Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-07 / 156. szám

JEBI KIS MEGYEI HÍRLAP GYULAI VÁRSZÍNHÁZ ’93 1993. július 7., szerda Nem lehet kívül maradni Holnap: Az ugató madár ősbemutatója a Várszínházban Ünnepre készül a Gyulai Vár­színház: a 30. évad fénypont­jaként holnap este kerül színre Az ugató madár, Sütő András drámája Sík Ferenc művészeti vezető rendezésében. Az Álomkommandó 1987-es pre­mierje — szintén Sík Ferenc rendezésében, Kern Andrással és Lukács Sándorral a fősze­repben, mint az egyik legszebb gyulai estét őrizzük emléke­zetünkben — örökre beírta magát a magyar színjátszás történetébe. Az ugató madár születéséről, az alkalom ünne­pélyességéről és az ősbemuta­tó jelentőségéről a rendezővel beszélgettünk. —Évek óta készülünk erre a premierre. Az Advent a Hargi­tán című drámát 1986-ban mu­tattuk be a Nemzeti Színház­ban, a testvérdarabja volt Az ugató madár, szinte egyszerre készültek, az Advent eredeti­leg a Jégmadár címet kapta. Közben teltek az évek, az élet változott. Az ugató madár ak­kor a szerző elégedetlensége miatt nem került bemutatásra, majd az újabb változat el­készültét különböző körülmé­nyek késleltették, az ismert marosvásárhelyi atrocitások miatt Sütő munkaképtelenné vált. Mi gondoltuk, eljátsszuk az eredeti változatot, Sütő vi­szont folyton tiltakozott elle­ne. Ma már örülök, hogy hall­gattunk rá, mert bár az új válto­zat címe azonos a régivel, sze­replői jórészt azonosak, mégis egy teljesen más darab készült el. A jelenről tud szólni és erről az egész magyar „wirtschaff’­­ról. Amit talán nem is joggal nevezünk magyarnak, de nem lévén rá más szó, ezzel jelöljük ezt a képtelen emberfajtát, amely valójában az eredetét nem tudja felkutatni, a születé­sének körülményei nem pre­desztinálják arra, hogy egyér­telműen egy nemzethez tarto­zónak mondja magát. Erről a fajtáról vall Sütő úgy, hogy a jelenkori állapotainkat vizs­gálva és pellengérezve az egész náció időtlenségben is érvényes vágyait, reményeit, kétségbeeséseit tudja tükröz­­tetni. — A főhős szobrászművész, bizonyára sok közös vonása van az íróval. — Inkább művész, feltalá­ló, tudós, olyan ezermester, mint Leonardo da Vinci, csak székelyben. A szabadságharc idején ágyúkat gyárt és gyu­tacsüzemet létesít, tevéke­nyen vesz részt találmányaival a szabadságharcban. Vágya az, hogy szobrászművész le­gyen, és hófehér szárnyakkal tiszta művészetet alkothasson, de a világnak ebben a régiójá­ban ez lehetetlen. A legalapve­tőbb, a legelemibb tisztesség sem engedi, hogy kimaradjon a közügyekből, a közösség, a nemzet sorsából, együtt kell vállalnia a tetteket és a tettek következményeit is. — Fennmaradni, túlélni, feláldozni és megalkudni, ez itt a kérdés, ahogy Sütő András minden drámájában ? — Néhány éve játszottuk itt Márai Sándor A kassai polgá­rok című darabját, az ugyanez­zel a dilemmával küszködött, hogy a hivatás és a kötelesség teljesen szétválik ebben a régi­óban. Aki a hivatásának akar élni, hacsak nem hunyja be a szemét és egy csöppnyi tisz­tesség szorult belé, akkor nem teheti meg, a körülményei egyszerűen belekényszerítik abba, hogy a kötelességét tel­jesítse, ahelyett, hogy félrevo­nulva a közügyektől a hivatá­sának