Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-13 / 111. szám
I? HAMM Megjelent a SO—KY album A Képzőművészeti Kiadó gondozásában a napokban jelent meg a SO—KY-mappa Kemény Éva és Sós László ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelynek legtöbb képviselője nem úgy kezdte alkotópályáját, hogy a tanulmányok végeztével megbízásokkal vagy önálló kiállítási lehetőségekkel számolhatott volna. Első tárlatukat 1966- ban rendezték a Műcsarnokban. Az első plakátmegbízást 1967-ben kapták, azt követően, hogy a Műcsarnok kamaratermében rendezett tárlatukon már egy sor, részint azóta is időszerű plakátjuk szerepelt. Több díjat szereztek, többek között az 1982-es európai politikai plakáttriennálé Villé de Mons díját. A SORKY-plakátok szelleme a nemzetközi imperializmus, a világ különböző pontjain feléledő újfasiszta agresszió ellen és a népek szabadsága mellett emel szót. A fotómontázs plakátoknál a kompozíciót nem a fotók határozzák meg, hanem a belső rendezőelvet körvonalazó koncepció. Kettőjük közül Sós László a gyakorlatiasabb, politikában-képben a nyílt cselekvést, szókimondást vállalva. Kemény Évánál az érzelmi hátteret a gyermekként átélt háború határozza meg. A mappa 32 színes nyomatot tartalmaz. Aradi Nóra 30 oldalas tanulmánya hű képet rajzol a művészházaspár életútjáról. Az utolsó perc című, 1982- ben készült plakát Hazánk mezőgazdasága diákszemmel Szokolay-est Orosházán A Magyar Mezőgazdasági Múzeum csaknem másfél évtizede minden esztendőben meghirdette az általános és középiskolák tanulói részére a „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” című pályázatot. Azóta 46 679 pályamunka érkezett be, köztük 4419 általános iskolai, 6330 középiskolai dolgozat. A kiosztott díjak és jutalmak száma 3614 volt. A beküldött anyagból minden évben kiállítás nyílik a Vajdahunyad várban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Az idén 3159 pályamunka érkezett be, közülük 2755 általános iskolai tanulótól, 404 pedig középiskolákból. A közelmúltban nyílt meg Budapesten a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban a 184 rajzból, 95 kisplasztikából és 34 házikból rendezett kiállítás. A középiskolai pályázat eredményhirdetése, díjkiosztása május 19-én lesz. Az idén tizennegyedszer sorra kerülő pályázat már eddig is jó néhány ezer fiatallal ismertette meg a felfedező, a kutató munka örömeit, s szerettette meg a mezőgazdaságot. Megyénkből az általános iskolások közül Hevesi Szilvia békéscsabai, Püski Tibor és Csapó Mihály békési, Jarabek László dombegyházi, Szabó János Zoltán medgyesegyházi tanuló nyert díjat, illetve kapott jutalmat. A középiskolások közül Janurik András szabadkígyósi, Jákó István gyulai, Novák Jenő békési, Szabó Zoltán sarkadi tanuló részesült díjban, illetve jutalomban. Újabb déligyümölcs? Azt már megszokhattuk, hogy ha narancs vagy — nagy ritkán — banán érkezik a boltokba, akkor pillanatok alatt hosszú sorok keletkeznek a pultok előtt (meg az üzletek hátsó bejáratánál), s korlátozott mennyiségben adnak csak egy-egy vásárlónak a hón óhajtott déligyümölcsből — legalábbis a pultoknál. Úgy látszik azonban újabb „déligyümölcs” van a láthatáron a narancs és a banán mellett. Mert mi is történt a napokban a megyeszékhely egyik 781- dért-boltjában? Egy fiatalember hétvégi bevásárló körútja során betért a boltba, s mert nagy a család — három generáció él együtt — és szeretik a krumplit, kért hat kilót. — Nem adhatok csak két kilót egy embernek — mondta az eladónő. A fiatalember nemigen értette, de hosszasan nem vitatkoztak vele, kénytelen volt két kiló krumlival távozni. Ám szerencséje volt, összefutott egyik barátjával a bolt előtt. Megkérte, vegyen neki még legalább egy „fejadag” krumplit. A barát bement a boltba, s kért két kilót az óhajtott „gyümölcsből”. — Nem adhatok, mert a barátjának viszi — hangzott az éber eladónő válasza, láttam az üvegen keresztül, hogy megbeszélték. — Mondjuk, a saját részemre kell, akkor sem lehet? — De lehet, de hát nem magának kell — zárta le a vitát a kérlelhetetlen asszony. A barát azonban nem csüggedt, s ő már óvatosabb volt. Az egyik mellékutcába húzódott. Nem csalatkozott, hamarosan meglátta az egyik ismerősét. Megkérte, bonyolítsa le a „nagy akciót”. Nem telt el öt perc, a kezében volt a két kiló csomagolt krumpli. Keresni kezdte — a nagy izgalomban egészen megfeledkezett róla — a nagycsaládos fiatalembert, de nem talált