Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-09-17 / 75. szám

H­armadik évfolyam, 75-ik szám. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv­­kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési­ dijak és reclamatiók küldendők. ÉKES POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvételnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten , Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébet tér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési díjak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. Gyula September 17-én 1871. Megjelen hetenként kétszer, va­­­­sárnap és csütörtökön.­­ Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész évre . fél „ . negyed „ 1871-ik év utolsó negyedére. Külön előfizetési iveket nem küldünk szét, h­anem­ e helyen kérjük fel a t. kö­zönséget, hogy lapunkat továbbra is pár­tolni s a közeledő évnegyedre szóló előfi­zetéseket idejekorán a kiadóhivatalba be­küldeni szíveskedjék. E végből a postautalványozást, mint leg­célszerűbb módot, ajánljuk használni. A „békésmegyei szeretetház“ részére Vésztőn a következő adományok tétettek : K. F. 10 frt, H. R. 5 frt, B. L. 1 frt, K. L. 10 frt 10 kr., Csernus Ádám 1 frt 10 kr., Csernus András 1 frt 20 kr., Csatlós Ferencz 1 frt, G­eiszt Magdolna 2 frt, Pap János 2 frt, Sz. 0. 20 kr., Sz. G. 20 kr., Sz. B. 20 kr., K. Gy. 20 kr., B. B. 20 kr., Miklós Lu­­kácsné 1 frt, Pécs János 1 frt, Pap György és neje 10 frt, Kis Mihály Ö. 1 frt, Pákozdi Gábor 10 kr., Fazekas János 10 kr., Csüllög Mihály 10 kr., Putits László 50 kr., Ökrös Sándor 40 kr., Forstner Ferencz 50 kr., Csizmazia Kálmán 50 kr., Altdorfer Gyula 1 frt, 2. Blasczok 1 frt, Hiicz János 1 frt, Hanek mezőberényi vasúti főnök 1 frt, Csákly János 1 frt, Reizner Jakab 1 frt, Csák János 1 frt, Szűcs Imre 1 frt, Petrovits D. 2 frt, Szombati János 1 frt. Özv. Papp István­ná 5 frt, Bottyán Ferencz 20 kr. Pardi Jánosné 20 kr., Balog Ferencz 20 kr., Szombati Gábor 40 kr., Pákozdi Bálint 20 kr., Lovas István 20 kr., Balog János 20 kr., Vresitz Károly 5 frt. Össze­sen 72 frt 20 kr. Megyei szeretet-házunk érdekében. Mióta Molnár Aladár ur, „Állítsunk sze­­retet-házakat“ címü felhívását a hazában szét­bocsátotta, annak szükségességét és hasznos voltát, különösen reánk magyarok­ra nézve, — a gyakorlati életből merítvén tapasztalati adatait — oly világosan s ért­hetően előtüntető, azóta e nagyszerű eszme megtestesítése sokakat foglalkoztat, s na­ponkint — legalább szeretjük hinni — sza­porodik azok száma, kik e fontos társa­dalmi kérdés tekintetében, a felhívó em­berbaráti magasztos érzelmeitől áthatva, ily intézetek létesítésének szükségessége és hasz­nos volta felől tökéletes meggyőződésre ju­tottak, s kik ez eszme megtestesítése kö­rül anyagilag is működni s áldozatot hoz­ni humánus kötelességüknek ismerik. Megyénk derék dalárai, midőn a dalün­nepély eszméjét megpenditék, a dal ma­gasztos hatása alatt e szent cél elérésére ajánlák meg eszközül az ünnepély tiszta jövedelmét. Az eredmény meglepő volt. Az ünnepély tiszta jövedelme ezer for­intot meg­haladott. Oly tünemény ez, minőt megyénk­ben még eddig nem tapasztaltnk, — és szabadjon épen a kezdet­e meglepő ered­ményéből remélni, hogy az elvetett mag jó földre talált, hogy megy­ei közönségünk tekintélyes része osztja ez ügyben Molnár Aladár úr nemes érzelmeit, hogy felfogva a szent czélnak eredményeiben ki sem szá­mítható áldásos következményeit, épen ez emberies érzettől vezettetve legjobb tehet­sége szerint kíván működni, hogy egy ily szeretet­ házat e megyében is létesítsen. Molnár Aladár úr felhívása élén, a leg­nagyobb magyar e mondatát idézi, hogy : „oly kevesen vagyunk, mikép az apa-gyil­kosnak is kész volna megbocsátani, csak­hogy a hóhér bárdja se fogyassza fajun­kat.