Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-03 / 283. szám
a 1980. december 3., szerda Nem is olyan abszurd Pintér! „Sajnos, Mr. Pintér, ön még csak nem is elég mulatságos. A születésnapot végigülni olyan, mintha az ember kétségbeesetten egy keresztrejtvényt próbálna megfejteni... Nyilván azok fogják csak élvezni, akik azt hiszik , az érthetetlenségnek megvan a maga jutalma. Korántsem olyan szellemes, mint Simpson darabjai, és korántsem olyan hátborzongató, mint Ionesco Leckéje... verbális anarchia... Hogy ez az egész mit jelent, azt legfeljebb csak Mr. Pinter tudja.” Mintha összebeszéltek volna a kritikusok. Szelíd vagy kárörvendő hangon eltanácsolták Harold Pintért a drámaírástól. Tévedtek. Még szerencse, hogy a „dühöngő fiatalság” tehetséges képviselője — költő, hangjáték-, forgatókönyv- és drámaíró, színházi rendező — kezdettől fogva fütyült a kritikusok véleményére. A születésnap — amelynek filmváltozatát William Friedkin rendezésében és Robert Shaw főszereplésével szombaton este mutatta be a televízió — színdarabként, filmként egyaránt nagy sikert aratott. Hasonló pályát futott be A szoba, Az étellift, A gondnok, A szerető, Teadélután, Hazatérés, Csönd. A darabokat tizennégy nyelvre lefordították, s a világon szinte mindenütt játsszák. Harold Pinter a kortárs dráma jelentős fejezete. Az abszurd irányzatához tartozik, ám sokban különbözik például Beckettől vagy Ionescótól. A világ abszurd mivoltát sosem fantasztikus környezetben ábrázolja, hanem a lehető leghétköznapibb formában. A születésnap alakjai, Petey és Meg például penziójukban éldegélnek csak úgy. Egyik napról a másikra. A négy fal között, teljesen elszigetelve a kisvárostól és a világtól. Az egész darab egyetlen szobában játszódik. És lakói egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy létük üres, értelmetlen. A magára maradt, kétségbeesett, kiszolgáltatott ember izgatja Pintért, de nem tagadja az erkölcsös tett, az emberséges magatartás lehetőségét és fontosságát. A szeretet, az örömszerzés jelentőségét hangsúlyozza akkor is, amikor Stannek játékdobot ajándékoznak a születésnapjára, Meg legszebb estélyi ruháját veszi föl, vagy amikor Pet elhallgatja felesége előtt, hogy Stant ismeretlen helyre hurcolják. Jellemző a titokzatosság, a bizonytalanság, a feszültség, a ki nem mondott szó súlya. Gyakran, mint egy rossz álom. Ami történik, majdnem groteszk, mindig homály fedi, és érthetetlen, a magyarázat pedig elmarad. Két férfi bukkan fel, két vendég szobát akar abban a penzióban, ahol ki tudja mióta, Stan az egyetlen lakó. Valahonan érkeznek, felrúgják a ház „nyugalmát”, s valamerre tartanak, de küldetésük titok marad. Magukkal viszik viszont Stant, mint mondják „jó kezekbe”, de hogy ezalatt mit értenek, sosem derül ki. Ha szó esik Pinter jellemzőiről, hamar a nyelv a fő téma. Páratlanok dialógusai. Annyira egyszerűek, hiányosak, mégis óriási a hatásuk. A minimális kommunikáció természetesen a bizonytalanság, a homály megőrzésére is szolgál. A szereplők szinte csak mondattöredékekre, szavakra szorítkoznak, néha egy-egy igent vagy nemet ejtenek el. A drámaírónak az a véleménye — borzalmas lehet egy drámaírónak! — hogy a társadalmi elidegenedés következtében kihal a párbeszéd, az emberek közötti érintkezés nyelvi formája. Darabjaiban a kommunikációt gyakran gesztusokkal és csönddel helyettesíti. Művészi fokon keveri Pinter a valóságost és a lehetetlent, akárcsak a komikusát a tragikussal. Komikus például, hogy születésnapot ünnepelnek, ami nincs is. De kitalálják, hogy játszhassanak, örülhessenek egy kicsit. Hazudnak maguknak, hogy