Békés Megyei Hírlap, 2006. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-26 / 147. szám

/ 2006. JÚNIUS 26., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Az Idealisták a Realistákhoz Van mikor nagyon fáj az élet nekünk, Úgy nyögünk belül­­ és néha kívül is. De lehet hogy az egészet kép­zeljük csupán... A világot ti viszitek előre, mi kívül állunk és bámulunk csak Nézzük, hogy itt hogy forog az idő önmaga körül, néz­zük, és szenvedünk magunk­ban. Csendben, lassan visszafia­talodunk a halálba... Ó ha olyan boldogok lehet­nénk, Mint amilyenné a lelketlen realizmus tesz titeket... (Lehet, fekete lenne a nyel­vünk is már?...) Lőjetek agyon minket ma­gunk helyett. Ellentmondásos életünkbe fojtsatok bele: Realisták! Legyetek ma ve­­lünk­ ellenünk. Az Idealisták önmagukhoz Hogyan? Hogyan törjön ki az Idealista az álmok gyűrűjéből? Hogyan tépik ki az optimiz­mus ostoba mocsarából? Hogyan élje túl a kudarcot, ha hozzászokott, hogy csak álmokban létezik? Hogyan fojtanak valóságba megcsömörlött álmokat? Hogyan nyer kulcsot az una­lomléthez az, kit a hit áldása ver? És hogyan tanulhat meg álmodni­ néha az, aki min­dent látni akar rendesen, ahogy van, és ahogy lett.­­ Velkey Gábor 12/B békéscsabai Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgarazdasági Szakközépiskola „AZ A VÁGY, HOGY TESSÉL AZ EMBEREKNEK, JOGOS, DE AZ, HOGY URALKODJ FELETTÜK, SÉRTŐ.” (JOUBERT) SÉTA Papírtekercstől az olvasóig nyomdalátogatás Lapkészítés érte csapatmunkában és pontosan Elérkezett a várva várt nap, június hetedike, ami­kor betekintést nyerhet­tünk Kecskeméten az Axel Springer nyomda munkájába. A korszerű, nagy teljesítményű gépek­kel felszerelt nyomda ne­ve: Szilády Nyomda Kft. Este 6 órakor indultunk autó­busszal a mező­kovácsházi kol­légium elől. Az utazás során be­szélgettünk, hogy milyen is le­het egy igazi nyomda. Én az amerikai filmekben láttam, hogy is néz ki egy ilyen „gépe­zet”, amellyel nap mint nap nyomtatják az újságokat. Ami­kor odaértünk, már éppen be­sötétedett. Beléptünk a hangárba, és el­akadt a lélegzetünk ettől az összeszedettségtől. Először egy tájékoztatón vettünk részt, s­ amelyen részletes felvilágosí- | tást kaptunk a nyomda műkö- j déséről, azután körbevezettek­­ minket az épületben, minden­­ állomáson részletes ismerte­tést kaptunk a gépek működé­séről. Olyan gigantikus mére­tekkel találkoztunk, ami lenyű­göző volt. Az épület központi része a négy emelet magassá­gú nyomdagép, amely négy nyomóegységből áll, és akár négy különböző lap nyomható rajta. A nyomdában talán a leg­fontosabbak közé tartozik a precizitás és a csapatmunka. Ha egy láncszem megakad a gépezetben, borul a megszo­kott menet, de a jól képzett szakemberek bámulatos gyor­sasággal hárítják el a problé­mát. Sok emberre van szükség a csomagolórészlegen, a szortí­rozásnál, kötegelésnél, a papír­­tekercsek mozgatásánál. Az Axel Springer nyomdájában éj­szakánként körülbelül 100- 120 ezer példányt nyomtatnak négy különböző megyei (itt készül a Békés Megyei Hírlap is), egy országos napilapból, hetilapból, az ezekben lévő különböző mellékletekből, to­vábbá rejtvényújságokból, re­gényekből. Nekem nagyon tetszett a nyomda működése, azon belül is a pontosság. Köszönjük a ba­rátságos fogadtatást, a felvilá­gosítást, és hálásak vagyunk, hogy megtapasztalhattuk az új­ság útját a papírtekercstől a postaládánkig. ■ Párleti Szilvia mezőkovácsházi Hunyadi János középiskola Nyomtatás előtti színellenőrzés a vezérlőpultnál. Áldás vagy átok lehet a televízió? agymosás Hat az ifjúságra, az új generációra a töméntelen agresszió Szórakoztató? Talán! Kikapcso­lódást nyújt? Talán! Erkölcste­len? Valószínű! Néha botrán­­koztató? Lehet! Áldás? Talán! Átok? Talán! Az emberek több­sége nézi? Biztos! Ez a sok kér­dés a televízió és az ebben su­gárzott műsorok többségének jellemzője. Természetesként kezeljük, hogy mindennapjainkba férkő­zött a szórakoztatóiparnak ez a terméke. Tény, hogy a kereske­delmi csatornák megjelenésé­vel ott van az otthonunkban, a szemünk előtt a pornográfia, a gyilkosság, a paráznaság, a per­verzió, az erkölcstelenség, az agresszió, az abnormalitás. A televízió szó szerint kikap­csol, mert ha leülünk elé, tény­leg kikapcsol az elménk, és már-már mindegy milyen mű­sort nézünk is valójában, szin­te agymosás részesei lehe­tünk. Véleményünk is a tévé­ben látottakhoz igazodik egy idő után, és akkor az már nem is teljesen a mi véleményünk. Szerencsére azért még lehet látni a sok badarság között olyan műsorokat is, melyek tartalma oktat és nem butít. A