Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-16 / 167. szám
1983. július 16., szombat Zenei tábor Orosházán Az orosházi Petőfi Sándor Művelődési Központ koncertterméből a közelmúltban gazdag zenei életről számolhattunk be. Július 4-én művésztanárok adtak —a telt ház előtt — nagy sikerű hangversenyt. Ugyancsak itt gyűlt össze a zenekedvelő közönség július 8-án délután 4 órakor a növendékhangversenyre, este 7 órakor pedig a kamarahangversenyre. Július 9-én a tábor gálaestjére került sor... A már bezárult táborban készült riportunk. . . PROLÓGUS ( ELŐSZÓ) A zeneiskola folyosóján bábeli hangzavar. Hegedű, zongora, cselló... Az egyik szobából ilyen, a másikból olyan hangszer hangjai szűrődnek át. Elkezdenek valamit, aztán elhal a zene, hogy aztán új lendülettel, ismét felcsendüljön a melódia. Mesteri próbálkozás, nem csupán amolyan pöntyögés ez. A hozzá nem értőnek úgy tűnik, hibátlan a tolmácsolás, ám a megszakításoknak oka van. Valami nincs rendben a hangjegyek körül. Hallgassunk csak be az egyik terembe! Mondjuk a 11-esbe. ETŰD ( GYAKORLAT) Vlagyimir Tonka nagy figyelemmel követi a lenszőke kislány minden mozdulatát. A cselló húrjain fürgén mozdulnak a vékonyka ujjak, ám valami hiba csúszhatott a játékba, mert a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium művésztanára megállást int. A kislány tágra nyílt szemmel figyeli a tanácsokat. — Másodszor is olyan nyugodtan játszol, mint először. Ta-ta-ta-ti-ta-ta-tim — dúdolja —, a tempóra ügyelj! És kezdődik minden elölről, újra meg újra. A mester és a tanítvány fáradhatatlan. «— Már úgy érzem magam ebben a zenei táborban, mint Moszkvában, hiszen harmadik alkalommal vagyok itt. Szívesen foglalkozom ezekkel a tehetséges gyerekekkel, bár kicsit sajnálom is őket, hogy ilyenkor, szünet idején is ennyit kell gyakorolniuk. No, de szívesen csinálják, és ez a fontos ... INTERMEZZO ( KÖZJÁTÉK) Június 29-én délelőtt Orosházán, a Darvas József kollégiumban gyűltek össze először a tábor lakói. Kedvesek, vidámak, gondtalanok, olykor kicsit hangosabbak a kelleténél . . . Egyszóval gyerekek, ám valamiben mégis különböznek velük egykorú társaiktól. A zene szerelmesei mind. Szabad perceik alig vannak, hiszen minden idejüket felemészti a gyakorlás, melyet teljes odaadással végeznek. Ezért jöttek ide is, a július 10-ig tartó zenei táborba. A nap 24 órája is kevés lenne, úgy igyekszenek. Volt, hogy a kollégium ablakán ugrottak ki — az ajtó még zárva volt —, hogy mehessenek gyakorolni. A zeneiskolában 2 9-től kezdődik a tanítás, de már hajnali 5- kor ébrednek a hangszerek, húrjaikkal nyújtóznak egyet, s kezdődhet a munka. ALLA BREVE (= RÖVIDEN) Baranyay László zongoraművész, főiskolai tanár, a tábor művészeti vezetője éppen magyaráz valamit odabent, hangja áthallik a csukott ajtón, mikor letelepszünk az irodában. Tatjana Rizskova-Dudonova némán mosolyog tanítványára, így bátorítja, válaszoljon bátran. Dobor Józsefné, az MSZBT politikai munkatársa, főelőadó nemcsak a fordításban segít, hanem Zsanna megszólaltatásában is, így, lassan megérti, mit is várunk tőle, s nemcsak röviden — dá, hárásó... —, hanem egyre közvetlenebbül mesél az eltelt napokról. Zsanna Nyekrics a moszkvai konzervatórium mellett működő tehetségek iskolájának hallgatója, így került ide. Az órák mellett naponta háromszor 60 percet gyakorol hegedűjén. A többi időt, mint általában a 10 éves kislányok, játékkal