felszabadultan szórakozhassanak. A hősök nem hősök, hanem nagyon is jelentéktelen, szánalmas figurák. És a szerző szánja őket. Gold egyszer arról beszél, hogy mindig keményen kellett dolgoznia, s nincs állás, ha nem adja el magát, ezért tehetetlen és szomorú, mitöbb elveszett. Pinter annyit tesz, hogy feltárja a válságba jutott sorsokat, jelenlegi körülményeiket, mindazt, ami árnyékot vet ezeknek az embereknek az életére. Erőteljesen figyelmeztet az egyén belső elszegényedésében és kiszolgáltatottságában rejlő veszélyre. És ez rengeteg. Mi többet is tehetne az irodalom? S nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Harold Pinter jelentősen hozzájárult a mai színjátszás sokrétűségéhez. Évekig színészként működött, elsajátította a rendezői munka fortélyait; legtöbb darabját maga állította színpadra. Rendezéseiben a Stanislawski-módszert (a színészek pszichikai felkészítését) és a Labau-iskola tanítását (a testmozgás és a hang lehetőségeit) alkalmazza. Sokat tett azért, hogy a mozgás egyre nagyobb teret kapjon a színpadon; gyakran a szöveget is gesztussal, mimikával cserélte föl. Niedzielsky Katalin NÉPÚJSÁG Ha szünetre csengetnek a sarkadi 1-es számú iskolában, az udvaron szokatlan élet indul. Nem szaladgálnak céltalanul a gyerekek, nem verekszenek, mint másutt nemegyszer látni, hanem játszanak. .. — Életelemük a játék, ám hogy hogyan, s mit érdemes játszani, erre meg kell tanítani őket — mindezt Szabó Gyuláné mondja el, amikor otthonában egy hétköznap este felkeressük. — Az előttem tanító nevelők tenniakarása jó útravalónak bizonyult. Elődeiről beszél, Vass Gáborról és a többiekről, akik ma már munkatársai. A lelkesedés, az új akarása különös ötletet szült, valamikor évekkel ezelőtt... 1966- ban vette át a népi játékszakkör vezetését Szabó Gyuláné. — A 2-es iskolában 1969- ig, majd az 1-esben vezettem a szakkört, később áttettük székhelyünket a művelődési házba. Mit is mondjak a közös munkáról ? Előbb talán arról érdemes beszélni, hogy a 35—40 tagú csoportból csaknem 100-as létszám lett. Ennyi gyerekkel egyszerre képtelenség foglalkozni, ezért külön az elsősöknek és külön a 2—3—4. osztályosoknak tartom a foglalkozásokat. Az úttörőket a múlt évtől egy felnőtt néptánccsoportbeli tag vezeti, ők már kevesebbet játszanak, inkább táncolnak. Szabóné a foglalkozásokról mesél, melyekre szívesen járnak el a gyerekek. Beszélgetnek is az együtt töltött idő alatt, mert mint Szabóné mondja: „Manapság kevés idő jut arra, hogy meghallgassuk őket.” — öt éve elhatároztam, hogy gyűjteni fogok a még fellelhető népi játékokból. A gyerekeket is erre próbálom tanítani. Minden szakköri év kezdetén megbeszéljük, hogy kit érdemes felkeresni az idősebb rokonok, ismerősök közül, aztán elmondom a gyűjtőmunka mikéntjét, s végül az sem maradhat ki az elsajátítandók közül, hogy az így megismert játékot hogyan tanítsuk be másoknak. Lehet, hogy lesz közülük néhány pedagógus is? Elhallgat, eltéved, mintha ez lenne minden vágya, aztán mikor tovább beszél, megtudom, hogy legalább ennyire szívén viseli a szép, régi játékok sorsát. — Már száz körül van az így összegyűlt játékok száma. Rendezetlen, kicsit zilált még az anyag. A térrajzokat a ritmust és a szöveget írólapokon jegyeztem fel, a dallamát pedig úgy tanultam meg, hogy többször is kimentem. Segítség kellene a kottázáshoz... Ha ez sikerülne, akkor szeretném gyűjtéseimet kiadvány formájában közkinccsé tenni. Igény lenne rá, hiszen ha itt-ott fellépünk, mindig akad jelentkező, aki kéri, küldjem meg ezt vagy azt. Most például egy kétsopronyi kartársnő vár a gyermekfonóka anyagára. A csapatvezetők