Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-30 / 207. szám
1988. augusztus 30., kedd Mérce és megélhetés között is kertmoziban szabad a gazda? — Hogy mitől megy jól a gyulai kertmozi? A propagandától, attól, hogy mindenütt hirdetjük — válaszol Góczáné Janics Borbála városi mozivezető. — Plakátok, megállító táblák hívják fel a járókelők figyelmét, a vállalatoknak, intézményeknek anyagot küldünk. Régen, tíz-tizenöt éve még kijártunk szervezni, de az az idő már elmúlt. — Egy vállalat nyereséges gazdálkodásra törekszik, ami nem kis feladat manapság. A mozi esetében ez csak az érem egyik oldala, a másik a műsorpolitika ... — Nagyon összetett bonyolult dologról van itt szó, ami hosszasan tárgyalható téma lenne. A legfontosabb mégis, hogy az érdekeltségi rendszerből kell kiindulni, s abból, hogy a mozinak van egy bevételi és egy műsorpolitikai terve. Sok pénzt akarunk, ez az igazság. Ezért játszanak kizárólag anyagi sikerre számító, alacsony színvonalú, vagyis kommersz filmeket? — A komoly műfaj egyszerűen nem vált be. A kertimozi speciális hely, hangulata van. Itt az emberek kikapcsolódni akarnak, élvezni a kellemes levegőt a csigakerti fák alatt, hallgatni a zenét. Lehet cigarettázni, még „magozni” is, aminek persze nem nagyon örülünk. Még a vetítés alatti sustorgás, vagy beszéd is másképp hat, mint egy zárt mozihelyiségben. Szabadabb, kötetlenebb szórakozást nyújt a kertmozi, és nyáron ez kell. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Gyulán ezenkívül van még két másik mozi, a Petőfi és az Erkel, továbbá a Várszínház, vagyis több alkalom az igényes szórakozásra. A SZOT- üdülő udvarán is rendkívüli sikerrel vetítünk filmeket, nagyon szívesen fogadják a nyaralók ezt a hangulatos lehetőséget. A műsor javarészt gyermek- és kalandfilmekből áll. De adunk filmeket úttörő- és napközis táboroknak is. Tehát a kertmozi profilja a könnyed szórakoztatás, míg a nagy mozik vetítik a művészi filmeket, ezek után kap a vállalat dotációt, a kommerszek bevételéből pedig elvon a felügyeleti szerv. Ez is kell, meg az is. A nagy feladat abból áll, hogy megtaláljuk a helyes arányt, ami talán 50-50 százalék. — Fáradtak vagyunk, fontos a kikapcsolódás. De valóban csak az igénytelen, durvasággal és lövöldözéssel tele western- és kalandfilmek nyújthatnak felüdülést? — Gyulán nem is jellemző, hogy a „kemény” filmek mennek. A bolygó neve halálnak, vagy A halálosztónak nem volt sikere. Inkább a nevettető filmekre jön be a közönség. Azonban mindig érnek meglepetések, ahogyan most legutóbb történt, majd szétszedték a mozit Az ördög jobb és bal keze című filmért! Gyenge/ érdektelen produkció, nekem egyáltalán nem tetszett. Minden moziban ez ment, éjjel-nappal. Mit tehetünk? Ha ez kell, adjuk el ezt! A nézők igényeit ki kell szolgálni... — És ugyebár a bevételi tervet is teljesíteni kell. Mégis: szórakoztatás ide, szórakoztatás oda, a mozinak csak maradt még valami közművelési, esztétikai nevelési funkciója?! Vagy már efölött is eljárt volna az idő? A nézőnek adni kell valamit, ha ismereteket nem, legalább élményt, és inkább felemelni kell, nem süllyedni hagyni... — Az ilyen jellegű feladatoknak is igyekszünk eleget tenni. A Petőfi mozi emeletén, egy ötven személyes kamarateremben sorozatot tervezünk napjaink filmterméséből — a nagyteremben meg próbálunk pénzt keresni... A város KISZ-fiataljainak csütörtökön, 25-én vetítettük Bacsó Péter Titánia, Titánia című új filmjét. — Vagyis szűkebb