Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-25 / 276. szám

1981. november 25., szerda Az igazság játékai, avagy a játékok igazsága Jancsó Miklós: A zsarnok szíve Jancsó Miklósnak az egyik kevésbé ismert szokása, hogy állandóan kifog a közönsé­gen. Ha úgy tetszik, bolon­dot csinál belőlünk. Ennek az éremnek azonban van egy másik, általában a homály­ban maradó oldala: azért, mert hagyjuk magunkat. Pedig Jancsó — aki az idén ünnepli hatvanadik szü­letésnapját! — nem olyan rémisztő-riasztó, mint aho­gyan azt minden új alkotá­sa megjelenésekor bemagya­rázzuk magunknak. Alkotást írtam és nem fil­met. Hiszen éppen megyénk az, amelyik tanúja volt Jan­csó Miklós „egyéb irányú” ténykedésének is, nevezete­sen az elmúlt évadi gyulai várjátékok idején előadott Hernádi-darab, a fura című V. N. H. M. rendezésére kell gondolni. Vagy a lassan nemcsak megerősödő, de meg is csontosodó Stúdió ’81 ta­valyi kezdeteinek egy adása rendezésére, összeállítására, vagy éppen a Hernádi-port­­réfilmre. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a hazai filmművészet ezen „fenegyerekére” ne tartsuk érvényesnek azokat a megszokott, vagy éppen el­fogadott kategóriákat, amit másokra szentenciaként mon­dunk ki. Ez az ellentét azonban nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy Jancsóra általánosítani kellene, hogy Jancsó érdemeit, a cannes­­it, a többi külföldit, az ösz­­szes hazait, ne vennénk szá­mításba. De mégis csak az lehet az igaz, hogy Jancsó Miklós több évtizedes művé­szi tevékenysége az egyete­mes magyar film- és szín­művészet része, egy nem el­hanyagolható darabja, extré­­mitása, különcködései elle­nére, és azzal együtt is. S mindezek igazolására most kerül a mozikba a leg­újabb, olasz együttműködés­sel készült színes és kes­keny! !)-vásznú alkotása. A zsarnok­­szíve, avagy Bocca­ccio Magyarországon című. A csak 16 éven felülieknek ajánlott, hagyományos vetí­tési idejű film értékelhető és magyarázható a „hagyo­mányos” Jancsó-módon, de másképpen, a dramaturgia és a filmesség örökére épít­ve. A cím szerves része az alcím. Nem tudni, mit is rejt a „Boccaccio Magyaror­szágon”. A Passolini-íz elve­szik ebben a filmben, annak ellenére, hogy minden kép­vágásban mezítelen lányok­­asszonyok sokasága (párat­lan számú!) látható. Mert Jancsónál ma már a mezte­lenség egyszerűen csak dísz­letelem, sajátos kellék. A pucérság elveszítette szexuá­lis és erotikus töltését. Ab­szolút értékben mindegy, hogy a szereplő, vagy a sta­tiszta korhű jelmezben, vagy semmi­ ruhában jelenik meg a kamera előtt. Talán csak úgy nem mindegy, hogy a hazai közönség hozzászokott a meztelenség fetisizálásához, s mert számára nem termé­szetes, így vonzereje lehet magának a filmnek is. Amo­lyan közönségcsábítóként. A történet meséje sovány­ka, és túlságosan általános. Giovanni Gagliardo írta, és a rendező Hernádi Gyulával dolgozta át „magyar válto­­zat”-ra. Zavaróak ezek a „magyarítások”: a magyar trikolór emlegetése, a ma­gyar szent korona felhelye­zése egyvalaki fejére, meg­lehetősen komikus, ha úgy tetszik, groteszk módon és körülmények között. A történetből kibomló mondanivaló, a, sajátságosan jancsói üzenet mégis eredeti, és a szövegforgatókönyv