Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-08 / 185. szám

1981. augusztus 8., szombat Az Eszes-nővérek és a vasdiploma kezén fáradt ráncokat gyűrt a múló idő. Nézem az ujjait, amint átnyújtja a díszes papírlapot.. . Mennyi krétát koptattak el ezek az ujjak... S már hallom is a keserves csikorgást, ahogy a kréta hegye megbicsaklik a fekete táblán ... De nehezen gömbölyödött az „o”, az „a”, mikor először kihívtak ah­hoz a táblához! De rég volt... Egy birodalom, egy új vi­lág nyílt meg előttem ak­kor. Egykori tanítóm végte­len türelme volt a kulcs, mellyel bejutottam az írni, olvasni tudás kapuján. Későbbi diákéveim közel sem jelentettek akkora él­ményt, mint amit azok, az első évek. S minden egy em­berhez, kedves tanítómhoz kötődött, akit ma, ha meg­látok az utcán, amint fárad­tan, botjára támaszkodva kö­zeledik felém, hatalmába ke­rít valami különös megillető­­döttség ... Aztán, mikor megismer, elönt a hála. Mert lám, nem felejtett el. Valahol, a sok gyerek közt ott vagyok én is, s ez jól­esik . .. Vajon Eszes Ilonára, az idős, dombegyházi tanítónőre hányan emlékeznek ilyen há­lával vegyes szeretettel? Ez jár a fejemben, amint átfu­tom a lapot, melyet immár én szorongatok a kezemben: „Díszoklevél Eszes Ilona ta­nítónak, aki a Kiskunfélegy­házi Tanítóképző Intézetben 1914. június 27. napján, 65 éve szerzett oklevele alapján közmegbecsülésre méltóan teljesítette hivatását, elisme­résül ezt a vasoklevelet adja ki a Debreceni Tanítóképző Főiskola.” Aztán a jelvények is elő­kerülnek. Aranydiploma, gyémántdiploma, vasdiplo­ma. Ez utóbbit kivéve, mindből kettő... Mert az Eszes gyerekek édesapja, a község egykori tanítója, nem csupán a tudást plántálta családja tagjaiba, hanem a vágyat is, hogy ezt a tudást átadják másoknak. Így lett a két Eszes-nővér, Ilona és Klára is tanítónő. Emlékeznek, Ilonka néni — úgy tűnik, ő a beszéde­sebb — az iskola elvégzésé­vel kezdi pályája történetét. — Korengedménnyel, 17 évesen végeztem. Pusztabán­halmán, egy uradalmi isko­lában kezdtem tanítani, az­tán ide, a Hermina-majori iskolába kerültem. Cseléd­emberek gyerekeit tanítot­tam, voltak vagy hatvanan. Elhallgat. Gondolatban va­lahol a régi iskolában jár, a hajdani tanteremben, ahol a gyerekek „annyian voltak, mint a hangyák”. Aztán só­hajt, úgy folytatja. — Szegénykéim. Alig volt helyük. Ki az ablakmélye­désben, ki a dobogón talált egy cseppnyi helyet. Fegyel­mezés? Ha volt hangerő, volt fegyelem is ... De nem feledkezhetek meg a segí­tőmről sem. Messzi volt az iskola, hát szereztem egy pó­­nit, meg egy kis kocsit... A gyerekek nagyon a kedvébe jártak ennek a lovacskának. Hol répát, hol kukoricát szo­rongattak a kezükben, isko­lába jövet. Ám a kocsira csak az ülhetett fel, aki pél­dásan viselkedett. Telt-múlt az idő. Végre si­került bekerülni a dombegy­házi iskolába, ahol az édes­apja is tanított. Itt sem volt könnyű dolga, hiszen csak az első osztályban 120—130 gyereket kellett lefoglalnia. Az egykori iskola élete ma már idegen, távoli. Gyűjté­sek az iskolaszék engedélyé­vel , közétkeztetésre. Ruhát is így szereztek a szegényeb­beknek. Palavessző, palatáb­la, bakó — tarisznyaféle a vállon —, benne az egy szem könyv, amiből a betű­vetést tanulták. Közben Ilonka néni húga, Eszes Klára is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Az ő útja kissé rögösebb a tanítói ka­tedra felé. — Hiába végeztem 1920- ban, mert a gyémántdiplo­mám nekem is megvan — teszi hozzá nem kis büszke­séggel —, tíz évig vártam tanítói állásra. Megtanultam varrni, és magántanulókat