Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-01-26 / 8. szám

mal Gyula városában, legnagyobb mértékben bizo­nyosan ők is élvezendők,­­ másrészt pedig mert ők maguk erejéből felsőbb iskolát különben sem állíthatnak, a várostól pedig csak közös városi felsőbb iskolára kívánhatnak áldozatot, legkisebb kételkedésünk sincs arról, hogy inkább áldozhatják azt egy köz­ös felsőbb iskola helyiségül a közös felsőbb nevelési s oktatási intézet létesíthetése vé­gett, mint egy közös tetemes adósság felvételével kívánják mind magukat, mind a többi hitfeleke­­zetü társaikat indokolatlan szűkkeblüséggel ter­helni, s vonalakodások által ezen, most kínálkozó kedvező alkalmat fel nem használva, a felsőbb is­kolai nevelés ügyét bizonytalan időre továbbra is háttérbe szorítani. Hátra van még, hogy szóljunk arról is, hogy Gyulára a köz­szükség igényeinek legcélirányo­sabban megfelelőleg, minő felsőbb iskola alapítan­dó ? Erről azonban a jövő számban. Országgyűlési tudósítás, Jan. 19. Henszlmann Imre határozati ja­vaslatot ad be, a nemzeti képtárnak tűz- és víz­mentes helyiségekben leendő elhelyezése iránt. S­tra­­timirovics György interpellálja a ministerel­­nököt, az újabb időben jelentékeny fordulatot vett külpolitika tárgyában. A porosz szövetségben a pangermanizmus terjeszkedése által veszélyeztetve látja Magyarország, s a vele határos keleti és déli népek érdekeit, s kérdi a miniszert, mily befolyást gyakorolt a kormány e szövetség létrehozásában, szándékozik-e ezen veszélyeknek a szövetség meg­hiúsítása által elejét venni, s ha meg nem akadá­lyozhatná e szövetséget, szándékozik-e oda mű­ködni, hogy abból a francia nép szabadságharcá­ra semmi­féle hátrány se nöjje ki magát ? Jan. 21. Horn Ede a bank­ügyben interpel­lálja a pénzügyminiszert. P. S­z­a­t­h­m­á­r­y K. pe­dig a honvédelmi miniszert, hogy szándékozik-e lé­péseket tenni, úgy a honvédség, mint a közös se­regnél a szolgálaton kívüli fegyverviselés meg­szüntetésére. Irányi Dániel: Határozati javas­latot nyújt be, hogy az állam­titkárok és ministeri tanácsosok kivételével minden állam­hivatal vizsgá­lat és pályázat által töltessék be. Napirend: az 1871-ki költségvetés. Széll Kálmán a pénz­ügyi bizottság előadója szerint a kiadás 9 millió forint deficitet mutat. Simonyi E. határozati ja­vaslatot nyújt be, mely szerint mondja ki a ház, hogy a ministerium által előterjesztett költségve­tést részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja. Ezután a kormány eljárását rostálja: András­­sy elnök s honvédelmi minister, de egyszersmind külügyeinket is ő vezeti, s így egy ember e há­rom szakra tehetetlen. Kerkápolyt, mikor már jó honvédelmi állam­titkár volt, megtették pénzügy­­ministernek. Gorove mikor beletanult teendőibe el­ment a közmunka- és közlekedési ministeriumba, abc-ét tanulni. Szlávy is jó államtitkár volt, s most tanulhatja a ministeri abc-ét ő is. Kerká­­poly Simonyinak felelve azt mondja, ha oly na­gyon helyünkön voltunk előbbi állomásunkon, azt a képviselő úr akkor mondhatta volna még meg, s kár volt az elismeréssel addig várni, míg elmentünk on­nan. Máriássy Béla: a ministerium nem tud kibontakozni a régi rendszerből, mindent megtart az átvett kormány­formából, különösen a személy­zetet még szaporítja is, úgy, hogy jelenleg e személyzet több mint 20 ezer emberből áll, és hí­ven a régiekhez a deficitből is minden évben bő­ven kijut. Különösen sokalja az adót a jövede­lemhez képest. A delegatiókból. Jan. 21. Napirenden volt a közös pénzügyministerium 1871-ik évre előterjesz­­tesztett költségvetése. Az albizottság jelentése átalánosságban elfo­gadtatván a részletes tárgyalásra mennek át. A