Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-29 / 99. szám

1981. április 29., szerda Úttörő irodalmi színpadok bemutatója Vasárnap már reggel nyolc órakor gyereksereg népesítet­te be az építők művelődési házának nagytermét. Ha va­laki odacsöppen, aligha tud­ja kitalálni, miért öltözött jelmezekbe a közönség. Pe­dig a válasz egyszerű: a né­zők többsége egyben szerep­lő is volt azon a bemutatón, amelyen — a megyei úttörő kulturális szemle keretében — irodalmi színpadok, szín­játszócsoportok mérték ösz­­sze ügyességüket, felkészült­ségüket. Fél kilencre minden kész volt, felgördült a függöny, és a vésztői gyerekek játszani kezdtek. Pár perc múlva már mindenki elfelejtette, hogy színpadon van, és nem az is­kola udvarán. A kis csapat önfeledten szavalt, táncolt, énekelt, s meg is kapta a megérdemelt tapsot. Tíz úttörő színjátszó cso­port adta elő legjobb műso­rát a délelőtt folyamán. A vezetők többsége jól válasz­tott, nem hagyta figyelmen kívül a gyerekek korát, ér­deklődési körét. A legtöbben mesét, játékos összeállítást mutattak be, de akadt az életből ellesett iskolai törté­net is. A csoportok vezetői láthatóan arra törekedtek, hogy a szereplők lehetőleg önmagukat adják, számítva a természetes gyermeki kí­váncsiságra, játékosságra. A legjobb csoportmunkák ak­kor születtek, amikor nem megértetni, hanem megérez­tetni sikerült a szándékot a színjátszókkal. A leggyen­gébbnek pedig akkor bizo­nyult a produkció, amikor az egyes szereplők tőlük idegen, felnőttes szerepekbe kény­szerültek. Amikor valamennyi cso­port előadta műsorát, a há­romtagú zsűri visszavonult, hogy elvégezze a — nem is olyan könnyű — értékelő munkát. Az izgalom akkor hágott tetőfokára, ami­­kor Rencz Antal, a Jókai Színház főrendezője, a zsűri elnöke tolmácsolta a döntést. A legjobbnak három csopor­tot ítéltek. A békéscsabai 1-es számú iskola színjátszó-csoportja (Ungár Tamás ve­zetésével) képviseli majd megyénket az országos be­mutatón. Kiemelkedően sze­repeltek még a vésztőiek (vezetőjük Kurucsó Zsig­­mondné) és a doboziak (V. Horváth Edit vezetésével). Természetesen mindegyik résztvevő csapat kapott tárgyjutalmat, de a verseny legszebb és legmaradandóbb jutalma a közös játék öröme volt. — gubucz — A tótkomlósi szlovák iskolások „Játszani akarunk” című mű­sorukat adják elő Fotó: Martin Gábor Somogyi Márton amatőrfilmes az orosházi alkotókörben Harmadik összejövetelét tartotta a márciusban meg­alakult orosházi alkotókör április 27-én, hétfőn este a Fegyveres Erők Klubjában. Ez alkalommal Somogyi A­­tton amatőrfilmes volt a kör vendége, akivel Fülöp Béla, a gimnázium igazgató­­helyettese beszélgetett. Szó volt a pályakezdésről, Somo­gyi Márton kifejezetten fo­tográfusi időszakáról, ami­kor különböző kiállításokon rendszeresen szerepelt, majd az amatőrfilmezésről, me­lyet közel két évtizede mű­vel sikeresen. — Az első időben — em­lítette a vendég —, a kör­nyező táj, a város változó arca ragadott meg, ezt fény­képeztem. Első filmjeim is innen indultak, de már egy­re tudatosabban kerestem az emberi sorsok alakulásának hű bemutatását, érdekes éle­tek feltérképezését, átfogal­mazását a film formanyel­vére ... Amikor az amatőr filmesek országos szövetsége újjáalakult, tagja lettem, és szinte minden filmszemlén részt veszek. Legutóbb — néhány hete — a Sopronban megrendezett 28. amatőr­filmszemlén szerepeltem „Árvíz után” című filmem­mel. A házigazda ezután a sa­játos szakmai kérdésekről faggatta Somogyi Mártont, aki közben a kör tagjainak kérdéseire is részletesen vá­laszolt. Többen érdeklődtek a televízió „Pergő képek” című műsorában bemutatott