Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-14 / 62. szám
1982. március 1., vasárnap Mikor kapja meg az előleget Gál Pál? Panaszos levél " érkezett szerkesztőségünkhöz Magyardombegyházról, a Petőfi út 50. szám alól. Gál Pál, T.1 éves háztáji gazda levelében előadja, hogy az elmúlt év novemberében hat sertést kötött le a Gyulai Húskombinátnak, az előleget viszont a mai napig nem kapta meg. Állítása szerint a dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezet „sertésfelelőse azt mondta, nincs a vállalatnak pénze.” Levélírónk panaszával megkerestük a húskombinát illetékesét, Krész Ferenc felvásárlási osztályvezetőt, aki várakozás nélkül megkérte Boár Andrást, a vállalat mezőkovácsházi kirendeltségének vezetőjét, hogy nézzen utána az ügynek. Így derült ki, hogy Gál Pál a hat sertésből ötöt 1982. harmadik negyedévére, egyet pedig negyedik negyedévére kötött le. Ez annyit jelent, hogy az előleg is csak a második félévben jár a gazdának. Ezt szerződésében is megtalálhatja. A felvásárlási osztályvezető elmondta még azt is, hogy Gál Páléhoz hasonló észrevételekkel mások is fordultak már a vállalathoz, ami arról tanúskodik: a kisüzemi termelést szervező termelőszövetkezeti háztáji ügyintézők figyelme nem minden esetben terjed ki a szerződéses feltételek ismertetésére. Pedig ezzel elejét vehetnék az ilyen, nem kevés időt és telefonköltséget igénylő utánjárásoknak. (kép) Kultúrszínvonal Azon a reggelen, akik tanúi voltak az esetnek, sajátságos felfedezést tehettek. Azt, hogy az anyagi érdekeltség mellett az „üzletmenetre”, a jövedelem alakulására meghatározó befolyással van az intelligencia, a kultúrszínvonal. Ezt a következtetést egy hihetetlen, de sajnos mégis valós, szinte forgatókönyvre írt jelenetből szűrték le a jelenlevők, vagy tucatnyian. Mindannyian ott álltak a pult előtt, amelyen tömött sorokban vártak bontásra a kőbányai sörösüvegek. Bár kilenc óra már jóval elmúlt, a kiszolgálás szünetelt, annak ellenére, hogy a most érkezett süteményt más vette át, és hozta ki a hűtőpult alá, s ez idő alatt a pult mögött várakozó felszolgáló idegesen tett-vett. Végre aztán egy halk szavú fiatalember megunta, hogy már vagy öt perce nem történik semmi, és megkérdezte a pult mögött álló felszolgálót: — Nem lehetne sört adni, míg kihozzák a süteményt?... És ekkor csapott le a villám, amire mindenki felkapta a fejét. A felszolgáló ugyanis, minden különösebb ok nélkül (nyilván a saját idegessége következményeként) hangoskodni kezdett, méghozzá minősíthetetlen hangon: — Hogy reszket azért a sörért! Máshol jól leissza magát, és idejön sört inni! Várjon a sorára, nem látja, hogy átverés van?!! A fiatalember meglepetésében először csak hebegett. Valami olyasmit mondott, hogy ő nem itta le magát sehol, csak most szeretne sört kapni, és nem süteményre vár. Ne beszéljenek vele úgy, mint a kocsmában! A felszolgáló odalökte neki a kibontott sört, és teljesen kifordítva a szavait hangosan vágta vissza: — Ha ez magának kocsma, menjen máshova! És most jött a fordulat a jobb érzésű várakozók még nagyobb megdöbbenésére. A süteményátvevő „tulaj" a hangoskodásra kijött, és villámló szemekkel nézett körül a várakozó társaságon: — Kinek van itt baja? Magának, vagy magának? Magával már volt incidensem! Akinek nem tetszik valami, ne jöjjön ide! — mennydörgött, és újra bement süteményt átvenni. Volt, aki megkísérelte csillapítani, imigyen: — Azért udvariasabbak is lehetnének a vendégekkel szemben ... — Udvariasabbak? Jöjjön ide a pult mögé, ha olyan nagyon beszél! — támadt a felszolgáló, s aki az imént szólt, borzongva hagyta el a helyiséget, mondván: „Na, ide se jövök többé!” Eddig a jelenet, amelynek tanúi közül bizonyára mások is megfontolják: máskor is eljöjjenek ide? Hogy melyik üzletről van szó, nem árulom el, nem akarok üzletrontó lenni, erről maguk gondoskodnak, talajszint alatti „udvariasságukkal”. Furcsa az egészben, hogy január 1. óta ez az üzlet magánkézben van. Tavaly nyáron még nem volt. Akkor láttuk, hogy egy vendéget tettlegesen is rendre utasított az üzletvezető, kiszaladván utána a járdára. Még örülhet a fiatalember, hogy erre most legalább nem került sor. De valószínű, azért ő se jön ide többé sört inni .. . Varga Dezső Kutya az autóbuszon Több olvasónk felvetette, hogy lehet-e autóbuszra felszállni kutyával. Mások pedig a mentesítő járatok után érdeklődtek. A levelekre a Volán 8-as számú Vállalat válaszolt. „Menetrendszerű autóbuszon kutyát szájkosárral és pórázzal ellátva lehet csak szállítani. A szállításért a díjszabásban meghatározott fuvardíjat kell megfizetni. Nem kell viszont fizetni a vakvezető kutyák és a rendőrkutyák szállításáért.” Az az eset, melyet a közelmúltban szóvá tettünk a Szerkesszen velünk !-ben, szabálytalan szállításra utal, hiszen a kutyával úgy szálltak fel a buszra, hogy nem volt rajta a szájkosár. A Volán Vállalat megnyugtató választ adott az iskolabuszokkal kapcsolatban is. A még szombaton iskolába járók továbbra is számolhatnak a megfelelő autóbuszjáratok közlekedtetésével. Az ötnapos munkahét általánossá válása miatt január 80-tól a szombati napokra bevezetett forgalomkorlátozás alapvetően nem érinti a diákok utaztatását. Szombati napokon azok a járatok továbbra is közlekednek, amelyek egyaránt megfelelnek a kereskedelemben, a szolgáltatóiparban szombaton délelőtt dolgozóknak is, és a tanulóknak is. Sarkadról Gyulára mentesítő járat hétfőtől péntekig továbbra is rendszeresen közlekedik. Víz, víz, víz Mikor, mint most is egy jó idő óta, a félig eresztett kádba vagy a mosógépbe, váratlanul és orvul egy sugár feketés, vagy barna fröccs ömlik, a méreg helyett szomorkodom. S eszembe jut, hányszor, de hányszor, fogtam tollat az évek folyamán, és tettem szóvá a békéscsabai vizet. Pontosan persze nem tudom, s mindre nem is emlékszem. Volt közte egy, Tiszta vizet a fürdőkádba címmel, azzal a nem túl mély, de kézen fekvő következtetéssel, hogy amilyen a kádba folyik, olyan jön a konyhai csapból is. Ivásra, főzésre. Tűnődtem máskor egy pohár víz mellett, s néztem a halványszürke folyadékot, majd egy idő múltán a leülepedett masszát a pohár alján. Mint a kádban is, ha a „tiszta” vizet — amit olykor az elzárás előtti figyelmeztetésre