Békés, 1870 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-16 / 3. szám

II. évfolyam. Szerkesztőségi iroda : Főutcza 186. sz. — Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bélyegdij 30 kr. Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Egész évre...........................4 frt. Fél évre................................2 frt. Negyed évre...........................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendők. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Gyula január 16-án 1870. I1ym . Batthyány Lajos emlékére adakoztak : Ambrus Lajos 5 frt, Kertay Zsigmond 5 frt, Kliment Gyula 5 frt, Ormos János 5 frt, Kis János 2 frt, Németh Antal 2 frt, Endrefi Károly 1 frt, Ferentzy Alajos 1 frt, Fellner Manó 1 frt, Filláry János 1 frt, Fónagy Károly 1 frt, Farkas Zsigmond 1 frt, Herberth Antal 1 frt, Rebrovszky Lajos 1 frt, Léderer Lajos 1 frt, Mojsisovics Vilmos 1 frt, Paulovycz Béla 1 frt, dr. Stiassny Miksa 1 frt, Urbanecz Vilmos 1 frt, Wallfisch Bernát 1 frt, Parti Ferencz 50 kr. E szerint befolyt eddig, a múlt számban kimutatott 5 frttal együtt összesen 43 frt 50 kr. Néhány szó az adóügyhöz. II. Még valamit az adókezelésről. Az adó könnyítéséhez sokat cenferál, az állam érdekének helyes felfogása, a törvény iránti tisztelet, vagyis a polgári kötelesség érzete. Aki tudja vagy tudni akarja, hogy az adót felelős hazai kormány kezébe szolgáltatja, szívesebben, és így könnyebben viszi e terhet, mint ha nem tudja kinek, mi czélra fizeti azt. A nép, az absolút kormány alatt elég alkalmat nyert az adófizetéstől elidegenedni, — akkor adót nem fizetni, nem volt hiba; — e tanból az 1861 -ik évben minnyájan nyilvános vizsgát tettünk, mint tudjuk, fényes eredménnyel. Ki képes egy egész éjen át, zajos mulatság közben hallott egy s ugyanazon nóta hangjait a következő napokban úgy elfelejteni, hogy annak utóhangjai, akaratlanul is ne zúgjanak fülében"? — kivált, habár nyugodt állapotban, hegedű pengetést hall ablaka alatt! — Sokan lehetünk, kik az előbbi idők mámorától elkábulva, — mert mi tagadás benne, bizony még most sem vagyunk rendes kedély állapotunkban, — ösztönszerűleg vetegetjük magunkban a kérdést: fizetni ? nem fizetni ? — Ez az állapot pedig, hejh, de fokozza az adófizetés súlyát! — Kedvetlenül érinti az adófizetőket, az adóhátralék utáni kamatfizetés. — Mi célból követeltelek a kamatok? azért-e hogy az állam ne károsodjék, mennyiben ő a hátralékban maradt tartozásaitól szintén kamatokat fizet , vagy hogy a kamatok, az adósokat, fizetési kötelességekre serkentsék? — Igaz hogy az államnak, már csak hitelünk fentartása tekintetéből is, hátralékban maradnia nem lehet, de erre, egy erős tartalék pénztár szolgálhat, s állhat rendelkezés alatt. — Az utóbbi kérdést illetőleg, már magában azon erős feltétel, hogy az adó, országszerte négy egyenlő részletben fizetessék, igen nehezen végrehajtható. — Kereskedelmi, iparos városokban, hol az adózó mindennap pénzt forgat kezében, nemcsak méltányos, de az adózóra nézve is előnyös, hogy az évnegyedenként pontosan fizesse adóját. De, hol az adózók tömege, földművelő gazdákból áll, kiknek egyszer van egy évben termelük, készpénzt csak olykor látnak, igen nehéz feladat, negyedenként fizetni az adót. Az adózó, ha van pénze, szívesen lefizeti adóját egyszerre, anélkül hogy az előre fizetett öszvegtől kamatot kívánna, ő erre kevés súlyt fektet; de ha ő, nem szándékos mulasztás miatt a fizetéssel kissé elkésik, s késedelmi kamat fizetésre szoríttatik, ezt érzékeny büntetésnek veszi, mely legtöbb esetben az ő ambitióját is sérti. Hagynánk meg tehát a népet, az ő ambitiójában, legalább addig, mig ez ambitio nemes; ne késztessük positiv törvényekkel polgári kötelessége teljesítésére addig, mig ártatlanságában, erkölcsi érzete által kormányoztatik ; — forditsuk figyelmünket inkább arra, hogy ez erkölcsi érzet minél mélyebb, minél tartósabb gyökeret verjen a nép szivében; — mennyire lehet kerüljük a költséges és kellemetlen végrehajtás útját, mely csak ingerültség élesztésére szolgáltat alkalmat. De hát minek ez a ideálisulás? mondja a szives olvasó; hisz az államnak, az adófizetés felakadása, s így pénzhiánya esetében, kormányzatában mulhatlanul fel kell akadnia, — hisz ha a nép rendesen fizetne, — de nem teszi! — Az igaz, hogy nem teszi, de a hiba nem a népben, hanem talán inkább a rendszerben keresendő. Már a régibb világban is az adóügy a megyékben kezeltetett, — a birák helységenként nem voltak magukra hagyatva, hanem a megye tisztviselői, a járási szolgabirák által támogattattak; az erélyes adó behajtásra, személyes érintkezés folytán ösztönöztettek. Úgy volt ez még a Bach korszak kezdetében is, és folyt is az adó, a nélkül hogy arra