fogadtam, hogy megéljek va­lahogy. Aztán nagy nehezen sikerült nekem is a domb­egyházi iskolába kerülni ... Még soká tart, már egy­befonódó történetük. Az egy­kori tanítványok ma már nagymamák. Nincs nap, hogy ne köszönjön rájuk valaki, s ez valahol a jó munka el­ismerése. Ilonka néni veszi át a szót ismét: — A tanács szociális gon­dozót küldött a segítségünk­re, egy asszonyt. Annak is tanítottuk az apját. A dok­tor úr is gyakran ellátogat hozzánk, csak úgy, magától, hívás nélkül. Nem mondom, ránk is fér sokszor az ilyen­olyan gyógyszer. Eljött az öregség, oda az egészség .. . De nem vagyunk egyedül, s ez a legfontosabb. A gondos­kodás és az érkező üdvözlő­lapok, levelek bizonyítják, érdemes volt ...­­ "Az Eszesmővérek napjai szépen, csendben peregnek. Nem sürgeti őket az iskola csengője, nem kell már órá­ra sietniök. Ám hétköznap­jaikat, beszélgetéseiket át meg átszövi a múlt, a ka­tedrán töltött idők. Ki­kísérnek. Lassan lépe­getnek, óvatosan. Nemigen mozdulnak már ki a házból. A járókelők kedvesen kö­szöntik őket, néhány szót váltanak, s már sietnek is a dolguk után. Az élet nem áll meg, csak a csendes kis házban, ahol a két tanítónő éldegél, csendesen, várva ta­lán a rubintdiplomára ... Nagy Ágnes Fotó: Fazekas László Békési fiatalok táborában Már a harmadik csoport fiatal dolgozik kéthetes ön­kéntes nyári táborban a Bács megyei Izsákon, a he­lyi Sárfehér Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben. Az időjárás nem minden eset­ben fogadja kegyeibe a me­zőgazdasági munkához nem szokott fiatalokat, akik Bé­késcsabáról, Mezőhegyesről és Békésről jöttek. A fiúk egy része építkezésen dolgo­zik. Betont kevernek, talics­­káznak és nem is rosszul: átlagosan 130 százalékos a teljesítményük. A többiek a nagy szőlőterületeken kötöz­nek vagy bújtatnak. Szálláshelyük az állandó tábor elkészültéig az Izsáki Általános Iskola napközi ott­honában van. Itt kényelme­sen megoldható az étkezés és a szabad idő eltöltése is. Rendelkezésükre állnak a különböző szórakoztató játé­kok, a stúdió és a sportte­lep. Délutánonként különbö­ző programokat szerveznek részükre. Volt már hidegtál­­készítő-verseny, ahol az el­készített „versenytárgyakat” a zsűrizés után el lehetett fogyasztani. Versenyeznek a munkában, a szobák tiszta­ságában és különböző sport­ágakban. Sárkány István táborveze­tő szerint a fiatalok munka­kedve kitűnő, csak dicsérni lehet őket. Bíznak abban, hogy élményekben gazda­gabban térnek haza az isko­lai szünet utolsó heteinek el­töltésére. Nem a legkönnyebb munka a lapátolás, de Csuvalszky Pál­nak és Serfőző Istvánnak nem okoz gondot Fotó: Kovács János Cigány ifjúsági klub Kaposváron Cigány ifjúsági klub alakult a kaposvári Móricz Zsigmond Mű­velődési Házban. Negyven tag­ja van, s valamennyien harminc éven aluliak. Minden szombaton délután találkoznak. Céljuk el­sősorban az anyanyelv ápolása, megőrzése, ezért többször ren­deznek olyan vetélkedőket, me­lyek során egy-egy verset ci­gány nyelvre fordítanak, s an­nak helyességét a nyelvet még tisztán beszélő, meghívott, idős emberek ellenőrzik. A találkozó­kat saját dalaik éneklésével, tánccal fejezik be. Távolabbi el­képzeléseik között szerepel, hogy cigány népi együttest alakítsa­nak. rc T 330 E 7­ Ta MOZI Sivatagi show Évek óta nem volt ilyen színes, változatos és érdekes kínálata a hazai filmforgal­mazásnak a nyári hónapok­ra, mint az idén. S az elő­zetesekből úgy tűnik, hogy ez a folyamat kitart az ősz­re is. A nálunk már sajnos hagyománnyá váló „fáziské­sés” ebben is jelentkezett: a