Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

1983. július 16., szombat Zenei tábor Orosházán Az orosházi Petőfi Sándor Művelődési Központ kon­certterméből a közelmúlt­ban gazdag zenei életről szá­molhattunk be. Július 4-én művésztanárok adtak —a telt ház előtt — nagy sikerű hangversenyt. Ugyancsak itt gyűlt össze a zenekedvelő közönség július 8-án délután 4 órakor a növendékhang­versenyre, este 7 órakor pe­dig a kamarahangversenyre. Július 9-én a tábor gálaest­jére került sor... A már bezárult táborban készült ri­portunk. . . PROLÓGUS (­ ELŐSZÓ) A zeneiskola folyosóján bábeli hangzavar. Hegedű, zongora, cselló... Az egyik szobából ilyen, a másikból olyan hangszer hangjai szű­rődnek át. Elkezdenek vala­mit, aztán elhal a zene, hogy aztán új lendülettel, ismét felcsendüljön a melódia. Mesteri próbálkozás, nem csupán amolyan pöntyögés ez. A hozzá nem értőnek úgy tűnik, hibátlan a tol­mácsolás, ám a megszakítá­soknak oka van. Valami nincs rendben a hangjegyek körül. Hallgassunk csak be az egyik terembe! Mondjuk a 11-esbe. ETŰD (­ GYAKORLAT) Vlagyimir Tonka nagy fi­gyelemmel követi a lensző­ke kislány minden mozdula­tát. A cselló húrjain fürgén mozdulnak a vékonyka uj­jak, ám valami hiba csúsz­hatott a játékba, mert a moszkvai Csajkovszkij Kon­zervatórium művésztanára megállást int. A kislány tág­ra nyílt szemmel figyeli a tanácsokat. — Másodszor is olyan nyu­godtan játszol, mint először. Ta-ta-ta-ti-ta-ta-tim — dú­dolja —, a tempóra ügyelj! És kezdődik minden elöl­ről, újra meg újra. A mester és a tanítvány fáradhatat­lan. «— Már úgy érzem magam ebben a zenei táborban, mint Moszkvában, hiszen harmadik alkalommal va­gyok itt. Szívesen foglalko­zom ezekkel a tehetséges gyerekekkel, bár kicsit saj­nálom is őket, hogy ilyenkor, szünet idején is ennyit kell gyakorolniuk. No, de szíve­sen csinálják, és ez a fon­tos ... INTERMEZZO (­ KÖZJÁTÉK) Június 29-én délelőtt Oros­házán, a Darvas József kol­légiumban gyűltek össze először a tábor lakói. Ked­vesek, vidámak, gondtala­nok, olykor kicsit hangosab­bak a kelleténél . . . Egyszó­val gyerekek, ám valamiben mégis különböznek velük egykorú társaiktól. A zene szerelmesei mind. Szabad perceik alig vannak, hiszen minden idejüket felemészti a gyakorlás, melyet teljes odaadással végeznek. Ezért jöttek ide is, a július 10-ig tartó zenei táborba. A nap 24 órája is kevés lenne, úgy igyekszenek. Volt, hogy a kollégium ablakán ugrottak ki — az ajtó még zárva volt —, hogy mehes­senek gyakorolni. A zeneis­kolában­­ 2 9-től kezdődik a tanítás, de már hajnali 5- kor ébrednek a hangszerek, húrjaikkal nyújtóznak egyet, s kezdődhet a munka. ALLA BREVE (= RÖVIDEN) Baranyay László zongora­­művész, főiskolai tanár, a tábor művészeti vezetője ép­pen magyaráz valamit oda­bent, hangja áthallik a csu­kott ajtón, mikor letelep­szünk az irodában. Tatjana Rizskova-Dudonova némán mosolyog tanítványára, így bátorítja, válaszoljon bát­ran. Dobor Józsefné, az MSZBT politikai munkatár­sa, főelőadó nemcsak a for­dításban segít, hanem Zsan­­na megszólaltatásában is, így, lassan megérti, mit is várunk tőle, s nemcsak rö­viden — dá, hárásó... —, hanem egyre közvetlenebbül mesél az eltelt napokról. Zsanna Nyekrics a moszkvai konzervatórium mellett mű­ködő tehetségek iskolájának hallgatója, így került ide. Az órák mellett naponta há­romszor 60 percet gyakorol hegedűjén. A többi időt, mint általában a 10 éves kislányok, játékkal tölti.