Békés Megyei Hírlap, 2013. szeptember (17. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-30 / 228. szám

4 Turizmusban jártas civilek is főztek nemzetközi hírű orosházi levest a turizmus világnapjához jó néhány rendezvény kötődött ezen a hét végén. A turisztikai szolgáltatók országszerte több helyszínen kedveskedtek a bel­földi és külföldi vendégeknek. Ezt tették az orosháziak is. A városmarketing iroda veze­tője, Dedák Angéla elmondta, Gyopároson a fürdőben voltak akcióik, kedvezményeik. Az Alföld Gyöngye szálloda parkjá­n összefogják a kultúrát, értékeket létrehozó közösségeket, amelyek sokat tesznek a városért. ban pedig meghirdették az első Orosházi tányéros nevű főző­versenyt, családi nap keretében. A levest Tercsi József orosházi mesterszakács készítette még az Alföld szálloda megnyitá­sakor, 1981-ben, s azóta olyan kedvelt lett, hogy a város étter­meinek étlapjáról nem hiányoz­hat. Gyopároson 12 főzőcsapat próbálkozott az eredeti ízvilágot visszaadni. Tercsi József szerint ez az Orosházi Kolbászklubnak sikerült a legjobban. A családi napon a gasztronómia mellett a gyerekeknek kézműves-foglal­kozásokat tartottak. Még több: BEOL.hu. ■CS.I. Táncforgatag, ahol a hagyományőrzőket értékelték táncforgatag címmel idén is megrendezte a szlovákok néptánctalálkozóját az Orszá­gos Szlovák Önkormányzat Közművelődési Központja Szarvason, ahol a hazai szlo­vák hagyományőrző csoportok, táncegyüttesek vettek részt. A találkozó célja a hazai szlovák tánchagyományok bemutatása és a csoportok zsűri általi mi­nősítése, szakmai segítése - tudtuk meg dr. Király Katalin ötletgazdától. Kétévente van alkalmuk az együtteseknek be­mutatkozni. A zsűri pedig nyil­vános szakmai értékelésével se­gíti fejlődésüket, és azt nyomon követi. A seregszemlén felléptek a helyiek mellett dabasi, kerepe­­si, tótkomlósi, püspökhatvani, maglódi tánccsoportok. ■ CS. I. MEGYEI KORKÉP 2013. SZEPTEMBER 30., HÉTFŐ Keresztkérdés: István a mi urunk? évadnyitó Hagyományos királyválasztás a Békéscsabai Jókai Színházban „Mondd, te kit választanál?” - szeptember 27-én közkívá­natra csendült fel a jól ismert dallam a Békéscsabai Jókai Színház évadnyitó bemuta­tóján. Miután az augusztus 20-ai főtéri előadás osztatlan sikert aratott, majd néhány nappal később a kolozsvári előadást is elismerő szavak illették. Fekete Péter direktor engedett a közönség nyomá­sának, és a bérletes előadá­sok közé emelte az idén 30 éves Szörényi-Bródy művet, Zsurávszky Zoltán rendezé­sében. A Jókai jól választott. Sárik Petra A mára emblematikussá emel­kedett István, a király című rockoperának számos megva­lósítási formáját láthatta már a nagyérdemű, mégis a mai napig vonzza a tömegeket: hol azért, mert felháborító és szem­telenül merész, hol pedig auten­­tikussága miatt. A békéscsabai Istvánnál az utóbbi nyert. Nem akart többet mondani, vagy túlmutatni önmagán; nem kel­lett feszengve szimbólumokat, esetleg metaforákat fejtegetni; az ember csak hátradőlt, és belecsöppent a történelembe. Ha rövidre akarnám zárni, azt írnám, hogy szép volt. Szép, olyan, sallangmentesen. Egy­szer talán még könny is szökött a szemembe -ám azóta sem tu­dom eldönteni, hogy a két órán keresztül az arcomba tóduló füst miatt vagy a meghatottság­tól... Szóval, a szépségbe vető­dött néhány árnyfolt, ugyanis a Jókai színház társulatának egy szabadtérre szánt monumen­tális darabot kellett „lekicsi­nyíteni" díszletestül, füstöstül. Hiába a színpadszellőztetés és egyéb óvintézkedések, a füst maradt, a hideg jött. A látvány mellett a szerep­­osztás is módosult az augusztu­si bemutatókhoz képest, hiszen a Kolozsvárott és Szegeden is - igen, abban a zseniális, köz­felháborodást keltő Alföldi-fé­lében! - nagyot alakító, „társu­­latos” Feke Pál helyett Presits Tamás formálta meg Istvánt, s a kisebb szerepekben jókais színészek tűntek fel. Presits Istvánja gyengélkedett: már a nyitányban (Mondd, te kit vá­lasztanál?) leénekelte Koppány (Szomor György); az énekbeli tökéletlenségek mellett a ka­rakter megformálása sem volt hiteles. Sem a keménykezű uralkodót, sem az Istenhez fo­hászkodó, dilemmázó, hamleti figurát nem tudta hozni Pre­sits. Képtelen volt felnőni ap­jához. Talán ezért, talán Réka (Gubik Petra) őszinte és mély játéka miatt reméltem, hogy Koppány most megúszhatja, a közönség egy emberként szo­rított a vadságnak és az erőnek: Róma kemény hely, felkészül Bizánc! Nem lett igazam. Ré­ka álma valóra vált: Koppány a négy várfokra került, István pedig cipelhette a keresztjeit: a kettőseket, meg a simákat. Még ha az apostoli király cím nem is jött össze péntek este Istvánnak,­­a rockopera sláge­reit többségében nem csupán elénekelték, hanem