Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

^9£l;_február_1_;;_vasarlKUJ SPORT SPORT SPORT SPORT Maguk varrta fehér vászonruhában, saját zsebből... Labdarúgóból, kosarasból karatés Nehéz megsaccolni meny­nyien, talán 2—300-an is bezsúfolódtak Békéscsabán, a közgazdasági szakközépisko­la tornatermébe péntek dél­után. Karatebemutató zaj­lott. Megyénkből nem sokan láthattak hasonló eseményt, hiszen e sportág az ország­ban is még „gyermekcipő­ben” jár. Igaz, szinte min­den megyének van legalább egy karateklubja, Budapes­ten egy tucatnál is több mű­ködik, de csak mostanában kezdik felfedezni ezt a min­den izmot, porcikát meg­mozgató újdonságot. Fiatal, nagyon lelkes sport­emberek két éve szeretnék meghonosítani a megyeszék­helyen a Sotokan-karatét. Sokáig talán az edzésre járó tizenéveseken kívül senki sem tudott létezésükről. A véletlen hozta, hogy lehető­séget kaptak a bemutatóra. De beszéljenek a fiatalok magukról. — Nyolc évig a labdarú­gást űztem az Előrében, a Ferencvárosban, majd az MTK-VM-ben — vallja Gyebnár Gábor, aki a bé­késcsabai ÁFÉSZ dekoráci­ós műhelyében dolgozik. — 1978-ban ismerkedtem meg a karatéval, s az év nagy ré­szét a két sportágnak szen­teltem. Végül is a karatét választottam, amit nem bán­tam meg, pedig stabil játé­kosa voltam a két fővárosi labdarúgócsapatnak. — Én két évvel ezelőtt az alapokat könyvből tanultam — mondja Molnár Viktor, aki autó-motorszerelő tanuló a Volánnál. — Öcsém is ked­vet kapott hozzá, így már ketten voltunk. A véletlen hozott össze Gyebnár Gabi­­val: két évvel ezelőtt nyáron a békéscsabai strandon ta­lálkoztunk. A KISZ-tábor tornatermének egyik sarká­ban gyakoroltunk, de mind több barát és ismerős csatla­kozott hozzánk. Ahogy nőtt a létszámunk, úgy szorul­tunk ki a KISZ-táborból. ősszel már 15-en karatéz­­tunk, s a Rózsa Ferenc Gim­názium pincéjében kaptunk otthont, vagy három hóna­pig. Innen is kiszorultunk, s némi szünet után tavaly ta­vasszal a 3. sz. általános is­kola tornatermét vehettük bérbe, heti kétszer. — Ezért 600 forintot fizet­tünk — veszi vissza a szót Gyebnár Gábor. — Most már nem volt gond, hiszen voltunk annyian, hogy ösz­­szedobtuk ezt az összeget, mintha tagsági díj lenne. A ma még csak jelképe­sen klubnak nevezhető ma­roknyi kis csoport legjobbjai tartották a bemutatót. Ter­mészetesen minden mozdu­latot szakszerűen elmagya­ráztak. A csend és a szigorú fegyelem jellemzi őket. Még a sportújságírónak is sok is­meretlen fogalmat jelezve. — A Sotokan-karate leg­fontosabb alapszabálya, hogy az ütéseket és a rúgásokat, illetve azok találatait csak imitáljuk — mondja Berecz­­ki Béla, aki a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola tanuló­ja. — Másfél—kétéves tény­kedésünk alatt semmilyen sérülés nem történt. Van is egy szigorú szabálya a kara­tés sportolóknak, e tudásu­kat az életben, az utcán nem használhatják előny­ként. Napjainkban az edzések­nek a 4—8. sz. általános is­kola parányi tornaterme ad otthont, heti egy alkalom­mal. Ilyenkor 60—65 fiatal jön össze, s hát igen szűkös a terület. Gazdáik mai na­pig nincsennek, öntevéke­nyen, a mozgásért és a sport szépségéért csinálják. Pedig kopogtattak már jó néhány helyen. — Tavaly nyáron először a Szabadság Tsz-nél próbál­koztunk, majd a városi sportfelügyelőségen, de egyik helyen sem biztattak — vall­ja Molnár Viktor. — Nem­régiben jártunk Pesten, s a Karate-szövetség titkárával beszélgettünk. Dr. Gortvai István biztatott egyedül, de hát ahhoz, hogy a jövőben termet kapjunk, vagy a ké­sőbbiek folyamán verse­nyekre járhassunk, szükség lenne egy patronánsra, vagy­is