gyermekek egy részének pél­daképe a való­­ságshow-k sze­replője, vagy a véres akció­film hőse, vagy akár a brazil szappanope­rák valamelyik agyonajnáro­­zott alakja. Hogy miként is hat az ifjú­ságra, az új generációra ez a tö­méntelen agresszió, hogy men­nyire ette be magát az erkölcs­telenség a tudatalattinkba, az talán csak évek vagy évtizedek múlva fog kiderülni. Kétségte­len erénye, hogy láthatjuk, mi van akár a Föld másik oldalán és megtudhatjuk, mi történik embertársainkkal. Nem ítélhetem meg a televí­ziót, mert az nem az én felada­tom, de meg kell(ene) az embe­reknek tanulni szelektíven té­vét nézni, és minden embernek tudnia kell(ene) józanul mérle­gelni, dönteni, hogy mit érde­mes megnézni és mit nem. El­végre ott az a (ki)kapcsoló... ■ Gregor Alexandra Békési Farkas Gyula Mező­­gazdasági, Ipari Szakképző Iskola és Gimnázium médiatagozatos tanulója ­ ■< wmma! Hogyan bulizzunk? Tinik mulatnak, alkoholizálnak az éjszakai életben A fiatalok többsége hétvégen­ként eljár bulizni, szórakozni. Nem mindegy, hogy hány éve­sen kezdjük el, milyen hely­színt és társaságot választunk magunknak. Hiszen a mai vi­lág egy részére jellemző a zül­­löttség. Könnyen keveredhe­tünk rossz társaságba, olyan emberek közé, akik nálunk idősebbek és tapasztaltak, jár­tasak az alkohol vagy a kábító­szerek területén. Ha veszünk egy átlagos diszkót, igen nagy létszám­mal találunk 15 éves, eset­leg még ennél is fiatalabb bulizni vágyó „gye­rekeket”. Igen, ők azok, akik könnyen bajba keveredhetnek. Már nem egyszer fordult elő, hogy illuminált, sőt, ami ennél is súlyosabb, drog hatása alatt kerültek haza. Hogy ezt miért teszik? Egyesek csak kíváncsi­ságból, tapasztalatszerzésből, mások úgy gondolják, hogy ez­zel többek, vagányabbak lesz­nek és megint mások azért, mert enélkül már nem is érzik jól magukat. Elszomorító, szé­gyen és egyben szánalomra méltó az ilyen fiatal. Azért nem minden esetben maga a pórul járt a hibás. Már elegendő az is, hogy a poha­runkat egy pillanatra őrizetle­nül hagyjuk, és bárki bele­csempészhet valamit az ita­lunkba. A hatás majd csak ké­sőbb jelentkezik, de akkor már elkerülhetetlen az esetleges rosszullét, főleg ha a szerveze­tünk még nem találkozott ilyesféle anyaggal. Egy lényeges dolgot még­sem hagyhatunk ki, ami nem más, mint a mennyiség. Ha már mindenféleképpen inni szeretnénk, akkor azt kis mennyiségben tegyük meg. ■ Hevesi Anita sarkadi Ady-Bay gimnázium Az oldalt a SÉTA II. médiaprogram diákjainak írásaiból szerkesztette Bede Zsóka. Legközelebb ősszel találkozunk újabb fiatalokkal a SÉTA III-ban. A diákok írásai elérhetők még az interneten a www.bmhirlap.hu/seta, vagy a www.beo.hu/seta címen. Az első osztálykirándulásunk Erdélyben Négynapos mászkálás hegyen-völgyön által Több óra utazás után végre megérkeztünk. Ugyanott kap­tunk szálláshelyet, mint tavasz­­szal. Az ismerős környezetben hamar kiismertük magunkat és fáradtságunk ellenére gyor­san kipakoltunk. A fölösleges energiával rendelkezők még el­mentek este sétálni, ismerked­ni Lippával. Másnap elindultunk meghó­dítani a Retyezátot. Itt a kitar­tóbbak felmásztak közel 1600- 1700 méterre, ahol havat is lát­hattunk a hideg vizű patak partján. A túra alatt kezdtük megismerni a két erdélyi fiút, kísérőinket, akik természetesen sokkal nagyobb biztonsággal ugráltak a hatalmas köveken, mint mi. Ellátogattunk a test­vériskolánkba is (Téglás Gábor iskolacsoport), ahol beült min­denki egy általa választott taní­tási órára, ami náluk 50 perces! Aznap délután elbuszoztunk Vajdahunyad várához és egy idegenvezető közreműködésé­vel bejártuk a sok emléket őrző ódon utakat. Miután visszaér­tünk a szálláshelyre, a délutáni szabad program keretein belül néhányan felsétáltunk Déva vá­rához. A hegy tetejéről könnyen áttekinthettük a várost, hogy mi hol található, így utolsó este el­ment az egész osztály - termé­szetesen a felnőttekkel és az er­délyi srácokkal együtt - vacso­rázni egy közeli étterembe. Utolsó nap sok fontos várost érintettük, mint például Gyula­­fehérvár, Kolozsvár. Parajdon le­parkoltunk és lementünk a só­bányába. A föld alatti rendkívül egészséges túránkat a bánya legérdekesebb részével, a vissz­hangteremmel zártuk be. Utolsó megállóként célba vettük Körösfőt, ahol mindenki elkölt­­hette megmaradt pénzét. A kö­vetkező kényszermegálló már a határ volt. Itt nagy bánatunkra órákig kellett várakoznunk. ■ Pentaller Dorottya 9/B szarvasi Vajda Péter gimnázium A Retyezáton a patak és a sziklák próbára tették a csapat ügyességét, de a táj pótolta a fáradtságot.

Next