Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-12 / 36. szám

1987. február 12., csütörtök „a video­ és az amatőrfilm együtt él tovább” is szentesi szemle zsűriszemmel Jó híre és rangja van a Békés megyei filmeseknek és videósoknak. Ez volt a be­nyomásom, amikor az első vetítésekre beültem, és ak­kor is, amikor az értékelése­ket és a beszélgetéseket hallgattam. A sors úgy hoz­ta, hogy a Békéscsabai Sola­ris Amatőrfilmes-klub film­jei eléggé jellegtelen és ér­dektelen „mozik” után ke­rültek sorra. Szűkebb honi büszkeséggel mondhatom, hogy egészen felélénkültem Fürge Joe blőd paródiáján, a Válaszúton című szatíra csípős gondolatain és Máthé Ferenc kísérleti filmjének intellektuális sugallataitól. Mindez a XVII. dél-al­földi amatőrfilm- és videó­­szemlén történt Szentesen. Tavaly itthon termettek a szép babérok, az előző szem­lét Békéscsabán rendezték meg. Most „idegenből” két III. díjat hoztak haza a me­gyébe, megváltva ezzel az országos versenybe való be­jutást Máthé Ferenc Film­jének és dr. Kutas Ferenc „AF-szemle 198” című videó­­paródiájának. Ezenkívül a Solaris Klub kapta meg a zsűri különdíját kollekciójá­ért, és a közös munkáért. A filmszemle záróünnep­sége volt az alkalom, hogy Dékány István, a Magyar Amatőrfilm- és Videoszövet­­ség titkára átadja a nemzet­közi szereplésért járó okle­veleket. A mieink négyet hoztak haza. Máthé Ferenc a Danubiale elnevezésű nem­zetközi amatőrfilmszemlén, Feldenben szerepelt díjnyer­tes filmjéért, a grazi kísérle­ti filmes szemlén és az UNICA nemzetközi amatőr­film- és videofesztiválon, Tallinnban bemutatott alko­tásaiért egymaga három ok­levelet kapott. Az utóbbi reprezentatív fesztivál em­léklapját Vollmuth Frigyes és Major Gyula is átvette,, közös munkájukért. * * * A szentesi versenyen öt­ven film versenyzett. Egy­előre nagyobb arányban vol­tak a 8 milliméteres filmek. Érezhető azonban a video áttörése. A­­verseny nyitott, hatan például a helyszínen, „zsebből” jelentkeztek. Ál­talánosan jellemző a doku­­mentarista filmek többsége és a játékfilmek háttérbe kerülése, valamint az élén­külő kísérletező tendencia. A szombati vetítés hajnali 4 óráig tartott... Vasárnap délelőtt a szakmai zsűri ön­magával állott versenyben. A sokféle tárgyú (és színvo­nalú) film temérdek gondo­latot és problémát vetett fel, amelyek kifejtésére nem telt a két napból elég idő. Dr. Buglya Sándor filmren­dező-operatőrrel volt a leg­több „baj”, ő adta volna a legalaposabb értékeléseket, de rendszeresen „leállítot­ták”. .. Lehetőséget kínálva mon­dandói kikerekítésére, neki tettem fel kérdéseimet az amatőr filmes mozgalom­mal kapcsolatban. Abban mindenekelőtt megegyez­tünk, hogy ennyi alkotás befogadására, feldolgozására egy legalább háromnapos rendezvényre lenne szükség. — Hogyan kezdődött? — Az egyik alapítója vol­tam az amatőr filmes szemlék mostani sorá­nak. A gyulaiak kezdemé­nyezték a hatvanas évek végén, hogy szervezzünk ná­luk filmes tábort. Engem, mint az amatőrfilmes-szö­­vetség akkori elnökét keres­tek meg. A tematika volt a kérdés. Az animációban ma­radtunk. Akkor még nem volt tájegységi rendszer. Azóta felfutások és hanyat­lások váltogatják egymást a mozgalomban. — Milyen a szemlék rend­szere ma? — A dél-alföldi körzetbe Bács-Kiskun és Csongrád megye tartozik. Minden év­ben a másik megye rendezi a találkozót. A rendezvé­nyeknek jelentős pezsdítő hatása van. Itt, Szentesen például három klub jött lét­re, amelyek igen eredmé­nyesek és számottevőek. So­kan itt vannak ma is, akik a kezdeteknél jelen voltak. Az egyik atyja a