Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-26 / 97. szám

1985. április 26., péntek SPORT SPORT SPORT SPORT L'Eco Di Bergamo: „Jobb volt a Spartacus” Egyelőre szódavízzel ünnepelhetünk (Munkatársunk telefonjelen­tése Bergamóból) Nem tudható, hogy med­dig tart majd az emlékezés, s vajon az óhajtott, mi több, várt sok gólos hazai győze­lem esetén is a tv-kamerák elé invitálták volna-e Süle István edzőt, szerdán este a városi stadion interjúszobá­jába? Az Atalanta elleni, 2-2-re végződő EK-találko­­zó után viszont nehéz lett volna a lila-fehérek elisme­rése nélkül elmenni a házi­gazdáknak. Nem is tették, bár az újságok eléggé visz­­szatérő témája, hogy miért játszott durván az Előre Spartacus, s hogy a Video­ton is ilyen-e, no, meg hogy mennyiben értett egyet a 11-essel, és a kiállítások­kal a csabai edző? És hogy tényleg győzni jöttek-e Ber­­gamóba a békéscsabaiak? Sülé diplomatikus volt, és ezt tiszteletben tartották a vendéglátók. Nos, a lila-fehérek egyál­talán nem játszottak dur­ván, vagy ha ezt kemény­nek minősítik az olaszok, ak­kor önmagukat is elmarasz­talják. Összességében a két kiállítás ellenére sem volt sportszerűtlen a lüktető ira­mú, kitűnő párharcot hozó csata. Inkább arról van szó, hogy az Atalanta magabiztos sikerre számított, s ez eset­ben még esélye lett volna a KK elnyerésére. Most már viszont csak elméletileg bíz­hatnak az olaszok a győze­lemben, s lényegében értel­mét vesztette a szerdán es­tig jogos, a lapokban is kemény kritikával illetett Ostrava—Iskra találkozó idő­pontja ... Tudniillik, a ber­­gamói eredmény ismereté­ben szombatra, Ostravába tevődött át a végső döntés lehetősége. A tanulság azon­ban mindenképpen leszűrhe­tő a KK szervező bizottsága számára . .. A Közép-Európa Kupa állá­sa az utolsó 90 perc előtt: Ebből kitűnik, hogy a bu­­gojnóiak csak hatgólos ve­reséggel szorulhatnak a má­sodik helyre, s az is, hogy kis szerencsével ott lehettek volna a csabaiak is a táblá­zat ,,sűrűjében”. Ehhez valóban nem sok kellett vol­na. Elég, ha például a 90. percben Fecsku jobban tud pontosítani, s a kapu torká­ból betalál Malizia hálójába. „Túlfutottam egy kicsit a beadáson, s a sípcsontomról pattant fölé a labda” — mondta a középpályás, aki előtte komplikáltabb hely­zetben lőtt egy remek gólt. Nem hárította másra az ola­szok egyenlítő góljánál hibá­zó, egyébként 3—4 esetben bravúrosan tisztázó Leb­o­­niczky sem a felelősséget: „Nagyon ideges voltam, hi­szen 10 percre voltunk a győzelemtől. Egyszerűen kék­nek láttam Attila sötét­ lila mezét, ezért futottam ki, és ütköztünk össze”. Nos, ezen már felesleges keseregni. A békéscsabaiak kaptak egy nevetséges 11-es gólt, több mint egy félidőn át emberhátrányban játszot­tak, eközben 0—1-ről fordí­tani tudtak, mert olyan eré­nyeket csillogtattak — és ez a legfontosabb —, amely biztató a Rába ETO elleni rangadó előtt. Nem vélet­len, hogy a helyi lap, a L’Eco Di Bergamo csütörtö­ki számának címoldala szí­nes képe fölött ez a cím ol­vasható: „Jobb volt a Spar­tacus”. A két labdarúgó­oldal közül az egyiket a nagy kupáknak, a másikat viszont teljes egészében a KK-összecsapásnak, illetve az Atalantára szentelik. Lonetti edző egyenesen tra­gédiának minősíti a 2-2-t, megjegyezve, hogy most már a munkafeladat a vasárnapi szomszédvár, a Milan elleni rangadó... Egyébként a bergamóiak nagyon hasonló cipőben jár­nak a csabaiakkal, hiszen kedvező helyzetük van négy fordulóval a bajnokság be­fejezése előtt, de még ép­pen ezután játszanak az él­lovasokkal, a Veronával, a Sampdoriával és a Torinó­­val. Indokolt tehát a szerdán Piotti kapust, Gentillét, a Juventus felé kacsingató, gólerős, Pacionét, valamint Magnocavallót pihentető, Olaszországban