Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-01 / 256. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1990. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK óra: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM Hitelpolitikáról és költségvetésről tárgyal ma a kormány A tanácskozást Horváth Balázs vezeti Még mindig Antall József miniszterelnök kényszerű távollétében tartja következő, csütörtöki ülését a kormány. A tanácskozást így Horváth Balázs belügyminiszter vezeti. A napirenden szereplő előterjesztések jó része már az előző ülés tárgysorozatában is szerepelt, de akkor a témakörök nagy száma miatt nem jutott rájuk idő. Az előzetes információkszerint a Miniszterek Tanácsa megtárgyalja a pénz- és hitelpolitikai irányelvekkel kapcsolatos, a jövő évi költségvetési irányelvekről szóló és az államháztartási törvénnyel összefüggő előterjesztéseket. Terítékre kerülnek a lakáscélú hitelek kamataival, az elkülönített pénzalapokkal, illetve, a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításával összefüggő beszámolók. Megvitatják a jogszabályalkotás örökzöldjének számító napidíjátalány kérdéskörét is. Ha jut rá idő, akkor ,foglalkoznak a tököli repülőtér melletti repülőgép-javító bázis létesítésével, a tudományos kutatók, az oktatók, a pedagógusok és a művészeti élet területén alkotók rehabilitációjával, valamint az állami felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói juttatásának emelésével. Fix adó - fix százalék Szakszervezeti kerekasztal az üzemanyag liberalizálásáról A szakszervezeti kerekasztal résztvevői — szerdai ülésükön — egyetértettek a liberalizált üzemanyagár megállapítás munkaadói javaslatainak fő elemeivel. Ezek szerint az útalapot, a biztosítási díjat, valamint a fogyasztási adót fix összegben kell megállapítani, a kereskedelmi árrést többek véleménye szerint pedig fix százalékban. A költségvetési bevétel ne lehessen több a legutóbbi áremelés előtti szintnél, a jelenlegi beszerzési feltételek mellett így lehetőleg a fogyasztói ár ne haladja meg a 12 forinttal csökkentett üzemanyagárakat. A munkavállalók képviselői egyetértettek azzal is, hogy a termelői árképzés alapja a beszerzési árak súlyozott átlagára legyen. Fontos a termelői, ár megfelelő dokumentálása és az ármegállapítás társadalmi kontroll alá vonása. Ha agrárpiacgazdaság, akkor kamarai érdekvédelem Egy piacgazdaságban, ott, ahol a munkaadói és munkavállalói érdekek élesen elhatárolódnak egymástól, vajon ülhetnek-e egy asztalnál, illetve szerveződhetnek-e azonos érdekképviseletbe a vállalatok, illetve a dolgozók? Célszerű-e a nemzetgazdaság ágazatain belül eltérő tulajdonosi és szakmai érdekeket külön-külön megjeleníteni, avagy sem? A felvetődő kérdésekre nyilvánvalóan nemmel válaszoltak azok a mezőgazdasági vállalatok, termelőszövetkezetek és élelmiszer-feldolgozó üzemek, akiknek képviselői már, tagjai a néhány hónapja alakult Békés Megyei Agrár Kamarának. Tegnap délután ugyanis Békéscsabán ülésezett az elnökség és döntött arról is, hogy létrehozzák a megyei irodát három fővel. Egyébként a megyei agrárkamara ügyvezető igazgatójának tegnap az elnökség megválasztotta Csukás Gyulát. Arról,hogy a kamarai szerveződés ajövőben milyen érdekvédelmi lehetőségeket rejt magában, mekkora szerepet vállalhat a hazai agrárpiac kiépítésében, koordinálásában, a gazdálkodók igényeinek megfogalmazásában a kormány felé, dr. Orbán Ferenc, a Magyar Agrár Kamara ügyvezető igazgatója beszélt. — Ma már 900 gazdálkodó jogi személy és 50 ezer magántermelő tagja az Országos Agrár Kamarának — mondotta, majd kiemelte azt is, hogy a kamara, szektorsemlegességének és politikamentességének köszönhetően rövidesen az egyik legjelentősebb objektív szervezete lehet az egyetemes hazai agrárérdekvédelemnek piacgazdasági viszonyok között. Szó esett arról is, hogy rövidesen a kormány elé kerül a kamarák működéséről szóló törvény. A tervezet várhatóan olyan jogok deklarálását kéri a kamarák számára, amelyeknek köszönhetően egyetlen gazdasági döntésnél sem lehet őket mellőzni. Ezen túlmenően jelentős szerepet vállalhatnak majd abban is, hogy Magyarország az Európai Gazdasági Közösséghez tudjon kapcsolódni. Például a mezőgazdaság esetében ez azt jelenti, hogy az agrárkamara részt vesz az agrárpiaci rendtartás kidolgozásában, majdani koordinálásában, tehát az intervenciós alapok képzésében, elosztásában, az export-, importkvóták meghatározásában, és így tovább. Segíti tagjait abban, hogy az érdeklődő nyugati üzletemberekkel, kereskedőkkel kapcsolatot tudjanak felvenni. A megyei karhazak képviselői a térségi gazdaságot érintő döntéseknél is jelen lesznek. Részt vesznek az új közigazgatás, illetve az önkormányzatok munkájában. Természetesen az még a jövő kérdése, hogy a mező-• gazdaságból élő Békésben a helyi agrárkamara mennyire tud élni lehetőségeivel, miként tudja szolgálni a Viharsarok üzemeinek és egyéni termelőinek, egyáltalán a mezőgazdaság fejlődésének érdekeit. — rákóczi — Történelmi emlékpark Geszten Emlékkő Tisza Istvánnak Egy református lelkész hagyományfeltámasztó ötlete, hittel, lendülettel végzett munkája, hazánk történelmi fordulata, egykicsiny falu szerető tisztelete, jeles történelmi személyisége iránt — lám, csodákra képes. 