arra, hogy hivatalosan is klubot alakíthassunk. A Bu­dapesti MOTEX Klub ma már fekete öves karatése, Ugrai Balázs is támogat minket, sőt szó lehet arról is, hogy edzőként, szakta­nácsadóként foglalkozna ve­lünk, vagy valamelyik ver­senytársa. Sajnos, sok em­berben megvan az előítélet, s megrettennek a karate szó hallatán... Végignézve a félórás be­mutatót, majd a két és fél órás edzést, hát becsületére váljék bármilyen más sport­ágban küzdenek is az, amit ezek a fiúk és lányok pro­dukáltak. Apropó, lányok! — Nincs még egy éve, hogy egy barátom lehozott a karatések közé — mondja Valyuch Judit, öt évig ko­sárlabdáztam Békésen, de most már nem váltanék újra sportágat, úgy megszerettem a karatét. — Az edzéseket felváltva vezetjük — folytatja Molnár Viktor. — Az eddigi ismere­teink alapján, de persze a fővárosból is kapunk mód­szertani segítséget. A moz­gáson kívül az önfegyelmet és a nagyon precíz szabályo­kat sulykoljuk az új jelent­kezőkbe. Alaptörvénye a ka­raténak, ha az ellenfél meg­sérül, akkor a sérült a győz­tes. Maguk varrta fehér vá­szonruhában, saját zsebből gazdálkodva dolgozik immár két éve a karate„klub”. A maguk örömére tartják ed­zéseiket. De mint minden sportágban a cél: előbbre lépni. S ahhoz, hogy e fia­talok minősítést szerezzenek, versenyre járhassanak, név­re van szükségük. Egy olyan üzem, vagy vállalat patroná­­lására, akik támogatják ezt a ma még Békéscsabán tö­megsportként űzött karatét. S olyan megszállottakra, mint ezek a fiatalok, s leg­frissebb patronánsuk, „Gaga­rin bácsi”, aki már annyit kiharcolt, hogy több fiatal előtt bemutatót tarthattak — s reméljük, tarthatnak a jö­vőben is — a karatés spor­tolók. Kép, szöveg: Jávor Péter Bonkumite. Azaz egy táma­dás és annak védése, ame­lyet a lányok mutatnak be A japán sportok egyik ága a kendo A karate alapelemeket több ezerszer gyakorolniuk kell, amíg azok pontos végrehajtása ki­alakul. A közgazdasági szakközépiskola tornatermében az alapelemekből is ízelítőt adtak a karatésok Labdarúgás Lejátszotta első előkészü­leti mérkőzését a Békéscsa­bai Előre Spartacus NB I-es labdarúgócsapata. Bős. Előre Spartacus— Orosházi MTK 3—1 (1—0). Orosháza, 400 néző. V: Baj­­kán. Békéscsaba: Hanyecz (Rabcsák) — Rácz, Zsömbör­­gi, Tisza, Zsíros — Maján (Kék­i), Kőhalmi (Kondacs), Zakar — Tóth, Kurucz, Bu­davári. Edző: Marosvölgyi Károly. OMTK: Knapcsik — Ravasz, Ökrös, Rábai, Füsti (Kiss) — Lovasi, Kökény, Szegi — Pólyák, Simon (Ba­logh), Telyák (Zvolenszki). Edző: Szűcs Ferenc. A mérkőzés előtt fél órá­val kiderült, hogy az OMTK edzőpályáján legfeljebb jég­korongmérkőzést lehet tarta­ni, úgy eljegesedett a pálya. Ezért a két csapat a lila-fe­hérek autóbuszán átrándult a Dózsa Tsz sporttelepére. Itt csak a „vonalak” hiá­nyoztak, de ez már nem le­hetett akadálya az előkészü­leti találkozónak. Az első félidőben Zakar szemfüles gólja (bár lesgya­nús körülmények között szü­letett) és két kapufa jelezte a vendégek fölényét. Fordu­lás után Kurucz szép fejes­gólja és jó néhány elpuská­zott helyzet jellemezte a já­tékot. A 60. percben Füsti beadása majdnem megtré­fálta a csabai védelmet (a labda a hosszú sarok belső kapufájának lapjáról pat­tant a gólvonalra,­majd Rab­csák kezébe). A 85. percben Tisza rossz leadását Kökény elcsípte és két remek csel után a hálóba lőtt. A mér­kőzésen végig nagy kedvvel és kirobbanó erőben játszó Tisza egy percen belül javí­tott — egy formás támadás végén beállította a 3—1-es végeredményt. A Békéscsaba játékosai az alapozás utáni első mérkő­zésen biztató játékot nyúj­tottak — Marosvölgyi Ká­roly elégedett volt a­­látot­takkal. Az