Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-09-03 / 71. szám

Harmadik évfolyam: Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv­­kereskedése, hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési­ dijak és reclamatiók küldendők. 71-ik szám. Gyula September 3-án 1871. 1 F BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY.­I Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten , Lang Lipót nemzetközi hirdetési­­ irodájában (Erzsébet tér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 1 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok: nem szülh­etnek­ vissza. Megjelen hetenként kétszer, va­sárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: egész evre Levéltárnok a vármegyén. Az általános, miden népnek egyenlőn szükséges tudományok a magyar ember hozzájárulása nélkül is annyira fejlődtek már, hogy azokat nekünk csu­pán átvennünk, elsajátítanunk is elég dicséretes lenne. Azonban vannak szorosan hazai tudományok is, a­melyekben mi helyettünk kellő terjedelemben és különösen kellő irányban senki sem búvárkodik, a­melyeknek helyes fejlesztése tehát egyedül a mi dolgunk. Ilyen hazai tudomány első helyen saját történel­münk. Azon időn, a­melyben a királyok életrajzát, a történelmi regényeket, a „valószínűivel támoga­tott események elősorolását történelemnek nevez­tük, az irodalom minden ágába beletekintő Ítészet túltett bennünket. Ma már a történésztől elvárjuk, hogy épületét ne képzeletből avagy véleményből, hanem kövekből, kimutatható adatokból építse. Ámde az adatgyűjtés nagy fáradtságot, hosszú időt, sok költséget követel, annyit, hogy az adat­gyűjtés és a feldolgozás egy és ugyanazon ember erejének felette áll. A munkafelosztás elvének alkalmazása e rész­ben is kívánatos, méltányos, sőt lehető is volna. Kí­vánatos, mert történelmünk hézagait ez után tölt­­hetnénk ki legkönnyebben; méltányos, mert hazai történelmünk közkincs lévén, kiegészítéséhez hoz­zájárulni mindnyájunknak kötelessége ; lehető, mert az ősiség megszűntével megszűntek levéltáraink ti­toktárak lenni. Van történelmi társulatunk. Vannak hatósági és magán levéltáraink. Mi nagy dolog lenne már a levéltárnokokat utasítani, hogy az illető levéltár történelmileg használható okmányait ama társulat számára lassan-lassan lemásolják. A társulat az így nyert okmányok rendezését, kinyomatását szívesen magára vállalná. Az így összegyülendett anyag fel­dolgozására aztán majd csak akadna ember. A magános levéltárnokokra csak példa által hat­hatnánk, de a hatóságiakkal, a­kiket mi fizetünk , akiknek dolgát mi szabjuk meg, rendelkezhetünk. Tőlünk függ például Békés vármegyében olyan le­véltárnokot tartani, aki okmányokkal foglalkozni szeressen is, tudjon is, tőlünk függ szabály-rende- letileg utasítani őt, hogy levéltárunk történelemre vonatkozó okmányait az említett társulatnak meg­küldözgesse ; tőlünk függ hasonló eljárásra az or­szág többi hatóságát is felszóllítani s ez által esz­közölni, nehogy a megtelt levéltárak régibb s ta­lán igen értékes része, mintegy felvidéki városban önmagam láttam, az utcára szorassék. Igaz, hogy a mi aránylag új vármegyénk nem sokat lendítene a történelmen, de példája, illető­leg felszóllítása folytán igen sokat mások által. A képviselőh­ázat, mint hírlik szeptember 14- ikére fogja összehívni a ház elnöke Sorassich Pál, ki Karlsbadból Bécsen át, hol vagy 4 napot töltött osztrák politikai s parlamenti tekintélyekkel érint­kezvén, már megérkezett Pestre, honnan immár nem is távozik. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök szeptember hó 12-re fog Pestre érkezni a­mikorr már a többi miniszterek is mind együtt lesznek. Bécsen át az a hír érkezett Pestre, hogy a kultuszminiszter körlevelet készül intézni a magyar püspökökhöz, melyben a csalhatatlansági dogma kihirdetését szorosan meg fogja tiltani.