Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-09 / 7. szám

NÉPÚJSÁG Városi-járási pártértekezlet Szarvason (Folytatás az X. oldalról) Szarvason folyamatban van 286 darab lakás, egy 12 tantermes iskola, mintegy 1200 négyzetméter üzlethá'''lózat építése, a szennyvíztisztító telepek bővítése, mezőgazdasági állattartó telepek felújítása, illetve bővítése, a folyékony műtrágyaelőállító és -felhasználó agrokémiai központ építése. Kondoroson tehenészeti telep és öntözőtelep építése. Békésszentandráson a háziipari szövetkezet új szövődéi csarnokának építése. Gyomaendrődön tanműhely építése, és a Lenin Tsz sertéstelepének felújítása. Szarvason és Gyomaendrődön az energiaracionalizálási program megvalósítása. A városi és községi tanácsoknál a VI. ötéves tervidőszakra tervezett beruházások végrehajtása és előkészítése megfelelő ütemben halad, így az oktatási, művelődési intézmények felújítása, utak, járdák és egyéb közművek, szennyvízvezeték, külterületi ivóvízhálózat kiépítése, a lakásépítés területelőkészítése és a személyi tulajdonú lakásokhoz közművesített telkek előkészítése. A megvalósult és folyamatban levő beruházások nagymértékben elősegítik a város és ajárás lakossága életkörülményeinek javulását. Az előadó beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a tömegszervezetek ésa tömegmozgalmak pártirányítása a XII. kongresszus határozatainak szellemében történt, és munkájuk megfelelő színvonalú. Szólt a város és járás területén működő pártszervek és szervezetek belső életéről, az ott folyó sokrétű munkáról, különösen az ideológiai, kulturális élet szervezéséről, irányításáról. Megállapította, hogy a politikai nevelőmunka jobban igazodott az elmúlt időszakban a mindennapi társadalmi, gazdasági gyakorlathoz, a párttagokat és a lakosságot érintőkérdésekhez. Ennek is következménye, hogy jelentősen nőtt a tájékozottság, s az emberek világosabban látják a magyar népgazdaság és a világgazdaság öszszefüggéseit. Az elért eredményekben nagy szerepe volt — emelte ki az előadó — a városi és járási pártbizottságoknak, az alsó pártszerveknek, és a pártalapszervezeteknek is, az ott dolgozó párttagoknak, a város és járás minden becsületes, szorgalmas dolgozójának. Ezért köszönetet is mondott. Most, hogy létrejön a városi-járási pártbizottság, kedvező feltételek teremtődnek a város és a járás egységes politikai irányításához, az erők még hatékonyabb összefogásához — fejezte be beszédét Vrbovszki György városi első titkár. A szóbeli beszámoló felett az elnök vitát nyitott, amelyben részt vettek: Cseuz Imre, Ladnyik Mihály, Pálinkás Lászlóné, Mészáros István, Bula Ottó járási KISZ-titkár, dr. Müller Ferenc, dr. Szarvas István, Urbán Vince, Nagy Józsefné, Székely János, Vitális Pál, Molnár Lászlóné -küldöttek. A vitában felszólalt Frank Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának a tagja, a megyei pártbizottság első titkára is. Felszólalásában elismeréssel szólt a beszámoló őszinte, dicsekvéstől mentes voltáról, arról, hogy a gazdaságpolitikai kérdésekre helyezték mind a beszámolóban, mind a vitában a hangsúlyt. Beszélt hazánk helyzetéről, azokról a külső és belső tényezőkről, amelyek életünk további alakulását befolyásolhatják.. Hangsúlyozta, hogy elsősorban nem a több, hanem a jobb munkára, a határozottabb kiállásra van szükség eredményeink mellett. Utalt Szarvas járás és város munkásmozgalmi tradíciójára, amely még a Viharsarokban is tiszteletre méltó. A leendő pártbizottságnak és az e területen élőknek e történelmi múlthoz méltó sikereket kívánt. A pártértekezlet elfogadta az előterjesztett beszámolót, és megválasztotta az új, az egységes járási-városi pártbizottságot. Az új pártbizottság ezután megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta a tisztségviselőket, a végrehajtó bizottságot és a munkabizottságait. A városi-járási pártbizottság első titkára Vrbovszki György, titkárai: Kőris György és Sebő János lett, akik egyben a végrehajtó bizottság tagjai is. A végrehajtó bizottság tagjai lettek továbbá Brachna Mihály, Gondáné Hegedűs Margit, Győri Imre, Látkóczki Klára, Mészáros István, Molnár Lászlóné, dr. Német Sándor és Szakál József. —s — Országos Aranysarkantyús és Aranygyöngyös szólótáncfesztivál Békéscsabán A Népművelési Intézet, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a békéscsabai Városi Tanács, a Dél-alföldi Néptánctanács, a Békés megyei KISZ-bizottság, a Békés megyei Művelődési Központ, valamint, az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsa rendezésében tegnap, január 8-án, délelőtt 9 órakor kezdődött a békéscsabai ifjúsági házban a VI. országos szólótáncfesztivál ünnepélyes megnyitója. A verseny házigazdája, a békéscsabai Balassi táncegyüttes nevében az együttes művészeti vezetője, Born Miklós köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően átadta a szót Fekete Jánosnénak, a városi tanács elnökhelyettesének, aki megnyitójában többek között szólt arról, hogy az idén először — a területi néptánctanácsok szakmai irányításával — területi elődöntőkön mérték össze tudásukat a versenyzők. Beszélt arról is, hogy „a versenyzők száma örvendetes módon az 1974. évi fesztivál óta közel ötszörösére nőtt”. A megnyitó szavakat követően a több mint 60 versengő táncos, valamint az érdeklődők népes tábora megismerhette a zsűrit, melynek elnöke Tímár Sándor, az Állami Népi Együttes vezetője volt. Ezzel, s a szabadon választott táncok versenyemenetének sorsolásával megkezdődött a tényleges vetélkedés, melynek tétje az Aranysarkantyús, illetve — a lányoknál — az Aranygyöngyös táncos cím elnyerése. A színpad már nem volt ismeretlen, hiszen a pénteki nap próbákkal telt el, melyet a zsűri is figyelemmel kísért. A tegnapi versenyt ma, vasárnap délelőtt szakmai értékelés követi, délután 3 órakor pedig végre elérkezik az izgalommal várt eredményhirdetés és a gálaműsor, melyen bizonyára nagy sikerrel szerepelnek a verseny legjobbjai. N. A. Izgalmas pillanat a versenyen Fotó: Kovács tír/.sóbet Pályázat katonai főiskolai jelentkezésre Jelentkezésre hívjuk fel dolgozó népünk fegyveres szolgálatát hivatásuknak választó férfiakat, akik a magyar néphadsereg, vagy a Belügyminisztérium határőrség tisztjei kívánnak lenni. A jelentkezés feltételei: ’ — magyar állampolgárság, — feddhetetlen előélet és erkölcsi-politikai megbízhatóság, — hivatásos katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság, — érettségi bizonyítvány, vagy annak a folyó tanévben történő megszerzése, — nőtlen családi állapot, — 23 évnél nem idősebb életkor. 2. A katonai főiskolára pályázók a jelentkezési lapot iskolájukban, a korábban végzettek a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a fővárosi hadkiegészítő) parancsnokságtól, sorkatonák a parancsnokaiktól kaphatják meg. A jelentkezési laphoz mellékelni kell: a saját kezűleg írt önéletrajzot, — hatósági erkölcsi bizonyítványt, — korábban végzetteknek az érettségi bizonyítványt, — TBC-gondozóintézet által kiadott, 3 hónapnál nem régebbi mellkas röntgenernyő-fényképet (igazolást). 3. A jelentkezők felvételüket kérhetik: a) Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, ahol gépesített lövész-, harckocsizó-, felderítő-, rakéta- és tüzér-, műszaki; magasépítő és BM-határőrszakokon; b) Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára, ahol csapatlégvédelmi rakéta-, csapatlégvédelmi tüzér-; honi légvédelmi rakétakomplexum-, híradó-, rádióelektronikai; lokátortechnikai és vezetéstechnikai üzemben tartó; vegyivédelmi; általános fegyverzeti üzemben tartó; harc- és gépjármű üzemben tartó; hadtáp és katonai pénzügyi szakokon; c) Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára, ahol repülőgép sárkányhajtómű*; helikopter sárkányhajtómű; repülőgép fedélzeti műszertechnikai*; rádiótechnikai*; fegyvertechnikai üzemben tartó és vadászirányító-megfigyelő, valamint a polgári repülés szakterületei részére a *-gal jelölt szakokon folyik képzés. A katonai főiskolák a katonai képesítés mellett a szakterülethez kapcsolódó üzemmérnöki, üzemgazdászi, vadászirányító-megfigyelő szakon általános iskolai orosz nyelvtanári képesítést adnak. Az első évfolyamú hallgatók- a BM-határőrséghez és a polgári repüléshez felvettek kivételével, egységes alapozó képzésben részesülnek, azt követően kerül sor a konkrét szak megválasztására. A pályázók egyidejűleg más felsőoktatási intézményekbe is jelentkezhetnek. 