Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-30 / 304. szám
1981. december 30., szerda Motiválás minden mennyiségben Motiválásnak a cselekvés ösztönzőit, kiváltóit, az indokolást, megokolást nevezzük általában. A pedagógia a lélektantól kölcsönözte, az emberi cselekedeteket mozgatóerőkkel, motívumokkal való ellátását érti e fogalom alatt. Konkrétan olyan erkölcsi indítékok nyújtását, amelyek valamilyen „jó” cselekedet elvégzésére ösztönöznek, mert vajon elképzelhető-e pedagógus, szülő, aki rosszra motiválná „gyermekeit”? Csakhogy a jó szándék kevés. Társadalmunkban jól kialakult motívumrendszerekként hatnak a hosszú, közép- és éves tervek. A dolgozókkal is ismertetett és elfogadott üzemi, intézményi munkatervek, illetve a részfeladatok megvalósítása folyamatosan elegendő motivációt kellene biztosítson a jó munkavégzéshez. Ugyanígy a családok ,szóban meghatározott és elfogadott „munkatervei”. Sajnos a gyakorlati megvalósítás sok esetben hanyagság, a roszszul értelmezett „a cél szentesíti az eszközt” jelszó, egyéb módszerbeli helytelenség miatt célt téveszt, esetleg ellenkező hatást vált ki. Mert ki vitatná, hogy például az üzem területe környékének parkosítása sok szempontból is helyes cselekedet, de akkor is jól motiváltnak tartjuk-e, ha mondjuk szervezési hibák miatt munkaidőben kell elvégezniük a dolgozóknak? Másik: az úttörőcsapatok munkaterveiben szerepel a hasznos hulladékok gyűjtése. Gazdasági, erkölcsi, közösségi nevelő hatása óriási". De mit szólunk a megyénk néhány iskolájában terjedő gyakorlathoz, mely szerint kiadják a parancsot, hogy például minden úttörő és kisdobos ennyi és ennyi papírról igazoló elismervényt hozzon a MÉH-től ? A szervező csak az elismervényekkel találkozik. És viszik a hulladékpapírt... Legtöbbször a szülők, főleg kisebb gyerekeik helyett, s tegyük hozzá, nem is mindig a legnagyobb örömmel. Itt az összetett motiválási lehetőség leszűkül, csak a gazdasági oldala marad még, elvész az erkölcsi érték, a közös munka öröme. Szerencsére ellenpélda is akad. Kedves színfoltjai városnak-falunak az apró és nagyobbacska „emberkék”, amint „kiskocsi elé fogva magukat” szállítják az öszszegyűjtött hasznos anyagokat a MEH-be. Náluk még egy „elakadás” is maradandó, közös élményt nyújt, a munka becsületes elvégzése pedig a közös helytállás semmivel sem pótolható, távlatokban is ható motívumát. S ahol az őrsök, rajok, mert erre is vannak példák, jutalmul egy-egy közös társasjátékot vagy kirándulást kapnak, ott elmondhatják, ezt a munkatervi feladatot helyesen végezték el. A vezetők jól motiválták a pajtásokat. E két példából is látható, hogy a motiválásban nem elegendő a helyes célt ki tűzni, elfogadtatni, sőt az elérés akarása is kevés, az odavezető út apró motívumkockáinak lerakása sem könnyű feladat, türelem és megfontoltság szükséges hozzá. Hibázhatunk tehát a pozitív motiválás végrehajtásának módjában is, mennyivel inkább káros, ha negatív motiválást próbálunk alkalmazni. Például: az iskolákban, napközikben általában jól működik a gyerekfelelősök rendszere, ezen belül azonban még sok helyen alkalmazzák a „fekete füzetecskéket”. Ebbe a felelősök megbízatásuk értelmében minden „rosszat” feljegyeznek társaikról. Sajnos, csak a roszszat. Vagy, gondolom sokak előtt ismeretes az úgynevezett „betétlapok” alkalmazása a szorgalom és a magatartás értékeléséhez. Hiba esetén „ugrik” a betétlap. Talán egyetértenek velem, amikor azt mondom, az ilyenfajta büntetés