forgalmazás illetékesei most jöttek rá arra, hogy csak jó műsorral, érdekes és tartal­mas filmekkel lehet vissza­hódítani a nézőket, kicsalo­gatni a kényelmes otthonuk­ból, a televízió képernyője elől. S ha még arra is rá­döbbennének, hogy a mozi­kat ideje lenne felújítani, jó vetítőgépekkel, nem sercegő hangszórókkal felszerelni, akkor igazán tökéletes lenne ez az egész forgalmazás. És mindig tele a vetítőterem. Nem hinném, hogy ennek a színes (gyönyörűen színes!) amerikai nemzetiségű ter­mészetfilmnek, a Sivatagi show címűnek vetítésekor akár foghíjas is lenne a né­zőtér. Négyévestől (mert ugyebár ez az alsó korha­tár) „életfogytiglan” koráig mindenkinek szájtátóan kel­lemes szórakozást, igazi ki­­kapcsolódást nyújt. Már aki szereti a természetet, nem riasztja az egzotikum, a tá­voli földrészek világa. Az író, operatőr, vágó és rendező Jamie Uys Délnyu­­gat-Afrikában, a namíbiai és a kalahári sivatagban, annak vidékén forgatott. Nem tu­dom, hány százszor (!) any­­nyi nyersanyagra, mint ami bemutatásra került. Ilyen ügyesen elkészített, s nem­csak egymásután rakott ál­latjeleneteket, hanem kerek és jó dramaturgia szerint felépített filmet nagyon-na­­gyon ritkán láthatunk. Kétségtelen, hogy a Sztan­­kay István hangján megszó­laló kísérőszöveg igencsak antropomorf, tehát az álla­tokat emberszerepekkel föl­ruházó, mindent emberi szempontból vizsgáló. De most mégsem illetlen. Sőt: szellemes és szórakoztató. Bennünket, nézőket is enged játszani, a tréfás jelenetek­ben — amelyek mégsem mesterkéltek, hanem ősien eredetiek — a közönséget föloldódni, felszabadultan nevetni. A babuin-majmok (én még páviánnak tanultam ...) ci­gánykerekezését, az erjedő gyümölcstől lerészegedett (!) állatok groteszk táncát és „másnaposságát”, a kopogta­tóbogár morzézését, a benn­szülött vadászok életmentő leleményét, a filmet záró ké­peken a koronás daru puk­­kedlijét érdemes megnézni. Felüdülésként a kánikulai nap munkája, bosszúságai után. (Nemesi) MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Lányok, asszonyok. 8.52: Népdalok. 9.30: „Vár egy új világ ...” 10.10: Nagy siker volt! 10.57: Budapesti krétakör. 12.20: Zenei anyanyelvünk. 12.30: Magyarán szólva . . . 12.45: Sebestyén András: Négy vidám darab fúvószenekar­ra. 14.05: A befejezhető befejezhetetl­­len. 14.15: Milos Sadlo gordonkázik. 14.30: Szérűskertekben,­­ magtá­rakban. 15.05: Új Zenei Újság. 15.40: Angol madrigálok. 16.00% 168 óra. 17.30: A hegedű virtuózai. 18.45: Tudósítás az országos úszó­bajnokságról és az orszá­gos atlétikai bajnokságról. 18.55: 30 éves a Rádiószínház. 19.48: Brahms: C-dúr szonáta. Op. 1. 20.16: A Belügyminisztérium Du­na Művészegyüttesének né­pi zenekara játszik. 21.02: Privát színháztörténet. 22.10: Sporthírek. 22.20: Emlékek, nyilatkozatok Bartók Béláról. 23.13: Rimszkij-Korszakov ope­ráiból. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Zentai Anna operettdalokat énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.38: Könnyűzene­i hangszer­szólók. 8.47: A III. humorfesztivál előtt. 10.00: Szombat délelőtt. 12.00: Dzsesszfelvételeinkből. 12.15: Házszám. 12.33: Jó ebédhez szól a nóta. 13.30: Beethoven-muzsika gyer­mekeknek. 14.00: Ritmus. 14.35: Orvosi tanácsok. 14.40: Magyar operaénekesek — operettszerepekben. 15.17: „Ripacsok.” 15.42: A cápavadász. 16.35: Pophullám. 17.30: 100 éve született Vágó Bé­la. 18.10: Közkívánatra! 19.51: Primadonnák, bonvivánok, operettek. 20.38: Tudósítás az országos úszó­bajnokságról és az orszá­gos atlétikai bajnokságról. 20.43: Moszkvából érkezett. 