4. A jelentkezők márciusban felvételi vizsgán vesznek részt, melynek anyaga: — katonai pályaalkalmassági és speciális képességvizsgálat, — matematika (vadászirányító-megfigyelőknél orosz nyelv), fizika (az azt helyettesítő technikai tantárgyak) ismeretének és az időszerű általános műveltségi tájékozottság felmérése. A felvételről a felvételi vizsgán nyújtott teljesítmény és a személyi kérelmek alapján történik döntés. A legrátermettebb jelentkezők közül választják ki azokat is, akik külföldi katonai tanintézetekben készülhetnek fel a tiszti hivatásra. A pályázókat döntésükről a főiskolák parancsnokai (BM- határőrség és a KPM illetékes szervei) május 31-ig írásban értesítik. A polgári repülés hallgatóival a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szerződést köt. A középiskolai tanulmányaikat a folyó évben befejező pályázók érettségi bizonyítványukat legkésőbb június 30-ig juttassák el az őket értesítő katonai főiskola parancsnokságához. Ennek elmulasztása esetén a felvétel érvényét veszti. A felvétel elutasítása miatti fellebbezéseket — az egészségileg alkalmatlanok kivételével — 15 napon belül írásban, az értesítést küldő főiskola parancsnokához (BM- vagy KPM-szervhez) lehet benyújtani. 5. A katonai főiskolák első évfolyamán a tanulmányi év kezdete: szeptember 1. A hallgatók teljes ellátásban, havonta illetményben, a második félévtől kezdődően — eredményeiktől függően — tanulmányi pótlékban részesülnek. A tanuláshoz szükséges feltételek térítésmentesek. 6. A tanulmányi idő: 4 év. A harmadik tanulmányi évet eredményesen befejező hallgatókat — állományviszonyuk meghagyásával — zászlósi rendfokozatba léptetik elő. Az államvizsga után a magyar néphadsereg, illetve a Belügyminisztérium határőrség hivatásos tisztjeiként kezdik meg szolgálatukat. A polgári repülés hallgatói végzésük után tartalékos tiszti rendfokozatot kapnak, és alkalmazásukra polgári munkaterületen kerül sor. 7. Pályázati határidő: 1983. január 31. HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM 1983. január 9, vasárnap Két megyei „zárszámadás” özös gazdaságaink évértékelő, majd feladatkijelölő közgyűléseit, küldöttközgyűléseit, vagyis a zárszámadást nem a hagyományok éltetik, hanem jogszabályok írják elő. A megyénk gazdaságának egy-egy éves mérlegét megvonó, az új esztendő teendőit csokorba szedő megyei értekezletekre nincs külön paragrafus, ám a hagyományteremtő évek hosszú sora után ma már joggal, jogosan támadna hiányérzetünk, ha akár az ipari, akár a mezőgazdasági aktíva — vagy mind a kettő — valamilyen okból elmaradna. A kétkedőkben ugyan felmerül a kérdés: mi újat mondhatnának egymásnak ezen értekezlet résztvevői, a megye párt- és állami vezetői, termelő üzemeink, gazdaságaink, kereskedelmi és szolgáltatóegységeink vezetői? Mi újat mondhatnának egymásnak, miután egész éven át megfelelő figyelemmel kísérték, segítették egymás munkáját, állandó élő munkakapcsolat fűzte egybe mindennapjaikat? A kérdésre talán a héten megtartott két aktíva vitájában elhangzott 18 hozzászólás külön-külön és együtt is tartalmas választ adhat. Elevenítsük csak föl például a szarvasi Táncsics Tsz elnökének, Szekeres Istvánnak szavait, amelyekkel ugyanazt igyekezett bizonyítani, amit azután a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes is nyomatékosított. Azt tudniillik, hogy kár lenne tájegységünkön a napraforgó-termesztés ismert tavalyi kudarcait egyoldalúan a „váratlanul” fellépő betegségre fogni. Kétségtelen, hogy a várakozáson jóval alul maradt hozamok egyik magyarázata növényegészségügyi eredetű, de nem tagadhatjuk azt sem, hogy a kedvező jövedelmezőségi viszonyok kiaknázására az üzemek többsége túlhajtotta ennek az ágazatnak a fejlesztését, miközben a termesztés technológiai fegyelmének szigorítására ezek az üzemek már kevesebb energiát fordítottak. Olyan tanulság ez, amelyet a gazdaságok saját tapasztalataik alapján is leszűrhettek már; az aktívaértekezlet vitája viszont a bizonytalankodókat megerősíthette, a tanácstalanokat útbaigazíthatta, a jól határozókat pedig végleg megnyugtathatta. De ugyanígy kiemelhetünk egy példát az ipari aktívan