Békés, 1870 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-08-07 / 32. szám

II. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Főutcza 186. sz.— Ide intézendő minden a lap szellemi részére vo­natkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc könyvkereskedésében, Pesten Neumann A. és társa hirdetési­irodájában, (kigyó utcza, 6. sz.) Hirdetések dija: Egy négy ha­sábos Garmondsor 5 kr. — Bé­­lyegdij 30 kr.­­«JŐ" Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Egész évre...........................4 Fél évre................................2 frt. Negyed évre.....................1 frt. frt. Az előfizetések bérmentesített le­velekben a lap kiadó hivatalához intézendők. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Gyula augusztus 7-én 1870. 32-ik szám. B.-Csaba aug. 5-én 1870. (R.) Régen volt az, midőn azon esetről való nézetemet fejtegettem: ha a kormány­rendele­tek nem a bizottmányhoz intéztetnének. Azon eset beállott, a k. rendeletek jövőre az alispánhoz fognak intéztetni, ki azokat fogana­tosítani tartozik s a bizottmány elé csak kivé­telesen kerülnek, ha az alispánnak valamelyik­nek akár célszerűsége, akár törvényessége iránt kételyei vannak. Idején van tehát az uj alispán ezen hatáskö­réről szólani. Az alispáni állást a törvény ezen rendelke­zése felette fontossá teszi és kényessé, mert ő lesz felelős a megyének, ha azt a rendelet hely­telenségére nem figyelmeztetné és ő felelős, ha a közigazgatást alaptalan scrupulusaival aggatná. Ily fontos és criticus feladattal szemben az alispán a priori minő álláspontot foglaljon el — ez a kérdés. Mert két kiindulás ajánlkozik, két út áll előt­te, vagy a pártok valamelyikéhez szegődnie, vagy függetlennek maradnia. Van ugyan egy harma­dik út is, a habozás vagy fortély útja, de erről mint erkölcsileg is elvetendőről nem szólok. Első esetben ellenzéki lesz vagy deákpárti a szerint, a­mint a bizotmány többsége, mely őt megválasztotta, ellenzéki vagy deákpárti. Ha ellenzéki lesz, ez esetben pártja minden törekvését és susceptibilitását osztandja s véle­­leménye szerint azon mértékben fog feladatának megfelelni, a minő mértékben fogja a bizott­mányt differentialis kérdésekkel izgalomban tar­tani, a mit tehát cselekedni fog annyival in­kább, mert mentül több összeütközés a kormány és megye közt, szerinte annál több tanúság a törvény tarthatlansága mellett, mert a felelős­séget magától elhárítja s mert ily eljárással népszerűségét s így újra megválasztatását is biz­tosítja. Ha ellenben deákpárti lesz, ez esetben azon lesz, hogy a dolgok mentül simábban menje­nek, scrupulusait lehetőleg elnémítja és tout bornement administrál. Eljárását szintén fedezi a többség, jövője szintén biztosítva van, mert legrosszabb esetben, ha a kisebbség támadásait már végkép megunta volna, folyamodik kor­mány­hivatalért s azt valószínüleg el is nyeri. Látjuk, hogy az alispán állása e szerint úgy egyik, mint másik után felette megkönnyül, a felelősséget a többségre hárítja, melynél azonfelül népszerűsége is biztosítva van. De hogy ily módon kötelességszerűen jár-e el , az más kérdés. Szerintem ezen az uton mindkét esetben el­árulja a törvényt és kompromitálja a megye ügyét. Mert első esetben a megye termét meddő káros küzdelmek helyévé teszi, melyekkel úgy a közigazgatási, mint a megyei érdekek szen­vedni fognak; másik esetben a megye éberségét elaltatja s kijátsza a törvény azon rendelkezé­sét, hogy a célszerűtlen vagy törvénytelen ren­delet ellenében a kellő lépések megtétessenek. Helyesen kötelességszerűen