Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-03-26 / 25. szám
lyek a községi iskoláról szólnak. Ugyanazon törvénycikk 121 és 136. §-ai feljogosítják az iskolai széket a tanítóknak a tankerületi iskolai tanács küldöttjének elnöklete és vezetése alatti szabad választására. Arról, hogy a felekezeti iskola tanítójával az iskola jellegének megváltoztatása esetében mi történjék, a törvény egy betűvel sem emlékezik meg; csak az 1869. jan. 6. kelt, az iskolai székek számára kibocsátott ministeri rendelet 38. §-a pótolja a törvény hiányát annyiban, amennyiben az iskolai székeket utasítja, hogy ily esetben a felekezeti tanító vagy a községi iskolánál alkalmaztassák, vagy nyugdíjaztassék, vagy legalább addig, míg másutt állomást szerez, a község és az illető felekezet által valamely módon eltartassék. Feltevén már, hogy az illető iskolai szék ezen miniszeri rendeletet csakugyan figyelembe venné, de a felekezeti tanítót bármely oknál fogva át nem helyezné: a rendelet fugékonysága és a tanítói hivatal iránt meggyökerezett tekintetnélküliség megengedi a lehetőséget, sőt valószínűséget, hogy a saját hibája nélkül állását vesztett tanító akár a nyugdíj, akár a más módon való ellátás csekélysége miatt éhen hal. Ha a felekezeti tanutó jövőjének ezen kétessége csak magát az egyént súlytaná, találnánk vigaszt azon szomorú tudatban, mely szerint minden átalakulás megkívánja áldozatát; ámde a legmélyebb meggyőződésünk, hogy sulytatván a tanító, aránylag szenved azon ügy is, amelyet ő képvisel. Szenved pedig a mi felfogásunk szerint ily módon: a. , a felekezeti tanító csak felekezeti állásában érezvén magát biztosnak, a községi iskolát még azon esetben sem igyekezhetik népszerűsíteni, ha annak célszerübbségétől teljesen át van hatva; b. , miután a felekezeti iskola jellege tanítója akaratja nélkül is, bármikor megváltoztathatik, — miután tehát a felekezeti tanító hivatala csak mától holnapig bizonyos, sem a szakjában való, költséggel és munkával járó alapos önképzés szükségességét nem érezheti, sem iskolai óráit azon kedvvel és önfeláldozó eréllyel nem végezheti, mely a tanítás sikerét egyedül teszi lehetségessé; c. , a jól készült és már gyakorlott felekezeti tanerő, lesodortatván működési teréről, mig egyfelől az elégedetlen és ingyen fogyasztók számát szaporítja, másfelől őt a jóravaló tanerőkben különben is elég szegény hazai tanügy veszteséggel nélkülözi; d. , a különben is elég tekintélytelen felekezeti tanító, mihelyt a községi iskola lehetősége fenforog, kénytelen a helység minden szavazatképes tagja előtt meghajolni, szeszélyeiknek bókolni, saját nézetei érvényesítéséről lemondani, s még iskolájában is, a tanügy rovására, mások kedvét keresni ; e , ha elvetheti a község a felekezet tanítóját, még bizonyosabban elveti a felekezet a községét a midőn a községi iskola — mint már divatba jött — ismét felekezetivé lesz , mely esetben aztán az 1868. XXXVIII. törvénycikk IX. fejezetének legnagyobb része, különösen 138. §-a, mely szerint a községi tanitók élethosszig választatnak, súlytalanná a felekezeti tanitó jövőjének kétességéből folyó baj pedig általánossá lett. Mélyen tisztelt képviselőház ! Nem a személyünk hanem a tanügy iránti aggodalmunk által indíttatva könyörgünk, méltóztassék intézkedni, hogy bármely, még hasznavehető népiskolai tanító, iskolája jellegének megváltoztatása esetében, tanítói állás nélkül ne hagyassák. Kiváló tisztelettel vagyunk s. a. t. Mit fog az országgyűlés ezen kiváló fontosságú ügyben határozni, nem tudjuk, de hogy az a legbölcsebb, legkielégitőbb legyen, őszintén óhajtjuk. Országgyűlési tudósítás, Márc. 20. Napirend a budget vita. Eber II. helyesli a kormány külügyi politikáját, Helfy I. nem. Horn