Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

o 1981. december 24., csütörtök SPORT SPORT SPORT Az év felnőtt sportolói A magyar sportújságírók 1958-tól választják meg az év legjobb magyar sportolóit. Az idén 24. alkalommal került sor a Szavazásra, a nőknél, a férfiaknál és csapatban egyaránt új győztest avatnak. A szavazás eredményeként 1981. legjobb magyar női sportolója a kajakozó Rakusz Éva (Olefin), a legjobb férfisportoló Wladár Sándor úszó (II. Dózsa), míg csapatban a kardválogatott az első. A nőknél Rakusz Éva a 16. győztes, az első Körmöczi Zsuzsa teniszező volt. A nőknél az evezős Pap Jenőné és az úszó Gyarmati Andrea vezet az összesítésben, 1959-ben, 1960-ban, 1961-ben, illetve 1970-ben, 1971-ben és 1972-ben kiérdemelt 3—3 győzelmükkel. Rakusz Évát 26-an jelölték az első helyre, s biztosan előzte meg az ifjú, mindössze 15 esztendős teniszező reménységét, Temesvári Andreát. A férfiaknál Pólyák Imre kapta az első díjat 1958-ban, Wladár Sándor a 17. győztes. Visszavonulásával megszakadt a tornász Magyar Zoltán sorozata, három alkalommal (1974., 1978. és 1980.) volt az év legjobb férfisportolója. Rajta kívül csak az öttusázó Balczó András (1966., 1969. és 1972.) rendelkezik 3 első helyezéssel. Wladár Sándort 30-an jelölték az első helyre, győzelmét a birkózó Tóth István nem veszélyeztette. Csapatban a kardválogatottat helyezték az újságírók az első helyre, a vb-döntőbe került labdarúgó-válogatott elé. Párbajtőrben már négyszer volt a válogatott az év legjobb csapata, de meglepő, hogy a kardvívók ezt a címet most érdemelték ki először, 1973. és 1978. évi második helyük után. A rekorder a csapatoknál a vízilabdaválogatott az 1958. és 1977. közötti 7 győzelemmel, s mindössze eggyel maradnak el tőlük az öttusázók. 1958-tól 16 sportág jutott a női, a férfi- és a csapatverseny összesen 72 első helyéhez az alábbi megoszlás szerint: 1981. legjobb női sportolója: Rakusz Éva kajakozó (Olefin) 177 pont (26 első hely), 2. Temesvári Andrea teniszező (Bp. Spartacus) 109 pont (15), 3. Fórián Éva (Bp. Honvéd) sportlövő, 77 pont (9). Szavazatot kapott még — többek között — Polgár Zsuzsa sakkozó (MTK-VM), Orosz Irén atléta (II. Dózsa), Petronicsné Verőczi Zsuzsa sakkozó (Vasútépítő Törekvés). 1981. legjobb férfisportolója: Wladár Sándor úszó (II. Dózsa) 198 pont (30), 2. Tóth István birkózó (Ganz-MÁVAG) 91 pont (10), 3. (holtversenyben) Székely Zoltán vívó (II. Dózsa) 72 pont (8) és Vaskúti István (Bp. Honvéd) 72 pont (8). Versenyben volt még Klampár Tibor asztaliteniszező (Bp. Spartacus), Gedővári Imre kardvívó (II. Dózsa), Guczoghy György tornász (Bp. Honvéd) és Mészáros Ferenc labdarúgó (Sporting Lisszabon). 1981. év legjobb csapata: kardválogatott 175 pont (24), 2. labdarúgó-válogatott 136 pont (21), 3. fogathajtó-válogatott 57 pont (8). Szavazatot kapott még az öttusa-, a férfi asztalitenisz-, a női röplabda és a vízilabda-válogatott, valamint a Vasas női kézilabdacsapata. Az év ifjúsági sportolói A Magyar Televízió sportosztálya a szövetségek javaslatai alapján az OTSH- val egyetértésben az idén huszonegyedszer ítélte oda az Év Ifjúsági Sportolója címet a legjobb fiatal versenyzőknek. A győzteseknek és a helyezetteknek, valamint edzőiknek a díjakat a MUOSZ, az OTSH és a Magyar Televízió szervezésében a január 31-i tévéműsorban adják át. Az év ifjúsági sportolója a lányoknál: Temesvári Andrea (Bp. Spartacus). A kiváló teniszező az idén junior Európa-bajnokságot, ifjúsági Európa-bajnokságot és felnőtt magyar bajnokságot nyert többek között. Edzője édesapja, Temesvári Ottó. A Vörösmarty Gimnázium magántanulója. 