elismert ed­zőként számon tartott Lonet­ti mester véleménye: „A Co­mo elleni 1-0 után ünne­pelhetünk, de csak szódavíz­zel, a pezsgő még ráér”. Ha fentebb hasonlatosságokról beszéltünk, akkor nyugod­tan mondhatjuk, hogy ez a csabai lila-fehérekre is ér­vényes. Csütörtökön egyébként ün­nepel Olaszország, felsza­badulásának 40. évfordulójá­ra emlékeznek. Az utcán nemzetiszínű, és az ellen­állók piros-sárga zászlaja leng, felvonulások, beszédek jelentenek programot. Vala­mennyi üzlet zárva tart, meglehetősen hűvösre for­dult az idő, noha 20 fokot jósolt a tv-meteorológia. A Kórház utcai labdarúgókat természetesen ez sem zavar­ta abban, hogy a kora dél­előtt induljanak edzésre. A hangulat nem rossz, készü­lődés közben például arról is szó esett, hogy vajon Bau­­kó gyúrót az olasz szövetség, vagy az UEFA fegyelmi bi­zottsága hivatott eltiltani, miután a jugoszláv bíró Plastyik ápolása közben ne­ki is piros lapot mutatott fel... A csapat egyébként a tervnek megfelelően, pénte­ken reggel Milánóból Bé­­csen keresztül ér haza Buda­pestre, és a késő délutáni órákban érkezik meg Bé­késcsabára. Fábián István 1. Iskra 5 3 11 8-8 7 2. Atalanta 6 2 3 1 5-5 7 3. Bánik O. 5 12 2 1-2 4 4. Békéscsaba 6 1 2 3 5-10 4 Röplabda A III. röplabdanap keretében Békéscsabán megrendezett le­ány utánpótlás versenyek sike­resen zárultak. A kisdobosbaj­nokság második szakaszában alakult ki a végső sorrend, melynek élmezőnye: 1. Sarkadi 1. sz. Alt. Isk. (testnevelő: Fo­dor Pálné), 2. Bcs. 9. sz. Ált. Isk. (testnevelő: Bajiné Somo­gyi Lilla), 3. Bcs. József A. Ált. Isk. (testnevelő: Borbola Lász­ló). * * * Békéscsabán rendezték meg az először országos szintre emelt leány miniversenyt, Csaba Mini­röplabda Kupa néven. Az élme­zőny: 1. Bcs. Előre Spartacus, 2. Telekgerendási MEDOSZ, 3. Szolnoki Mátyás király úti Alt. Isk., 4. Gyulai Román Alt. Isk., 5. Tiszamenti Vegyi Művek. * * * Befejeződtek Békéscsaba kör­zet úttörőolimpia leányverse­nyei, ahol az élmezőny a követ­kező lett: 1. Bcs. József A. Alt. Isk., 2. Telekgerendási Alt. Isk., 3. Bcs. I. sz. Alt. Isk. Az első két helyezett a megyei döntőbe jutott. * * * Békéscsabán a Vásárhelyi Pál KISZ-kupán öt leánycsapat küz­dött az elsőségért, a helyezése­kért. A dobogósok: 1. Kunhe­gyesi Gimnázium, 2. Bcs. Rózsa F. Gimnázium, 3. Bcs. Vásárhe­lyi Pál Szakközépiskola. Békéscsabán, a 2. sz. általános iskolában modellezőkiállítás nyílt, amelyet az iskola szakkörvezetője és diákjai állítottak­­össze. A megyei MHSZ modellezési szakága segítségével lét­rehozott bemutató programjában a gyulai világbajnok mo­dellezők élménybeszámolója szerepelt Fotó: Fazekas László Direktóriumi emléktúra A megyei természetbarát­szövetség április 27-én, szom­baton a Veszely-kanyarban levő emlékműnél emléktúrát és emlékversenyt rendez. A résztvevők megemlékeznek a Békés megyei direktórium mártírjairól, az ünnepség 10 órakor kezdődik, s utána a részt vevő szakosztályok és az ODK-k elhelyezik a meg­emlékezés koszorúit, virágait az emlékműnél. Ezután Pósteleken rende­zik meg a természetjáró aka­dályversenyt. A csapatoknak körülbelül 4 kilométeres tá­vot kell teljesíteni, és útköz­ben a természetjárással kap­csolatos elméleti és gyakor­lati feladatokat kell meg­oldani a különböző ellenőrző pontokon. A tájékozódási futóverse­nyen — amely 11.30-kor kezdődik, szintén Póstele­ken — a résztvevőknek egyénileg kell teljesíteni tér­kép és tájoló segítségével a 6 kilométeres távot. Az eredményhirdetés körülbelül 15 órakor lesz. „a hazai sport látja hasznát” Egy sajátos feladat Nevelő­ edzőnek lenni nem mindig hálás dolog. Gya­korta megesik, hogy ha a tréner felfedez egy-egy ifjú tehetséget, hosszú ideig tanítgatja, oktatja, majd az évek során — legyen az ok bármilyen prózai — elválik egy­mástól az edző és tanítványa. A feltörekvő fiatal, új mes­ter kezébe kerül, sikereket ér el, s a babérokat immár a második, harmadik vagy sokadik edző aratja le. S bi­zony gyakran megesik az is, hogy megfeledkeznek arról, aki a fiatallal megszerettette a sportágat, egyengette út­ját, az alapokat lerakta. Ha nem is minden esetben. S hogy van ezzel Bo­­tyánszki András, a Békés­csabai Konzervgyár asztali­teniszezőinek edzője? — Nagyon küzdelmes fel­adat az enyém, hiszen Bé­késcsabán egy asztalitenisz­edző szinte kizárólag után­­pótláskorúakkal foglalkozz­hat. Hogy a magam példá­jából induljak ki: egykoron a véletlen folytán fölfedez­tem egy nyúlánk, de igazán laza csuklójú, s mint később kiderült, nagyon szorgalmas versenyzőt. Hat évig foglal­koztam vele, serdülő, majd ifi válogatott lett. Eredmé­nyei önmagukért beszélnek: 13 évesen a serdülő Európa­­bajnokságon, Poznanban, már az 5. helyen kötött ki. A neve, azt hiszem, a spor­tot kedvelők körében jól is­mert: Szosznyák Attila. Amíg általános iskolás volt, én egyengettem az útját, az­tán elkerült tőlünk. Sokáig gondolkodtunk, mit tehet­nénk annak érdekében, hogy továbbra is a konzervgyár színeit képviselje, de fejlő­dése érdekében biztosabb­nak láttuk, ha olyan helyen folytatja, ahol NB I-es szak­osztály működik. „Kinőtte” a hazai játékpartnereket, és ha netán ragaszkodunk ah­hoz, hogy itt maradjon, megállt volna a fejlődésben. Tulajdonképpen már Sze­gedről lett felnőtt válogatott, s bármikor találkozom Atti­lával, mindig, mindent újra megbeszélünk. Ő nem feled­kezett meg rólam. Igaz, tá­vozása után sokáig üressé­­get éreztem, hiányzott a ko­rábbi megszokott légkör. Szerencsére ez nem sokáig tartott... " Botyánszki András re­ményteljes labdarúgónak in­dult. Tagja volt egykoron is­kolája válogatottjának. A fordulópontot az hozta, hogy egy sportorvosi vizsgálat so­rán magas vérnyomást álla­pítottak meg nála. Akkori­ban már ismerkedett az asz­talitenisz sportággal is, s mivel azt tanácsolta sportor­vosa, hogy ne focizzon to­vább, könnyen átállt arra, hogy a téglagyári kultúrott­­hont látogassa, ahol olyan ismert játékosok ütötték a kaucsuklabdát, mint Bér­czik, Lukács Tibi, de a kon­­zervesek mai edzője azt is elmondta, sokat tanult Hor­váth Mátyástól, Mácsik Sán­dortól is. 13 évesen már az NB II-ben játszott, aztán a Barneváll, majd 1963-tól a konzervgyár csapata követ­,­kezett. Időközben kapott kedvet az edzői pályához, annál is inkább, mert akko­riban viszont alig akadt szakember, aki az utánpót­­láskorúakkal foglalkozott volna. Sokáig játékos-edző volt. Mint vallja, a tehetség­kutatón föltűnt Szosznyák Attila megjelenése a zöld asztal mellett erősen közre­játszott abban, hogy végleg elhatározza, csak edzőként dolgozik tovább. Ő — Szinte Szosznyákkal egy időben tűnt föl több más te­hetséges fiatal is — folytatja az edző. — Ők is jó képessé­gűek, de valami hiányzott ahhoz, hogy Szosznyákhoz hasonló nagy versenyzőkké váljanak. Mint említettem, Attila távozása után némi űrt éreztem. Ezt tetézte, hogy sokáig az ismertebb szakemberekkel sem volt al­kalmam találkozni, akiktől addig is tanultam és tanul­hattam volna tovább. Ma­gyarul, kiestem a vérkerin­gésből. Aztán 1982-ben né­hány újabb tehetség tűnt föl, mint Seres Árpád, Guskás János és további nyolc-ki­­lenc ígéretes fiatal. Úgy lá­tom, Seresben is meglesz az az örömöm, mint korábban Szosznyákban volt. Ő is rendkívül szorgalmas, bor­zasztó akaraterő van benne és ami Attilával szemben to­vábbi plusz: gyors és jó a lábmunkája. Pigniczki egy­szer végignézte Seres játé­kát, és azt mondta: „Csodás szíve van ennek a fiúnak és erőszakos támadó játéka folytán még sokra