rá, nyilván belefáradt a várakozásba. Így hát, kezében a két kiló krumplival hazaindult, s azon gondolkodott, mihez is kezd vele... —pécs— Az orosházi Városi Tanács művelődési osztálya, a Petőfi Sándor Művelődési Központ és a 3-as számú általános iskola rendezi meg Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző zenés beszélgetésekkel és vallomásokkal egybekötött szerzői estjét május 14-én este 7 órától a művelődési központ koncerttermében. Az esten közreműködik Szokolay Sándor, Pászthy Júlia, a Magyar Állami Operaház szólistája, valamint a 3-as számú általános iskola ének-zene tagozatának Kodály kórusa. Vezényel, s egyben az est házigazdája: Dinnyés István. Rehabilitációs szakmunkásképző tanfolyam Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet foglalkozási rehabilitációs szakmunkásképző tanfolyamot indít 1984. augusztus 1-ével, a 615. sz. műszergyártó és karbantartó szakmában. A tanfolyamra 18-tól 45 éves korig azok a megváltozott munkaképességű férfiak jelentkezhetnek, akik egészségi állapotuk miatt eredeti szakmájukban nem dolgozhatnak, illetve jelenlegi munkakörüket nem tudják ellátni, vagy eddig nem volt módjuk szakmai képesítés megszerzésére. Eszméletvesztéssel járó betegség, továbbá idegrendszeri károsodás miatt leszázalékolt fogyatékosokat, valamint csak tolókocsival közlekedő, önmagukat ellátni nem tudó mozgássérültek felvételét körülményeik miatt nem tudják biztosítani. A szakmunkások, középiskolai végzettséggel rendelkezők, továbbá azok, akik a 8 általános osztályt eredményesen befejezték és jelenleg — vagy korábban — betanított műszerészként dolgoznak, illetve dolgoztak, a képzés ideje egy év. Ha a jelentkező a fenti feltételek valamelyikének nem felel meg, abban az esetben a képzés időtartama két év. A kétéves képzésre a dolgozókat 2567 egyéb fizikai munkás kulcsszámba veszik fel, az egyéves időszakra pedig 2565 betanított munkás is foglalkoztatják őket. A rokkantsági nyugdíjas dolgozókat nyugdíjuk teljes összegű megtartása mellett alkalmazzák. Akiknek munkaképesség-csökkenése üzemi baleset, foglalkozási betegség miatt 36 százalékos vagy bármely más okból eléri az 50 százalékot, azok részére a 8/1983. (VI. 29.) EüM—PM rendeletnek megfelelően keresetkiegészítést fizetnek. A tanfolyamot eredményesen elvégző dolgozók szakmunkásvizsgát tesznek, és az ipari tanulókkal azonos értékű szakmunkás-bizonyítványt szereznek. A képzésben való részvétel ingyenes, a vidéki dolgozók elhelyezéséről gondoskodnak. Az átképző tanfolyamra elsősorban kirendeléssel küldött dolgozók jelentkezését várják. A tanfolyamra jelentkezőknek jelentkezési lapot küldenek, melyet szakorvosi igazolással, erkölcsi bizonyítvánnyal és iskolai bizonyítvánnyal (szakmunkás, középiskolai vagy általános) együtt 1984. május 10-ig, legkésőbb 15-ig kell megküldeni az alábbi címre: „Fürst Sándor kollégium”, 2002 Budakeszi, Erkel u. 1. (telefon: 365-737). 1984. május 13., vasárnap Negyven éve történt Deportálások Magyarországról háborús főbűnösök nürnbergi perében a brit főügyész szavai — ha ebben az esetben egyáltalán helytálló ez a kifezetés — plasztikus tömörséggel jellemezték a borzalmat. „Az európai zsidók kétharmad részét irtották ki, több mint hatmillió zsidót gyilkoltak meg, maguknak a gyilkosoknak az adatai szerint. Akárcsak a sorozatgyártást valamely tömegcikket gyártó iparágban, úgy szervezték meg a gyilkolást Auschwitz, Dachau, Treblinka, Buchenwald, Mauthausen, Majdanek és Oranienburg gázkamráiban és krematóriumaiban.” Az országhatárokat összemosó összeurópai számadat már tartalmazta a megdöbbentő hazai adatokat: az úgynevezett országgyarapítással 800 ezerre gyarapodott magyarországi zsidóság többsége is áldozatul esett a holokausztnak. •Nem a megsemmisítő táborokba irányuló deportálásokkal kezdődött a tragédia. A Trianont és a forradalmakat egyaránt a zsidók (és persze a munkásosztály, a munkásmozgalom) nyakába varró „keresztény nemzeti gondolat” antiszemitizmusa ott munkált már az ellenforradalmi rendszer születésénél is. Az 1867-tel kezdődő dualista korszak liberalizmusát jobbról opponáló konzervativizmus már a ’20-as évek elején a hazai zsidóság jogainak addig szokatlan törvényhozási csorbításáig jutott. Az új középrétegek lehetőségeinek javítására, a békeszerződés következményeképpen hatalmasra duzzadt dzsentrikatonatiszti-közhivatalnoki gárda gazdasági-hatalmi pozícióinak megteremtésére a nemzetgyűlés elfogadta az