Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-16 / 39. szám

1983. február 16., szerda Százhúsz éve született Justh Zsigmond „Mindenre, ami szent, kérem, ma­radjon birtokán, ne akarjon egy pohár vízben vihart támasztani. Van Budapesten elég bol­dogtalan pályatévesztett em­ber. Aki nem az, Magyaror­szágon ne adja magát író­ságra. Ha megírnám a ma­gyar irodalom történetét, ■jeligéül Vörösmarty sötét refrénjét használnám: nin­csen remény.” Ezekkel a sorokkal igyek­szik 1885-ben Reviczky Gyu­la a huszonkét éves arisz­tokratát eltanácsolni, meg­óvni a magyar, irodalmi élettől. A fiatalember azon­ban tántoríthatatlan. Mi több, „Párizsi séták és ké­­­pek” címen cikket ajánl Re­­viczkynek, akit a következő esztendőben, 1886-ban meg is hív otthonába, a Békés vármegyei pusztaszenttor­­nyai birtokára. Itt született 1863. február 16-án Justh Zsigmond. A Justh család felvidéki mágnás família volt.­­Fiaikat az arisztokrata ifjúság jól kitaposott útjain járatták. Mint abban az idő­ben szokásban volt, a Justh­­szülők is politikai pályán szerették volna látni fiukat. Ennek megfelelően tehát Zsigmond pesti iskolái után Zürich, majd Kiel egyete­meire került. Itt jogi és nemzetgazdasági tanulmá­nyokat folytatott. 1882-ben Párizsba utazha­tott. Ekkor, mint korábban már annyian mások, ő is Párizs évenként visszatérő szerelmesévé válik. Olyany­­nyira, hogy a párizsi társa­sági életben való forgolódá­­sáról naplót is vezetett, ame­lyet honi naplójával és a világ harminc tájáról kül­dözgetett leveleivel együtt legutóbb 1977-ben a Szép­­irodalmi Kiadó jelentetett meg. Justh Zsigmond renge­tegen utazott. Megfordult Itáliában, Dél-Franciaor­­szágban, Korzikán, Algír­ban és Egyiptomban is, de az írásra késztetettséget mindenhová magával vitte. Távoli országokban tett utazásairól megpihenni min­dig Pusztaszenttornyára tért Többnyire az egész nyarat itt töltötte. Később irodalmi leveleinek — amelyekből ná­la csak Kazinczy írt többet — datálása szerint már ta­vasszal megérkezett szülőfa­lujába. Justh Zsigmond von­zódott a békési parasztem­berekhez, érdeklődéssel for­dult a gányóknak gúnyolt dohányföldi munkások élete felé. Gányó Julcsa című re­gényében az akaratgyenge, beteges arisztokráciával szemben a lelki egészség példáját, Gányó Julcsát, s parasztnőt állítja. Egy má­sik regényében, a Furmus­­ban, a megyerendszer egy­más között házasodó, a tiszt­ségeket egymást közt meg­osztó, dekadenciába hulló arisztokratáit ábrázolta. Justh szerette a paraszt­­embert. Részükre és részvé­telükkel 1890-ben paraszt­színházat szervezett, ahol évről évre mutattak be, fő­ként klasszikus darabokat, Arisztophanész, Plautus, Shakespeare, Moliere került színre. De tervezte a fiatal kortárs írók műveinek bemu­tatását is. Színészei gádoro­­si, pusztaszenttornyai, oros­házi szegény emberek vol­tak, akik Justhnak egy lel­kes hangú naplóbejegyzése szerint: „szeretettel csügg­­nek szerepeiken, tudják mint a karikacsapás, megérzik, meglatolgatják minden be­tűjét”. Justh Zsigmond a magyar századvég dezilluzionista nemzedékének volt tagja. Saját lelkében élte meg osz­tályának akkor már oly nyilvánvaló hanyatlását. Arisztokrata származása el­lenére társadalmi tapaszta­latai a polgári progresszió íróképviselői felé sodorták. Justh Zsigmond harminc­egy éves volt, amikor 1894­­ októberében Cannes-ban meghalt. Tüdőbeteg