tehát az alispán csak akkor cselekszik, ha a másik után jár, ha saját objectiv felfogását minden bár­honnan jövő pressio ellenében megőrzi. Valószínű, hogy ez az ut rózsákkal behintve nem lesz, hogy főleg a törvény ellenében már jelzett s megindulandó agitatio közt szenvedé­lyes megtámadtatásoknak lesz kitéve, de sze­rintem máskint még­se cselekedhet. A megyés­nek a kormány irányában való magatartásáról én mindig azt tartottam, hogy annak országos párti jellegűnek lenni nem kellene, annál ke­vésbé foglalhat az alispán a kormány irányá­ban pártállás, mert először közege a kormány­nak is a megyének is; 2. mert mig az bizony­talan volt, ha a bizottmányban valamely kér­désben meghúzza-e valaki a vész­harangot, va­­lamint hogy az gyakran el is maradt, jövőre, ha az alispán a párt bizományosává lesz, ő párt­ja irányábani személyes felelősségével, szorgal­masan beharangozni bizonnyal el nem mulasz­taná]­a, a harc anyaga tehát systhematice fog szolgáltatni, s mert viszont 3. volt legyen a bi­zottmány bármily álmos, mégis akadhatott va­laki, a­ki valamely rendelet ellenében felszólal­jon, de jövőre ennek a lehetőségnek is teljesen el lesz zárva az útja, ha csak az alispán lesz hivatva a megye figyelmét felhívni s ő azt ten­ni párt szempontból systhematice elmulasztja. Az alispánnak tehát pártembernek lenni — mint hivatalnoknak — képtelenség, mint a megye és törvény érdekében ellenőrködő politikai factor­­nak pedig, legyen bár­melyik párton, törvény­ellenes eljárás volna. S csak eleintén lesz az alispán a rendszer bűnbakja, mert lehetetlen, hogy higgadtan meg­fontolva kiki be ne lássa, hogy az alispánt mint olyat a pártküzdelembe bele­vonni akarni sem az ügynek valódi érdekében nem állhat, sem a törvény intenziojával, sőt világos rendeletével össze nem egyeztethető. — A háborús felek hadimozgalmairól mindez ideig kevés említésre méltót hoztak a lapok ugyannyira, hogy TÁRCA. Stájerországi képek — Visszaemlékezés tavalyi utamra. — III. (H. 0.) Gleichenbergi tartózkodásom mindössze három hétre terjedt. Elég idő arra, hogy — dacára a kényel­mes életmódnak, a vidég regényessége s mindazon él­vezeteknek, melyekkel a kies fürdőhely lépten nyomon kínálkozik — a változatosság utáni vágy utolérjen va­lakit, ki különben sem annyira beteg, hogy az ásvány­víz huzamosabb használatára legyen utalva. Menni óhaj­tottam tehát, csak azt nem tudtam elhatározni : hova? A legközelebbi nagyobb város, Grácz, azok után, miket felőle eddig hallottam, nem nagy vonzerővel bírt reám nézve. Bécset hazatértemkor útba ejteni volt szándékom, nagyobb utat tenni tá­volabb eső helyre — időm nem telt, s így néhány napig határozatlanul időztem Gleichen­­bergben. Végre megszabadultam a kételyektől. Egy fia­tal honfitársam — ki Stájerországot, meglehetősen isme­rő azt az ajánlatot téve, tennénk együtt néhány ki­rándulást a vidék érdekesebb pontjaira; lesz itt elég lát­ni és élvezni való, csak a fáradságot ne sajnáljuk. El­fogadtam az ajánlatot s másnap már isten-hozzádot mond­tunk a fürdőnek. Stájerország hemzseg a sok vár és kastély-omladéktól. Spanyolországot kivéve a lovagkornak alig van annyi érdekes és megtekintésreméltó maradványa, mint a­men­­nyit itt találunk. Néhány órai utat kell csak tennünk és jobbról balról, fent a hegyen és alant a völgyben, mindenütt a régi idők egy-egy emlékeztető jelére buk­kanunk. Alig hagyjuk hátunk mögött valamely várrom évszázados falait, kevés távolra­gyból feltűnnek egy má­sik idő- és harcrongálta ormai. E történelmi emlékek közül sok már a gondozó