elhangzottakból. Dr. Kőrösfalvi Pál, a megyei tervezővállalat igazgatója ugyanis világosan bizonyította, hogy bár a tételes összevetésben a beruházási, építési feladatok még napjaink visszafogottabb felhalmozási viszonyainak közepette is meghaladják a megye rendelkezésére álló együttes építőkapacitást, a valóság azonban az egyébként hibátlan statisztikát nem hitelesíti. Arról van szó ugyanis, hogy a feladatok végrehajtásának tervezésekor még mindig nem vesszük számításba a szervezett építőipar mellett egyre kiterjedtebben tevékenykedő nem szervezett építőipart. Utóbbinak kiterjedtségére éppen a szervezett építőiparból elvándorlók nem kis számából következtethetünk, állította a felszólaló, akinek véleménye szerinta megoldást nem az építőmunkások reménytelennek tűnő viszszacsalogatásában, hanem egy új típusú együttműködésben látja. Ha a nem szervezett építőipart — tehát a termelőszövetkezetek kisebb-nagyobb létszámú brigádjait, az ilyen-olyan alkalomra létrejött hivatalos félhivatalos vállalkozói csapatokat, a családi kalákákat — olyan módon sikerülne a szervezett építőiparhoz kapcsolni, mint a mezőgazdasági nagyüzemekhez a háztáji gazdaságokat, akkor megfelelő munkamegosztással valamennyi feladatát elláthatná a megye saját erőből ebben az ágazatban. Erőltetés nélkül sorolhatnánk mindazokat a gondolatokat, amelyek újabbak egész láncolatát indították el a két aktívaértekezleten. Újabb bizonyítást nyert itt például — miként azt Tári Józsefné, a szarvasi Szirén Szövetkezet elnöknője is előadta — hogy lehet alkalmazkodni a legváratlanabb piaci fordulatokhoz is. A Szirén Ruházati Ipari Szövetkezetét az idejében meghonosított új munkarendszer, az ETON segítette hozzá ahhoz, hogy a kákán is csomót kereső tőkés igényeknek is eleget téve, ha kellett „butik-méretű” szériákkal, olykor a gazdaságosság legalsó határán, de tartsa piaci pozícióit. A tapasztalatcserén, a jó, eredményes módszerek átadásán túl — amelyeknek jelentősége egyáltalán nem becsülhető le — az aktívaértekezletek igazi küldetése a mozgósítás volt. Mivel tehetett e tisztének eleget a békéscsabai meg a gyulai tanácskozás most, amikor csak a korábbinál is embert feszítőbb munkát, a vásárlóerő növekedésének időleges megállítását, szaporodó értékesítési gondokat „ígérhettek” a termelés irányítóinak a megye és — a TOT főtitkárának, meg a MÉM miniszterhelyettesének személyében — az ország vezetői? Mozgósító erejű éppen az a számvetés lehetett, amely tulajdonképpen a sajtó közvetítésével a megye nyilvánossága elé tárta, hogy feladatainknak a nagyon nehéz esztendőben is eleget tettünk. Iparunk, a tervezett nyereség kivételével, kitűzött céljait elérte és az esetek többségében eredményes erőfeszítéseket tett azért is, hogy hozzájáruljon a népgazdasági egyensúly helyreállításához. Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk az országos átlagot jelentősen meghaladó ütemben szolgálta ugyanezt úgy, hogy a két legfontosabb területen, a gabona- és hústermelésben az országos teljesítménynek több mint tíz százalékát adta. Ez a teljesítmény — amelyre méltán lehet büszke megyénk s mindenki, aki az eredményhez a maga munkájával hozzájárult — felelősségünket is tükrözi. Nem kevesebbről van ugyanis szó, mint arról, hogy ha ebben az országban minden tíz tonna gabonából egy tonna Békés megyében terem meg, továbbá, ha minden tíz tonna húsból egy tonnát itt állítanak elő, akkor ennek a megyének 1983-ban sem lehet kevesebbet produkálnia! Pontosan fogalmazott hát a TOT főtitkára, dr. Eleki János a pénteki mezőgazdasági aktívánus szavai egybecsengtek Tarján Józsefnek, az Orosházi Üveggyár pártitkárának a szerdai ipari aktívan elhangzott szavaival — akkor, amikor azt hangsúlyozta, hogy a siker, a talpon maradás továbbra is, mint eddig, a dolgozó emberen múlik. Azon, hogy a helyes gazdaságpolitika az anyagi ösztönzés új, jó módszereivel, a tartalékok ütemesebb mozgósításával, a vezetői és kádermunka színvonalának emelésével, a célirányosabb együttműködésekkel miképp valósul meg a gyakorlatban. Ehhez adnak mindenkor egységes értelmezést a feladatokról és a már megélt tapasztalatokról az ilyen megyei „zárszámadásol” Kőváry E. Péter .