nyug­díjazásra nézve határoztatott, hogy az véve a kép­­viselőházak elé tartozván, gondoskodjék a minis­zer a t. hozó testületek útján annak szabályozá­sáról. A közös főszámszéket illetőleg­­ a ministeri­um utasíttatik oda működni, hogy a főszámszék mielőbb függetlenül és az alkotmányosság elvei­nek megfelelőleg szerveztessék. A zárszámadást illetőleg az indemnitas megadatott. A háború. A harctérről folytonosan szomorúbb hírek ér­keznek. Bourbaki, a köztársaság reménye, sebes futásban hátrál Werder győzelmes seregei elöl, Faidherbe futó hadát Goeben üldözi, Chanzy sere­gei már régen szét vannak verve, s csak rop­pant erőfeszitéssel lesz képes azokat összevonni. Ez a helyzet szomorú képe, s lehet, hogy a tá­vírda a napokban még leverőbb hireket fog hoz­ni. S így a legnemesebb törekvés, a csodával ha­táros hősies kitartás és bátorság, a szabadság s a hazáérti harc talán rövid napok alatt a legszomo­rúbb kimenetellel fog végződni. E megrendítő hí­rek közt csak egy vigasztaló van, hogy t. i. Tro­­chu f. hó 19-én tekintélyes haderővel Vinoy tá­bornok vezérlete alatt kitörést rendezett, melyről csak porosz sürgönyeink lévén, tisztán nem tájé­kozhatjuk magunkat, amennyiben azonban ismer­jük a porosz sürgönyök őszinteségét, hajlandók vagyunk e kitörés eredményét jelentékenynek tar­tani, ugyanis egy versaillesi sürgöny a porosz veszteséget 400 emberre teszi, mely szám min­den esetre kicsinyítése a valónak. Azonban, ha sokkal jelentékenyebb volna is e kitörés eredmé­nye, reményeket még azon esetben sem meríthet­nénk abból, mert az már eddig is bebizonyult, hogy a párisi őrség képtelen a porosz övét meg­törni, s hogy kívülről többé nem igen várhat se­gélyt a szorongó főváros az a fentebbiekből kön­­­nyen kimagyarázható. E kitörés talán végső fel­­lobbanó lángja volt az annyi lelkesedéssel bíró szabadság­hősöknek. Külföld. Favre Gyula végre elindult londoni útjára a conferenciában részt veendő, s így mi sem aka­dályozza többé a conferenciát érvényes határoza­tok hozatalában. A béke kérdése azonban a po­rosz követ utasítása szerint nem fog fel­hozatni. A bajor kamara­ 102 szóval 48 ellenében el­fogadta a versaillesi szerződéseket, s Antonelli bí­­bornok a pápa nevében azokat kívánatosoknak tartja, s talán e kijelentés bírt legnagyobb nyo­matékkal a bajor képviselők határozatára. A­­zorosz királynak német császárrá lett kikiál­tása ünnepélyén a német hadsereg valamennyi ezrede képviselve volt, zászlóik az oltárt vették körül, Bismark olvasá fel a proclamatiót, a király egy beszédet tartott; a badeni nagyherceg aztán fel­­köszönte a császárt; Bismark altábornokká ne­veztetett ki. Legújabbak: B­é­c­s, január 23. A „Tagespresse“ egy besan­­coni, e hó 23-áról kelt híre szerint a poroszok 21- én erőteljesen megtámadták Dijont. 12 óráig tartó győzelemdús csata fejlődött ki ebből, mely után a poroszok még az­nap teljes fölbomlással vonultak vissza az egész vonalon. Garibaldi üldözi őket. Berlin, január 23. A királynak egy Saarbrüc­­kenben e hó 18-áról kelt hadi parancsa a hadse­regnek a császári cím fölvételét jelenti ki, mi a német fejedelmek és német népek beleegyezésével történt. A hadparancs kiemeli, hogy a német se­reg vitézsége és kitartása Németország belalakulá­­sának művét hatalmasan elősegíté. Brüssel, január 22. Az „Independance“ jelen­ti Arlonból, e hó 22-ről: Longwy bombázása ma folyton tartott, a város centruma sokat szenvedett, az ostromlók pénteken megkísérlik a Chier fölötti nagy hidat légbe röpíteni, azonban a vállalat rész­ben nem sikerült, az explózió rettenetes volt. Ugyane lap jelenti Lilléből, 21-ről Bessol tbk. nagyon meg­sebesülve ide hozatott; ez igen nagy veszteség az északi hadseregre nézve. Paulie d’Ivay tbk. itt van, Robin tbkról még semmi hír sincs. — Hírlik, hogy a poroszok Cambray minden pályaudvarát elfog­lalták, és Rumilly (Cambray mellett) ostromlására készülnek. Brüssel, január 23. Párisi léghajóhírek e hó 21-ről jelentik: A lakosság hangulata az utolsó ki­törések nem sikerülte miatt nagyon nyomott, s az elégedetlenség Trochyvel mindinkább növekszik. Levelezés. M.