Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-08 / 133. szám

1984. június 8., péntek Pénteki beszélgetések Katona Klári — 15 évesen már „jelen voltál”, mint énekes. En­nek ellenére a pályád hul­lámzónak tűnik ... — Amikor ’72-ben elő­ször léptem fel a táncdal­fesztiválon, a Koncz—Ko­vács—Zalatnay trió mellett nem sok hely volt. Éveken keresztül külföldön dolgoz­tam. Minden külföldi fesz­tivált, amelyen indultam, megnyertem. ’77-ben sikerült megnyernem a Metronómot. Előtte egy évvel jött ki a Savanyú a csokoládé című lemez, amit a Demjén írt nekem. Ez volt az igazi for­dulópont, mert ezzel kilép­tem a magyar tánczenei életből, s átléptem egy má­sik műfajba. Nagyon sajná­lom, hogy a ’78-ban megje­lent második nagylemez ret­tenetesen elsikkadt. Techni­kailag rosszul sikerült, s így sok dal örökre odalett. Ez­után két és fél évig vártam. Ez előre megfontolt hallga­tás volt. Vártam, hogy jöj­jön valami, amiért élni, dol­gozni, szétszakadni érdemes. S ekkor jött az a váratlan, és véletlen, és... élet hozta lehetőség, hogy Presser. A nagylemez Presser—Demjén lemez lett volna, de Rózsi (Demjén) zenekarának prob­lémái miatt visszalépett, s így lett a Titkaim Presser— Dusán nagylemez. Az, hogy a Titkaim megszületett, ter­mészetes folytatása volt az előző két lemeznek. Azok a gondok, problémakörök, ér­zelmek szólalnak meg ezek­ben, amik mellé én felkiál­tójelet akarok tenni. Szeren­csém volt, hogy Rózsi és Dusán hajlandó volt leírni azt, amire én vágytam. Hogy hullámzó a pályám? Erre azt tudom visszakérdezni: miért nem elég az, ha vala­ki egyszer bizonyított, mi­ért várjuk tőle hetente a bi­zonyítást . . . Nem beszélve arról, ha nálunk valakinek sikere van, senki nem akar vele örülni, hogy az ember „igazán meg tudja élni” azt a sikert. Minek nevezzem ezt? Az értékek és érzelmek gondtalan kezelésének ?. . . A hátsó agyunkban ott van egy ösztönös irigység, ami nem engedi, hogy vele örül­jünk. — Ebben a divat által él­tetett és sújtott műfajban valami olyasmire vágytál, amiért érdemes élni. De va­jon van-e erre füle és szíve a közönségnek? — Amikor az ember egy klubban éjfélkor kerül sor­ra, s egy kilencven perces koncertet végigénekelnek vele, akkor érzi, hogy van. Az egyik koncert után oda­jött hozzám egy lány, és megkérdezte: hogyan tudsz élni azok után, hogy mind­ezeket a dolgokat tudod? Ilyenkor érzem, hogy van értelme, mert értik, amiről beszélek. Velem szemben el­lenállást vált ki az is, hogy dzsesszzenészek kísérnek. Az ország legjobb dzsessz­­zenészei koncerteznek ve­lem: Szakcsi, Babos, Kő­szegi, Fogarasi, Szende, Dandó. Sok helyen ezt elfo­gadhatatlannak tartják. Én viszont szeretném azt, ha egy Szakcsi Lakatosról meg­tudnák, mekkora zenész, mert ezt nem tudják elegen. Pedig Presser az egyik pop­­meccs-szavazáson azt mond­ta, „hogy rendben van, én vagyok az első billentyűs, de azért szeretnék egyszer úgy játszani, ahogy a Szakcsi”. Egy olyan ember mondta ezt, akinek azért nem sok nehéz­sége van a zongorával. — Az a két és fél éves várakozásod mivel telt? — Külföldi fellépéseim voltak .. . Olvastam, tanul­tam . . . Fordítottam. — Mit? — ... Műkedvelő mű­fordító vagyok . . . Thomas Mannt fordítottam. — Magad örömére? — Magam örömére... Ta­lán egyszer szükség lehet rá. — Milyen nőnek tartod magad? — Inkább