Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-11 / 84. szám

NÉPÚJSÁG A Vásárhelyi Pál Társaság nyilatkozata A Vásárhelyi Pál Társaság Szegedi Csoportjának tagjai — csatlakozva a nagymarosi lakóterületi MSZMP-alapszerve­­zet felhívásához — javasolják a bős—nagymarosi vízlépcső­­rendszer nagymarosi duzzasztóművének eredeti tervek sze­rinti megépítését­­a környezet- és tájvédelmi megtervezett létesítményekkel együtt. Népszavazást a kérdésben nem tar­tanak kívánatosnak, mert az a jó szándékú, de a szakmai kérdésekben nem tájékozott közönségnek félrevezetésére le­het csak alkalmas. A Vásárhelyi Pál társaság szegedi tagjai meg vannak győződve azokról az előnyökről, amelyek a nagymarosi duzzasztómű megépítéséből a hazai energiatermelésre, a dunai hajózásra, a szigetközi árvízmentesítésre, nem ke­vésbé a környék infrastrukturális fejlődésére és foglalkoz­tatási helyzetének javítására vonatkozóan származnak. Ugyancsak meg vannak győződve azokról a súlyos, minden magyar állampolgárt anyagilag is sújtó hátrányokról, ame­lyek az épülőfélben levő mű félbehagyásából és a még hát­ralevő költségekkel egyező, vagy azokat még meg is haladó, hasznot azonban nem hozó helyreállítási kiadásokból ered­nek. Aki a vízilétesítmények más létesítményeknél lassabb megtérülési idejével érvel a duzzasztómű építése ellen, az fiainak-unokáinak a jólétét is veszélyezteti. Egy 1954-hez hasonló szigetközi, vagy 1965-höz hasonló csallóközi árvíz megismétlődése pedig néhány nap alatt bebizonyíthatja min­den áltakarékosság ésszerűtlenségét. A nagymarosi duzzasztómű álljon, ne az építése! Győrött egy osztrák céggel közösen egy évvel ezelőtt meg­kezdték az importot kiváltó kemencefalazó anyagok gyártá­sát. A Plitech Tűzálló Anyagokat Gyártó Kft.-ben évente mintegy 3400 tonna ilyen anyagot gyártanak a belföldi fel­használóknak MTI-fotó: Matusz Károly Az OKBT véleménye az autópálya-használati díjról Az Országos Közlekedés­­biztonsági Tanács (OKBT) a mai viszonyok között nem tartja szerencsés lépésnek az autópálya-használati díj be­vezetését — mondta az MTI érdeklődésére Baracsi Antal rendőr ezredes, az OKBT ügyvezető elnöke. Rámuta­tott: az idegenforgalmi­­sze­zonban óriási zsúfoltság várható az utakon, főképp a régi 7-es úton, s az új in­tézkedés következtében rend­kívüli mértékben növeked­ni fog a balesetveszély. Vár­hatóan elsősorban a rosz­­szabb műszaki állapotú au­tók szorulnak le a szűkebb, gyenge minőségű mellék­­utakra, s valószínűleg jó né­hány kamion sem fog fel­hajtani az autópályára. Min­den bizonnyal a szocialista országokból érkező autós tu­risták nagy többsége is el­tekint majd az autópályák használatára jogosító cím­kék megvásárlásától. Baracsi Antal szólt arról is, hogy szerinte 30-40 em­ber képtelen lesz ellátni az ellenőrzést, mert így egy­szerre legfeljebb tízen le­hetnek szolgálatban a há­rom autópálya mintegy 100 lejáratánál. Az ellenőröket fel lehet ugyan ruházni ha­tósági jogosítvánnyal, de kérdés: melyik autós fog ci­vil ruhás ember jelzésére megállni. A rendőrség eb­ben nem tud segíteni, mert erre a jogszabályok nem ha­talmazzák fel. Az OKBT ügyvezető elnöke a díj mér­tékének megállapítását igaz­ságtalannak tartja, mert — mint mondotta — különö­sen sújtja azokat az autóso­kat, akik egy évben csak egyszer kívánják igénybe venni az autópályát, amikor mondjuk