Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-09-03 / 71. szám
Harmadik évfolyam: Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési dijak és reclamatiók küldendők. 71-ik szám. Gyula September 3-án 1871. 1 F BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY.I Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten , Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébet tér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 1 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok: nem szülhetnek vissza. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: egész evre Levéltárnok a vármegyén. Az általános, miden népnek egyenlőn szükséges tudományok a magyar ember hozzájárulása nélkül is annyira fejlődtek már, hogy azokat nekünk csupán átvennünk, elsajátítanunk is elég dicséretes lenne. Azonban vannak szorosan hazai tudományok is, amelyekben mi helyettünk kellő terjedelemben és különösen kellő irányban senki sem búvárkodik, amelyeknek helyes fejlesztése tehát egyedül a mi dolgunk. Ilyen hazai tudomány első helyen saját történelmünk. Azon időn, amelyben a királyok életrajzát, a történelmi regényeket, a „valószínűivel támogatott események elősorolását történelemnek neveztük, az irodalom minden ágába beletekintő Ítészet túltett bennünket. Ma már a történésztől elvárjuk, hogy épületét ne képzeletből avagy véleményből, hanem kövekből, kimutatható adatokból építse. Ámde az adatgyűjtés nagy fáradtságot, hosszú időt, sok költséget követel, annyit, hogy az adatgyűjtés és a feldolgozás egy és ugyanazon ember erejének felette áll. A munkafelosztás elvének alkalmazása e részben is kívánatos, méltányos, sőt lehető is volna. Kívánatos, mert történelmünk hézagait ez után tölthetnénk ki legkönnyebben; méltányos, mert hazai történelmünk közkincs lévén, kiegészítéséhez hozzájárulni mindnyájunknak kötelessége ; lehető, mert az ősiség megszűntével megszűntek levéltáraink titoktárak lenni. Van történelmi társulatunk. Vannak hatósági és magán levéltáraink. Mi nagy dolog lenne már a levéltárnokokat utasítani, hogy az illető levéltár történelmileg használható okmányait ama társulat számára lassan-lassan lemásolják. A társulat az így nyert okmányok rendezését, kinyomatását szívesen magára vállalná. Az így összegyülendett anyag feldolgozására aztán majd csak akadna ember. A magános levéltárnokokra csak példa által hathatnánk, de a hatóságiakkal, akiket mi fizetünk , akiknek dolgát mi szabjuk meg, rendelkezhetünk. Tőlünk függ például Békés vármegyében olyan levéltárnokot tartani, aki okmányokkal foglalkozni szeressen is, tudjon is, tőlünk függ szabály-rende- letileg utasítani őt, hogy levéltárunk történelemre vonatkozó okmányait az említett társulatnak megküldözgesse ; tőlünk függ hasonló eljárásra az ország többi hatóságát is felszóllítani s ez által eszközölni, nehogy a megtelt levéltárak régibb s talán igen értékes része, mintegy felvidéki városban önmagam láttam, az utcára szorassék. Igaz, hogy a mi aránylag új vármegyénk nem sokat lendítene a történelmen, de példája, illetőleg felszóllítása folytán igen sokat mások által. A képviselőházat, mint hírlik szeptember 14- ikére fogja összehívni a ház elnöke Sorassich Pál, ki Karlsbadból Bécsen át, hol vagy 4 napot töltött osztrák politikai s parlamenti tekintélyekkel érintkezvén, már megérkezett Pestre, honnan immár nem is távozik. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök szeptember hó 12-re fog Pestre érkezni amikorr már a többi miniszterek is mind együtt lesznek. Bécsen át az a hír érkezett Pestre, hogy a kultuszminiszter körlevelet készül intézni a magyar püspökökhöz, melyben a csalhatatlansági dogma kihirdetését szorosan meg fogja tiltani. A bírósági szervezéshez a törvényszéki elnökök a „Pesti Napló“ szerint már körülbelül meg vannak állapítva, de a kinevezések közzététele még vagy 2—3 hétig késni fog, miután az igazságügyminiszter előterjesztését a minisztertanácsnak is be fogja mutatni, minisztereink pedig csak mintegy 10—12 nap múlva lesznek teljes számmal Pesten. Elnökökül többnyire az illető alispánok, s föbirák neveztettek ki, eltérés e szabály alól csak ott történt, hol azt különös fontos okok látszottak igényelni. Az elnökök kinevezésével egy időben a pesti kir. ügyész kineveztetése is közzététetik, kinek aztán az ügyészek kinevezésére befolyása lesz. Az ügyészek kinevezésének