gyerekes va­gyok, mint nőies. Rendsze­resen nyolc-tíz fiú vesz kö­rül, s így az a legegysze­rűbb, ha magam is „fiú” va­gyok. Nekem, ők haverok. Ha úgy adódik, reggel 4-ig tudok velük ülni, beszélget­ni, mint egy haver. Ez ne­kem természetes ... Persze, sok kapcsolat kialakítását eleve lehetetlenné teszi. Bár nekem nem jut eszembe, hogy fiúk között vagyok . .. — S aki szerelmes beléd, az hogy viseli a haverokat? — ... Nézd, minden biza­lom kérdése. Ha valaki egy­szer nem bízik bennem, az az ő baja ... Ungár Tamás Gyulán táboroztak a Körös menti amatőr fafaragó stúdió tagjai Ki tudja miért, manapság nemigen beszélünk róla, de igenis vannak, lehetnek életre szóló találkozások, olyan barátságok, melyek nagy dolgokat képesek véghez vinni így (és csakis így!), együtt... Kéthetes alkotótábort szer­vezett május végén Gyulán a Körös menti amatőr fafa­ragók stúdiója. Munkájuk eredményeként tovább gaz­dagodott a SZOT Szálló előtt múlt évben megalkotott, a környezethez tökéletesen al­kalmazkodó játszótér. A most elkészített kalapos padokon azóta már sokan megpihentek. Az eső, s a tű­ző napsütés elől van hová menekülniük a gyerekek­nek, ám nem csupán ezt a célt szolgálja a pihenőház, melyet ugyancsak az idén „hozott tető alá” Szamosi László és Tóth Sándor. Le­het itt hangulatos óvodai foglalkozást tartani, és bi­zonyára az üdülővendégek is szívesen behúzódnak ide egy sakkjátszmára, vagy éppen egy meghitt beszélgetésre. A rönkhajó is a múlt évi alkotótábor után — télen! — készült el. Ezt aztán igazán „belakták” a srácok, s mi másnak nevezhették volna el, ha nem Sandokán-hajó­­nak? Műhely, szabad ég alatt A kertészeti és köztiszta­sági vállalat üdülőjének ud­varán már az utolsó simí­tásokra várakoznak azok az erdei bútorok, melyek a csi­gakertben árválkodó székely kapu, s a mellette felállított erdő fohásza társaságában találnak majd otthonra. A haragos pad egyik részét a Dunakesziről érkezett Dián Tibor várja nagy odaadás­sal. A másik oldalon „Pici­ke” dolgozik, azaz Tokai Im­re, aki valójában igencsak tekintélyes külsővel bír, ta­lán épp ezért ragadt rá ez a név. A múlt évben gyak­ran elsétált itt, az üdülő nyitott kapuja előtt. Egyszer aztán bemerészkedett, s úgy megtetszett neki a faragás, hogy közöttük maradt, stú­diótagnak . .. A mezőhegyesi Balázs Zoltán szenvedett csak meg igazán — a szó szoros ér­telmében — ezekért a kerti bútorokért. Ideérkezésük után nem sokkal ráesett a lábára egy oszlopra. Fekvő­­­­gipszet kapott, ám hajthatat­lan volt, ha törött lábbal is, de részt vesz a közös mun­kában. Úgy hinnénk, nem­ való gyenge nő kezébe a véső. Nos, Gerlai Ferencné hamar rácáfol erre, elég csak el­gyönyörködni a keze alatt „kinyílt” virágmotívumok­ban, s ha még mindehhez hozzátesszük, hogy gyermek­szakkört is vezet, biztosak lehetünk az iménti állítás el­hamarkodottságában. — Befelé forduló ember vagyok, ám itt, ebben a kö­zösségben, s még inkább a faragásban kiadok minden feszültséget. Magamnak nemigen csinálnám, ám má­soknak, a gyerekeknek adni valamit, ez igazán felemelő érzés. Orodán Imre és Bende Imre egy libikóka ülőrészén munkálkodik éppen, mit sem törődve a bátortalanul sze­merkélő esővel. Bende Imre egyébként esténként elkö­szön társaitól, s hazamegy, hiszen otthon is sok munka várja, házat épít. Ám