2. Orosz Andrea úszó, a Bp. Spartacus versenyzője. A 100 méteres gyorsúszásban 58.40 mp-cel IBV- és országos felnőttcsúcsot úszott. Ötszörös IBV-győztes, 400 méteren is országos csúcstartó 4:22.23 perccel. Edzője Kiss László. 3. Bolvári Katalin asztaliteniszező és Polgár Anna kajakozó. Bolvári Katalin serdülő Európa-bajnok csapatban és bronzérmes egyéniben. Első osztályú versenyző, második helyezett az ifjúsági ranglistán. Kitűnő tanuló. A Tolnai Vörös Lobogó SE versenyzője, edzője Sáth Sándor. Polgár Anna IBV-győztes, az ifjúsági EB harmadik helyezettje, felnőtt magyar bajnok, az FTC versenyzője. Edzője Kluka József. A budapesti Petőfi Gimnázium tanulója. Az év ifjúsági versenyzője a fiúknál: Wladár Sándor. Wladár az idén is folytatta sikersorozatát, Európa-bajnokságot nyert a 100 és a 200 méteres hátúszásban. Edzője: Széchy Tamás. Egyesülete az I. Dózsa. A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulója. 2. Bereczki József atléta és Hlavati András súlyemelő. Bereczki 800 méteres síkfutásban ifjúsági Európa-bajnok, 1:46.17 perces csúccsal. Felnőttválogatott. A Miskolci VSC versenyzője, MÁV- műszerész, edzője Schweickhardt Gyula. Hlavati a Bp. Honvéd versenyzője, az ifjúsági EB-n, vb-n szakításban második helyezést ért el. Edzői: Horváth József és Ambrus László. 3. Spránitz Gábor sportlövő. A kisöbű sportpuska 60 lövéses fekvő versenyszámában ifjúsági Európa-bajnok, 598 körös teljesítménnyel. Az V. Dózsa versenyzője, edzője Sándor Zoltán. NÉPÚJSÁG Átadták a Budapest sportcsarnokot Tegnap, a beruházó Fővárosi Tanács nevében Szépvölgyi Zoltán tanácselnök átvette a kivitelezőktől a Budapest -sportcsarnokot és átadta az üzemeltető Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökének, Buda István államtitkárnak. A Budapest-sportcsarnok a tervezett költségkereten belül, határidőre készült el. Az impozáns létesítmény tizenhét sportágban nagyszabású versenyekre, kulturális, szórakoztató rendezvények, társadalmi, illetve politikai tömeggyűlések megtartására egyaránt alkalmas. Építése 1978 elején kezdődött. Terveit a leningrádi tervező iroda által kidolgozott elképzelések alapján a Középülettervező Vállalat készítette. A kivitelezést a 31. számú Állami Építőipari Vállalat több mint 40 vállalat közreműködésével végezte. A sportcsarnok építését a fővárosi üzemek és szövetkezetek több millió forinttal; a KISZ építőtáborainak tagjai, a vállalatok, intézmények dolgozói, a honvédség katonái, sportolók és a budapesti lakók mintegy 100 ezer óra társadalmi munkával segítették. A sportcsarnokot a főváros lakossága számára várhatóan 1982. február első felében nyitják meg. A TERVEZŐ A gyönyörű létesítménynek Békés megyei vonatkozása is van. Tervezője a sarkadi születésű, 1942- ben, Gyulán érettségizett Kiss István, aki ifjúsági Európa-bajnokságot nyert távolugrásban, sokszoros országos bajnok, tízpróbázó, egykori válogatott atléta. Testnevelő tanár és Ybl-díjas építész. Csoportelsők a csabaiak V. Kézilabda Bes. Előre Sp.—Bp. Spartacus 25—24 (13—12). Kézilabda, MNK, női, Mezőtúr, 200 néző. V: Papp, Kliment. Békéscsaba: Bjelik — Oláh II. 1, Rácz É. 2, Tobakné 1, JAKAB 6 1, CSULIKNÉ 10/5, Kisuczki 1. Csere: RÁCZ GY. (kapus), Nagy 3, Varga 1, Oláh I., Juhász-Nagy. Edző: Szabó Károly. Bp. Sp.: Acsbog — Gálhidiné 1, OSZVALD 6/4, Tusjak 2, Czeglédi 4, Elekes, NYÁRI 11/1. Csere: Urszulyné (kapus), Erdős. Edző: Szabó Károly. Heves iramban kezdődött a mérkőzés, és ez szoros eredményalakulás mellett csaknem végig jellemezte az első félidőt. Később sem csökkent az iramatcsabaiaknak az elődöntő csoportelsősége, a fővárosiak számára a továbbjutás jelentett tétet. Váltott vezetés után a hajrá a jobb