továbbképzésére is ezért hívtak ... A kérések kielégítésére még vállalkozik, de ki tudja hány helyen lenne még szükség az ilyen, és ezekhez hasonló összegyűjtött játékra... Hiszen, mint Szabóné elmondja „a mai gyerekek nem tudnak igazán játszani”. A községben az idősebbek is jól ismerik a kis társaságot. A játékok „gazdáit” — ha már megtanulták — meghívják foglalkozásaikra. Tanácsokat adnak, hanem úgy csinálják ahogy hajdan... A kapcsolatot később is fenntartják. Egy-egy névnap, születésnap jó alkalom arra, hogy egy szál virággal elmenjenek, s köszöntsék az idős embereket. Nem tudni, hogy a gyerekek, vagy az ünnepeltek örülnek jobban ilyenkor. A szakkör természetesen nem csupán a maga örömére jár össze. Hírt, jó hírt szereztek már községükre, iskolájukra is. Szabóné büszkén sorolja az eddig elért eredményeket, a sikeres pályázatokat . — A szakkör a közeljövőben ünnepli művelődési házbeli újjáalakulásának 10 éves jubileumát. Azóta a kulturális szemléken a csoport mindig elhozza az aranyérmet. 1974-ben rádiófelvételünk is volt. Nemrég a televízió munkatársai megnézték gyermekfonókánkat. A forgatókönyvet is elfogadták, mivel még teljesen ismeretlen anyagról van szó. A felvétel megtörtént a nyáron, úgy hogy nagy izgalommal várjuk, hogy viszontlássuk magunkat a képernyőn. Decemberre ígérték... A gyermekfonókáról mesél, amelyet családjában — a dédnagymamától — gyűjtött. Elmondja, hogy mi a játék cselekménye, s szavai nyomán szinte magunk előtt látjuk a (színpadon) udvaron játszó gyerekeket. — Mi is izgalommal várjuk, mi van a „mesetarisznyában” ... Megismerjük Lekváros Pistit — a szilvalekvárfőzés Sarkadon is nagy esemény volt —, és jó barátunk lesz a „mumus”, amely a gyerekeket megijeszti, és bezavarja a szobába. Ott aztán kezdődhet a munka. Van, aki kalácsot, pattogatott kukoricát kínál, más a kész fonalat gombolyítja, megint más a szöszt tekeri. Mikor hetet üt az óra, „kezdődhet a mulatás” ... A véletlen különös egybeesése, hogy Szabóék órája is éppen e pillanatban üti a hetet, mintegy figyelmeztetve, fut az idő, túl hosszasra sikerült ez a beszélgetés. Búcsúzunk hát, ám Szabóné még a kapuban utánunk szól: — Azt elfelejtettem mondani, hogy a gyerekeknek van egy kedvenc mondókájuk, ezt érdemes feljegyeznie: „Játszunk, a játék öröme az, ami jó / A játék ajándék, akár a muzsikaszó...” Nagy Ágnes Marco Polo utazásai a Távol-Keleten Marco Polo volt az első európai, aki beutazta a Távol-Keletet és eljutott Pekingbe, sőt Japánba is. Ennek az utazásnak érdekes előzménye az volt, hogy Kubláj kán, a kínai uralkodó, 1269-ben levelet küldött a pápának és arra kérte, hogy küldjön 100 keresztény tudóst és művészt Kínába, a keresztény vallás és kultúra elterjesztésére. A küldöttség azonban a pápa halála miatt nem indult el. De Velencében elhatározták, hogy felkeresik a kánt és kereskedelmi kapcsolatba lépnek vele. A küldöttségnek tagja volt a 17 éves Marco Polo is, akit apja és nagybátyja javaslatára vittek magukkal. 1271-ben indultak el Ázsiába és útjukat gyalog, lovon, kocsin folytatták. Bagdadon át Perzsiába, majd Pamir érintésével a Lop-nor jószavához jutottak. Katkei városát útbaejtve érkeztek meg Kubláj kánhoz, aki nagy örömmel fogadta a velenceieket, és ettől kezdve vendégei voltak. Megtetszett neki Marco Polo gyors észjárása, műveltsége és bizalmába fogadta. Elküldte Kína belsejébe, hogy látogassa meg a nagy birodalom csodálatos vidékeit, és kinevezte Kiang-nan tartomány helytartójává. 