reggel ismét itt a helye,­ nem hagy­hatja cserben a többieket. E velemi stúdió mintájára Kovács Géza hatalmas rönköt „szeletel”, aztán fél­retéve a munkát, kérésünkre készséggel emlékezik a stú­dió megszületésére. E nem mindennapos tör­ténet valamikor 1981-ben kezdődött, mikor a KISZ Békés megyei bizottsága po­litikai képzési központja fel­kérésére ő és néhány fafa­ragó társadalmi munkában egy játszóteret hozott létre. Ehhez társakra volt szük­ség .. . Ugyanebben az időben ka­pott meghívást a velerói al­kotótáborba a mezőberényi Tóth Sándor — a Népművé­szet Ifjú Mestere —, akinek munkáira Péterffy László szobrászművész figyelt fel. A tábor nagy hatással volt rá, s hazatérte után gondolt arra először: jó lenne ehhez hasonló dolgot kezdeményez­ni Békés megyében is. Igen ám, de kihez forduljon? Hol talál társakra? Aztán meg­hallotta, hogy Békéscsabán játszótér készül . . . Ekkor találkoztak először, s mindketten sokat nyertek ezen a friss barátságon. A szakmai segítségen túl Sanyi által ismerhettem meg azt az emberi normarend­szert, amely a művészi mun­kához kell — vélekedik Ko­vács Géza. — Aztán egyszer jött az ötlettel, legyen ne­künk is alkotóházunk a ve­lemi stúdió mintájára. Nos, alkotóházunk azóta sincs, ám így együtt, a kettőnk ve­zetésével létrejöhetett ez a közösség, a Körös menti ama­tőr fafaragók stúdiója. — Hogy számomra mit je­lent ez a barátság? — kap­csolódik a beszélgetésbe Tóth Sándor is. — Nos, ami be­lőlem hiányzik, a mozgé­konyság, a szervezőkészség, az megvan Gézában. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy mindahhoz, amit így, együtt elértünk, egymagam kevés lettem volna, legyen mégoly hatalmas is a lelke­sedésem. Az események ettől kezd­ve szédítő iramot vettek. El­készült a KISZ-iskola sport­pályáján az első játszótér, az akkori lelkes csapat al­kotta a stúdió magvát. A szakmai és erkölcsi elis­merést 1983 hozta meg, de erről valljon a stúdió nap­lója: „A gyulai kertészeti vállalat felkérésére csodála­tos feladatot kaptunk: a SZOT-szálló elé a történel­mi hagyományok szellemé­ben komplex játszótér készí­tésére kaptunk megbízást.” A stúdió alakuló ülését 1983. szeptember 17-én ren­dezték meg, s azóta is fárad­hatatlanul dolgoznak. Elké­szült a megyeszékhely 2-es számú lakásóvodájának ját­szótere. Ez év júniusában is­mét Békéscsabán lesz alko­tótábor. Az alkotóház gondolatáról sem mondanak le, amely otthona lenne a megyében élő összes népművésznek. Ki­állításokon mutatkoznak be, pályázatokon vesznek részt... Új játszótér Nem kis kockázatot vállalt a Gyulai Kertészeti és Köz­­tisztasági Vállalat, amikor mindenféle tervrajz nélkül megbízta a stúdió tagjait ez­zel a munkával. Vajon mi­lyen elgondolás vezette őket? Erről beszélgetünk a válla­lat párttitkárával, Szatmári Zsolttal. — Nos, a dolog nem egé­szen így áll, hiszen mikor felvetődött e játszótér gon­dolata a várnál, előbb meg­néztük a békéscsabait, s az­után született meg a döntés. A vállalat üdülője május­ban még kihasználatlan, így helyet is tudtak biztosítani, a DEFAG műszaki erdésze­tének szocialista brigádjai — ugyancsak társadalmi mun­kában — vágták a fákat. — A siker teljes volt. Min­denkinek tetszett az új ját­szótér, ezért gondoltuk, hogy ismét meghívjuk őket az idén a további fejlesztésre, illetve a csigakerti