körnek igényes művészi alkotás, a kertmoziban meg a kommersz áradata? — Igen, de anagyközönségnek meg van a lehetősége arra, hogy válogasson, hogy értékesebb, művészi színvonalú alkotásokat nézzen meg, ha akar. — A műsorterv összeállításakor nyilván a helybéliek és a nyaralók igényeit egyaránt figyelembe veszik. — Természetesen. De alegfontosabb szempont, hogy megtaláljuk azt a filmet, ami kimozdítja az embereket otthonukból, illetve az üdülőből. Gyula eléggé mezőgazdasági beállítottságú város, sokan foglalkoznak állattartással, háztájival, hokikertjükben dolgoznak nyáron. A moziba el kell menni, ahhoz fel kell öltözni, és van, akinek ez még szabadsága alatt is nehezére esik. S ott van mögöttünk a televízió, ami „majd úgyis hozza” a filmeket. Nem kell készülődni, elmenni otthonról, szóval kényelmesebb. Számos példát ismerek arra, hogy a tévében látott filmeknek óriási a sikere ... Végül pedig, hogy mire van igény és miből lehet megélni, ez egy örökös kötéltánc a munkánkban. Niedzielsky Katalin A Titániát a városi KISZ-bizottság és a Petőfi mozi közös szervezésében vetítették „Cél a szellemi kiképzés” Tanulmány Justh Zsigmondról Justh Zsigmond író is a századvég azon szellemi vezéralakjai közé tartozott, akiket külföldi utazásai és egyetemi tanulmányai döbbentettek rá hazájuk gazdasági és társadalmi elmaradottságára, és arra, hogy a haladás érdekében itthon tevékenyen lépjenek fel. Már fiatalon jól látta, hogy a fejlődés elképzelhetetlen a nép művelése nélkül és budapesti, kieli, zürichi egyetemi évei után a Debating Society összejöveteleivel a főúri réteg műveltségének gyarapítását, közéleti nevelését, „szellemi kiképzését” vette célba. A Műpártoló Egyesülettel — a párizsi szalonok mintájára — az írókat, a művészeket akarta összehozni az arisztokráciával, így kívánt anyagi alapot teremteni a művészetek virágzásához. Ám ez a próbálkozása is kudarcba fulladt, a magyar arisztokrácia alkalmatlannak bizonyult a párbeszédre. Tanulmányait, esszéit, cikkeit, tárcáit főleg Párizsról és a franciákról írta Justh Zsigmond. Első nagyobb lélegzetű műve, A puszta könyve nagyobb sikert aratott Párizsban, mint itthon. Regényeiben bemutatja a pusztulásra ítélt arisztokráciát és szembeállítja vele az egészséges népet, a parasztságot. Az előbbieket menteni szeretné, az utóbbiak „őserejében” látja a nemzet jövőjét. A forradalmi eszmékig nem jutott el Justh — mondja róla az irodalomtudomány. Gálos Magda Justh Zsigmond művelődéspolitikai törekvései című tanulmánya az Új Aurora kiskönyvtár sorozatban jelent meg 1988- ban, a füzet borítóján Justh mellszobra, Strobl Alajos alkotása látható. Érdekes, tartalmas — művész és közéleti — egyéniség körvonalai rajzolódnak ki az olvasó előtt, Gálos Magda írását lapozgatva. S tulajdonképpen egy tragikus sors vázlata is. Azért tragikus, mert az egyéni tettvágy, a nagy álmok nem találkoztak a kor, a társadalmi erők igényeivel, érdekeivel, s így alig egynémelyikükből válhatott valóság. Ráadásul a betegség, a tüdőbaj sem hagyott túl sok időt a tettekhez. Az Aurora-füzet tanulmányának talán legmeghatóbb része a Justh és paraszt barátai című fejezet, amely az első paraszt tárgyú novella, az 1988-ban az Arad és vidéke című lapban megjelent „Anyaföld” keletkezési körülményeivel, az író és a nép kapcsolatával foglalkozik. Megtudjuk, hogy apja, Justh István szenttornyai birtokán a parasztoknak nem volt rossz dolguk, sőt, kifejezetten jó viszonyban voltak földesurukkal. A