filmjeiről, mások pedig újabb terveiről kérdezték a ven­déget. A találkozó­­vetítéssel fe­jeződött be. Az orosházi al­kotókör tagjai láthatták a két év előtti országos szem­lén bemutatott „Boldogsá­gaim” című kisfilmet Csa­­ress Jánosné csorvási naiv festőről, az „Olajkutatók”-at, mely Orosháza határában készült, és a Sopronban ve­tített „Árvíz után’,rt. Ez a film a békési árvíz pusztítá­sának megrázó dokumentu­ma, egyszerű, keresetlen esz­közökkel hozza a nézők elé azt a gyötrelmes helyzetet, melyet az árvíz sújtotta em­berek átéltek, és amelynek súlyát ma is viselik. A be­mutató vetítést a szerző 50 perces amerikai útifilmje zárta, melyet tavaly tavasz­­szal forgatott New York­ban, Washingtonban és a Niagara-vízesésnél. Az alkotókor következő összejövetelét május 18-án tartják, erre a helyi múze­um nyugdíjas igazgatóját, a néprajzkutató Nagy Gyulát hívják meg. (zsdn) Buzuki hangja szólt... Odakinn épp eleredt az eső, ellensúlyozva a felhőt­lenül kék egű görög tájakat. Amelyeket, sajnos, csak dia­képekről csodálhattunk. Azért az illúzió megvolt, s aki némi fantáziával megál­dott, máris az Akropolisz lá­baihoz, Delphoi sóstemplo­mába, vagy épp az epidau­­roszi színház lépcsőire kép­zelhette magát. Pedig csak Békéscsabán voltunk, csü­törtökön, álmos, esős hét­köznap délután, a Csaba sar­ki presszójában. Mindenki valamiféle va­rázslatra várt. Arra, hogy egy vagy másfél óra alatt el­jusson egy olyan országba, amely mindenkit érdekel. Hiszen nemcsak a szebbnél­­szebb görög tájakat, műem­lékeket fedezték fel az utób­bi években mind többen, ha­nem a görög népzenét is. Így lett diszkósláger a szir­­takiból, a buzukiból. (Ez utóbbi tánc is, hangszer is.) Talán emiatt érdeklődött jó néhány tinédzser a Megyei Művelődési Központ klub­rendezvénye iránt, amely meghívójában így jelölte a programot : „ ... Hazánkban élő görög tinik énekelnek, táncolnak, zenélnek .. A négy görög tulajdon­képpen csak három volt, hisz az énekes, Juhász Kati, szőkeségével nehezen tudta volna ezt elhitetni magáról. A görög nép dalait viszont olyan hűséggel tolmácsolta, mintha az anyatejjel szívta volna. Lehudisz Andreász­­nak és két társának már könnyebb dolga volt. Bár ők már ezen a földön születtek, azért a „vérükben van” a görög zene. Talán apáiktól, nagyapáiktól tanulták a szép szultánéról, a hűtlen Máriá­ról, a gyászról, vidámságról, szerelemről szóló dalokat. És azt, hogy más hazában is őrizzék népük zenei hagyo­mányait. A tiniklub csütörtöki kö­zönsége dicsekedhet azzal, hogy szirtakit táncolt. Igaz, az egyszerűbb változatot, de hát valahol el kell kezdeni. Az egyórás zenélést tánc kö­vette, s nem táncolókban, hanem inkább helyben volt hiány. Kép, szöveg: Gubucz Katalin A csuhécsipke bűvöletében A tavaszi szél lódít egyet a doboz tetején levő csuhé­­darabokon. Érdekes. Mintha megelevenedtek volna, s most kínálnák magukat a szorgos ujjak közeledtére. Aztán, mikor végre rájuk kerül a sor — ősz óta vár­nak erre —, zizzenésük, mint egy sóhaj, úgy száll a rájuk hajoló arc felé. A ház verandáján csak a levelek surrogása veri fel a csendet. A végegyházi Tep­­liczki Istvánné ilyenkor éli át legderűsebb, legnyugod­tabb pillanatait. Mikor a megálmodott kézimunka ke­ze alatt valósággá válik ... Emlékezik. Szavai nyomán a kézművesség kialakulásá­ról tanultak jutnak az eszünkbe. Eleinte az önellátó gazdálkodás, aztán az áru­fölösleg, így az adott tevé­kenységi forma megélhetési lehetősséggé vált. Később mindez elvesztette szerepét, s maradt a munka, a ha­gyományőrzés gyönyörűsége, a népművészet másodvirág­zása. Nos, Tepliczkiné — vagy ahogy ismerősei