mozgalom­nak dr. Dragon Károly, a szentesi kórház főorvosa, most is itt volt négy film­jével. Ő áll a háttérben a humoros filmek rendszeres csongrádi szemléjének, a „Mosolygó kamerának”. — Mi jelenti a nyilvános­ságot az amatőr filmesek­nek? — Szakmailag ez a tájegy­ségi fórum jelenthet találko­zást és értékelést. A nyilvá­nosságot a videó szélesebb körű elterjedése teremti majd meg. A legtöbb re­ményünk a kábeltelevíziók­hoz fűződik, általuk nagyobb hatósugarú lehet a filmesek társadalmi aktivitása? — Mi a filmesek legélén­kebb társadalmi motivációja ma? — Sok minden. A „ma­szek világ”, a magánvállal­kozások kérdései izgatják ta­lán a legjobban az alkotó­kat. A legnagyobb értékük, hogy frissen, a születése pil­lanatában ragadhatják meg a jelenségeket. — Hogy férnek össze a „régi" filmesek és az „új" videósok? — A videó művelői töké­letesen otthonra találnak az amatőr filmesek mozgalmá­ban. Nálunk 1931. óta van szervezett amatőr filmes te­vékenység. A videósok tehát közösségre találtak, amely­nek szervezete, sajtója, szö­vetsége és hagyományai vannak. Már nem kell meg­harcolni maguknak a társa­dalmi presztízst, bele­ülhet­nek abba, amit a filmesek kiharcoltak. A nemzetközi kép is azt mutatja, hogy a video- és az amatőrfilm együtt él tovább. — Mik lennének a mosta­ni­ zsűrizés sommás tapasz­talatai? — A zsűrizés rendkívül komplikált népművelői tevé­kenységet jelent ilyen hely­zetben, ahol a professzioná­lis színvonalon dolgozókat kell értékelni az egészen kezdőkkel együtt. Viszont itt barátok vannak. Az újak ezt megérzik, és hamar beillesz­kednek. Gyakran ugyanazt elmondjuk hússzor, csak másképp. Ez a konzultáció rendkívül érdekes volt. Min­den fontos dologról szó esett, a baj csak az volt, hogy az alkotó vitára nem volt elég idő. Komoly mű­helymunka folyt, ahol nem az „okos” zsűri ítélt, hanem megbeszéltük a problémá­kat.­ — Hogyan látja a Békés megyeiek szereplését? — Ebben a tájegységben igazán élő, aktív és produk­tív műhelynek tartom a So­laris AFK-t. Nagyszerű az összkép és izgalmas minden, amit csinálnak. Szimpatikus a társadalmi nyitottságuk, és a kísérletező kedvük. Nagyon értékes és szelle­mes munkának tartom a szarvasi Kutas Ferenc videó­­filmjét, amely a korábbi amatőr filmes szemlék pro­dukcióinak dokumentatív ér­tékű stílusparódiáját adta. — Köszönöm a beszélge­tést. A viszontlátásra jövő­re, újra Békés megyében. Pleskonics András Könyvekről így élt Mikszáth Kálmán és Nagy Lajos Ritkán szoktunk az iro­dalmi ismeretterjesztés alko­tásairól beszélni, s szinte so­hasem, ha ezek a művek az ifjúság számára készültek. Pedig annyiszor emlegetjük, hogy csökken az olvasók szá­ma, s ha nem csökken, ak­kor pedig elfordul a szép­­irodalomtól. Nyilvánvaló te­hát, hogy a szépirodalomnak gondolnia kell arra is, hogy mennyi olvasója lesz a jö­vőben, s ha lesz, akkor mi­lyen lesz. Tudjuk, hogy az olvasást nem lehet eléggé korán kezdeni, hogy az ol­vasóvá nevelés szinte a böl­csőben kezdődik, s így szin­te természetes, hogy a gyer­mek előbb találkozik az irodalmi alkotásokkal, s csak egy bizonyos idő múlva, egy bizonyos fejlettségi szint el­érése után érdemes az iro­dalomról szóló irodalmat a kezébe adni. Ennek az ifjúsági irodalmi ismeretterjesztésnek egyik nagy hagyományú eszköze a Móra Könyvkiadó így élt sorozata. A sorozat termé­szetesen nemcsak írókat mu­tat be, hanem politikusokat, más művészeti ágak híres­ségeit, tudósokat is, ám a köteteknek mintegy a fele írókkal ismertet meg. Mivel a sorozat 12 éven felüliek részére készül, nyilvánvaló, hogy a pedagógiai