Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
Műszaki fejlesztés és export az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezetben Az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezet évente 60 millió forint értékben gyárt műanyag-feldolgozó gépeket. A vákuumformázó berendezések piacát egyedül uralják. A KGST-szakosodás, a szocialista értékesítési lehetőség biztonságot nyújt ugyan, de a műszaki fejlődés, a termelés gazdaságosabbá tétele újabb és újabb lépéseket kényszerít ki. A szövetkezet abban a szerencsésnek mondható helyzetben van, hogy saját fejlesztésű gépeinek első „vizsgáztatója” is egyben. A tej- és húsipari termékek csomagolásához évente 80 millió forint értékben készítenek műanyag poharakat, dobozokat. Így az önálló tervező-fejlesztő csoport mérnökei, műszaki alkalmazottai munka közben ellenőrizhetik, tökéletesíthetik a berendezéseket. Kútba esett kooperáció Néhány éve az olaszok is felfigyeltek az orosháziak tevékenységére. Megrendelésükre új vákuumformázó gép prototípusát készítették el. Ám a tervezett kooperációból nem lett semmi, a gazdasági válság kedvező lehetőségektől fosztotta meg a szövetkezetet. A vákuumformázó továbbfejlesztésében ennek ellenére az olaszok is részt vettek. Tavaly kiegészítő berendezéseket, szabályozó, vezérlő elemeket szállítottak a Nyugat-Európába exportált mintegy hárommillió forint értékű géphez. Ez ugyan nem mondható nagy üzletnek, de több a semminél. Az egyik nyugatnémet céggel kötött megállapodás sem hozott több sikert, vagy legalábbis egyelőre nem. 1981- ben know how-t vásároltak a csomagolás fejlesztésére. Az eddiginél korszerűbb megoldások honosítását még nem mindegyik géptípusnál fejezték be, de az már nyilvánvaló, hogy a nyugat-európai vállalat adós maradt eredeti ígéretével. Kevesebb gépet vásárolt vissza, mint amennyiről szó volt. A berendezések megújítására tett kísérlet tehát, ami a dolog üzleti részét illeti, kétes eredménnyel végződött. Az viszont kétségtelen, az orosháziakat legalább két nyugat-európai ország piacán jegyzik, s hogy eladásaikat nem tudták növelni, annak elsősorban a rendkívüli piaci helyzet az oka. A szocialista országokra mindegez nem vonatkozik, ott az orosháziak kísérletének csak az előnyeit érezhetik, hiszen a KGST-piacokra egyre több korszerű berendezés kerül. Ma még csak lehetőség A helyi fejlesztések másik nagy kérdése, hogy sikerül-e a tervezett importmegtakarítást elérni. Ez azonban nem ■csak a szövetkezeten múlik, az ország lehetőségei itt is meghatározóak, bár azon vitatkozni lehet, melyik a jobb, az importgép vásárlására vonatkozó kérvény visszautasításával konzervált, ma is alkalmazott megoldás, vagy a pályázatban ajánlott. A szövetkezetben és mindenütt az országban, ahol hasonló technológiával készítik a műanyag poharakat, dobozokat, jelentős mennyiségű importot használnak fel. Az alapanyag kétharmad részéhez, a polisztirolhoz dollárért juthatunk. Az üzem évente 800 tonnát vesz a tonnánként 1100 dollárba kerülő granulátumból. Az orosháziak azt szeretnék, ha már 1983-ban hazai gyártású polipropilénből készülnének a tejföles- és zsírostégelyek. Nem új dologról van szó, hiszen a Tiszai Vegyi Kombinát már ilyen, igaz, teljes mértékben import technológiát alkalmaz. A műanyagipari szövetkezet, mivel fóliagyártó gépe nincs, megrendelt egy berendezést. Importkérelmét azonban, annak ellenére, hogy a megtérülési idő néhány hónapot venne csak igénybe, nem fogadták el, így a fóliához csak borsos áron tudna hozzájutni. A Hungária Műanyag-feldolgozó, ahol ugyancsak működik már egy importberendezés, olyan magas áron adná a fóliát, hogy a csomagolóanyag-gyártás végül is veszteséges lenne. Pedig