székely­kapu és a bútorok elkészíté­sére .. . A tetszés úgy tűnik, egy­öntetű. A megbízást adók s az alkotók elégedettek lehet­nek . .. Gyerekek - drótháló mögött Lám, felsorolni is nehéz, mi mindenre képes egy al­kotóközösség, ha, mint Ko­vács Géza megfogalmazta: „szeretnének értelmes és maradandó művészi értéket létrehozni.” S még mindig nem szóltunk mindenről. A vár játszóterére indulunk, s mikor a Békés megyei Cse­csemőotthon elé érünk, Ko­vács Géza ide is behív, mondván, itt is akad látni­való. — Mikor erre jártunk fa­faragó barátaimmal, mindig megrázott minket a gyere­kek látványa, amint a drót­háló mögül szemlélgetik a kinti világot. Ezért elhatá­roztuk, hogy a hétvégeken ketten-hárman mindig lejö­vünk, s a környezet hangu­latához igazodó kerítést ké­szítünk ide. Elképzeléseink szerint a csoportokat stili­zált virágok, emberalakok fogják elválasztani egymás­tól. Már elkezdték a munkát, az itt töltött idő élményt nyújtott gyereknek, felnőtt­nek egyaránt. Nem véletlen, hogy Janika, az egyik kis gondozott sommásan ennyit válaszolt a „Mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre: a fej­­szés ember . . . Hogyan is összegezhetnénk e közösség tevékenységét? Megszállottak? Vagy csak egyszerűen tenni, alkotni vá­gyó emberek, akiket a segí­teni akarás, a lelkesedés tart össze? Egy biztos. Az ország­ban egyedülálló alkotói kol­lektíva az övék, hiszen nem igénylik az intézményes anyagi támogatást, e nélkül is képesek létezni, munkál­kodni, s nem is akárhogyan. Hírük a megyehatárokon is túljutott, hiszen nemrég a stúdió vezetőit baráti hangú levélben hívták meg a Nép­­művészeti Egyesület fafara­gó konferenciájára. A vele­mi stúdió alkotó táborába is rendszeresen meghívják a Békés megyei fafaragókat. Hogy a stúdió tagjainak mi a legnagyobb öröm, er­ről szóljon ismét egy napló­beli idézet: „Alkotásunkat Gyula város Tanácsa, poli­tikai vezetői, lakói és üdülő­vendégei nagy szeretettel fo­gadták, s ez számunkra a legszebb elismerést, alkotói élményt jelentette.” Nagy Ágnes Szamosi László, Tóth Sán­dor és Kovács Géza a pihe­nőház előtt Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Színes képek a föld bel­sejéből. 8.37: Paskevics : A zsugori, (vígopera) 9.33: Óvodások műsora. 10.05: Hobbi Dominó. 10.35: Versek. 10.40: Beethoven: G-dúr trió. 11.00: Gondolat. 11.45: Kórusművek. 12.45: Hétvégi Panoráma. 13.52: Daloló, muzsikáló tájak. 14.21: Liszt: Tasso. (szimfonikus költemény) 14.44: Magyarán szólva. 15.05: Révkalauz. 15.35: Kamaramuzsika. 16.00: Mit üzen a Rádió? 16.35: Operaáriák. 17.05: Kossuth-díj korhű keret­ben. 17.30: Verbunkosok, nóták. 19.15: Rádiószínház: A láplakók. 20.25: Balakirev: Islamey. (ke­leti fantázia) 20.35: Operettkedvelőknek. 21.30: Fórum a termelői szolgál­tatásokról. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Az izraelita felekezet ne­gyedórája. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Pazeller: Rózsakirálynő, (keringő) 8.44: Slágermúzeum. 9.31: Intermikrofon. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: Tánczenei koktél. 12.40: Népzene. 13.15: Gyermekeknek. 13.45: Zenedélután. 17.30: Ötödik sebesség. 18.35: Popzene sztereóban. 19.40: Nótakedvelőknek. 20.35: Szórakoztató Magazin. 22.30: Késő esti töprengések a gazdaságról. 