatott különböző amerikai és kanadai egyetemeken. Re­gényei, elbeszélései és egy­­felvonásosai az európai és az amerikai realista irodalom hagyományaira építenek. Is­mertek esszéi, irodalomtudo­mányos értekezései, iroda­lomkritikái. Már első regénye, A leve­gőben lógó ember outsider figurát ábrázol, egy fiatalt, aki katonai behívóját várja, s közben elgondolkodik a vi­lágról. Addig filozofál, míg egyre inkább eltávolodik a környezettől, ahol élnie kel­lene. Undorral fordul el a társadalmi valóságtól, pedig emberi kapcsolatokra vágyik, akárcsak Az áldozat fősze­replője. És a későbbi regé­nyek alakjai is. Augie March kalandjaiban a háttér a har­mincas évek gazdasági válsá­ga, középpontban a hős, aki már nem keres, nem kíván beilleszkedni a társadalmi konvenciók ringjébe. A kö­vetkező lépcsőfok az Élvezd az életet Tommy Wilhelmre, aki az érvényesülésért és po­zícióért vívott embertelen harcba már belefáradt ugyan, de megannyi sikertelenség és csalódás ellenére még egy­szer megpróbál spekulálni, üzletet csinálni. Egyetlen napjáról szól ez a mű, egy hosszú napról, amely újabb megalázások sorát hozza ma­gával, s amelynek „eredmé­nyeképp” legalább arra rá­eszmél, hogy nem az anya­gi javaktól, hanem csakis a velük találkozó szellemi és erkölcsi értékektől lehet nagy az ember, lehet értel­me az életnek. Henderson, az esőkirály mondja: „Imádom az életet, s ha arcát nem érem fel, hogy megcsókoljam, hát akkor lej­jebb csókolom meg, ahol érem...” Bár ötven elmúlt, nem adja föl; a hazug civi­lizációtól a vad Afrikába menekül, ott keresi és talál­ja meg igazi énjét. Majd fel­frissülve és megerősödve utazik vissza hazájába. Ta­lán ott is megkísérli, hogy emberi módon éljen ... Bármely Bellow-hőst vá­lasztjuk is, bármennyire ve­szít is, közel áll hozzánk, mert látjuk, mit kutat, hol veszít és miért. Rokonszen­vesek ezek a vesztesek, hi­szen sokkal értékesebb em­berek, mint azok a győzte­sek, törtetők, megalázkodók, akik a pénzért, a hatalomért mindenre képesek. Érdekes kettősség jellemzi a szerző és alakjai közti vi­szonyt. Sokszor úgy tűnik, kegyetlenül űzi Bellow iro­dalmi hőseit a legabszur­­da­­b, leggroteszkebb szituá­ciókba, ahol szerencsétlenek idétlenül mozognak, nevetsé­gessé válnak, térdre kénysze­rülnek. Máskor szenvedélyes szimpátiával közeledik hoz­zájuk, s így közelíti őket az olvasó felé is. Egyre nyilván­valóbbá válik, hogy nem a levegőben lógó emberek, nem az áldozatok, nem a mene­külők, nem a vesztesek a romlottak, hanem azok a kapcsolatok, az a berendezés, az a gépezet, ahol buknak, tehát a társadalom. Az egyéniség kibontakozá­sa, az emberi önmegvalósítás ügye érdekli Saul Bellow-t elsősorban; azért aggódik, mert veszélyesnek találja ko­rának társadalmi rendjét, ahol gazdasági érdekek dik­tálnak, a legszemélyesebb dolgok is fertőzöttek, apa és fia, férfi és nő kapcsolatára egyaránt a képmutatás, a hazugság jellemző. Nehéz így erkölcsi felelősséget vállalni és az erkölcsi szabadsággal élni tudni, egyáltalán nehéz így — Bellow egyik alakját idézve: — „megtudni, kik vagyunk és minek vagyunk épp most, épp itt, merre a cél, és merre az emberi mél­tóság”. Niedzielsky Katalin MM MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.85: Miről ír a Társadalmi Szemle új száma? 