1918. október 31-én délután öt óra körül Budapesten a Hermina úti villában gyilkos fegyver dördült el, amely gróf Tisza Istvánt, Magyarország egykori miniszterelnökét megölte. 72 évvel később Geszten rá emlékeztek, emlékkövét koszorúzták itthon és külföldön élő leszármazottai, tisztelői, a falu népe és Váradi Jenő református lelkész, aki a geszti történelmi emlékpark megálmodója, és remélhetően teljes megvalósítója. Az elképzelés kialakításában segítségére volt dr. Szabó Ferenc megyei múzeumigazgató is. Tőle hallottunk a programjavaslatról : — Geszt múltjában együtt van a jelen, a dél-bihari táj parasztnépének és a Gesztről származó nemzeti históriánkban közismert szerepet játszó Tisza-családnak a története. A kálvinista falu töretlenül ragaszkodott földesurához, a Tisza-családhoz, Tisza Kálmánhoz (szabadelvű pártvezér miniszterelnök 1875—1890 között), Tisza Lajoshoz (az 1879—1883 idején árvíz sújtotta Szeged újjáépítő kormánybiztosához), Tisza Istvánhoz, a nagy műveltségű, ellentmondásos pályát befutott politikushoz. Mindhárman a geszti családi mauzóleumban pihennek. A család, a református egyházközség történelmének vázlatos bemutatása, az emlékpark következő egységeinek része lesz. A nevelőként itt élt Arany János és Kovács János (később neves Afrika-kutató természettudós) emlékét is megörökítik majd. Ágnes asszonyra, Arany versének hősére ma is emlékszik még a falu, bár a patak, melyről a ballada szól, a határon túl szakadt... Az ünneplők először az I. világháború áldozatainak emlékművét koszorúzták meg, majd a Tisza Istvánemlékkőhöz vezetett az út(folytatás a 2. oldalon) A Tisza-fiúk dédnagyapjuk emlékkövénél Fotó: Fazekas Ferenc Értünk szól... Csendes észrevétlen ment el, úgy, ahogyan élt a kicsi öregasszony, anyai nagyanyám. Száraz-égő szemmel tapodtam a fagyos decemberi földet, amint a mélybe ereszkedett az egyszerű koporsó. Elsiratni csak később, egyedül bírtam. Ott, a temetésen egyre csak a gyerekkori képek tolakodtak elő: nyáron virággal, kannával, néha kiskapával, az őszi esőben koszorúval ballagunk a bukszusillatú orosházi Alvég temetőbe.’ Mindig velünk tart egy-két öreg rokon is — a hosszú úton nagyanyámmal sorra veszik a holt rokonokat, akik ettől fogva számomra máig ismerős ismeretlenek. Az idő múlásával aztán szaporodtak a sírok, a kínzó veszteségek. Velük mindig úgy törött le egy darabka Oltalom, Jóság, Szeretet, hogy közben itt maradt, és nőttön nő az aggodalom az élőkért, a most születettekért, a lelkiismeretfurdalás az elmaradt köszönömökért, az elmaradt bocsánatkérésekért, jóízű beszélgetésekért, látogatásokért. Amikor diákfejjel először olvastam Hemingway-t, nem értettem az „Akiért a harang szól” élére választott John Donne-idézetből, ami egy életre a memóriámba akaszkodott: „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna le, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod: minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” Ahogyan múlnak az évtizedek, világosodik meg a szavak mögött a megtapasztalt életigazság. Ma már tudom: egyre fogynak közülem, közülünk mások, míg elkövetkezik a nap: értünk szól... A mindent tudók időtlen bölcsességével Seneca pedig így magyarázza az elmúlást: nem váratlanul hullunk a halálba, hanem percenként haladunk feléje, naponta meghalunk. Hiszen mindennap elvesz egy részt az életből, s még akkor is, mikor mi gyarapodunk, az élet fogy... Ahogyan a vízórát sem az utoljára lehulló csepp üríti ki, hanem az előtte lefolyt vízmennyiség, úgy az utolsó óra, amelyben megszűnünk lenni, sem egyedül okozza a halált, csak egyedül összegzi. Akkor érkezünk el a halálhoz, de sokáig vagyunk útban feléje.” Nézzük hát most ezt az utat, a ma esti gyertyagyújtáskor nézzünk szembe önmagunkkal. Először magunkban keressük, s tisztázzuk bűnünk-vétkünk-hibánk, ami volt, ami van. Mert van, tudjuk, talán több és szégyenletesebb, mint hittük volna. Adjunk hát ma, holnap végre elég időt magunknak emlékezni a holtakra; a ki tudja hol nyugvókra, a tömegsírba taszítottakra, az országútokról soha haza nem tértekre, a temetőkben pihenőkre. Se adjunk végre több, sokkal több időt, megértést és tiszteletet ott élőknek, egymásnak, voltaképpen önmagunknak, vessünk számot, gondoljuk meg mi végre születtünk, mi az, ami igazán fontos az életben, s higgyük el végre: lehet, mindig lehet változtatni, megváltozni, különbbé tenni! Higgyük el végre: képesek vagyunk a többre, a jobbra, bízzunk egymásban és önmagunkban, hiszen ezzel nem kevesebbet cselekszünk, mint azt, hogy a ma születő nemzedék büszkén állhat majd meg ott, „hol sírjaink domborulnak.. ..” Tóth Ibolya Fotó: Gál Edit