kezek nyomait s az újítás bé­­lyegét viselik magukon s míg egy-két fal vagy bástya a rég lezajlott időkről tanúskodik, addig egyes épület­részek a mostani tulajdonos modern ízlését tükrözik vissza. Mindenekelőtt Brunnsee-t látogatták meg, Berry hercegnő pompás kastélyával és festői parkjaival. Brunnsee 1837-ben lett az említett hercegnő illetőleg férje della Grazia hercegnek tulajdona. A vizenyős környék kiszá­rítása, valamint a kastély átalakítása tömérdek pénzé­be került a hercegnek, s nem kevesebb pénzáldozatok­ba kerülhetett a kastély berendezése s a műkincsek, melyek itt egybehalmozva láthatók. Térszűke miatt tar­tózkodnunk kell e műkincsek részletezésébe bocsátkoz­ni, s csak annyit említünk meg, hogy a képzőművészet és a történelmi emlékek egy dús raktárára akadtunk itt. Brunnsee után a hazánk határán fekvő Radkers­­burgot látogattuk meg, csinos kis mezőváros a Mura balpartján s valamikor erős vár lehetett, s reánk ma­gyarokra annyiban bir érdekkel, hogy e hely volt böl­csője ama szomorú véget ért hazafias kísérletnek, mely­ért Zrinyi Péter és Frangepán életükkel lakoltak. — Radkersburg után B­e­r­t­h­o­l­d­s­t­e­i­n kö­vetkezett, mely régi­ségéből csaknem egészen kivetkőzve, ma már barátságos urilak kinézésével bir s 1850 óta Nordborg nevű udvari tanácsos tulajdonát képezi. Nevét e kastély Emmerberg Bertholdtól nyeré, ki az 1278-ban vivott hires march­­feldi ütközet egyik hőse s Ottokár cs­eh király meggyil­kolásának is részese volt. Kirándulásaink legérdekesbbke az volt, melyet Rie­ge­r­s­b­u­r­g-ra tettünk. Az itt látottak annyi bámulatost, annyi meglepőt mutattak fel, hogy benyomásuk szívem­ben örökös lesz. Riegersburg a legszebb tájképek egyi­kén, 1600 bécsi láb magas hegyszirt legmagasabb pont­ján fekszik. Falai észak és nyugatra szédítő meredélyt képeznek, dél és kelet felé pedig hatalmas erődítmények teszik m­egközelíthetlenné. A látvány, melyet e termé­szeti és építészeti csoda nyújt, valóban nagyszerű s a benyomás első pillanatra kábító. Mielőtt a vár megtekin­tésére indultunk volna, a hegyoldalon elterülő kis mező­város egyetlen vendégfogadója elé hajtanánk, hol a fia­tal fogadósné igen jó ebédet tett elibünk. Ebéd után aztán megindultunk a vár felé, kisérve a városbeliek egy ki­váncsi tömegétől. A várba háromszáz, sziklába vésett lépcső vezet fel, a kopár és lejtős sziklán máskép alig lehetne fel­jutni. Az itt különféle emelkedéseken s bás­tyák és erőditvények felett kanyarog, a vár tulajdon­­képeni belsejéig pedig hét kapun kell keresztül hatolni. A második kapu után következő izmos bástya,­ mely az eddig egyenesen fölfelé vezető útnak eltérő irányt ad, következő felírást visel homlokán : Dum Regii Imperium Leopoldus primus et auget Que cernis sumptu facta fixere meo In multis normam transgressus non tibi mirum Sit . cogor montes aedificando sequi Joannes Ernestus Comes a Purgstall S. C. R. M. Cam. et Cons. act. int. et delec­­tissima conjux ejus Catharina Comitissa de Purgstall nata Baronissa Gallér. 1685. A kapuk és egyes falláncolatok között szántóföldek, szöllök és kaszáltok terülnek el s igy a várőrség annak idejében kelleténél több eleséggel is elláthatta magát a nélkül, hogy ebben az ellenség meggátolhatta volna. A két utolsó kapu felvonó híddal bir, s a vár legmagasabb részébe, az úgynevezett „Kro­­neck“-be a Wenzelthoz vezet, mely a kemény sziklába vágott 4 és fél öl mély s három öl széles — monda sze­rint török foglyok által készített — árkon megy keresz­tül. E kapu mellett jobb felöl Mars, bal felöl Bellona szob-

Next