8.35: Kamaramuzsika. 9.30: Szondi két apródja. — Arany János balladája. 9.35: Mári néni utazik. 10.05: Kököjszi és Bobojsza. — Török Sándor meseregé­nye. 10.88: Fecskék és fruskák. — Arthur Ransome regénye folytatásokban. 10.48: Rossini: Tell Vilmos. — Jelenet, tánc és tiroli kó­rus a b­t. felvonásból. 11.00: Gondolat. — A rádió iro­dalmi lapja. 11.45: Amatőr együttesek mű­sorából. 18.35: Otto Klemperer vezényli a Philharmonia zenekart. 13.87: A Mongol Rádió műsorá­ból. 13.49: Gulyás László: Széki mu­zsika. 13.57: Brankovics György. — — Részletek Erkel operá­jából. 14.44: Magyarán szólva . . . 15.10: Láttuk, hallottuk. 15.35: Madarász Katalin népdalo­kat énekel. 16.05: Magyarország kicsiben. 17.10: A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepén. 17.50: Vladimir Horowitz Schu­­mann-műveket zongorázik. 19.15: Ahol élünk, ahogy élünk. 19.35: Hallgassunk operát. — Mozart: Figaró házassága. 30.57: Talabér Erzsébet és Pere János nótákat énekel, La­katos Lajos cimbalmozik. 81.30: Ami a számok mögött van. 88.80: Tíz perc külpolitika. 88.30: A Magyar Állami Hang­versenyzenekar hangverse­nye a Zeneakadémia nagy­termében. Közben: 83.18: Hetvenedik születésna­pomra. Hidas Antal ver­sei. 83.85: A hangversenyközvetítés folytatása. 0.10: Dzsesszfelvételekből. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Az izraelita felekezet ne­gyedórája. 8.80: Tíz perc külpolitika. (ism.) 8.33: Daljátékokból. Közben: 9.00: Rablás és gyilkosság meg­rendelésre . . . 9.15: A Daljátékokból c. műsor folytatása. 10.00—11.45: Zenedélelőtt. 11.45: Tánczenei koktél. 18.33: Édes anyanyelvünk. 18.38: Nótamuzsika. 13.15: Süssünk, süssünk valamit. — Zenés műsor napközi­seknek. 13.30: A zene titka. 14.00: Kettőtől ötig . . . 17.00: Nem tudom a leckét! 17.30: ötödik sebesség. 18.33: Osváth Júlia operettdalo­kat énekel. 18.46: A-tól z-ig a popzene vilá­gában. 19.86: Újítók között. — Jászla­­dányban. 10.00: Félóra népzene. 80.33: Aranykor után,­­aranykor előtt a recski rézbányá­ban. 80.45: Emlékezetes G. B. Shaw­­előadások. — Közvetítés a Katona József Színházból. — Pygmalion. III. MŰSOR 9.00: Lift off. — Angol nyelv kicsiknek — nagyok se­gítségével. 9.15: Händel: Herkules válasz­tása — zenés közjáték. 10.08: Kamaramuzsika. 11.00: Hírek. Időjárás. 11.05: A debreceni Bartók Béla IX. nemzetközi kórusfesz­tiválról jelentjük. 11.35: Arabella. — Részletek Ri­chard Strauss operájából. 13.35: Dzsesszfelvételeinkből. 13.05: Műsorismertetés. 13.07: A háborúnak vége. Cse­répfalvi Imrével beszélget Kabdebó Lóránt. 13.37: Zenekari muzsika. Közben: 14.15: A századforduló irodalmá­nak hetei. 14.35: A Zenekari muzsika foly­tatása. 15.85: Arthur Grumiaux és Cla­ra Haskil Beethoven-felvé­­teleiből. 16.30: Helyettem írták. 17.00: Tip-top parádé. 17.30: Donizetti-áriák. 17.50: Csak a pénzen múlik. 18.80: zenekari muzsika. 80.00: Eszmecsere. 80.30: új kamarazene-felvétele­inkből. 81.00: Közkívánatra! SZOLNOKI STÚDIÓ. 17.00: Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Noovi Angeli együttes énekel. 