nevezik, Vi­ca néni —­ élete ezt a sok évtizedes fejlődést idézi fel bennünk. Cseppet sem ha­ragszik, hogy megzavartuk meghitt magányában. Sőt! Fürgén hordja ki mindazt, amit éppen otthon talál. Fo­nott táska, szék, papucs, cseréptartó... — Lehettem vagy 10 éves, mikor megtanultam csuhét fonni. Aztán elmaradt, ku­tyának sem kellett az ilyes­mi. Később, valamikor a vi­lágháború idején megint di­vatba jöttek ezek a táskák. Na, gondoltam, csinálok én azoknál különbet is, és be­levágtam. Előbb csak ma­gunknak, a barátoknak, az­tán eladásra is. A férjem el­volt a háborúban, hát kel­lett az a kis kereset, így az­tán hol Orosházán, hol Ma­kón köszönt­­vissza az én táskám más kezében. Mutatja, hogy kell csinál­ni. Kezét érdesre szabta a csuhé és a sok munka, mert ő gondoskodik a kertről, a jószágról, s a házról is. Ám derűjét ez cseppet sem töri meg. Hisz ha gyorsan végez, már veszi elő a csuhét és sodorja, fűzi egyre. Míg kész nincs, „nem hagyja nyugod­ni”. — Ma már csak kedvtelés­ből csinálom. Kell a gyere­keknek, az unokáknak, meg küldöm is ilyen-olyan pályá­zatra. Felpattan, ősz haját meg­hazudtoló fürgeséggel el­tűnik a szobában, majd ok­levelekkel a hóna alatt tér vissza. Ezt itt kapta, amazt ott. Sorolja a sok elismerést. — Mondja a párom, ha hazajön este: „Feküdj le! Pihenj! Ne kínlódj annyit!” De hogy is tehetném, ha ez az egyetlen szórakozásom? Szól a tévé, én meg csak né­ha nézek rá, kézimunkázok inkább. Nem könnyű elfoglaltság. Bár cseppnyi bosszúság sem búvik meg hangjában, mé­gis tudjuk, sok fáradtság az ára leheletfinom csuhé­­csipkék megszületésének. Mert csípős a szél, ha szedi a kukorica csuhéját. Ha kell, a szomszédba is átkopog, hogy „leszedné a hozott ku­koricáról ...” És a fakeret beszerzése! Az csak a nagy gond­. Az asztalos jó pénzért megcsi­nálja, de vajon jól-e? Úgy, ahogy elképzelte, vagy más­ként? Van azzal is bosszú­ság elég. Szerencse, hogy hébe-hóba a férje is segít. — Hajaj. Hányan mond­ták már: „Vica néni! Csinál­jon ilyet nekem is!” Én meg nem győzöm! De átadom, amit tudok, tanulják el. Szedjenek fosztást, és jöhet­nek. Igen ám, de ehhez már ■nem fűlik a foguk. A kul­­túrba is hívtak, hogy ve­zessek szakkört. No, de va­sárnap délelőtt? Mikor jön a család? Meg alig látszok ki a munkából? Talán majd jö­vő télen. Én szívesen átadom a tudományom. Nekem annyi örömöt szerzett, mert ne ta­lálná meg benne a nyugal­mát más is? Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Világablak. 8.56: Olvasólámpa. 9.06: Zenekari muzsika. 9.42: Kis magyar néprajz. 10.05: Diákf­élóra. 10.35 : Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.50: Adolf Busch hegedül, Ru­dolf Serkin zongorázik. 11.25: Nóták. 12.35: Hangulatjelentés. 12.55: Operaslágerek. 13.25: Dzsesszmelódiák. 14.29: Kagylózene. 15.10: Monteverdi,­ Sestina. 15.28: MR 10—14. 16.10: Kritikusok fóruma. 16.20: A Magyar Rádió és Tele­vízió szimfonikus zeneka­­ra játszik*. 17.07: Drágán adni — olcsón ven­ni. (ism.) 17.32: Hangverseny a Mindenki zeneiskolája hallgatóinak. 18.02: Filmzene. 19.15: Utas és holdvilág. 19.59: Brahms: e-moll szonáta. 20.24: A Magyar Rádió nemzeti­ségi népzenei fesztiválja Békéscsabán. Megnyitó hangverseny. Közben: 21.04: Szeretkező szavak. 21.19: A nemzetiségi népzenei fesztivál megnyitó hang­versenye közvetítésének folytatása. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Palestrina-madrigálok. 22.45: Szellem és történelem. 23.10: XX. századi angol operák­ból. 0.10: Illés Lajos és Bródy János táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Mai dalok. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: A 04, 05, 07 jelenti. 