tölti. A többiek mindig körülvesznek, megosztoznak velem mindenben” Szótárral és persze kézzel-lábbal magyarázva, egész jól megértjük egymást. Már tudom magyarul, hogy „köszönöm, úr, szem ...” Tanítanak kerékpározni, és hogy el ne felejtsem: kaptam ajándékba egy kockát. Már ki tudom rakni az oldalait azonos színűre . . . VIITUÓZ ( KIVÁLÓ) Tóth Gabi szinte elvész a zongora mellett, olyan aprócska. A játéka viszont egész másról árulkodik, még ha van is mit csiszolni rajta. — Az piano, igaz, de ki kell emelni! Amit játszol, kevés, csak suttogsz, nem lehet érteni ... — magyarázza Kerek Ferenc főiskolai tanár, aztán hozzánk fordul: ■— Mindhárom táboron részt vettem, így fel tudom mérni a változásokat is. Az egyik, hogy egyre tehetségesebb gyerekeket hívnak meg. Az idén mind a 60-an versenyek győztesei, illetve közülük 3-an a Szovjetunióból jöttek, s ugyancsak nagy tehetségek. A másik változás — s ez is a tábor előnyére vált —, hogy a programokban egyre inkább a szakmai dolgok dominálnak. RECITATIV ( ELBESZÉLÉS) Dinnyés István, a tábor vezetője a célkitűzésekről beszél, mintegy alátámasztva az eddig látottakat, hallottakat. — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete, az orosházi Városi Tanács, a Petőfi Művelődési Központ, valamint a Liszt Ferenc Zeneiskola, ahol most vagyunk, immár harmadik alkalommal rendezte meg az országos orosz-szovjet zenei tábort. Az orosz-szovjet zene népszerűsítésén és a szovjet zenepedagógia módszereinek megismerésén kívül egy harmadik feladatunk is van, a tehetséggondozás, melynek úgy érzem, idén sikerült leginkább eleget tennünk. Olyan gyerekek jöttek itt össze, hogy sokszor csak nézzük, milyen különleges tudással bír egyikük-másikuk. A tábor mindezek mellett, jelentős közművelődési szerepet is ellát a városban. A gyerekeknek meghirdetett hangversenyen szép számmal jelent meg a felnőtt lakkosság is. Az MSZBT-tagcsoportokon keresztül a dolgozók nagy része értesül a hangversenyekről, s mint a tapasztalatok mutatják, szívesen tölt 1-2 órát a komolyzene birodalmában. CLAUSULA (S ZÁRADÉK) Mikor beesteledik, a gyerekek is nyugovóra térnek. Rendezgetik gondolatban a nap élményeit, tapasztalatait. A tanultakat igyekszenek jól bevésni emlékezetükbe, aztán lassan elnyomja őket a buzgóság. Talán még álmukban is tovább zenélnek, egy hatalmas hangversenyen, együtt, mind a hatvanan ... Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit Vlagyimir Tonka magyaráz Kerek Ferenc tanácsai is tanulságosak órát tart a tábor művészeti vezetője, Baranyay László II Saragossa Band Budapesten A Saragossa Band diszkóegyüttes július 11-én és 12- én Budapesten a Kisstadionban mutatta be showműsorát (MTI-fotó: Friedmann Endre felvétele — KS) A természet igézetében Hajós Hollanda Éva festőművész tárlata Békésen A békés-tarhosi zenei napok kulturális programjának színesítő eseménye a Jantyik Mátyás Múzeumban megrendezett kiállítás. A múlt heti megnyitón hangzatos műsort rögtönzött a zenei napok karvezetőinek alkalmi kórusa. A művész másodízben mutatja be munkáit megyénkben, 1978-ban ugyanis Békéscsabán volt sikeres kiállítása. A békési tárlat méltán jelzi az alkotó hitvallását: „Szeretném a természet emlékeit magamnak és másoknak is megőrizni, mielőtt tetőtől talpig betonba öltözne”. Az ars poeticának, megfelelően csupán két olyan munkával találkozunk, amely figurákat ábrázol. A művek zöme a természet, a táj képének