17.10: Pénzt vagy fényt? Ripor­ter: Kardos Ernő. 17.25: Népszerű operakórusok. 17.40: Muzsika vakációban is. összeállítás a szolnoki if­júsági zenei táborról. Ri­porter: Kutas János. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Délutáni minikoktél. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, mű­sorelőzetes. TELEVÍZIÓ, I. MŰSOR 16.85: Hírek. (f.-f.) 16.30: A Szahara olaj és politika nélkül. Osztrák kisfilm. 16.55: Stop! Közlekedj okosan! A kerékpár felszerelése. 17.05: Postafiók 250. Takács Má­ria műsora. 17.80: „Dunaparti Vigasságok” Szentendrén. 17.35: Pannon Krónika. A pé­csi körzeti stúdió műsora, (f.-f.) 18.05: Reklám, (f.-f.) 18.10: Öt perc meteorológia. 18.15: A Magyar Állami Opera­ház vendégjátéka Szicíliá­ban. Útifilm. 18.40: A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f­.f.)­­ 19.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétor­na. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 80.00: Delta. Tudományos hír­adó. (f.-f.) 80.80: Jean Gabin-sorozat. Az epsomi­ úriember. Magya­rul beszélő francia film. (f.-f.) , 81.45: A Moszkvai Nagyszínház Zenekarának Kamara­­együttese játszik. (f.-f.) 81.55: Támadás egy idegen boly­góról. Magyarul beszélő amerikai filmsorozat IX/1. rész: A hídfőállás, (f.-f.) 88.45: Tv-híradó — 3. 88.55: Reklám, (f.-f.) II MŰSOR 30.00: „Daile.” A Lett Szovjet Szocialista Köztársaság Tánc- és Énekegyüttes műsorából. 80.85: öt perc meteorológia, (ism.) 80.30: A londoni boby. NSZK dokumentum­film. 81.10: Tv-híradó — 2. 21.30: Reklám, (f.-f.) 21.35: Az emberiség hajnala. Magyarul beszélő olasz filmsorozat. VIII/2. rész: Az emberré válás első lé­pései. BUKAREST 13.00: Teniszközvetítés. Romá­nia—Csehszlovákia. 15.30: Német nyelvű adás. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradó. 18.25: Mezőgazdasági aktualitá­sok. 18.40: Az energia dosszié. 19.00: Az őrültek hete. Román film. 21.15: Tv-híradó. BELGRÁD, I. MŰSOR 17.40: Magyar nyelvű tv-napló. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Búzavirág — gyermekmű­sor. 18.45: Muppet-show — szórakoz­tató műsor. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Adriai találkozások. 21.85: Bevándorlók — filmsoro­zat. II. MŰSOR 19.00: Aranykor-e az öregség? — dokumentumadás. 19.27: Ma este. 80.00: Napirenden a kultúra. 21.00: Huszonnégy óra. 81.05: Arcképek. 21.55: Zenei műsor. 23.00: Házi mozi: Szalmakutyák — amerikai játékfilm. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Az utolsó vérbosszú — 6 és 8 óra­kor: Good bye és ámen. Békés­csabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Rocco és fivérei. I., n. rész. Békéscsabai Kert: Kínai negyed. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: Futár­szolgálat — 6 órakor: Egy má­sik férfi és egy másik nő. I., II. rész. Békéscsabai Terv: Va­sárnapi szülők. Gyulai Erkel: Hulot úr közlekedik. Gyulai Kert: Méreggel. Gyulai Petőfi: 4 órakor: A hosszú hétvége — 6 és 8 órakor: Karate. Orosházi Béke: 5 órakor: Huckleberry Finn és a csirkefogók — 7 óra­kor: Az anya, a lány és a sze­rető. Orosházi Partizán: Kicsi a kocsi, de erős. Szarvasi Tán­csics : Kojak Budapesten.

Next