nyaralni utaznak. Megfontolásra javasolta az egyszeri használat lehetősé­gének bevezetését. Végezetül megjegyezte, hogy az autópálya-használa­ti díj bevezetéséről nem kér­ték ki az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács véle­ményét. Petőfi Tsz, Köröstarcsa Legjövedelmezőbb a rizs és a liba Mint megyénk legtöbb kistelepülésén, Köröstarcsán is meghatározó a termelő­­szövetkezet. Elsősorban mint munkalehetőség. A Petőfi Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetnek csaknem 400 tagja van, igaz, sok a nyug­díjas. A munkaerőmozgás nem jelentős, inkább jönni szeretnének, mint menni. Ez is bizonyítja, hogy a több­ség elégedett a munkával, a keresettel. A februári zár­számadó közgyűlés fegyel­mezetten, nyugodt körülmé­nyek között zajlott le, pedig napirenden volt a vezetőség­­választás. A tagság bizalmat szavazott a jelenlegi vezetés­nek, s ennek talán az is oka­­hogy jól képzett, fiatal szakemberek irányítják a szövetkezetet. E korosztály­ba tartozik az elnök, Nagy Imre is, aki — bár nem helybéli születésű — igazi köröstarcsainak vallja ma­gát. Tizenhat esztendeje dol­gozik itt, s ez elég hosszú idő ahhoz, hogy megismerje nemcsak a tsz, hanem a község ügyes-bajos dolgait is. — Mindig szívünkön vi­seljük a falu sorsát, hisz tagságunk itt él, így min­dennapi a kapcsolat. Dolgo­zunk a különböző testüle­tekben, részt vállaltunk az orvosi rendelő építésében, az utak javításában, az idén befejeződő gázprogramban, s a tornaterem építésében. — Ha módjuk van áldoz­ni a községi létesítmények­re, nem lehet rossz anyagi helyzetben a tsz ... — Bár az elmúlt években kedvezőtlen változások tör­téntek a mezőgazdaságban — megsínylettük például a tavalyi aszályt —, még min­dig a megye jobb szövetke­zetei között tartanak szá­mon bennünket. Van néhány olyan terület, ami „viszi” a többit. A növénytermesztés­ben például a rizs hoz ered­ményeket. Az idén 345 hek­táron termesztünk rizst, amely még a legnehezebb időszakban is nyereségesnek bizonyult. A 70-es években volt gond az átlagtermés­set, de a későbbi telepi rekonst­rukció, a gépberuházások meghozták a várt ered­ményt. — Mi a helyzet a búzá­val? — Tavaly szolid termést takaríthattunk be, s az idén is közepes átlaggal számol­hatunk. Sajnos, a csapadék­­hiány megtette hatását a földeken ... Jó eredménnyel dicsekedhetünk még a nap­raforgótermesztésben, gond volt viszont — a belvíz mi­att — a kukoricával, a szó­jával. — Mi a legjövedelmezőbb az állattenyésztésben? — Legkifizetődőbb a liba­­tartás. Most 80 ezer libát tartunk, folyamatosan szál­lítunk a Békéscsabai Barom­fifeldolgozónak. Sajnos, csa­lódnunk kellett a juhászat­ban, ez az ágazat vesztesé­gesnek bizonyult, ezért fel­számoljuk. Meg kell említe­ni még, hogy folyamatosan ellátjuk takarmánnyal a községi sertéstartókat. — Milyen a gépparkjuk? — A tsz gépesítettségi fo­ka megfelelő, némi fejlesz­tést azért minden évben meg kell valósítanunk. Az idén egy 14 éves traktort cseré­lünk le John Deere-re. — Mi foglalkoztatja mos­tanában leginkább a tsz-el­­nököt? — Várom, hogy a mező­­gazdaság állami irányításá­ban változás történjen. Az általunk eladott termékek árai államilag szabottak, míg például a számunkra nagyon fontos növényvédő­szerek szabadárasak. Töb­bek között ezért rossz a me­zőgazdaság jövedelmezősége, s ezen a helyzeten nem csak a gabonaárak