engedtem ki — leeresztettem, írtam félelemmel, bosszúsággal — komolyan. Viccelődve, hol könnyed, hol ironikus hangon — a víz maradt. Olyan szilárd makacssággal áll ellen a változásnak, amiként hallgat. Mert — és most ez a lényeg —, ha hihetetlen is, egyetlen alkalommal sem reagált. Se így, se úgy. Nem mondta azt, hogy pardon, tévedés, nem is ez a helyzet, és azt sem, hogy bár neki is kellemetlen, sajnos, igaz. Őt is rágja a gond, mi lehet az oka, dehát véges a tudás, ám föl a fejjel, majd csak a végére jár. Vár. Várjunk mi is, egyszer csak kiderül. Most még a ború járja, az embertelen nehézségek ilyen, amolyan mostoha körülmények között, s nemcsak a tudomány, az erő is véges. Vagy a vállalat pénztárcája. Sőt, a tárcáé. Még a csalfa reményt is magának tartja, s olyféle balga vigaszt sem reszkírozott meg, hogy kár izgulni, másutt is így van, vagy rosszabbul. És még sorolhatnám hosszan, mi mindent lehetne válaszként, elképzelni. Csak egyet nem: a hallgatást. Vass Márta Mi lesz a házinyúl-tenyésztéssel? Sok jót hallottam Csató Gergely bácsi nyúltenyészetéről, aki Füzesgyarmaton, a Kont utca 73. szám alatt lakik. Tagja a nyúltenyésztő szakcsoportnak, melyet a helyi ÁFÉSZ szervezett. Amikor bemutatta szakszerű tenyészetét, olyan szeretettel beszélt, mint aki elhal a jószágokért. Nem akartam elhinni, hogy abba akarja hagyni. Pedig így lesz — bizonygatta. Miért? — Azért, mert problémák vannak . .. Mik azok? Hát, itt van például a felvásárlási ár. Nálunk, Füzesgyarmaton, télen 46 forintot, nyáron 39 forintot fizetnek a nyúl kilogrammjáért, míg más megyékben 50 forintot. Hát nem olyan megye ez, mint a többi? A másik probléma: a táp. Nem mindig kapják meg a kellő mennyiséget, Gergely bácsinak 2 mázsa kell havonta, mert 18 anyanyula van és a szaporulata. Ma már táp nélkül nincs nyúltenyésztés. Nevelés szinte, elképzelhetetlen. Pedig a helyi keverőüzemmel szerződése van a szakcsoportnak. Jobban érdekeltté kellene tenni a nyúltenyésztést. Könnyíteni kellene a szállításon is. És ha más megyék felvásárlási árához emelnék nálunk is a felvásárlási árat. Most már csak az a kérdés, lehetséges-e a gondokat orvosolni. Ezen múlik, hogy Gergely bácsi tovább foglalkozik-e a nyúltenyésztéssel. Borbiró Lajos, Füzesgyarmat is hamm Hiánycikk-e a gyógyharisnya? Miért nem lehet kapni magyar gyártmányú gyógyharisnyát? — teszi fel a kérdést levelében Borsai Vitályosné battonyai levélírónk. Lábbetegsége miatt ilyen harisnyát használ. Ahogy írja, magyar harisnyát nem tudott kapni, a külföldi pedig rossz minőségű. Levelet írt a Budapesti Harisnyagyárnak és csodák csodája, nemcsak választ kapott, hanem három pár, jó minőségű, hazai gyártmányú harisnyát is. Talán mesterségesen idézik elő a hiánycikket? Okkal veti fel olvasónk, hiszen a harisnyagyár a következőket írja: „Sajnáljuk, hogy a keresett termékünk beszerzése gondot okoz önnek. El kell azonban mondanunk, hogy ebből a cikkből kereskedelmi partnereink — így a vegyiáru nagykereskedelmi vállalatok — minden rendelését elvállaltuk, és teljesítettük szerződéseinket. A gyógyharisnyával kapcsolatban az ön