hiá­nyosságai, lapossága ellené­re sem szenvedett csorbát. Az alcím „avagyisága” kap­csán így foglalható össze ez a mondandó: az igazság já­tékai, avagy a játékok igaz­ságai. Régi dramaturgiai szabály, hogy a közönség szeret má­sok kárán nevetni, sírni , tanulni. A közönség elvárja, hogy indirrekt módon ma­­chinálják, befolyásolják, és olykor még félre is vezessék. Hiszen, ami a színpadon (most: a vásznon) van, az játék, a valóság sokszor és egyénien áttranszformált má­sa. És az is a dramaturgia iskolapéldái közé tartozik, miszerint a történet elején elhitetjük a nézővel, hogy amit mondunk, igaz, aztán a végéig bebizonyítjuk, hogy talmi az egész. Nos, e kettőt lovagolja meg,­ és teszi fil­mes valósággá Jancsó Mik­lós. A keret, a foglalat kö­zépkori, például egy extre­­mitásaival kirívó gazdag ud­varház, kastély, vár. Az el­maradottságba csöppen egy fiatal és tettre kész, kimű­velt férfiú, akinek a korabeli „káder után­pótlási terv” sze­rint vezetőnek kell lennie. A begyöpösödöttség azonban nemcsak lehetetlenné teszi, és egyedi praktikáival már­­már a fizikai megsemmisíté­sére is törekszik, hanem ezt a kiműveltséget és világlá­­tottságot fordítja ellenébe, üldözi önön csapdájába, pszichés öngyilkosságba. Hi­szen hiába a jó és a hala­dás, a fejlődés szolgálni aka­rása, ha az a megcsontoso­dott és lehúzó formákat nem akarja magára aggatni, azok­kal azonosulni. Ez a sztori igazi jancsói köntösben búvik elő. Játék ez. Ördögi és raffinált játék. A cél azonban egyértelmű és nagyszerű: az igazságra mi­nél hirtelenebbül és kegyet­­lenebbül rádöbbenteni a kö­zönséget. A játék igazság­­tartalmában annak fordított­ja is benne van: az igazság játéka. Hiszen egyrészt le­het — ha nem is mindig szabad! — az igazsággal ját­szani, azt a játszadozásra felhasználni, másrészt az, igazság elviselésének, meg­­emészthetőségének sokszor alapja és záloga a nemes ts céltudatos, gyógyító játék. Igen, ez kétélű és veszedel­mes fegyver, apró, és patika­mérlegen sem mérhető kü­lönbségek összekeveréséből halál és pusztulás, a földi pokol elszabadítása származ­hat. Ez (is) üzenete A zsar­nok szívé­nek. Mesterien, iskolaszerűen elkészített ez az alkotás. Kende János operatőr nagy­szerű filmnyersanyagra dol­gozott, és az önmagába min­duntalan visszatérő felvétel­sorai, zárt egységeket képe­ző közelképei legalább a si­ker és a tökély nagyszerűsé­gének felét követelik ma­guknak. Az önmagukba visz­­szatérő képi felvonások rend­szere éppen ezt az igazság­játék, játék-igazság itt és most megfordítható képle­tének szolgálatában állnak. Teresa Ann Savoy gyö­nyörű, babaszépségű nő, és semmi több. Gálffi László kitűnő színész, nagyszerű Jancsó-színész. Sziporkázha­tott mellette filmbeli barátja Ninetto Davoli és segíthette őt Madaras József, Cserhal­mi György, Márkus László. Talán Hegedűs D. Géza ese­tében érezhettük azt, hogy nemcsak a filmbéli, szerzete­si csuda, de a szerep is szúr­­ta-marta a bőrét­, lelkét, egyéniségét. A filmet a békéscsabai if­júsági és úttörőházban —a közönség szokatlanul nagy­arányú érdeklődésére való tekintettel — november 19- én vetítették. A legközeleb­bi, december 17-i alkalmon a mostanihoz hasonló, nagy­szerű technikai feltételekkel Koltay Gábor A