változtatásával lehetne javítani, hanem át­fogó rendelkezésekre lenne szükség. Gubucz Katalin Változások a gyógyszerforgalmazásban Csökkentik a lakosság gyógyszerkiadási terheit, bő­vítik az ingyen kapható me­dicinák körét, egyszerűsítik a gyógyszertári munkát — közölte dr. Matejka Zsu­zsanna, az Országos Társa­dalombiztosítási Főigazgató­ság főgyógyszerésze, aki mi­niszteri biztosként a gyógy­szerellátás területén kiala­kult feszültségek enyhítését szolgáló intézkedések előké­szítésén dolgozik. Elmondta: gyakorló gyógy­szerészekből álló munkacso­port olyan munkaszervezési javaslatokat dolgozott ki, amelyek megvalósításával csökkenthetik a várakozási időt a patikákban, hogy a betegek minél hamarabb megkapják gyógyszerüket. A gyógyszertári adminisztráci­ós terhek is csökkennek, ugyanis egyszerűsítették az elszámolási rendet: ezentúl nem kell külön elszámolni a gyári, illetve a patikai ké­szítményeket. A gyógyszer­tári központokhoz eljuttatott javaslatuk tartalmazza azt is, hogy ezek apparátusai végezzék el a közületi vá­sárlások elszámolását, s nem a gyógyszertárak. Így jelen­tősen csökken a gyógyszer­­tárak papírmunkája. A pati­kák elszámolási rendszeré­nek gépesítése érdekében in­tenzív piackutató munka folyik. E célból több, számí­tó- és pénztárgépes rendsze­reket forgalmazó céggel tár­gyalnak. Az Országos Árhivatal hozzájárulásával május 1- jétől egész forintra kerekítik a gyógyszerek fogyasztói árát. Ez az átállás nem te­szi szükségessé a patikák be­zárását. A miniszteri biztos a to­vábbiakban kifejtette: felül­vizsgálták és módosítják azoknak a gyógyszereknek az ártámogatását, amelyek­kel kapcsolatban a legtöbb panasz merült fel. Így pél­dául május 1-jétől egyes reumagyógyszerekért (Volta­ren, Hotemin, Naprosyn) az eddigi térítési díj felét fize­tik a betegek. Jóval olcsób­bak lesznek a receptre kap­ható aranyérkúpok. Lehető­ség lesz a Trental és az Agapurin térítésmentes ren­delésére, s ezeket nemcsak a perifériás érszűkületben szenvedők, hanem az agyi, valamint a szem- és fülvér­­keringési zavarokkal küsz­ködők is kaphatják. . A fekélybetegség kezelésé­re használatos drága Ulce­­ran akut fekély esetén hat hétig térítésmentesen ren­delhető majd, s nemcsak az idősek juthatnak így hozzá, hanem mindenki. Ezeken kí­vül még más, sokakat érin­tő gyógyszereket átsorolnak kedvezőbb támogatási kate­góriába. A gyógyszersegély-kérel­mek elbírálásánál eltörlik a tartásra kötelezett hozzátar­tozók körülményeinek vizs­gálatát. Az ingyenes gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-el­látásra jogosultak — vagy­is a közgyógyellátottak — körét kiterjesztik a rokkant­sági járadékosokra és azok­ra a beteg gyermekekre, akik után szüleik emelt szintű családi pótlékban részesül­nek. Méltányossági alapon közgyógyellátásra jogosító igazolványt kérhetnek a rossz szociális helyzetben le­vők, akiknek jelentős a ha­vi gyógyszerköltségük. Ez egyaránt vonatkozik a nyug­díjasokra és a fiatal nagy­­családosokra, s mintegy 200 ezer személyt érint. Az ingyenes gyógyszer­­ellátás bővülése miatt a tár­sadalombiztosítás gyógyszer­­kiadásai várhatóan 500-600 millió forinttal nőnek. A ja­nuár 9-én bevezetett új té­­rítésidíj-emeléssel a lakos­ság gyógyszerköltsége idén mintegy 2 milliárd forinttal emelkedett volna. Az életbe lépő módosításokkal majd­nem a felére csökken ez az összeg. A miniszteri biztos leszö­gezte: e módosításokat újabb feszültségcsökkentő intézke­dések követik, kidolgozásu­kon jelenleg dolgoznak. Gon­dolkoznak azon is, miként lehetne mérsékelni az orvo­sok vényírási terheit. 