a szövetkezetben már elkészültek azzal a berendezéssel, amellyel a fóliából dobozokat készítenek. A polipropilén csomagoló tégelyek minősége egyébként összehasonlíthatatlanul jobb, és az import kiváltása mellett ez sem elhanyagolható szempont. Végleg lemondtak róla Importmegtakarítás volt az egyik célja annak a régen dédelgetett álomnak is, hogy a csőszegecsek, fűzőszemek, ponyvalyukszegélyek mellett patent- és farmergombokat is gyártsanak. Ebben az évben azonban végképp elvetették ezt az elképzelést. Az előkészületek során olasz és NSZK-beli cégekkel folytattak tájékozódó jellegű megbeszélést. A beruházás azonban — különösen egy kis szövetkezet számára — óriási terhet jelentett volna. Ahhoz, hogy évente 70 millió forint értékben gyártsanak fémtömegcikkeket, 80 millió forintos beruházásra lett volna szükség. Ezt az orosháziak nem tudták vállalni. Így tehát ezekből a termékekből évente több tízmillió forint értékben még sokáig nyugati importra kényszerül az ország. A szövetkezet további fejlődése így — igaz, még precíziós öntvényeket is készítenek — a gépek és műanyag termékek gyártására korlátozódik. Itt a KGST-szakosodás megfelelő kiindulópont ahhoz, hogy az orosháziak a termékek korszerűsítésével szélesítsék nemzetközi piaci kapcsolataikat. Köpenyes János Befejezetlen beruházások a mezőgazdaságban Még mindig nagy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a folyamatban levő, befejezetlen beruházások aránya, ami részben azt bizonyítja, hogy a közös gazdaságok hosszabb távra szóló, jelentősebb programokat alapoznak meg. A beruházások egy része azonban indokolatlanul húzódik el, főként anyagi nehézségek, műszaki és gépbeszerzési gondok miatt — ezt igazolja a TOT-ban készített felmérés, amely a tsz-ek tavalyi beruházási eredményeit összesíti. A mezőgazdasági beruházásokat évek óta, így 1982- ben is a gépészeti fejlesztések előretörése jellemzi, ezeknél valamivel mérsékeltebben emelkedik az építési beruházások részesedése az összes ráfordításokból, s továbbra is szerények a telepítési, ültetvényfejlesztési programok eredményei, amelyek immár huzamosabb idő óta elmaradnak a tervezettől. A tsz-ek az elmúlt évben erőfeszítéseket tettek a folyamatban levő építési beruházások befejezésére. Annál is inkább, mert ezek a fejlesztések hozzávetőleg 15 milliárd forintot kötnek le, és ezt a nagy anyagi erőt minél előbb a gazdálkodásban kellene kamatoztatniuk. A folyamatban levő munkák közül a jelentősebbek a Hajdúsági Agráripari Egyesülés sertéstelepe, a szegedi Új Élet Tsz és az ugyancsak szegedi Felszabadulás Tsz növényházépítése. Nagyobb összegű építési beruházást — néhány kivételtől eltekintve, amilyen például a martfűi szövetkezeti sörgyár építése, a Pest megyei Hűtőipari Gazdasági Társulás fejlesztése — nem is kezdtek a közös gazdaságok. A tavaly indított munkálatok többsége rekonstrukciós jellegű volt, ezek több mint felét az üzemek bankhitel nélkül valósították meg. Ezek a viszonylag kisebb összegű beruházások mindenekelőtt a szarvasmarha-, a sertés- és juhtenyésztés korszerűsítését szolgálták. Hitelek felvételével főleg a különböző kormányprogramok megvalósítását gyorsítják a tsz-ek: élelmiszer-feldolgozókat építenek, bővítik az állattartó telepeket és segítik az energiával való takarékosabb gazdálkodást. (Egyebek között berendezkednek a nedves kukorica tárolására, és a költséges olajfűtésről áttérnek a földgáz hasznosítására.) A kiegészítő tevékenység fejlesztésére tavaly 0,7 milliárd forintot költöttek a tsz-ek, többet, mint egy évvel korábban. Főként alkatrészgyártásra vállalkoztak az 1981. évinél nagyobb arányban, több gazdaságban hozzáláttak a környékbeli fa