felszabadult, látszólag minden kötöttségtől mentes formálása. A tájképek erejét a színharmónia adja, ami higgadt, fegyelmezett szemléletű és érzelemgazdag alkotói világképre vall. Optikai pontosságra törekszik, az alkotások teljes felülete egyenértékű, minden négyzetcentimétert azonos figyelemmel munkál meg. A képet nem esztétikai tárgyként, hanem felfedezésként, a természet, a táj csodálatának ráismerőjeként tárja elénk. A harmónia mögött mégis bizonyos feszültség rejtezik. Különösen az alföldi tanyákat ábrázoló alkotások példázzák ezt. Csend című képén egy magányos tanyát láthatunk, amelyen vihar előtti szürke ég alkotja a hátteret. Ellenpontként a ház világító fehér fala a kontraszt. A pasztelles színösszetétel mégis mértéktartó nyugalmat, csendet áraszt. Az atmoszféra jellegzetesen alföldi, megkapó, ahogy a művész hangsúlyt ad a tanyának. A tömör képszerkesztés jellemzi Csónakok című munkáját. A motívumok szinte elfoglalják az egész képmezőt: két összehajló fa és két csónak. A puhán felrakott formák, a bensőségét árasztó barnák, vörösek eszköztelenül fejezik ki az egymásra utaltságot. Hajós Éva képeinek az alaptónusa többnyire sötét, uralkodó színe a szürke. Ebbe a szövetbe hasítanak vagy simulnak bele a fehér-barna sávok, illetve a zöld természet színei. Az árnyékok, a háttér mozgalmassága sokszólamúvá és gazdag játékává teszik a síkban tágasan elrendezett tájat. A képeken levő térmélységek és színvariációk a művész néhol mértéktelennek mutatkozó dekoratív hajlandóságáról vallanak. Hajós a művészetet nem elsősorban önkifejezésként, hanem az élet, a környező természet megismeréseként fogja fel. A kiállított alkotások közül annyi szinte a változat, ahány a kép. Ez a tény nem eklektikára vall, hanem belső gazdagságot, színes élményvilágot sejtet. Könnyen befogadható képzőművészetimunkákkal találkozunk e kiállításon. A közönség hálás a kiállítónak a kellemes élményekért, s nagy számban keresi fel a tárlatot, ami augusztus közepéig látható a békési múzeumban. Cs. Tóth János :Csónakok Reprodukció: Larinyeczné Meszaros Mónik. Pedagógus képzőművészeti alkotótelep Gyulán A héten országos pedagógus képzőművészeti alkotótelep nyílt meg Gyulán, amelyen az ország különböző részéből mintegy 30 pedagógus festő vesz részt. 1960- ban Balatonfüreden jöttek össze először a pedagógus festők, majd 1971-től állandóan az alföldi fürdőváros, Gyula ad helyet a találkozónak. A pedagógus alkotók augusztus 1-ig tartózkodnak a művésztelepen. Távozásuk előtt, július 28-án az ott készült műveikből bemutatótárlatot rendeznek az Erkel Ferenc Művelődési Központ aulájában. Heti könyvajánlat Corvina Kiadó A szimbolizmustól a klasszicizmusig. Maurice Denis elméleti írásai. Wintermeier, Wolfgang: Hieronymus Bosch fantasztikus életműve. Európa Könyvkiadó Grün, Max von der:Kísértetek. Gondolat Könyvkiadó Hood, Sinclair: A minószi Kréta. Képzőművészeti Kiadó Losonczi Miklós: Csik István. (Mai magyar művészet.) L. Menyhért László: Szandai Sándor. (Mai magyar művészet.) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kriminológia és kriminalisztikai tanulmányok XX. Magvető Könyvkiadó Géczi János: Léghajó és nehezéke. (Új termés.) Medicina Könyvkiadó Egyed Béla: Mozgásszervi sérültek rehabilitációja. Magyar Imre: Az orvos és a beteg. Mezőgazdasági Könyvkiadó Gazdag László: A szőlő feldolgozása és a must erjesztése. Házunk, kertünk madarairól. Zabos Géza: Horgászoknak a Tiszáról. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. Galambos Tibor: A világűr képekben. Schmidt Egon: Csalafinta madarak. Simai Mihály: A sólymok szabadnak születnek. Műszaki könyvkiadó Király Andor: Hullámvadászat. (Elektronika.) Népszava Lap- és Könyvkiadó A lakásszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok és azok magyarázata. Szépirodalmi Könyvkiadó Kiss Anna: A viszony. Színi Gyula: Különös álmok. Zeneműkiadó Túri Gábor: Azt mondom: jazz. Interjúk magyar jazzmuzsikusokkal. Import kiadványok Brasnyó István: Bereniké haja. Versek. Brasnyó István: Az imágó. Novellák. Deák Ferenc: Kudarc. Versek. Amikor elkezdődött a mozielőadás, Tamkó Sirató Károly jutott eszembe. Az idős poéta, az atomkor költője — Tengereczki Pál és más gyermekversek „szülőatyja” — hajdani találkozásunk alkalmával lelkesülten beszélt a jövő művészetéről. Nem lesz külön színház-, mozi-, hangversenyterem, képzőművészeti kiállítócsarnok, verspódium, hanem mindez együtt, egyszerre — mondta. — Érzőtér! Ahol valamennyi érzékszervünkre hatnak. Ahogy a mozgókép után feltalálták a hangosfilmet, s már az illatosított mozi is divatba jött, úgy fejlődünk tovább. Nos, a mai építéstechnika jóvoltából igazolódni látszik a jóslat. Aki ugyanis csütörtök délután a békéscsabai Szabadság mozi előadására váltott jegyet, új fajta jelenségnek lehetett tanúja. A filmvásznon pergő képek esős utcákat mutattak, s közben a nézőtérre is vigasztalanul hullott az égi áldás. Igaz, volt egy kis bibi az időzítéssel, hiszen a vásznon már régen egy rendőrségi irodát láthattunk, ám a ,,valóságban” még mindig vastagon csörgött az esője. Hja, kérem, ki gondolhatja, hogy nyáron hirtelen zápor kerekedik, netán felhőszakadás zúdul a városra. Gázfűtés lesz a moziban, meg kell bontani a tetőszerkezetet, s úgy tűnt, ideiglenesen jó lesz a fóliaborítás is. Nem lett jó. Ki tudja, mennyi kár érte az épületet. Eredetileg három mozi volt a megyeszékhelyen. Egyet ,,hirtelen felindulást fel” lebontottak. Ha a másikat elviszi a víz, utána több is jön talán? Mindezt pedig nemcsak szükséges volt elmondani, de alkalom is adódott rá, hiszen amíg a moziban a „vízöntő havát” idézték, a filmvásznon krimi pergett. Bűnügyi történet, amit nem illik elmesélni, hisz miért rontanám el a nézők szórakozását. Ilyenkor pisszenéssel sem szabad elárulni, vajon az lesz-e a gyilkos, akire mindvégig gyanakszunk, vagy netán valaki más? Az Őrizetbevétel című francia film egyébként is olyan amelyet éppen úgy nem lehetne elmondani, mint ahogy nem lehet elmesélni egy sakkmérkőzést. Végig kell játszani, nézni, élvezni. Mert élvezetes film az őrizetbevétel, bár elég kimódolt alaphelyzetre épül: szilveszter éjszakán két rendőr kihallgat egy tanút, aki holttestet fedezett fel. (Miért éppen az év utolsó napján „jön rájuk” a vizsgálósdi, ki tudja?) Amíg a többi ember szórakozik, ők hárman nyüvik egymást, s a tanúból egyre inkább gyanúsított lesz. Két gyerek meggyilkolása a tét. Hogy merre csavarodnak az események, természetesen nem árulom el, de azt megmondhatom, hogy olyan kitűnő színészek, mint Romy Schneider és Lina Ventura biztosítják a jó színvonalat. Mégse megy táblás házak előtt az őrizetbevétel. Nemcsak azért, mert a nyár más szórakozásokat is kínál, sokkal inkább, mert a közönség jobban igényli a nyers erőszakból és sziruposabb álromantikából kikevert színeket. Sajnos. (Andódy)