erőben levő liláké volt, a 26. percben 25—22-re vezettek, s a végén csak arra ügyeltek, hogy megmaradjon az elsőség, ami az egygólos győzelemmel sikerült is. a játékoskijáró TMelluetti * ■■ ■■ * dombon állt vasárnaponként, fényestiszta, meggypiros cipőben, drapp pantallóban. Tekintete követte a labdát, amelybe már esztendőnél is régebben rúghatott bele „hivatalosan”. „Vasárnap már játszik!” A következő hazai meccsen a pénztáros csaknem kifogyott a jegyekből. De nem, mégsem. Aztán csak eljött a nap, újra a gyepen, 8-asban. „Semmit sem változott a kicsi” — tudatta egy hang a lelátón, amint az ellenfélből csúfot űző labda hajszálpontosan landolt a kiugró társ előtt. Nála, ott bent a jó mozdulatot szájszéli mosoly nyugtázta, a rossz passzot a csalhatatlan elégedetlenséget jelző hajsimítás követte. Valóban? Tényleg nem változott Kocsis Lajos? Kék felirat az ajtón, a házigazda kék melegítőben fogad, már semmi sem emlékeztet az egykori klubra. A félig berendezett, nagyobbik szobában a mindjárt kétéves Kriszti felfedezi a vendég táskáján a futballcímkét, s azon nyomban vonszolja is a hatodikos Lalit focizni a másik szobába. A Tv-híradóban éppen a sport megy, a spanyol—belga meccs összefoglalója Valenciából. Akár indítógomb is lehetne a beszélgetéshez. Hogy érzed Lajos? — Jól, most már egyre jobban. A higgadt válasz mögött az évek teremtette bölcsesség látszik megbújni. Előráncigálni a múltat, immár talán fölösleges. Látszik, a helyén van már minden fegyelmi, eltiltás, a kényszerpihenő, nem hiányzik az „elveszett” igazolás. Egy rövidnek induló, de aztán bővítettre sikerülő mondatot jegyezget a krónikás sebesen: — Nem, dehogy akarom azt mondani, én voltam a makulátlan. Persze hogy sok marhaságot csináljam, de megbűnhődtem, az biztos! Gondolkozhattam a Lehelpiacon reggeltől estig. Még jó, hogy kaptam munkát egyáltalán. Kis- meg nagycsapat is keresett, az egyik felajánlotta, játszanom sem kell, ott náluk nyugodtan edzhetek. Azt hitték elment az eszem, mert azt mondtam: csak egyet akarok, hagyjanak békén! Úgy hidd el, ahogy most mondom: a padlón voltam teljesen. Nincs benne semmi talányos, hogy jó idő elteltével Gyu. fán kötöttem ki. Vidék, meszsze a csalóka fénytől. Azért jöttem ide, mert talán jókor kerestek. Nem túl hamar, és nem túl későn. Örökké hálás lehetek az itteni vezetőknek. Szívesebben beszélne ———— a marói, mégis abban maradunk, elevenítsük fel a szebb korszakot is, elvégre először van születőben Kocsis-cikk, itt nálunk. — Király Józsi bácsi fedezett fel a Móravárosi Kinizsiben, de hamar a Vasutasban találtam magam, aztán, még ifiválogatottságom közben Tarjánba vezetett az út, Grosics hívott az épp NB I-be jutott Bányászba. Ment a foci, de mindig a kiesés volt a fő ellenfelünk. Csábított Bozsik József ajánlata, nagycsapatba kerülni, mint a Honvéd, mégis az az igazi. A honi futballtörténet ak- ■ kor sorjázó esztendeiben kijutott kudarcból (néha sikerből is) válogatottunknak. Isten őrizz a karácsonyfa mellé készülő riportban Marseille, Szófia vagy a svédek elleni 3—3 emlékét idézni, istencsapás az nálunk hétköznapokon is. Mégis akad egy játékos, akit még ebben a korszakban is csak a legnagyobbak között emlegetnek. Hát nem furcsa? Ugye, nagyon tudhatott focizni?! Hogy is volt a Práterben az a gól, a magyar válogatott 471. találkozóján, 1972. október 15-én? Igen, amikor a híres sívilágbajnok, nemkülönben remek labdarúgó, így kiáltott fel a nézőtéren: „Lehet, hogy nem jól látok?” A szenzációs Kocsis-alakítás diktálta Kari Schrantz szavait. — Még most is Rudi bácsi hangja cseng a fülembe: „Hova viszi? Hova viszi? Mit akar egyedül, miért nem adja már