­Berény jan. 20-án. Az árvíz tőlünk is megkívánta áldozatát, a­men­­nyiben egész Kereki vízben áll, az őszi vetések ott mind tönkre vannak téve, az épületek dűlő­félben vannak, és a kik ott lábas jószágaikkal ta­nyáztak, onnan mind elvonulni kénytelenittettek. Nehogy azonban csak tovább fűzzem a pana­szokat, inkább azon tanítást látom kivonandónak ezekből megyénk mind azon községeinek elöljáró­ságaira nézve, kik az árvíz fenyegetéseinek kité­tetvén, hogy ideje korán, nyáron tegyék és tétes­sék meg a kellő óvószereket és védeszközöket, az árvíz meggátolására, nehogy újra is azon szemre­hányás illessen bennünket, hogy még a magunk kárán sem bírunk okulni. Folyó hó 8-án itt a nagy vendéglő udvarában, egy uri-rendbeli ősz férfiú felakasztotta magát, ki annyira előre látó volt szándékának végrehajtásá­ban, hogy még fehér ruhájából is gondosan kivág­ta nevének jegyeit, melyekről nyomára lehetett volna jutni, ki legyen ő. Vendéglősünk el nem mu­­lasztó azonnal a dolgot a „Hon“ hasábjain közhír­ré tenni, így azután kitudódott, hogy neve Gabridl János, szegedi lakos. Miután állítólag jó­módú ál­lapotban hagyta hátra számos tagokból álló csa­ládját, csak távolról sem sejthető, mi bírhatta a szerencsétlent ezen tettének végrehajtására. Fia és veje tegnapelőtt érkezvén ide, gondoskodtak rom. kath. szertartással történendő végtisztességtételéről. Karácsony óta színészeink vannak, Kőszegi En­dre igazgatása alatt, kik kevés kivétellel mind meg­lehetősen jól játszanak. Elegendő tarka repertoirjuk van, és mind jelszavalásukat (mimika) mind elő­adásukat tekintve, megfelelnek közönségünk igé­nyeinek. Nincs is panaszuk közönségünk részvét­lensége ellen, a­mennyiben már ismételve fordult elő azon eset, hogy a néző­közönség helyet nem talált. Ezen körülmény bizonysága egyrészt annak, hogy maga M.-Berény, ezen három nyelvű lakos­sággal biró község mily fokban haladt a magyar nyelvben és az ez iránti rokonszenvben, másrészt pedig annak, hogy azon terem, mely különben táncvigalmainkra szolgál, csakugyan már szűk kezd lenni, mi a legutolsó f. hó 18-án tartatott táncvi­galom alkalmával is nagyon nyomasztólag volt ész­lelhető. Ugyan­is a jó kedvnek és a fesztelenség­­nek, mely abban nyilatkozott, csak azon egy hiá­nya volt, hogy a közönség alig fért meg a terem­ben, s ennek szűk és alacsony volta miatt a leve­gő annyira tikkadt és fojtó volt, hogy azt a tán­colókon kívül még a világítás is megérezte. Legörvendetesebb újság egyébiránt az, hogy ma községünk házánál képviseleti gyűlés tartatott, melyben nagyságos Vadász Manó tanfelügyelő úr felszólítása következtében, községünk képviselő tes­tülete egy felsőbb népiskola létrehozását nemcsak elhatározta, hanem egyúttal annak módjának meg­oldása és a szükségelt alap előteremtése végett egy bizottságot is nevezett ki, mely a három lel­kész, Megele Bertalan, uradalmi kasznár, mint a ki mindaz iránt, a mi közönségünk javára van, me­legen érdeklődik, Kis Sándor községünk bírája, a községi jegyző, a két orvos, valamennyi feleke­zet egy-egy tanítója, tekintetes Bonyhay Benjamin ur, mint e részben szakértő tanférfiu, Marmmer­­stein Mór, mint az izraelita felekezet képviselője és három közlakosból áll, úgy hogy minden fele­

Next