végrehajtást kellett volna használni. Már 1861-ben az adófizetés általános megtagadása korszakában, a politikai hatósági közegek, nemcsak hogy maguk visszavonultak, sőt az elöljárókat is eltiltották az adóbehajtáshoz segédkezek nyújtásától. Ekkor az egész adóügy, a pénzügyi közegek kezébe került, — ezek az országban magok kezére külön kormányzati rendszert alapítottak külön hatósággá nőtték ki magukat. E rendszer átment a provisorium korszakába. A helység elöljárói kéretlenül jártak el az adóbehajtás körül mert természetes hatóságok, a megyék, s ezek tisztviselői, a szolgabirák által kevésbé gyámolhtattak; sőt átjött e rendszer, kevés változással, a jelenlegi alkotmányos korszakba is. A régi rendszer emberei, eredeti hatáskörükkel állanak most is az adóbehajtás élén; a megyék, a szolgabírák, valljuk meg az igazat, most is nagyon szenvedőleg viseltetnek az adóbehajtás körül. Csoda-e, ha a község bírája, érezve a kormánygyeplő tágulását, miután az ez úton szerezhető érdemeit senki tudomásul nem veszi; miután közvetlen felsőbbségének, ösztönül, s erkölcsi támogatásál szolgáló elismerésével úgy sem találkozik, — választói előtt, népszerűségét kockáztatni nem akarja? — Innen van, hogy az adó, csak végső esetben, végrehajtás alkalmazása mellett fizettetik. Legyen tehát az adóügy, felelősség mellett a megyékre ruházva, legyen a község bírája a szolgabírónak, a szolgabíró az alispánnak, az alispán a kormánynak felelős, és biztosak lehetünk benne, hogy úgy a késedelmi kamatok, mint a végrehajtás alkalmazása feleslegessé válik. Türelemmel várjuk a megyék és községek rendezését, mert ezeknek célszerű, a felelős kormányformának megfelelő rendezésétől feltételezzük alkotmányos kormányzatunk megszilárdulását, az épület betetőzését, melyben, adja Isten, minnyájan boldogul és megelégedetten élhessünk! — 3-ik szám. Békésmegye közönségének üdvözlő levele báró Wenckheim Béla volt belügyminister úrhoz. Nagyméltóságu báró és val. belső titkos tanácsos ur! Sokkal közelebb esik az idő, melyben Nagyméltóságod Békésmegye főispáni méltóságát legutolszór viselé, és ennélfogva sokkal közelebb eső ama bensőbb viszony, mely e megye közönsége és Nagyméltóságod kiváló személye között fennállott — semhogy ezen idők viszfénye szivünk bensejét a visszaemlékezés melegével ne töltené el. De nemcsak a legutóbbi idők kapcsolata műveli ezt bennünk: Nagyméltóságod fényes közéleti pályájának nagy része Békés megye nevével mintegy szorosan egybefüggve áll; elkezdve onnan, hol Nagyméltóságod mint e megye tisztviselője a közélet terére lépett, s azon, évek hosszú során át a politikai szabadelvűség zászlaja alatt fokonként haladt előre addig, mig ő Felsége bizalma az ország kormánya egyik vezérállására, a magyar kir. belügyministerségre emelte fel. Az évek hosszú láncolata — mondjuk — jelzi ama közelebbi viszonyt, mely e megye és Nagy méltóságod között fennállott; az évek hosszú láncolatának műve az, hogy méltó elismerés és őszinte tisztelettel tekintünk Nagyméltóságod maradandó honfiúi érdemeire úgy ma, mint minden időben ezelőtt is. Azon alkalomból, hogy Nagyméltóságod a belügyminiszeri tárcától megválva a magánélet csendjébe vonult vissza, azon alkalomból, hogy az országos ügyek vezetésétől visszalépve, a zajtalanabb magánélet körében keres pihenést az országos gondok fáradalmai után, s ismét közvetlen közelünkbe jővén. Nagyméltóságodat újból a magunkénak vallhatjuk: a legbensőbb tisztelettel s a múltak reánk nézve nagybecsű emlékeiből származó ragaszkodással keressük fel Nagyméltóságodat, kifejezést adván azon elismerésünknek, melyet Nagy méltóságod kiváló személyisége, törhetlen hazafisága és mint a szabadelvű eszmék egyik vezérfia iránt keblünk mélyén mindenkor tápláltunk, s melyet a mai napig is ott híven őrizünk. Fogadja Nagyméltóságod kegyesen Békésmegye közönsége érzelmeinek ezen nyilatkozatát s kérjük, legyen meggyőződve, hogy Békésmegye közönsége legszebb feladatát teljesiti, midőn a közösen szeretett haza egyik kiváló férfiához — kit egyúttal büszkén megyéje fiának is vállhat — tisztelete és elismerése szivből jövő szózatával közeledik. Fogadja Nagyméltóságod egyúttal legbensőbb örömünk és szerencse kivánataink kifejezését a felett is, hogy a közelebb reá mért súlyos betegségből a gondviselés által veszélyen kívül helyeztetett s megrendült egészségi állapota kedvezőbb fordulatot véve, mindnyájunk őszinte örvendezésére újból helyre állott. Tartsa meg Nagy méltóságod nagybecsű rokonérzetében Békésmegye közönségét s fogadja mély tiszteletünk kifejezését, mellyel maradunk, az 1869-ik évi dec. hó 13-án és folytatva Gyulán tartott bizottmányi közgyűlésünkből. Nagyméltóságodnak lekötelezett szolgái. Jegyzette: Hajóssy Ottó első aljegyző.