a gyerekek csak kis százalékánál motivál kellőképpen, a többségnél nemtörődömséget vagy makacsságot vált ki. Mennyivel célravezetőbb, ha a füzetecskékben a jó is helyet kap legalább ugyanolyan súllyal, mint a rossz, vagy ha a lapokat nem elveszíteni, hanem megszerezni, gyűjteni lehet. Végül hadd szóljak néhány szót a legkisebb közösségben, a családban történő motiválásról is, legalább egy kis példa erejéig! Gyakran elhangzik otthon a „tipikus” kérdés: „Jó voltál az iskolában?” Az igenlő válaszra két reagálás a szokásos: az egyik az, hogy a szülő szó nélkül tudomásul veszi, úgy tesz, mintha nem is hallaná, vagy nem lenne fontos aválasz. A másik és ez a roszszabb: „Majd megkérdezem a Pistitől!” Mire motiválunk ezzel? Az elsővel felületességre, hanyagságra, s arra, hogy ne vegyék komolyan érdeklődésünket. A másikkal esetleg hazugságra és hazugságra való felbujtásra. A legfontosabb a bizalom, mert tréfának hangzik ugyan, de mit szólnánk ahhoz, ha a gyerek mondaná, hogy majd megkérdezi Pista bácsit vagy az üzemvezető nénit, jól dolgoztak-e szülei a munkahelyükön? Vagy ehhez, ha az osztályfőnök így kezdené a szülői értekezletet: „Kedves szülők! Meg fogom kérdezni a gyerekektől, törődnek-e velük otthon, mindig meghallgatják-e problémáikat?” Ugye nem esne nekünk sem jól? Motiválás — minden menynyiségben ... bizony, az életünk csupa motiváció, ha kimondjuk, ha nem, ha tudatosan hatnak ránk, ha csak ösztönösen érezzük jelenlétét. Milyen nagy baj, ha egy ember azt kell mondja: nem érzem szükségességét, nem látom értelmét, hogy ezt vagy azt elvégezzem, megoldjam. Megszűnt a célmotívum, és ez embertelen. Próbáljunk egy fokkal jobban motiválni a jövőben, mert szavunkkal és elhallgatásunkkal, cselekedeteinkkel és mosolyunkkal, akarva és akaratlanul motiváljuk környezetünket, nem mindegy hogyan és mire Kutyer Lajos Jubileumi • balettelőadás Pécsett A Pécsi Balett fennállása óta a 150. önálló táncműbemutatójára készül. A huszonegy évi alkotói műhelymunka e jelentős állomásáról Tóth Sándor Erkel- és Liszt-díjas művész, a balett igazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát. Mint elmondta, a jubileumi balettesten két alkotás szerepel. Az egyik a Szentivánéji álom, amelynek koreográfiáját Mendelssohn dallamaira Eck Imre Kossuth-díjas érdemes művész tervezte. A másik balett a Médeia lesz, amelynek koreográfiáját Tóth Sándor készítette, zenéjét pedig a neves lengyel zeneszerző, Juliusz Lucik komponálta. A Médeiában jelentős feladatot kap a Bóbita bábegyüttes is, amely az idén került a Pécsi Nemzeti Színház szervezetébe, és ez lesz az első közös munkájuk a balettel. • Játékműhely Kecskeméten Kecskeméten, a Magyar naiv művészek épületének szomszédságában felavatták „Szórakaténusz” névvel az első magyar játékműhelyt és múzeumot. A kétszintes épület emeleti részén játéktörténeti kiállítást rendeztek be. A kiállításon az ásatások során előkerült ókori gyermekjátékoktól kezdődően a század eleji játékig valamennyi korszak legjellegzetesebb játéka látható. A játékkészítő műhelyben a gyermekek számára rövidesen megkezdik a foglalkozásokat ifjú népművészek irányításával. Már csak a kacsaláb hiányzik a stílszerű játékkastély alól A hangulatos belső élénkíti a látogatók fantáziáját (MTI-fotó: Karáth Imre felvételei — KS) A magyar folklór francia szemmel Michéle Meriau, a francia kulturális minisztérium munkatársa Párizsból érkezett megyénkbe, néhány napra. Kedvesen fogad, mosolyogva