volt. Egy korán sírba szálló, író­nak induló nemzedék fiata­lon elhunyt érdemes tagja. Egy nemzedéké, amelynek hullása láttán Ady Endre a következőket írta: „Ször­nyűséges nézni. Harminc­éves alig múltam, s egy is­teni generáció veszett ki mellőlem. Reviczky Gyula, Justh Zsigmond, Iványi Ödön, Hrabovszky Lajos, Fórizs Pista és még egy egész csapat... És én gon­dolkoztam rajta, miért halt ki ez a dicső gárda? Miért élt boldogtalanul? Miért élő, halott, aki itt maradt? Va­lamennyit az ereje tette boldogtalanná. A mai ma­gyar társadalom összetör minden erős egyéniséget. Nádszál derék, nem önálló fej. Ami forrongó, zavaros viszonyaink közt megbecsül­hetetlen adomány. Persze ezt hiába magyarázták vol­na szegényeknek.” Csobai László Zalkalamajka Örménykúton „Háromszoros kalaplenge­­tés és hurrá mindenkinek abból az alkalomból, hogy mi, vagyis a Zalkalamajka megszülettünk! Biztos emlékeztek rá, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer Tőserdőn innen, Örménykúton túl egy „Tisza Túra ’81” akciónk, s annak volt egy szenzációs napilap­ja: „ÖRMÉNYET KERÉK­PÁROS NÉPE”.... Az egy­kori túrázók közül most né­gyen elhatározták (úgy mint Abonyi Szilárd, Dobozin Eme­se, Szebegyinszki Zoltán és Szenes János), hogy megköt­jük a „hírszerződést”... E fenti, vidám sorok Szervusz­tok! címmel jelentek meg az 5304. sz. örménykúti Zalka Máté úttörőcsapat 1982/1. lapjának címoldalán. Azóta már a második szám is nap­világot látott — kéthavonta jelenik meg a Zalkalamajka —, s a lelkesedés egy cseppet sem veszített régi lendületé­ből. A lap hangja gyermeki derűvel, lelkesedéssel és va­lami utánozhatatlan frisse­séggel bilincseli le az olva­sót. Már csak azért is helye­selni tudjuk az említett cikk első oldalát, mármint a há­romszoros kalaplengetést, mert nem csupán a lap ol­vasóinak, de készítőinek is élvezetes és hasznos felütni a stencilezett lapokat. De erről valljon a lap felelős szerkesztője, Szenes János, aki egyben az iskola csapat­­vezetője is. — Nagy segítség ez a meg­felelő propaganda elérésére. Az egyes akciók, pályázatok meghirdetésére, az évfordu­lókról való megemlékezésre, a legmegfelelőbb ez a mód­szer. A csapatmunkáról is itt vezetünk krónikát. S mi­lyen lelkesek a gyerekek ... Abonyi Szilárd és Szebe­gyinszki Zoli állandóan rág­ták a fülünket, hogy legyen ilyen lap. Ők, mint ifiveze­tők vesznek most részt a szerkesztő bizottság munká­jában. Szarvason tanulnak, de délutánonként szinte min­dennap bejönnek, s elmond­ják, mi újságot hallottak. És milyen viták alakulnak ki egy-egy ilyen bizottsági ülé­sen. Kérdezze csak meg Emesét... Dobozin Emese eddig né­mán hallgatta a beszélge­tést, s válaszként most kész­séggel bólogat. Ő, mint az úttörőtanács titkára, egyben a szerkesztő bizottság tagja is. Igaz, orvos vagy tanár szeretne lenni, de élvezettel mesél riporterélményeiről. — Csapathagyomány ná­lunk, hogy szeptemberben megrendezzük a csapatzász­ló ünnepét, főzőversennyel, vetélkedőkkel, futballmecs­­csel. . . Az idén még tábor­tűzi diszkó is volt. Rengeteg élmény gyűlt össze, amelye­ket közösen írtunk meg. Emese szívesen emlékezik a lap indulására, ő is részt vett ebben a munkában, hi­szen Zánkán látta, milyen keletje van a maguk által szerkesztett lapoknak a gye­rekek között. Lassan az is­kola diákjai közül is egyre több akadt, aki munkatárssá szegődött a laphoz. Gyűjtö­getnek