Polgári Leányiskola, Békés, 1940
50. esztendő Amikor iskolánk minden külsőséges ünnepség nélkül üli meg és emlékszik meg fennállásának 50. éves évfordulójáról és amikor az első létszámú 10 tanuló helyett az 50. esztendőben magántanulókkal együtt 165-öt számlál az 1940—41. tanévben, örömmel kell megállapítani, hogy Békés nagyközség egyedülálló középfokú leányiskolája kulturmissziót terjesztett. Nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy ma a kisgazda, iparos és kereskedő osztálynak majdnem kizárólagos iskolája a mi iskolánk, melynek már tantervénél fogva is közel kell állni a gyakorlati élethez. A ma világa nem elégszik meg azzal, hogy annyit tudjunk, amennyit régen tudtak, ismereteinknek, tudásunknak többnek kell lenni és életre valóbbaknak. Amihez eddig a törvény szerint elég volt négy elemi iskola elvégzése, ahhoz ma négy középiskola kell. Enélkül sem gyakorlati, sem irodai, vagy tisztviselői pályán elhelyezkedni nem lehet. A mai ipartörvény előírja már a négy gimnázium, vagy négy polgári elvégzését azok részére, akik mesterek akarnak lenni. (Varrónő, szabónő stb.) Ma már kórházakba ápolónőnek csak négy középiskolával vesznek fel. Sok és sok esetet tudnánk felsorakoztatni, melyek mind a fentieket igazolják. De maradjunk ott, ahol elsősorban van helye a nők neki: az otthonban, a családban. Ahol az élet csakugyan száz és száz esetben próbára teszi még a jó háziasszonyt is. Itt van nagy szükség az iskolára. Az iskola adja meg neki az alapot arra, hogy induljon meg a családi élete. Miként nevelje vallásos, hithű, hazafias, idősebbeket tisztelő szellemben a magyar haza jövendő generációját. Itt szerez az iskolában bizonyos mértékben intelligens gondolkozást, mellyel családjának csak javát szolgálhatja. A négy polgárit végzett nő nem fog a még mindég fennálló kuruzslók, javasasszonyokhoz fordulni. Nem fog beteg gyermekének pálinkás kenyeret, mákgubót adni, a vérző sebre különböző fertőző dolgokat rakni. A négy polgárit végzett nő, Isten