területén illetékes Szolnok—Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat negyedéves igénye nem teszi ki az ezer párat. Hasonló a többi vegyianyag-kereskedelmi vállalat igénye is.” Eddig szól az idézet. Olvasónk megmutatta ezt a levelet a battonyai Páva Áruház vezetőjének is, akit gyógyharisnyaügyben szinte hetente felkeresett. Az áruház vezetője azt válaszolta, hogy ilyen irányú megrendelésüket a nagykereskedelmi vállalat kihúzza, azaz nem fogadja el, mert a gyógyharisnya évek óta hiánycikk. Figyelembe véve a Budapesti Harisnyagyár válaszát, valóban érthetetlen, hogy miért tekintik hiánycikknek ezt a keresett árut? Olvasónk azt írja levelében, hogy Békéscsabán, Gyulán, Orosházán is több üzletet felkeresett, csupán külföldi gyógyharisnyát tudott vásárolni. De azt sem megfelelő méretben. Nincsenek tekintettel az idősekre Naponta járok Kondorosról Békéscsabára a Volán járatain, és így van lehetőségem tapasztalni azt az illetlen szokást, melyet a beutazó diákok vezettek be ezeken a járatokon. Amikor beérkezik egy busz a pályaudvarra, megindul a tülekedés azért, hogy ki jut fel hamarább. Ebből a közelharcból általában a fiatalok kerülnek ki győztesen, alkalmazva ehhez minden fortélyt, figyelmen kívül hagyva az udvariasságot és az idősek iránti tiszteletet. Elsőnek tódulnak fel a buszra, majd a környezetükben levő ülésekre táskát, könyvet, sapkát, vagy sálat dobálnak, és ezzel az ülések foglaltnak tekintendők. Mire az idősebbek feljutnak, már a fenti módszerrel minden hely foglalt. Nem akarom elhinni, hogy tanítják az udvariasságot, mert ha tanítanák, nem hiszem, hogy ne akadna legalább egy diák, aki az idősek láttán felállna, és azt mondaná: „Tessék, néni, vagy bácsi leülni.” Ha egy akadna, talán lenne követője is. Talán a Volán tehetne ebben az ügyben valamit. Esetleg azt, hogy a buszvezető, vagy a kalauz felszálláskor felszólítaná a diákokat, hogy a ledobált tárgyaikat szedjék fel az ülésekről, és engedjék leülni az idősebbeket, mert a buszon csak az a hely foglalt, amin már ülnek. Kivételes esetek lehetnek, ha betegnek, vagy terhes nőnek foglalnak helyet, de azt hiszem, ezt mindenki megértéssel fogadná. Kovács Győző, Kondoros Válaszolnak az Baki Józsefné, Orosháza. Levelére a megyei tanács vb egészségügyi osztálya válaszolt. Gyógykezelése ügyében keresse fel az orosházi rendelőintézet igazgató főorvosát. Szakorvosi vizsgálatáról gondoskodni fognak. A hatályos betegbeutalási rendszernek megfelelően biztosítják a szükséges gyógykezelését. Megyénkben az egészségügyi osztály tudomása szerint tűszúrásos gyógykezelést sehol sem végeznek. Bolkis Gábor, Újkígyós: Panaszát a megyei postahivatal hirlaposztálya kivizsgálta. 1981. decemberében nem érkezett meg az igényelt Néphadsereg című lapok példányszáma a hivatalba. Ezt a tényt az újkígyósi postahivatal csak december végén vette észre, amikor az előfizetők részére a Posta Központi Hírlapirodájától lappótlást kért. Így történt, hogy csak ez év februárban kapta meg olvasónk a kért lappéldányokat. A hiányos és utólagos kézbesítésért a posta elnézést kér. Kiss Sándor, Sarkad: Panaszát a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya vizsgálta ki. Tá it"* !