éljen. —Hogyan végződik a törté­net és mit hangsúlyoz az elő­adás? — Azt, hogy nem lehet kívül maradni. Ezek a sok-sok kompromisszummal és apró (Folytatás az 1. oldalról) — Kedves Sütő András! Munkáiból, nyilatkozataiból megtanultuk: „Minden múlt­idézés kegyelmi kérvény a je­lenhez" és vádirat. Az ugató madár is a múltban, az 1848149-es szabadságharc idején játszódik. Újabb vád­irat a mához? —Tulajdonképpen igen. Ez a darabom hármas dimenzió­ban játszódik: múlt, jelen és jövő szorosan összefügg, ami történik, annak minden irány­ba kisugárzása van. Ha van, persze! Azt próbáltam elmon­dani a mai közönségnek, hogy a magyarság történelmi útjai olyan tanulságokat hordoz­nak, amelyek meghatározzák egész mai életünket, viszo­nyunkat Európához, a nagyvi­lághoz, de szűkebb hazánk­hoz, szomszédainkhoz is. A magyar történelem az európai történelem szerves része, nem csupán nemzeti probléma, ha­nem a kelet-európai népek sor­sával, történelmével együtte­sen kezelendő. Ebbe a közeg­be állítottam az individuum, az egyén drámáját. Az ugató madár című szín­padi munkámat átdolgoztam, az átírás lényege, hogy új abla­kokat igyekeztem nyitni a drá­ma épületében, belső ablako­kat. Az egyén belsejét igye­keztem jobban megvilágítani, a lélektani régiókat alaposab­ban bejárni a Bodor Péter és Gróf Rhédey Claudia szerelmi történetén keresztül. — Főhőse polihisztor, amo­lyan reneszánsz ember, a mai világban már ismeretlen foga­lom... — Bodor Péter a történelmi kényszerűség következtében ilyen. Ennek a régiónak az a sajátossága, hogy a maga zse­niális tehetségeit sosem becsülte eléggé, sosem hagyta kibontakozni, itt a zsenik a te­hetségüket sosem tudták kitel­jesíteni. Kényszerű helyzetük­becstelenséggel keveredett, tisztességes emberek vagy tel­jesen elrohadnak vagy hősök­ké válnak akarva-akaratlanul. Se gyáva, se bátor nem lehet az ember, sem középen nem ma­radhat, ki sem maradhat. A nemzet vagy a közösség, amelyhez tartozik, az elsodor­tab­ben megragadtak, ott van pél­dául Bolyai. Igazi lángelme volt Bodor Péter is, aki Ste­­venson előtt feltalálta a gőz­erővel hajtatott gépet, tehát megelőzte nyugati kollégáját, ám a történelmi sanyarúság miatt neve, műve ismeretlen maradt. — A Magyar Írószövetség már az év elején önt javasolta Nobel-díjra. Ezzel kapcsolat­ban sajnálatos módon ízléstel­len hecckampány alakult ki személye körül Romániában. Elcsendesedtek azóta ezek az indulatok? — Én igen meleg szívvel kö­szönöm a Magyar Írószövetség­nek a nagyszívűségét, de olybá értékelem, hogy ezzel le is zár­tam magamban az ügyet. Akik a hecckampányt ellenem kezde­ményezték, valószínűleg nem tudnak várni. Úgy érzem, nem tudják kivárni, hogy csak jövőre kapják meg a Nobel-díjat. Én tisztában vagyok azzal, hogy az idén nem fogom megkapni a díjat, ők sem jövőre, de azért csak várják... — Néhány évvel ezelőtt Ön megkapta az Erzsébet-díjat, és most másodszor is felter­jesztették. Erről hogyan véle­kedik? — Nagy megtiszteltetés­ként fogadtam akkor a díjat, de most levélben kértem Czine Mihály irodalomtörténészt, hogy tekintsenek el a szemé­lyemtől, mivel olyan darabo­mért kapnám az Erzsébet-dí­jat, amely még nem került kö­zönség elé, ezért méltatlannak