úgynevezett numerus clausus törvényt, amely a zsidó értelmiség gyarapodásának útjába „törvényes korlátokat” állított, behatárolva egyetemi felvételének lehetőségét. Az előző század emancipációs törekvéseire, az eötvösi reformgondolatokra adott „alkotmányos” antiszemita válasz tovább erősítette a Magyarországon mindig is létező kontraszelekciót, és az értelmiségi hivatások szakszerűsége ellenében az úri társadalomvezetés hagyományait mélyítette. A polgári jogegyenlőség elvének további, most már gyökeresebb feladása akkor folytatódott, amikor Magyarország erősebben kötődött a fasiszta Németország életteréhez, összhangban a háborús győri fegyverkezési programmal. 1938-ban a képviselőház elfogadta az úgynevezett első zsidótörvényt, amely a zsidó vallású magyar állampolgároknak a szabad értelmiségi pályákon maradását kamarai tagsághoz kötötte, és általában a zsidó értelmiség számarányát 20 százalékban kívánta maximálni. A második zsidótörvény — ezt mindjárt a következő évben a Teleki-kormány terjesztette elő — már nemcsak a zsidó vallásúak, hanem a zsidó származásúak diszkriminációját is jelentette. Vagyis a korábbinál jóval szélesebb, most már faji, s nem vallási alapra helyezte az igazolhatatlan jogfosztást. Az értelmiségi pályákon további radikális számarány-csökkentést határozott el, a köztisztviselői pályát teljesen elzárta a zsidók elől, akiknek politikai jogait is korlátozta. A törvény következté-ben egyébként mintegy 60 ezer ember veszítette el a kenyerét. Az úgynevezett harmadik zsidótörvény (1941-ben) ismét továbbment egy lépéssel: „fajvédelmi” alapon megtiltotta a zsidók és a nem zsidók házasságát. A német befolyás a háború alatt — Magyarország háborús elkötelezettségének mértékében — tovább növekedett, többek között és leginkább a zsidóság százezreit létükben veszélyeztetve. Az úgynevezett honvédelmi munkaszolgálat embertelenségei, a visszacsatolt területeken állampolgárságukat igazolni nem tudók minden további nélküli deportálása, a szélsőjobboldali hecckampány, és az attrocitások, a „zsidókérdés radikálisabb megoldását” sürgető sorozatos német jegyzékek már 1942-től közelinek láttatták a tömegirtás rémét. A Kállay-kormány és Horthy — külpolitikai megfontolásból — a sárga csillag megalázó bélyegének viselését, a zsidóság teljes eltávolítását a közéletből és a deportálást követelő német fellépéseket egyelőre még elhárították. Az ország német megszállása után aztán megtört a magyar hivatalos körök „ellenállása”. A németek irányította magyar állami szervek legfőbb igazgatási feladatuknak a zsidórendeletek futószalagon gyártását, a zsidóüldözést, vagyis a német kívánságok teljes kielégítését tekintették. A propaganda és a lumpenindulat is elszabadult. A Magyarországra érkezett Eichmann-kommandó, amely Baky László és Endre László belügyi államtitkárok és a csendőrség túlbuzgó segítségével megkezdte a vidéki zsidóság gettókba és gyűjtőtáborokba hurcolását. Május 15-től pedig — a csendőrség kifejezett brutalitásával, embertelen körülmények között — megindult a deportálás. Naponta több mint 10 ezer embert küldtek az auschwitzi haláltáborba, június elejéig mintegy 300 ezer áldozatot. A deportálások célja persze nem maradhatott titokban. Az attrocitások mellett és ellenében a segítés, a menlevéladás, a bújtatás is megsokszorozódott. Belső és külső erők, szervezetek és személyiségek, köztük uralkodók, vatikáni körök és angolszász vezetők tiltakozása megrettentette a rendszer átmentésére spekuláló Horthyt és környezetét. A kormányzó június végén — a csendőrség hatalmának túlságos megnövekedésétől és a háború utáni esetleges felelősségrevonástól tartva — leállította a további deportálásokat. Ezzel azonban csupán a budapesti zsidók haláltáborba hurcolását sikerült megakadályozni. (Az ő kálváriájukra majd a nyilaspuccs és Budapest ostroma idején került sor, s veszteségeik alig maradnak el vidéki sorstársaikétól. A gettó pokla és a keretlegények féktelen garázdálkodása ekkor már a menlevéllel rendelkezőket sem kímélte.Július elején maga Eichmann jelentette a magyar hatóságokkal közös akciójának végeredményét. Csaknem 440 ezer embert hajtott táborokba az elvakult fasiszta barbarizmus, s az elhurcoltak háromnegyede a gázkamrákban lelte halálát. Emlékezni és emlékeztetni a 40 év előtti rettenetre létérdekünk. Korunk népirtásai: My Lai, Szabra és Szatila, a vörös khmer áldozatai erre figyelmeztetnek. Dérer Miklós a J