OMTK dicséretes igyekezettel küzdött, ennek köszönhető, hogy a találkozó közben érkező­­nézők jó mér­kőzést láthattak. Góllövők: Zakar, Kurucz, Tisza, ill. Kökény. Jók: Tisza, Zakar, Kőhalmi, ill. Füsti, Kökény, Szegi, Varga Zoltán ­ Érdekes teremlabdarúgó­mérkőzés lesz február 5- én, csütörtökön Békéscsabán, a KISZ-tábor tornatermében. A KISZ-iskola vezetői meg­mérkőznek a Bes. Előre Sp. labdarúgó-szakosztályának vezetőivel. Bélyeggyű­jtés A bélyegek eredetitől eltérő nagyságú képe A posta január 31-én hoz­ta forgalomba Szántó Béla születésének 100. évfordulója alkalmából 1,— Ft-os meg­emlékező bélyegét. Február 14-én pedig Bat­thyány Lajos születésének 175. évfordulójáról emlékező 1,— Ft-os bélyeg jelenik meg. Mindkét bélyeg az „Évfor­dulók — események, 1981” sorozat tagja, amelyeket Va­­gyóczky Károly grafikusmű­vész tervezett, és a Pénz­jegynyomdában készült négy­színű ofszetnyomással. MAG.VAR POSTA Tizenhét éve a válogatott élén Súlyemelésről Orvos Andrással Divatos is, sikeres is. Mindkét jelzőt lehet alkal­mazni a súlyemelésre. Per­sze alighanem a két dolog szerves kapcsolatban áll egy­mással. A magyar súlyeme­lők ugyanis az elmúlt két év­tizedben folyamatosan a vi­lág élvonalába tartoztak. Veres Győző nyitotta meg a sort, hogy azután Földi Imre következzék egész sor vi­lágbajnoki éremmel, ame­lyeket a müncheni olimpián tetőzött be a légsúly arany­érmének elnyerésével. A ki­emelkedően sikeres súlyeme­lők sorában Baczakó Péter az utolsó, aki nem kis meg­lepetésre a félnehézsúly baj­noka lett Moszkvában. A magyar súlyemelősport eredményességét nem lehet egyik, vagy másik szakem­ber „számlájára” írni, ah­hoz mindenekelőtt eredmé­nyes szakosztályi munkára volt szükség, szerte az or­szágban. Az is kétségtelen tény viszont, hogy a legjob­bak mögött immár 17. éve „őrködő” Orvos András­nak elévülhetetlen érdemei vannak a történésekben, őt kérdezem a felemás olimpiai szereplést követően a tavalyi évről, és az idei tervekről, a sportág távlatairól. — Amikor egy ízben ne­kem szegezték a kérdést, mit is várok az olimpiától, lesz-e magyar aranyérem a súlyemelőversenyeken, azt válaszoltam: nincs reális esélyünk, de azért megpró­bálunk mindent elkövetni — emlékezett Orvos András. — Utólag azután több sportág vezetőitől megkaptam: bi­zony, irigyelnek minket, s lemondanának valamennyi helyezésükről, cserébe egy aranyéremért. Kétségtelen tény, hogy Baczakó győzel­me nagyon jól jött, ráirányí­totta a figyelmet a sportágra, de azért azt sem szabad el­felejtenünk, hogy a tervezett 20—22 pont helyett csak 18- ra tellett­ válogatott­jaink ere­jéből. — Amikor elkészítették az olimpiai ciklusról a számve­tést, milyen legfontosabb ta­nulságokat vontak le arról? — Rendkívül érdekes pe­riodicitást kellett megállapí­tanunk az egyes válogatottak teljesítménygörbéjének meg­rajzolásakor. Akik például az 1979-es szaloniki VB-n jól, netán kiemelkedően sze­repeltek, azok Moszkvában szint alatt maradtak. Itt kell említenem Hornyákot, Só­lyomvárit és Mandzákot is, akik Görögországban egy­mást múlták felül, az olim­pián viszont csalódást okoz­tak. Az 1979-es „gyengélke­dők” — Oláh Béla, Stefano­­vits és Baczakó — pedig az olimpián kerültek reflektor­­fénybe. A kiugró teljesítmé­nyek azt bizonyítják, hogy a magyar válogatott verseny­zőinek tudásszintjével nincs baj, sokkal inkább a szakmai munkán kívüli tartomány­ban — szemlélet, hozzáállás, magatartás — kell az okokat keresni. Egészen biztos pél­dául, hogy a magyaros men­talitás — sikerek után fo­kozott önbizalom, kudarcot követően pedig „lelombozó­­dás” — hatványozottan