feldolgozásához, keresett műszerek készítéséhez és lakatosipari termékek gyártásához. Sokfelé törekedtek a korábban elmaradt járulékos építési beruházások tető alá hozására: műtrágya- és növényházak készültek el, agrokémiai telepeket, gépműhelyeket, szociális létesítményeket adtak át. Gépek beszerzésére, felszerelésére tizenkét százalékkal többet költöttek az üzemek. A gépellátás öszszességében megfelelő volt, egyes típusokból, alkatrészekből azonban akadozott az ellátás, és ez gyakran akadályozta a beruházási szándék megvalósítását. Az ültetvények telepítésére fordított összegek az előző évinek és a tervezettnek is alatta maradtak; az üzemek a rendelkezésre álló, viszonylag szűkösebb pénzügyi forrásokat inkább a gyorsabban megtérülő, jövedelmezőbb fejlesztésekre fordították, holott az ültetvények létesítése — az egyre nagyobb mértékű selejtezések miatt is — sürgető feladat lenne. 1983. január 4., kedd A vésztői Körösmenti Tsz új vezetése 1982 első felében igazán nem könnyű helyzetben állt a több mint 10 ezer hektáros közös gazdaság élére. A szövetkezetnek nemcsak az adósságai rúgtak ekkorra már 115 millió forintra, hanem a gazdálkodás veszteségei és hiányai is meghaladták a 14 milliót. Tegyük ehhez még hozzá azt a kárt, amit a víz okoz éves átlagban 2-3 ezer hektáron, illetve a csalódást, amit az e vidéken kiterjedt területeken termesztett ,napraforgó hozott a gyorsan elharapódzó betegségben elszenvedett terméscsökkenéssel. E két utóbbi együtt 30 millió forinttal apasztotta a vésztesek reményeit. Mit tehet ilyen helyzetben egy új vezérkar, amelyet érthető módon a bizonyítás kényszere is nyomaszt? Emellett azzal is számolnia kell, hogy a szigorítások aligha nyerik el annak a tagságnak a rokonszenvét, amely a szövetkezet állandó gyengélkedése ellenére is jobb mezőgazdasági üzemekre jellemző személyes jövedelmeket élvezett eleddig. Nos, a sürgős, szükséges és halaszthatatlan intézkedések és teendők egyik fele kézenfekvő, önmagától adódik. Ilyen a minden részletre kiterjedő helyzetfelmérés és helyzetelemzés, majd ezt követően a folyamatos információszerzés megszervezése. Nyilas Károly, aki három évtizedes állami gazdasági „múlttal” az eleki tsz termelési főmérnöki posztját cserélte fel most májusban a tsz-elnökivel Vésztőn, legelőször a gazdálkodás havonkénti rendszeri értékelését vezette be a Körösmenti Tszben. Ezzel egy időben szinte a végletekig megszigorította az anyag-, készlet- és költséggazdálkodást, ami várakozáson felüli megtakarítást hozott. A leckét azonban igazából a munkabér-gazdálkodás adta föl a vésztőieknek. Az már félévkor látszódott, hogy ha az addigi ütemben haladnak év végéig, akkor mintegy 17 millió forintot kell jövedelemnövekményadó címen kifizetniük. Itt nem segíthetett más, csak a munkák ésszerű és pontos szervezése, no meg némi lelemény. A konzervgyárral közösen kialakított göngyölegregeneráló, vagy egyszerűen üvegmosó üzem nemcsak munkát adott 60 embernek, hanem segített a megfelelő munkadíjszínvonalat is „beállítani”. Ennél is többet jelentett viszont, hogy szeptember 20-ra elvetették már az ezer hektár őszi árpát, október 20-ra pedig a 3 ezer ,350 hektár őszi búzát. Ennek egyik eredménye, hogy november végére a vetés olyan volt már, mint a dús subagallér, a másik pedig, hogy a vetők átvonulhattak azonnal Sarkadra, most már bérben ott folytatni, amit emitt befejeztek. Október közepén a vésztői trágyaszórók már a Hidasháti Állami Gazdaságnak dolgoztak, "a mélyszántókat a november közepe Sarkadon, a szállítókat pedig október vége Újkígyóson találta már. Mindent egybevetve, így a bérben dolgozók összesen hétmillió forintot hozhattak haza,s, a szövetkezet munkabér-kifizetése