megfonto­lásoknak nagy szerepük van mind a könyvek hőseinek kiválasztásában, mind a té­ma kezelésében. Az utóbbi években azonban ebből a szempontból is változások figyelhetők meg. Eleinte a sorozat olyan személyek életrajzait közölte inkább, amely életrajzok pedagógiai szempontból is pozitív pél­daként szolgálhattak. Mosta­nában azonban egyre inkább áthatja egész oktatási szem­léletünket is az az ősi böl­csesség, hogy nem az isko­lának, hanem az életnek ta­nulunk, az pedig tény, hogy az élet sokkal ellentmondá­sosabb, mint az eszmények. S az ellentmondások ideje­korán való megismerése re­mélhetőleg nem csalódottá, hanem realistává, a gondok­kal szemben jobban felvér­tezetté teszi az ifjúságot. Minderről azért kell szól­ni, mert az így élt sorozat két új kötete, amely Mik­száth Kálmán és Nagy La­jos életútját mutatja be, a hagyományos értelemben nem példaképszerű embe­rekkel foglalkozik. A köte­tek szerzői — Wéber Károly és Borbély Sándor — azon­ban megtalálták a módját annak, hogy az ismeretköz­lésen, vagyis az életrajz és a legfontosabb művek bemu­tatásán túlmenően valami­lyen lényeges erkölcsi-esz­mei közlendőt is átadjanak. Mikszáth az egyik, legna­gyobb és legsikeresebb ma­gyar íróként él a köztudat­ban. Pedig nagyon lassú, tragédiákon átvezető utat kellett bejárnia. Ennek az útnak az érzékletes felidézé­se nagy erővel sugallja azt, hogy az élet küzdelem, s hogy bármilyen tehetséges is valaki, ezt a tehetséget egy­részt ápolni, fejleszteni kell kemény és kitartó munká­val, másrészt e tehetség ér­vényesüléséhez megfelelő társadalmi körülmények is szükségesek. S azt is hang­súlyosan mutatja be Véber Károly, hogy Mikszáth szá­mára milyen fontos volt a családi élet, s annak benső­­ségessége. Nagy Lajosnak az egyér­telmű beérkezés, a siker még érett korában, még 1945 után sem adatott meg. Az ő pá­lyaképe leginkább azt pél­dázza, hogy a fölvállalt esz­ményekhez, célkitűzésekhez, a következetesen szocialista irodalom megteremtéséhez való hűség, ami Nagy Lajos esetében természetesen az önmagához való hűséget is jelentette, fontosabb az ér­vényesülésnél is. Vasy Géza i NÉPÚJSÁG HANGSZÓRÓ „Dzsámele kólen” — utánozta papagájszavakkal valaha vagy huszonöt éve nagyapám a kis tanya telepes rádióján kifogott angol mondattöredékeket. Nekem persze ez na­gyon tetszett. Édesapámnak még a világ­ csodája volt gyer­mekkorában az a recsegős-prüttyögős valami, aminek a hallgatójában ismeretlen nyelveken beszéltek és énekeltek. Milyen ritkák és feneketlenek voltak régen a kis csodák, és milyen sűrűk, felszínesek ma! Én pedig kétszer húszwattos teljesítményű, flancos hi-fi­­rádiómmal töltöm a magányos estét. Bűvölhetném magam sztereozene-mámorokkal, izgi irodalmi csemegékkel, de én most másként akarok rádiózni. Megpróbálom­ újraélni azt, ami a kis sámsoni kertészgyereket úgy el tudta varázsolni fél évszázada. Sávot váltok: rövid hullám Nem a reumatológiára mentem, hanem ki a világba, az éterbe! „Direktben” kommunikálok a világgal... Fino­man kell mozgatni a hangológombot, hogy ne maradjon ki egy állomás se! Brzzz ... zs-z­-z­-zs ... frcc-frcc-frcc ... morzejelek bennfenntes üzenetei... tekergőző-nyekergőző arab dallamok... az első távoli beszéd: egy tudákos han­gú francia műitész elemez, nyilván valami kiállítást... va­lami promenádmuzsikán úszunk át... egy romantikus he­gedű-hárfa románcféle következik... tüzes berberhang „hablatyol” valamit elánnal... orosz operarészletet hal­lunk ... a BBC World Service egzotikus zenékből válogat — itt megülök egy kicsit! És még mindig