­­ A bírósági szervezéshez a törvényszéki elnö­kök a „Pesti Napló“ szerint már körülbelül meg vannak állapítva, de a kinevezések közzététele még vagy 2—3 hétig késni fog, miután az igazságügy­­miniszter előterjesztését a minisztertanácsnak is be fogja mutatni, minisztereink pedig csak mintegy 10—12 nap múlva lesznek teljes számmal Pesten. Elnökökül többnyire az illető alispánok, s föbirák neveztettek ki, eltérés e szabály alól csak ott tör­tént, hol azt különös fontos okok látszottak igényel­ni. Az elnökök kinevezésével egy időben a pesti kir. ügyész kineveztetése is közzététetik, kinek aztán az ügyészek kinevezésére befolyása lesz. Az ügyészek kinevezésének közzététele az elnökök kinevezése után mint egy hónappal fog megtörténni. A hivatalos lap sept. 1-si számában olvassuk a pályázati felhívást a szervezendő első folyamo­­dásu kir. törvényszéki bírói és alügyészi és a járás­­birói és bírói állomásokra. A hadseregből. Több eset fordulván elő, hogy f­ia^i. A szerelem országa. Minden esetre nagy vakmerőség Petőfi után a szerelem országáról írni, kinek ragyogó tollából egy sugár sem érhető rozsdás follamat, és ki a gyö­nyör, a kés mellett ott látta a kárhozatot, a poklot is ez országban. Én nem látom oly fényes, sem oly sötét színben a szerelem országát, az én pe­gazusom csendes, nem ragad magával oly ma­gasra, s nem ránt le oly mélyre, mint ezt tévé a legnagyobb költőé. Én úgy nézek szét a szerelem országában, mint ki a szerelmet regényekből is­meri, s ki a szép szemek sugarát jobban kiállja, mint a kovács üllője a kalapács ütéseit, — tessék e hasonlatból is ítélni, mily fogékony lehet az én bordáim alatt levő valami e még meg nem fejtett érzelemre. Petőfi „vágyszomjasan“ kapta meg a szerelem országa kapujának kilincsét, én nyugodtan lépek be rajta, s nem látok ugyan oly képeket, mint ő, de látok annyit, melytől visszatértemben sem fog el komorabb hangulat, mint a minővel beléptem. Tehát belépek, s ha úgy tetszik, olvasóm, lépj utánam. A szerelem országában épen ez a nap süt, mely felettünk, kivéve ha oly sok eső nem jár, mint az idén, épen olyan kék az ég, vagy ép oly felleges, mint akár nálunk. De nem úgy ám a hold. Oh a hold a szerelem országában nem fogy, nem növekszik, teli holdnál ábrándozván leginkább a szerelmesek, a hold a szerelmesek napja, a hold a szerelmi vallomások néma tanúja, a hold a fölény, kinek állandóságára a szerelmesek esküsznek, s éz azért oly tartós, — na mert ilyenkor már a mi holdunk szerepel. — A hold, könyörgöm, oly nagyszerű valami a szerelem országában, mely nélkül szerelem nem is léteznék, s csak az csodálatos, hogy jelen felvilágosodott századunkban még nem akadt tudós, ki fel nem fedezi, hogy a szerelem országának alapítója a hold. De a mi késik az nem marad. Tény az, hogy legtöbb szerelmi vallomás hold fényénél történik, tény az, hogy senki oly hűségesen a titkokat meg nem őrzi, mint épen a hold, s tény az, hogy a hold minden szerelmesre oly szépen mosolyog. Mint mondám, a szerelem országának napja a hold, s így a mi napunk csak mellékes szerepre van kárhoztatva, hanem aztán a hold a szerelem országában oly fénnyel világít, hogy a tárgyak alakjait tökéletesen kivehetővé teszi, s nappali fény­ben tünteti elő. Én legalább tisztán látok, s óhaj­tom olvasóm neked is a hasonlót, mert a szemle kezdődik. Egy nagy sóhajtás, — melytől tíz petróleum lámpa elaludnék — de ne rettenj vissza olvasóm, itt már ez a szokás. Közelebb menve egy férfiút látok, ennek kebe­léből jött a sóhaj, s e kebel tulajdonosának haja ép oly fehér, mint a hold sugara. — Lám ez a szerelem országa, melybe én vezettelek olvasóra, különbözik a Petőfiétől, itt az ősz férfiak alvó tü­ze is fellobban, ott csak fiatal tűz égett. — Egy újabb, erősebb sóhaj, melyre a közeli f­án egy var­jú károgja el magát, a férfi tovább ábrándozik és egy nevet említ, melynek emlékezete annyira el­ragadja, hogy a varjú károgást fülemüle zengés­nek vélve, s a kedves hangját a halottéhoz ha­sonlítva még egyet sóhajt, mire a varjú felrepül, a férfi felnéz, s orra hegyén valami nedvességet érez azon pillanatban, midőn a varjú épen fölötte repül el. Erre aztán nem sóhajtott többé, hanem rohant ki a világból. A szerelem országa mennyország, s mi ez után jön az a — pokol. — Jerünk tovább. Egy fa tövében két alak mutatkozik, el vannak merülve, észrevétlenül közeledhetünk. — Szép ko­rú nő, pelyhes arcú fiatal ember. — Alfréd szeretsz-e ugy, miként megérdemlem, szeretsz-e ugy, miként én szeretni képes vagyok? — hangzott a szenvedélyes szózat. — Betti, szeretlek ugy, mint ember szeretni ké­pes, szeretlek ugy, mint akár Böskét, (e szót hal­kan ejtó ki) csak még egy ő0-est.... Tovább, tovább, de nem rohanva, mint Petőfi, szép csendesen, engem az ilyesmi ugy mulattat. Amott szalad egy leányka, — az utolsó szótag csupán divatból áll ott — utána egy férfi; azt hin­­nék, atyja, ha a lázas szenvedély, mely fogyó ere­jét megkétszerezé, az ellenkezőről nem győzne meg. — — Gyöngyöm egy csókot, itt érte tárcám,—szól pihegve a férfi. A hatás meg van, a nő megáll, — a hold nevet. —

Next