21.13: Cigánydalok, csárdások. 22.00: Szombat esti diszkó. 23.10: Slágermúzeum. III. MŰSOR 7.00: A szolnoki stúdió román nyelvű műsora. 7.30: A miskolci körzeti stúdió szlovák nyelvű műsora. 8.11: Kadosa Pál kamaraművei­ből. 8.39: Zenekari muzsika. 10.00: Töltsön egy órát kedven­ceivel ! 11.05: Opera-művészlemezek. 11.49: A Bécsi Oktett tagjainak felvételeiből. 13.07: Szimfonikus zene. 14.47: Apát keresek. 15.31: Harminc perc beat. 16.01: Shirley Verrett operafelvé­teleiből. 16.29: A századelő irodalmának hetei. 16.34: A kamarazene kedvelőinek. 17.30: Kritikusok fóruma. 17.40: Slágerlista. 18.15: Világhírű előadóművészek lemezeiből. 19.43: Bizet: Carmen. 20.40: Szabadtéri múzeum a Bükkben. Közben: 21.00: Az operaközvetítés folyta­tása. 22.50: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 7.00: Román nyelvű műsor. Szerkesztő: Fretyán István. 7.30: Rádióvíkend. Szerkesztő: Kutas János. A tartalom­ból: Hírek — Lapszemle — Piaci körkép — Sportelő­zetes. 8.00: Hírek a mezőgazdaságból — Zenés programajánlat. 8.10: Szerkesztik a hallgatók. — Közben: riportok a hét eseményeiből — Előadók ABC-ben. 9.00: A nap eseményei — Film­levél. 9.30: Vakáció. Gulyás Ferenc és Pálréti Ágoston műsora. 10.27—10.30: Hírösszefoglaló, mű­sorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Tévétorna. (ism.) 9.05: Nas Ekran — A mi képer­nyőnk. (ism.) 9.25: Babszem Jankó a varázs­lónál. 10.15: Tollassuli. (ism.) 10.30: A „Fekete Macska” bandá­ja. (ism.) 11.40: Még egyszer! (ism.) 14.45: Pufi kalandjai. (ism., f.-f.) 15.15: Magyarország állatai, (ism.) 15.25: Zenetábor, (f.-f.) 15.55: Stop! 16.05: Képzőbűvészet, (ism., f.-f) 16.20: Hírek, (f.-f.) 16.25: Hajótöröttek. 16.50: Reklám, (f.-f.) 16.55: Fenn lakunk a domb tete­jén, (f.-f.) 17.35: Reklám, (f.-f.) 17.45: Sorstársak, (f.-f.) 18.00: Tájak, városok, emberek. 18.30: Jel, nézd a Balatont! 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vers­­ mindenkinek. 20.05: A Magyar Televízió tánc- és popdalfesztiválja. Kb. 21.25: Egy asszony meg a lánya, (f.-f.) 23.00: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.03: Műsorismertetés. 18.05: Garfunkel és a többiek. (ism., f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vers­e mindenkinek. 20.05: Rosszemberek. 21.25: Bartók Béla: Egynemű kó­rusok. (f.-f.) 21.30: Tv-híradó 2. 21.50: Jevgenyij Nyesztyerenko. BUKAREST 9.25: Szünidei matiné. 10.15: Shakespeare a képernyőn. 13.00: Kulturális mozaik. 18.35: A hét politikai eseményei. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Román tájakon. 20.00: Tv-enciklopédia. 20.45: Dallas. Filmsorozat. 19. rész. 21.35: Táncdalok. 22.00: Tv-híradó. 22.25: Éji zene. BELGRÁD, L MŰSOR 17.00: Gyermekrendezvény. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Ifjúsági műsor. 18.45: Költői színház. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Háromszoros játék. 22.00: Hét végén. II. MŰSOR 17.15: Népi muzsika. 17.45: Szórakoztató zene. 18.00: Opera. 19.27: Ma este. 20.00: A romantika a klassziciz­mus ellen. 20.55: Tv-tárca. 21.25: Sportszombat. 21.45: Zenei műterem. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Kon­voj. 6 és 8 órakor: Mindhalálig zene. Békéscsabai Építők Kul­­túrotthona: Gábor diák. Békés­csabai Szabadság, de. 10 és du. 4, 6 órakor: Zugügyvéd zavar­ban, 8 órakor: Edénkért a siká­torban. Békéscsabai Terv: Óva­kadj a törpétől! Gyulai Erkel: Start két keréken. Gyulai Pető­fi: Majmok bolygója. Orosházi Béke: A hét mesterlövész. Oros­házi Partizán: Sheila meghalt és New Yorkban él.

Next