érzelmi töltet is került mögéjük, ebben kimagasló volt a már említett Gubik Petra, akinek orgánuma nemcsak megérintette a szívet, hanem meg is karcolta azt (El­késett békevágy). Csendesen, örömködve konstatálom, hogy végre nem egy népdalénekes Rékát kaptunk! Mondhatni, „apja lánya”, hiszen Szomor György Koppány karaktere érett és megfontolt volt (Szállj fel szabad madár!), játékát a legnagyobb tapssal és ováció­val honorálta a közönség. Nem véletlenül. A színészpároson kívül a Balassi Táncegyüttes vitte a vállán a darabot: lenyű­göző látványt nyújtott mozgal­mas táncuk, erőtől és dinami­kától kirobbanó egységük. „Veled Uram, de nélküled.” - a sokat idézett paradoxon Zsuráfszky értelmezéséből sem maradt ki, és éppen ez a mondat aktualizálja a darabot 1983-ban és 2013-ban is. Kön­­­nyen beláthatjuk, hogy nem vallási értelemben szerepel a műben, hiszen egy frissen koronázott, mélyen hívő em­ber ilyet nem mond, hacsak nem az őt körülvevő politikai közegre utal. Lehet az István, a király egy szépen felépített történelmi illusztráció, amit mindenki ismer, de ez az isme­ret nem mindig társul megér­­ téssel. A paradoxon a rockope­ ra végén a Himnusszal nyer értelmet: a fájdalmunk, a sírva vigadásunk, a nem épp’ dicső múltunk kicsinyített mása ez: nem egy nemzet születése áll a középpontban, sokkal inkább az a századokra visszanyúló tény, hogy Magyarország la­­vírozik az európai integráció és a nemzeti önállóság között. Veled, de nélküled, vagyis eu­rópaiként, ugyanakkor a ma­gyarságunkat, függetlensé­günket is megőrizve kérjük az isteni áldást. Tettük mindezt állva, a színészekkel együtt énekelve, végigpörgetve ma­gunkban nemzetünk sorsát, hiába: „Késő már a múltat új­raértelmezni, kényszerpályán a világ.” Látványos produkcióval kezdték az évadot a Békéscsabai Jókai Színházban. Presits Tamás (István), Ratkó Ferenc (Asztrik), Kisfaludy Zsófia (Gizella). Balról Gerner Csaba (Torda), középen a Koppányt alakító Szomor György. A képen Nagy Róbertet a Balassi Táncegyüttes táncosai fogják közre. Ricottás, tepertőkrémes, lilahagymás haluskával nyertek fesztivál A hagyományos brindzás, túrós, káposztás és mákos tészták mellett görögöset is kínáltak Kondoroson Immáron a hatodik haluska­­napot és tésztafőzőversenyt ren­dezték meg szombaton Kondo­roson, a Napsugár vendéglőben. A helyi civil szervezetek - többek között a kertbarátok köre, a szlo­vák klub, a szlovák baráti társa­ság, a mozgáskorlátozottak egye­sülete - mellett a Fríz-Tej Zrt., a csabacsűdi és békéscsabai szlo­vák klub is csapatokat indított. Hasonlóan Kondoros szlovákiai testvértelepüléséhez, Nagysalló­­hoz. A rendezvényen részt vett Fuzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke is. - Gyerekként a frissen főtt, zsírral megkent haluskát ked­veltem leginkább, felnőttként ehhez jött a túrós, a káposz­tás. Remekül érzem magam akkor is, ha mákos vagy brin­dzás tészta is kerül az asztalra - ecsetelte. - A gasztronómia hívó szó a szlovákságnál is, örülök, hogy ennyien őrzik, és adják tovább a hagyományt, így volt ez a győztes csapat­nál, a Fríz-Tejnél is. A hagyomá­nyos káposztás és túrós haluska mellett ricottás, tepertőkrémes, lilahagymás tésztát is készítő csapatban Hrivnák Judit, Su­­ tyinszki Szilvia, Vozárné Szpis­­jak Edina mellett ott volt a ki­lenc és féléves Vozár Kornélia is. Az egyik különdíjas, ifjabb Bova György elmondta, a ha­­luskától a görög ízek sem ide­genek. A házi tojás és a liszt arányát kell eltalálni a jó halus­­kához, onnantól kezdve pedig szabad a­ terep, vagyis minden­ki olyan ízesítést használ, amit szeret, illetve amilyen „feltét” a rendelkezésére áll. A zsűrit Kasík Pálné (elnök), Szebegyinszki Mihályné, Szon­­ja Mervova, Laurinyecz György és Gulyás Pál alkotta. A Fríz-Tej csapata mögött a nagysallóiak végzetek a második helyen, a Hricz család a harmadikon. A Boldis család haluskái és a Csabai Szlovák Klub csapa­tainak tésztái is ízlettek a zsűri­nek, így díjazták ételeiket. - A haluskákhoz kulturális műsort kínáltunk, fellépett a kondorosi Rózsa Pávakör is - ma­gyarázta Krajcsovicz Andrásné, a városi szlovák önkormányzat elnöke, a megyei szlovák önkor­mányzat elnökhelyettese.­­ Sze­begyinszki Mihály, a Kondorosi Szlovák Önkormányzat tagja hozzátette, a házi tészták és a há­zi pálinkák gyomorra gyakorolt hatása mellett adtak az egészség­­megőrzésre is - nem mintha az előzőek nem lennének haszno­sak az egészség szempontjából -, így stressztűrő-képességet és vérnyomást is mértek. Szebe­gyinszki Mihály kiemelte, a fér­jek jellemzően a házpálinkákat részesítették előnyben, azután pedig előre engedték feleségei­ket a stressztűrő-képességi vizs­gálathoz. ■ NY. L. 1

Next