viheti.” Nem véletlen, hogy rákér­deztünk: itt lesz-e még egy­két év múlva a most 8. osz­­tályos Seres Árpi vagy tár­­­sai közül mások? — Már most játszhatna ez a fiú az NB I-ben. A családi háttér kitűnő, szigorúak a szülők, s ők is úgy látják, a tanulás és a sport egyfor­mán fontos gyermeküknek. Nehéz hosszú távon tervezni. A szívem azt diktálja, hogy maradjon, ugyanakkor el­képzelhető, hogy Szosznyák­hoz hasonlóan, a további fej­lődése érdekében el kell majd egyszer engedni. S arról, hogy érdemes-e folytatni az edzői pályát, így fogalmazott Botyánszki And­rás: — Amíg örömet okoz, addig maradok nevelő­edző. Nagyon szívesen foglalkozom a gyerekekkel, ez egy sajá­tos feladat. A fiatalok fejlő­dőképesek, még ha munka­igényesebb is velük foglal­kozni. Igaz, nehéz mindig a nulláról kezdeni. De válla­lom, mert szeretem a sport­ágat. Egyébként is jó érzés, ha látom később versenyez­ni tanítványaimat, még ha más színekben is. Végül is a hazai sport látja hasznát munkámnak. Egyetlen dolgot hiányolok: az erkölcsi elis­merést vagy ösztönzést — országos szinten. Sietve hoz­záteszem, klubomtól viszont minden anyagi és erkölcsi támogatást mindig is meg­kaptam. ” S e sorok szerzője azt is megvallja, kívülről jött ösz­tönzés alapján kereste meg az edzőt. Azt hiszem, ah­hoz nem kell kommentárt fűzni, egyik tanítványa hív­ta fel figyelmemet arra : „Bandi bácsi oly sokat tett értünk, megérdemelné, hogy bemutassák az olvasóknak..." Jávor Péter Botyánszki András Fotó: Kovács Erzsébet Nemzetközi kosárlabda­­torna Szarvason Megyénkben ritkán látható eseményre kerül sor a hét végén, illetve a jövő hét elején. Történetesen április 27—29. között. Ugyanis e szombat, vasárnap és hétfőn nagyszabású nemzetközi kosárlabdatornát rendez a Szarvasi FISC. Régi baráti kap­csolat fűzi más egyetemi-főiskolai csapa­tokhoz a szarvasiakat, így a franciaországi lille-i egyetemi gárdához, a katowicei és a nyugat-berlini Freie csapatához. Érthető, hogy őket hívták — férfi és női csapatukat — a tornára, s a házigazdákon kívül ezen részt vesz a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola együttese­ is. Valamennyi napon 9.30 órától este 7-ig zajlanak a mérkőzések a körmérkőzéses rendszerű torna keretében.­­A nyitótalál­kozó: Lille—Nyugat-Berlin női, a záró pe­dig a Katowice—Nyíregyháza férfimérkő­zés lesz, majd ezután kerül sor az ünnepé­lyes eredményhirdetésre. Újabb három mérkőzés A hét végén újabb három NB I-es kézi­labda-mérkőzésre kerül sor. Igaz, ezek kö­zül mindössze egy zajlik majd a hazai szurkolók előtt, vagyis Békéscsabán, a 2. sz. általános iskolában. Nevezetesen ép­pen a mai, péntek délután 16.30 órakor kezdődő Békéscsabai Előre Spartacus—Le­hel SC női találkozó. Szombaton az Előre Spartacus férficsapata Veszprémben lép pályára, s vasárnap újra a lányok szállnak harcba a pontokért — akkor Tatabányán. A női csapat az elmúlt hét­ végén kitűnő­en szerepelt, jelentős gólkülönbségű győ­zelmet aratott a dunaújvárosiak fölött, s sikerrel vették a fővárosi akadályt is, egy pontot raboltak a BHG SE otthonából. Ez­úttal is győzelemre van kilátás, hiszen a Jászberényi Lehel SC egyáltalán nem kép­visel jelentős játékerőt. Annál nehezebbnek ígérkezik a lányok vasárnapi mérkőzése , dicséretes lenne vasárnapi pontszerzésük. Hasonlóképpen nehéz mérkőzésre van ki­látásuk a fiúknak, hiszen a veszprémiek tavaly kitűnően szerepeltek a bajnokság­ban. ISSN 0133—0055 BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bes. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bes. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844.­­ Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bes., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next