mondja, dolgozni jött, nem pihenni. A magyar népművészet iránt érdeklődő franciáknak szervezi a nyári programot. — öt évvel ezelőtt voltam itt először — kezdi a beszélgetést a jól öltözött, fekete, harmincas éveiben járó nő. Akkor gyerekeket hoztam, akik magyar táncokat tanultak. Most felnőttek, zömében pedagógusok alkotják a csoportot, és nemcsak néptáncokat, de hímzést, faragást, is tanulhatnak majd, megismerkedhetnek a magyar folklór minden területével. Arra, hogy ezt éppen Békés megyében teszik, egyszerű a magyarázat. Annak idején, 1974-ben, a Balassi táncegyüttest francia turnéján Michéle kísérte, és igen jó kapcsolatot alakított ki a tánccsoporttal és annak művészeti vezetőjével, Bem Miklóssal. Ez a jó kapcsolat mélyül és kamatozik azóta is. Az öröm kölcsönös: mind a franciák, mind a magyarok igyekeznek minél jobban kihasználni az együttes foglalkozásokban rejlő lehetőségeket, jártasságra szert tenni egymás népi kultúrájában. . — Egy francia táncegyüttes is jön velünk augusztusban — folytatja Michele —, a Bayonne, amely baszk táncosokból áll. Gyulán, a Várszínházban lépnek fel majd. No, és három kislánya, valamint férje is velük tart, szokás szerint. Michele, aki egyébként maga is háromévig táncolt egy bretagne-i együttesben, szerencsés ember, munkája és hobbija — a folklór — egybeesik. Kiváló ismerője hazája népművészetének, és többszöri magyarországi kirándulásain ízelítőt kapott a mi népi kultúránkból is. Megkérem, hasonlítsa össze a kettőt. — Úgy gondolom, a magyar néptánc gazdagabb, bonyolultabb, a francia egyszerűbb. A magyar folklór élőbb, a francia kevésbé az, kivéve a baszk, katalán és a bretagne-i folklórt. Franciaországban nehezebb feltárni is a népi zenét, dalt, táncot. Inkább nagyon idős emberek, a francia parasztok ismerik, ők viszont már nem művelik ezeket. Más körülmények között kell dolgoznunk. Papírt vesz elő, rajzol, ír, gesztikulál. Náluk „népi csoportok” (gondolom néprajzkutatók) vannak, köztük és a minisztérium között Michéle az összekötő. Remélik, hogy a szorosabb összefogás, együttműködés meggyorsítja majd a fejlődést. Aztán témát vált, baráti pillantást vetve a szobába lépő Born Miklósra. — Nagyon örülünk, hogy ide jöhetünk. A Balassi táncegyüttessel és Miklóssal, aki olyan lelkesen tanítja a magyar táncokat, élmény együtt dolgozni. És az em ■ berek is mind nagyon kedvesek errefelé. A hazám után Magyarországot szeretem leginkább. Jólesik ezt hallani, és reméljük, hogy a kedves francia asszony idelátogató honfitársai is hasonlóan éreznek. — szatmári — „Kopasz szájú Szűcs György Azt, hogy miért kapta Szűcs György bátya ezt a nem éppen hízelgő nevet, megtudhatjuk Arany János A bajusz című verséből. Akkoriban, ahogy nagy költőnk írja, Szűcs György falujában könnyű volt eligazodni: „Mivel ottan minden ember névhez jutott olcsó szerrel Azon felül, mit az apja adott neki, meg a papja. Nem tudom, ha más vidéken megvan-e e szép szokás. Ez engem is érdekelt, utána néztem hát, és meglepődve tapasztaltam, hogy él még ez a „szép szokás”. Igaz, már csak nyomokban és főként az idősebbek között, no és inkább faluhelyen. Körösladányban, ebben az ősi sárréti faluban kapásból felsoroltak nekem vagy 30-at. Volt ezek között olyan, amire már nem is igen emlékeztek, hogy miért kesely Vakarcs, vagy miért kakasos Szabó, de sok olyan is akadt, amihez történetet fűztek, magyarázva ezzel a ragadványnév eredetét. Itt van például az aranyos Fazekas, akinek szava járása volt, hogy