10.00: Zenedélelőtt. 11.33: A Szabó család. 12.03: Énekszóval, muzsikával. 12.33: Tánczenei koktél. 13.30: Labirintus. 14.00: Kettőtől négyig . . . 16.00: Mindenki iskolája. 16.40: Fiataloknak! 17.30: Ötödik sebesség. 18.33: Népdalkörök országszerte. 18.53: Zenei Tükör. 19.23: Tolnay Klári és Mensáros László énekel. 19.35: Előszó a „Gondolkodó ma­gyarok”­­ könyvsorozat­hoz. 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: Kíváncsiak Klubja. 21.23­: Melis György operettek­ből, daljátékokból és ze­nés játékokból énekel. 22.00: Kellemes pihenést,. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara Bárdos La­­­jos műveiből énekel. 9.51: Kamaramuzsika. 10.19: A kísértetkastély. 11.05: A Dunánál. 11.25: Zenekari muzsika. 13.07: Vladimir Askenazi Mozart­­felvételeiből. 13.55: Emlékezés Molnár Gá­borra. 14.15: Új operalemezeinkből. 15.07: A Magyar Állami Hang­versenyzenekar hangverse­nye. 15.46: Bach-felvételek. 16.22: Vonzások és változások. 16.52: Öt földrész zenéje. 17.00: A véges végtelen. 17.30: Újdonságainkból. 18.10: Bruno Walter vezényli a Columbia szimfonikus ze­nekart. 19.59: Magyarország 1514-ben. 20.46: Chopin-felvételek. 21.28: 2000 felé. 22.03: A munkadal. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: A mezőtúri ifjúmunkáskó­rus népdalokat énekel. 17.15: „Tejes” siker. Riporter: Dalocsa István. 17.30: Zenés autóstop. Közleke­dési magazin. Szerkesztő: Vágási Kálmán. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Örökzöld melódiák. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna,­­ism.1­8.05: Iskolatévé. Fizika. (Ált. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 8.35: Magyar nyelv. (Ált. isk. 1. oszt.) oszt.) 9.05: Élővilág. (Ált. isk. 7. 9.20: Delta. (ism., f.-f.) 9.45: A hazudós lány. (ism.) 11.25: Lehet egy kérdéssel több? 14.55: Iskolatévé. Magyar nyelv. 15.15: Élővilág. (ism.) 15.30: Fizika, (ism., f.-f.) 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: Gólyavári esték, (ism.) 16.55. ..Életet az éveknek.” (f.-f.) 17.28: Tízen Túliak Társasága. 18.05: Staféta, (f.-f.) 18.15: Világ­­politika, ifjúság. 18.55: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Játék három percben. 20.05: Madame Bovary. 21.00: Hatvanhat. 22.00: Bűn. 23.05: Tv-híradó 3. 23.25: Tv-tükör. (f.-f.) II. MŰSOR 20.01: Az ifjú bajnokok. (f.-f.) 20.30: Reklám. 20.35: Anglia—Románia. VB-selej­­tező labdarúgó-mérkőzés. A szünetben: kb. 21.30: Tv-híradó 2. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 17.15: Fórum. 17.50: Népzene. 18.00: Japán. 18.30: Irodalmi összeállítás. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Mezőgazdasági hírek. 20.10: A következő év. Amerikai játékfilm. Főszerepben: Spencer Tracy. 21.40: Anglia—Románia labdarú­gó-mérkőzés. A szünetben: Tv-híradó. BELGRÁD, I. MŰSOR 17.25: Mi újság a tető alatt? 17.55: Labdarúgás: Jugoszlávia— Görögország. 19.50: Rajzfilm. 20.30: Szabad szerda. 21.45: Dokumentumműsor. 23.05: Pop-poligon. II. MŰSOR . 17.15: Iskolai műsor. 18.45: Sasa és Vesna. (ism.) 19.15: Kis koncert. 19.30: Iskolai műsor. 19.55: Ma este. 20.00: Az idősebb fiú. 21.15: Huszonnégy óra. 21.35: A színpad fényei. SZÍNHÁZ 1981. április 29-én, szerdán dél­után 15 órakor. SEGÍTSÉG, VÁLUNK! 611-es sz. Szakm. Int. ea. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Hófe­hér és rózsapiros, 6 órakor: Ri­­pacsok, 8 órakor: Caddie. Bé­késcsabai Szabadság: minden előadáson: Ballagás. Békéscsa­bai Terv: Psyché II. rész. Gyu­lai Erkel: Az emberevő medve. Gyulai Petőfi: Kaszkadőrök. Orosházi Partizán: Münchhausen báró csodálatos kalandjai.

Next