le?" — én meg csak vittem, vittem a labdát. Dunai beindult, de Horváth bevette a lövőcselemet, és amikor a bal lécről bepattant a labda a hálóba, már tudtam, hogy Rudi bácsi sem fog annyira haragudni, mint az előbb. Kevés nemzetelv közötti meccs volt ama bizonyos 33 között, amelyeken válogatottunk egyik karmestereként ne ragadtatta volna tapsra a szurkolókat, függetlenül az eredménytől. Kis ideig egyedül kutatunk az emlékek között, mert elnézést kér, eljött a lefekvés ideje. Kriszti elégedetten nevetgél, és rúgkapál aprókat, amint apu tisztába teszi, és megmutatja a tejcsisüveget, jelezve, hogy mindjárt itt lesz a vacsora is. Lali, a nagyfiú, diszökbeten elrejti az úszószemüveget, mert szeret ugyan úszni, meg büszke a városi úttörőolimpián asztaliteniszben nyert bronzérmére is, de a foci az más. „Középpályás vagyok, úgy mint apa. Jó kis csapatunk van a hármasban, 12-0-ás gólkülönbséggel vezetünk a városi kispályás bajnokságban. Főleg szabadrúgásokat szeretek rúgni, abból már lőttem pár gólt.” Végszóra toppan be újra Lajos, s a szabadrúgásról eszébe is jut a mindmáig legemlékezetesebb dicséret, Athénból. Panatinaikosz— Honvéd edzőmeccs, 3—1-re nyertek a mieink. — A kis történet másodkézből való, a banketten hallottam, szavahihető fültanúktól. Szabadrúgáshoz készültünk, felállt a sorfal, valószínű rosszul, mert Puskás Ferenc dohogott a kispadon, valahogy emígyen: lyukas a sorfal, ott van egy rés, ez a gyerek ott fogja berúgni, fogadom.” Berúgtam, kissé jobbról a rövid sarokba, a felső léc mellé, ahová a legjobban szeretem. Mit mondjak, ízlett a vacsora a banketten. — Ez az elismerés azonban nem jelentett egymillió dolláros szerződésajánlatot, mint 1975-ben a Kanári-szigeteken a polgármesteré. — Ekkora összegre sokaknak nyilván melege lett volna egy pillanatra, de számomra nem okozott álmatlan éjszakát a mesés pénz közelsége. Meg sem fordult a fejemben, hogy kint maradjak. Nézd csak — bök mutatóujjával előre —, ott a tv tetején azt a rádiós magnót, azt hoztam a Kanári-szigetekről a tornagyőzelem emléke mellé. — Azt beszélik, a napokban a békéscsabai vezetők kopogtattak, a legjobban értesültek úgy tudták, ha nem marad el a kispesti idényzáró, újra az NB I-ben játszik egykori csapta ellen. — Volt róla szó, már nem téma. Egyenes ajánlat volt, rövid gondolkodási időt kértem. Maradok. Annyi mindenről lehetne még beszélnünk, s úgy elszaladt az idő. Csendesen nyílik az ajtó, halkan fordul a kulcs a zárban, vége a délutános műszaknak az Ibolyában. Kati asszony érkezik. Rendben vannak-e a gyerekek? — kérdezi, s az igen után forog még sokáig a szó. Arról, hogy ma sem szívderítő, ha az edző cserét mutat a 85. percben, ráadásul, amikor ment is a zsuga, aztán arról, hogy jó lenne, ha bent lenne a csapat az ötben, s hogy mi mindent másképpen csinálna az ember, ha újra kezdhetné, mert az ember tudjon fogszorítva is alkalmazkodni, meg arról is, hogy bizony telik az idő, kopik a gyorsaság, az élvonalban méterekről csúsznak be a védők, szóval kopik a reflex. Nem jut idő mindig elrántani a lábát, olykor célt téveszt az átadás, de talán marad még mit átadni a fiataloknak. Igen, majd Szegeden, ahol hármast adott a testnevelő tornából, és máig nem „hall” jól a megtépett fülére, mert engedély nélkül játszott azifiválogatottban, hány óra van, csak meg ne tudja az edző, hogy Kocsiséknál még ilyenkor ég a villany. Úristen, Fábián István középpályán, mint apu BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Árpás Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bes., Szerdahelyi u- 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrztunk meg és nem küldünk vissza.