•:›u/tatást kértük a Taurus illetékesek Gumiipari Vállalat központjától is. A válasz szerint a 28-as gumiperemes köpennyel szerelt kerékpárok gyártása 1958-ban megszűnt. 1981-ben ugyan még gyártottak ilyen termékeket, de 1982-ben már nem folytatják. A gyár alkatrészellátási kötelezettsége megszűnt. Csató István, Békés: Levelére az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalattól kaptunk választ. A békési gázcseretelep nyitva tartási rendjén február 15-én változtattak. Jelenleg naponta délelőtt 7-től 12 óráig és délután 14 órától 17 óráig tart nyitva, szombaton pedig csak délelőtt 7-től 13 óráig. Ezzel az intézkedéssel a vállalat reméli, hogy a lakosság a palackok cseréjét meg tudja oldani. Korábban ugyanis a cseretelep éveken keresztül délután csak 14 óráig volt nyitva. Tóth István, Békéscsaba: A városi tanács vb műszaki osztálya azt válaszolta levelére, hogy a Szerdahelyi úti aluljáróból a vízelvezetés csak a csapadékvíz-elvezető-hálózat fővezetékeinek megépítése után oldható meg. A csapadékvíz-csatornahaló * '. 11 építése • folyik. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 5.00: Előttünk a vasárnap! 7.23: Élelmiszermagazin a sajtról és a sajtos ételekről. 8.10: Öt kontinens hét napja. 8.26: Operaáriák. 10.08: Kossuth. 11.13: Évszázadok mesterművei. 12.05: Édes anyanyelvünk. 12.10: Mozart: A színigazgató. 13.05: Egy korty tenger. 13.15: Joan Sutherland könnyűzenei felvételeiből. 13.44: Utazó kutatók. 14.04: Így láttam Kodályt. 14.44: Békebeli vidám történet. 15.14: Daloló, muzsikáló tájak. 15.54: Bing Crosby két filmdalt énekel. 16.01: Kő hull apadó kútba. 17.10: Pillantás a nagyvilágba. 17.30: Lemezmúzeum. 18.15: Hol volt, Itol nem volt... 18.45: Közvetítés a Madách Kamara Színházból. Agónia. 20.33: Örökzöld dallamok. 21.31: A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik. 22.20: Arturo Toscanini felvételei. 23.52: A Ciprian Porumbescu konzervatórium madrigálkórusa énekel. PETŐFI RÁDIÓ 6.00: Népszerű muzsika a korán kelőknek. 7.00: Az evangélikus egyház félórája. 7.30: Lehotka Gábor Buxtehude, műveket orgonái. 8.05: Mit hallunk? 8.30: Jóska bácsi leveles ládája. 9.00: Szívesen hallgattuk! 10.33: A Rádió Dalszínháza. Suppé: A szép Galathea. 11.48: Jó ebédhez szól a nóta. 12.45: Tudósítás a Rába ETO—II. Dózsa bajnoki labdarúgómérkőzésről. 12.51: Jonathán. 14.03: Újdonságainkból. 14.33: Táskarádió. 15.30: Jelenidőben. ..Magyarok Algériában”. (ism.) 16.00: Spirituálék. 16.40: Slágerek mindenkinek. 17.45. ..A tűz márciusa.” 18.33: A vasárnap sportja. Totó. 19.03: Új felvételeinkből. 19.33: Mennyiség és minőség az iskolában. 19.43: Adriano Celentano énekel. 20.10: Zenés Magyar Parnasszus. 20.38: Társalgó. 22.05: Fényes Szabolcs műveiből. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 7.00: A pécsi körzeti stúdió szerb-horvát nyelvű műsora. 7.30: A pécsi körzeti stúdió német nyelvű műsora. 8.11: Schiff András zongorázik, Rolla János hegedül. Banda Ede gordonkázik. 9.16: Operakettősök. 9.55: Új zenei újság. 