érezném a döntést. — Melyik darabjáról van szó? — Éppen Az ugató madár­ról. —Köszönöm a beszélgetést. A bemutatóra nagy odaadás­sal és megkülönböztetett figye­lemmel készül a társulat és a közönség. Szeretettel várjuk Gyulára! Niedzielsky Katalin —A szereplők kiválasztása­kor mit tartott szem előtt? — A Nemzeti Színház tár­sulatára épül az előadás, és nem csak azért, mert ősztől tovább fogjuk játszani. Évek óta szerettem volna és a Nem­zetiben játszott szerepem ezt most lehetővé is teszi, hogy a Nemzeti és a Gyulai Várszín­ház azonos szellemiségben, azonos művészi ízlés szerint működjön. A másik ok pedig, hogy a Nemzetiben fel­gyülemlettek azok a színészi erők, amelyek egy ilyen esz­ményi értelemben vett nemze­ti színházi darab eljátszásához kellenek. Karakterükben olyan színészekből áll most a társulat, akik az eszményített előadáshoz kellenek. Olyan eszményi állapotot, hogy nagy színészek játsszák a legapróbb karakterszerepeket is, nem le­het egyik napról a másikra megteremteni, de ebbe az irányba kellene törekedni. S ez az állapot most megvalósulni látszik. De vannak itt vendé­gek is. Koncz Gábor — aki a tavalyi Páskándi-darabban az egyik főszerepet eljátszotta, és a nemzeti színházi stílushoz tartozó társaságban nagyon otthonosan mozog — ké­résünkre az idén a vendégsze­replését megismétli. A női fő­szerepre Marosvásárhelyről hívtunk színésznőt, Gáspár Imolát. Ebben a pillanatban Magyarországon hiánycikk ez a korú, adottságú és kinézetű színésznő. Példázza továbbá azt a korábbi hitünket, amit igyekszünk demonstrálni Gyulán, hogy a magyar szín­játszás egységes, és a határok nem választják el a magyar nyelvű színházakat. Fülöp Zsigmond régi törzstagja a Gyulai Várszínház stábjának, tisztességesen és hűségesen szolgálja itt évről évre kis sze­repekben is az ügyet, és most végre nagy falat jut a számára. Sorolhatnám tovább a neve­ket, mert minden szerep fősze­rep, egy remekműnek reme­­kebbnél remekebb szerepei. N.K. Sütő András Gyulán „Új ablakokat igyekeztem nyitni a dráma épületében” FOTÓ: FAZEKAS FERENC „Olyan ez a Bodor, mint Leonardo da Vinci, csak székelyben” FOTÓ: ILOVSZKY BÉLA Boldog születésnapot, Koncz Gábor! Július 8-a a főszerepet játszó Koncz Gábor színművész szá­mára kétszeresen nevezetes: az ősbemutató a művész születés­napjára esik. Koncz Gáborral két felvonás próbája közötti szünetben, a varázslatos éjsza­kai világban, a színházban be­szélgettünk. — A Rák jegyében születet­tekről azt mondják, magán­életükben szerencsések. — Nem hiszek ebben a do­logban. Két hópehely nem egy­forma, akkor hogy lehetne az ember? Pláne, ha színész? Hogy lehetne ráhúzni X-re, amit Z-re? Én én vagyok, születtem ekkor, más meg akkor, teljesen mind­egy, ki mikor. — Különben, hogy szeren­csés, az igaz? — Magunk irányítjuk életünket, szúrjuk el és tesszük szerencséssé vagy szerencsét­lenné.