Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-07 / 156. szám
JEBI KIS MEGYEI HÍRLAP GYULAI VÁRSZÍNHÁZ ’93 1993. július 7., szerda Nem lehet kívül maradni Holnap: Az ugató madár ősbemutatója a Várszínházban Ünnepre készül a Gyulai Várszínház: a 30. évad fénypontjaként holnap este kerül színre Az ugató madár, Sütő András drámája Sík Ferenc művészeti vezető rendezésében. Az Álomkommandó 1987-es premierje — szintén Sík Ferenc rendezésében, Kern Andrással és Lukács Sándorral a főszerepben, mint az egyik legszebb gyulai estét őrizzük emlékezetünkben — örökre beírta magát a magyar színjátszás történetébe. Az ugató madár születéséről, az alkalom ünnepélyességéről és az ősbemutató jelentőségéről a rendezővel beszélgettünk. —Évek óta készülünk erre a premierre. Az Advent a Hargitán című drámát 1986-ban mutattuk be a Nemzeti Színházban, a testvérdarabja volt Az ugató madár, szinte egyszerre készültek, az Advent eredetileg a Jégmadár címet kapta. Közben teltek az évek, az élet változott. Az ugató madár akkor a szerző elégedetlensége miatt nem került bemutatásra, majd az újabb változat elkészültét különböző körülmények késleltették, az ismert marosvásárhelyi atrocitások miatt Sütő munkaképtelenné vált. Mi gondoltuk, eljátsszuk az eredeti változatot, Sütő viszont folyton tiltakozott ellene. Ma már örülök, hogy hallgattunk rá, mert bár az új változat címe azonos a régivel, szereplői jórészt azonosak, mégis egy teljesen más darab készült el. A jelenről tud szólni és erről az egész magyar „wirtschaff’ról. Amit talán nem is joggal nevezünk magyarnak, de nem lévén rá más szó, ezzel jelöljük ezt a képtelen emberfajtát, amely valójában az eredetét nem tudja felkutatni, a születésének körülményei nem predesztinálják arra, hogy egyértelműen egy nemzethez tartozónak mondja magát. Erről a fajtáról vall Sütő úgy, hogy a jelenkori állapotainkat vizsgálva és pellengérezve az egész náció időtlenségben is érvényes vágyait, reményeit, kétségbeeséseit tudja tükröztetni. — A főhős szobrászművész, bizonyára sok közös vonása van az íróval. — Inkább művész, feltaláló, tudós, olyan ezermester, mint Leonardo da Vinci, csak székelyben. A szabadságharc idején ágyúkat gyárt és gyutacsüzemet létesít, tevékenyen vesz részt találmányaival a szabadságharcban. Vágya az, hogy szobrászművész legyen, és hófehér szárnyakkal tiszta művészetet alkothasson, de a világnak ebben a régiójában ez lehetetlen. A legalapvetőbb, a legelemibb tisztesség sem engedi, hogy kimaradjon a közügyekből, a közösség, a nemzet sorsából, együtt kell vállalnia a tetteket és a tettek következményeit is. — Fennmaradni, túlélni, feláldozni és megalkudni, ez itt a kérdés, ahogy Sütő András minden drámájában ? — Néhány éve játszottuk itt Márai Sándor A kassai polgárok című darabját, az ugyanezzel a dilemmával küszködött, hogy a hivatás és a kötelesség teljesen szétválik ebben a régióban. Aki a hivatásának akar élni, hacsak nem hunyja be a szemét és egy csöppnyi tisztesség szorult belé, akkor nem teheti meg, a körülményei egyszerűen belekényszerítik abba, hogy a kötelességét teljesítse, ahelyett, hogy félrevonulva a közügyektől a hivatásának éljen. —Hogyan végződik a történet és mit hangsúlyoz az előadás? — Azt, hogy nem lehet kívül maradni. Ezek a sok-sok kompromisszummal és apró (Folytatás az 1. oldalról) — Kedves Sütő András! Munkáiból, nyilatkozataiból megtanultuk: „Minden múltidézés kegyelmi kérvény a jelenhez" és vádirat. Az ugató madár is a múltban, az 1848149-es szabadságharc idején játszódik. Újabb vádirat a mához? —Tulajdonképpen igen. Ez a darabom hármas dimenzióban játszódik: múlt, jelen és jövő szorosan összefügg, ami történik, annak minden irányba kisugárzása van. Ha van, persze! Azt próbáltam elmondani a mai közönségnek, hogy a magyarság történelmi útjai olyan tanulságokat hordoznak, amelyek meghatározzák egész mai életünket, viszonyunkat Európához, a nagyvilághoz, de szűkebb hazánkhoz, szomszédainkhoz is. A magyar történelem az európai történelem szerves része, nem csupán nemzeti probléma, hanem a kelet-európai népek sorsával, történelmével együttesen kezelendő. Ebbe a közegbe állítottam az individuum, az egyén drámáját. Az ugató madár című