10.45: Öt kontinens hét napja. 11.06: Népszerű énekesek és együttesek ritkán játszott felvételeiből. 12.00: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 14.00: Kis magyar néprajz. 14.05: Operarészletek. 15.12: Händel-művek korabeli hangszerekkel. 16.30: Művészlemezek. 17.30: A magyar széppróza századai. 17.45: A Magyar Rádió és Televízió énekkarának felvételeiből. 18.15: A zeneirodalom remekműveiből. 19.48: Bánk bán. 20.38: A kamarazene kedvelőinek. 21.56: Zenei panoráma. 22.32: Rádiószínház. Kaspar. SZOLNOKI STÚDIÓ 8.30: Szlovák nyelvű műsor. 9.00: Hírek — Programajánlat — Alföldi lapszemle. 9.10—10.00: Turistastart. Hangképek a Szolnok megyei idegenforgalmi napokról. Riporter: Gulyás Ferenc, Zentai Zoltán. Szerkesztő: Vágási Kálmán. 18.00—18.30: Sport és muzsika. Szerkesztő: Zentai Zoltán. (összefoglaló a hétvégi alföldi sporteseményekről.) TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 7.45: Tévétorna, (ism.) 7.50: Mindenki iskolája. Fizika, (f.-f.) 8.20: Történelem, (f.-f.) 8.55: Aki mer, az nyer. (ism.) (f.-f.) 9.25: Óvodások filmműsora. 1. A legfontosabb személy. 2. Fuss. patakocska, (f.-f.) 9.50: A föld titkai. 10.15: Zsebtévé. (ism.) 10.45: Hírek, (f.-f.) 10.50: Reklám, (f.-f.) 10.55: Rába ETO—II. Dózsa. Bajnoki labdarúgó-mérkőzés. Kb. 11.40: A szünetben: Reklám, (f.-f.) 13.15: Nótaszó. 13.35: Reklám, (f.-f.) 13.40: Pécsi Sándor-sorozat. Erkel — magyar film. (f.-f.) 15.40: Műsorainkat ajánljuk. 15.55: Reklám, (f.-f.) 16.00: Petőfi útjai, (ism.) (f.-f.) 16.45: Lehet egy kérdéssel több? (f.-f.) 17.15: Riporter kerestetik. 18.25: Reklám, (f.-f.) 18.35: A közönségszolgálat tájékoztatója. (f.-f.) 18.40: Tévétorna. 18.45: Esti mese. 19.00: A Hét. 20.00: Hírek — sporthírek. 20.10: Charlie angyalai. Tánc a sötétben. 21.00: Riporter kerestetik. Kb. 22.00: Hírek, (f.-f.) II. MŰSOR 20.00: Hírek, (f.-f.) 20.05: Új idők dalai, (f.-f.) 20.30: Alfred Brendel Schubert műveiről. 21.20: Kutasi Gyula—Kertész Ákos: Lomtalanítás. Tévéjáték. BUKAREST 8.40: Az egészséges életmód. 9.30: Zeneszó. 10.00: A falu életéből. 11.45: Gyermekvilág. 13.05: Vasárnapi album. 17.05: Popescu: Ellenőrzés alatt. Román filmvígjáték. 18.10: Telesport. 18.40 A gyermekkor örömei. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Dalok. 20.25: Az ígéret. Amerikai játékfilm. 22.10: Tv-híradó. 22.30: Könnyűzene. BELGRÁD, I. MŰSOR -9.00: Barázdák — faluműsor, utána gyermekműsor. 9.50: Hírek. 10.00: Vasárnap délelőtt, gyermekeknek. 11.30: Népi muzsika. 11.58: Reklám.. 12.00: Földművelőknek. 13.00: Művelődési adás. 14.00: Jugoszlávia, jó napot! 14.45: Dokumentumriport. 15.15: A világegyetem. 16.00: Frederic utca 10. szám. 17.30: Vasárnap délután. 18.55: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: A le nem igázott város. 21.25: Reklám. 21.30: Sportszemle. 22.15: Tv-napló. II. MŰSOR 11.30: Jasna: sívilágkupa, műlesiklás. 15.00: Kopenhagen: műkorcsolyázás. 17.00: Zenés délután. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Történetek a Dzsesszről. 20.45: Reklám. 20.50: Tegnap, ma, holnap. 21.05: Stúdió 071. 21.35: Jean Cristophe.