1292-ben elbúcsúzott a kántól a velencei kereskedők csoportja és Marco Polóék a Dél-kínaitengeren át elérték a Szunda-szigeteket, Elő-Indiát, majd tovább utaztak Konstantinápoly érintésével Velencébe, ahová 1295-ben érkeztek meg. Marco Polo a velencei haditengerészethez került, és egy hadihajó kapitányaként egy csata során a genovaiak elfogták és bebörtönözték. 1298—1299-ben egy fogolytársának, Rusticiani da Pisának lediktálta útiélményeit, tapasztalatait. A könyv kézirata franciául készült el, tehát Marco Polo ezt a nyelvet is jól ismerte. Emlékirataiban sok csodálatos dologról tett említést. Így például Zipangu Japán lakosait igen barátságos embereknek mondja, akik igen gazdagok, sok aranyuk és gyöngyük van, anynyi, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, mert az ország uralkodója nem engedi meg a kivitelt. A királyi palota falait, padlózatát is aranylemezekkel borították- Ceylon szigetéről írja, hogy itt őrzik a világ legnagyobb méretű drágakövét, mely a királyé. Emberi kar vastagságú és arasz hosszúságú, gyönyörűen ragyogó rubintot látott, melyhez hasonló nincsen a világon. Más kincseik is vannak, mint zafír, ametiszt, topáz, stb. Féltékenyen őrzik, még Kubláj kánnak sem adták el, pedig egy városnak megfelelő értéket kínált érte. Az elutasításnak az volt az indoka, hogy a király őseitől örökölte, ezért idegen kézre nem kerülhet. Marco Polo a kínai életről is írt. Kubláj kán idejében a kincstárnok túlságosan magas adót vetett ki a teatermelőkre, amiért ezek tiltakoztak a kánnál és abbahagyták a termést. A kán igazat adott nekik és elzavarta kincstárnokát, mert nem engedte meg a nép sanyargatását. Marco Polo jegyzeteiben szerepel a későbbiek során világszerte elterjedt fagylalt is. Elmondja, hogy a kínaiak jég között megfagyasztották az édes gyümölcsleveket és ezt a csodálatos csemegét a gazdagok asztalán látta. Marco Polo utazásai, az azokban szereplő nagyszerű tájak, kincsek, emberek, felkeltették az utazás iránti vágyat, és sorra jelennek meg Európa történelmében a világjárók, utazók, felfedezők. R J. November 24-én, hétfőn, a békéscsabai 635-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben kiállítás nyílt Darabos György amatőr képzőművész alkotásaiból. Az érdeklődök — akik december 6-ig tekinthetik meg a kiállítást — az alkotó faplasztikáit és grafikáit láthatják Fotó: Gál Edit Mill MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.21: Világablak. 8.56: Beszélni nehéz. 9.08: Griegg-moll vonósnégyes. 9.45: Kis magyar néprajz. 9.50: Gyermekkönyvhét. 10.05: Literatúra. 10.35: válaszolunk hallgatóinknak. 10.50: Zenekari muzsika. 12.20: Miskolci zenei hét. 12.35: Házunk tája. 12.50: Operaslágerek. 13.20: Dzsesszmelódiák. 14.07: A Kolinda együttes műsorából. 14.22: Kritikusok fóruma. 14.32: Így láttam Bartókot. 15.10: Daloló, muzsikáló tájak. 15.27: MR 10—14. 16.10: Düledező Thália? 17.07: Lehet-e tervezni? 17.32: A tamburmajor lánya. 19.15: Gondolat. 20.00: Nótaest. 21.00: Székely Mihály operafelvételeiből. 21.30: Háttérbeszélgetés. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Goldmark: Vonósnégyes. 23.00: Balettzene. 0.10: A Purcell énekegyüttes angol madrigálokat énekel. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Ágasvári Sándorné népdalokat énekel, Pribojszky Mátyás citerázik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: Magyar fúvószene. 10.00: zenedélelőtt. 11. 30: A Szabó család. 12.00: A Magyar Rádió népi zenekara játszik, Lakatos Sándor vezetésével. 12.33: Tánczenei koktél. 13.20: A szolgálat ízei. 13.30: Színes szőttes. 14.00: Kettőtől négyig .. . 16.00: Mindenki iskolája. 16.40: Színes népi muzsika. 17.30: Hol , mi? 18.33: Nyolc rádió nyolc dala. 19.07: Barangolás régi hanglemezek között. 