1989. április 11., kedd Költészet napja ’89 Az egyik legismertebb latin mondás szerint Inter arma silent musae, azaz háborúban hallgatnak a múzsák. Mint minden közmondásnak, ennek is van fonákja, és hosszan lehetne sorolni az ellenpéldákat csak a magyar művelő­déstörténetből is, a még latin nyelven író Janus Panno­­niustól Balassi Bálinton, Petőfi Sándoron át Radnóti Mik­lósig. Háborúban, fegyverek közt sem hallgatnak feltét­lenül a múzsák, sőt, legalább ugyanannyi a példa arra, hogy békében hallgatnak el, akkor apad el az ihlet, ak­kor forrad az érvényes szó a költő ajkára. Háborúban igazából nem is a múzsák hallgatnak, hanem az olvasók, az ahogy nem tudják tenni azt, ami a dolguk: nem tud­nak olvasni, mert nincsenek arra alkalmas helyzetben. S mi van ma Magyarországon? Hiszen, ha figyelmesen körülnézünk, mintha hallgatnának a múzsák. Háború volna? Nem hallatszik, szerencsére, a fegyvercsörgés zaja. Akkor meg­újult béke volna? Tudjuk, az sincs, szeren­csére. Nincs béke, mert éles politikai harc folyik, amely­ben végső soron mindenki egyet szeretne: felvirágoztatni az országot, de a nagy bajból odáig vezető utat sokan sokféleképp gondolják megvalósíthatónak. Éles politikai harc folyik, s egyre inkább a politika eszközeivel. Ezek egyikeként meg kell említeni a költészetet is, a magyar hagyományok tapasztalatával nem is a legutolsók között, de semmiképpen sem meghatározóként. A költészet akkor lép — nálunk szinte szükségszerűen — a politika helyére, ha nem lehet közvetlenül politi­zálni. Ilyenkor érzi a politikai hatalom a cenzúra szük­ségességét, s ilyenkor válhat egyetlen védtelen vers is hol vízválasztóvá, hol a megtorlás ürügyévé. Benjámin Lászlónak talán legnagyobb verse, a­­Vérző zászlók alatt, negyedszázada, első megjelenésekor még azon nyomban elítéltetett hibás nézetei miatt, hogy aztán alig három esztendő múltán már a Hét évszázad legszebb magyar versei között kapjon helyet. Nagy Gáspár verse 1986 nya­rán még botránykő volt, s nemcsak szerkesztők rúgattak ki és kaptak fegyelmit, de a közlő lap is megszűnt gya­korlatilag létezni , s ma már csak néhány versbarát figyelne fel rá. Sokkal hosszabb időt, több mint három évtizedet kellett várnia Illyés Gyula 1952-ben írott, s először éppen 1956 őszén megjelent művének, az Egy mondat a zsarnokságról címűnek, amely újólag csak 1986-ban vált olvashatóvá. A versek kibírták, a költők is, mi olvasók is, mégis szegényebbek lettünk, mert olyan szabadságban éltünk, ahol nem mondhattuk el az egy mondatot a zsarnokságról. A politikai harcnak ma sokkal inkább van szüksége az állam-, a jog-, a politikatudományokra, mint a költé­szetre. De mindezek a tudományok tudják, érzik, gene­zisükben és történetükben őrzik mindazt, amit a költé­szettől, a művészettől kaptak és kapnak folyamatosan. A költészet előőrs volt mindig, az utóbbi négy évtizedben is, s mondta a mondhatatlant, azt is, amit civil szóval soha nem lehet igazán kimondani, csak költőivel, a vi­lág elgörbíthetetlen gyémánttengelyére függesztve figyelő szemünket, hogy átmen­ekíthess­ük „a Szerelmet a túlsó partra”, s mondta azt is, amit a mindenkori