így aranyos, úgy aranyos, végül is ráragadt, hogy aranyos. Vagy a lebbencsei Nagy. Ö meg arról volt híres, hogy a cselédeinek mindig lebbencset főzött. De azt sem akárhogy ám! Nem pirította meg a tésztát szalonnával, jó magyar szokás szerint, hanem a következőt csinálta: a szalonnát rákötötte egy madzagra, és a bogrács fölé lógatta, és amennyi zsír arról lecsepegett, annyi került a levesbe, így a darab szalonna többszöri főzésre is elég volt. Nem is maradtak nála sokáig a cselédek, pedig lám, hogy ügyelt a gondos gazda a „diétára”. Érdekes az is, amit bódi Tóth Péterről mesélnek. Ő a nevét onnan kapta, hogy mindig hódította a társaságot, például olyan történetekkel, miszerint Váradnál ellőtték a lova hátsó felét, de ő ezt csak már itthon Ladányban vette észre, amikor is itatott a kútbál és nem győzte kivárni, hogy menynyit iszik a lova. Akkor néz hátra, és látja, hogy a víz mind kifolyt, mivel hogy nincs meg a paripa hátulja. Küzdényi Török szorgalmas, hajtós ember volt, enni se igen állt meg, aztán Kovács kapott neve mögött elképzelhető, hogy egy roszszul végződött szerelmi kaland lappang, lesi Tóth meg mindenki után leselkedett. A bolondos Tóthnak igencsak „lógott egy szál deszkája”, szükség Branyiczkinak meg minden „szükséges volt”. Adódott olykor bonyodalom is a nevek körül, amikor idegen jött a faluba és kereste a kovácsot. Viszszakérdeztek egyből, hogy melyiket, a sárga kovácsot? És amikor megtalálta a keresett embert, és gyanútlanul így köszöntötte, hogy: Jó napot, Sárga úr — bizony egyből megkapta a magáét. De keletkeztek nevek a foglalkozás kapcsán is, mint rostás Kovács, gyolcsos Tóth, korsós Ombódi, csürhés Nagy. Ma már nemigen használják ezeket a megkülönböztetéseket. Legfeljebb annyi maradt meg a csürhés Nagyból, hogy Cs. Nagy. Aztán lassan lekopik a cs is, mert senki sem tudja, miért van ott. Nincsen, aki elmesélje, és nincsen aki megkérdezze. Régen, főként téli estéken, összejárt a rokonság, a komák, a sógorok és mesélték a történeteket. Akkor még ez volt a fő szórakozás, és akkor még ismerték annyira egymást az emberek, hogy mindenkiről tudtak egy két jó históriát. A vidám adomák helyét azonban ma a tv és a rádió uralja. MSZ. I. MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Világablak, (ism.) 8.56: Beszélni nehéz, (ism.) 9.08: Népdalcsokor. 9.44: Kis magyar néprajz. 9.49: Tarka mese, kis mese. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50: Szimfonikus zene. 12.35: Házunk tája. 12.50: Operaslágerek, (ism.) Ki.20: Kritikusok fóruma. 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.19: Egy hevesi nótafa : Zagyva S. Lajosné. 14.29: Gyerekek, kölykök, fiókák. 15.10: Csalóka Péter. Meseopera. 16.10: Szabadpolc. 16.40: A Budapesti fúvósötös játszik. 17.11: Karikás Frigyesre emlékezünk. 19.15: Gondolat. 20.00: Haydn: D-dúr (Londoni) szimfónia. 20.33: Öt kontinens egy éve. 21.30 : Nótaest. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. 23.30: Az indián királynő. 0.10: Melódiákoktól. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Morricone filmzenéiből. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: Fúvósátiratok. 10.00— 11.30: Zenedélelőtt. II. 33: A Szabó család, (ism.) 12.03: Népzene. 12.33: Tánczenei koktél. 13.30: Színes szőttes, (ism.) 14.00— 16.00: Kettőtől négyig. 16.00: Mindenki iskolája. 16.35: Tudományos könyvespolc. 16.40: Intermikrofon. 17.00: Látogatóban. Játék- és ajándékműsor beteg gyerekeknek. (ism.) 17.30: Kézfogások. 