­­ A többiek mindig kö­rülvesznek, megosztoznak velem mindenben” Szótárral és persze kézzel-lábbal ma­gyarázva, egész jól megért­jük egymást. Már tudom magyarul, hogy „köszönöm, úr, szem ...” Tanítanak ke­rékpározni, és hogy el ne fe­lejtsem: kaptam ajándékba egy kockát. Már ki tudom rakni az oldalait azonos szí­nűre . . . VII­TUÓZ (­ KIVÁLÓ) Tóth Gabi szinte elvész a zongora mellett, olyan ap­rócska. A játéka viszont egész másról árulkodik, még ha van is mit csiszolni rajta. — Az piano, igaz, de ki kell emelni! Amit játszol, kevés, csak suttogsz, nem lehet érteni ... — magyaráz­za Kerek Ferenc főiskolai ta­nár, aztán hozzánk fordul: ■— Mindhárom táboron részt vettem, így fel tudom mérni a változásokat is. Az egyik, hogy egyre tehetsége­sebb gyerekeket hívnak meg. Az idén mind a 60-an ver­senyek győztesei, illetve kö­zülük 3-an a Szovjetunióból jöttek, s ugyancsak nagy te­hetségek. A másik változás — s ez is a tábor előnyére vált —, hogy a programok­ban egyre inkább a szakmai dolgok dominálnak. RECITATIV (­ ELBESZÉLÉS) Dinnyés István, a tábor vezetője a célkitűzésekről be­szél, mintegy alátámasztva az eddig látottakat, hallotta­kat. — A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság, az Ifjú Zene­barátok Magyarországi Szer­vezete, az orosházi Városi Tanács, a Petőfi Művelődési Központ, valamint a Liszt Ferenc Zeneiskola, ahol most vagyunk, immár harmadik alkalommal rendezte meg az országos orosz-szovjet zenei tábort. Az­ orosz-szovjet ze­ne népszerűsítésén és a szov­jet zenepedagógia módszerei­nek megismerésén kívül egy harmadik feladatunk is van, a tehetséggondozás, melynek úgy érzem, idén sikerült leg­inkább eleget tennünk. Olyan gyerekek jöttek itt össze, hogy sokszor csak nézzük, milyen különleges tudással bír egyikük-másikuk. A tábor mindezek mellett, jelentős közművelődési sze­repet is ellát a városban. A gyerekeknek meghirdetett hangversenyen szép szám­mal jelent meg a felnőtt lak­­kosság is. Az MSZBT-tag­­csoportokon keresztül a dol­gozók nagy része értesül a hangversenyekről, s mint a tapasztalatok mutatják, szí­vesen tölt 1-2 órát a komoly­zene birodalmában. CLAUSULA (S ZÁRADÉK) Mikor beesteledik, a gye­rekek is nyugovóra térnek. Rendezgetik gondolatban a nap élményeit, tapasztalatait. A tanultakat igyekszenek jól bevésni emlékezetükbe, az­tán lassan elnyomja őket a buzgóság. Talán még álmuk­ban is tovább zenélnek, egy hatalmas hangversenyen, együtt, mind a hatvanan ... Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit Vlagyimir Tonka magyaráz Kerek Ferenc tanácsai is ta­nulságosak órát tart a tábor művészeti vezetője, Baranyay László II Saragossa Band Budapesten A Saragossa Band diszkó­együttes július 11-én és 12- én Budapesten a Kisstadion­ban mutatta be showműso­­rát (MTI-fotó: Friedmann Endre felvétele — KS) A természet igézetében Hajós Hollanda Éva festőművész tárlata Békésen A békés-tarhosi zenei na­pok kulturális programjá­nak színesítő eseménye a Jantyik Mátyás Múzeumban megrendezett kiállítás. A múlt heti megnyitón hang­zatos műsort rögtönzött a ze­nei napok karvezetőinek al­kalmi kórusa. A művész másodízben mu­tatja be munkáit megyénk­ben, 1978-ban ugyanis Bé­késcsabán volt sikeres ki­állítása. A békési tárlat mél­tán jelzi az alkotó hitvallá­sát: „Szeretném a természet emlékeit magamnak és má­soknak is megőrizni, mielőtt tetőtől talpig betonba öltöz­ne”. Az ars poeticának, meg­felelően csupán két olyan munkával találkozunk, amely figurákat ábrázol. A művek zöme a