Koncert cí­mű alkotása kerül a nagykö­zönség elé, premiert megelő­ző vetítésben. Nemesi László . ------------—-------------------—------------—I^UdUKTiTcj A zenei szerkesztő: Csiba Lajos Ha statisztikát készítenénk a Rádió leghallgatottabb per­ceiről, a könnyűzenei műso­rok igen rangos helyet fog­lalnának el. De vajon eszünkbe jut-e a 70—80 per­ces műsorok összeállítása hallatán a láthatatlanságba burkolózó szerkesztő? Ezúttal Csiba Lajos köny­­nyűzenei szerkesztővel, a Rá­dió zenei főosztályának egyik munkatársával beszélgethet­tem önmagáról, műsorairól, törekvéseiről. A zene szeretetére család­ja tanította meg. Édesapja zenét tanított, s emellett a bányász fúvószenekarnak hangszerelt. Szülőfalujából, az Ózd melletti Királdról ke­rült Csiba Lajos a Miskolci Zeneművészeti Szakiskolába. Veszprémi Ilona, Kardos Pál, Frank Oszkár­, Patkós Kál­mán tanárok készítették fel a zenei pályára. A Zenemű­vészeti Főiskola trombita­szakára első alkalommal fel­vették, ami nem kis dolog, hisz, köztudott, a művészeti főiskolák túltelítettsége. A Zeneakadémián Lubik Imre, később Varasdy Frigyes ta­nítványaként végzett. Friss diplomával a zsebében taní­tani kezdett, de nem ha­gyott fel a koncertezéssel sem. Amikor csak tehette, kisegített az Állami Hang­versenyzenekar hangverse­nyein. De nemcsak a ko­moly­zenét, hanem a könnyű­zenét is szeretettel művelte. Hangszeri adottságánál fog­va lehetőségei megvoltak a legnagyszerűbb könnyűzenei számok megszólaltatására. — Mind a komoly, mind a könnyűzene területén való muzsikálás, mind pedig a ta­nítás egyaránt komoly le­kötöttséget jelentettek szá­momra. Aztán lehetőségem nyílt a Rádió Zenei Főosztá­lyára egy könnyűzenei mű­sort szerkesztenem. Bár­mennyire is új volt számom­ra a rádiózás, úgy éreztem, mindennél érdekesebb fel­adat. Az első melódiakokté­­lomat szerencsére úgy minő­sítették: „Olyan, mintha már tíz éve ebben a szakmában dolgozna”. Felbátorodtam, s rádiós maradtam. — Miből áll a könnyűzenei szerkesztő munkája? — Ha csak zenés műsort állítok össze, legfontosabb szerkesztési elvemnek tartom az egymás után következő művek tempóbeli egyezteté­sét. A műsor első számának jellege megadja az egész összeállítás hangulatát. De szempont lehet a hangnemek megválasztása is, hiszen a kvintkörön belüli ide-oda cikázás nem szerencsés a hallgató számára sem. A hangszerelést sem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Unal­massá válhat csak szólók, vagy esetleg csak zenekarok egymásutánja is. A felvett zenét a rádiós technika új­szerű lehetőségeivel élve szí­nesítjük. Akár csak zenei, akár zenés-prózai műsort kell összeállítani, örök ver­senyben állunk a percekkel. El kell döntenie a szerkesz­tőnek, kik azok, akikre min­dig igényt tart a hallgatóság, így válogatni kell a már közkedvelt művészek pro­dukciói, és az egészen új te­hetségek felvételei között. — Nem hálátlan egy ki­csit, hogy a szerkesztő min­dig szótlanul marad a hát­térben? — Igazság szerint módom lenne élő zenei műsorok ve­zetésére is, de úgy érzem, hogy bemondóink, színésze­ink alkalmasabbak erre a feladatra. Nagyobb figyelmet lehet fordítani a műsor ren­dezésére, vagy az élő adások lebonyolítására. A Hétvégi Panoráma, vagy a kétszáz