18.33: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.33: Válas(z) 23. szám. 21.25: A beat kedvelőinek. 22.10: Offenbach és Sullivan operettjeiből. 23.20: Bágya András szerzeményeiből. III. MŰSOR 9.00: Szimfonikus zene. 10.35: A 10. szegedi dzsessznapok felvételeiből. 11.05: Rádiószínház. 12.11: Olasz muzsika. 14.00: Operafinálék. 15.10: Szimfonikus zene. 16.35: Magnósok, figyelem! 17.20: Öt földrész zenéje. 17.30: Szabolcsi Bence rádióelőadásai Bartók Béláról. 18.27: Olvasónapló. 18.34: Beethoven: c-moll szonáta. 19.05: Berg, Lulu. Háromfelvonásos opera. Közben: 20.09: Modern írók portréi. 20.29: Az operaközvetítés folytatása. Közben: 21.24: Disznótorban. Petőfi Sándor versei. 21.32: Az operaközvetítés folytatása. 22.30: Rolling Stones-nagylemezek. X. rész. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Tréfás népdalok. 17.15: Elcserélt fejlécek. Szerkesztő : Zentai Zoltán. 17.50: Discokava és társai. 18.00: Előzetes szilveszteri krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 7.50: Tévétorna, (színes — ism.) 7.55: Iskolatévé. Orosz nyelv, (ált. isk. 6. oszt.) 8.20: Szünidei matiné. 1. A kövek. 2. A banda ellen. 3. Egy kis nevetés. 4. A bátor lány. 5. Bahram, a nagy varázsló, (színes) 9.50: Delta, (színes — ism.) 10.15: Minden róla szól. (színes — ism.) 11.30: A fény hegyei, (színes — ism.) 14.00: Nyelvtanárok figyelem! 1. Olvasástanítás. (ism.) 2. írástanítás, (ism.) 15.10: Hírek. 15.15: A közönségszolgálat tájékoztatója. 15.20: Az ember felemelkedése. (színes — ism.) 16.10: Öt perc meteorológia. 16.15: Reklám. 16.25: Képes Sport Kupa. — Teremlabdarúgó-torna. (színes) 18.05: Százéves a Törley pezsgőgyár. (színes) 18.35: Szülők iskolája. (színes) 19.05: Reklám. 19.10: Tévétorna. (színes) 19.15: Esti mese. (színes) 19.30: Tv-híradó. (színes) 20.00: A megsebzett bolygó. (színes) 20.25: A fele sem igaz! 21.00: A Váci úti villamos. (színes) 21.15: Ebben az évben történt. (színes) 22.15: Nosztalgia és kultúra. 23.00: Tv-híradó 3. (színes) II. MŰSOR 20.01: Az élet örömei. 21.35: Öt perc meteorológia. 21.40: Tv-híradó 2. (színes) 22.00: Reklám. 22.10: Richard Strauss: Don Quijote, (színes) BELGRÁD, I. MŰSOR 13.20: Fogadalmak a szeretet országában — dokumentumadás. 13.50: Beszélünk a szabadságról — gyermekműsor. 14.20: Hét plusz hét — szórakoztató zene. 15.25: Iskolások műsora. (ism.) 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Gyermekműsor. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Műkedvelők. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Szabad szerda. 21.15: Tito újévi üzenetei — dokumentumműsor, 2. rész. 22.00: Tv-napló. 22.15: Popzenei műsor. II. MŰSOR 18.45: Művelődési adás. 19.15: Kis könnyűzenei koncert. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Baleset — tv-film. 21.10: Ljubica — tv-dráma. 21.20: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1981. december 30-án, szerdán 19 órakor Békéscsabán: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT „I”-bérlet. (Klubszínház) MOZI Békési Bástya: 4órakor: Katasztrófa földön-égen, I., II. rész. 8 órakor: Filmklub. Békéscsabai Szabadság. de. 10 órakor: Szabadlábon Velencében. 4 órakor: Nemzeti vadászat. 6 és 8 órakor: Szabadlábon Velencében. Békéscsabai Terv: Kár a benzinért. Gyulai Erkel: A Pogány Madonna. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Robin Hood nyila. 5 és 7 órakor: Száll a kakukk fészkére. Orosházi Partizán: minden előadáson: Vuk. é