Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-10 / 188. szám
NÉPÚJSÁG Barátság a zenében Okarina és cimbalom a gyulai zeneiskolában Az olaszországi Budrio és Gyula város több mint egy évtizedes testvérvárosi kapcsolatainak keretében látogatott el Gyulára a múlt hét szerdáján Budrio negyventagú kulturális küldöttsége. A főleg tizenévesekből álló városi okarmazenekar és a kulturális delegáció tagjai igen gazdag program keretében ismerkedtek meg Gyulával és Békés megyével. Kissé visszanyúlva az időben, érdemes programjuk néhány fontosabb állomását megemlíteni. Csütörtök délelőtt a kulturális delegáció tagjait dr. Szávai István, a gyulai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára fogadta, majd aznap este az okarinazenekar fellépett a gyulai SZOT Szállóban. Pénteken a Várfürdőben pihentek, szombaton pedig ellátogattak a Munkácsy Termelőszövetkezetbe, ahol megtekintették a mezőgazdasági eszközgyűjteményt. Este a dánfoki ifjúsági táborban találkoztak a békési alkotótábor tagjaival. Vasárnap hazánk fővárosával ismerkedtek az olasz vendégek. A hétfő délelőtt komoly próbával telt el, a zenekar ugyanis az esti hangversenyre meglepetéssel is készülődött. Irigylésre méltó helyzetben voltak a gyulai közművelődési dolgozók, amikor a rendkívüli érdeklődés miatt mintegy ötven pótszék beállítására kényszerültek a hangversenynek otthont adó gyulai Erkel Ferenc Zeneiskola koncerttermében. Így is jó néhány lelkes néző kénytelen volt állva végighallgatni a budrói okarinazenekar és a gyulai városi citerazenekar közös hangversenyét. A búcsúfellépés alkalmával dr. Szávai István vb-titkár köszöntötte az 1974 után másodszor Gyulára látogató okarinazenekart és a kulturális delegáció tagjait: Budrio polgármester-helyettesét, Cesari Giorgiót, az együttes vezetőjét, Ferri Frankót, s a művészeti delegáció vezetőit, dr. Tenti Ricciottit és Mario Pasqualet. Dr. Szávai István többek között kiemelte: " A két város egyre élénkebbé váló kulturális kapcsolatai, a vendégszereplések közelebb hozták egymáshoz a két nép, a két város lakóit. Az egyre erősödő barátság egyúttal az egyetemes béke ügyét is szolgálja. Ezután dr. Tenti Ricciotti köszönte meg a szíves vendéglátást, s az élményekben gazdag programot, s rövid áttekintést adott a Budrióban száz esztendővel ezelőtt született népi agyaghangszer, az okarina használatának egyre erősödő ápolásáról. (A hazánkban kevéssé ismert, égetett agyagból készült ősi hangszer kagyló formájú testből — rajta hangrésekkel — és egy csőrös részből áll.) A többnyire klasszikus zenei feldolgozásokat előadó okarinazenekar — Massimo Bersanetti karnagy irányításával — fegyelmezetten, s rendkívül hangulatosan, időnként a zenei humor kiaknázásával játszott, és hódította meg a közönséget. A magyar népi hangszeren játszó gyulai, városi citerazenekar — Kovács István vezetésével — legalább olyan sikerrel szerepelt, mint az olasz vendégek. Természetesen a legnagyobb örömet az okarinán megszólaltatott magyar népdalfeldolgozások váltották ki a közönségből, számos ismétlésre ösztökélve a zenekart. Lehet, zenetörténeti kuriózum részesei voltunk, mikor meglepetésként együtt szólalt meg o karinán és cimbalmon a Két szál pünkösdi rózsa című magyar népdal. Természetesen zúgó taps kíséretében. A közös hangverseny sikere újabb, emlékezetes állomásává vált a két város között majd két évtizede kialakult baráti kapcsolatoknak. S az est még ezzel nem is ért véget. A vendégek baráti találkozón beszélgethettek, ismerkedhettek a Gyulán élő és alkotó művészekkel. Búcsúzóul pedig az okarinazenekar kedd délelőtt újabb hangversenyt