játékokat, találós kér­déseket. Leírják az iskolá­ban elhangzott vidám elszó­lásokat. Hruska Anikó a Télapó­ünnepről tudósított. Socó Edit, mikor Zánkán járt, a hallott vicceket lejegyezte, s aztán az iskola lapjában tette közzé. Molnár Ildi is a vi­dámság híve, ám ő megtör­tént eseteket ír le. Ilyeneket: „Gizi megdorgálja barátnő­jét, Ildit: — Próbálj meg már kés­­sel-villával enni! — Igen, de akkor melyik kezembe veszem a húst?” Akinek új ötlete, kívánsá­ga van, ám nem érez magá­ban elég ügyességet megírni, elhelyezheti óhaját az ötlet­ládában. A javaslatok, s a lapok fogadtatása egyre in­kább bizonyítják, a Zalka­­lamajkát szívesen látják az iskolában, s a­ községben egyaránt. A szerkesztő bizottság re­zidenciájára, az úttörőszobá­ba is ellátogatunk. Most hi­deg van az aprócska szobá­ban, ám az itt eltöltött órák emléke, s a kislányok be­szélgetése hamar barátsá­gossá varázsolja az először ridegnek tűnő helyiséget. Ha nem megfontolt felnőt­tek lennénk, tán valóban há­romszoros kalaplengetéssel, s persze hurrával üdvözölnénk a szorgos kollektíva — vagy ahogy ők mondják, a nagy család — nemes erőfeszíté­seit. Így — s kalap híján — meg kell elégedniük búcsú­zóul szerencsekívánataink­­kal, hiszen igazán dicséren­dő, hogy ilyen kis iskolában lap született, s nem is akár­milyen. Nagy Ágnes Az úttörőszobában Fotó: Gát Edit NÉPÚJSÁG Siker volt Cyrano: Barbinek Péter Elült a taps, legördült a függöny. A közönség haza­indult, s ezen az esten — legalább a ruhatárig — mindenki jobb ember lett. Később, a színésszel azt az időt próbáljuk visszaidézni, amikor az előadás végén meghajolt a nézőtér előtt. Mit érzett Cyrano a taps idején? — Sűrítetten, sok mindent kell átélni azokban a per­cekben — mondja Barbinek Péter. — Mindig kétségeim vannak, ha hivatásomra gondolok. Férfiember ugyanis alkotni, építeni született. Igen, ha valaki felépít mond­juk egy katedrálist, munká­ja végeztével megadatik számára, hogy gyönyörköd­jék a műben. A színész nem láthatja saját alkotását, le­mérni is csak a visszaverő­dő fényt, mások reagálását lehet. A taps idején kell „eltávolodni” önmagunktól, s megtudni, mire jutottunk. — Cyrano megformálása jó mulatság, férfimunka volt. — Magam is úgy érzem. És hálás vagyok a sorsnak, hogy éppen most, a legjobb pillanatban lehettem Cyrano. Egy évvel ezelőtt talán még korai lett volna, jövőre eset­leg késő. Most én vagyok Cyrano! Semmi kétségem sincs a színpadi figura igaz­ságáról. Elmondhatatlan boldogság, hogy érzem: a kö­zönség együtt rezdül a ne­mes lelkű lovag tetteivel. Mindnyájunkban szunnyad a vágy a szépre, a jóra, a nemes cselekedetre. A szín­ház, a színész feladata, hogy felmutassa a közönségnek az ember jó arcát. Feszültsé­gektől terhes világunkban reményt sugároz a kép: le­het élni-halni szépen, em­berhez méltóan. — Milyen előzményei vol­tak e sikeres találkozásnak? — Talán egész eddigi éle­tem. A gyerekkori esték, amikor édesapámtól ismer­tem meg Vörösmarty, Pe­tőfi, Arany János verseit. Ifjúságom csapongó évei, a Thália szolgálatában töltött 16 esztendő. Színészi harca­im, amikor már-már hír­­hedett, „összeférhetetlen” fi­gurája lettem a társulatok­nak. Két éven át nem is volt szerződésem, ekkor önálló estekkel jártam az országot. (Békés megyében is szíve­sen fellépnék műsorommal.) Aztán megkerestek a Jókai Színháztól, s úgy érzem, itt