meg­található a legjobbjainknál is. — Ha vonulatában figyeli a legjobbak jelentkezését, milyen következtetéseket ál­­­lapíthat meg a szakember? — Régen teljesen főváros­centrikus volt a sportág, jól magam — szegedi lévén — sem voltam kivétel: alig vár­tam, hogy felköltözhessek Budapestre. Ma viszont meg­fordult a kép: a nagy fővá­rosi egyesületek alapvetően elhanyagolták ezt az olimpiai pontokkal jól fizető súly­emelést, s a súlypont vidéki­re tolódott. Különösen a Szombathelyi Haladásban, a Diósgyőri VTK-ban, az Oroszlányi Bányászban és a Tatai AC-ben folyik ered­ményes utánpótlás-nevelés. Külön is említést kell ten­nem a tehetségek felszínre hozatalában élenjáró Sza­bolcs megyéről, ahonnan töb­bek között Oláh Béla, a Kő­szegi testvérek, Hornyák és Mandrák is kikerült. Pedig Szabolcsban sem erősebbek a legények, mint máshol. Sok­kal inkább arról van szó, hogy azon a vidéken keve­sebb csábítással jelentkezik a civil élet, így a fiatalok kö­zül többen vállalják a ke­mény, lemondásokkal teli edzéseket. — Változtatnak-e az eddi­gi alapelveken az új olim­piai ciklus első fejezetét je­lentő 1981-es felkészülés so­rán? — Szakítani kívánunk az eddigi gyakorlattal, misze­rint a szinte egész éven át tartó monoton tatai­ hónapo­kat megosztjuk, a válogatot­tak fele idejüket töltik­­ az edzőtáborban, a másik fél­időben viszont otthon, a megszokott környezetben dol­goznak. Ez a kísérlet meg­növeli az egyesületek fele­lősségét, egyidejűleg más szempontokat is szem előtt tart, kielégíti azokat. A 15 fős A keretből ezekben a he­tekben 10 készül Tatán, a többiek csak később kapcso­lódnak be a közös munkába. Hatan a B keretből, heten pedig az ifjúsági válogatot­tak közül élvezik a bizal­mat, s gyakorolhatnak együtt az élen állókkal. * Optimista vagyok, ami a perspektívákat illeti, mivel az ifik között többen is ígé­retesen bontogatják szárnyai­kat, s a régebbiek közül is jó néhányra számíthatok, akár egészen a következő olimpiáig is. Mindenki pon­tos menetrend szerint ké­szül: a legjelentősebb hazai erőpróbának a június 2—6. között Tatabányán megren­dezendő Pannónia Kupa — mely egyben az országos baj­nokság döntője is — ígérke­zik. A szeptember 15-től 20- ig a franciaországi Lillé­ben esedékes világbajnoksá­gon lesz az első, igazán ko­moly vizsgánk. Tízfős csapat indítását tervezem, legalább két dobogós helyezéssel, a többiektől pontszerzéssel elégedett lennék. Jocha Károly A gyulai labdarúgók gazdag programja Eddig négy előkészületi mérkőzést játszott a­­ GYSE labdarúgócsapata: Ráckevét 1—0, a­ Határőr Dózsát 5—1, a SZEOL AK vegyes csapatát 6—0, a Füzesgyarmatot pe­dig 5—1 arányban legyőzték. A bajnokság megkezdéséig újabb 9 mérkőzésre kerül sor: ma délelőtt 10 órától Gyula—Szalvai SE, február 3-án Békés—Gyula, 14.00 óra; 6-án Gyula—Dukla Banska Bystrica, 14.30; 8-án Gyula—Kassai Locomotiv 13.30; 10-én Gyula—Mezőbe­­rény, 14.00; 11-én Gyula— DÉLÉP SC, 14.30; 13-án Gyu­la—Füzesgyarmat 14.30; 15- én Gyula—Gyulavári, 10.00; 18-án Gyula—Határőr Dózsa, 14.30. Hír még a gyulaiak háza tájáról, hogy február köze­pén Bacsa, s a hónap végén Hirka bevonul katonának. Tervezik, hogy a sorkatonai szolgálatot töltők helyére új játékosokat szerződtetnek. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Sebeszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Ki- INDEX: 25054 adja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Árpási Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy ISSN 0133—0055 hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bes., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next