természet, a táj ké­pének felszabadult, látszó­lag minden kötöttségtől men­tes formálása. A tájképek erejét a színharmónia adja, ami higgadt, fegyelmezett szemléletű és érzelemgazdag alkotói világképre vall. Op­tikai pontosságra törekszik, az alkotások teljes felülete egyenértékű, minden négy­zetcentimétert azonos figye­lemmel munkál meg. A ké­pet nem esztétikai tárgy­ként, hanem felfedezésként, a természet, a táj csodálatá­nak ráismerőjeként tárja elénk. A harmónia mögött mégis bizonyos feszültség rejtezik. Különösen az alföldi tanyá­kat ábrázoló alkotások pél­dázzák ezt. Csend című ké­pén egy magányos tanyát láthatunk, amelyen vihar előtti szürke ég alkotja a hátteret. Ellenpontként a ház világító fehér fala a kontraszt. A pasztelles szín­­összetétel mégis mértéktar­tó nyugalmat, csendet áraszt. Az atmoszféra jellegzetesen alföldi, megkapó, ahogy a művész hangsúlyt ad a ta­nyának. A tömör képszer­kesztés­ jellemzi Csónakok című munkáját. A motívu­mok szinte elfoglalják az egész képmezőt: két össze­­hajló fa és két csónak. A puhán felrakott formák, a bensőségét árasztó barnák, vörösek eszköztelenül fejezik ki az egymásra utaltságot. Hajós Éva képeinek az alaptónusa többnyire sötét, uralkodó színe a szürke. Eb­be a szövetbe hasítanak vagy simulnak bele a fehér-barna sávok, illetve a zöld termé­szet színei. Az árnyékok, a háttér mozgalmassága sok­szólamúvá és gazdag játéká­vá teszik a síkban tágasan elrendezett tájat. A képeken levő térmélységek és színva­riációk a művész néhol mér­téktelennek mutatkozó deko­ratív hajlandóságáról valla­nak. Hajós a művészetet nem elsősorban önkifejezésként, hanem az élet, a környező természet megismeréseként fogja fel. A kiállított alkotások kö­zül annyi szinte a változat, ahány a kép. Ez a tény nem eklektikára vall, hanem bel­ső gazdagságot, színes él­ményvilágot sejtet. Könnyen befogadható képzőművészeti­­munkákkal találkozunk e kiállításon. A közönség há­lás a kiállítónak a kellemes élményekért, s nagy szám­ban keresi fel a tárlatot, ami augusztus közepéig látható a békési múzeumban. Cs. Tóth János :Csónakok Reprodukció: Larinyeczné Meszaros Mónik. Pedagógus képzőművészeti alkotótelep Gyulán A héten országos pedagó­gus képzőművészeti alkotó­telep nyílt meg Gyulán, ame­lyen az ország különböző ré­széből mintegy 30 pedagó­gus festő vesz részt. 1960- ban Balatonfüreden jöttek össze először a pedagógus festők, majd 1971-től állan­dóan az alföldi fürdőváros, Gyula ad helyet a találko­zónak. A pedagógus alkotók augusztus 1-ig tartózkodnak a művésztelepen. Távozásuk előtt, július 28-án az ott ké­szült műveikből bemutató­tárlatot rendeznek az Erkel Ferenc Művelődési Központ aulájában. Heti könyvajánlat Corvina Kiadó A szimbolizmustól a klasszi­cizmusig. Maurice Denis elmé­leti írásai. Wintermeier, Wolfgang: Hiero­nymus Bosch fantasztikus élet­műve. Európa Könyvkiadó Grün, Max von der:Kísértetek. Gondolat Könyvkiadó Hood, Sinclair: A minószi Kré­ta. Képzőművészeti Kiadó Losonczi Miklós: Csik István. (Mai magyar művészet.) L. Menyhért László: Szandai Sándor. (Mai magyar művé­szet.) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kriminológia és kriminalisztikai tanulmányok XX. Magvető Könyvkiadó Géczi János: Léghajó és nehe­zéke. (Új termés.) Medicina Könyvkiadó Egyed Béla: Mozgásszervi sé­rültek rehabilitációja. Magyar Imre: Az orvos és a beteg. Mezőgazdasági Könyvkiadó Gazdag László: A szőlő fel­dolgozása és a must erjesztése. Házunk, kertünk madarairól. Zabos Géza: Horgászoknak a Tiszáról. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. Galambos Tibor: A világűr ké­pekben. Schmidt Egon: Csalafinta mada­rak. Simai Mihály: A sólymok sza­badnak születnek. Műszaki könyvkiadó Király Andor: Hullámvadászat. (Elektronika.) Népszava Lap- és Könyvkiadó A lakásszövetkezetekre vonat­kozó jogszabályok és azok ma­gyarázata. Szépirodalmi Könyvkiadó Kiss Anna: A viszony. Színi Gyula: Különös álmok. Zeneműkiadó Túri Gábor: Azt mondom: jazz. Interjúk magyar jazzmuzsiku­­sokkal. Import kiadványok Brasnyó István: Bereniké haja. Versek. Brasnyó István: Az imágó. No­vellák. Deák Ferenc: Kudarc. Versek. Amikor elkezdődött a mo­zielőadás, Tamkó Sirató Ká­roly jutott eszembe. Az idős poéta, az atomkor költője — Tengereczki Pál és más gyermekversek „szülőatyja” — hajdani találkozásunk alkalmával lelkesülten be­szélt a jövő művészetéről. Nem lesz külön színház-, mozi-, hangversenyterem, képzőművészeti kiállítócsar­nok, verspódium, hanem mindez együtt, egyszerre — mondta. — Érzőtér! Ahol valamennyi érzékszervünk­re hatnak. Ahogy a mozgó­kép után feltalálták a han­gosfilmet, s már az illatosí­tott mozi is divatba jött, úgy fejlődünk tovább. Nos, a mai építéstechnika jóvoltából igazolódni látszik a jóslat. Aki ugyanis csü­törtök délután a békéscsa­bai Szabadság mozi előadá­sára váltott jegyet, új fajta jelenségnek lehetett tanúja. A filmvásznon pergő képek esős utcákat mutattak, s közben a nézőtérre is vi­gasztalanul hullott az égi áldás. Igaz, volt egy kis bibi az időzítéssel, hiszen a vásznon már régen egy rendőrségi irodát láthat­tunk, ám a ,,valóságban” még mindig vastagon csör­gött az esője. Hja, kérem, ki gondolhatja, hogy nyáron hirtelen zápor kerekedik, netán felhőszakadás zúdul a városra. Gázfűtés lesz a moziban, meg kell bontani a tetőszerkezetet, s úgy tűnt, ideiglenesen jó lesz a fólia­borítás is. Nem lett jó. Ki tudja, mennyi kár érte az épületet. Eredetileg három mozi volt a megyeszékhelyen. Egyet ,,hirtelen felindulás­­t fel” lebontottak. Ha a má­sikat elviszi a víz, utána több is jön talán? Mindezt pedig nemcsak szükséges volt elmondani, de alkalom is adódott rá, hi­szen amíg a moziban a „víz­öntő havát” idézték, a film­vásznon krimi pergett. Bűn­ügyi történet, amit nem il­lik elmesélni, hisz­ miért rontanám el a nézők szóra­kozását. Ilyenkor pisszenés­sel sem szabad elárulni, va­jon az lesz-e a gyilkos, aki­re mindvégig gyanakszunk, vagy netán valaki más? Az Őrizetbevétel című francia film egyébként is olyan amelyet éppen úgy nem le­hetne elmondani, mint ahogy nem lehet elmesélni egy sakkmérkőzést. Végig kell játszani, nézni, élvezni. Mert élvezetes film az őri­zetbevétel, bár elég kimó­dolt alaphelyzetre épül: szilveszter éjszakán két rendőr kihallgat egy tanút, aki holttestet fedezett fel. (Miért éppen az év utolsó napján „jön rájuk” a vizs­­gálósdi, ki tudja?) Amíg a többi ember szórakozik, ők hárman nyüvik egymást, s a tanúból egyre inkább gyanúsított lesz. Két gyerek meggyilkolása a tét. Hogy merre csavarodnak az ese­mények, természetesen nem árulom el, de azt megmond­hatom, hogy olyan kitűnő színészek, mint Romy Schneider és Lina Ventura biztosítják a jó színvona­lat. Mégse megy táblás házak előtt az őrizetbevétel. Nem­csak azért, mert a nyár más szórakozásokat is kínál, sokkal inkább, mert a kö­zönség jobban igényli a nyers erőszakból és szirupo­sabb álromantikából kike­vert színeket. Sajnos. (Andódy)

Next