most szeretnek. Azonos le­hettem Rostand hősével, ze­nés színpadon játszhatom Cyranot. Négy-öt álmom volt, amelyek kedvéért szí­nész lettem. Álmaim egyike most megvalósult. — A színészi munka nem csupa álomélet. Várják még bizonyára nem ilyen testre szabott feladatok is. — Természetesen. Ez a hivatásunk egyik izgalma, szépsége. A rút, ellenszenves figuráknak is meg kell ke­resni a saját igazságait. Bő­rükbe bújva megütközni másokkal, igazabb igazsá­gokkal, s ha kell, bukni e harcon. Ettől lesz drámai a küzdelem, ezért érdemes vállalni a színészsorsot. — Hogyan tovább? — Ha jól számolom, eddig nyolc társulatnál dolgoztam. A Cyrano bemutatója után újabb színházak kerestek meg kecsegtető ajánlatokkal. Valamennyi hívásra nemet mondtam. Szikrázó konflik­tusaim után megtaláltam végre a derűs munka örö­mét. Tamási Áron hőse kér­dezi: miért vagyunk e vi­lágban? Hogy valahol otthon legyünk benne. Én a Jókai Színháznál otthonra leltem. Andódy Tibor fi Társulás Filmstúdió sajtótájékoztatója Kedden a kora hajnali órákban ért véget az a saj­tótájékoztató, amelyet a Társulás Stúdió vezetői tar­tottak a budapesti Vörös Csillag filmszínházban, azt követően, hogy a 15. magyar játékfilmszemlén bemutat­koztak a MAFILM legfiata­labb alkotóműhelyének pro­dukciói. A stúdió első jelentkezése a magyar filmek seregszem­léjén nagy érdeklődést vál­tott ki, délutáni és esti ve­títései nagy számú közön­séget vonzottak.­­ Schlett István, a stúdió vezetője röviden ismertette a társulás történetét, majd kötetlen beszélgetés kereté­ben ismerkedtek a megje­lentek a hazai dokumenta­­rista filmkészítési irányzat több képviselőjével. Elsősor­ban a filmek társadalmi fo­gadtatásáról érdeklődtek, al­kotói módszerekről, a szocio­lógia és a dokumentumfil­mezés lehetőségeiről tájé­kozódtak a vendégek. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Világok meséi. 8.57: Bevallom magának. 9.12: Öt Albinoni-hegedűver­­seny az Op. 5-ös sorozat­ból. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Mit ér a nevem? 10.45: Rádiószínház. Csendes ügyelet. 11.16: Muszorgszkij muzsikájá­ból. 12.45: Magvetők. 13.05: Operaslágerek. 13.35: Dzsesszmelódiák. 14.29: Miska bácsi levelesládája. 15.05: Verbunkos muzsika. 15.28: MR 10—14. 16.03: Kritikusok fóruma. 16.13: Előadja a szerző. 16.35: Két szimfónia. 17.05: Nem az igazi, de... 17.30: Pátria — népzenei hang­­lemezsorozat. 17.45: A Lipcsei Rádió fúvósze­nekara játszik. 18.00: Van új a Nap alatt. 19.15: Rendezte: Cserés Miklós dr. Rossz asszony. Veres Péter regénye. 20.02: Külpolitikai klub. 20.31: Örökzöld dallamok. 21.29: Nóták. 22.30: A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének ének­kara Liszt-műveket éne­kel. 22.40: Polémia a történelemmel. 23.00: Hegyek alján. Részletek D’ Albert operájából. 0.10: Pödör Péter táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Válaszolunk hallgatóink­nak. 9.45: Citera- és furulyamuzsika. 10.00: Zenedélelőtt. 12.05: A Magyar Rádió népi ze­nekara játszik. 12.35: Tánczenei koktél. 13.25: Néhány szó zene közben. 13.30: Labirintus. 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja. 16.00: Mindenki iskolája. 16.40: Fiataloknak! 17.30: Ötödik sebesség. 18.35: A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságai. 19.00: Zenei Tükör. 19.45: Frida felvételeiből. 20.35: Rádiószínház. Előléptetés. 