­ Nekem idáig sikerült a magánéletem, mint ahogyan a pályám is. Lehet, egyszer va­lami miatt bekövetkezik a hul­lámvölgy, de az nem rajtam fog múlni... Mindig valami­lyen célt tűzök ki magam elé, affelé megyek és a lehető leg­rövidebb úton akarom elérni. Idáig az erdőből mindig kita­láltam. A mesében három út vezet kifelé: én tudtam, me­lyik az az út, amelyiken a lehe­tő legrövidebb időn belül meg­látom a tornyot a faluban. Nincs arra időm, hogy elkóvá­lyogjak. Az élet kegyetlenül rövid, minden percét ki kell és ki is szoktam használni. — Most mit mutat a torony, vagyis mik a tervei? — Már két évre tele vagyok munkával. Két hétre szabad­ságra megyek a társaságom­mal, a családommal Ciprusra. Utána Darvas Szerepét ve­szem át Az ezredes című da­rabban egyhetes próbával a Já­tékszínben. Ezzel párhuzamo­san a Madách Színházban pró­bálok egy amerikai darabot, Tolnay Klári szeretőjét ját­szom. Klárikával jó együtt dolgozni. A színházban vár még két szerep, rendezni is hívtak három helyre. Közben — ezt már éjjel csinálom — elvállaltam 60 rész Kajak­­szinkront. Keveset alszom, so­kat dolgozom, de így érzem jól magam. — És ha még előbbre megyünk az időben? — Várok... Aktív várakozás­sal, munkával arra az időre, amikor a színészet újra eléri a rangját, ugyanúgy megbecsül­nek minket, mint régen. Fejétől büdösödik a hal... ha ugyanúgy jönnek gratulálni, mint egykor a kommunisták. Ezért cserébe mi nem adtunk semmit, csak a mű­vészetünket és az emberségün­ket. —A bemutató ellenére jut idő születésnapi ünnepre? — Lejönnek a barátaim, a családom... A napnak nem tu­lajdonítok különösebb jelentő­séget: az ember születik, és jön­nek a születésnapok. Azért nem kell gratulálni valakinek, mert megélte a következő évfordu­lót: természetes dolog, ami be­következik. Ha tehetséges, ak­kor is, ha tehetségtelen, akkor is. Ha gyilkos, akkor is, ha minisz­terelnök, akkor is. — Gondolom, azért rosszul esne, ha elmaradna a köszöntés. — Emiatt soha nem sértőd­nék meg. Naptáram nincs, nem jegyzem a névnapokat, szüle­tésnapokat. Az ember, ha szeret valakit, nem alkalomból aján­dékoz.­­ —A Madách Színház tagja, mi a története annak, hogy Az ugató madár főszerepére felkérték? —Nem ez az első szerepem a Nemzetiben. Jelenleg is négy színházban nyolc főszerepet játszom. A Nemzetit nagyon szeretem, már csak a darab vá­lasztása miatt is. Idáig sok nagy­­formátumú hőst játszottam, szeretem a súlyos szerepeket. A Madáchban jól érzem magam, de igaziból nem veszi ki a „zsí­romat”, nem erőltet meg. Egy ilyen ősbemutató, Sütő darabja nehéz szülés. Különösen, ha van rá két-három hetünk. Meg­feszített munka folyt, éjjel-nap­pal próbáltunk. De szellemi és fizikai erőm teljes birtokában érzem még magam és képes vagyok ilyesmire. Sík Ferenc­cel régen dolgozunk együtt, úgy érzem, értjük egymás nyelvét. Csak jó közérzettel tudok dol­gozni. Gyulát nagyon szeretem, kellemes emlékek fűznek ide. Most szórakozásra nem jutott idő, lehoztam a motorcsónako­mat, de alig-alig tettem vízre. Szeretem a Körös tiszta vizét... Úgy kezdem a reggelt, s amikor hazamegyek, úgy fejezem be a napot, hogy úszkálok egyet. — Bodor Péter alakja mit jelent Önnek? — Tiszta, becsületes ember. Szeretem az ilyeneket, akikből a mai világban egyre keveseb­bet találunk. Azt hiszem, ez a kor nem is igényli az igazi hősö­ket. Azokat, akik adják a pofont és kapják. Csak azokat, akik lesik a verekedést... Szőke Margit Bodor Péter és Gróf Rhédey Claudia szerepét próbálja Koncz Gábor és Gáspár Imola . fotó: Kovács Erzsébet

Next