19.25: Tallózás a sajtóban. 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: Válas(s)z! — 9. szám. 21.25: Örökzöld dallamok. 22.23: Kellemes pihenést! III. MŰSOR 9.00: A család. 9.30: John és Vangelis felvételeiből. 10.04: Erkel , Sarolta. 12.28: Maurice André felvételeiből. 13.07: Zenekari muzsika. 14.36: Candide vagy az optimizmus. 15.33: Montserrat Caballé és Shirley Verrett operakettősöket énekel. 16.06: Magnósok, figyelem! 16.51: Öt földrész zenéje. 17.00: Jelentős parányok. 17.30: Miskolci zenei hét. Kb. 18.30: A Magyar Rádió és Televízió énekkarának madrigálfelvételeiből. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Miskolci zenei hét. Közben: kb. 20.10: Zenede Miskolcon. Kb. 20.30: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.10: Dzsesszfelvételeinkből. 21.30: Mi újság a magyarországi operaszínpadokon ? SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. Ifjúsági magazinműsor. Szerkesztő: Gulyás Ferenc. (Helyszíni közvetítés a jászberényi hűtőgépgyár műjégpályájáról.) 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A tegnap slágereiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: Iskolatévé. Rajz. (Ált. isk. 1—4. oszt.) 9.35: Magyar nyelv. (Ált. isk. 2. oszt.) 9.45: Delta. (ism.) 10.25: Felsült Trubadúr. Magyarul beszéld dán tévéfilm. (ism.) 11.45: Lehet egy kérdéssel több? (ism., f.-f.) 15.25: Rajz. (ism.) 15.50: Magyar nyelv. (ism.) 16.20: Hírek, (f.-f.) 16.25: A csárzók. Francia dokumentumfilm. (ism.) 16.40: Reklám, (f.-f.) 16.50: Bulgária—NSZK, VB-selejtező labdarúgó-mérkőzés. 18.30: Hol tart? A budapesti sportcsarnok, (f.-f.) 18.45: Staféta, (f.-f.) 18.55: A Közönségszolgálat tájékoztatója. (f.-f.) 19.00: Reklám. (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Olvassatok mindennap! 19.20: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Külpolitikai fórum. 21.30: Reklámújság., (f.-f.) 21.40: Dóra jelenti. Magyar film. 23.05: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Angol hercegek Mecseknádasdon? 21.40: A rajz, mint fegyver. 21.05: Tv-híradó 2. 21.25: Reklám, (f.-f.) 21.30: A mi házunk, (f.-f.) 22.20: A magyar tudomány nagy öregei, (ism.) BUKAREST 12.30: Labdarúgás. 14.20: Román népdalok. 15.00: Oktatás-nevelés. 16.10: Édes anyanyelvünk. 16.30: Bacau—Ruch Chorzow. Női kézilabda-mérkőzés közv. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradó. 18.40: Lányok, asszonyok. 19.35: Filmmúzeum. A csavargók. Amerikai film. 21.05: Tv-híradó. BELGRÁD, I. MŰSOR 16.20: Szerb-horvát nyelvű tvnapló. 16.45: A boszniai és hercegovinai bábszínházak X. találkozója. 17.15: Kosárlabda: Bosna—Crvena Zvezda. 18.45: Látogatóban. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Válogatás szerdán. 21.30: Műtermi zene. 22.30: Dokumentumfilm. II. MŰSOR 17.30: Dokumentumfilm. 18.35: Tanya Mali Ritben. 19.55: Ma este. 20.00: Velimir Stojanovic: Nem ember, aki meg nem hal. 21.25: Huszonnégy óra. 21.45: Válogatás az Iskolatelevízió műsorából. 22.15: Hangverseny bérleten kívül. SZÍNHÁZ JANCSIK IGAZSÁGOT TESZ Békéscsabán 15 órakor, Toldi Miklós-bérlet. SZERELEM Szarvason 19 órakor. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Csontváry, 8 órakor: Filmklub. Békéscsabai Szabadság: de. 10. du. 4 és 6 órakor: A szökött fegyenc, 8 órakor: Szerelem az első látásra. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: A Nagy Medve fiai, fél 8 órakor: Folytassa, cowboy! Gyulai Erkel: Griffin és Phoenix. Gyulai Petőfi: minden előadáson: Keoma. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Az aranyember, fél 6 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf I., II. rész.