is másfél millió forinttal maradhatott alatta az őszi hónapokban az egy évvel korábbinak. Az ipari ágazat, amelyet az üvegmosó mellett a fővárosban létrehozott hatvan fős elektromos szolgáltató szakcsoport egészít ki, az eredetileg tervezett három és fél millióval szemben mintegy hatmillió forinttal gyarapítja a közös gazdaság bevételeit. De folytathatnánk asort olyan kedvező kimenetelű ügyletekkel, mint amilyen a bélmegyeriekkel kötött kishaszonbérleti szerződés volt, amelynek értelmében a vésztői teheneket, vésztői tsz-tagok vésztői takarmánnyal táplálva Bélmegyeren a megyerieknek tejik megfelelő ellenszolgáltatás fejében. De idetartozik az évek óta veszteséges sport- és versenylótenyésztés fölszámolása, az „elköltözött” tehenek helyett a legelőt hasznosító juhok számának jelentős szaporítása, s az, hogy a háztáji kocaakció fellendítésével és némi rekonstrukcióval a szövetkezeti sertéskibocsátást évi háromezer többlethízóval 8 és fél ezerre növelik. Az pedig már megintcsak kézenfekvő, hogy a továbbiakban igyekszenek a pénzhozó növények szerepét a vetésszerkezetben növelni, így elmarad egyelőre a napraforgó, a repce, a cirok, átadva helyét a már említett őszi kalászosoknak, a szójának, a kendernek, a lábabnak, a gazdaságosság mellett a jó elővetemény-választás követelményeinek is megfelelve. A vésztői Körösmenti Tsz mostani vezetői úgy fogalmaznak, hogy egy ekkora mezőgazdasági üzemnek — 8 ezer 600 hektár szántón — a korábbi 100 millióval szemben legalább 140 millió forintos termelési értéket kell előállítania. Azt hisszük, ehhez a programhoz szívből ad segítséget a kollektívának nemcsak a nagyközségi, hanem a járási és a megyei vezetés is. A törekvések valódiságáról talán az is meggyőzhet bennünket, hogy a Körösmenti Tsz e nehéz helyzetében is törlesztett ötmillió forintot az idén abból a bizonyos 115-ből, amellett, hogy a nem kis kamatterheket is igyekszik rendesen és rendszeresen állni. Ezzel együtt is korai lenne még azt várni, hogy a vesztői tsz már az 1982-t is veszteség nélkül zárja, a veszteségek jelentős csökkentése önmagában is igen nagy eredmény. Segítségről szóltunk, ami a jelen esetben nem is anyagi segítséget jelent elsősor,ban, hanem erkölcsi, politikai támogatást. Hiszen, ha az évi 630 ezer forint ráfizetéssel működő üzemi konyha sorsáról, meg arról van szó, hogy nincs immár fedezete annak a 86 tonna szemes terménynek, amit eddig a nyugdíjasok kaptak „ajándékba" évről évre a közöstől, akkor bizony a szükséges lépéseket aligha tehetnék meg, tehették volna meg a vésztői tsz vezetői egyetértő politikai támogatás nélkül. (Kőváry) Hatvan embernek ad munkát a konzervgyárral közösen kialakított göngyölegfelújító üzem Fotó: Fazekas László Hulladékgyűjtés A MÉH Tröszt az Állami Gazdaságok Országos Központjának és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hozzájárulásával az év első negyedévében ismét megszervezi a mezőgazdaság hagyományos vas- és színesfémhulladék-gyűjtési akcióját. A nagyüzemi gazdaságokban ugyanis az év első hónapjai a legalkalmasabbak arra, hogy számba vegyék a kiselejtezett alkatrészeket, részegységeket, az elavult és javíthatatlan gépeket, valamint az egyéb fémhulladékot. A MÉH-telepek segítséget adnak a termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak a vas és a színesfémhulladék összegyűjtéséhez, értékesítéséhez. A Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát a jugoszláv Emona technológiai rendszerben évente 15 ezer Hungahib sertést nevel fel. A hagyományos telepek nagyságának negyedén, 1,5 hektáron — a pároztatástól a vágósúly eléréséig — egy alrendszerben nevelődnek a sertések (MTI-fotó: Kerekes Tamás felvétele — RS)