csak a 31 méte­res tartomány hullámsávjánál tartok... szintén angol nyelvű információk, de ez már Radio Moscow ... portugál lehet a nyelv, amelyen vietnami zenét elemeznek... Együtt az egész világ. Egy üstemben fogtam még cseh, iz­raeli, norvég és német nyelvű adókat. Csodálatos játék, egyedüllétre. Tessék kipróbálni! Persze, rongálja az auditív csatornát, nyüvi a fület az ilyen rádiózás. Ám, tágítja a hallható horizontot. Izgalmas nyelvi, kommunikációs játék, ha tetszik. Ha odafigyel az ember! Közben persze beúszik „másféle” hang is ... Szemforgató sem akarok lenni, de ezúttal tényleg nem álltam meg, kis időre sem „Kígyósnál” — ahogy mondják. Egyre kevésbé érdekel a „másik” verzió! Így voltam ezzel hétfőn este is. Az Esti magazin néhány jelentése és a Rádiónapló műsora azt az érzésemet erősítette meg, hogy — bár va­rázsszeme már nincs — a rádió szembenéz a korral, az úgynevezett kényes kérdésekkel is. Friss a szellem, nyitott a politika! A rádióhallgató külpolitikai tárgyú kérdéseire ezúttal Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára válaszolt, egyenesben, kozmetika nélkül. A műsor­idő kétharmad részében a szovjetunióbeli belpolitikai re­formmozgások várható ottani és itteni következményeiről volt szó. Még egyszer le kell írni: jóleső nyíltsággal! Utá­na hazánk és a szomszédos országok kapcsolatainak me­legpontját tapogatták ki a telefonálók. Nem túlzottan részletezve, de elfogadható, diplomatikus válaszokat hall­hattunk az ismert politikustól, Vértes Éva és Szécsi Éva szerkesztők értelmes és rokonszenves közvetítésével. De félre a politikával! Hallgassuk a „nemzet csalogá­nyát”! Ha egyáltalán csak ő, Blaháné az egyedüli birtoko­sa a szárnyas szónak. Mert az biztos, hogy Hollósy Korné­liát, a pesti Nemzeti Színház híres színésznőjét már „ked­ves honi csalogányunknak” titulálták, akkor, amikor Blaha Lujza még csak hétéveske volt. Azóta vitathatóan többeket is illettek az elragadtatottak e névvel, de az biztos, hogy a legtöbben őrá gondolunk. Az is bizonyos, hogy ő volt a legendás Szókimondó Kata, Sári bíróné és a Nagymama stb. A falu rossza Finom Ró­zsiját alakító pompás színésznő, akinek csókja tette Tóth Edét a „népszínmű Petőfijévé”. És a bizonyosság: a mű­vészet, a halhatatlanság. Cserebogár, sárga cserebogár A nevével összeforrt dallammal kezdődik tizenkétszer, a hétköznap délelőtti regénysorozat-időpontban a folytatásos dokumentumjáték. Kiváló rádiós dramaturgiai érzékkel dolgozta fel Csillag Ilona Blaha Lujza Naplóját. Szimultán időjátékkal két fonálon követjük a romantikus élet folyá­sát, a múltbeli, fiatal és az elbeszélő színésznő hangjának elkülönítésével. Hűvösvölgyi Ildikó csicsergő-fiatal hangja nagyszerű találat, de sajnos, Tolnay Klári hangjának na­gyon határozott tónusai mögé csak őt magát tudom el­képzelni. Most tartunk a „csudálatos házasságiról szóló epizódnál. Nagyszerű, fordulatos a szerkesztés, jók a ze­nék (Tamássy Zdenkó keze rajta). Kövezzen meg a világ, de jobban szórakoztam, mint Isaurán! És még okosodom is belőle...! „ . Jubilál a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat három évfordulóról is megemlékezhet az idén. Harminc éve viselik nevüket, a könyvszakmán belül a jelenlegi szerkezet­ben 15 éve működnek, s öt esztendővel ez­előtt kaptak lehetőséget a nagykereskedel­mi tevékenységre, valamint az országos tankönyvellátás megszervezésére és lebo­nyolítására.