“ A nemzeti önfentartás e rendkívül erősen kifejezett ér­zésének arra kell ben­nünket indítania — mondja Molnár Aladár — hogy a nemzet számára mentsük meg azokat is, kiket pályájuk már gyermeksé­gükben elhagyatott helyzetüknél fogva va­lószínűleg a börtönök, vagy épen a vesztő­helyre vezetne. E pár sor végtelen sokat mond, s e pár sort közönségünk, mint látszik megértette. Megyénk műveltségi foka, hála szeren­csés helyzetünknek, s áldott termésű föld­jeinknek, — még hazánkban első sorban áll, — és mégis mily végtelen hátra attól, hova anyagi állapotunk okos felhasználása képesítene. Hozzunk áldozatot, folytassuk ez utat, melyen elindulunk, állitsuk fel a szeretet­­házat. Nyerni fogunk becsületes, jóravaló értelmes munkásokat, kapunk serény s hű cselédeket, kik mind a külső, mind a házi gazdálkodás megbecsülhetlen előmozdítói, és mig ez által anyagilag gyarapodunk, mely műveltségünk haladását szintén biz­tosítani fogja, — addig legemberiebb kö­telességet fogunk teljesíteni : az elhagyott árva, segélytelen kezébe kenyeret adunk, s mint becsületes embereket vezetjük be őket az életbe. Vajjon kit ne boldogítana öntudata ily cselekvény után? „Sokba kerül egy ily szeretet­ház léte­sítése, s épen azért nagy idő múltával le­het belőle valami, vagy szalmatűz az egész, mint nálunk mindent — fogják nálunk mondani. " Némi igaz van ebben. Sokba fog kerülni, s épen mert sokba fog kerülni, sokat is fog érni. Bővebben kamatozó helyre sohsem tehetjük fillérein­ket, mint épen ide. Az pedig, hogy nagy idő múltával lesz belőle valami, talán tő­lünk függ, hogy ne úgy legyen, s ha te­hetségünket mégis meghaladná a gyors munka, ám hagyjuk gyermekeinkre a be­fejezést, elégedjünk meg, mire különben gondolnunk sem kellene — a kezdemé­nyezés dicsőségével. S töltsön el gyönyör­rel egyszer ne csak a jelen, de a jövőnek képzelt boldogsága is. Apáink vérrel szerezték nekünk e szép hazát, nekünk most már könnyebb meg­tartani Hagyjunk mi is valamit unoká­inkra. A szalmatűzre nézve pedig mutassuk meg, hogy van bennünk annyi önállóság, mikép ha sok szép és nemes eszme diada­lát nem érhettük is meg, működjünk oda, hogy legalább ez egynél érjük el a siker lehetőségét. Megyénk culturhistoriájában ez év arany­­betűkkel lesz felirva. Ez év alatt alakult Gyulán a nőegylet, s kezdődött meg a sikerrel kecsegtető mozgalom Csabán egy l­eány n­öv­e­l­d­e felállitása érdekében, koro­názzuk meg e mozgalmak eredményét egy harmadikkal:állitsunk megyénkben szeretet-h­ázat. A két előbbi kezdeményezés eddigi si­kerét a hölgyeknek köszöné. S ez nagyon természetes. A nőt az istenség alkotá már úgy, mikép szivének lelkének nagy része szeretet, gyöngédség, könyörü­let. Kegyetekhez fordulunk mi is megyénk lelkes hölgyei! Meglevén győződve, hogy ez eszme, a szent cél gyökeret vert keble­ikben, s azt átültetik minden rokon kebel­be, szereznek ez ügynek annyi barátot, mikép a létesités reményével nem kecseg­tetjük magunkat hiún. Ott vannak a műkedvelői előadások, tár­sas s egyéb barátságos összejöveteleknél az aláír­ási ivek; kettőzött erővel használják ez eszközöket oly cél elérésére, mely ne­mük legszebb feladata, mely cselekménye­ik remeke. Higyjék el kegyetek, a nők kérését nem lehet visszautasítani. lm itt a példa, mit először kellett volna említenünk, — a napokban a következő sorokat vettük: T. szerkesztő úr! Egy szívélyes társalgás alkal­mával, a „békésm­egyei szeretetház“ eszméjétől át­hatva, kis körünkben szívesen gyűjtött és szívesen adakozott, nehány forinttal kivánván a magasztos eszmének jövendőbeli létrehozásához járulni, van szerencsém az adakozók névsorát és a csekély pénz­gyűjteményt t. szerk. úrhoz beküldeni, oly célból, hogy az adakozókat becses lapjába nyug­tatva, a pénzt a megkezdett alap gyarapítására, illető helyére átszolgáltatni szíveskedjék. — T. szerkesztő urnak maradok ; Vésztő sept. 4. 1871. honleányi üdvözlettel: K. F. Szerkesztőségünk szintén nyit egy alá­írási ivet, melyen, és bármi más módon adakozók adományai lapunk élén fognak nyugtatványoztatni, s mint ez összeg is a helybeli takarékpénztárba letétetni.

Next