adást megélt Zeneköreiben a hallható élő adások. Ter­mészetesen ezek a legizgal­masabbak. Lendületesnek és aktuálisnak kell lennie,­­ s akkor jó érzéssel búcsúzha­tunk az adás végén hallga­­tóinktól — Egy tanári és egy zene­kari állást cserélt fel a rá­diós munkáért. Megérte? — Feltétlenül! Bodor Éva Csiba Lajos, szerkesztő (Kanyó Béla felvétele — KS) A Kisalföldi Állami Gazdaság asztalosüzemében a napi mun­kán kívül az ügyes kezű mesteremberek faragott bútorokat készítenek. Munkájukban a táj népművészetét elevenítik meg, termékeiket a szövetkezeti kereskedelem hozza forgalomba (MTI-fotó — Matusz Károly felvétele — KS) „Lopótök” múzeum A maga nemében egyedül­álló múzeumot rendezett be siklósi otthonában Oberrit­­ter Antal: a maga faragta használati eszközök, játék­szerek és dísztárgyak­ mind­egyike lopótökből készült. Az idős cipészmesternek nyugdíjba vonulásakor tá­madt az ötlete, hogy újra­formálja a kertjében ter­mett tököket, s az unalom­űzőnek szánt tevékenységet évek során magas szintre emelte. Remekbe készült fi­guráival elismerést vívott ki a faragóművészet szakértői körében is. Legszebb munká­ja egy díszkulacs, rajta a siklósi vár képe, finom mű­vű láncon csüng, az akasz­tója egy miniatűr bikafej — természetesen minden lopó­tökből van. A kis házi mú­zeumban lopótökből fara­gott csillár világít, lopótök­­­ből készített karnis tartja a függönyt, és lopótökből for­mált ingaóra mutatja az időt. MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Diákfélóra. 8.57: A Tátrai vonósnégyes fát­ 9.38: Kis magyar néprajz. 10.05: Iskolarádió. 10.35: Szerpentin. 11.35: Angol asszony lánya. 12.35: Magvetők. 12.55: Operaslágerek. 13.25: Dzsesszmelódiák. 14.01: Kóruspódium. 14.29: Litera­túra. 15.10: László Margit énekel. 15.28: MR 10—11. 16.10: Kritikusok fóruma. 16.20: Magyar előadóművészek. 16 50: Fényes Szabolcs filmdalai­ból. 17.07: Közös pénznek milyen a háza? 17.32: Népdalfeldolgozásokból. 19.15: Kilátó. 20.03: A Rádió lemezalbuma. 21.19: Régi magyar dalok. 21.30: Külpolitikai klub. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Operanyitányok. 22.51: Viták a filozófiában. 23.06: Lehotka Gábor orgonaver­senye. .­0.10: Tolcsvay László dalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A munkásőrség központi férfikara énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: Válaszolunk hallgatóink­nak. 9.43: Magyar művek rézfúvókra. 10.00: Zenedélelőtt. II. 33: A Szabó család. 12.03: Énekszóval, muzsikával. 12.33: Tánczenei koktél. 13.30: Labirintus. 14.00: Kettőtől négyig . . . 16.00: Mindenki iskolája. 16.40: Fiataloknak! 17.30: ötödik sebesség. 18.33: Közvetítés az V. Dózsa— Bp. Honvéd bajnoki labda­rúgó-mérkőzésről. 18.55: A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságai. 19.15: Zenei Tükör. 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: Hubay Jenő—Farkas Gyula hangsz.: Azt mondják, nem adnak. 20.42: Magángyűjtemény. 21.45: A Rádió Dalszínháza. Gül Baba. 23.20: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Dzsesszfelvételeinkből. 9.46: Vladimir Askenazi Chopin­­műveket zongorázik. 11.05: Zenekari muzsika. 13.07: Brahms: Négy dal női karra, két kürtre, és hár­fára. 13.26: Csajkovszkij: Az orléans-i szűz. Közben: 15.16: ,,Mi kell az élethez?” 