­­ Az elmúlt évben 17,8 százalékkal jobb eredményt értek el az előző évihez képest nagykereskedelmi forgalmuk területén. A könyvekből 2 milliárd 824 millió forintot, a tankönyvekből 405 millió forintot, a hang­lemezekből pedig 235 millió forintot for­galmaztak. Kiskereskedelmi forgalomban egymilliárd 711,7 millió forinttal zártak. Könyvesboltjaik, fiókboltjaik, s pavilon­jaik az ország egész területén megtalálha­tóak, de segítik munkájukat az üzemi könyvterjesztők és üzletszerzők is. Megyénkben 9 Művelt Nép könyvesbolt működik, melyekben az előző évi 46 millió 552 ezer forinttal szemben 57 millió 931 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le 1976-ban. Természetesen e szép eredmények nem­csak a vásárlóközönség érdeklődésének vál­tozásából adódtak, hanem a kiadáspolitika kedvező alakulásából, a vállalat kezdemé­nyezéseiből, fejlesztéseiből, s piacorientált magatartásából is. Kezdjük a fejlesztésekkel! Az elmúlt év elején — a mezőgazdasági könyvhónap al­kalmából — megnyitották a vidék egyetlen szakkönyváruházát Debrecenben. A 487 négyzetméter alapterületű üzlet feladata mindenfajta szakkönyv és számítástechni­kai cikk országos terjesztése. Reprezentatív szakkönyvbolt nyílt Győrött is, 149 négy­zetméter alapterülettel. Ugyanitt, a Móra Kiadóval együttműködve Vackor néven if­júsági könyvesbolt nyílt, s a Tallózó bolt­hálózat újabb tagját is átadták 1986 ele­jén Tatabányán. A beruházások között megemlíthetjük még a sárbogárdi, dévavá­­nyai és gödöllői fiókboltokat, valamint a békéscsabai, kétszintes, 355 négyzetméter alapterületű könyvesboltot, melyet ugyan­csak a múlt évben vehetett birtokába az olvasóközönség. A forgalom növelésében nagy szerep ju­tott azoknak a számítógépeknek, melyeket a vállalat területi igazgatóságain és a köz­pont különböző egységeinél helyeztek el, így gyorsabb lett az információszolgáltatás, jobb az árunyilvántartás, s könnyebb az ügyviteli-elszámolási munkafolyamat. A Helikon klubhálózatot — a kiadóval közösen — tovább bővítették. 1986 óta e szolgáltatást a veszprémi, a kaposvári és a békéscsabai vásárlók is igénybe vehetik. A vállalat új cikkek forgalmazásával is törekszik a piacképesség fokozására. A Planétás ételkártyák és kerti növények, az Aranykéz kötőmintacsomagok, a Korong­lexikon (különféle témákban), a Lehet egy kérdéssel több? műveltségi társasjáték, a Planétás szépségápolás, a számítástechni­kai cikkek, s a Bobo és Góliát gyermek­kiadványok segítségével olyan vásárló­­réteget akarnak megnyerni, akik korábban nem voltak törzsvevők. E célt szolgálja a könyvcsekkszolgáltatás is. Gondolnak azokra a településekre, ahol nincs könyvesbolt. A Lemezpostának évről évre növekszik a forgalma. A könyvnépszerűsítő akcióknak — a me­zőgazdasági könyvhónapnak, az ünnepi könyvhétnek, valamint a műszaki és köz­­gazdasági könyvnapoknak — olyan propa­gandát biztosítottak, melynek hatására je­lentősen nőtt a vásárlói érdeklődés. Zala­egerszegen tartották a szovjet könyv és hanglemez hetének országos és vidéki meg­nyitóját, melyet reprezentatív kiállítással és műsorral színesítettek. A „három évfordulós” vállalat 1987. évi tervei között szerepel az olvasási kedv fo­kozása, a meglévő vásárlói igények kielégí­tése és a politikailag, művelődéspolitikailag fontos kiadványok kiemelt kezelése. Sze­retnék majd a tankönyveket is a tavalyi­hoz hasonlóan, zökkenőmentesen, időben az iskolákhoz eljuttatni. A kiszolgálás színvonalát további háló­zatfej­lesztés­sel, felújítással, új cikkek fel­kutatásával és forgalmazásával kívánják javítani. Végül, de nem utolsósorban terve­zik a raktárkapacitás bővítését, az után­rendelési rendszer kialakítása, illetve to­vábbfejlesztése érdekében.

Next