színpadi munkámat átdolgoztam, az átírás lényege, hogy új ablakokat igyekeztem nyitni a dráma épületében, belső ablakokat. Az egyén belsejét igyekeztem jobban megvilágítani, a lélektani régiókat alaposabban bejárni a Bodor Péter és Gróf Rhédey Claudia szerelmi történetén keresztül. — Főhőse polihisztor, amolyan reneszánsz ember, a mai világban már ismeretlen fogalom... — Bodor Péter a történelmi kényszerűség következtében ilyen. Ennek a régiónak az a sajátossága, hogy a maga zseniális tehetségeit sosem becsülte eléggé, sosem hagyta kibontakozni, itt a zsenik a tehetségüket sosem tudták kiteljesíteni. Kényszerű helyzetükbecstelenséggel keveredett, tisztességes emberek vagy teljesen elrohadnak vagy hősökké válnak akarva-akaratlanul. Se gyáva, se bátor nem lehet az ember, sem középen nem maradhat, ki sem maradhat. A nemzet vagy a közösség, amelyhez tartozik, az elsodortabben megragadtak, ott van például Bolyai. Igazi lángelme volt Bodor Péter is, aki Stevenson előtt feltalálta a gőzerővel hajtatott gépet, tehát megelőzte nyugati kollégáját, ám a történelmi sanyarúság miatt neve, műve ismeretlen maradt. — A Magyar Írószövetség már az év elején önt javasolta Nobel-díjra. Ezzel kapcsolatban sajnálatos módon ízléstellen hecckampány alakult ki személye körül Romániában. Elcsendesedtek azóta ezek az indulatok? — Én igen meleg szívvel köszönöm a Magyar Írószövetségnek a nagyszívűségét, de olybá értékelem, hogy ezzel le is zártam magamban az ügyet. Akik a hecckampányt ellenem kezdeményezték, valószínűleg nem tudnak várni. Úgy érzem, nem tudják kivárni, hogy csak jövőre kapják meg a Nobel-díjat. Én tisztában vagyok azzal, hogy az idén nem fogom megkapni a díjat, ők sem jövőre, de azért csak várják... — Néhány évvel ezelőtt Ön megkapta az Erzsébet-díjat, és most másodszor is felterjesztették. Erről hogyan vélekedik? — Nagy megtiszteltetésként fogadtam akkor a díjat, de most levélben kértem Czine Mihály irodalomtörténészt, hogy tekintsenek el a személyemtől, mivel olyan darabomért kapnám az Erzsébet-díjat, amely még nem került közönség elé, ezért méltatlannak érezném a döntést. — Melyik darabjáról van szó? — Éppen Az ugató madárról. —Köszönöm a beszélgetést. A bemutatóra nagy odaadással és megkülönböztetett figyelemmel készül a társulat és a közönség. Szeretettel várjuk Gyulára! Niedzielsky Katalin —A szereplők kiválasztásakor mit tartott szem előtt? — A Nemzeti Színház társulatára épül az előadás, és nem csak azért, mert ősztől tovább fogjuk játszani. Évek óta szerettem volna és a Nemzetiben játszott szerepem ezt most lehetővé is teszi, hogy a Nemzeti és a Gyulai Várszínház azonos szellemiségben, azonos művészi ízlés szerint működjön. A másik ok pedig, hogy a Nemzetiben felgyülemlettek azok a színészi erők, amelyek egy ilyen eszményi értelemben vett nemzeti színházi darab eljátszásához kellenek. Karakterükben olyan színészekből áll most a társulat, akik az eszményített előadáshoz kellenek. Olyan eszményi állapotot, hogy nagy színészek játsszák a legapróbb karakterszerepeket is, nem lehet egyik napról a másikra megteremteni, de ebbe az irányba kellene törekedni. S ez az állapot most megvalósulni látszik. De vannak itt vendégek is. Koncz Gábor — aki a tavalyi Páskándi-darabban az egyik főszerepet eljátszotta, és a nemzeti színházi stílushoz tartozó társaságban nagyon otthonosan mozog — kérésünkre az idén a vendégszereplését megismétli. A női főszerepre Marosvásárhelyről hívtunk színésznőt, Gáspár Imolát. Ebben a pillanatban Magyarországon hiánycikk ez a korú, adottságú és kinézetű színésznő. Példázza továbbá azt a korábbi hitünket, amit igyekszünk demonstrálni Gyulán, hogy a magyar színjátszás egységes, és a határok nem választják el a magyar nyelvű színházakat. Fülöp Zsigmond régi törzstagja a Gyulai Várszínház stábjának, tisztességesen és hűségesen szolgálja itt évről évre kis szerepekben is az ügyet, és most végre nagy falat jut a számára. Sorolhatnám tovább a neveket, mert minden szerep főszerep, egy remekműnek remekebbnél remekebb szerepei. N.K. Sütő András Gyulán „Új ablakokat igyekeztem nyitni a dráma épületében” FOTÓ: FAZEKAS FERENC „Olyan ez a Bodor, mint Leonardo da Vinci, csak székelyben” FOTÓ: ILOVSZKY BÉLA Boldog születésnapot, Koncz Gábor! Július 8-a a főszerepet játszó Koncz Gábor színművész számára kétszeresen nevezetes: az ősbemutató a művész születésnapjára esik. Koncz Gáborral két felvonás próbája közötti szünetben, a varázslatos éjszakai világban, a színházban beszélgettünk. — A Rák jegyében születettekről azt mondják, magánéletükben szerencsések. — Nem hiszek ebben a dologban. Két hópehely nem egyforma, akkor hogy lehetne az ember? Pláne, ha színész? Hogy lehetne ráhúzni X-re, amit Z-re? Én én vagyok, születtem ekkor, más meg akkor, teljesen mindegy, ki mikor. — Különben, hogy szerencsés, az igaz? — Magunk irányítjuk életünket, szúrjuk el és tesszük szerencséssé vagy szerencsétlenné. Nekem idáig sikerült a magánéletem, mint ahogyan a pályám is. Lehet, egyszer valami miatt bekövetkezik a hullámvölgy, de az nem rajtam fog múlni... Mindig valamilyen célt tűzök ki magam elé, affelé megyek és a lehető legrövidebb úton akarom elérni. Idáig az erdőből mindig kitaláltam. A mesében három út vezet kifelé: én tudtam, melyik az az út, amelyiken a lehető legrövidebb időn belül meglátom a tornyot a faluban. Nincs arra időm, hogy elkóvályogjak. Az élet kegyetlenül rövid, minden percét ki kell és ki is szoktam használni. — Most mit mutat a torony, vagyis mik a tervei? — Már két évre tele vagyok munkával. Két hétre szabadságra megyek a társaságommal, a családommal Ciprusra. Utána Darvas Szerepét veszem át Az ezredes című darabban egyhetes próbával a Játékszínben. Ezzel párhuzamosan a Madách Színházban próbálok egy amerikai darabot, Tolnay Klári szeretőjét játszom. Klárikával jó együtt dolgozni. A színházban vár még két szerep, rendezni is hívtak három helyre. Közben — ezt már éjjel csinálom — elvállaltam 60 rész Kajakszinkront. Keveset alszom, sokat dolgozom, de így érzem jól magam. — És ha még előbbre megyünk az időben? — Várok... Aktív várakozással, munkával arra az időre, amikor a színészet újra eléri a rangját, ugyanúgy megbecsülnek minket, mint régen. Fejétől büdösödik a hal... ha ugyanúgy jönnek gratulálni, mint egykor a kommunisták. Ezért cserébe mi nem adtunk semmit, csak a művészetünket és az emberségünket. —A bemutató ellenére jut idő születésnapi ünnepre? — Lejönnek a barátaim, a családom... A napnak nem tulajdonítok különösebb jelentőséget: az ember születik, és jönnek a születésnapok. Azért nem kell gratulálni valakinek, mert megélte a következő évfordulót: természetes dolog, ami bekövetkezik. Ha tehetséges, akkor is, ha tehetségtelen, akkor is. Ha gyilkos, akkor is, ha miniszterelnök, akkor is. — Gondolom, azért rosszul esne, ha elmaradna a köszöntés. — Emiatt soha nem sértődnék meg. Naptáram nincs, nem jegyzem a névnapokat, születésnapokat. Az ember, ha szeret valakit, nem alkalomból ajándékoz. —A Madách Színház tagja, mi a története annak, hogy Az ugató madár főszerepére felkérték? —Nem ez az első szerepem a Nemzetiben. Jelenleg is négy színházban nyolc főszerepet játszom. A Nemzetit nagyon szeretem, már csak a darab választása miatt is. Idáig sok nagyformátumú hőst játszottam, szeretem a súlyos szerepeket. A Madáchban jól érzem magam, de igaziból nem veszi ki a „zsíromat”, nem erőltet meg. Egy ilyen ősbemutató, Sütő darabja nehéz szülés. Különösen, ha van rá két-három hetünk. Megfeszített munka folyt, éjjel-nappal próbáltunk. De szellemi és fizikai erőm teljes birtokában érzem még magam és képes vagyok ilyesmire. Sík Ferenccel régen dolgozunk együtt, úgy érzem, értjük egymás nyelvét. Csak jó közérzettel tudok dolgozni. Gyulát nagyon szeretem, kellemes emlékek fűznek ide. Most szórakozásra nem jutott idő, lehoztam a motorcsónakomat, de alig-alig tettem vízre. Szeretem a Körös tiszta vizét... Úgy kezdem a reggelt, s amikor hazamegyek, úgy fejezem be a napot, hogy úszkálok egyet. — Bodor Péter alakja mit jelent Önnek? — Tiszta, becsületes ember. Szeretem az ilyeneket, akikből a mai világban egyre kevesebbet találunk. Azt hiszem, ez a kor nem is igényli az igazi hősöket. Azokat, akik adják a pofont és kapják. Csak azokat, akik lesik a verekedést... Szőke Margit Bodor Péter és Gróf Rhédey Claudia szerepét próbálja Koncz Gábor és Gáspár Imola . fotó: Kovács Erzsébet