E. míg egyrészről a német egységet üdvözöljük ne vonjuk meg részvétünket a szerencsétlen Franciaországtól, melynek fennmaradása Európában a szabadság kérdése. Henszlmann I. pártolja Irányit, Patay I. minthogy a kormány úgy táncol, ahogy Bécsben hegedülnek, pártolja Irányit. A részletes vitánál kisebb módositások mellett a t. javaslat elfogadtatott. Márc. 21. Az 1871-iki államköltségvetési 1. javaslat véglegesen megszavaztatik. Szögyényi L. a Svéd- és Norvégországgal kötött államszerződésre vonatkozó 1. javaslat elfogadását ajánlja. Várady G. azt kérdi : valjon szabadságában állott-e a kormánynak oly szerződést megerősíteni, mely a ház előtt nem fordult meg, s hogy mért késett a kormány 2 évig a már meglevő szerződést csak most bemutatni. Horváth B. kijelenti, hogy e szerződések csak akkor fognak életbelépni, ha e javaslatok törvényekké váltak. — A ház elfogadja a t. javaslatot részletes tárgyalás alapjául. Az Olaszországgal kötött szerződést szintén, valamint a pesti kir. tábla biráinak szaporításáról szóló t. javaslatot is. A felnőttek oktatásáról szóló t. javaslat elfogadását a k. bizottság nem ajánlja. — A községek rendezéséről szóló t. javaslat tárgyalásával Simonyi indokolja 4 osztály külön véleményét. Szüllő Géza a t. javaslat mellett Schwarcz Gy. ellene szól. Márc. 22. A községek rendezéséről szóló t. javaslat tárgyalásának folytatása. Nehrebeczky S. elfogadja, a t. javaslatot. Gonda L. rászalja, hogy a kormány mindig végre nem hajtható t. javaslatokat terjeszt elő. Zichy N. elfogadja kiindulási pontul a javaslatot, Simonyi E. részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el ezt. Hoffman P. a virilis szavazatot elfogadja a községekre nézve, de nem az önhatósággal bíró városok, különösen Buda-Pestre és a megyékre. Tisza K. előtte szólók beszédjeire reflektálva indítványt ad be, hogy a községek rendezéséről szóló t. javaslat akkor léptettessék életbe, midőn az urbériség s hasontermészetü birtokviszonyok meg fognak szüntettetni. Tóth Vilmos miniszer kéri a t. javaslat elfogadását. — A t. javaslat részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Franciaországi események. A párisi események oly fordulatot kezdenek adni a földig sújtott ország állapotának, melyek a véres harc okozta nyomorok mellett most már kétségbeesetté teszik a helyzetet. A párisi központi bizottmány oly férfiakból áll, kiknek nevei csupán a csőcselék előtt ismeretes, s ezek vezetik a tömeget, mely a nyomorban sem képes felfogni a helyzet komolyságát, s ma már a főváros oly események színhelye, melyek csak undorral töltik el, a rokon érzelmet is. Vinoy tábornok nem lévén képes az árt feltartóztatni 40,000-nyi seregével kivonult a fővárosból, hogy legalább a VersaillesTérjünk vissza Eötvösünk politikai működésére. Mint szónok itt Pozsonyban, 1840-ben, a főrendiház ülésén lépett föl nyilvánosan először, vagy jobban mondva : e téren itt fűződött homlokára az első babérlevél; az alsóház igyekezeteinek volt buzgó szószólója a főrendieknél. Legjelesebb beszédei e korból: a vallás ügyében (1846. mart. 6.), a zsidók egyenjogositásáról (1840. mart. 31), a szólásszabadságról (1840. ápr. 22.)*) . A zsidók emancipátioját pártolása alá vette a sajtó terén is a „Budapesti szemlében“, hol a. (1840) évben egy más jeles értekezése is megjelent t. i. : a „Szegénység Izlandban. —De a koronát röpirataira „Kelet népe s a Pesti hirlap“ című, Kossuthnak Széchenyi által megtámadott lapja védelmére szerkesztett iratával tette. — Részt vett az 1843—44 országgyűlésen is, hol lángoló szónoklatokat tartott, többi közt a magyar nyelv *s a sajtószabadság **) ügyében. — Ekkor már Batthyányival a főrendi ház ellenzéki vezére volt. — A politikai hírlapirodalomnak