adott a vár előtt. B. S. E. Az alaposan megfiatalított okarinazenekar kitűnő hangulatot teremtett Fotó: Béla Ottó Bútor Zalából Keresettek külföldön a Zalaszentgróti Faipari Szövetkezet bútorai és más termékei: rusztikus ebédlőszekrényeikből és kerti szervizasztalaikból elsősorban az NSZK-ban fogy több, s Franciaországból szintén jelentős mennyiséget kértek. Zalaszentgróti üzemük mellett a keszthelyiben is készítik ezeket a kelendő termékeket, így rövid határidőre tudják szállítani a megrendelt bútort. Mivel a telepeken adottak a több, a jobb és a folyamatos munkához szükséges személyi, illetve tárgyi feltételek, a szövetkezet 10 millióval akarja túlteljesíteni az idei évre tervezett 42 millió forintos tőkés exportbevételét, a kilátások kedvezőek, máris megközelítették a 30 milliót. Gépkocsiátvételi sorszámok: 1983. AUGUSZTUS 9-ÉN Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 971 Trabant Hyc. Combi (Bp.) 71 Trabant Lim. (Bp.) 17 473 Trabant Lim. (Debrecen) 12 690 Trabant Lim. (Győr) 16 760 Trabant Combi Sp. (Bp.) 7 153 Erabant Combi Sp. (Győr) 3 446 Wartburg Lim. (Bp.) 9 499 Wartburg Lim. (Győr) 5 445 Wartburg de Luxé (Bp.) 12 469 Wartburg de Luxé (Győr) 7 350 Wartburg Lim. tolót. (Bp.) 1826 Wartburg de L. tolót. (Bp.) 2 842 Wartburg Tourist (Bp.) 4 454 Wartburg Tourist (Győr) 1 625 Skoda 105 (Bp.) 6 991 Skoda 105 (Debrecen) 5 352 Skoda 105 (Győr) 5 832 Skoda 120 (Bp.) 13 796 Skoda 120 (Debrecen) 8 553 Skoda 120 (Győr) 9 854 Skoda 120 GLS (Bp.) 304 Lada 1200 (Bp.) 23 272 Lada 1200 (Debrecen) 15 633 Lada 1200 (Győr) 8 419 Lada 1300 (Bp.) 9 939 Lada 1300 (Debrecen) 6 822 Lada 1300 (Győr) 2 535 Lada 1500 (Bp.) 8 770 Lada 1500 (Debrecen) 5 960 Lada 1500 (Győr) 2 674 Lada Combi (Bp.) 4 664 Lada Combi (Debrecen) 2 628 Moszkvics (Bp.) 12 143 Polski Fiat 126 (Bp.) 16 587 Polski Fiat 126 (Győr) 4 926 Polski Fiat 1500 (Bp.) 3 532 Dácia (Bp.) 15 533 Dácia (Debrecen) 6 991 Zasztava 1100 GTL (Bp.) 2 803 Pályára irányító szaktábor Nyíregyházán (Tudósítónktól) Nyíregyházán rendezte meg július 29-től augusztus 4-ig a KISZ KB az illetékes fegyveres testületekkel közösen a tiszt-tiszthelyettesi pályára irányító szaktábort, amelyen kilenc megye csaknem 180 úttörője táborozott. Megyénkből 20 pajtás vett részt a táborozáson. A résztvevők többek között ellátogattak Vajára, ahol megtekintették a várat és a vármúzeumot. Ellátogattak Nyírbátorba, ahol ismerkedtek a határőrség tevékenységével. A honvédségi napon a fiatalok megismerkedhettek a szakalegységek munkájával, beülhettek a harci járművekbe, kipróbálhatták a vegyvédelmi eszközöket. A nyíregyházi Ipari Szakközépiskola tornatermében került sor az összetett honvédelmi versenyre, amelyen Békés megye 5-tagú csapata a 2. helyet érte el. Nyíregyháza—Sóstón a megyei KISZ-táborban rendezték meg a belügyi bemutatót. Megismerkedhettek a pajtások a polgárvédelem feladataival, eszközeivel, majd megtekintették az MHSZ Szabolcs-Szatmár megyei bázisán a rádióirányítású modellek és a lövészversenyek során használatos fegyverek bemutatóját. A vöröskeresztes versenyben a Békés megyei csapat végzett az első helyen. A kispályás labdarúgótorna döntőjében megyénk csapata 4:1 arányban győzött Borsod megye ellen, s veretlenül nyerte a tornát. A táborzáró ünnepségen több Békés megyei pajtás vehetett át jutalmat kiemelkedő közösségi munkájáért. Ágoston Sándor Költségvetés — Ezt hallgasd meg, ha röhögni akarsz! — állított meg az utcán Jóember János gyerekkori ismerősöm, s mielőtt felocsúdtam volna, már nyomta a szöveget: — Nem vagyok egy kifejezett szögbelövő bajnok — ezt tudhatod. Sőt, első