15.36: Az operaközvetítés folyta­tása. 16.47: Öt földrész zenéje. 17.00: A véges végtelen. 17.30: Szabolcsi Bence rádió­előadásai Bartók Béláról. 17.52: Szimfonikus zene. 20.00: Külföldi tudósoké a szó. 20.15: A Rádiószínház bemutató­ja. Nem veszett a mi ku­tyánk? 21.10: Operaáriák. 21.50: Beethoven-felvételek. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Régi slágerek. 17.10: Téli piac. Braun Ágoston jegyzete. 17.20: A kecskeméti szimfonikus zenekar játszik. 17.30: Zenés autóstop. Szerkesz­tő: Vágási Kálmán. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Reggee ritmusok. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.30: Tévétorna (ism.) 8.35: Deltácska. (f.-f.) 9.35: Magyar nyelv (ált. isk. 1. oszt.) 9.50: Stop! 9.55: Delta. (ism.) 10.20: Ellery Quenn. A hóbortos feltaláló (ism.) 11.05: Lehet egy kérdéssel több? (ism.) (f.-f.) 13.45: Iskolatévé: stop! (ism.) 13.50: Szülök iskolája. (ism.) (f.-f.) 14.20: Magyar nyelv (ism.) 14.35: Deltácska (f.-f.) 14.55: Mindenki iskolája: bioló­gia. (f.-f.) . 15.45: Hírek, (f.-f.) 15.50: az ember felemelkedése. 16.40: Reklám, (f.-f.) 16.50: Szerbia—Macedónia. 17.35: Lesz-e tornaterem Szomo­­lyán? (f.-f.) 17.55: Reklám, (f.-f.) 18.05: Csúzli. 18.20: Játékvezető: Palotai, (f.-f.) 18.55: A közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 19.00: Reklám. (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00 : Megsebbzett bolygó. 20.30: A kék fény New Yorkban. 21.20: Operabál 13. 22.25: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Pécsi est. (f.-f.) Kb.: 21.00: Tv-híradó 2. BELGRÁD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Gyermekműsor. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Zenebarátok. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Szabad szerda. 21.15: A forradalom alakjai. 22.00: Tv-napló. 22.15: Rockzene. II. MŰSOR 18.45: Művelődési műsor. 19.15: Kulturális szemle. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Szabadság — a szarajevói Nemzeti Színház előadása. 21.85: Zágrábi körkép. 21.55: Szerelem falusi módra. (ismétlés). BUKAREST 16.05: Iskola-tv. 17.10: Zenei figyelő. 18.05: Ismeretterjesztő műsor. 18.25: Népdalok. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Gazdasági figyelő. 19.50: Nők világa. 20.20: Csodálatos szerelem. Ame­rikai játékfilm. 22.05: Tv-híradó. SZÍNHÁZ 1981. november 25-én, szerdán, 15 órakor, Békéscsabán: A BRÉMAI MUZSIKUSOK Mici Mackó-bérlet. 1981. november 25-én szerdán, 19 órakor, Békéscsabán: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT „E"-bérlet. 1981. november 26-án, csütörtö­kön, 19 órakor, Békéscsabán: A PÁRHUZAMOSOK A VÉGTELENBEN TALÁLKOZ­NAK. Móricz-bérlet. , MOZI Békési Bástya. 4 órakor: Csap­da az erdőben. 6 órakor: A biz­tosan élő sárkány Lady. 8 óra­kor: Hamburgi betegség. Békés­csabai Szabadság: de. 10 órakor: Ballagó idő. 4, 6 és 8 órakor: A bíró és a hóhér. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Mephisto I., II. rész. Gyulai Erkel: Az élet szép. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A legszebb ló. 5 órakor: Pokoli to­rony. I., n. rész. Orosházi Par­tizán: ... És megint dühbe jö­vünk.

Next