Református gimnázium, Békés, 1936
J^^Baltazár^ezsíí^| Baltazár Dezső tiszántúli református püspök, egyházi főhatóságunk elnöke 1936 augusztus 25-én elköltözött az élők közül. A távozó ember vagy törpül, vagy nő. Nézzünk ennek az igazságnak a fényében a távozó Baltazár Dezsőre. Kevesek szemében volt közömbös ember, egyénisége majdnem mindenkit állásfoglalásra késztetett: vagy vele, vagy ellene. Ezért sok barátja, csodálója és ellenfele volt. Mi volt az a körülmény, ami ezt magyarázza ? Baltazár Dezső egy haldokló életszemléletnek , a liberalizmusnak olyan remekbeszabott megtestesítése volt, hogy ez a liberalizmus megszületésének átütőbb erejű idejében is dicsekedve nézhetett volna rá. Azért állott e harcok közepében, mert ez az életszemlélet haldoklik. Születő új gondolatoknak a támadásával szemben senki sem tudta a régit úgy védeni, mint ő, mert senki sem látta olyan tisztán annak igazságait, mint ő. Merte vállalni a liberalizmus védelmét akkor is, amikor a szabadelvű gondolatok hozzájuk méltatlan vallás miatt kompromittálva állottak a közvélemény előtt. Baltazár Dezső tudta, hogy a meggyalázott igazság is igazság, nagyobb, mint az ember, mint az élet; föltétlen meghódolást kíván tőlünk. Senki sem látta őt hajlongani, de senki sem tudott az igazság előtt úgy hódolni, mint ő. S mindez érthetetlen volna kálvinizmusa nélkül. Szabadelvűsége kálvinizmusából fakad. Az emberi szellemnek Istentől kölcsönzött méltósága nem tűrhetett a szemében semmi bilincset, de szabadságot csak annak a szellemnek követelt, mely örök értékekben találja értelmét. Ennek a szabadságnak a bátor védelmében látjuk erkölcsi nagyságát, így nézünk távozó alakja után.