közzététele az elnökök kinevezése után mint egy hónappal fog megtörténni. A hivatalos lap sept. 1-si számában olvassuk a pályázati felhívást a szervezendő első folyamodásu kir. törvényszéki bírói és alügyészi és a járásbirói és bírói állomásokra. A hadseregből. Több eset fordulván elő, hogy fia^i. A szerelem országa. Minden esetre nagy vakmerőség Petőfi után a szerelem országáról írni, kinek ragyogó tollából egy sugár sem érhető rozsdás follamat, és ki a gyönyör, a kés mellett ott látta a kárhozatot, a poklot is ez országban. Én nem látom oly fényes, sem oly sötét színben a szerelem országát, az én pegazusom csendes, nem ragad magával oly magasra, s nem ránt le oly mélyre, mint ezt tévé a legnagyobb költőé. Én úgy nézek szét a szerelem országában, mint ki a szerelmet regényekből ismeri, s ki a szép szemek sugarát jobban kiállja, mint a kovács üllője a kalapács ütéseit, — tessék e hasonlatból is ítélni, mily fogékony lehet az én bordáim alatt levő valami e még meg nem fejtett érzelemre. Petőfi „vágyszomjasan“ kapta meg a szerelem országa kapujának kilincsét, én nyugodtan lépek be rajta, s nem látok ugyan oly képeket, mint ő, de látok annyit, melytől visszatértemben sem fog el komorabb hangulat, mint a minővel beléptem. Tehát belépek, s ha úgy tetszik, olvasóm, lépj utánam. A szerelem országában épen ez a nap süt, mely felettünk, kivéve ha oly sok eső nem jár, mint az idén, épen olyan kék az ég, vagy ép oly felleges, mint akár nálunk. De nem úgy ám a hold. Oh a hold a szerelem országában nem fogy, nem növekszik, teli holdnál ábrándozván leginkább a szerelmesek, a hold a szerelmesek napja, a hold a szerelmi vallomások néma tanúja, a hold a fölény, kinek állandóságára a szerelmesek esküsznek, s éz azért oly tartós, — na mert ilyenkor már a mi holdunk szerepel. — A hold, könyörgöm, oly nagyszerű valami a szerelem országában, mely nélkül szerelem nem is léteznék, s csak az csodálatos, hogy jelen felvilágosodott századunkban még nem akadt tudós, ki fel nem fedezi, hogy a szerelem országának alapítója a hold. De a mi késik az nem marad. Tény az, hogy legtöbb szerelmi vallomás hold fényénél történik, tény az, hogy senki oly hűségesen a titkokat meg nem őrzi, mint épen a hold, s tény az, hogy a hold minden szerelmesre oly szépen mosolyog. Mint mondám, a szerelem országának napja a hold, s így a mi napunk csak mellékes szerepre van kárhoztatva, hanem aztán a hold a szerelem országában oly fénnyel világít, hogy a tárgyak alakjait tökéletesen kivehetővé teszi, s nappali fényben tünteti elő. Én legalább tisztán látok, s óhajtom olvasóm neked is a hasonlót, mert a szemle kezdődik. Egy nagy sóhajtás, — melytől tíz petróleum lámpa elaludnék — de ne rettenj vissza olvasóm, itt már ez a szokás. Közelebb menve egy férfiút látok, ennek kebeléből jött a sóhaj, s e kebel tulajdonosának haja ép oly fehér, mint a hold sugara. — Lám ez a szerelem országa, melybe én vezettelek olvasóra, különbözik a Petőfiétől, itt az ősz férfiak alvó tüze is fellobban, ott csak fiatal tűz égett. — Egy újabb, erősebb sóhaj, melyre a közeli fán egy varjú károgja el magát, a férfi tovább ábrándozik és egy nevet említ, melynek emlékezete annyira elragadja, hogy a varjú károgást fülemüle zengésnek vélve, s a kedves hangját a halottéhoz hasonlítva még egyet sóhajt, mire a varjú felrepül, a férfi felnéz, s orra hegyén valami nedvességet érez azon pillanatban, midőn a varjú épen fölötte repül el. Erre aztán nem sóhajtott többé, hanem rohant ki a világból. A szerelem országa mennyország, s mi ez után jön az a — pokol. — Jerünk tovább. Egy fa tövében két alak mutatkozik, el vannak merülve, észrevétlenül közeledhetünk. — Szép korú nő, pelyhes arcú fiatal ember. — Alfréd szeretsz-e ugy, miként megérdemlem, szeretsz-e ugy, miként én szeretni képes vagyok? — hangzott a szenvedélyes szózat. — Betti, szeretlek ugy, mint ember szeretni képes, szeretlek ugy, mint akár Böskét, (e szót halkan ejtó ki) csak még egy ő0-est.... Tovább, tovább, de nem rohanva, mint Petőfi, szép csendesen, engem az ilyesmi ugy mulattat. Amott szalad egy leányka, — az utolsó szótag csupán divatból áll ott — utána egy férfi; azt hinnék, atyja, ha a lázas szenvedély, mely fogyó erejét megkétszerezé, az ellenkezőről nem győzne meg. — — Gyöngyöm egy csókot, itt érte tárcám,—szól pihegve a férfi. A hatás meg van, a nő megáll, — a hold nevet. —