komoly sérülésem kora ifjúságomban úgy történt, hogy anyám megkért: tegyem fel a falra a leesett képet és verjem be jobban a szöget. Az utóbbi művelet azonban sehogyse sikerült, sohasem találtam telibe a szögfejet. Erre dühömben akkorát csaptam rá a kalapáccsal, hogy menten eltört a mutatóujjam. Emlékezhetsz, hetekig föl voltam mentve írásból ... És képzeld! Most megint leesett a kép a falról ... Ezt úgy mondta, mintha valami szenzációs dolgot közölne, pedig tudtam róla, hogy sohasem tellett neki ilyesmire, és különben is, már régóta nem lakik a szülői házban. Ezt, mintha olvasott volna a gondolataimban, nyomban be is ismerte. — Persze nem lakom már a szülői házban, hanem egy paneles tömbben, de gondolhatod: azonnal asszociáltam, és ahogy néztem a leesett képet, zsibbadni kezdett a mutatóujjam. El is határoztam, nem kísérletezem a felrakásával, szólok inkább a vállalatnak, kerül amibe kerül... — Nagyon kedvesen vették fel a rendelést és érdeklődésemre tájékoztattak, hogy körülbelül 70—80 forintba fog kerülni a belövés. Igaz, kicsit soknak találtam, de hát... végül is nem mindegy az, hogy miként áll egy kép a falon... — Egyszóval két hét múlva gyorsan ki is jöttek a szakemberek (ketten) és elkezdték a munkát, összesen ha két órát dolgoztak, mert ugye közben cigarettaszünet is volt, meg sörrel is kínáltam őket, aztán az egyiküknek halaszthatatlanul el kellett menni valahova egy fél órára, de különben sem tudták végezni a folyamatos munkát, mert a másik műhelyből nem érkezett meg a képfelrakáshoz elengedhetetlenül szükséges dexton Strumpfedli a lakásomhoz, úgy, hogy arra is várni kellett. Végül mikor minden szerencsésen összejött, egyikük határozott mozdulattal a fal egyik bemért pontjára szegezte piszolyát és elsütötte. Ám a panelből aláhulló betondarabok ráestek a padlón heverő kép üvegére, elrepesztették azt a legnagyobb elkeseredésemre. „Sebaj! Az üvegezést soron kívül elvégzik majd a műhelyükben" — vigasztaltak, látván arcomon a kétségbeesést. Már majdnem megnyugodtam, mikor végre felkerült a törött üvegű kép a falra, s az asztalhoz hívott az adminisztrációt ellátó szegbelövő, hogy írjam alá a költségvetést, a számlát majd elküldi a vállalat. — Minek kell ilyen egyszerű munkához ennyi adminisztráció?! próbáltam megkövülni és egyáltalán nem olvasztott fel a válasz: „A bürokrácia miatt.” Így hát aláírtam a költségvetést, mely summa summarum az anyagköltségekkel, a fuvardíjjal, a munkával s a 4—6 százalékos plusz adókkal együtt 96.40 Ft-ot tett ki... — Hát ami azt illeti, elég soknak tűnik, de hát legalább megmaradt az ujjad! — mondtam Jóembernek. — Most ülj le! Erre gondoltam én is, újabb két hétig, amíg vártam az üvegezőket. Ők ugyan nem jöttek, de a számla megérkezett, melléklete egy csekk, amelyen írd és mondd, öszszesen 194,60 Ft-ot kellett befizetnem a lakásomon végzett kétórás munkáért. Képzelheted! Elhűltem, mint egy naposcsibe áramszünet alatt. Először azt hittem elírás, az egyes nyilván véletlenül került a 94 elé. Aztán a tételesen felsorakoztatott adatokból láttam,egyáltalán nem véletlen műve ez. A harmadik összeg az igazi, a költségvetés, amelyen a tényleges munkavégzés ellenértéke szerepelt, csak bosszantásomra szolgált. A számlán viszont ilyen tételek szerepeltek: 10 deka kampós szög, egy tekercs dexton Strumpfedli, öt darab magasnyomású gumitömlő, fél ív selyempapír (hogy a kép hátulja ne dörzsölje a falat), plusz anyag-, fuvarköltség és négy, illetve hat százalékos egyenes, ferde és srévizavé adó ... szóval így jött ki a 194,60 forint. — Mit vagy úgy oda! Talán a földhöz vág ez az öszszeg? — próbáltam