21.36: Könnyű házimuzsika. 23.20: Bágya András szerzemé­nyeiből. III. MŰSOR 9.00 : Iskolarádió. 9.30: Lala Kovacsev ,,Balkan Jazz” együttese játszik. 9.57: Zenekari muzsika. 11.05: Operafinálék. 12.05: Vivaldi: Hat szonáta. Op. 13. ,,A hűséges pásztor.” 13.07: Bertolt Brecht versei. 13.13: Leonard Bernstein vezé­nyel. 15.10: Mascagni: Fritz barátunk. 16.50: Öt földrész zenéje. Mon­gólia. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdi­ót. Kb. 18.10: Dzsesszfelvételeinkből. 18.20: Új lemezeinkből. 19.05: Iskolarádió. 19.35: A Magyar Állami Hang­versenyzenekar hangverse­nye. 22.00: Benkő Dániel Bakfark­feldolgozásokat játszik. 22.23: Kósa György szerzői est­je. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Pat Boone énekel. 17.15: Napjaink. Palatínus Ist­ván jegyzete. 17.20: A szolnoki Kilián—Verse­ghy kamarakórus új fel­vételeiből. 17.30: Zenés autóstop. Szerkesz­tő : Tamási László. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. (ism.) 8.05: Iskolatévé. Orosz nyelv. (Alt. isk. 6. oszt.) 8.30: Magyar irodalom. (Alt. isk. alsó tagozat.) 9.00: Magyar irodalom. (Alt. isk. 5. oszt.) (f.-f.) 9.20: Magyar irodalom. (Alt. isk. alsó tagozat.) 9.35: Fizikai kísérletek. 9.50: Stop! Közlekedj okosan! 9.55: Delta. (ism.) 10.20: Majd a Leontine! (ism.) 11.35: A Csendes-óceánon, (ism.) 12.45: Képújság, (f.-f.) 13.15: Iskolatévé. Stop! (ism.) 13.20: Fizikai kísérletek, (ism.) 13.30: Magyar irodalom. (Alt. isk. alsó tagozat.) (ism.) 13.45: Magyar irodalom. (Alt. isk. 5. oszt.) (ism., f.-f.) 14.15: Régi idők focija. 15.45: Hírek, (f.-f.) 15.50: Hír az újságban. NDK té­véfilm. 17.20: Egészségünkért! (f.-f.) 17.30: Hogy volt! 18.20: Képújság, (f.-f.) 18.25: Helyünk a világban, (f.-f.) 18.55: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kisfilmek a nagyvilágból. A skorpió. 20.25: A bioszféra. 21.10: A hét műtárgya. 21.15: Krónika. A 2. magyar hadsereg a Donnál. (f.-f.) 22.25: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Peter Buckman: . . . most mind együtt! Közben: 21.00: Tv-híradó 2. 22.10: Képújság, (f.-f.) BUKAREST 16.05: A mezőgazdaságban dol­gozóknak. 16.35: Forradalmi dalok. 17.00: Nőkről nőknek. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Történelem. 20.50: Irodalmi összeállítás. 21.40: Tv-híradó. 21.50: Könnyűzene. BELGRÁD, I. MŰSOR 17.00: Tv-napló. 17.15: Videooldalak. 17.25: Igman: Sí Világkupa, északi összetett verseny. 17.40 : Hírek. 17.45: Kuka kapitány kalózai. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Szórakoztató szerda. 21.00: Reklám. 21.05: Zenei események. 21.50: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Művelődési adás. 18.45: Szerdai körkép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Album. SZÍNHÁZ 1983. február 16-án, szerdán 15 órakor Békéscsabán: CYRANO A 611-es SZMKI előadása 19 órakor Békéscsabán: KÖRTÁNC A DÉLÉP előadása 1983. február 17-én, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: CYRANO A 635-ös SZMKI előadása 19 órakor Békéscsabán: SZÍNHÁZ, SZERELMEM A munkásőrség előadása MOZI Békési Bástya: 4 és 6-kor: Ke­nyér, arany, fegyver, 8-kor: Filmklub. Békéscsabai Szabad­ság : Egy zsaru bőréért. Békés­csabai Terv: Elvis Presley. Gyu­lai Erkel: Katonadolog. Gyulai Petőfi: Bulldogok és cseresz­nyék. Orosházi Partizán: fél 4-kor: Vuk, fél 6-kor: A pos­tás mindig kétszer csenget I., II. rész.

Next