napi poli­tika nem engedett civil szóval mondani, sőt sokszor még költőivel sem. A tudományok tudják és érzik ezt az igazságot, a gya­korló politika azonban már kevésbé „emlékszik rá”. Vagy azért kényelmetlen számára, mert még jó fél esztendeje is harcban állt ezzel a költészettel, vagy azért, mert, ha az úttörő érdemekre mutatna rá, ő maga csak követő lehetne. De hát az emberiség értelmes egyedei mindig követői voltak annak a néhánynak, aki kimondta az igazságot, s aki annak szellemében próbált cselekedni. A költészet azonban régi igazságainak fényében nem pihenhet meg, félre sem vonulhat, mondván, megcsele­­kedte, amit megkövetelt a haza. Továbbra is tennie kell a dolgát, megfogalmazni azt, ami ma mondhatatlan. S én úgy látom, tudja és teszi is ezt mai nap is a magyar költészet. Majd egy boldogabb korból, mondjuk az új évezred hajnalából visszatekintve pontosabban fogjuk­­látni a nyolcvanas évek végének magyar líráját, s an­nak igazi értékeit, de az már most is látható, hogy nem a meghátrálás, nem a megalkuvás, hanem a szembené­zés költészete ez. Az olvasó azonban nem ér rá ezt észlelni. Nem ér rá verset olvasni, mert a politikát olvassa, az országgyűlési tudósításokat, a pártprogramokat, a tüntetések petícióit. S ez természetes is. De soha ne feledjük, hogy Petőfi és kortársai számára a Tizenkét pont és a Talpra magyar együtt és egyszerre jelentette a megújulást, a forradal­mat. Az utca embere tudta vagy legalábbis érezte a maroknyi magyar értelmiség meghatározó szerepét a megújulásban, és büszke volt rájuk. S talán hálából is: olvasta őket. Nem a politika helyett, azzal együtt. Eb­ben is tanulhatunk elődeinktől. Ha például ma valaki pontosan le tudná kottázni azokat a dallamokat, ame­lyek meghatározzák 1989 közhangulatát, s az eredményt egybevetné húsz-harminc év magyar lírájának dallamai­val, az eredmény meglepő azonosságot, hasonlóságot mu­tatna. A magyar költészet — ellentétben a nem művészi megszólalásokkal — azt mondta, ami volt, azt látta elő­re, ami ma van. Nem elismerés jár ezért: ez volt a dol­ga. S ha tette a dolgát — és tette —, akkor annyi azért kijár neki is, hogy beépülhessen a nemzeti köztudatba. Vagyis: váljunk olvasóivá a mai magyar költészetnek. Azért is, mert így a mai Magyarországot jobban meg tudjuk érteni. Vasy Géza Versenytárgyalás — mentőautóra Mentőautó-típusmódosítást tervez, s ennek megvalósí­tásához nemzetközi verseny­­tárgyalást ír ki az Országos Mentőszolgálat — tájékoz­tatta dr. Bencze Béla, az Or­szágos Mentőszolgálat fő­igazgatója az MTI munka­társát. A kiírásnál alapszem­pont, hogy a szállításhoz a leendő partner devizával rendelkezzék. A főigazgató elmondta : hazánkban évente több mint 2 millió beteg mentéséről, mozgatásáról gondoskodnak, nagyrészt gépkocsival. Har­minc éve használják a Nysa típusú járműveket, amelyek gyártását néhány éven belül leállítják. Utánpótlásukról gondoskodva olyan gépko­csit keresnek, amely bizton­ságosan legalább 10-15 évre megoldaná a mentőautóval kapcsolatos gondot. Az or­szágban ugyanis naponta 1053 úgynevezett futókocsi van szolgálatban, ezeknek folyamatosan üzemelniük kell. Ahhoz, hogy egy meg­felelő típust ki tudjanak vá­lasztani, a kocsi paraméte­rei mellett ismerniük kell a betegtér nagyságát, és szük­séges a „háttér”, vagyis a szervizszolgálat, az alkat­rész-utánpótlás.

Next