tovább bosszantani Jóembert. — Egyáltalán nem. Fizetek én háromszoros árat is a bolti sörért akármelyik maszekvendéglőben. De ott legalább nem teszik elém a számla előtt költségvetésként a sör tényleges árát, a pohármosás, a pulthasználat stb. költségeit... Nem mondom, ha házat építtetnék, kellene egy költségvetés előzőleg. De egy ilyen egyszerű munkánál! — Nézd. Lehet, hogy a költségvetés s a kiküldött számla közötti különbözetben a bürokráciát kell megfizetned, hiszen a fenntartóinak is kell élni valamiből... Varga Dezső 1983. augusztus 10., szerda Szellemi műhelymunka Az elmúlt másfél-két évtized fejlődésének egyik megkülönböztetett jelentőségű eredménye az alkotóképes műhelymunka kialakítása, gazdagodása hazánkban. Ennek részeként pozitívan változott a vidéken dolgozó alkotó kollektívák helyzete is. A vidék mindinkább földrajzi kategória lett, és nem minősítő jelző. Alkotóműhelyeinket a hazai tudományos, művészeti, egészségügyi, kulturális élet nem úgy kezeli, hogy ez nem a „fővárosban”, hanem „vidéken” működik, hanem egyes alkotó kollektíváink tevékenységük szakmai, ideológiai súlya, tekintélye alapján vesznek részt — különböző hatékonysággal, eredményességgel — az országos folyamatokban, törekvésekben. Alkotóműhely az a termelő kollektíva, középiskola, általános iskola vagy éppen az a művelődési objektum is, amely alkotóan alkalmazkodik az új feladatokhoz, nem egyszerűen sablonos végrehajtója az előírásoknak. Az alkotóműhely nem kényelmes és biztonságos „ebből baj nem lesz” megközelítéssel foglalkozik a különböző kérdésekkel, hanem felelősséggel, felkészültséggel, az új iránti nyitottsággal közelít a társadalmi-gazdasági fejlődés legkülönbözőbb teendőihez. S ilyen szellemben óriási alkotó energiák mozgósultak és kapcsolódtak az országos folyamatokba. Ennek során egészséges vetélkedés is kialakult művekért, szerzőkért, kutatókért, alkotókért, és ez is helyénvaló. A felelős alkotóműhely-vezetők hosszú sora bizonyította be rátermettségét, alkalmasságát arra, hogy megfelelő felelősséggel és felkészültséggel, jól alkalmazza szocialista törekvéseinket az adott intézmény munkájában és irányításában. Mindezek mellett és közben természetesen adódnak nehézségek, tisztázatlanságok is, vannak lezárult problémák, de ma létező gondjaink is. Garanciát sem vállalhatunk, hogy holnaptól kezdve egyetlen alkotóműhelyben sem fog olyan nehézség fellépni, amelyre felelősségünk tudatában még jobban oda kell figyelnünk. Természetesen a megelőzésre nagy gondot kell fordítanunk. Az okokat vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy problémák szinte kivétel nélkül ott jelentkeztek, ahol a jogok lehetősége és a felelősség kötelessége különvált, ahol a döntés joga nem a döntés felelősségével párosult. Előadódott, hogy az értelem helyét indokolatlan mértékben vette át az érzelem egy-egy kérdés eldöntésénél. Van, amikor a műhelyönállóság műhelyönfejűséggel cserélődik össze. Az alkotóképes, demokratikus légkör, a kollektív munka és az egyszemélyi felelős vezetés egységének hiánya okozta szinte kizárólag azokat a gondokat és problémákat, amelyekkel e műhelyekben találkozni lehetett. Ebben különösen nagy az egyszemélyi vezető felelőssége. Eddig — sajnos — nem, vagy alig sikerült nagy konfliktust annak irányításával megoldani, aki a probléma kialakulásánál vezető volt. Ugyanakkor a gondban eredmény, hogy szinte minden olyan vezető, aki szakmai-ideológiai szempontból értékes, csak éppen vezetni nem tud — segítségünkkel is — megtalálta helyét szakterületén. A jövőben is az alkotóképes műhelyönállóság erősítésével kell a