szentelte ezután tevékenységét; Szalay által, Kossuthnak a laptól történt megválása után, uj irányban megindított „Pesti hírlap“ buzgó s igen jeles ■ munkatársa lett; — itt közölt cikkei 1846. Lipcsében külön is megjelentek, „Reform“ cím alatt, — ugyanazon évben bocsátá nyilvánosságra irány — regényét , a „Falu jegyzőjét“ is. — Művében a megyei rendszer fogyatkozásait gáncsolta főleg s pedig bírálói állítása szerint nagyon is élesen. — Azt hányták szemére, hogy művét politikai nézeteinek népszerűsítésére irta, mintha bizony a politika nem szövődnék az ember életén át, hogy a költő ily alakban még csak regényt se merhetne írni!! A „falu jegyzője“ nem képezi ifjúságunk kedvenc olvasmányát, hiszen tagadhatlan, hogy a Dumas-k, Ponsonok, Gaborián k stb. regényei több élvezetet biztosítanak, azoknak, kik csak azért olvasnak, hogy legyen mivel ölniök az időt s legyen mit elfelejteniük; de az idéztem írók s társaik művei úgyszólván csak is eddig foglalkoztatnak bennünket, míg soraik szemeink előtt lebegnek s a cselekvények tulnyomósága ekkor is jobbára elvon a komolyabb gondolkodástól. — Alkalmasak tehát az ifjú képzelet megvesztegetésére , de nem arra, hogy szivünket nemesítsék; nem, hogy elvei, mintegy baráti csókok, irányadóinkul szolgáljanak; nem hogy nemesebb foglalkozások felé vonjanak. — Hogy tehát Eötvöst ifjúságunk egy igen nagy része nem olvassa, oka, hogy ő nem divatos regényeket, vagy, hogy nem is az ifjúságnak irt. — A külföld nagyobb lelkesedéssel fogadta művét, mint saját honfitársai. — A németeknél kiadás kiadást ért, az angolok szintén magasztalták, ami szerintem természetes, mert a német, mint bölcselkedő, az angol, mint gyakorlati nép oly regényt, mely életbevágó dolgokat a bölcsészet érveivel fejt ki, inkább kedvelhet, mint oly nemzet (minő mi valánk), mely ép e két tulajdont igen kevéssé egyesíti magában. — „Eötvös a természet kedvese; — — nála gyakran előtérben áll a hazafiai s művészeti irány, cél és szándék.“ így ítélt a falu jegyzőjéről, Svájcban, Stentsfild Károly, Európának akkor egyik, igen kedvelt regényírója.*) — Alig száradt meg Eötvös e művén a nyomdafesték, már újat bocsátott sajtó alá: „Magyarország 1514-ben“ című regényét, 9 füzetben. — O itt, a történetet melyet — hibásan — regény alakban vélt népszerűsíthetni véve segítségül, tért engedett magának, hogy a századokkal előbb történt események folyamában, hellyel-közzel elmondhassa nézeteit a jobbágysági viszonyokról, melyek a nemzetet ép ez időben kezdék komolyabban foglalkoztatni. — Seregény alkalmasint sokat tett arra, hogy az országgyűlés egy elnyomott osztályt végre valahára ismét a társadalom tagjává tett vala. —• Művében mindenütt a legelevenebb phantásia, mely történeti hűséggel idézi élénkbe a múlt alakjait, anélkül, hogy istenítene, vagy mi a másik tulság, torzítana. — S hogy az egyhangúságtól ment maradjon, vegyitve az egész regényen át a komoly és nevetséges, a magasztos és grotesz.“**) Időközönként Eötvös, ez oly sokoldalú férfiú, szépirodalmunkat is gazdagitá. — Mint tragoedia iró, Vörösmarty, — vigjátékaiban pedig Kisfaludy Károly és Szigligeti nyomdokait követte. — Itt azonban, bár lángszelleme ezeken is elömlött, kevesebb sikert aratott. Vigjátékai közül alkalmasint az „Éljen az egyenlőség!“ címü a legbecsesebb, de színpadaink deszkáiról már ez is rég lemaradt. *) És az itt idézettek olvashatók Toldy a „Magyar pol. szónoklatok kézikönyve“ cimü gyűjteményében, Pest 1867. 304—314 lapokon. **) A főrendeknél, 1843. aug. 17-én **) Illetőleg a napló kinyomása ügyében 1843. nov. 23-án. *) „Irodalmunk túl a határokon,“ Kertbenytől L. „Szépirodalmi lapok,“ 20. szám. Szerk. Ráth 1853. **) Id. Csengery müvében, 215. lap. (Vége következik.)