földmunkások rendszeres foglalkoztatásával korszerű gazdálkodás folyt, elsők között honosították meg a környéken a dohánytermesztést. A jövedelmezőbb gazdálkodásért magasabb béreket lehetett fizetni, és az emberek elégedettek voltak. Justh Zsigmond az apjától örökölt birtokot olcsón adta bérbe a parasztoknak, „a fél falu komája volt” — írja Gálos Magda. S hangsúlyozza, hogy az író nem leereszkedni akart, hanem inkább a népet akarta felemelni, emberibb életet akart biztosítani. Justh Zsigmond színházszervező tevékenysége is azt bizonyítja, hogy a magyar parasztság kiaknázatlan erejét, ősi tehetségét akarta megmutatni; volt rendező, színházigazgató, díszletmester. Látószögére jellemző, hogy felismerte a hazai zene és költészet külföldi népszerűsítésének jelentőségét, és maga is példát mutatott a francia műfordításaival, valamint szorgalmazta kölcsönös kapcsolatok kiépítését. A rövid, tömör, az életművet szerencsésen fejezetekre osztó tanulmány erénye mindenképp az is, hogy az írói, művészi és közéleti pálya méltatása mellett nem feledkezik meg súlyos tévedésekről, korlátokról sem. Gálos Magdát idézem: „Justh az új társadalom megteremtésének forradalmi útjától messze lévén, nemzetmentő igyekezetében irreális elméletet állított fel a hirdetett regényciklusárban, de ... reformgondolatainak középpontjában a parasztság, a nép állt. A népi kultúra kimélyítésében, a parasztság kiművelésében látta a célravezető utat. Példát akart mutatni, s így lett mai népművelésünk egyik előfutára, hiszen sok elképzelése valósult meg az utolsó évtizedekben. Parasztjaival való közvetlen érintkezése, a dal- és táncversenyek, a régi népdalok felkutatása, a színházi előadások szüneteiben elhangzott versek és dalok, a paraszt- színház létrehozása a maga korában egyedülálló.” (Gálos Magda: Justh Zsigmond művelődéspolitikai törekvései, Új Aurora kiskönyvtár, Békéscsaba, 1988.) N. K. KÉPERNYŐ „Lordok háza” Úgy látszik, a Fiatal Művészeik Stúdiója álltal készített munkák zöld utat kaptak, s így szinte hetenként tallálkozhatunk — persze csak éjszakánként — a műhelyükből kikerülő, kritikus hangú alkotásokkal. Szerda este a Vadas Mihály rendezte „Lordok háza” című dokumentumfilm nem hagyta sokáig elaludni a nézőket. A látottak olyan megrázóak, szinte hihetetlenek voltak... Hogy Magyarországon, negyven évvel a felszabadulás után, még mindig létezik az a fajta testi és szellemi nyomor, amiről a riport beszámolt, s amiről az emberek többségenem tudott, mert nem tudhatott, letaglózott. De miiről is tudósított Kalbert Erzsébet kamerája és Franka Tibor mikrofonja ebben a negyven percben? A helyszín a Fővárosi Tanács átmeneti munkássszállása,, ahol 175 — s olykor mennyivel több! —, a társadalom perifériájára szorult ágyrajáró él. A ház az 1920-as években, az üdvhadsereg számára épült, s lám, hatvan év múlva is milyen „jó szolgálatot” tesz. (Bár Móric bácsi size- doriot, aki több mint negyven éve a ház lakója, most valamivel jobb a társaság, mint az anitivilláéban volt.) Elszorult a szívem, miikor a havi 2200 forint rokkantnyugdíjból élő, idős ember megszólalt, mondván: „Köszönet az államinak, hogy kéthetente tiszta ágyneműt kapunk, de a ház összetétele olykor elviselhetetlen.’’ Az idős ember kényszerből, egyéb lehetőség híján, lakik ott. Ahol a „nőimittátortól” az alkoholistáig, az egykori kohásztól az arcfelrajzollósig mindenféle rendű és rangú ember éli, vagy inkább jobban hukik rá: vegetál. A „lordok háza” sokemeletes szégyenfoltja fővárosunknak. S nemcsak a fővárosnak, de társadalmunknak is. Hát ezt tudtuk meg ebből a negyven, percből... Hazai Tükör a közművelődésről Áru-e a kultúra? Miért nem egyezik a közművelődési és az adótörvény? Életképesek lehetnek-e a kistelepülések művelődési házai? (Már ahol van, mert 1200 településen nincs is.) Megoldás-e, ha úgymond, odaadják a társadalomnak a művelődési házakat? Ilyen kérdésekre próbált választ adni műsora első részében a közkedvelt Hazai Tükör című műsor csütörtök délután. Régi dolog, hogy a közművelődés lába alatt inog, a talaj. A gondokat olég sokszor és sokan megfogalmazták már, hogy lágy érzem, szócsépkés lennie újra felsorakoztatni. A Hazai Tükörből, az is kiderült, hogy a létért folytatott küzdelem utolsó stádiumába jutottak a kis falvak népművelői és művelődésiintézményei. Az elveket és a célt feladva a művelődési házak „kenyérkeresetbe” kezdtek, de mindenüttazt sem lehet nyereségesen megvalósítani. Egy, mondjuk nyolcszáz lelkes kisfaluban nem lehet nyolcféle nyelvtanfolyamot indítani (elsősorban nyelvtanár híján), vagy éppen videotamfolyamot szervezni eszközök és jelentkező hiányában. Marad a lagzi, ám a termek bérbeadása 25 százalékos adó alá esik. Az emberek ma már meggondolják, mire adnak ki, s bizony a pihenés, a szórakozás első helyre került az „elhagyhatók” tiriistájáin. A Hazai Tükör sem lehetett bölcsebb a szakembereknél, akik erről már több kötetnyi tanulmányt írtak, így a bevezetőben felvetett kérdések a műsor végén is megvárhatsanlatillamul maradtak ... Csak Ember volt... ötven esztendeje halt meg Karinthy Frigyes. A Magyar Televízió az ezerarcú emberről egy olyan „arcképvázlattal” emlékezett meg, ami a közvélemény előtt kevésbé ismert., A humanistáról, az emberiség gondját magára vállaló íróról, a tiszta emberi létekért, jellemért esedező reménykedőről szólt. A „Legenda az ezerarcú lélekről” című műsor Karinthy kevésbé ismert, ám világi irodalmi csúcsokra emelkedett írásaiból szemezgetett. Kuczka Judit szerkesztő a bemutatott művek által az Embert kívánta elénk tárni. Mert az Utazás Faremidóba, a Mennyei riport, a Captillária, az Utazás a koponyám körül, a Legenda az ezerarcú é letekről és a Delejes hallólli, mind-mind az emberről, erről a különös teremtményről szól, amelyet — egész életét, munkásságát rászánva — meg akart fejteni Karinthy Frigyes. Olyan szerelemmel, huncut és ironikus játékkal, logikai abszurddal közelített hozzá, mint senki a viilági irodalomban. S tehette ezt azért, mert maga is olyan ember volllt, akit két lábon járó közügyként, megfejthetetlen természeti csodaként éllt és él ma is művei álltak közöttünk. Soós Árpád rendező megfelelő alázattal, odaillő dokumentumokkal tudta, ha csak néhány arcát is az ezerből, de elénk tárna. B. Sajti Emese A BUDAPRINT SZEGEDI TEXTILMŰVEK GYÁRA 16 éven felüli nődolgozókatvesz fel az alábbi munkakörökbe: fonó betanuló és szövő betanuló. 18 éves korig 2 műszak, 18 év felett 3 műszakos munkarendben történik a foglalkoztatás. A betanulási idő letelte után a kereseti lehetőség: 2 műszakos munkarendben 4000—6500,— Ft/hó. • 3 műszakos munkarendben 5000—7500,— Ft/hó. Szociális juttatások: női munkásszálló, térítés havi 140,— Ft, üzemi étkeztetés, útiköltség-térítés, a rendelet szerint albérleti hozzájárulás, havi 1000,— Ft. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás gyárunk munkaügyi osztályán, naponta 6.30—14.30 óráig. Szeged, Tolbuhin sgt. 87.