23.20: Operettekből. III. MŰSOR 9.00: A magyar pedagógia év­századai. 9.31: Mozart-hangverseny. 10.47: Dzsesszfelvételeinkből. 11.05: Operafelvételekből. 11.36: Messiaen: Turangalila. (szimfónia) .13.07: Külpolitikai klub. 13.37: Kamarazene. 14.21: Az Állami Népi Együttes zenekarának felvételeiből. 14.50: Zenekari muzsika. 15.30: Operettrészletek. 16.16: Csajkovszkij-lemezeinkből. 16.59: Felejthetetlen arcok az Operaházból. 17.30: Kapcsoljuk a Bartók Em­lékház hangversenytermét. 18.40: Operaáriák. 19.15: Opera-művészlemezek. 21.35: A Luzerni fesztiválzenekar hangversenye. 22.35: A Poptarisznya dalainak különkiadása. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Koppanástól-koppanásig. Könnyűzenei lemezbemu­tató. (ism.) 17.35: Apró-cseprő közügyek. 17.50: Jánoshalmi és Galga-völ­­gyi népdalok. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna. (ism.) 8.30: Iskolatévé, fizika. 9.00: Környezetismeret. (ism.) 9.20: Fizika. 9.45: Afar­k­a földi pokol. (NSZK film) 10.25: A szakállas bagoly télen. (finn rövidfilm, ism.) 10.45: A fekete macska bandája. (szovjet film) V/2. (ism.) 15.00: Iskolatévé. Deltácska. (ism.) 15.25: Fizika. (ism.) 15.50: Párhuzamok. (ism.) 16.20: Hírek. 16.25: A Magyar Honvédelmi Szövetség filmje a mo­dellezésről. 16.50: A fekete város, (tévéfilm) VII/2. (ism.) 18.00: Kalendárium. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Lendvai György: Holnap kupaszerda, (tévéjáték) 21.10: Péntek esti randevú. 22.10: A hét műtárgya. 22.15: Tiltott játékok, (francia film) 23.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 16.00: Francia nemzetközi te­niszbajnokság. 19.00: Keresztkérdés. XII. 19.30: Repülés a túlélésért. (an­gol rövidfilm, ism.) 20.00: Gondolkodó. 20.50: A világ animációs film­jeiből. 21.00: Tv-híradó 2. 21.30: A Telepódium kabarébe­mutatója. (ism.) BUKAREST 15.30: Kulturális híradó. 15.50: A volánnál. Autóvezetők­nek. 16.00: Német nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Tények és tervek. 21.10: Világhíradó. 21.30: Tom­a Caragiu művészeté­ből. 22.20: Tv-híradó. BELGRÁD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: A harmadik birodalom. (filmsorozat) 20.55: Könnyűzenei adás. 21.40: Tv-napló. 21.55: Vendégszerkesztő. 22.00 : A szív kultúrája. II. MŰSOR 18.15: Egészségügyi felvilágosítás — művelődési sorozat. 18.45: Érdekes utazás. 19.00: Ex libris — művelődési adás. 19.27 : Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Komoly zenei adás. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Esküdtszék — dokumen­tumadás. 22.05: Játékfilm, színház 1984. június 8-án, pénteken 20.00 órakor Miskolcon: BÁSTYASÉTANY 77 1984. június 9-én, szombaton 20.00 órakor Nyíregyházán: BÁSTYASÉTANY 77 MOZI Békési Bástya, 4-kor: A har­madik királyfi, 6 és 8-kor: Ma­gánélet. Békéscsabai Szabadság, de. 10, 4 és 7-kor: A piszkos ti­zenkettő I—II. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Akit Bulldózernek hívtak, fél 8-kor: Majmok boly­gója. Békéscsabai Kert: Az ál­arcos lovas legendája. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Az idő urai, fél 8-kor: Flór asszony és két férje. Gyulai Petőfi, 3-kor: Won-Ton-Ton Hollywood meg­­mentője, 5-kor: Kelly hősei­­ . Gyulai Kert: Talpig olajban.­­ Orosházi Béke: Szelíd motoro­sok. Orosházi Partizán: Gyertek el a névnapomra.

Next