tudomány, a kultúra, a gazdaság, az egészségügy és az élet más területén végzett munkát mind hatékonyabbá tenni. A műhelyirányítás alapvető politikai felelősségében nem lehet kétség a pártszervek feladatát illetően, és itt minden szinten vannak tartalékaink. Különösen fontos, hogy a párt alapszervezetei, a pártcsoportok és minden egyes kommunista tartsa kötelességének a párt politikája melletti cselekvő kiállást az alkotóképes műhelyönállóság eredményes és hatékony formálásában. Ugyanakkor kívánatos megszüntetni az államéletben az egyes művészeti alkotóműhelyek irányításának joghézagait. Meggondolandó a jövőben a pályázati rendszer további bővítése, nemkülönben több határozott időre kinevezett vezetői munkakör szervezése. A művészi alkotóműhelyek tevékenységével kapcsolatban megszívlelendő az MSZMP Központi Bizottsága áprilisi ülésének határozata: „A művészeti életben erősíteni kell a párt eszmei orientáló szerepét, és támogatni kell a társadalmi haladást szolgáló, realistaszellemű alkotások létrejöttét, javítani kell a művészet és a társadalom kapcsolatát. Művészetpolitikai elveinkkel összhangban, az alkotóműhelyek önállóságát erősítve lényeges változást kell elérni felelősségük növelésében. Fokozni kell a marxista kritika szerepét.” A területi, párt-, tanácsi, szakszervezeti, népfront- és más szervek elemző, döntést előkészítő és döntést hozó, majd realizáló munkájukban sokoldalú együttműködés figyelhető meg az alkotó értelmiséggel. Testületek, munkabizottságok és más fórumok sora jelzi, hogy a párt és az értelmiség együttes tevékenységének fő színtere a munka, az alkotás, a szocialista közélet. Indokolt, hogy a jövőben növekvő rangot kapjon a mindennapok szürke folyamataiban jelenlevő, a látványos akciót nélkülöző értelmiségpolitikai munka. Tájékoztatáspolitikánk a felelősségteljes, megbízható informálás mellett a lehetőség szerint gyors is. Az elmúlt év végi beszámoló taggyűlések, a párt munkamódszerét vizsgáló alapszervezeti taggyűlések tapasztalatai alapján azonban egyre sürgetőbb, hogy a tájékoztatáson túlmenően (nem ahelyett) sokkal nagyobb figyelmet fordítsunk a meggyőzésre. Az alkotó vita nem egy-, hanem két- vagy több irányú „oda-vissza beszélést” feltételez. Ezért is jó az a metódus, amely szerint a pártnapokon — szinte kötelezően — a kis kollektívákban folyó eszmecserét írjuk elő, mint szervezeti keretet. Ennek során növekvő szerepet kap a szocialista meggyőzés, a szocialista vitakultúra. A vitákat az minősíti, hogy mennyiben segítik közös feladataink megvalósítását. Eredményük a közgondolkodásban, társadalmi magatartásunk szocialista vonásainak fejlődésében mértegtő, területi pártszerveknél folyamatosan indokolt végiggondolni eredményeinket, gondjainkat, törekvéseinket,és az újat vállalva — az ideológiai műhelyekkel, szellemi központokkal együtt munkálkodva — alakítani, megvalósítani feladatainkat. Dr. Koncz János Ismeretlen Garay-vers Ismeretlen Garay-versre bukkant Czeglédi Imre, a békéscsabai múzeum történésze a Békés című gyulai lap egyik 1882-i számában; az „Alföldön” című költemény hiányzik Garay János valamennyi eddig megjelent kötetéből, összes műveinek 1886- os ötkötetes kiadásából is. Az 1853-ban elhunyt költő 1882-ben lett volna 70 éves, így a verset valószínűleg az évforduló alkalmából jelentették meg a lapban, melynek közlése szerint az „Alföldön” című költemény Gyulán született, s rossz hangulata, szóhasználata arra utal, hogy a bukott szabadságharc után. Kísértetiesen hasonlít Petőfi Sándor 1844-ben íródott, Az Alföld című versének első sorára (Mit nekem, te zordon Kárpátoknak . . .).